2017. március 2., csütörtök

179. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Zoe Fable vagyok. Pszichológus. És a szerencsétlenség... a balfaszság megtestesítője...
- Azt mondtam, a kibaszott földre! - ordítja el magát az egyik férfi, én pedig tényleg a földre hasalok, lévén, akkor tervezek közbe avatkozni, ha terveznek valakit lelőni. A felbecsülhetetlen érzés, amikor karácsony napján úgy döntesz, hogy elmész nyitni egy számlát, mint karácsonyi ajándék. Safának és Walinak szántam volna. Ha eljutottam volna a kedves hölgyig... ha nem pont most akarnának kirabolni egy kurva bankot. Ki a faszom rabol bankot manapság?! Szóval ja... szimplán az életem egyik borzasztó napja. A telefonom a fejem mellett van. Fejjel lefelé...
- Hatan vannak, négy biztosan férfi - suttogom Albusnak. Amint felvilágosítottam a helyzetről közölte, hogy akármi történik, nem fog bele szólni, de mondjak el mindent, ami tudok. - A másik három is felépítés alapján. Egyelőre maszk van rajtuk - ez jó jel. Ez azt jelenti, hogy szeretnének rejtőzködve maradni... amíg nem veszik le, nem halunk meg mind. A sziréna átüt az üveglapos bejáraton... talán egy hívás megmenthet mindenkit. Honnan tudjam?! - Rakd le - szólok bele gyorsan, mikor elkezdik elkérni mindenkitől a telefonokat... csak ki kell rakni, ők meg rálépnek. Apró püttyenő hang, de a zokogás elnyomja. A zokogás jobban felerősödik, mikor az első golyó röppen... végig nézem, amint a biztonsági őr hátra esik és elterül. Oh baszki... oh baszki... oh baszki... A láb csattan mellettem és összerezzenek. Miért teszik tönkre mindig a mobiljaimat...? Élesen szívom be a levegőt, ahogy a hajamnál fogva húzza fel a fejemet a csávó. Látom a szemein, hogy elvigyorodik.
- Hasznosnak tűnsz... Zoe - remek. Persze, hogy remek. Több, mint remek... Kifelé integet a rendőröknek, aztán felhúz a földről, én pedig ellököm magamtól.
- Tudok állni - förmedek rá lejjebb húzva magamon a teljesen fekete pulcsit.
- Ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell állnod - röhög rám, míg megfordít és elkezdi hátra bilincselni a kezeimet. Oh, a picsába. - Találtam egy túszt! - kiabálja el magát, én pedig értetlenül fordulok felé.
- Pardon? - kérdezek vissza meghökkenve. Túszt? Aztán még túsznak is néz ez a faszfej?! - Ezzel az erővel bőven elengedheti akkor a többieket - intek a fejemmel kifelé.
- Amíg nem végzünk itt, addig biztosan nem - végig simít az arcomon, én pedig kirántom a fejemet a kezéből. Oldalra nézve látom, amint pakolják egy helyre a táskákat. Még mindig ugyan az a kérdésem, ki rabol ki egy bankot manapság?!
- Legalább a gyerekeket. Ezzel is időt nyernének - utána lépkedem, nem hagyom ennyiben a dolgot. - Körülbelül négy kisgyerekről beszélünk. Semmiről nem tehetnek... könyörgöm - nyögök befarolva a férfi elé.
- Golyót akarsz a fejedbe? Mert így kapsz golyót a fejedbe! - förmed rám egyszerűen a fegyverrel arcon csapva.
- Egyelőre én vagyok a legértékesebb a kinti rendőrök számára a munkámat nézve, szóval továbbra is kérvényezném a kölykök szabadon engedését - felállok, bár nehezen... kezek nélkül nehéz.
- Befogom kötni a szádat, ha tovább pofázol - förmed rám.
- Gondoljatok már bele! - ordítok rájuk kikelve magamból.
- Ha most kivonulnak, még tárgyalhatunk! - Albus hangja a megafonon át is nyugtató.
- Ajánlják fel a gyerekeket, hogy kiengedik őket - máshoz kezdek beszélni. Rajta superman maszk van... az egyiken Jokeres van... van még egy malac, egy sima fekete, egy baba arcú és még egy obamás... Engem a feketés talált be.
- Menj, ajánld fel nekik a kölyköket! De csak kettőt - szól rám az obamás, ezzel eldöntve az egészet. Oda löködnek az ajtó elé. Míg valamelyik a kölyköket kezdi összeszedni. Próbálom kiakasztani a hüvelykujjam, hogy letudjam venni a bilincset. Bár fogalmam sincs, mit fogok tenni, ha esetleg sikerül... egyáltalán semmiről sincs semmi fogalmam, mikor mit fogok tenni. Vagy ők mit fognak tenni. Az egyetlen, amit tudok, hogy ki kell juttatnom innen minél több embert.
- Alku? Persze, hogy alku... - hördül fel Albus egy kocsi mögül.
- Először is, vágják ki vagyok. Másodjára kiengednek két gyereket - hadarom el neki rögtön.
- Cserébe...?
- Egyszerű jóindulat jele - fintorgok rá az alsó ajkamat harapdálva.
- Hány gyerek van?!
- Nem tudom... három... négy... nem látok mindenkit - nyögök fel félve. Istenem, nem akarom, hogy akárki más is meghaljon.
- Vedd rá őket Zoe... - hogyan?! Hogyan vegyem őket rá?! Visszarántanak hátulról. Elterülök a földön. Mellettem áll három gyerek. Rettegnek... sírnak...
- Nem jó nekik két kölyök?! - hördül fel Joker lenézve rám. - És ha egyet sem kapnak? Akkor ki lesz a rossz fiú? - leguggol hozzám. Kikerekedő szemekkel nézek... nem lőhet le kisgyerekeket!
- Kérlek... csak enged ki őket... statisztikák szerint e... - befogja a számat... a fejét rázza.
- Gyorsan megy a híred... ha esélyt kapsz a beszédre, talán még a pénzt is eladományoznánk - a képembe röhög, ahogy feltérdeltet. Mögém kuporodik. A bőrkesztyű az arcomba fúrja magát... próbálok beszélni, de nem megy. Istenem... beszélnem kell. Le kell beszélnem erről. Kinyitja az ajtót. Kilöki az első gyereket. - Egy! - ordít ki. Aztán a másodikat is kilöki. - Kettő! - Kérlek... kérlek... kérlek... - Telhetetlen csürhe... hát semmi nem elég?! - kifelé ordibál, a fülem mögül. Ficánkolni kezdek a kezében. Szerintem kificamítom a hüvelykujjam, de így letudom húzni a karpercet a kezemről. Hátra ütök. Olyan erősen, ahogy tudok, mivel a harmadik gyereket az ajtóba állítja. A kislány zokog... a fegyverét felemeli. És a kezem célt ér... A kislány eldől... egyszerűn ott a küszöbön összerogyik. Sikítás hátulról... felnyögök.
- Ne... ne... ne... ne...! - hadarom a kislánynak rögtön mellé mászva. Kérlek ne, kérlek ne, kérlek ne. Senki nem lőhet le egy gyereket. Senki nem lehet ilyen szívtelen! Megfordítom a kis testét, de a küszöbön kívül teszem ezt... a vért kezdi felköhögni... ömlik a kis mellkasából a vér. A fehér pulcsit elszínezi. Eltünteti a jávorszarvasos és szívecskés mintát. A kezemet a sebre szorítom... sírni kezdek a pániktól. A félelemtől. A haragtól... ez csak egy kislány! Fiatalabb, mint Safaa! Semmit nem tett!
- Te kurva - ennyivel ránt el onnan a jokeres fazon. A hajamnál fogva ránt vissza. A földre kerülök az ütéstől... nézem, amint egy zokogó nőt lefognak hárman. A túszok közül...
- Baszd meg Troy! - üvölti el magát a malac fejű. Oda siet... kinyitja az ajtót és máris közli, hogy hívjanak mentőt. Lelőtték azt a kislányt... lelőtték a kislányt... lelőtte... összefogja a remegő kezeimet, hasra fordít és érzem, amint újra rám rakja a bilincset. De ezúttal meg is húzza... A kezem ragad a vértől és remegek a tudattól, hogy lelőtte a kislányt...
- Azt csinálod, amit mondtam! -  a baba arcos úgy löki oda a nőt az ablak elé, hogy legszívesebben ráordítanék. Bár esélytelen vagyok... a csávó a hátamba térdel... és beköti a számat. Az egyetlen dolgot, amivel megtudnám akadályozni ezt az egészet. Az embereket felsorakoztatják az ablak elé. Kivéve még egy férfit, és egy nőt. Őket is megbilincselték.
- Gyerünk angyalom - lök rajtam superman, ahogy a táskák felé irányítgat.
- Ha nem azt csináljátok, amit mondunk, lelövünk titeket. Világos voltam?! - az arcomba hajol a fekete maszkos. Úgy érzem, engem állítanak be a lázadónak. Aprót biccentek és próbálom megtartani a saját súlyomat. A baba arcos csávó ott áll az emberek képezte sor mögött és nekik magyaráz. Úgy érzem, így biztosítják magukat, hogy ne tudjanak bejönni. De ők távozzanak. Löknek rajtam egyet... Egyedül joker nem visz semmit, ő mögöttünk jön, a fegyvert érzem a lapockámba nyomódva. Mindenki más két táskát fogva lépked kifelé. A baba arcú pedig elfut mellettünk előre... kezében a fegyverrel. Beszélni kezdek az érvekről, miért csak engem vigyenek, de csak morgás jön ki.
- Kussolj - a fegyvert jobban a hátamba nyomja, én pedig lehunyom a szemeimet egy pillanatra. - Előre megyek vele... kollégát csak nem lőnek le - neveti el magát és tényleg kilép velem a bank hátsó bejáratánál. Két rendőrt látok... a másik oldalra nem látok. A csávó mögém bújik. És miért utálom a karácsonyt?! Nekem estére oda kéne érnem Bradfordba! Trisha ki fog rám akadni, ha kések... nem késhetek a vacsiról... az szent és sérthetetlen! Már úton kéne lennem! A kocsi oldalajtaját kinyitják. Istenem, ne... istenem ne... hallom magam mögül a sírást... a kérleléseket, hogy ne. A csattanásokat... Én pedig csak nézem a két rendőrt. Megrázom a fejem, miszerint ne csináljanak semmit. Ne karácsonykor haljanak meg. Ne halljanak meg többen karácsonykor. - Meg sem mozdulsz, értetted? - a fülem mellett suttog, némán bólintok. Hátra felé kezd húzni, egyszerűen megbotlok. A kocsiba lök. Arccal érkezem a földre. Aztán máris a hátsó ajtónak csapódom, mert padlógázzal indulnak. Felnyögök, egy táska rám csúszik. Ők hatan állnak. Próbálok megfordulni, de valaki a hátamra lép. Wali ki fog akadni, hogy összemocskolódik a pulcsi. Ő vette nekem... kívülről fekete. Mert csak azt veszem fel leginkább. De belül unikornisok vannak rajta, meg rózsaszín és szívecske mámor, meg minden...
- Baszki... baszki... - sziszegi az egyik, míg kinéz a sötétített ablakon. És abban a pillanatban az be is törik. A kocsi élesen kanyarodik el. A férfi összeesik... holtan. A kocsi egy másik falához csúszok, tehetetlenül fejelem le ezt is... kurva jó. Hogy szedem ki a pulcsimból a vért?!
- Istenem - nyög fel az egyik.
- Dobjátok ki! - kiabálja el magát egy másik. Nem látom őket. Összekulcsolom a kezeimet a hátam mögött. Régen előre tudtam így húzni a kezemet, át a fejemen. Zayn pedig röhögött rajta... Safaa pedig folyton elképedve nézte... szóval most behajlítom a jobb könyökömet és így beugrik a kezem a bal alá... a vállam pedig máris fájni kezd. Vissza hajlítva tartom a kezeimet. A jobb könyökömet kinyújtom. Így olyan pózt veszek fel, mintha hátra nyúltam volna megvakarni a hátamat. Míg a bal kezemmel felnyúltam volna... aztán valahogy sikerült volna megfognom a saját kezemet. Kurvára vág a bilincs. Áthúzom a fejemen a kezemet. És felnyögök a roppanó hangra, ahogy a vállam visszaugrik a helyére. Istenem... Olyan éles kanyarokat veszünk, hogy nem bírok felállni. Megfordulok, fogalmam sincs, mi történhetett, de már két halott van. Négyen pánikolnak. A két velem lévő túsz pedig összehúzza magát.
- Hogy aztán megtudják a nevünket és rájöjjenek, kik vagyunk?! Jim, gondolkozz! - ordibálja el magát a fekete maszkos. Ő él még. Ahogy Joker, baba arc és obama is.
- Baszki... Hajts már! - kiabál rá a vezető ülésben lévő srácra. Lehunyom a szemeimet, ahogy joker leveszi magáról a maszkot. Halottak vagyunk.
- Álljunk meg és ajánljuk fel őket, cserébe meg elengednek - vágja rá a fekete maszkos. Próbáljátok meg, belemennek... belefognak menni, amikor odasétálunk és utána szitává lőnek minket, de legalább mi hárman túléljük.
- Megölnének minket - rázza meg a fejét a jokeres fazon. Szőkésbarna a haja, barna a szeme... nyúzott az arca. Mint aki túl sovány a sok drogtól... Félve kapkodom a tekintetemet rajtuk. Nekem vacsorázni kell mennem... Trisha meg fog haragudni, ha nem megyek... nem lőhetnek le!
- Bekerítenek, baszki! - elölről jön a hang. Térdre tornázom magam, nem szólnak rám, pedig látják. Már pont sikeresen feltérdelek. És akkor satufék egy szép farolással... mindenki elesik a kocsiban. Én háttal csapódok neki a hátsó ajtónak. Olyan erővel, hogy kiesek hátra. A betonon landolok... fordulok párat és most is hason állapodom meg. Mellettem van még joker... és két táska. Gondolom ez már elég súly volt az egésznek, hogy kinyíljon. A többiek is kipattannak a kocsiból... joker a földre nyom. A hátamba térdel... a fejemet a betonhoz nyomja. Kurva hideg... havas... és nagyon nem esik jól a térde a hátamban. A táska a fejem előtt van... semmit nem látok. Mi történik?!
- Oké... most felállunk szépen, és élve kijuttatsz minket innen, vagy szent péterrel fogsz találkozni - suttogja nekem, ahogy felhúz. Először nem bír el a saját lábam, de megtart. A számba vág az anyag, amivel befogta a számat... és most csak köhögni tudok, hogy végre kapok rendesen levegőt.
- Determinista vagyok, te fasz! - közlöm vele rögtön. A fegyverrel a tarkómra üt, és egyszerűen térde rogyok.
- Lépjen hátrább és rakja le a fegyvert! - parancsol rá valami rendőr. Legalább négy kocsi van... és legalább tizenhárom rendőr így kapásból... Előttem vannak a kezeim összebilincselve, de még én is felrakom őket.
- Megkapnak két túszt, és elsétálunk innen! - veti be baba arc.
- Három túsz, és tárgyalhatunk az évekről - förmed rájuk Albus. - Amennyiben nem, akkor attól félek, az utolsó perceiket osztják meg velünk - idegesen néz rájuk, a fegyvere nem remeg, nem úgy, mint én... Ha Albus nem lenne, szerintem túl sokszor haltam volna már meg.
- Picsába... - morogja obama... rajtuk még ott van a maszk. Mellém térdel a férfi és a nő is... lenézek a kezemre. Véres... véres vagyok. A kislány... Idegesen nézek fel... lelőtt egy kislányt! Ez a fasz képes volt lelőni egy kislányt! És most még fegyvert fog rám... még fegyvert mer rám fogni karácsonykor!
- Nekem vacsora meghívásom van! - förmedek rá hátra fordulva. - És kurvára nem volt jogod ahhoz, hogy szétcseszd az ajándék pulcsimat! - kiabálok rá idegesen. Reméljük Albus érti, ahogy mindenki más. A barna szemek rám mosolyognak, a fegyvert a homlokomhoz nyomja.
- Lehet még rosszabb is, ha nem húzol ki ebből a helyzetből édesem - rám vigyorog. Hátrább löki a fejemet a fegyverrel, én pedig eldőlök. Oké, nem pont úgy alakul, ahogy gondoltam. De kellőképpen ledöbben rajtam mindenki. A nőre pillantok, aztán elé a földre. A férfinál is megcsinálom ugyan ezt. Ott fekszem a földön, míg négyen fognak rám fegyvert. Senki nem fog fegyvert a másik két túszra... mindenki rám fogja a fegyverét, míg én ott fekszem lent. A fő fasz engem néz... körbe pillant... értetlenül fordul vissza újra hozzám, aztán a férfi felé irányítja a fegyvert.
- Ne - szólok rá rögtön. - Amint meghúzod a ravaszt, mindenki más is megfogja. Te pedig mindenképpen meghalsz.
- És milyen érzés, hogy miattad hal meg valaki? - oldalra biccenti a fejét. Meghúzza a ravaszt... a férfi üveges tekintettel dől el mellettem. A nő a földre veti magát. Két csávó rögtön összeesik. Rárúgok ennek a fasznak a lábára. Felülölök, fejbe rúgom, ahogy térdre esik előttem. Felém nyúl... arrébb... dőlök. Lévén, lépni nem bírok. A fegyver után nyúlok. Elhasalok az aszfalton. Félig a kocsi alá bújok a fegyverért. A lábamat megfogja és kihúz a kocsi alól. De a kezemben már ott van a fegyver. Felcsúszik rajtam a pulcsi. Megfordulok, rászegezem a fegyvert. Őt mégsem állítja meg... én pedig képtelen vagyok lelőni valakit. Így szimplán térden lövöm. Aztán a másik térdét is ellövöm. Lihegve állok fel, összebilincselt, véres kezeimben tartva a fegyvert. Ő hörög a földön... én pedig csak elpillantok a férfi felé. Milyen érzés, hogy miattam halt meg valaki?! A picsába! A kurva életbe!


Sziasztok!
És... itt is a rész, bár kicsit stílust váltottunk. :) Hogy tetszett? Zoe és a halál közeli élményei...
A komikat köszönöm szépen, ígérem válaszolni fogok mindre, csak a részt akartam hozni. Nem ígérek semmit, de sanszos még mára rész (vagy akár több is). Majd meglátjuk.
Puszi: Klau 

4 megjegyzés:

  1. Wtf???????? Ach du Scheiße..... elfogyott a kifejezö készletem... mi volt ez??? Zoeeeee..... drága irónö!!! Honnan ez a fordulat??? Függö vagyok... tényleg mint egy drog... ha nincs rész szomorú leszek. Köszönöm a sok sok részt!! Várom a többit.. hihetetlenek vagytok
    Pussz Zsu

    VálaszTörlés
  2. nagyon lúvli én ezeket a részeket is nagyon szeretem! Zoé egy nagyon elcseszett komplex személyiség, akit csak imádni tudok. Szívesen megismerném a valóságban és kíváncsi vagyok mennyire tükrözi a kedvenc írónőnk személyiségét. Tapasztalatból is tudom mennyi háttér munka lehet egy - egy rész megírásánál, szóval csak le a kalappal!
    Lúv já girls! <3

    VálaszTörlés
  3. Hűha ez most nagyon sokkolt. Nem számítottam ilyen fordulatra. Izgalmas rész volt.
    Nagyon sajnálom szegény kislányt, szörnyű volt, szinte teljesen átéltem az egészet.
    Nem tudom honnan jönnek ezek a fantasztikus részek, hogy lehet valakinek ekkora fantáziája, de imádtam és imádom a könyvet is és az írónőnket is és téged is Klau :)
    Remélem tudsz még ma részekkel szolgálni nekünk, nagyon hálás lennék.
    Puszi, imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Szia Klau!

    -Zoé, drágám valahogy vonzod az ilyen helyzeteket...talán pont azért...mert ott kell lenned...mert, ha nem lennél ott ennél a kataszttrófánál is brutálisabb törtnt volna...
    -Szent Napóleon lelőtt egy kis gyermeket! Egy gyereket!...
    -Jaj Zoé a közbeni gondolataid..igen egyszerűűen igen..annyira "logikus"...valahogy szerintem mindenki hasonlókra gondolna...

    Des, lélegzet elállítőan, -jóértelemben-hátborzongatóan frenetikus vagy!

    Kíváncsi vagyok, hogy Trisha, hogy tudja meg, ..kiértesíti..Zayn? Vagy a hírekből tudja meg...esetleg Zoé..miután ellátták és letudta amit le kell..oda megy..és úgy tudja meg..vagy a nagy lánya értesíti? Zayn mit fog szolni ahhoz, hogy Zoé meg van hivva karácsonyra? Mondjuk tuti tudja, vagy gondolja...természetesnek véli...hisz az is...de tuti elindit benne ezer meg ezer gondolatot és érzelmet..és vajon Ő lemegye? Mondjuk, ha úgy is dönt a Zoéval történő beszélgetésük ellenére is, hogy nem megy le karaácsonykor...de lemegy egy másik alkalommal..ahogy Zoé is utalt rá...akkor ezek után ami történt tuti útnak indul és ha így lesz mi lesz Perrie raakciója..a kiakadáson kívül?

    És ha már itt tartunk Zaynt ki értesíti? Esetleg Trisha tudja meg hamarabb..és Ő szol neki, vagy Danny, Xav, vagy a bandából valamelyik fiú vagy esetleg a testvére...vagy a hírekből tudja meg..??

    Oké eleget találgattam, majd meglátjuk mi hogy lesz....

    Nagyon szépen köszönöm Mindkettőtöknek, hogy ezt a részt is olvashattam!

    Imádlak ám Benneteket <3

    Puszi

    VálaszTörlés