2017. március 15., szerda

190. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- De ez nagy - körbe fordul a nappaliban. Kissé tátott szájjal nézi a repedező plafont, én pedig elfintorodom.
- De szar - megrázom a fejemet a plafont nézve.
- Felújítható - szól közbe az ingatlanos.
- A ház árának a duplájáért? - nézek rá fintorogva. - Pedig alapvetően tényleg jó lenne - körbe nézek újra, Zoe pedig az oldalamhoz bújik. 
- Oké, figyelj, sokba kerülne. De senki sem fog annyit kiadni, hogy fel is újítsa. Szóval jóval az ár alá licitálhatnánk. Kétlem, hogy egy cég meg akarná venni, nincs közel javarészt semmihez. Viszont itt meg van a hat szoba, három fürdő és a nappali, konyha, előszoba, spájz és hátsó kert kritériumod. Szóval logikusnak tűnik. - Lenézek rá... arra, ahogy harapdálja az ajkait.
- De mire ez kész lesz...
- Ne legyél türelmetlen, pár hónap.
- Az rengeteg.
- Éveket lehúztatok ott, és ők nem is tudják. Csak neked kell türelmesnek lenni.
- Jogos...
- Két emelet, vendég szobának is van hely. Trishának hátul a növényeinek és Safaának játszani. Komolyan - a hasamra csap, én pedig elvigyorodom. - Ne várd el, hogy rögtön találsz egy házat, ami tipi-topi és beköltözhető ilyen igényekkel Bradfordban.
- Oké, megveszem - fordulok a nő felé. Ez már amúgy is a hetedik ház, amit megnézünk ma. Csak ma... két napja nézzük a házakat.
- Mennyit ajánljak meg a tulajdonosnak?
- Háromnegyed? - nézek le Zoera, tanácsért.
- Sokallom - jegyzi meg fintorogva.
- Háromnegyed - akarom ezt a házat.
- Rendben - a nő biccent, kifelé indul és mi is. Ő telefonál, egyet int és máris a kocsiba ülünk. Ránézek, ő a cipőjét köti be éppen, nézem, amint fintorog amiatt, hogy a haja eltakarja a kilátását. Ahogy hátra dobja és újra kezdi, hogy be tudja kötni. Az apró mosolyt, amikor sikerül neki. És a kissé zavart és döbbent arckifejezését, mikor rám néz.
- Hm? - a füle mögé tűri a tincset, én pedig nézem azt a vörös hajat. A zöld szemeket. A kis, halovány szeplőket. 
- Leéltem nélküled egy évet... - Hogyan?! Hogy bírtam?! Elmosolyodik, nézem a kis nevető ráncait, ahogy még a szeme is rám mosolyog. Nézem, és újra szerelmes leszek belé. 
- Nem tűnt fel akkor. Meglátogatjuk anyukádékat? - felhúzza a lábait az ülésre. Annyiszor elpofáztam már neki, hogy ne csinálja, mert sokkal több baja lehet... 
- De, hogy nem tűnt fel...? - Tényleg, hogyan nem? Elképesztő...
- Mert szereted Perriet - értetlenül nézek felé, még a kocsi sem indul be, úgy megfagyok.
- Mi?
- Szereted őt - vonja meg a vállát rám nézve. - Nem állítom, hogy engem nem. De őt is szereted. Ha nem így lenne, nem akadtál volna ki azon, hogy egy szerződés miatt van veled. Szereted, mert képes voltál vele ennyit együtt lenni... szeretned kell őt egy szinten - az ablakon néz ki, nem rám néz. Én mégis csak őt bámulom.
- Zoe, ez...
- Igaz - vág közbe vállat vonva. - De ismét kiemelném, hogy azt nem mondtam, hogy engem nem szeretsz - rám néz, féloldalas mosolyt villant rám. Ismerem ezt... ez a beletörődött, fintorgós mosolya. - Nos... ha majd lenyugszol igazán a szerződés miatt, kiderül, kit szeretsz jobban. - Őt. Hogy ne őt?! Melyik idióta multiuniverzumában nem őt szeretem? Már attól bűntudatom van, hogy arra gondolok, talán igaza van. Elindulok anyuék fele... ő kifelé nézeget. Szeretem Perriet? Nyilván kedvelem őt, de jobban szeretném őt, mint Zoet? Ez... ez képtelenség. Hogy lehetne? Végig a kapcsolatunk alatt is Zoera gondoltam. Folyton hozzá akartam menni, ha kiütöttem magam. Hála Haroldnak, nem jutottam el hozzá többet részegen. Az alsó ajkamat kezdem rágni idegességemben. Kidobta egy másodperc alatt a... pasiját... azért, hogy megcsókoljon. Fogalma sem volt, hogy akarok-e többet. Többet egy csóknál... nem tudta, hogy le akarok vele feküdni. Vagy, hogy újra össze akarok-e jönni vele minden áron. Szimplán kidobta, és akármit megadott volna nekem ott, abban a percben. És megadott... szóval ő szeret, nem? Mindenki felett... még mindig. Megállok a felhajtón, már az ajtó felé nyúlnék, mikor a kezemhez nyúl. Értetlenül nézek rá, valahogy még mindig az egész Perries dolog kavarog a fejemben. Mármint Perrie és ő. Hogy szeretem Perriet. De Zoeba szerelmes vagyok. Elvégre vele minden jó... oké, nem minden. A munkájától még mindig hányingerem van. Lefogadom, hogy neki meg a sok levéltől és a sztárságtól de...
- Én... - beharapja az alsó ajkát, a kezét nézi a kezemen, míg az orrán beszívja a levegőt. - Sok betegem volt, sok gonddal. Háromnál is előfordult, hogy felesége volt, de aztán szeretője lett... tartós, értesz? - felnéz rám, azokkal a zavarban lévő, kétségbeesett szemekkel.
- Nem - Mi van a betegeivel és a viszonyaikkal?
- Gondoltam ez így jogos... mármint, elmondani neked azt, amit nekik. Emlékszel, amikor lejöttetek a srácokkal Birminghambe? Első alkalommal...
- Igen.
- És arról beszélgettünk, hogy soha nem akartam még semmit. És, hogy ez számodra milyen fura. Majd végül megállapodtunk, hogy olyan dolgot akartam, amit nem lehet megvenni. És, hogy veled kapcsolatban folyton egyetlen egy dolgot akartam, és az-az volt, hogy legyél boldog. - Hadar, elengedi a kezemet, az ölébe húzza... tördelni kezdi az ujjait és nem néz rám. Nem mer rám nézni. - Ez így van, mióta ismerlek. Elviseltem régen is a csajos témáidat, mert boldog voltál tőlük. Én... - látom, hogy a szemét ide-oda kapkodja. - Szóval, belementem a szakításba, mert úgy láttam, boldogabb vagy nélkülem. Tudom, hülyeségnek tartod, de tényleg sokkal jobban néztél ki utána! - Rám néz, két és fél másodpercig a szemeimbe néz, és utána ismét elkapja. - Én csak... azt akarom mondani, hogyha vele vagy boldog, minden rosszindulat nélkül akarom, hogy vele legyél. És ezt most azért mondom, mert az egyetlen tanács, amivel tudtam nekik szolgálni, hogy válasszák azt, akibe másodjára szerettek bele - elhallgat, mintha elvágták volna a hangszálait, és csak mered a kezeire. Felemeli a jobb kezét, a száját kissé elnyitja, mintha még mondana valamit. Végül csak egy nyögés jön ki rajta, és vissza ejti a kezét az ölébe. - Nagyon... nagyon szeretlek Zayn. És pont ezért akarom, hogy boldog legyél, még ha nem is velem. És soha nem fogok könyörögni neked, vagy megalázni téged így... esetleg hisztizni. Szóval csak majd mondd el, mert... - rám néz, leejti a vállait, én pedig azon gondolkozom, hogy vajon most ide hányok-e, vagy elájulok. Mert a szívem úgy ver, hogy fáj. - Mert nem szerettél volna bele Perriebe, ha engem szeretnél úgy igazán. - lehajtja a fejét, hagyja, hogy a haja eltakarja őt. - És ez nem baj! - hadarja még hozzá rögtön. - Csak azt mondom, hogy biztosan megvan az oka annak, hogy belé tudtál szeretni. És ezért mondom mindig azt, hogy válaszd azt, akibe másodiknak beleszerettél, mert...
- Kussolj... - nem... nem... 
- Javadd, én csak szólni akarok, hogy majd nyugodtan elmondhatod, rendben? Ígérem, hogy nem fogok hisztizni, sírni, vagy... összetörni, rendben? Pszichológus vagyok, a világvégét is tudnám kezelni - a világvégéhez hasonlítja azt, hogy Perriet választanám helyette. Normális ez?! Felé hajolok, meg akarom csókolni... a tudtára akarom adni, hogy az életemnél is jobban szeretem és faszság az egész, amit nyökögött, mert... hátrább hajol. Az ajkait összeszorítva néz a ház felé. Kissé megrázza a fejét és az ölébe mered tovább. - Komolyan azt akarom, hogy ezen elgondolkodj. - Hátrább tol, értetlenül nézek rá, ő a házat nézi.
- Szeretlek Élet...
- Tudom - megvonja a vállát és rám mosolyog. - Én is.
- Mindennél jobban... - Lassan bólint, elmosolyodik az ablakomra nézve.
- Egyszer úgysem menekülhetsz tovább az elől, hogy rágyere, szereted őt - kiszáll a kocsiból... én összerezzenek az ajtócsapódás hangjára. 
Zoe vagy Perrie?
Ki az a hülye nyomorék, aki ne tudna erre rögtön választ adni?! Nem véletlen jöttem hozzá, és nem Perriehez.

Sziasztok!
És itt is a rész! Na mit szóltok Zoe eszmefuttatásához? 
Puszi: Klau

3 megjegyzés:

  1. Szia Klau!
    Köszönjük szépen, hogy megint ilyen gyorsan kaphattunk részt!

    Elősször is a kérdésedre válaszolnék: Szerintem van igazság Zoé eszmefuttatásában..nagyon is sok. Ugyanakkor, ha ennek jobban mögé nézék - véleményem szerint- sok köze van ahhoz, hogy Zoé eleve magában sem bízik és azt, hogy Zayn Perrievel volt, összeköti azzal, -annak tulajdonítja-, hogy belőlle hiányzik valami, ami Perrieben meg van...és a gond ott van, hogy erről Kambodzsáig érő listát tudna írni...

    - Zayn...habár van igazság Zoé eszmefuttatásában- mert valahol nagyon is természetes reakció- verd ki a fejedből azt, hogy most elbizonytalanított, sőt ne is ilyesszen meg a kis megingás-vagy nem jól vettem észre,. hogy meginoktál?, akkor elnézést kérek es vedd figyelmen kívül amit motyogok, de ha még is akkor- vegyél egy mély levegőt és komolyan gondold végig amit mondott....aztán nyomatékosíts :)
    - a gond az, hogy nálam újabb balsejtelem riadó van...még pedig Zoé miatt és a magával való kételyei miatt, az önmagával folytatott örökös harc miatt..., attól félek Zayn, hogy majd úgy fogod érezni, hogy semmi nem lesz elég, hogy nem fogsz tudni "bizonyítani"...mert, hát ha egyszer szereted akkor mér kéne...csak ez nem ilyen egyszerű...mind kettőtöknek újra egyensúlyban kell lennetek..-jaj be is fejeztem...remélem semmi nem igaz a sok zagyvaságomból- ne is figyelj rám Zayn mert csak tömöm a fejed...mentem is

    Imádtam ezt a részt is!

    Nagyon nagyon szépen köszönöm Mind a kettőtőknek, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Jó éjszakát!
    Imádlak ám Benneteket <3

    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Én valahogy megértem Zoe-t részben igaza van. De honnan veszi, hogy ő mindig tudja, mit gondol és érez a másik. Nem teljesen értem ezt a dolgot... Hogy most Zaynt úgymond megint képes lenne odaadni Perrienek. Meg hogy Zayn is hogy hogy elgondolkozik ezen?
    Most ha megint az lesz, hogy visszamegy Perriehez akkor én kiszaladok a világból...
    Kíváncsian várom a következő részt :)
    Imádás van! ❤

    VálaszTörlés
  3. Neeee.!! Zayn nem gondolod meg magad! Megverlek! �� mikor lesz kovi? ������

    VálaszTörlés