150. Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Istenem - nyögők fel a fürdő előtt állva.

- Ne istenemezz! Ez tökéletesen természetes. Takarodj boltba! - Kiabál ki Wali idegesen.

- De én nem tudom mi kell! Ez gáz... nem tudod visszatartani? - kérdem reménykedve. És fohászkodva is...

- Hogy tartsam vissza a menstruációt?! - most már sikít... oké... semmi pánik... semmi pánik... mi a faszt kell ilyenkor csinálni?! - Zain menj boltba és hozz betétet!

- Az melyik? - nyögők fel az ajtóra nézve kérlelően.

- Édes istenem... - halk mormogás.

- Jó, megoldom! Gyerünk Saffaa, vásárolunk! Wali te addig maradj - felkapom Safát és telefonomat is.

- Mégis hova mennék te barom arc?!

- Viszlát! - kiabálom el magam, és már rohanok is a kocsi felé az egyetlen nőt hívva, aki segíthet. - Zoe, Wali vérzik - kezdem rögtön.

- Mi?! Mi az hogy vérzik?! Mije vérzik?! Hívd a mentőket ne engem te barom! - Megtorpanok a hisztérikus hangjára.

- Mármint... megjött neki - fejtem ki.

- Oh... Hát Walinak már meg van egy ideje, nem kell órát tartanod neki arról, hogy mit hogyan használjon - röhögi el magát.

- De nincs semmi... olyan dolgom ami kell - motyogom zavartan Safát hátra ültetve, míg én a kormány mögé vágódom.

- Mond ki Zayn. Tampon és betét. Nem nehéz - egyszerűen röhög.

- Két perc múlva felveszlek, úgy röhögj! Én nem tudok ilyeneket venni! - Istenem miért most jött meg neki?!

- Melyik napja a legdurvább? Első, második vagy a harmadik esetleg? - Ő miért tud ilyen lazán beszélni erről?!

- Honnan kéne tudnom? - gyorsabban vezetek, mint kéne. Aztán észbe kapok, és lassítani kezdek.

- Jó, felhívom. Siess - és ezzel kinyom.

- Ti meg a női problémáitok - morgom Safának... istenem mi lesz ha neki is megjön a havija?! Ő továbbra is csak röhög. Le se parkolok Zoe háza előtt, csak türelmetlenül várok. Ő pedig komótosan sétál a kocsim felé. Egy melegítőben van és egy topban. A csípőjénél a bőr kilátszik... kócos... istenem...

- Nem volt időd felöltözni? - nézek rá értetlenül.

- Csak boltba kell mennem - köti be magát lustán.

- Gyere át! - Safaa hisztijét most nagyon kedvelem.

- Én nem maradok egy havizos lánnyal kettesben! - rázom meg a fejemet a legelső bolt felé vezetve ami az én házamhoz van közel.

- Kettővel jobb? - vonja fel a szemöldökét.

- Nem tizenhetedike van - nézek rá értetlenül. Neki akkor szokott megjönni. Elpirulva néz rám... én pedig még gázabbul érzem magam attól, hogy pontosan tudom mikor jön meg neki.

- Elcsúsztam a gyógyszerrel mert elfejtettem venni. Szóval kissé átálltam - dadogja zavartan az ablakon kinézve.

- Milyen gyógyszert szedsz? - Safaa kislányos hangja nem illik a fogamzásgátló kitárgyalásához.

- D-vitamin - nyög fel Zoe rögtönözve.

- Akkor most hisztis vagy? - nézek rá kissé félve. - Csak mert Wali vagy sikít vagy ordít vagy csapkod...

- Csak szar a kedvem, de semmi komoly. Tudom kontrollálni magam - mosolyog rám könnyedén. Persze, hogy tudja. Mindig tudja. Ha nem tudja, elmenekül. Mint a hotelból... mert egy óra múlva mikor vissza mentem már nem volt ott. - Gyors leszek - ígéri míg kiszáll. Tíz perc, ennyi idejébe telik és máris vissza ül egy szatyorral. Én pedig indulok vissza felé. - Figyelj, gyors talpaló - löki meg a kezemet és az orrom elé nyom egy dobozt...

- Az isten szerelmére vezetek! Vidd a képemből! - ütöm el a kezét rémülten.

- Ez a tampon - mutogatja meg. - Ezt azután szokás, hogy már... nagyon szerettél valakit vagy nagyon e... - szépen vágja ki magát Safaa előtt. Várjunk csak...

- Miért vettél te ilyent Waliyha Maliknak?! - Hangom élesen csattan... ugye nem... mond, hogy nem!

- Ezt magamnak te barom - röhögi el magát. Én pedig remegve fújom ki a levegőt. - Ez itt a betét - tol elém egy másik dobozt. - Látod? Sima, nem kétezer darabos, nem extra méret egyik sem és...

- Ne kínozz már - kérem őt nyöszörögve míg gyorsan leparkolok.

- Jól van - nevet rám míg kiszáll és megindulunk felfelé. A fenekét nézem, direkt a lépcsőt választom. Benyitok ő pedig először megtorpan, majd megindul. Gondolom fel kellett idéznie, mi hol van. Eddig ez a ház nyugodt volt, mert nem jutott mindenről ő az eszembe. A szülinapom után igen. Most rontok a helyzeten. Édes érzés a mazochizmus.

- Kukucs! - kopog be az ajtón. - Bemegyek, oki? - egy halk választ kap. Körülbelül öt másodpercig van ott, és már ki is lejt. - Vészhelyzet elállítva - jelenti elém állva. - Haza viszel?

- Zoe - nyög fel Safaa.

- Nem - jelentem ki őt nézve.

- Nem? - kérdez vissza. - Robbanok, tudod...

- Tiszta vér lenne minden, ne - fintorgok rá ott hagyva és lehuppanva a kanapéra.

- Köszönöm - jön ki teljesen stabil idegállapottal Wali. Gyorsan köszönnek, azt hiszem némán beszélnek. Wali elterül a kanapén és a tévét kezdi nézni. Safaa rajzolni kezd. Zoe meg csak áll a nappali közepén.

- Helyet is foglalhatsz - ajánlom fel neki értetlenül.

- Haza akarok menni - közli újra. Felsóhajtok... nem akarom, hogy haza menjen.

- Ne picsáskodj. Te is és én is tudom mit akarsz és miért nem mész emiatt közelebb semmihez - hördül fel Wali.

- Ehj de csípős a kedve valakinek - röhögi el magát.

- Tudod ilyenkor a barát jelenléte igazán kellemes. Amíg nem mond semmit, nem lélegzik meg ilyenek - tévére mered, míg hadar. Mi?

- Tudod mi a hibádzó tényező? - kérdi meg Zoe. - Hogy nincs barátom. Szóval haza akarok menni, és egyedül túl élni a petesejtjeim cseréjét! - csattan Walira. Én meg csak kapkodom a fejem... Mi a fasz.

- Ne menstruáljatok ennyire, kérlek - szólalok meg kissé félve.

- Kuss! - vágják rá mindketten.

- Oké, leléptem aludni! - pattan fel Wali és Safát is felhúzza. - Mellettem jön el. Átkarol - Csak húzd magadhoz, és szeresd - hadarja el nekem és már el is tűnik a vendég szobában.

- Tuti mondott valamit és nem - néz rám jelentőség teljesen Zoe.

- Oké, gyere ide - tárom szét a karjaimat. Oh... én tudom szeretni.

- Nem - hördül fel.

- Mitől félsz? Hogy lefekszünk? Szerintem ettől jelenleg nem kell. Mármint, a vér ilyenkor csak vér, ha feltétlen megkérsz rá, de...

- Zain! - förmed rám. Felállok és egyszerűen felé lépkedem. - Vigyél haza, kérlek.

- Jobb otthon lenned egymagadban? - Miért utál ennyire velem lenni? Szar érzés, hogy nem érünk egymáshoz, de jó vele lenni azért.

- Khalid és Helena is otthon van - motyogja oldalra pillantva. Felkapom és visszasétálok a kanapéhoz. Elterülök és az ölembe húzom. Tenyeremet a hasára rakom... emlékszem, mit szeret. A tévét kezdem nézni, míg államat a fején támasztom meg. Nem mond semmit, de érzem a heves légzését. Nem teszem szóvá... nincs bátorságom szóvá tenni. Legalább negyed óra kell neki, míg simán ellazul a karomban. Én pedig negyed óra alatt, úgy, hogy átkarolom... elálmosodom. Rég voltam ilyen nyugodt. Kín keservesek a percek... a nyolcadiknál feladom, megfogom és egyszerűen elfekszem a kanapén. Magamhoz húzom, a másik karomat a feje alá rakom. Az arcomat a hajába temetem és élvezem a teste melegét. Élvezem azt a kis fedetlen bőrt, amihez hozzá ér a kezem. Annyira belemerülök, hogy elemezzem a helyzetet, hogy végül szuszogni kezd. Előbb bealszik, mint én. Ő is elalszik velem... ezért régen boldog lettem volna, öntelt és nyugodt. Most pedig szomorú. Mert nem vagyunk együtt, mert nem képes velem lenni igazán. De attól még pár perc alatt elalszik a karjaimban. Annak ellenére, hogy altatóval szokott.

---

Puszi a mellkasomon, közelebb húzom. Újabb puszi... lustán nyitom a ki a szemeimet.

- Hello - motyogom neki. Köhögök párat, hogy normális legyen a hangom. Lenézek rá, ő pedig felnéz rám.

- Elengedsz? Safaa éhes - kell pár pillanat, hogy felfogjam mégis miről beszél. Miért érdekli, hogy Safaa éhes... akkor realizálom, hogy Safaa és Wali nálunk vannak a hétvégére. És miért engedjem el... magamhoz szorítom. A kezem elzsibbadt, de még mindig magamhoz szorítom. Az ajkaimra néz, vissza a szemembe. Mikor közelebb hajolnék, hogy megcsókoljam akkor jut eszembe, hogy nem is vagyunk együtt...

- Baszki, bocs - engedem el rögtön. Mi a fasz?! Ő felpattan és már hallom is a meztelen lábának a csattogását. Utálok felkelni... pár pillanatig soha nem tudom, mi is a szitu. Három évig úgy keltem fel, hogy Zoe az enyém. Most pedig négy hónap alatt szokjak hozzá, hogy nem az. Mire vissza ér, én ismét majdnem bealszok inkább. Elsétál mellettem, de megfogom a kezét és lehúzom. Rám esik, lustán mosolygok rá és el akarom hinni, hogy még az enyém és nem vagyok híres. Csak pár percig egy kamu világban akarok élni amit saját magam teremtek. - Csók? - kérdezek rá nyíltan. Szükségem van egy csókra. Muszáj megcsókolnom... a hotel óta várok egy csókra tőle.

- Malik, mi haverok vagyunk - morogja megtámaszkodva a mellkasomon.

- Oké - sokszor megbánom, hogy szakítottunk. A szemeimet lehunyom egy sóhajjal... emlékeztetem magam, hogy családot akarok. Feleséget és gyerekeket... amit Zoe nem akar. Összerezzenek ahogy a lehelete végig siklik arcomon és utána az ajki közé veszi az enyémeket. Erre gyorsabban reagálok mint bármi másra eddig. Átkarolom a derekát és a testemhez szorítom míg másik kezem a hajába túr és magamnál tartom, biztos ami biztos alapon, nehogy hátra húzódjon ennyi után. Csókot kértem, nem puszit. Érzem a kezeit a mellkasomon, a lábait a lábam között. A hasát a hasamon, a mellét a mellkasomon. Érzem a lélegzetvételeit és a szíve dobogását. Érzem az ajkait és a nyelvét. Ahogy telnek a hónapok, egyre inkább úgy érzem, nem akarok gyerekeket ha ő sem. Úgy érzem jelenleg nem érné meg az utód nemzés, ha nem vele lenne. Próbálja visszafogni a levegő kapkodását. Én is... valahogy nem akarom, hogy Waliyha megtudja ezt, és ezzel szívasson mindkettőnket. Egyszerűen nehéz elválnunk. Gondolom idő kell míg szép lassan elengedjük egymást. Feljebb hajolok, csak hogy közvetlen érezzem az ajkait. - Köszönöm - nem kéne megszólalnom. De így anélkül, hogy paraszt módjára kezdeményeznék vele egy újabb csókot, mozoghat a szám az övén.

- Ez meg se történt - válaszol halkan a szemeimbe nézve. Azt kéri vegyem úgy, hogy nem kértem, hogy csókoljon meg és ő nem tette meg? Ezt kéri, miközben az ajka még mindig az enyémen van.

- Mikortól számítva? - kérdezek rá beletörődve, hogy nem történt meg. Én viszont még a kezemet a fenekére csúsztatom és élvezem, hogy foghatom. Vissza hajol hozzám... újra megcsókolom. Nem akarom elengedni... annyira nem. Egész nap csókolózni akarok vele. Élesen szívja be a levegőt, ahogy kissé rámarkolok... nem akarom, hogy haza menjen. Ő itthon van... itt kéne laknia velem. Olyan nehéz visszafognom magam. Olyan kicseszett mélyen csókol, hogy meghalok. Magam alá fordítanám, de akkor nem állnék le. A keze a hasamon van... a pólóm alatt. Jézusom... nagyon dobog a szívem... biztos érzi. Hátrább hajol, de én nem akarom, hogy hátrább hajoljon. Utána mozdulok, érzem, ahogy meglepődik, de nem érdekel. Óvatosan csókol vissza, én pedig hagyom, hogy irányítson. Visszaejtem a fejem a kanapéra, és ő követ. Az ajkai elnyílva várnak az enyémekre. Élesen szívja be a levegőt míg rám mered. Előlem szívja el a levegőt... Az ajkaim közé veszem az alsó ajkát, megpuszilom... a keze eltűnik a hasamról. Óvatosan csókol meg, lehunyom a szemeimet. A keze az arcomhoz ér, két oldalról... óvatosan simít végig a nyakamon és az államon. Átkarolom a derekát és jobban magamhoz húzom. Beleakarom élni magam, hogy minden rendben van közöttünk és csak szimplán lazulunk egy nyugis hétvégén de nem megy. Tudom, hogy ő nem az enyém. Pontosan tudom, hány napja szakítottunk, hány lányt dugtam meg utána. Tisztában vagyok vele, hogy idióták vagyunk. Annyiszor rákérdeztem, hogy újra kezdjük-e és ő közölte, hogy nem. De akkor minek csókol meg?! Feljebb húzom a pólóját, csak annyira, hogy a kezem a bőréhez érjen. Kimondanám, hogy szeretem őt, ha engedné. És szeretném, ha engedné... de tudom, hogy három nap múlva már mást gondolnék és én utasítanám el őt.

- Mostantól - nevet rám zavarban, míg legurul rólam és átül a fotelba. Ha kapnék egy ajánlatot arra, hogy elfelejthetem Zoet... mintha soha nem dobott volna minket össze az Omegle, vissza utasítanám. Akkor is ha az esküvőjét nézném végig. Semmit nem akarok elfelejteni vele kapcsolatban. Rohadtul semmit... görcsösen akarok mindenre emlékezni. Még arra is melyik hajszála melyik irányba száll mikor valami hülye zenére táncol a konyhába mosogatás közben. Emlékezni akarok a fintoraira. A nyögésére. Arra hány féle képen ejti ki a nevemet. Emlékezni akarok mindenre ami ő. Úgyhogy most csak bámulom őt, míg érzem az ízét a számban. Ezt is megakarom jegyezni. Azt is, hogyan ver félre a szíve, mielőtt megcsókolom, hogyan vadul meg a szíve, miközben csókolom, és hogy milyen arcot vág, és hogy kapkodja a levegőt miután elengedtem. Komolyan, nagyon nyálas vagyok... még arra is szívesen emlékszem milyen mikor alvás közben folyik a nyála!... Elmosolyodom. Kérdőn felvonja a szemöldökét és kibökném neki, hogy szeretem. Helyette mosolyogva kezdem nézni a hülye műsort. Utál tévézni, nekem háttérzaj keltésnek van. Szóval... vajon ő mire gondolhat most?


Kukucs! Remélem tetszik a rész, köszönöm a komikat, imádás van ti vagyok a legjobbak! (A napokban realizáltam milyen jól megy amúgy a blog... :D)