2016. december 25., vasárnap

155. Rész

x--- Zoe Fable ---x


A könnyeimet törölgetve lépkedem kifelé a tömeggel együtt. Igazából nem néznek hülyének, mivel mindenki sír. Oké... egy One Direction koncert után ki ne sírna? Azért... fos az egész. Őt látni a színpadon. Mármint... ez annyira jó érzés. Annyira büszke vagyok rá. Olyan sok minden elért már most az életében hogy egyszerűen elképesztő! A legbüszkébb vagyok rá, komolyan! Még Trishával is veszekednék ezen, vajon melyikünk a büszkébb rá. De valamilyen szinten látni őt a színpadon... azt látni hogy a lányok körülöttem miatta vannak itt, és mi emiatt nem vagyunk már együtt... Ez a része gyilkos. Felveszem a telefonomat, pedig tudom, hogy meg kéne még nyugodnom.
- Merre vagy? - szól bele rögtön.
- Izé... nem tudom... - szipogóm megtörölve a szememet és körül nézve. Előrébb kezdek sietni... aztán felsóhajtok mikor kiérek a hűvös éjszakába.
- Ne sírj... - nyög fel.
- De igen! - förmedek rá tovább szipogva és a könnyeim nem igazán állnak el.
- Zoe - neveti el magát.
- Ne Zoez... olyan büszke vagyok rád - a hajamba túrok és megállok a járdán míg a tömeg oszlani kezd.
- Oké-oké... indulj meg az aréna hátulja felé - még mindig nevet. És nem érdekel... akkor is büszke vagyok rá. A földet nézem a kis repedések miatt. Magassarkúban vagyok mert bevállaltam egy interjút a koncert előtt. Szóval volt indokom csinibe vágni magamat. Kissé hullámos a hajam, egy sima fekete szoknya van rajtam és magassarkú. Meg persze combfix... azért mert hideg van. És mert rájöttem, hogy nincs normális harisnyám. Ez pedig fekete, és ez megy a ruhámhoz. Vagy talán mert titokban még azért úgy vagyok vele, hogy szeretnék tetszeni Zaynnak... igen... talán közre játszik a combfix.
- Jó - motyogom össze húzva magamon a kis börkabimat.
- Mi tart ilyen sokáig? - röhögi el magát.
- Magassarkúban vagyok, kussolj!
- Miért vagy magassarkúban? Komolyan nem vállalok felelősséget magamért - hadarja el rögtön.
- Interjúm volt előtte és nem volt időm átöltözni - kamuzom be könnyedén. Bár annyira nem kamu. Onnan rögtön ide jöttem. És ha feltétlen átakartam volna, akkor megoldhattam volna a taxi hátuljában is.
- Oh értem, hát ez remek. Nagyon dögösbe nyomod?
- Passz, nem szoktam olyant - értetlenül meredek magam elé. Fogalmam sincs mikor vagyok neki dögös. - Nem mintha közöd lenne hozzá Malik - direkt mondom neki ezt, és felnevetek mert nem bírom ki. Nem hiszem el, hogy ezen ennyire kitudott akadni.
- Jójó... csak érj már ide - tuti fújtat... ismerem őt.
- Jó lerakom, idegesítesz - és ezzel tényleg kinyomom. A kabátom zsebébe csúsztatom a telefonomat és tovább sétálok. Befordulok oldalt és elképesztőnek tartom, hogy a rajongók arra sem következtetnek, hogy ők is kijönnek ide. Bár a kerítésen belül vannak, de lazán le lehetne őket fotózni.
- Na végre - tárja szét a karjait Zayn.
- Kussolj - intem őt le míg beengednek a kapun belülre rögtön. - Ironikus, hogy most rögtön bemehetek, de mikor veled voltam még képtelen voltál szólni - sétálok el mellette egy mosollyal és megölelem Harryt. - Te pedig haver, szállj le arról, hogy összeboronálj minket - suttogom a fülébe míg magához húz.
- Megvannak a magam meglátásai - vigyorog rám ahogy elenged. Tuti direkt borította rám az üdítőt akkor is, mert teljesen józan volt mikor távoztam. Úgy érzem Harry nagy szerepet játszik abba, hogy mi mindig egymás mellett kötünk ki. Végig ölelgetek mindenkit, aztán Zaynra pillantok. Meg kéne ölelnem, nem? Oda lépkedem, annyira szemérmetlenül mér végig, hogy köhögnöm kell egy sort hogy rám nézzen. Elmosolyodik és átkarolja a derekamat. Így nekem marad a nyaka. És felemel.
- Tegyél le - kérem őt a lábaimmal kalimpálva.
- Kivan zárva, nem láttalak egy csomó ideje - olyan szenvtelenül nevet hogy muszáj szorosabban megölelnem.
- Hiányoztál - motyogom a nyakába. Tetszik a parfümje... még mindig.
- Te is nekem cica - morogja a hajam mögött a fülembe.
- Ne hívj így - hajolok hátra rá fintorogva.
- Baráti becézés - a fogai közé szorítja a nyelvét. Olyan féloldalas mosollyal ötvözi hogy elnyílnak az ajkaim. Ismerem ezt a tekintetet.
- Oh nem - közlőm vele a fejemet rázva. - Nem, nem! - lépek tőle rögtön hátrább mikor lerak.
- Mi nem? - néz rám értetlenül Harry.
- Ismerem ezt a nézést - mutatok Zaynra utalóan. - Nem! - figyelmeztetem őt újra. Folyton megadta ezt a tekintetet, mielőtt valami mocskosat csinált volna velem.
- Ártatlan vagyok - vonja meg a vállait.
- Buli? - sóhajt fel Niall.
- Persze - indul meg rögtön Zayn. Én pedig utánuk.
- Nagyon helyes, hogy ilyen szerkóban jöttél - pillant le rám Harry míg kezét a derekamra csúsztatja.
- Nem miatta - fintorgok rá.
- Persze hogy nem - nevet fel. - Azért, csak közölnék egy apró tényt - suttogja nekem míg Zayn beül a kormány mögé és mindenki más hátra. Lehajol a fülemhez, mivel mindenki minket néz a kocsiból. Várnak ránk... be kellene ülnünk. - Senkivel nem volt együtt, mióta idejött Amerikába. Nem tudom mit csináltál vele Londonban, de földhöz vágta - egy mosollyal hajol el és ül be ő is hátra a kocsiba. Fejemet rázva ülök be Zayn mellé, tagadom az egészet, hogy így földhöz vághatom őt pár mondattal. Zaynnak ennyire fontos már nem vagyok.
- Logikusabb lenne, ha én ülnék hátul, csak mert Harry röhejesen néz ki az ölükben elterülve, és amúgy is kisebb vagyok mindegyiküknél - osztom meg Zaynnal míg bekötöm magam.
- Logikusabb lenne - ért velem egyet.
- De a tököm fontosabb a jelenlegi kényelmemnél, köszi a felajánlást - szól előre Liam míg Harry lábát igyekszik behajtogatni.
- Nem az én hibám, hogy túlféltő - fordulok hátra hozzájuk egy bocsánatkérő fintorral. - De komolyan helyet cserélhetünk, lerendezem őt - mutatok Zaynra. Bár már megyünk... akkor is megoldanám a helycserét.
- Nem rendezel le, ragaszkodok hozzád - megfogja az ujjam és hátra hajlítja én pedig felkarjára ütök.
- Mennyire ragaszkodsz hozzá? - kérdez rá Harry.
- Eléggé, hogy pofán verjelek - röhögi el magát.
- Na - szólok rá mérgesen. - Legyél kedves.
- Imádom, mikor velünk vagy. - Nevet fel fojtottan Louis.
- Kezes báránnyá válik. - Liam hangosan nevet, Zaynra pillantok ő pedig csak elém rakja a kezét, tőlem kao egy értetlen pillantást majd nyom egy satu féket. A keze megtart... hátul viszont hallom a koppanásokat.
- Te pöcs! - kiabál rá Harry és hátra pillantva látom, hogy valahova a srácok lábához esett le.
- Gonosz vagy - suttogom neki mosolyogva franciául.
- Mindig is az voltam - vonja meg a vállát én pedig csak felsóhajtok ahogy az ajkait nézem... szeretem, mikor franciául beszél.
- Tutira vérzik a fejem - Louis tökéletesen nyugodtan jelenti ezt ki.
- Tutira nem - szól hátra Zayn.
- Tutira eltörtem a koponyámat.
- Az nem ilyen érzés lenne - szólok közbe míg kipillantok az ablakon.
- Menjetek és vegyetek valamit - parkol le Zayn könnyedén egy kis bolt előtt.
- Mennyi az a részegségi szint, ami után egymásnak estek? - kérdi meg Harry még mindig nagyon lentről.
- Takarodj - szól rá Zayn és az ajtókat máris kinyitják. Mind kiesnek, aztán Harryt kihúzzák és bevágják az ajtókat. - Jól nézel ki - pillant felém lazán elnyúlva az ülésben. Tuti bérelt kocsi.-
- Köszönöm - motyogom zavartan. Ez kínos...
- Nem viccelek. Túl jól. Öltözz át majd - nevet rám.
- És mégis mibe? - nézek rá értetlenül.
- Adok ruhát - vonja meg a vállát ahogy lepillant rám.
- Hogyne... biztos öröm lenne látni a ruhádban - mosolygok rá, aztán inkább a kint bandázó embereket valamiért érdekesebbnek kezdem találni.
- Milyen volt az interjú? - szép tématerelés.
- Kínos - vallom be őszintén. - Weston volt a téma leginkább - felpillantok rá. Imádom azt a kevéske borostát ami rajta van. Imádom az álla vonalát.
- Semmi nincs köztetek... ugye? - horkan fel felém pillantva.
- Semmi - ismétlem el neki.
- Ha semmi megcsókolnál - vigyorog le rám.
- Miért? - ezt most tényleg nem értem.
- Ha lenne valakid, nem bírnád megcsalni. Ha csak kavarnál is valakivel képtelen lennél rá. - Vonja meg a vállát míg a visszapillantó tükörbe néz. - Amennyiben az a pöcs, le akarja hugyozni a kocsit, kiszállok és megverem - olyan halál lazán közli, hogy össze zavarodok a két téma között.
- Most azt mondod, ha nincs köztem és Weston között semmi, akkor csókoljalak meg? Nem versz meg senkit - hátra fordulok, hogy megnézzem a csávót aki felénk sétál.
- Nem lenne ellenemre - engem néz, felé fordulok.
- Most komolyan? - hosszú idő után ismét megszeppenek a csók gondolatára Zaynnal.
- Egy csókban mivan cica?
- Sok minden, ha rólunk van szó - mutatok rá majd magamra. Végig simít az arcomon és még a lélegzetem is vissza tartom míg feljebb húz. Közelebb hajol, de nem csókol meg. Hagyja, hogy döntsek. Szuszogni kezdek a gondolatra, a szemeit nézem. Ő nyugodt... én nagyon nem vagyok az.
- Elképesztő, hogy tényleg félsz mindentől amit teszek - a lehelete csikizi az arcomat. Nagyon szépek a szemei... oh baszki
- A következményektől - röhejesen halkul el a hangom. Tiszta gáz vagyok. Rohadt gáz vagyok.
- Determinisztika, már nem mindegy? - megnyalja az ajkait... tuti bebandzsítok de nem érdekel.
- Hát végül is de... de nem. Ez bonyolult - nézek fel rá újra.
- Megcsókolni az exed?
- Pöcs vagy - figyelmeztetem őt halkan.
- Ja - ért velem egyet. Lehunyom a szemeimet ahogy óvatosan megpuszil. Épp hogy közelebb mozdulok, és érzem hogy elfordítja a fejét. - Megverem - jelenti ki és én is elpillantok arra, amerre ő. A csávó tényleg elkezdi lehúzni a sliccét. Zayn a fejét rázza és már nyitja is az ajtót. - Sokat ittál haver?! - kezdi ahogy becsapja maga után az ajtót. A srác ijedten pillant rá. Nem tudom, hogy azért-e mert azt hitte mindenki kiszállt. Vagy mert Zayn Malik kiabált rá. A srác annyiszor gyakorolhatta a hugyozást, hogy  feltétlen reflexé vált nála mivel komolyan előkapja a pélót annak ellenére hogy Zaynt nézi közben. Elfordulnék a látvány miatt... csak mert zavarba jövők, de Zayn egyszerűen kiüti. - Kaparjátok össze ezt a faszt és takarodjatok! - kiabál el a bandájára majd vissza ül.
- Ez kínos volt - jegyzem meg neki ahogy vissza ül.
- Mi? - pillant felém egy zsepit keresve, hogy lemossa a vért a kezéről. A csávó vére...
- Látni a farkát. Ez kínos volt - magyarázom meg neki míg ignorálom a tényt, hogy elvonszolják a kocsi mögül... továbbá is szabad alsó résszel. Rám mosolyog, aztán elröhögi magát.
- Elfelejtem, hogy ilyen kis ártatlan vagy - rázza meg a fejét halkan nevetve. - Azért, gondoltam egyértelmű, hogy nem minden farok néz ki úgy, mint az enyém - szenvtelen mosollyal pillant felém én pedig tuti nem tudok tovább pirulni.
- Láttam már másét... tudod az erős negyvenes csávóét aki megvagdalt - védem meg magam rögtön. - Istenem... - felröhögök eltemetve az arcomat. - Utállak...
- Persze - mosolyog rám míg elém hajol. A szívem félre dobban ahogy megcsókol és az ajki játszani kezdenek az enyémekkel. Félve túrok a hajába míg rendesen megcsókolom... nyelvel. Felmordul én pedig csak remegve beszívom a levegőt. Érzem ahogy a keze a comborma simul. Szuszogóssá válik a légzésem, kissé hátrább hajol, de csak hogy én menjek utána. A keze feljebb csúszik és elmélyítem jobban a csókot. Kurvára nem akarom ezt elhinni már megint. Olyan óvatosan csúszik feljebb egyfolytában a keze... mégis leginkább csak erre tudok figyelni. Megérzem a másik kezét az arcomon, feljebb húzza a fejem én pedig hagyom neki. Kissé jobban szétnyitom a combjaimat... érzem, hogy elér a csatokig és csak erősebben kezd csókolni. Elmosolyodik és hátrább húzódik nevetve. Én pedig összeszorítva az ajkaimat és a combjaimat előre kezdek meredni. Baszki. - Elképesztő, hogy még mindig az enyém vagy.
- Nem vagyok a tied - rázom meg a fejemet. - És ne csináld ezt - közlőm vele határozottan.
- Elég oda hajolnom, és megcsókolsz. Elég hozzád érnem és a szó szoros értelmében máris szétrakod a lábaidat - felém pillant egy fölényes mosollyal. Az ajtó felé nyúlok, és biztos vagyok benne, hogy egy taxival máris megyek a repülőtérre. Megfogja a kezemet, aztán a másikat és maga felé húz. - Nem a rossz életemben mondtam. Egyszerűen hízelgő. Annak ellenére, hogy neked ez szarul esik, nekem jól. És ez visszafelé is játszik. Kicsit erősebben megcsókolsz és nem bírok nem hozzád érni. Röhejes, hogy nem vagy hajlandó velem lenni!
- Hagyd már - megpróbálom kirántani a kezemet az övéből, de nem hagyja.
- Mit?! Szeretsz, én szeretlek. Mi a fasz kell neked? - néz rám értetlenül. Szeret... wow.
- Egy normális háttér a másik fél részéről? - vonom fel a szemöldököm kissé ironikusra véve a figurát.
- Nem önzőség ezt kérni úgy, hogy kicsit sem vagy normális cica? - kérdez vissza rögtön.
- Ne hívj cicának - förmedek rá.
- Annak hívlak aminek akarlak!
- A faszt!
- Te is tudod hogy így van... Élet - meg fogom ütni. Tutira agyon verem.
- Lefejelnélek - közlőm vele halál nyugodtan.
- Jobban fájna neked, azt pedig nem akarom - fintorog rám.
- Kurvára ne játszd meg a cukit - figyelmeztetem őt mérgesen. Nem feltétlen ezért jöttem. Biztos voltam benne, hogy összeveszünk, de nem azt hogy így, és ezen, és ennyire.
- Pontosan tudom, hogy mit szeretsz. Szóval addig örülj amíg cuki vagyok - hördül fel elengedve a karomat.
- Mit szeretek?! - kérdezek rá idegesen.
- Oh cica... ne - röhögi el magát megrázva a fejét.
- Baszdmeg!
- Megbasználak - pillant felém lazán én pedig megnémulok és a szívem is hevesebben kezd verni. A srácok röhögve ülnek be, én pedig még mindig csak sokkolódva nézek rá. Megbaszna. Nem szeretkezne... nem szexelne... kiejtette az ajkain az előbb, hogy megbaszna.
- Mi van vele? - kérdi meg Harry elfeküdve a srácokon, miután a csörömpölő zacsikat lerakták a lábukhoz.
- Egy srác le akarta hugyozni a kocsit és látott egy farkat ami most sokkolta az érzékeny lelkét - olyan lazán kamuzik, míg elindul, hogy megdicsérném. De még próbálom feldolgozni azt, amit mondott... vagyis inkább azt, ahogy mondta.
- Nálunk alszol? - kérdez rá Liam én pedig fogalmam sincs mit reagáljak rá.
- Nem tudom - jelentem ki félénken míg Zaynra pillantok. Egy újabb ilyen kis jelenet, és tuti.
- Ja - dönti el Zayn.
- Gumit nem vettünk - szól közbe Niall mire Zayn elröhögi magát.
- Ezt már megbeszéltük - csak a visszapillantó tükörből néz hátra rájuk.
- Mit is?! - kérdezek közbe kissé előrébb csúszva, hogy lássam az arcát.
- Ja tényleg, nem használtok gumit - konkrétan leesik az állam ahogy hátra nézek Harryre.
- Mi a fasz?! Miért kell erről tudniuk?! - kiabálok rá Zaynra értetlenül. Istenem ez kurva kínos.
- Kajak nem?! - hökken meg Louis rögtön élénken részt véve a témában.
- Bőr a bőrrel - Zayn rám néz, elkerekedő szemekkel bámulok vissza rá. Ő most... ő...
- Már megbocsáss! - kezdem el felemelve a kezemet. - Azt hiszed sztár vagy?! - ráröhögök, nem akarom elhinni, hogy ezt kimondta.
- Azt hiszed vagy itt valaki? - kérdez vissza mosolyogva.
- Te csak egy senki vagy itt - játszom el neki a "Bitch kettesemet" miszerint csak szimplán csettintgetek az arcom előtt.
- Csettinteni sem tudsz - löki el a kezemet az arcom elől.
- De tudok mást - hördülök fel.
- Jól mozgatni a csípőd? - ismét rám néz egy rövid ideig majd megint előre.
- Azt hiszed sztár vagy?! - kérdezek rá újra, egy kis leblokkolás után. A kapcsolatunk végén kezdtem el neki ezt, mikor túl sokat képzelt magáról. Mármint, valaki olyant kérdezett tőle egy portálon és teljesen kiakadt. Pedig egyszerű kérdés volt, csak hát figyelembe véve, hogy ő sztár... az egyszerű kérdésekre sem jó néha válaszolni. Aztán szimplán már csak poénból mondogattam neki, még akkor is, ha annyit mondott: elmegy fürdeni.
- Azt hiszed sztár vagy? - kérdez vissza röhögve.
- Megkurlak - figyelmeztetem őt hevesen bólogatva.
- Állok elébe - horkan fel.
- Szárazon - figyelmeztetem őt.
- Anyád hátán - kontrázik rá.
- A ravatalon - fonom keresztbe a karomat.
- Hintőporral a farkamon - leparkol a hotel előtt és rám néz. Összeszorítom az ajkaimat, a srácok pedig hátul röhögni kezdenek.
- Elképesztőek vagytok, tényleg - veregeti meg a vállamat Harry.
- Nagynak hiszed magad? Azt hiszed sztár vagy? - néz rá Zayn komoly tekintettel mire a fejemet csóválva én is elröhögöm magam.
- Szörnyű vagy - nézek rá halkan nevetve míg a többiek kiszállnak.
- Mert megtudlak nevettetni? - vigyorog rám míg hátra tűri a hajamat.
- Örült vagy - közlőm vele a nyilvánvalót.
- Ha egy pszichológus mondja, akkor biztos igaz - bólogat nekem hevesen.
- Így van - értek vele egyet egy mosollyal míg egy pillantást vetek az ajkaira. Megakarom csókolni.
- Túl tennéd végre magad azon, hogy ez nem helyes? Mert én túltettem magam rajta - végig simít a nyakamon és csak nézem őt.
- Szerinted ez helyes? - kérdezek rá nyíltan.
- Soha nem voltunk rendes és normális pár. Úgy érzem nálunk ez tökéletesen normális.
- A normális csak látszat - fintorgok rá.
- Fejtsd ki nyugodtan, imádom mikor okoskodsz - nem gúnyosan közli, komolyan kíváncsi.
- Normális egy póknak az, ami egy madárnak nem - magyarázom el könnyedén.
- Soha nem fogom túltenni magamat rajtad, és te se rajtam - végig simít az ajkaimon.
- Hogyne... a ribancok alatt és erre gondolták akiket megkurtál? - horkanok fel hátrább hajolva az kezétől.
- Gáz... de igen - vonja meg a vállát. Értetlenül nézek rá, és próbálok belegondolni abba, hogy minden lány alatt rám gondolt.
- Akkor mi a faszért dugtad meg őket? - komolyan... miért kellett?
- Általában volt pár másodperc amíg nem gondoltam rád. Azok a másodpercek igazán megnyugtatók volt. Reménykedtem benne, hogy majd jön valaki... aki nem is tudom... helyettesít - mi a faszért tud ilyen könnyen beszélni az egészről és én miért döglők bele majdnem?!
- Ha ugyan azt csináltam volna mint te... - szűrőm ki az ajkaim közül. - Agyon vertél volna mindenkit! Utáltál volna és folyton veszekedtél volna velem... de mikor te csinálod akkor... legyünk barátok?!
- Azt nem mondtam egyszer sem, hogy jó ember vagyok. Soha nem tartottam magamat annak. - Értetlenül nézek rá... utálom ezt benne. Utálom hogy folyton megsajnálom.
- Jó ember vagy, csak hülye - rám mosolyog és megrázza a fejét.
- Egy jó ember, mikor tesz ki egy lányt annak, mint aminek én már kitettelek téged? Őszintén mond meg nekem.
- Ettől még jó ember vagy Zayn - fejemet az ülés támlájának hajtom. - Nem gondolsz bele mindenbe, és hirtelen haragú vagy... de jó ember. Ebben biztos vagyok - kezemet a combjára rakom. Érzem, hogy megfeszül, felé nézek és ő a kezemet nézem.
- Ja - hagyja rám könnyedén. Felsóhajtok és átlendülök az ölébe. Az ajkait megnyalva néz végig rajtam míg kezeit óvatosan simítja a csípőmre... majd át a fenekemen a combom felé. És utána rögtön vissza, mikor keze a szoknya alá ér. Így már a bőrömön érzem a kezét.
- Komolyan az vagy, oké? - rám figyel, de nem jó helyre. Azt akarom, hogy a mondandómat figyelje.
- Szeretlek - próbálok elvonatkoztatni a fenekem lévő kezétől. Ahogy mindenképpen fel akarja fedezni a combfixemet. Nézem őt... tiszta hülyék vagyunk.
- Akkor miért szakítottál aznap éjjel? Hm?
- Mert azt mondtad legyen vége. Mert már biztonságban sem érezted magadat velem. Mert nem vállalnál fel... és tudjuk hogy akkor kurvára semmi értelme egy kapcsolatnak. Így gondoltam előbb túlteszem magamat rajtad, és előbb találok valakit mást - találni valaki mást...
- Megtaláltad már azt a valakit mást? - vigyorgok rá oda szorítva őt az üléshez. Ironikus, hogy arról beszél, hogy talál valaki mást, de a keze a fenekembe markol és én ebben a pózban vagyok felette.
- Tippem szerint az ölemben ül. Kár hogy te nem találtad meg bennem azt a valakit - összeszorítom az ajkaimat a fájdalmas mosolyára.
- Hülye vagy - nyögöm ki neki végig simítva az arcán. - Miért nem értesz meg? - kétségbeesetten akarom, hogy megértsen.
- Miért nem értesz meg?! - kérdez vissza ugyan úgy.
- Szerelmes vagyok beléd - suttogom halkan, mintha titok lenne és nem tudná. - Nagyon... nagyon szeretlek. Nem értem, hogy hiheted, hogy valaha is szégyellnélek mikor szerintem még Trishánál is büszkébb vagyok rád! Pont te vagy az a személy, akit bárki felé helyezek akármikor. Még akkor is ha csak veszekednél velem... inkább veszekednék, minthogy elmenjek egyet bulizni. Mi a faszért nem fogod fel, hogy ez nem arról szól, amiről te hiszed?! - Megcsókol... előrébb hajol és megcsókol. Átkarolja a derekamat és megcsókol... én pedig az arcát fogva csókolok neki vissza.
- Fel kéne menni - rekedtesen közli míg oldalra pillant egy kicsit. - Megfoglak ma még csókolni. Ez közlöm előre. - szól utánam ahogy kimászok az öléből és kinyitom az ajtót.
- Persze hogy megfogsz, mindig azt csinálod amit akarsz - vonom meg a vállamat kilépve a kocsiból. Mellém lépked és megindulunk befelé.
- Már nem félsz, hogy együtt látnak minket? - kérdez rá ahogy beszállunk a liftbe.
- De - vallom be neki őszintén. Elfintorodik és engem néz. - Azért nem kaplak le most, mert ezekben a liftekben kamera van - dől neki a korlátnak. - És mind tudjuk, hogy "nekem ehhez nincs jogom" - vigyorog rám. Felnézek a kamerára...
- Te is tudod, hogy aligha jutna ki - fonom keresztbe a karomat.
- De nem kockáztatsz - néz ő is a kamera felé. Oda lépek elé és felágaskodok hozzá ahogy a tarkóját lefelé húzom. Gyorsan csókolom meg és mélyen. Azelőtt lépek hátrább, mielőtt a lift ajtaja szétnyílna.
- Jóestét - köszön ránk egy idős pár.
- Jóestét - viszonozom én is míg Zayn rám bámul.
- Jóestét - nyögi ki mellém húzódva. A következő emeleten ők ki is szállnak. És még csak a liftajtó sem csukódik be máris elém áll és megcsókol.
- Az előző lift százhúsz fontomba került... ne csináld - vigyorgok fel rá, ahogy a csípőmet a falnak szorítja.
- Tudod jól, hogy ez ki fog kerülni - suttogja az ajkaimra.
- Tudod jól, hogy akármit kimagyarázok - túrok bele a hajába.
- Cica... ezt nem fogod - vigyorog rám.
- Fogadjunk? - vonom fel a szemöldököm míg felhúzza maga mellé a combomat.
- Fogadjunk. Ha kimagyarázod jössz egy nyilvános csókkal - elnevetem magam míg őt nézem.
- Ha nem magyarázom ki mi lesz?
- Ha nem sikerül kimagyaráznod hozzám jössz feleségül.
- Huszonkettes csapdájának tűnik nekem - jegyzem meg halkan míg a nyakamhoz hajol.
- Na, áll a fogadás? - Megszívja a bőrt...
- Áll, de ne vegyél gyűrűt azért.
- A nyilvános csók is megfelel - megharapja a bőrt a nyakamon és hátrább lép míg a kamerába mosolyog és kisétál a liftből. Én pedig utána. - Komolyan Zoe... te is tudod, hogy egy képszelet ebből valakinek milliókat fog érni - nem rám néz, a lábát figyeli.
- Én csókoltalak meg, és én nem akarom, hogy kiderüljön - vonom meg a vállamat. - Ne kételkedj a manipulálási képességeimben - felnézek rá, de ő nem pillant felém.
- Ahogy akarod. Ez az én szobám - nyit be egy szobába miután lehúzta a kártyát.
- Sokáig tartott - mosolyog ránk Harry.
- Amőbáztunk - közli hetykén Zayn.
- Mi? - néz ránk értetlenül Niall.
- Nem ismered a játékot? - kérdezek vissza belemenve a hülye hazugságba ami egyértelmű.
- De - szűkíti össze a szemeit.
- Furák vagytok - sóhajt fel Louis egy cigit szívva.
- Tiszta? - pillantok a cigire.
- Nem, kérsz? - nyújtja felém én pedig elfogadom. Mély slukkot szívok belőle és egy hálás mosollyal adom vissza neki.
- Drogos - fintorog rám Harry.
- Az energia ital is drog, ahogy a kávé is - védem meg magamat az orromon kifújva a füstöt.
- Pont így nézel ki a havid alatt - mered rám Zayn.
- Megütöm - rázom meg a fejemet lehuppanva a kis bárpult köré, amin a srácok ügyeskednek a piával.
- Be hozza valaki a jégkockákat? - kérdi meg Liam valamit pontosan kitöltve. Felállok és megindulok a konyha felé, amerre Louis mutat. Kinyitom a ki hűtőt és kiveszem a jégkockákat. Kéz a hátamon... végig simít a gerincemen... aztán a fenekemen ahogy felegyenesedem.
- Segítesz? - emelem fel a zacskó jeget rákérdezve a szándékára. A tarkómhoz nyúl és megcsókol. Röhejes, hogy még magassarkúban is lábujjhegyre próbálok állni.
- Akármiben - motyogja az ajkaimra egy vigyorral.
- Úgy viselkedsz, mintha együtt lennénk - világítok rá a fájdalmas tényre. Felemeli a kezét, átveszi tőlem a jeget és kiviszi a srácoknak. Megindulok, de velem szembe már jön is vissza. Visszatol, egészen az asztalig.
- Mond, hogy nem vagy az enyém. - Felültet az asztalra, széthúzza a lábaimat és közé lép. Én pedig hátrább csúsznék, de csak közelebb húz.
- Szoknyában vagyok - motyogom neki, mikor az túlságosan felcsúszik.
- Láttalak már, más nem jön be. Meztelen is lehetnél - pillant le rám és a már kilátszó combfixre... komolyan, épp hogy nincs kint a bugyim. Bár az ő szemszögéből lehet kint van... - Szóval... válaszolj - a derekamat magához húzza, a kezemet a mellkasára rakom. Közelebb hajol, szóval én hátrább... és így már tartanom kell magamat... rohadtul ne fektessen el mert megütöm.
- Attól, mert nem tudok mást szeretni... egyelőre - emelem ki - attól még nem azt jelenti, hogy emiatt a tied vagyok!
- Nem azt jelenti? - röhög képen míg keze felcsúszik a combom felső felén. Feljebb húzom a térdeimet... elakad a lélegzetem ahogy a keze máris végig simít az anyagon.
- Nem - erősítem meg magamat.
- Ha nem, miért nem feküdtél le mással? - a nyakamat kezdi szívni míg keze az anyag alá csúszik én pedig próbálok megkapaszkodni benne.
- Hagyd abba - kérem őt halkan szuszogva.
- Miért?
- Kint vannak a srácok! - förmedek rá.
- Látod? Az-az indokod, hogy bejöhetnek mások, és nem az, hogy mert nem akarsz velem lenni - rázza meg a fejét, hátrább lépve tőlem. Össze zárom a lábaimat és leugrok az asztalról megigazítva a szoknyámat. - Gyere - fogja meg a kezemet. Egy pillanatig sem habozok... Áthúz a srácokon, mindenki kérdőn néz ránk.
- Jó, léptünk! - Harry rögtön pakolni kezd ahogy Zayn kinyit egy ajtót. - De én meg mondtam - szúrja közbe mikor máris az ajtó felé spurizik.
- Mi?! Nem! - hördülök fel a szoba láttán.
- Jó szórakozást - lép le Louis is. Zayn becsukja a szoba ajtót és nemsokkal utána hallom, hogy a kinti ajtó is csukódik.
- Ehhez nincs jogod - közlőm vele ahogy az ágyra ültet.
- Nem akarod? Csak mert akkor szabad utak engedek a buli normális folytatásához - mutat míg letérdel a földre és már fel is hajtja a szoknyámat. A lehelet az anyagon át is túl jó.
- Ez így nem ér - nyögöm ki neki remegve míg megérzem a nyelvét.
- Mond el mi ér... szívesen játszok szabályok szerint, ha végre le tudsz alapozni valamit, amit betartasz - kurvára rossz, hogy beszél és én ezt érzem.
- Az összeset felrúgod - sziszegem neki míg az érzésre összezárnám a lábaimat, de nem hagyja.
- És nem élvezed? - pillant fel rám, míg mutat egy szenvtelen mosolyt és vissza tér az előző helyre.
- Azt hiszed sztár vagy? - túrok bele a saját hajamba lehunyva a szemeimet. Érzem, hogy megszív... felnyögök és a hajába kapaszkodok meg, míg szinte felülök. Eddig úgy voltam vele, hogy legalább ne őt tépjem de...
- Amíg ezt csinálod, biztosan jó vagyok valamiben - röhög rám, feljebb húzva az ágyon, majd felém mászva.
- Nem jó, hogy folyton ezt csináljuk - motyogom neki, míg oldalt lehúzza a szoknyám cipzárját.
- Nem jó? Mi ez, ha nem jó? - persze hogy csak lazán félre dobja a szoknyámat.
- Komolyan, meg kellene beszélnünk - tartom távol magamtól, a lábamat a csupasz hasára rakva... vagyis a magassarkúmmal egyelőre. Közelebb hajolna, és súlypontot változtatok a cipőn, a sarkát nyomom a bőrébe. Végig simít a lábamon és egy mosollyal néz rám.
- Előttem vagy egy fehérnemű szettben és magassarkúban... miről akarsz beszélni?
- Hogy mi van közöttünk - hördülök fel.
- Mi van közöttünk? - kérdez rá könnyedén.
- Ez nem oké, hogy dugunk de exek vagyunk - rázom meg a fejemet.
- Nem ezt pofázom pár hónapja? Hogy jöjjünk össze újra? - tárja szét a karjait.
- De ahj... - mordulok rá ő pedig megfogja a lábamat és elhúzza magától. Felettem támaszkodik meg, a lábaim között. Átkarolom a derekát és végig húzom a kezemet a hasán.
- Oké... legyen az, mint régen. Együtt vagyunk ha találkozunk. Együtt vagyunk a szex miatt... megfelel? - kérdi mérgesen.
- Ez gáz. Mármint régen utáltam ezt és te nem. És most fordítva van - simítok végig az arcán.
- Semmi gond, régen én is áttértem arra, hogy teljesen akartalak.
- Teljesen akarlak, ez nem erről szól - túrok bele a hajába... annyira szép fekete.
- Szóval... haverok vagyunk. - biccent nekem. - Barátok extrákkal - vigyorog le rám. - Egy párkapcsolat amire nem mondjuk ki, hogy az. Tökre benne vagyok ha akkor mehetek át hozzád amikor kedvem tartja.
- Jó - egyezek bele ahogy végig csókolja a hasamat. - De én is, ugye?
- Akkor jössz hozzám Élet, amikor csak akarsz. Ha hajnali kettőkor jössz, az se fog zavarni - motyogja a belső combomra. A plafonra sóhajtok ahogy megérzem a nyelvét. Felszisszen ahogy a magassarkúmat végig húzom a hátán és mindez így egyben isteni érzés.
- Szeretlek - motyogom neki a saját hajamba túrva az érzések miatt.
- Az életemnél is jobban - csókol meg könnyedén felém kerülve továbbra is.


Kukucs. Boldog karácsonyt második felvonás. Holnap is kirakok egy rész, és holnap este is. Imádás van

4 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    - na jo kesz vegem:
    1. Harry valahol megfordult a fejembe jogy direkt volt a boritos dolog...mindenesetre birom, hogy igy osszeakarod oket hozni...fino.an nyomj mar nekik ket 'taslit'...:)
    2.hej a 'szô játék' aminek alapja a ver komolyság keveréke pedig a csattanos poen...
    3. Amőba? Szent Kanabisz....
    Az jô játék :)
    4.Ennek a fogadasos dolognak a vegkimenetere kivancsi leszek...
    22es csapdaja...de imadni fognuk..
    Es Zayn is..Harry es Trisha is es Zoe..idővel te is :D
    5.hej a fiuk milyen hanar eltuntek már
    6. Jaj..visszatertetek oda ahol a part szakad...de meg is kicsivel elorebb vagytok...mindig mélyre toljatok egymást...de mostanaban egyenlitetrk is a merlegrn ha egyikotok elvesz egy kicsit masikotok hozza ad...
    Imadtam Des!
    Koszonom szépen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
  2. Na tesókám :D sikerult egy fantasztikus reszt osszehoznod mint mindig..varom a kovi reszt es Boldogságos karácsonyt neked es az egesz familyanak. Puszii

    VálaszTörlés
  3. Keves blogot szeretek !
    De de eszt imádom !
    Szóval gyorsan hozd a kövit és ja előre is B.U.É.K

    VálaszTörlés