2017. január 11., szerda

159. Rész

x--- Zoe Fable ---x



- Ez a legjobb - vigyorgok rá Nanre az esküvői ruhát figyelve rajta.
- Ugye?! - nyög fel körbefordulva a hatalmas ruhában. Ő az ilyen fajtákat szereti.
- Ez tényleg király! - lelkesül be Li is.
- Szép vagy - mosolyog rá anyu, én pedig nem törődöm a rezgő telefonommal. Nem érdekel, akárki is hív. Nézem Nancyt, azt, hogyan bámulja magát a tükörben és hogyan forog. Azt a mosolyt az arcán, amit imádok.
- Legyen ez, kifizetem - állok fel és oda lépkedek hozzá. - Mind tudjuk, hogy ennél atomabb ruhát nem találsz - nevetek rá visszafogva a könnyeimet.
- Drága - túr a hajába felém pillantva.
- Megoldom, nyugi - magamhoz ölelem, elsírja magát... de nevetve. Én pedig bekönnyezem a gondolatra, hogy férjhez megy. Elképesztő... A szememet törölgetve vonulok el a nővel, hogy kifizessem. Nem vagyok egy érzelgős típus, sírják ki magukat... nem szeretek ennyire sírni. Főleg nem ilyeneken.
- Kedves tőled - mosolyog rám, míg a pin kódomat írom be azután, hogy lehúzta a kártyámat.
- A nővérem, akármit megadnék neki - vonom meg a vállam, elrakva a táskámba a kártyát.
- Akkor az egy hét múlvai időpont - nyomja a kezembe a kis cetlit. Még be kell szabni, meg ilyenek.
- Köszi - biccentek neki visszasétálva, és mire odaérek, már Nan sem a ruhában van. A kezébe nyomom a cetlit és újra megölel.
- Köszönöm, tényleg. Nem vettem volna meg magamnak.
- Ja-ja, ezért vannak a húgok - hagyom rá egyszerűen, lelegyintve őt.


*


- Igen? - szólok bele rögtön, mikor Helena felveszi.
- Mi van veled és Zaynnal? - Helena hívott... nem pont erre számítottam.
- Ami eddig. Miért? - kérdezek rá lenyújtva a lábaimra. A futást előrébb hoztam, minthogy megtudjam, mi van otthon. Önzőség, de nem köt le.
- Mert idejött és kiakadt, mert nem voltál itt. Aztán valamit arról magyarázott, hogy közöljem veled, hogy jó lenne, ha válaszolnál arra, hogy ír - fújja ki a levegőt bosszúsan.
- Nem nézem a telómat... még a netet is kikapcsoltam. Aki akar keres - nyögöm ki, míg a kezemet a földre rakom és a térdeimhez hajolgatok.
- Mondtam neki, azon is kiakadt, mert Birminghamben vagy.
- Khalidot akarta visszahozni, vagy mi? Nem mondtad neki, hogy volt már veled kettesben sokáig? - nevetek fel az ég felé nyújtja az egyik karomat, majd a másikat, mikor kicserélem, amelyikkel tartom a telefont.
- Nem hozta vissza Khalidot, ami elég fura, mert tiszta üres a ház és szar. Szimplán miattad jött kiakadni. Ha engem kérdezel, vicces cigit szívott - sóhajt fel, én pedig leülök a padkára.
- Fasza, mit kezdjek ezzel? Hetek óta mást dug - közlöm vele az információt, amit talán eddig nem említettem meg.
- Szóval ezért léptél...
- Meg, mert eljegyezték a nővéremet és szervezem az esküvőjét. Olyan szép ruhát talált!
- Ennek örülök, gratulálok neki. A ruhához is... de Zoe... Zayn akkor... mással van? Te ebben biztos vagy? Eléggé ideges volt.
- A csaj mondta a képembe, Helena. Szerintem elég biztos - röhögöm el magam.
- És te? Találtál valaki mást? - félek.
- Nem - jelentem ki a nyilvánvalót.
- Ha szerinted tovább lépett, akkor neked is itt lenne az ideje... hónapok teltek el a szakításotok óta, bár szerintem nem tette túl magát rajtad - jegyzi meg a végét óvatosan.
- Helena - dörzsölöm meg az arcomat. Nem akarok erről beszélni, nagyon nem.
- Legalább hívd fel - kérlel tovább.
- Ne már - hördülök fel.
- Ki volt akadva, baszki!
- Jó! - vágok közbe hirtelen, mielőtt folytatná. - Szia - köszönök el tőle idegesen és már hívom is Zaynt. - Mi bajod van? - kérdezek rá konkrétan.
- Mi a faszért vagy Birminghamben? Mi a faszért nem szóltál, hogy Nancy-t eljegyezték ilyen nagyon komolyan... és mi a faszért kaptam meghívót, Zoe?! - Mi?! Mi?! Mi?! Micsoda?!
- Mi? - csúszik ki a számon is végül.
- Meghívó... tudod, az a kis kártya, amit névre szólóan küldenek, hogy menjek - kiabál a telefonba.
- Baszki, nem tudtam róla, oké?! - Mi a faszért támad máris le?! - Én nem szóltam erről Nancy-nek. Tudják, hogy már semmi közünk egymáshoz. Lehet, hogy régi lista van meg és az alapján küldték ki, vagy...
- És honnan tudják az új címemet, Cica?
- Honnan szopjam ki?! Nancy-ről és Brianről beszélünk - emlékeztetem őt felpattanva.
- Jó mindegy, nem megyek rá - jelenti ki én pedig elröhögöm magam.
- Elárulnád, ki számított arra, hogy jössz?
- A tesód?
- Kétlem, hogy őszinte legyek - suttogom neki halkan. Nancy amint megtudta, hogy Zayn már nem a pasim... sőt a haverom sem igazán... rögtön felajánlotta, hogy megöli. Ami roppant kedves, de nincs kedvem egy összevert Zaynhoz. Szóval ja...
- Miért nem vagy fent sehol sem?
- Mert nincs kedvem olvasgatni, miket írnak rólam. - Úgy érzem ez elég erős indok. Sok ember van úgy a vörös hajjal mint Zayn: Undorítónak találják és félnek tőle. Vörhenyesek meg minden. - Mit szerettél volna?
- Semmit, beszélgetni.
- Miről? - egyszerűen felhorkantok... tiszta hülye.
- A nemi betegségeimről? - válaszol az én stílusomban.
- Sorold ha gondolod - ajánlom fel neki. - Elvégre, pszichológus vagyok - magam elé vigyorgok, a sötét éjszakába a kocsikra.
- Faszság, emberekkel sem foglalkozhatnál amíg nem végezted el a mesterképzést - horkan fel.
- Valóban, de olyan ismeretségi köröm van, ami miatt akármit megtehetek - talán szomorú dolog ez, de igaz.
- Mikor lesz Nan esküvője? - minek akarja tudni? Jó oké... Júliusban lenne az Oxfordon a diplomaosztó.
- Várj, kimatekozom - szólók rá, csak hogy ne értse félre a csöndet. Tutira a második felében lesz a diplomaosztó. Huszon valahányadika, mert már elmúlt, amikor egy professzor közölte, hogy x hónap múlva diploma, addig bírjuk ki és járjunk már be vagy meghúz minket és leszarja mennyire jók vagyunk. Három nem lehet, mert utálják ezt a számot, hatodika sem mert akkor halt meg a Roll így a huszonhat kiesett mindenképpen. - Július huszonöt - bököm ki, amint rájövők.
- Az pár hét. És mi tartott ezen ennyi ideig?
- Szar memória - vágom rá az első érvemet. Felállok és leporolom kissé magamat majd megindulok a szálloda felé. Képtelen vagyok ennyi időt a családommal tölteni. Kell egy kis magány amit sehol nem kapok meg.
- Ahha. Khalid szétrágta a fotelomat, ez szokása?
- Ha más szagot érez rajta, akkor nehezen bírja ki - világosítom fel őt.
- Más szagot?! Milyen szagot?! Nincs másik kutyám! - hördül fel.
- Illat, ami nem tetszik neki. Tudod, hogy érzékeny az orra meg ilyenek - forgatom meg a szemem. Pár pillanatnyi csönd...
- Ohh - valamire gondolom rájött. - Jó oké, vágom.
- Mit? - most értenem kéne mit vág?!
- Hogy miért utálja a fotelomat - röhögi el magát.
- Büdös vagy, ja - belépek a hotel aulájába. - Jóestét - a telefont a mellkasomhoz szorítom. - 302 - mondom vissza a szobaszámomat és már meg is kapom a kulcsot.
- Britney parfümjét nem bírja. Kiömlött és nem igazán jött ki... hotelban vagy? - Birtney... kit érdekel Birtney?! Ki nevezi el a lányát Britneynek?!
- Ja - nem méltatóm a mondandója első felét.
- Minek vagy még Birminghamben?
- Mert hiányzik a családom - vágom rá megnyomva a harmadik emelet gombját a liftben.
- Ezt nehezen hiszem el.
- Kell a családom. Most ezt nem tudom elmagyarázni addig, amíg magamnak sem vagyok képes kifejteni - tökéletesen kitudom már magamnak fejteni. Tudom, hogy egyszerűen arra van szükségem, hogy valaki átvegye Zayn helyét. És mindenki a családdal pedálozik, hogy ott vannak és szeretnek. Erre várok azt hiszem... hogy a családom része legyek.
- Egyszer már kijelentetted, hogy ők nem a családod. És nem ok nélkül tetted. - Kösz az emlékeztetést...
- Azóta kim maradt, rajtuk kívül? - kérdezek vissza halkan a kulcsot a zárba téve és belépve az egyhangú szobába. Belülről zárom be és egyszerűen ledobom a kis éjjeli szekrényre a kulcsot. Kim maradt azóta? Csak mert ezen gondolkozom, mióta Birtney közölte velem, hogy Zayn dugja őt hetek óta. Szóval... Zayn nyilvánvalóan nem. És úgy érzem mindenki más ugrott így, akit Zayn révén ismerek. Ott van Khalid, de nyilvánvalóan képtelen vagyok biztos pontként tekinteni rá. Életem első értelme jelenleg. De nem fog átkarolni, csak az ölembe mászni. Ami édes... de néha szavakra lenne szükségem. Ott van Helena, és képtelen vagyok neki rendesen kitárulkozni. Az ikreket leköti a végzős év. A régi barátimról hallani sem akarok, mióta mindenki azért imád, mert híres lettem.
- Ne mond ezt Élet, akármikor számíthatsz rám - Ouch. Ez fizikai fájdalmat okoz jelenleg.
- Ezt kurvára hagyd abba. Ez nincs így. És soha nem is lesz így - ez az igazság!
- Ott van Khalid, Helena... Az ikrek, még Po is! A régi haverok. Danny, Xav, a családom... a te családod. Albus és még so...
- Nincsenek - közlőm vele egyszerűen. - És nem te leszel az, akivel ezt valaha kitárgyalnám, szóval ha beszélgetni akarsz téma terelést.
- Mégis ki lesz, ha nincs senkid elvileg?! - végig dörzsölőm az arcomat de megakadok a nedves érzésre. Értetlenül pillantok előre, kissé félve... majd le a kezemre.
- Saját magam? Régen is megoldottam a problémáimat mások segítsége nélkül. - Nem lehet nehéz visszaszokni rá. A bús picsába... a bús picsába!
- De nem kell, ne legyél hülye. - Még mindig a vért nézem a kezemen.
- Pszichológus vagyok, ha másoknak képes vagyok megoldani a problémáit, gondolom a magamét is - hördülök fel. Imádom ha lehülyéz... tuti agyon fogom verni egyszer.
- Nem a kapcsolatunk tenne téged tönkre... magadat teszed tönkre.
- De legalább én választok - motyogom a tükörbe nézve a fürdőben. Kurva jól nézek ki... tiszta vér a fejem. Megint vérzik az orrom... és én elkentem az egészet. - Tudsz várni egy picit? - kérdem meg tőle lerakva a csap mellé a telefont kihangosítva.
- Miért? - visszhangzik a hangja a fürdőben míg megnyitom a csapot és lemosom a kezemről a vért.
- Kezet mosok - valóban kezet mosok. Lejjebb hajolok és igyekszem lemosni a szétkent vért az arcomról.
- Ez nem úgy hangzik - hördül fel mikor a csapba köpöm a számban összegyülemlett kis vért.
- Arcot is mosok - sóhajtok fel egy törülközőért nyúlva és végig törölve az arcomat vele. Aztán lazán az orromhoz szorítom. - Vagyok - tompán hallatszik a hangom, és csak remélem, hogy figyelmen kívül hagyja.
- Mi van a hangoddal? - Miért hagyná figyelmen kívül?
- Vérzik az orrom Zayn! Lendüljünk tovább - hördülök fel papírzsepi után kutatva.
- Mitől vérzik az orrod?!
- Általában szokott csak úgy - osztom meg vele két zsepit tömve az orromba. Istenem de utálom!
- Nem szokott csak úgy. Egyszer sem vérzett még!
- Mellékhatás - osztom meg vele.
- Minek a mellékhatása?! - alapvetően imádom a mély hangját. De nem ebben a helyzetben.
- Gyógyszer. Tovább léphetünk?
- Milyen gyógyszer?
- Nem tudom, nem olvasom át a mellékhatásokat, nehogy placebóm legyen! - nyögök fel elterülve az ágyon. Érzem a vér ízét a számban.
- Hány gyógyszert szedsz...? - halkan sóhajt fel, szaggatottan.
- Altató néha. Fogamzásgátló... - kezdem el könnyedén.
- Zoe! - szól rám.
- Fájdalomcsillapító a bordám miatt mert még ha megerőltetem fáj. Vitaminok... ilyenek - motyogom.
- Fájdalomcsillapítótól vérzik az orrod?! Te most hülyének nézel engem?!
- Hagyjál már! - dörrenek rá.
- Oké - vágja rá felröhögve.
- Ez csak orrvérzés - nyugtatom le őt halkan.
- Eláruljak neked valamit? Mert annak ellenére hogy pszichológus vagy kurvára nem veszed észre magad! - szinte a telefonba kiabál. Hallom Khalidot ugatni a túloldalt. Hiányzik...
- Árulj - kérem őt egy mosollyal a plafonra nézve.
- Ez csak fáradtság. Ez csak altató. Ez csak kimerültség. Ez csak rosszkedv. Ez csak pár gyógyszer. Ez csak orrvérzés. Ez csak futás. Ez csak düh. Ez csak méreg. Ez csak... ez csak... Zoe!
- Ez így szarul hangzik, de ezek tényleg csak "csak"-ok - hangsúlyozom ki neki erősen.
- Istenem mit csináljak hogy megmentselek magadtól? - hangja elcsuklik én pedig az oldalamra fordulok és összekuporodom. Túl reagálja.
- Túl reagálod Javadd - mondom ki hangosan is.
- Jó - suttogja halkan. Hallom a csengő hangját és lehunyom a szemeimet.
- Lépek, oké? - kérdezek rá, mert valahogy nincs kedvem ahhoz, hogy ő köszönjön el tőlem más miatt. Ahhoz nincs kedvem, hogy elköszönjön tőlem Ő miatta. 
- Nem kell.
- Szia - figyelmen kívül hagyom őt.
- Szia... - kinyomom és csak magamra húzom a takarót, lusta vagyok helyezkedni. Nincs igaza!



x--- Zayn Malik ---x


- Baj van? - simít végig az arcomon Bri...
- Mindegy - vonom meg a vállamat vissza ülve a kanapéra.
- Feltudom dobni a kedved - vigyorog rám.
- Kétlem - vallom be neki őt nézve.
- Egy próbát megér - nevet rám míg a zenét üvöltetni kezdi a házban. Tíz percébe telik, és már elém is áll egy másik szerkóban. Rövidnadrág és sima póló. Az ölembe mászik, a kezemet sem mozdítom. Majdnem tökéletesen mozog a csípője. Feljebb húzza a fejemet és megcsókol. Akkora fasz nem vagyok, hogy ne csókoljak vissza neki. Érzem a sóhaját az arcomon, ahogy kezeit a mellkasomra rakja.
- Milyen napod volt? - kérdezem meg tőle gyorsan.
- Mi? - nevetem rám. Nem szoktunk beszélgetni... nem sokat.
- Milyen napod volt? - ismétlem el neki újra.
- Oh... hát nem rossz... mostmár jó - vigyorog rám és a nyakamhoz hajol. A kezemet a hátára rakom, de bénának érzem magam.
- Meghalt Walter - közlőm vele mire rám pillant.
- Oh... őszinte részvétem. Úgy sajnálom Zayniee... elképedve nézek rá. Egyszer megkérdezte mit jelent a tetkó a mellkasomon és közöltem vele, hogy azt: Walter. A halott nagyapám... és még csak nem is emlékszik rá?!
- Szedd össze a dolgaidat és takarodj innen - sóhajtok fel leemelve magamról. Felállok és a konyhába sétálok egy pohár vízért.
- Nemár, én értem hogy ez megvisel babe de...
- Menj el - fordulok felé a konyhapultnak dőlve. - Csak megdugtalak... többször. Érted? Ez semmi - mutatok rá majd magamra. - Csak fogd magad, és menj el és ne keress többet - az üres poharat a pultra rakom és elsétálok mellette. - Nem viccelek, most! - szólok hátra rá míg rágyújtok egy cigire. Engem szidva pakol össze, és nem akarom elhinni, hogy leraktam a telefont ő miatta. Amint kilép bezárom az ajtót.
- Paraszt vagyok, tudom. De pajti neked kell rá figyelni mert komolyan problémái vannak - intézem a szavaimat Khalidhoz. Nem csinál semmit, csak felém pillantgat a földről. Élvezem hogy velem van. Besétálok a vendégszobába és kihozom a gitárt. Khalid nyüszíteni kezd én pedig elröhögöm magam, míg leülök a földre. - Ne már, nem is vagyok ennyire rossz - szólok rá. Ő feláll és arrébb sétál tőlem. Talán nem rég kezdtem el tanulni... de már csak néhány hamis hang van. Bár csak kottával tudok játszani. Random számokat kezdek játszani... random számokat kezdek énekelni. Ez általában lenyugtat. Cigit szorítok az ajkaim közé, és folytatom. A füst már a szememet sem zavarja. A hamu a szőnyegre hullik, és még csak ez sem zavar. Zoe okos, nincs semmi baja. Nem lehet komoly baja. Ő észrevenné magát és van olyan intelligens, hogy segítségen kérjen akkor. Közölte hogy túlreagálom, ami nem lenne meglepő. Mindent túlreagálok vele kapcsolatban. Mindig túl is fogok...


Kukucs! Sajnálom a csúszást és az elhanyagolást. Néha kevés az ambícióm az ATP-m pedig még annál is inkább kevesebb. (Igen, az energiát már ATP-nek hívom mert faszom a félévbe. Kitartást nektek is, majd csinálok valami energia hozó szerencse rituálét hátha jobban fog menni mindenkinek... :D) Imádás van! <3

Ui.: Nagyon ígérem hogy nagyon fogok válaszolni a komikra:3

3 megjegyzés:

  1. Örülök hogy végre újra van rész :) Most Zaynnek komolyan minek kellett ez a Britney...
    És am mi van Zoeval? Mi ez az orrvérzés? Jó régebben nekem is sokat vérzett az orrom mert gyenge volt az érfal de gondolom te mást szánsz nekünk és rendesen félek hogy vajon mi lesz...
    Küldöm neked az energiát akkor hogy ha nincs, nekem még van :D Kitartást!
    Nagyon várom a kövi részt, imádás van! :) ❤

    VálaszTörlés
  2. Uristen nee!! Miez a resz? (Amugy imadom :D ) Zayn komolyan? Brittany? Zoenak meg az orra... remelem nem lesz semmi komoly baja :)
    Hamar a következőt
    Imádás van! ;)

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa Des!
    Aztabegubozott-ugyteszekmintha-nemomlanaosszeavilagkorulottem-mindensegit neki!

    Huh, ez -megint-nagyon nagyon mely volt ...a gyomrom meg mindig csomoba van...
    Elkepeszto vagy.! Csak pislogok es jar az agyam...
    Nagyon imadtam!
    Nagyon szepen koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Te fokozások koronazatlan kiralynoje...mindig fejebb lepsz azon a kepzelet beli letran...elkepeszto amit itt ügyködsz, műveszketsz, alkotsz!
    Koszonom, hogy olvashatom!

    Az összes felhalmozott energiam a tied es két órát kivéve februárig az összes időm a tied :)

    Meg egyszer koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam.!
    Még még még ebbol soha sem eleg!

    Imádlak ám <3!

    VálaszTörlés