2017. március 27., hétfő

191. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Szóval? - Trisha leül velünk az asztalhoz, miután mindenki nagyon kiörülte magát, hogy itt vagyunk. Meg, hogy együtt...
- Akkor leszünk együtt, ha az újságban látod - vonom meg a vállamat az asztalra könyökölve.
- Igen, valahogy úgy. - Ért rögtön velem egyet Zayn.
- Addig nagyon sok szerződésen kell magadat átrágnod és nagyon sok vita lesz - Javadd villant egy fintort a falra, ahogy elfordul.
- Ne cseszd el a kedvem - felsóhajt, megdörzsöli az arcát, én pedig szimplán a karjába ütök.
- Igaza van. Tényleg sok szerződést írtál alá és...
- Csak szakítanom kell Perrievel nyilvánosan. Az egyetlen nehézség az lehet, hogy nem hozhatjuk majd nyilvánosságra, hogy Perrie egy szerződés miatt volt velem... De azért rápróbálkozom, biztosan jó reklám lenne a bandájának - gúnyosan vigyorog az ölébe, én pedig Trishára nézek.
- Szeret téged az a lány - ez az igazság. Perrienek szeretnie kell Zaynt, mert ha nem így lenne, le se szart volna engem. Akkor nem félt volna a jelenlétemtől. Egész szép romantikus történet lenne az övéké is. Olyan kis hihetetlen, mint a mienk. A neten ismerkedtünk meg, egy webkamos chatelő oldalon, random. Ők meg? Az ügynökség reklámot akart, és egy párrá állították őket. Amelyből végül szerelem lett... te jó ég. - Ki megyek cigizni, beszélgessetek - felállok az asztaltól, látom, amint Trisha megrázza a fejét arra, ahogy Zayn utánam nyúl, vagy már felállna. Én pedig hálás vagyok neki, de nem mondom el. Csak kisétálok a ház elé, és leülök a lépcsőre. Vajon ő lopta el tőlem Zaynt, vagy én lopom el tőle Zaynt? Zayn biztosan szereti őt. Ő is szereti Zaynt. A kérdés, hogy vagyok-e ekkora mocsok... az igazi kérdés, hogy Zayn vajon tényleg engem szeret-e jobban. Régen is tudtam már, hogy nem maradunk együtt. Régen is teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy lesz valakije majd. Viszont azt soha nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, és hogy nem bírunk egymástól elválni majd. Ha sikerült volna, akkor most nem lennénk itt. Akkor talán még mindig Martinnal lennék.
- Hello - felnézek Danny-re, ő pedig vigyorogva ül le mellém. - Do elcsiripelte, hogy itt vagytok. Együtt... együtt együtt - meglöki a vállamat, én pedig nézem, hogy a cipőmre esik a hamu.
- Ismered őt - Danny-nek ismernie kell őt, mindenkinél jobban. Talán nálam is jobban. - Szereti őt Danny... - nézem a cigit, de még csak beleszívni sincs kedvem. - Nem mondom, hogy engem nem kedvel, de szereti őt. - megvonom a vállamat és felnézek rá egy fintorral.
- Nem fogok hazudni neked Zoe. Perrie biztosan nem közömbös neki, eléggé az esete... de az a fajta esete, aki volt előtted.
- Tökéletesen illik hozzá az a lány - a fejemet a térdemre hajtom, a cigit pedig csak elpöckölöm.
- Te is - magához húz, én pedig átkarolom a derekát. - Ne idegeskedj... együtt vagytok. Nem enged el többet... most már minden rendben van.
- Ha őt választja... ha elenged... én lelépek Danny. És komolyan kilépek az életéből. Én nem bírom tovább akkor ezt a haverosdit - a pólójába motyogom. Az állát a fejemre rakja... felsóhajt.
- Megértem, de mégis hova akarsz lelépni előlünk a világban? Akárhol megtalálunk ám csajszi - rám mosolyog, én pedig a hajamba túrok.
- Nem tudom. - De biztosan nem fogom bírni azt, hogy jóba legyek Zaynnal... hogy lássam a haverjait... nem menne még egyszer. - Elkezdem azt, amit mindig is szerettem volna - felsóhajtok, még a hideg is kiráz a gondolatra, ahogy a fát nézem.
- Mármint?
- Honvédségi csapat pszichológus - mondjuk... például.
- Zoe, ez elég erős...
- Danny... én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy még egyszer vége legyen vele!
- Beszélek vele - megvakarja a tarkóját és már fel is állna, de visszahúzom.
- Az anyjával beszél. És amúgy is, te ne beszélj vele erről így. Nem kell tudnia, hogy beledöglök, ha eldob - rámosolygok és megrázom a fejemet. - Ne gyakorolj rá stresszt, mert akkor nem tisztán fog dönteni. És semmi kedvem ahhoz, hogy valaki szánalomból legyen velem.
- Hey, ne hidd már azt, hogy nem szeret téged. - Meglöki a vállamat a sajátjával, én pedig csak nézek magam elé. Nincs kedvem beszélni. Nincs kedvem megszólalni... gondolkozni sem igazán van kedvem. - Elvileg összejöttetek. Eltervezte, hogy elintézi az egész Perries fost... hogy te aztán beleegyezz abba, hogy felvállalod őt. Minden sínen van - megütögeti a combomat, én pedig megvonom a vállamat. Képtelen vagyok beszélni. Nem jön ki hang a torkomon... nem akarok beszélni. Ne akarja, hogy beszéljek.


x--- Zayn Malik ---x

Nézem őt és tudom, hogy szar kedve van. Megszoktam tőle, hogy néha szimplán egyik pillanatról a másikra megnémul. Régen is csinálta ezt, és akkor sem tudtam soha, hogy miért. Most van sejtésem, mégsem tudom igazán, hogy miért. Xav mellette ül és beszél hozzá, Zoe meg csak bólogat, vagy megrázza a fejét. Esetleg megrántja a vállát. Nem beszél most sem. Ehhez a srácok is hozzá szoktak, hogy néha pár órára megnémul. Régen tényleg nem értettem, ő mindig annyival magyarázta, hogy nincs kedve beszélni ilyenkor. Túl megerőltetőnek érzi. Gondolom most miattam van szar kedve. Mert azt hiszi, nem szeretem... pedig szeretem. Felállok és mellé huppanok a kanapéra. Xavier pedig máris Dannynek akar valamit mesélni. Xavieréknél vagyunk... valami getto bulinak néz ki. Nem rossz, csak zavar, hogy Zoe néma.
- Minden rendben, Élet? - a füléhez hajolok, hangos a zene. És amúgy is imádok csak úgy hozzáérni. Főleg, hogy az enyém... teljesen. Bólogat, rám mosolyog. És valami olyan dolog van az arcára írva, amit nem értek meg. Őszintén rám mosolyog, de mégsem tűnik boldognak. Mosolynak szép mosoly, de mintha gyűlölné az életet. Úgy mosolyog, mint aki boldog, míg képes a teljes ellentétét mutatni ennek. Nem értem... - Miért nem beszélsz Cica? - rám fintorog, aztán lesüti a szemeit. A nyakába temetem az arcomat, puszit nyomok a bőrére és átkarolom a derekát. - Szeretlek - Hogy hiheti, hogy nem szeretem? Végig simít az oldalamon, érzem, ahogy belemarkol a pólómba.
- Én is szeretlek - megkönnyebbülten sóhajtok fel. Tudom, hogy alapvetően nem fog sokat beszélni ezután sem, de legalább már hozzám szólt. Az ölembe húzom, kiélvezem, hogy felvállalhatom még akkor is, ha csak egy ilyen félig haveri körben vagyunk. Akkor is élvezem, hogy végre ismét velem van, úgy, mint régen.
- Gyönyörűnek tartalak - úgy érzem, sok mindent kell bepótolnom emiatt a több mint egy év miatt. Felhördül, én pedig a nyakába harapok. - Húzd vissza a karmaid Cica... komolyan az vagy. Elképesztően szép... és szexi persze. De alapvetően eszméletlen helyes vagy - az oldalán simítok fel és le... azt akarom, hogy jól érezze magát és boldog legyen. Azt akarom, hogy tisztában legyen azzal, hogyan látom őt. Kissé elpirul, rávigyorgok ő pedig megforgatja a szemét. - Ugyan már, életem értelme vagy. Tökéletes vagy - és ő el sem hiszi, hogy tényleg az. - Csodálatos... okos...
- Zayn! - a kezét a számra tapasztja, én pedig elvigyorodom még a keze mögött is. Megnyalom a kezét... megnyalom a kis gyűrűket az ujján, ő pedig elfintorodik és még a szemeit is becsukja. Elképesztően akarom azt, hogy ő legyen a világ legboldogabb embere. Én akarom őt boldoggá tenni... akármit megtennék érte. Akarom, hogy hozzám jöjjön... azt akarom, hogy az a rohadt Malik rész bekerüljön a nevébe. - Undi vagy néha - motyogja résnyire kinyitva a szemét.
- Szeretlek.
- Ezzel nem tünteted el a nyálat a kezemről - mutatja fel a kezét nekem, még mindig fintorogva. - Ez ilyen fiú dolog, hogy imádjátok az undorító dolgokat? - A nyelvemre harapok, hogy ne kérjem meg a kezét újra. - Ne edd meg magad Szépfiú - rám nevet és az alsó ajkamat lehúzza.
- Hozzám jössz feleségül? - az ő hibája... az ő hibája. Felvonja a szemöldökét és oldalra pillant.
- Lássuk csak... ha veszel nekem a holdon egy telket... - kezdi lassan az állán dobolva. - Akkor talán - mutat rám szigorúan. - És feltéve akkor, hogyha...
- Azért a holdon egy telek után ne köss már ki több dolgot - hördülök fel a fejemet rázva.
- Azt kötök ki, amit akarok! - rám mosolyog, én pedig puszit nyomok a szájára. - Azt akarom, hogy lenyomj hozzá egy táncot is...
- Két telek a holdon? - ajánlom fel neki inkább.
- Látod? Ezért kell az a tánc. Akkor biztosan komolyan gondolod majd! - nevet és a kezei közé fogja az arcomat. A hüvelykujjaival végig simít az arcomon, én pedig csak nézek rá, és valahogy tudom, hogy biztosan valami olyan képet vághatok, amiért a srácok kiröhögnének. Liam szerint a "bágyadt szerelmes fejem"... Zoe rám mosolyog, olyan kedvesen és aranyosan, szóval tuti valami ilyen fejem van. Tehetek én róla, hogy imádom, ha hozzám ér?!
- Csodás vagy - biztosan ki fog tőlem akadni, mert egyfolytában ilyeneket akarok neki mondani és tudom, hogy utálja, de muszáj... el kell neki mondanom ezeket.
- Zaynie... - megforgatja a szemét, én pedig csak elnevetem magam.
- De tényleg Zoe. Elképesztőnek tartalak - felnyög és a nyakamhoz hajol. Érzem, amint jobban hozzám bújik, én pedig átkarolom. Élvezem azt a vaníliás illatot, amit a haja áraszt. A hátát simogatom, a gerince mentén fel és le.
- Annyira rohadtul hiányoztál - átkarolja a nyakamat és olyan szorosan ölel magához, hogy kissé belepusztulok, amiért képesek voltunk szakítani.
- Te is nekem Élet.
- De tényleg Zayn... annyira szeretlek... - be kell csukjam a szemeimet, mert félek elbőgöm magam itt helyben, amiért képes megremegni a hangja. Elrejtőzöm a hajában, olyan szorosan húzom magamhoz, ahogyan csak tudom. Utálom, hogy nem vagyok képes neki kifejteni, mennyire rohadtul szeretem. Egyszerűen tényleg nem tudom szavakba önteni, hogy rendesen kifejezzek mindent. Muszáj megmutatnom neki, hogy szeretem... legalább egy kis töredékét éreznie kell. Hátrább húzódik, én viszont nem annyira akarom elengedni őt... rám mosolyog. Még az orrát is felhúzza egy kicsit... én pedig tudom, hogy tökéletesen és menthetetlenül totál szerelmes vagyok belé, mert ez a mosoly akármit rendbe tesz bennem. Kivillantja a fogait is nekem, még a szeme is mosolyog. Imádom azokat a kis ráncokat a szeme sarkában, a szeplőket a pisze orrán és az arccsontján. A zene vált, ő pedig felsóhajt. Lassan kezd mozogni a basszusra, én pedig belemerülök abba, milyen régen láttam már ezt a látványt. Felém néz, és ismét elmosolyodik. Aztán a kezeit is beleadva kezd ismét direkt hülyén táncolni az ölemben, nekem... nem úgy, mint anno az a csaj a klubban szilveszterkor. Nem rázza magát nekem, konkrétan hülyét csinál magából egy olyan édes szinten, hogy egyre szarabbul érzem magam amiatt, mert képes voltam azt mondani, legyen vége. - Ne, ne csináld ezt - nevet rám, míg oldalra dől kissé és a haja eltakarja az arcát.
- Mit? - elmosolyodom, csak mert zavarban van és imádom, hogy ilyen.
- Ne nézz rám így, pont úgy nézel rám, mint amikor először találkozunk és a fa tövében ültünk - a kezét a szememre teszi, de elhúzom. A tenyerébe puszilok és csak mosolygok.
- Szeretetteljesen? - emlékszem vele kapcsolatban mindenre.
- Ja, ne nézz így - mérgesen próbál rám nézni és még ezt is annyira kicseszett aranyosnak találom tőle. - Zayn! - ismét el akarja takarni a szememet, szóval lefogom a kezeit. Ő pedig helyezkedni kezd az ölembe, míg nem lovaglóülésben rám nem huppan. A mosolyom biztosan átalakul, mert ez már egy másfajta Zoe, nem az aranyos... ez inkább az a széttépős Zoe. Közelebb hajol, megcsókol, én pedig lassan engedem el a kezeit. Beletúr a hajamba, a másikkal végig simít a nyakamon, én pedig a csípőjére rakom a kezemet. Nem merem rendesen magamra húzni, mert biztosan felállna a farkam... és a fenekét sem merem megfogni, mert mégiscsak egy buliban vagyunk. De ő nem úgy csókol meg, mintha egy buliban lennénk... és ez kezd nehézségeket okozni. Nehezen fogom vissza magam.
- Cica... - nyelek egyet és próbálom kontrollálni a zakatoló szívemet. Beharapja az alsó ajkát és csak bólogat némán. Azt hiszem, ő is próbálja visszafogni magát. - Leléphetünk, ha szeretnéd - nem kell visszafognia magát, akármikor akárhova lelépek vele...
- Nem akarom itt hagyni Xavier partiját - rázza meg a fejét.
- Csak pár percre - elnevetem magam és a nyakához hajolok.
- Pontosan hányra?
- Ezt nem tudom előre megmondani.
- Én hétre tippelnék a részemről.
- És ha duplázok? - felvonom a szemöldökömet, ő pedig elmosolyodik, kissé féloldalasan.
- Akár negyed óra is lehet belőle akkor.
- Kiegyezhetünk húsz percben és a kocsimban, amíg azt kamuzzuk cigi - ajánlom fel neki, mire szimplán elröhögi magát.
- Oké - kimászik az ölemből, a kezemnél fogva húz fel és elképesztőnek tartom magunkat. Azt mondják három év után elmúlik a szerelem. Azt hiszem, azóta szerelmes vagyok belé, mióta ismerem. Szóval akkor az már több, mint három év... de még is, egy csóktól még mindig képes vagyok elveszteni az eszem. - Csak cigi - vigyorog Xavierre Zoe.
- De bent is cigizhettek - néz ránk értetlenül.
- Szeretem az éjjeleket, gilipolla - régen hallottam Zoet spanyolul beszélni. Káromkodni meg még ritkábban.
- Aztán még lefaszfejez - hördül fel Xav otthagyva minket. Konkrétan kiesek az ajtón, ahogy maga után húz.
- Szép húzás - Xav figyelmét a spanyollal elterelni... - enano - felhördül, magamhoz húzom a derekánál fogva és már meg is csókolom, míg tovább lépkedem vele a kocsim felé. Emlékek alapján... Összerezzen, ahogy megtalálom a kocsit és nekinyomom. A zsebembe nyúlok, és már nyitva is van, de még nem akarom abbahagyni a csókot. Annyit kibaszottul jó vele minden... A nyakamba szuszog, ahogy a kezem a gatyája alá csúszik.
- Akár a kocsiba is csinálhatnád ezt - a hangja kissé megemelkedik a végére szimplán azért, mert az ujjaimat mozgatni is kezdem.
- Akár - akár, de akkor abba kéne hagynom.
- Zayn... - mindig mindenki azt mondja, hogy életed szerelmétől a legjobb dolog, amit hallani fogsz, mikor kimondja neked, hogy igen... de most komolyan, hát nem ezerszer szebb, mikor a nevedet nyögi?!
- Hm?
- Beszállnék - motyogja lehunyva a szemeit. Kinyitom az ajtót, ő besurran és még csak be sem csukom az ajtót, már az ölemben van.
- Neked kéne alul lenni - motyogom lehúzva róla a pólót, lévén valahogy én kerültem alulra, mert lenyomott.
- Hol nem szarom én le, te mit hiszel? - rám röhög, de a pólómat lehúzza.
- Én vagyok a domináns, kussolj - egyszerűen magam alá fordítom, ő pedig rám fintorog.
- Ha engedem - szól rám, míg kigombolom a gatyáját és lehúzom róla. Értetlenül nézek fel rá, és elröhögöm magam. Ha engedi?
- Soha nem kértem rá engedélyt - az ajkait összepréseli és valahogy beugrik a beszélgetésünk Dannyvel... amikor közölte, hogy Zoenak szüksége van valami kedvesre, aztán valami durva szexre... talán... talán egy icipicit tényleg durva vagyok vele ilyenkor. Talán... talán pont összejött a kettőnk fétise.
- Jogos - sóhajt fel engem nézve.
- Te ezt tudtad előre? - mutatok végig rajta. Ez egy rohadt szett. Fehér csipkés melltartó és fehér tanga.
- Nem így... azt gondoltam, hogy este lesz valami - rám nevet, ahogy végigsimítok a hasán.
- Daisy közölte velem, hogyha ágyba viszek valakit és egyező fehérnemű van rajta, akkor ő akarta és nem én.
- Szimpatikus ez a Dasiy - rám nevet, ahogy feljebb hajol és megcsókol. Próbálok megtámaszkodni a kis helyen és nem agyon nyomni őt. A lábait a derekamra fonja és nem bírom ki, hogy ne mozduljak előrébb. - Az a gyanúm, nem fogunk így elférni - a nyakamba motyog, és talán egyet kell értsek vele.
- Akár az ölemben is lehetnél - rámosolygok, ő pedig elröhögi magát.
- Hogy én csináljak is valamit? Erről nem volt szó, hogy még tennem is kell a szexért...
- Néha nem árt - felül és kidugja rám a nyelvét.
- Azt hittem, te vagy a domináns... - elröhögöm magam, de megcsókolom. A hajába túrok.
- Jól hitted - azt hiszem, ez nálunk egyértelmű. Zoe tényleg ritkán irányít az ilyenekben. Bár akkor kicseszett jó... de legtöbbször rám hagyja. Amit még jobban élvezek. - Kint a motorháztetőn lenne hely - felhördül, én viszont csak megfordítom őt és konkrétan négy kéz lábra igazítom. Ez valahogy úgy normális póznak néz ki... mármint olyannak, hogy elférjünk a kocsiba és ne verjük szét a fejünket valamiben.
- Annyira nyíltan nem szeretném - halkan suttogja, ahogy a tarkójára nyomok egy puszit, a hullám tetkóra, amit én rajzoltam. A fenekét hozzám nyomja, én pedig csak veszek egy mély levegőt az érzésre. Még kétszer ismétli meg ezt a dörgölőzést, ahogy bepucsit és akkor döntök úgy, hogy gondolom ennyi bevezetés mindenre bőven elég volt, mert különben szimplán a gatyámba megyek el. Elképesztőnek tartom minden egyes alkalommal, hogy tudja így kinyomni a fenekét nekem és, hogy lehet ilyen vékony dereka... és, hogy hogyan tud pontosan velem ellentétesen mozogni és így gyorsítani mindenen. Elképesztőnek tartom magát a látványt, ahogy néha hátra dobja a haját, ahogy párszor megremeg a combja... azt, ahogy próbál kapaszkodni és liheg. A hajába túrok és hátra húzom, legalább nem lóg az arcába... én csak segítek neki. Szaggatottan lélegzik, ha valaki a kocsinál cigizne, biztosan hallaná a nyögéseit. Az ablakok párásak. Az ajkai megremegnek és komolyan nem értem, hogy lehet ennyire gyönyörű. Az ajtóba kapaszkodik, végig simítok a fenekén és csak még inkább jobban bepucsít, én pedig erre a látványra meghalok.
- Tutira nem bírom... - elcsuklik a hangja. Lehuppanok az ülésre és magamhoz húzom. Még csak felé sem nyúlok és máris az ölembe ül. Ki van pirulva, a haját hátra tűri. Megnyalj az ajkait. Fel se bírom fogni, hogy lehet ennyire kicseszett szexi, ahogy mozog a csípője rajtam. Hogyan lehetséges ez?! Pornoba nem láttam még ennyire kicseszett jó látványt... Kikapcsolom a melltartóját és lehúzom róla. Lejjebb hajol hozzám és már magamhoz is húzom, hogy megcsókoljam. Kapkodja a levegőt, szeretem azt a kis nyöszörgős hangot, amit kiad... felsimítok a mellein, ő pedig halkan felnevet. Tudom, hogy utálja a melleit, de tuja, hogy én meg imádom őket.
- Elképesztően szép vagy - így lihegve, kipirulva, nyögdécselve meg aztán főleg. Elvigyorodom, hogy lehunyja a szemeit és hangosan felnyög, ahogy kézzel elkezdek rásegíteni lent. Nem érdekel az sem általában szex közben, ha esetleg nem mennék én el... csak lássam, hogy ő igen. Bár nem volt még rá példa, hogy valamelyikünk hoppon maradt... ez pedig csoda. A vállamba markol, aztán csak próbál megkapaszkodni bennem és az ülésben. Az alsó ajkába harap, kicseszett jó látvány! Rám néz, én pedig valahogy elveszek azokban a hatalmas zöld szemekben. Most is olyan megszeppenve néz rám, olyan hatalmasokat pislog. Az ajka kissé el van nyílva, néha nem bírja ki és hangosabban is felnyög. - Szeretlek...
- Én ... - lehunyja a szemeit, elmosolyodik és vesz egy mély levegőt. - ... is - fejezi be, kissé nevetve. Utálom, hogy lihegek és az én számon is kicsúszik egy csomó nyögés, mert így nem hallom őt annyira, mint szeretném. Még a nyögésébe is belecsuklik a hangja, úgy rászorít a farkamra, hogy én sem bírom visszafogni a nyögést. Magamhoz húzom a derekánál fogva, a mellkasomra rakja a kezét. Megremeg a combja, ismét rám szorít és egyszerűen ennyitől és a hangjától elmegyek... Erre pedig ő csak megrándul és ismét felnyög, a nyakamhoz nyomva az arcát. Érzem, hogy kapkodja a levegőt, olyan nagyon kicsit mozog, hogy tudom, ha most elkezdeném dugni, sikítana. És úgy vagyok vele, hogy túl régen hallottam... szóval felemelem a csípőjét és kissé rásegítek. Próbálja visszafogni magát, de így is kicsúszik egy kis éles sikkantás az elején. Aztán valami káromkodós nyöszörgés és éles levegővételekkel fűszeres nyögések. Jó öt perc kell mindegyikünknek, míg rendesen lenyugszunk. A hátát kezdem simogatni, a gerince mentén most is, egészen le a fenekéig. Még mindig rám-rám szorít néha... - Szerintem több lett, mint negyed óra - a fülembe lihegi, aztán nyel egyet és kissé hátrább hajol. Megremeg, én pedig az oldalán simítok fel és le. Megnézem magamnak alaposan a tetkókat rajta. Olyan kicseszett szexi.
- Leszarom.
- Én is - rám vigyorog, megcsókol, én pedig mosolyogva fogadom. Feljebb simítok a hasánál... a melleihez ér a kezem, ő pedig kuncogva hagyja, hogy egy kicsit elfoglaljam magamat velük. Aztán megfogja a csuklóimat és az üléshez nyomja. Hát persze...
- Szerinted van esélyed? - kissé elemelem a kezemet és ő rögtön minden erejét beveti, hogy tartsa.
- Erős vagyok - csücsörítve fintorog rám, ahogy még fel is térdel kissé, hogy több ereje legyen.
- A legerősebb - értek vele egyet, felnézve rá. Aztán inkább puszit nyomok a tetkójára a két melle között.
- Rettegj tőlem, haver!
- Rettegek - hagynék én neki akármit, amitől ő mosolyog.
- Szeretlek - vigyorog és a számra nyom egy puszit. Átkarolom a derekát és magamhoz húzom, minden kisebb erőfeszítés nélkül. Tényleg esélye se lenne ellenem...
- Mindennél jobban.
- A csirke szerintem azért vetekedik velem - fintorog rám, átkarolva a nyakamat.
- Oké, a csirke talán - adok neki igazat, mire ő nevetve a nyakamba harap.


Sziasztok!
Tudom, hogy sokára jött a rész, de beteg voltam. Sajnálom. 
Remélem a rész tetszett.
Puszi: Klau

5 megjegyzés:

  1. Szia! Először is, remélem már jobban vagy.
    Másodszor, végre, annyira vártam már a részt :) Nagyon jó volt, remélem végre Zoe is rájön, hogy Zaynnek ő kell. Zayn olyan aranyos volt, annyir édesek együtt :)
    Kíváncsi vagyok, hogy Perrie vajon mit fog reagálni, hogy Zayn szakítani akar. Meg vajon mi lesz ebből?!
    Kérlek, most remélem hamarabb fogjuk olvasni, nagyon várom, hogy mi lesz.
    Imádás van! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs, nos nem tudok szolgálni az állapotáról, de én is remélem jobban van:)
      Sajnálom, hogy most kissé megint szakasosan jönnek a részek, eléggé összejöttek mindkettőnknek a dolgok. Hát... a részek jövetelével kiderül minden... mint mindig:D Igyekszek hozni egy részt nektek még ma:) Imádás van! <3

      Törlés
  2. Szia Klau!

    Remélem már jól vagy, vagy legalább sokkal de sokkal jobban mint voltál!


    -Danny egyszerűen elképesztő vagy, tudom már sokszor mondtam, de ez az igazság
    - Zoé meg értem a félelmeidet, de lehetett Perrie akármennyire is a Zayn esete...múlt idő....már mint nem Perrie a múlt idő, hanem az, hogy olyan csajok az esetei amilyen a Mixes csaj...megismert téged és TE vagy az esete....
    És lesz Perrieből is múlt idő.....hidd el nekem...igen én azt is értem, hogy, hogy érted, hogy szereti....de Téged szeret jobban...téged szeret mélyen...szívből és zsigergől...te szerepelsz az álmaiban, a vágyaiban, a terveiben....TE vagy ott mindenütt és mindenben...TE vagy az aki felejthetettlen, kitörölhetetlen és, pótolhatatlan....-igen tudom elvileg bárki pótolható persze- de csak egy bizonyos szinten...úgyanazt nem kaphatjuk meg amit attól akit pótóltunk a másik személlyel....remélem érthető a zagyvám
    - Zayn jaj, úgy szurkolok, hogy minden rendben menjen és a lehető legkevesebb balhéval ússzátok meg a Perries szakítós mizériát...
    Szurkolok, hogy sikerüljön Zoé kételyeit eloszlatni, ha nem is teljesen de nagyrészben csökkenteni....
    - Zoé, Zayn elképesztőek vagytok együtt...és ezt ti is tudjátok....és ennnnnyi
    - Trisha szüntelenül imádlak ám

    Mindkettőtöknek nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs.

      Sajnos nem Klau vagyok, és sajnos válaszolni sem tudok helyette, de én is remélem hogy már sokkal jobban van!
      Danny egy hős:D
      Komolyan, téged bekéne rakni mint karaktert ebbe a storyba és már az ötvenedik résznél jött volna az epilógus. Még engem is meggyőztél :D
      Mindketten nagyon szépen köszönjük az ilyen folytonos komikat. Imádás van! <3

      Törlés
    2. Drága!
      Ha téged meggyőztelek akkor Őket is hm hm hm ? :D

      Törlés