2016. december 19., hétfő

153. Rész

x--- Zayn Malik ---x

Velem ezt nem csinálja. Rohadtul nem! Hetek óta kinyom, nem hajlandó még csak felvenni sem azt a kurva telefont és leráz. Bedörömbölők az ajtaján és várok. Ismét szünet a turnéban, de csak mert most Amerikába megyünk majd... a srácok ott vannak. Én azért szerettem volna ezt személyesen lerendezni. Nem nyitja ki még a kurva ajtót sem?! Tovább dörömbölők rajta... nem bírom ki, ha nem a barátom minimum. Hetekig vissza tudom magam fogni, de ennyi ideig nem.
- Mi a fa... - megállok a hirtelen kitörésemben, mikor a vörös haj helyett kék fogad. - Bemehetek? - kérdem meg zavartan, visszafogva magam. Kómásan néz fel rám, egy szétcsúszott copffal.
- Persze - motyogja arrébb állva. - Mit szeretnél?
- Beszélni Zoeval - zavartan teszem zsebre a kezeimet... most csak úgy besétálhatok a szobájába, vagy meg kell várjam, hogy Helena megengedi-e. Értetlenül néz rám... egyre kínosabb a csend.
- És miért vagy itt? - nagyon álmos...
- Hogy beszéljek Zoeval - mosolygok rá türelmesen.
- De miért itt?
- Miért hol? - röhögöm el magam... mi a fasz van már?! Csak beszélni akarok vele.
- Oh várjunk - emeli fel a kezét... - Te most... szerinted hol van Zoe?
- Itthon? Albus? Fut? - tippelgetek neki... másfele aligha lehet.
- Ohh - szemei elnyílnak. - Yapp, fut! Sokáig. Épp hogy most ment el... - az ajtó felé mutat, aztán a keze mozdul is tovább és a hajába túr - ... istenem megfog ölni - még jobban összekócolja saját magát. Értetlenül nézek rá, míg lehuppan a fotelba, amiben mindig Zoe ül, ha látom. - Figyelj... ha elmondok valamit, mennyi az esélye, hogy nem akadsz ki?
- Sráccal van? - kérdezek rá konkrétan és a kezeim a zsebemben ökölbe szorulnak. Kurvára nem akarom elviselni ezt a tényt. Rám fintorog... elképzelem, hogy valakivel randizik és nevet. Rohadtul nem venné ezt be a gyomrom most...
- Nem. De lehetne - hördül fel rögtön. És még a lekezelő stílusa sem zavar... ez megkönnyebbülés. - Oké, alapvetően nem szólok bele a kapcsolatotokba. De szeretném, ha te is tudnád, hogy hülyék vagytok mert szeretitek egymást és folyton dugtok ami nem éppen jó felállás úgy nézve a dolgokat, hogy szétmentetek - az első dolog, amin meglepődök, hogy milyen szépen beszél már. Alig van akcentusa. A második, hogy tud az afférjainkról. Bár érthető... az én barátaim is tudnak róla. - Alapvetően viszont tudom, hogy Zoenak jobb nélküled. Mert mindig szarul volt, ha turnézni mentél. Mindketten tudjuk, milyen az önértékelése. Szóval alapvetően jó ez nektek. De ha valamit nem mond el neked, akkor nem az én dolgom lenne erről felvilágosítani. Főleg mivel tudom, hogy Zayn kibaszott Malik vagy, aki végig se fog hallgatni, csak elrohan - ouch. Duplán ouch.
- Egyszer sem csaltam meg - rázom meg a fejemet oldalra pillantva.
- A koli szobánkban zokogott pár éjszakát miattad faszfej - a szemöldököm felszalad... rég beszéltek velem így. Azt hiszem ez komolyan hiányzott. Egy ember aki leszarja, hogy híres vagyok.
- Mit nem mondott el? - félek. Tagadhatatlanul már most ideges vagyok.
- Nem rohanhatsz ki rögtön - figyelmeztet. - Már nincs semmi baj... - felnyögök. Oh ne már! Kurvára nemár! - Kórházban van - lassan bólintok egyet. Kórházban van. Zoe kórházban van... baj volt... szóval nem egy mára kapott időpontos rutin vizsgálatról van szó. - ... fekvő beteg - fejemet megrázom... nem... elfordulok tőle és kifelé kezdek sétálni. - Zayn!
- Ismersz - szólok hátra, miszerint tudta, hogy mit fogok reagálni. Fekvő beteg... fekvő betegként a kórházban van, és nem mondta el. Mi a faszt csinált már megint?! Magamra csapom a kocsi ajtót, ahogy elindulok úgy gyújtok rá egy cigire, ezzel megszegve a "kocsiban szigorúan sohasem nem!" cigizek szabályomat. A legközelebbi kórház felé megyek, cigizve... idegesen... sms-ezve Paullal hogy intézze el, hogy ne kerüljek címlapra. Miért nem mondta el?! Mióta van bent?! Ezért akart lerázni mindig, ezért nem beszélgettünk? Mi történt? Lehet végig kellett volna hallgatnom Helenát... Egy satufékes parkolást nyomok le, a kórház alatt lévő parkolóba. Kiszállok, a csikket a lábam elé dobom és máris befelé tartok. - Zoe Fable, fekvő beteg - hadarom el a portásnak és leszarom, ha összekötnek most minket. Rohadtul nem érdekel. Az sem, hogy nekem "nincs jogom" ehhez. Nincs jogom ahhoz, hogy helyette is felelőtlen legyek. Nem érdekel.
- Harmadik emelet, kilép a liftből, jobb szárny... 702-es szoba - hadarja a monitort nézve és már el is lököm magam a pulttól. A liftnél még éppen becsusszanok egy idős pár mellé. A férfi egy kerekes széket fog, benne a nővel. A látványuk alapvetően édes... engem most mégis bosszant. Csak mert jól tudom, hogy nem igazán fogok találni olyan személyt, aki eddig kitart mellettem. Végül is, elég jó öregek otthonát tudok majd megfizetni magamnak. Én előbb szállok ki, mint ők. Jobbra fordulok, nézem a szoba számokat. Hogy tehette ezt velem?! Az tenné tönkre őt, hogy emberek írogálnak neki?! Engem tutira ő tesz tönkre idegileg. Megtalálom a szobaszámot és a szívem félre ver... először is, mert rájövők, hogy emögött van és mikor utoljára láttam egy egész este csak együtt voltunk és velem aludt. Most meg itt bent fekszik, és elmondani sem tudja. Viszont lehet, hogy amiatt ver félre a szívem, mert kivágódik az ajtó, és egy nálam kisebb, kopasz csávó nekem jön, kezében egy csomó irattal.
- Elnézést - pillant fel rám, visszanyomva az orra közepére a szemüveget.
- Maga az orvosa? - mutatok az ajtó felé.
- Zoe Fableről beszélünk?
- Róla - biccentek neki. - Mi történt vele?
- Csak családtagoknak adhatok ki információt - szorítja a mellkasához a kis paksamétát.
- Nem tudom minek nézek ki magának, de ha nem egy dühös száznyolcvan magas egyednek, akit azért annyira nem érdekel a legális és illegális dolgok között lévő különbség, akkor szeretném felhívni rá a figyelmét, hogy ez így van. Szóval kérem szépen, mondja el mi a baja Zoenak - hadarom el neki zsebre dugva a kezeimet. Ne baszakodjon velem ilyen idegállapotban!
- Maga most megfenyegetett? - hördül fel értetlenül.
- Három éve ismerem azt a lányt, kétezer-tízben pedig a barátnőm lett szóval mondja már el! - nem mondom el neki, hogy annak ellenére, hogy abban az évben bár összejöttünk, tizenegyben már szint is mentünk. És így megvolt a két évünk együtt majdnem. Ha a személyes találkozót nézzük... azt hiszem jóval az előtt megvett magának.
- Értem - köhögi zavartan hátrább lépve. - Csak ugye nem hozták nyilvánosságra...
- Nem is fogjuk - közlőm vele szárazon, miszerint tarthatja magában ezt a titkot továbbra is. Miatta nem...
- Megrepedt a jobb nyolcas bordája ablakos módon...
- Mi az-az ablakos módon és hogyan?
- Több helyen megrepedt - néz rám értetlenül. - Amikor megpróbálta lebeszélni a férfit a leugrásról, de az mégis leugrott megfogta. Zoe súlya, és a férfié együtt egy helyre koncentrálódott ahogy a korlátra hasalt. Így történt - hadarja el. - Ha megbocsát - közli gúnyosan és már ott is hagy. Valakit... tartott? Ő? Hogy ne ugorjon le?! A hajamba túrok és benyitok. Könnyedén pillant felém. Gyűlölőm őt látni, a fehér környezetben, az alapból fehér bőrével a fehér lepedőn feküdni a fehér takaró alatt. Utálom látni a karikákat a szeme alatt. Én összeszorítom az ajkaimat, ő pedig egyszerűen elnyitja a szemeit. Megdörzsölőm az arcom, megborotválkoztam mielőtt elindultam volna hozzá. Felé lépkedek, leülök egy székre amit az ágya mellé húzok és nézem őt.
- Miért nem mondtad el? - Komolyan... miért nem volt képes elmondani?
- Honnan tudod? - rég hallottam a hangját... még mindig olyan megnyugtató.
- Elmentem hozzád, és nem voltál ott - adok választ neki, hátha emiatt válaszol nekem. - Azt már tudom mi történt... haza jöttem, mert lerázol. És mert beszélni akartam veled de... mi a faszért nem tudtad elmondani? - Komolyan... miért nem?! Hazajöttem volna hozzá, hogy...
- Mert tuti kiakadnál Zain! - idegesen mozdul meg, ahogy fel akar ülni. Sajgó mellkassal nézem a fájdalomba torzult arcát, ahogy nehezen ülő helyzetbe tornázza magát. - Mert kiabálnál velem, mert haza jönnél és te turnézól és amúgy sem jöhetsz haza emiatt! - mutat a hasa felé. Meggondolatlanul nyúlok oda és húzom fel a pólóját, hátha látszik valami. És amint meglátom a nem sokkal a mellei alatt húzódó legalább öt vagy tíz centis vastag sávot elengedem a pólóját ijedtemben. Teljesen lila, kékes és zöldes... rohadtul fájhat. És megrémít, hogy ilyen van a testén.
- Nem jöhetek haza... miattad? Nem jöhetek haza, ha bajod van? Nem jöhetek ide, mikor ignorálsz már nem is tudom mióta... mert a képembe hazudsz? - Hazudik nekem... le se szart és hazudott nekem!
- Nem! Képzeld el nem! - csapja szét a karjait míg engem néz. - Nem vagyunk együtt... semmi közöd hozzá mi van velem! Miért kéne elmondanom?! - hátra dőlök a székben. Nézem őt, ahogy szaggatottan emelkedik a mellkasa. Amint könnyes szemekkel néz rám. Nem jöhetek haza miatta. Nem vagyunk együtt. Semmi közöm hozzá. Semmi közöm Zoehoz. Elmondanám neki, hogy jó. Azt mondanám neki, rendben. Órákat tudnék neki mesélni arról, mennyire szar volt nélküle, hogy nem beszéltünk. Hogy mennyire hiányzott. Egyszerűen napokig képes lennék könyörögni neki, hogy jöjjön vissza hozzám, mert annyira hiányzik. Hogy nem bírom kiverni egy hónap elteltével sem az utolsó alkalmat amikor együtt voltunk és a karjaimban aludt el. Hogy megint azt akarom, hogy velem lakjon ő és Khalid is. De már szakítottunk. Őt nézem, ő pedig engem. Minden másodperccel egyre jobban elbizonytalanodik amíg nem mondok semmit. És csak nézem őt. Azt mondta, nincs hozzá közöm. December tizenötödikén este szakítottunk. Tavaly. Eltelt ezóta pontosan százharmincöt nap. Nézem őt, és úgy érzem nem is igazán szakítottunk. Emlékszem, hogy jöttünk össze. Hogy miért nincs dátumunk... mert mindig együtt voltunk. Nem volt olyan, hogy nem. Természetesen voltunk együtt. Akkor is, mikor vissza jött hozzám majdnem egy hónap pokol után. Akkor is, mikor megcsaltam. Folyton és mindig együtt vagyunk. Miután kimondtuk, hogy vége... azután is összejártunk. Akárhányszor megláttam, nem bírtam neki ellenállni. És most csak nézem őt... ahogy az arca köré hullik a haja mert folyton így hordja, mert azt hiszi hogy nem lélegzetelállítóan helyes. A zöld szemeit, amik természetellenesen csillognak. A szeplőit az orrán és a szeme alatti részen. Az ajkát. Tudom milyen szép a kulcscsontjának a vonala. Pontosan letudnám rajzolni az állkapcsa ívét ami annyira tetszik, hogy csak amiatt viselem el, ha összefogja a haját. Nézem őt, és úgy érzem, mintha most szakítottunk volna életünkben először. Százharmincöt napja nem hittem el, hogy szakítunk. Próbáltam hozzá szokni, és nem jött össze. És most... most felfogom, hogy szakítottunk. Úgy érzem, hogy azzal, hogy azt mondta, nincs hozzá közöm, végleg szétmentünk. - Javadd? - szólít meg végül lassan.
- Igazad van nem, semmi közöm hozzád - mosolygok rá azzal a cseppnyi érzéssel, ami még megmaradt bennem. Az utolsó mosolyomat kapja meg, amit még a kapcsolatunk érdemelt. - Már semmi közünk egymáshoz - suttogom neki és nem bírok tovább mosolyogni. Megértem... felfogom. Felállok és visszatartom a lélegzetemet is, ahogy elfordulok tőle és kisétálok minden szó nélkül. És ebbe majdnem beledöglők, de becsukom magam után rendesen az ajtót. Beledöglők minden egyes lépésbe, ahogy a lift felé megyek. A csomó szétakarja robbantani a torkomat. Számomra azt hiszem, ez volt a tényleges igazi szakításunk. Soha a büdös életben nem hittem, hogy egyszer képes leszek valahol ott hagyni Zoet. Főleg nem egy kórházban. Azóta mióta ismerem... az első naptól kezdve soha nem hittem ezt. Beülök a kocsiba, és elindulok. Mintha magam mögött tudnám hagyni a fejemben is őt. Csak vezetek, és vezet... el akarom terelni a figyelmemet a közlekedési szabályokkal. A reptéren parkolok le... haza se megyek semmiért. Az első gépre felülök, ami Amerikába megy a turné folytatásához. Nincs keresni valóm Londonban. Semmi az égadta világon. Ablak melletti ülés... nincsenek sokan az első osztályon én pedig csak bámulok kifelé. Szakítottunk. Számomra komolyan ez volt a szakítás... hogy nincs közöm hozzá. Hogy hetekig hazudott nekem. Máskor is megesett, hogy hazudott. Az is, hogy közölte nincs közöm valamihez. De poén volt... ez nem az volt. Nincs közöm Zoehoz. Nekem nincs közöm hozzá! Egyszerűen bámulok ki az ablakon és arra tudok csak gondolni, hogy egyre távolabb és távolabb megyek tőle. Sokan elmondták már, hogy exek között nincs barátság. Talán igaz. Miért pont én és Zoe lettünk volna mások? A gondolat most már röhejes... még el is mosolyodom rajta. Emlékszem, arra az estére, amikor bedobta az Omegle nekem őt. Emlékszem, hogy végig beszéltük az éjjelt. Hogy másnap reggel már nem bírtam ki és újra beszéltünk. Le se feküdtem... túlságosan rajta agyaltam. Olyan szép volt, olyan ártatlan és érdekes. Most is az. Annyira bennem él az egész... lassan megszállott lettem a net iránt. Sokszor egyszerűen nem mentem bulizni, mert tudtam hogy nincs ott net. Hogy mindig azt vártam, mikor ír végre. És tudtam, hogy kurva nagy a gáz, amikor egyszerűen már nem láttam minden lányt dögösnek. Tudtam, hogy valami történt mikor megpróbáltam beszélgetni néhány lánnyal. És ezt mindenki más is tudta körülöttem. Ahogy Zoe bekerült az életembe, én úgy lettem egyre jobb és jobb. És még anyámék sem érették az egészet... csak annyit hogy valami van az internettel és velem. Először egy hónap után tört ki belőlem minden és csak hadartam Dannynek hogy Zoe mennyire kibaszott intelligens és okos és szép... és képeket akartam mutogatni róla mindenkinek és elhadarni róla mindent amit csak tudtam. Danny pedig végig hallgatott. Ahogy Wali és Do is. Ahogy anya is... Ahogy Xav is. Ahogy Walter is és Ant is. Nem szóltak ha screenshootokkal bombáztam őket. Nem szóltak ha elvonultam mert telefonáltam vele. Nem szóltak ha közöltem hogy nem megyek sehova mert vele kamozok. És nem szóltak mikor részegen nemegyszer elhatároztam, hogy muszáj megszereznem egy éjjelre minimum őt. Azt hiszem előbb tudták mint én, hogy belezúgtam egy elég csúnya módon. Emlékszem milyen volt mikor először megláttam őt az állatkertben. Hogy oda jött és meg hallottam a hangját. Emlékszem mennyire elképesztett a hajának a vörös színe és a szemének a zöldje. A kamera kontrasztjai aligha adták vissza rendesen. Megdörzsölőm az arcom, ahogy vissza idézek mindent. Mikor kiengedték végre hozzám és életemben először megöleltem. Mikor megéreztem az illatát és hogy milyen sima a bőre. Mikor először szorított magához olyan erősen, hogy tökéletesen tisztában voltam vele, az ég világon semmilyen probléma nincs az életemben. Azt hittem elájulok mikor először összeszedtem magam és... szájon pusziltam. Mint egy kicseszett óvodás aki soha életében nem smárolt. Ennyire futotta tőlem. Ő pedig vigyorgott és elpirult én pedig annyira izgultam, hogy mit fog reagálni rá. És a másodiknál éreztem már hogy ő is élvezi. Szemeimet lehunyom... a fánál lesmárolt. Zoe konkrétan lesmárolt. Ráadásul visszagondolva... akkor még csak smárolni sem tudott. Mármint nagyon jó volt, elképesztően élveztem és biztos voltam benne hogy gyógyszert kéne szednem a szívemre, de elmondta hogy előtte való nap csókolózott egy sráccal csak azért, hogy ne égjen be nálam. Szóval igazából az első smárja velem volt. És kezdeményezett. Azzal a smárral elbaszta az életét, mert képtelen voltam utána elengedni. Tökéletesen feltudom idézni, hogy milyen volt mikor először ittunk együtt, milyen mikor először táncoltunk és mikor először cigiztünk majd betéptünk. Emlékszem milyen volt mikor először alám került és olyan helyeken járt a kezem ahol senki másé. Emlékszem a legelső orgazmusára velem, és hogy mennyire elképesztően tetszett a látvány. Egyszerűen rágondoltam és felállt a farkam tőle. Ahogy először leszopott... nem hazudtam. Komolyan életem legjobbja volt. A későbbiek is azok voltak. Az összes. Elvettem a szüzességét... még ott is féltem. Ha nem akarta volna annyira, biztos nem történik aznap este semmi extra. Legalábbis olyan doloh nem, ami már nem történt volna közöttünk. Annyira rohadt jól nézett ki, és annyira nagyon akartam őt. Mint mindig. Leveszem magamról a kabátomat és az ölembe teszem, hogy ne látszódjon semmi. Kifújom a levegőt ahogy tényleg képkockáról képkockára megvan bennem az egész. Hogy tudom mit éreztem mikor. Azt hiszem fejben bocsánatot kértem több embertől is, amiért azt mondtam a szex csak szex. És hogy semmit nem számít. Tudom, hogy fejben lebonyolítottam a bocsánatkéréseket, mert igen is agyrobbantóan jó volt Zoeval lenni, érzelmekkel együtt... szexelni. El se akartam hinni, hogy én vagyok az első benne. Annyira nehéz volt visszafogni magam az elején. Aztán minél lassabban akartam folyton, hogy nézhessem az arcát közben. Abból a lányból, aki nem mert pózt váltani, egy olyan lány lett, akivel szétszedek egy liftet szex közben. És ez imponáló. Vele volt eddig a legjobb a szex, pedig voltak sokan... azt hiszem már lényegtelen. Annyi emlékem van vele, hogy random dolgok ugranak be róla. Egyszer, mikor már a közös házunkban laktunk ő egy szál tangában neki állt mosogatni. És persze táncolt a zenére ami üvöltött a házban. Én pedig cigizve néztem őt a falnak dőlve. Elképesztő látványt nyújtott. Tökéleteset. Ő volt az én tökéletességem a maga tökéletlenségeivel. A mai napig nem értem, miért jön be nekem annyira. Mármint... persze tudom. A haja, a szeme, a szája, maga az arca... hogy annyira szép. A teste minden kis része. De alapvetően mindenkit tudja, hogy az egyetlen típus akivel soha nem voltam az a vörös. Szégyen-e vagy sem, féltem a vörösöktől. De Zoe?! Fáj beismernem, de félek, nem lesz még egy olyan kapcsolatom mint ami a miénk volt. Biztos nem lesz, de hogy jobb se lesz... ettől félek igazán. Annyira ideális volt vele minden. Azt is imádtam hogy random helyeken képes volt nekem esni... vagy hagyni hogy azt tegyek vele amit akarok. Imádtam vele betépni. Imádtam hogy én voltam az egyetlen akivel nem érezte magát kellemetlenül semmi miatt. Meztelenül sétált előttem. Nem félt beszélni... szex közben sem. Nem félt attól, hogy megbántja az érzéseimet. Folyton bocsánatot kért mindenért, de őszinte volt. Annyira verekedésem volt miatta... annyi embert széttéptem volna még érte. A feléről szerintem nem is tud, és jobb is. Ha valaki egyszerűen ránézett már gyűlt bennem az agresszió. És azért, mert magamból indulok ki. Rápillantok Zoera és az jut eszembe, milyen ruha nélkül... milyen alattam. Milyen mikor nem figyel semmire, milyen mikor elbambul. Utáltam ha valaki hozzá ért rajtam kívül. Annyira imádtam bemutatni őt más embereknek, mert tudtam hogy Zoe tökéletes. És tudtam, hogy az enyém. Imádtam bemutatni mert ő rá voltam a világon a legbüszkébb. Imádtam, hogy néha irigykedve néztek ránk és imádtam hogy nekem ez megadatik. Imádtam hogy imádja a családom és ő is őket. Rémlik minden hisztije... rémlik hogy egy csókkal vagy szexel lezártnak tekintette. Rémlik hogy sétált be mellém zuhanyzás közbe, csak hogy bocsánatot kérjen a hisztije miatt. Rémlik én hogy sétáltam be mellé, pusztán mert látni akartam. Rengeteg srácra voltam féltékeny... rohadt sokra. És ő mindig csak rám mosolygott és elkezdett flörtölni. Emlékszem a titkos pillantásaira, amik csak nekem szóltak. Emlékszem az összes belsős poénunkra... Mikor éppen Michael Jacksont üvöltettem és énekeltem ő pedig moonwalkingolni kezdett és táncolni. Ha egyszerűen dalt írtam ő pedig megállt előttem elkezdett hülyén táncolni és tovább ment mintha semmi nem történt volna. Amikor a szobánkban feküdtem, megállt az ajtóban lenyomott egy egyiptomi táncot és ismét eltűnt random. Emlékszem hogy hányszor ugrott rám, hogy unatkozik. Amikor a talpát nyomkodta az arcomba, hogy foglalkozzak vele mert megunta az életét. Mikor haza ért az egyetemről és elterült a földön befelé jövet. Majd a padlónak motyogta el, hogy márpedig őt elfogom tartani és háztartásbeli semmittevő lesz. Minden egyes hülye tánca rémlik. Az is, ahogy bevágott elém néha, elkezdte rázni a fenekét és tovább szaladt. Az is hogy nekem csapódott és megcsókolt és megint csak tovább futott.
Szakítottunk... elküldött és én eljöttem. Mindez semmivé vált. Elvesztettem Walter joker kérését. Elvesztettem az életem egy darabját. Elvesztettem őt. Semmi közöm hozzá többé.
Semmi közünk egymáshoz.


Kukucs! A lincselésért tessék sorszámot húzni. Köszönöm szépen!:D

Ui.: Úgy döntöttem mindenkinek jár a karácsonyi ajándék. Szóval csináljunk egy tervet jó? (meg büntit nekem, amiért megint így elbasztam a részek kirakását) Szóóóóóóóóval: Karácsonykor két rész: Egy reggel, egy este? VAGY karácsonykor az a kis szösszenetnyi különálló storyt felrakom a blogra. Tessék szavazni, vagy ötleteket adni. (Nem, előre szólok hogy nem rakok ki tíz részt egy nap sajnálom csajok:D). Imádás van! <3 

12 megjegyzés:

  1. Ahhh mind a ket ajanlat jol hangzik szoval nem tudom de oszinten nem tudom eldonteni legyen meglepetes...
    Es huuu nem gondoltam volna hogy Zayn csak igy ott hagyja Zoet a korhazba es huuu nagyon nagyon jo resz lett! Boldog karacsonyt meg nem kivanok majd szombaton😇😂😉❣❣

    VálaszTörlés
  2. Heyho Des!
    Ez?ez? De? Mi?
    Jaj, ha lenne lelkem most fájna...
    De a szîvem facsarodikrendesen....
    Huh...ezt is veszett jôl megalkottad...fájdalmasan élvezet volt olvasni .
    -na igen...mindig kell ido amig valami leulepedik es mindig van egy pont amikor fejbevag a valosag...
    -ezek a 'vissza emlekezesek' csucs szuperek voltak, jo volt Zayn szemén keresztul is megismerni..meglatni mennyi minden kavargott benne mikor neten keresztul ismerkedtek.....jo volt olvasni a fokozatokat-hogy igen utolag rajott hogy voltak fokozatok....-
    Jaj, imadtaaaaaaaam!

    Ôjaj...ez a valasztasi lehetiseg most most olyan mintha cukorka boldba engedtel volna ba....ne inkabb rágô palotaba...
    Hát én .
    .fuh...a szösszenetnyi kulonalo sztorira szavazok es mar elore tudom, hogy elkell hogy dugjam magam elol a telefont :D :D
    Jajjj Des annyira veszett nagyot alkotttál mist is!
    Nagyon szepen koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj ne is emlits meg poenbol se ilyen tiz resz kirakasos cuccot...tudom nem azt irtad hogy kiraksz tizet hanem azt hogy ilyennel ne otletjunk....de hondold el hogy minimum 3 nap telefonnal...tablettel kimivel..ulnenk es olvasnal gondolkodnank kommentelnenk.. .ami ndm baj....sot...de mahamat ismerve ugy eltunnek...hogy a csalad expediciot inditana a keresesemre :D jaj gondolj csak bele hogy bepprogbe az agyam...lehet annyita keszlennek a vegefe hogy mint a Benshee-k a nagy hatásra 'sokkot kapnék' es zombizalidnek es igy nem tudnam olvasni a tobbi reszt csak sokára :'(
      Jajjj....na az kenne am katasztrofa :( :D
      Na az én agyam is megromlott :D

      Törlés
    2. Kîváncsi leszek, hogy a történtek után lesz e Zoénak valakie...Zayn neharagudj de nalad ez bem kerdes...egyertelmu hogy igen csak az idotartam ketes...viszont Zoe keptelen volt nyitni mig igy 'fantom-egyutt voltatok'..
      .igy is nehez lesz...de hát ha sikerul nwki...igen Zayn en szurkolok hogy osszejojjon valakivel...adok vudubabát es éldki rajta magad....de kell ez nektek....ennek is oka le ne...tudom mindig ezzel jovok...de na :D hidd el ettol fugfetlenul szurkolok nektek...egyutt lesztek meg szeeintem de nem most :D tuti nem a kozeljovobe esetleg szilveszter utan :D addig meg meg sok piszkos viz lefolyik a csatornan ;)

      Törlés
    3. Zayn egyertelmu hogy Zoe volt az elso..de mielott felszaltal volna a gepre visszamegettel volna Khalidtol elkoszonni...o is szomoru...nem csak te :D
      Jol van. .kapsz ahhoz a vudu babához pôt tűket :D

      Törlés
  3. Halihó:)!
    Istenem,ne!
    Kérlek csak mond azt,hogy ezt Zayn nem gondolja komolyan és összejönnek újra,kérlek!!
    Így is szar a lelki állapotom,majdnem elsírtam magam ezen a részen is 😭😢
    Imádlak,de ez a rész megölt.
    Nem zárhatják le egymást,ez nem létezik.
    Ui:Tetszik ez a karácsonykor 10 rész lesz ötlet,de most megelégszek kettővel is :DD
    Imádlak!

    VálaszTörlés
  4. Komolyan csak remenykedek hogy egyszer engem is szeret majd valaki ennyire haha (meg akkor is ha csak kitalalt sztori) Az ajanlataid pedig aljasak hisz mind a kettonek nagyon orulnenk szoval en nem tudok donteni:D A resz elegge szomoru de meg igy is szuper volt<3 :D

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Nagyon jó lett ez a rész is. De jöjjenek össze újra létsziiiii.Az egy nap kétrész-es ajánlat nekem nagyon tetszik.
    Ui:jöjjenek össze létsziiiii

    VálaszTörlés
  6. A szívem.... Apró darabkákra tört... Ez szörnyű, annyira félek, hogy mi lesz ezután. Miért nem tudnak végre kibékülni? Istenem ez olyan rossz, annyira bele élem magam, hogy mindjárt elpityeredem. Nagyon félek, hogy ezután az lesz, hogy Zayn szépen összejön valami nőcivel szegény Zoé pedig marad Khaliddal... Zayn után vágyakozva.
    Valamin viszont kiakadtam. Mi az hogy Zayn most fogja fel hogy tényleg szakítottak? Vagyis hogy számára ez volt a szakítás. Akkor hogy volt pofája dugni mindenféle csajjal?!! Ezen rendesen felidegesítettem magam. De utána mikor visszaemlékezett... Jahj tényleg majdnem elsírtam magam. Béküljenek már ki hamarosan, a lelki nyugalmam érdekében.
    Egyébként jöhet akármennyi rész, minél több annál jobb, hogy az ünnepekre maradjon hajam :D
    Nagyon jó rész volt, nagyon nagyon várom a következő részeket és remélem hogy amiben reménykedek hamarosan megtörténik.
    Imádás van! (De azért szeretnék sorszámot húzni a lincseléshez :D)❤

    VálaszTörlés
  7. Az érzelmek megviseltek, szóval bővebb kritikával nem tudok illeti, néha a csend is sokat mond, de azt muszáj elmondani, hogy én a dupla részre szavaznék és, hogy ha kell én szívesen megvigasztalom Zaynt. Komolyan. <3
    Boldog karácsonyt! :*

    VálaszTörlés
  8. Na de tesoo ez komoly??Istencsászáár vaagy..*-* Na de most komolyan..hogy a francba tudsz ilyen fenomalisan leirt tortenetet elohozni abbol az irgalmatlan cuki agyadbol?!! Amuugy én is a dupla részre szavazok :)

    VálaszTörlés
  9. Hozd a kövit gyorsann !! :-D :-D :-D imádom

    VálaszTörlés