2016. december 4., vasárnap

148. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Nehezen fogadtam el a felkérést - nevetek rá a férfira, míg elhelyezkedem a székben.
- Úgy gondoltuk maga tökéletesen lenne erre a pozícióra - magyarázza a mikrofonba. Rengetegen vannak... nagy a terem, mi pedig egy kis pódiumon vagyunk. Négyen vagyunk. Keresztény, muszlim, ateista és a műsor vezető.
- Bár jó magam nem ateista vagyok - teszem hozzá, fura egy mikrofont fogni.
- Determinizmus, igaz? - kérdez rá a férfi én pedig biccentek. Kissé feszélyez a nagy közönség, és az is, hogy egyedül én vagyok nő a színpadon. Nem tudom miért, de nem tetszik a pillantás amivel páran illetnek.
- Mielőtt belekezdenénk - veszem át a szót engedély kérés nélkül. - Szeretném leszögezni, hogy elfogadom a vallásokat. A vallások nagyon szépek, sok dolgon átsegítik az embert, és nagyon jó hatással van néhány emberre. Senkit nem szokásom a vallással piszkálni, vagy elítélni emiatt. Egyszerűen képviselek egy másik szemszöget jelenleg, és előre elnézést kérnék a bántó dolgok miatt - jelentem ki szinte végig nézve mindenkin.
- Természetesen - emeli maga elé a két kezét a műsor vezető. - Nos, akkor kezdhetjük? - pillant végig rajtunk. Én az ő oldalán ülök, a másik két férfi, pedig a túl oldalt. Nem ülünk egymástól távol, de azt hiszem jól lehet látni, hol van a vonal.
- Persze - vágják rá, én pedig biccentek. Már ismertették, hogy fog ez menni. Belekérdezhetek akármibe, ahogy ők is nálam. Szabad utat adnak az egésznek.
- Valaha is hívő volt? - kérdi meg a keresztény.
- Nem - rázom meg a fejem. - Ateista környezetben nevelkedtem, ellenben a nagyanyám hívő, szóval nem mondhatom, hogy nem találkoztam vele kisebbként - remélem, ez jó válasz.
- Soha nem is kérdőjelezted meg, hogy talán a családodnak nem kéne hinni-e? - vonja fel a szemöldökét a muszlim. Oké... őt Ajmalnak hívják, emlékszem. A keresztényt Adamnek. Ez kissé ironikus... nem bírtam visszafogni a mosolyt, mikor meghallottam.
- A keresztényeknél sem kérdőjelezik meg egy darabig, hogy isten nem létezik, ahogy a muszlimoknál sem - rázom meg a fejem. - Persze eljutottam arra a pontra az életben mikor feltudtam fogni, miről szól ez az egész. Isten és hasonlók - mutatok az ég felé, hogy jelképezzem nekik.
- Olvastad valaha a bibliát?
- A keresztény változatot és a muszlim változatot is - biccentek újra.
- Egy percig sem hittél benne? - nevet rám Adam. Mind ketten olyan öregek...
- Vörös pöttyös könyveket is olvasok, vámpírokkal és mi egyébbel, de nem fogok bennük hinni - rázom meg a fejem.
- Ez egy ősi könyv - ráncolja a szemöldökét Ajmal.
- Egy ősi novellás kötet - fintorgok rá vállat vonva. - Be kell valljam, nagyon jó a felépítése de... ezek csak külön álló sztorik, az akkori nép szórakoztatására. Mint manapság a ponyvaregények - tárom szét a karomat. Páran felnevetnek, és rosszul érzem magam miatta. - Nem gúnyolódni akarok, szimplán így tekintek a bibliára - csitítom le az embereket.
- Isten mindenhol ott van, a mindennapi csodákban. A szent írás nem hasonlítható némi... ponyvaregényhez. Tudod egyáltalán mi az gyermekem? - Adam előrébb dől, a hangja erősebb lesz. És kijelentettem, hogy nem akarok senkit megbántani! Higgyenek benne, ha akarnak. Felőlem... nem az én dolgom.
- Ponyvaregény... régi kifejezés ami úgy ragadt a szórakoztató irodalomra, hogy ponyvákon árulták a könyveket. - Regélem el neki a ponyvaregény kifejezés keletkezését. - Szóval igen, tudom - ne nézzenek butának. Azt utálom. - Isten mindenhol ott van... - fejemet megrázom. - Ha egy ember, felépül a rákból mindenki azt mondja, isten csodát tett... isten meghallgatta az imáit - undorodom néhány vallásos embertől. Nem a vallásoktól, és nem azoktól akik gyakorolják. Csak az azon belüli néhány rétegtől, aki nem lát már tőle tisztán. - Senki nem mond imát az évszázadokon át kifejlődött orvostudománynak, és magának az orvosának - világítok rá tényre. - De ha egy gyerek meghal, akkor mindenki azt mondja, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek - ez igazságtalanság.
- Isten az arra érdemeseknek kegyelmez, és akiknek még feladatuk van a földön - vet nekem ellen rögtön Adam.
- Egy ötéves kislány miért ne lenne arra érdemes? És miért ne lehetne feladata még a földön?! - hördülök fel értetlenül.
- Istennek mindig meg van a terve - előrébb hajol a fotelban az erősen őszülő férfi.
- Oké... nézzük reálisan - emelem fel az egyik kezemet. - Isten megteremti a világunkat - mutatok körbe. - Hagyjuk a hét lépéses csoda dolgot - kérem meg őket. - Megteremti a világunkat. Egy egész univerzumot hoz létre, galaxisokkal, bolygókkal és mi egyébbel együtt... és egyedül a mi vagyunk olyan szerencsések, hogy életet adnak nekünk - szemöldökömet felvonom, hogy értik-e ezt a fajta szarkazmust - szerencsés mi - teszem hozzá a közönség felé pillantva, és ők ismét nevetnek. - Istennek meg van a nagy terve, ami alapján megcsinálta ezt az egészet. Vegyük mégis a teremtést, mert úgy érzem nem igazságos ha nem csapom hozzá - gondolom meg magam. Felállok és az asztalhoz sétálva elveszem a bibliát és fellapozom. - A teremtés előtti napon, közli, hogy: A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. - olvasom fel a mondatot. - Szóval, a föld már magában meg volt - világítok rá a tényre. - Zárójelben említeném meg, hogy a föld valódi keletkezését akkor most így átugrottuk-e vagy mifene. De az első nap megteremti a sötétséget és világosságot...
- Előbb a világosságot - szól közbe Adam míg visszasétálok a helyemre.
- A világosságot majd a sötétséget - javítom ki magam. - Második nap az eget...
- Tudjuk a menetét, kérem a lényeget - nevet rám Ajmal.
- Gondosan, terv szerint megalkot mindent - tárom szét a karjaimat értetlenül. - Tényleg mindent... eltelik ezer év... tíz ezer, százezer... egymillió... több millió. A dinoszauruszok...
- Az első élőlény Ádám és Éva - rázza meg a fejét.
- A növényeket előbb teremtette, nem? - nézek rá értetlenül.
- Növények... de az emberek...
- Jó értem - legyintem el. - A lényeg a lényeg... eljutunk a napjainkig. Valaki imádkozik egy láthatlan emberhez ottfent... és azt akarják nekem mondani, hogy a tökéletes tervet feláldozná érte? Azért imádkozni, hogy az univerzum törvényei változzanak meg, egy olyan kérelmezőért aki nyíltan bevallja, hogy érdemtelen rá? - nem értem. Annyira nem értem.
- Isten megsegíti, akit meg kell segíteni. Isten nekünk ad erőt, hogy átvészeljük. Ha pulykát kérünk vacsorára, nem jön le és főzi meg nekünk - nevet rám Adam.
- Látja? Ez a különbség. Isten a szinonimájuk arra, hogy akaraterő. Ez mind bennünk van, csak ki akarják vetíteni valaki másra, ami nem igaz. Ha valaki elkezd imádkozni, az égben lévő, láthatatlan férfihoz azért, hogy összejöjjön neki valami úgy hívják keresztény. Ha én reggel kimegyek és elkezdek latin szavakat mormolni a palacsintámnak, arra kérve, változzon át egy modellé engem örültnek hívnak - hördülök fel. Ez az igazság.
- Isten nem kegyelmez meg akárkinek...
- Ez igazságtalanság - szólok közbe.
- Ha megbocsátást kérünk, meghallgat - úgy mosolyog rám, mintha elmebeteg lennék. - Mond el nekem, mi az a dolog amiért nem hiszel benne!
- Mi az a dolog? Úgy hívják oktatás. Ősrobbanás, evolúció... ilyenek - nevetek fel. - Ha megbocsátást kérek, a mennyek kapui megnyílnak. Megölhetek kétezer ártatlan csecsemőt, halálra erőszakolhatnék védtelen terhes nőket... de ha megbocsátást kérek Szent Péter tárt karokkal vár. Azonban ha rossz istenhez imádkozom, a pokol bugyraiban égek el. - Ez nem igazságos rendszer. - Hol tehet arról egy Afrikában született kölyök, hogy soha nem hallott a te fajta istenedről, csak a hegyekbe lakó majom istenről? Ettől ő rossz ember?
- Hopp egy kérdés - akaszt meg a műsorvezető a tömegre mutatva. Adnak neki egy mikrofont és a nő feláll.
- Ha az evolúció igaz, akkor miért vannak még csimpánzok?! - Te jó ég... értetlenül nézek rá. Pár másodpercig komolyan eltart, míg feldolgozom.
- Kezdetnek azért, mert nem a csimpánzokból fejlődtünk ki - továbbra is értetlenül nézek rá.
- Mindenki azt mondja, hogy a majmokból. De akkor ők most miért nem beszélnek?! - A nő elneveti magát és nehezen realizálom, hogy komolyan gondolja.
- Hölgyem... biológia óra - nyögők fel. - A majmok és a csimpánzok nem ugyan azok. Nem a majmokból lettünk és nem a csimpánzokból, a beszéd pedig egy másik mutáció eredménye. - Hadarom el neki. - Az állatvilágban legközelebbi rokonaink az emberszabású majmok, ezeknek is az afrikai ága. Az ember tehát a közkeletű félreértéssel ellentétben nem a mai majmoktól származik, hanem a majmok valamennyi típusának és az embernek közös őse volt, és a közös ősök közül az utolsó az afrikai emberszabású majmoknak és az embernek is őse volt. - Magyarázom tovább neki. A nő leül, morog valamit, láthatóan rajtam röhög. Hát ez elképesztő. A mikrofont oda adják valami férfinak.
- Miért nem jönnek le a fáról a majmok a napjainkban akkor? - vonja fel a szemöldökét mint aki most megfogott.
- Az előbb magyaráztam el uram - biccentem oldalra a fejemet. Látszik kik ateisták... a fejüket fogják. - Nem a mai majom a megfelelője az ember elődjének. És lemászik a majom a fáról, a különbség, hogy nem egyenesedik ki - türelmes vagyok, én türelmes vagyok. A mikrofont oda adják egy másik férfinak... istenem, legyél ateista.
- Mi lenne, ha egy majomnak és egy embernek gyereke születne...? Mert hát a felmenők közösek - elkerekedett szemekkel nézek rá.
- Elnézést ezt komolyan gondolja? - félve kérdezem meg. A műsorvezetőre nézek, aki szintén csak pislog maga elé. - Tudja mit? - nevetek fel. - Valószínűleg születne egy keresztény - hagyom rá a fejemet rázva. Tagadom, hogy ezt a kérdést feltették nekem. Nem tehették fel. Nem-nem!
- Mit tennél ha most megjelenne előtted Isten? - néz rám Ajmal ezzel kizárva a további kérdéseket. Hálás vagyok neki. A kérdés miatt mégis elnevetem magam. Szarból mocsokba. - Ha ide besétálva és megjelenne neked. Vagy lejönne a felhők közül... akármi! - egyik alkarjával támaszkodik meg a karfán.
- Ha lejönne a felhők közül? - egyszerűen nem bírom ki és elröhögöm magam míg fejemet lehajtom. Mások is velem nevetnek és ettől rosszul érzem magam, de egyszerűen elképzelni, hogy fényleni kezd az ég és Isten lesétál, majd megkérdi tőlem, hogy na most akkor mi van... egyszerűen röhögésre késztet a komikus jelent a részemről.
- Éjjel nappal ezen aggódom... mi lesz ha lejön hozzám - nézek rá komolyan, visszatartva a röhögést.
- Mit mondanál neki? - Ajmal nagyon makacs. Lehet ez ilyen muszlim dolog. Zayn is makacs.
- Először is - húzom ki magam átgondolva az egészet. - Közölném vele, hogy egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő önző alak - a hökkenet egyértelmű az embereknél. - Másodjára rákérdeznék, hogy gyermekeknél csontrák? Leukémia? - Ajmalra nézek. - Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen, hogy kisgyereket pusztít el az egyik legfájdalmasabb módon? Kérdőre vonnám, hogy mégis mit képzel magáról. Ezt tenném ha lesétálna hozzám a felhőkből - jelentem ki zordan. Higgyenek istenben. Ez erőt ad nekik. Az erő jó. De ne védjenek valamit az életük árán is, ne mondják hogy Isten tökéletes... nem az.
- Miért nem hiszel istenben? - Ajmal is felteszi a kérdést.
- Miért nem hiszel más Istenekben? - kérdezek vissza helyezkedve egy keveset a fotelban. - Ugyan ez az indok arra, miért nem hiszek én egy istenben sem - vonom meg a vállam egyszerűen. - Előbb hinnék a görög istenekben, mint a ti isteneitekben. A görög istenek hibáznak, sokkal ember szerűbbek. Bűnhődhetnek, nem állítják egy percig sem a tényt, hogy ők maguk tökéletesek. Ők is elbuknak és felállnak és vállalják a rossz döntések után a következményeket. Nem hiszel egy görög istenben, hanem Mohamed prófétában hiszel. Miért nem hiszel a görög istenekben? - a tömeg nagy része tapsol, susmogás kezdődik. Nahát... most először valami olyant is képes voltam mondani, ami elgondolkoztatta az embereket. - Ha valaki tesz valami jót Isten nevében, áldásom rá! - nevetek fel. - Tegye! Ez remek, nagyon örülök neki, elfogadom. De ha egy vallásos családban nevelkedett gyerek, előjön azzal, hogy meleg, emiatt pedig ő a pokol tűzén fog elégni, nekem az már például gyerek bántalmazás - Emma pont ezen ment át. És ez undorító.
- Nem érzed néha rosszul magad, hogy lerombolod az emberek hitét? - nevet rám a műsorvezető.
- Nem - nevetek fel. - Ezek mítoszok számomra. Mítoszokat rombolok le, és néhány megéri, hogy leromboljuk őket. Mikor... - milyen példát hozzak? - Mikor ez a mítosz például már ellent mond és megcsúfítja az emberi intelligenciát, az megérdemli, hogy meglegyen kérdőjelezve majd elpusztítva - drasztikus szó, de direkt használom. - Mikor össze esel a földön, és rángatózni kezdesz akkor nem elegek a latin szavak. Akkor téged nem megszállt az ördög! - a tömeg felé nézek. - Nem bújt beléd, ezt már felfedeztük, rendben?! - kérdem meg őket, hogy biztosan minden hívő is felfogja, hogy nem kell papot hívni és ördögűzést tartani. - Neked epilepsziás rohamod van és segíteni lehet rajta! - A műsorvezető felröhög, azt hiszem ő is ateista. Vagy legalábbis mostanra már az.
- Mi a véleményed a tíz parancsolatról? - kérdez rá Adam. Úgy érzem nem reagálnak a kifejtéseimre és ez zavar.
- Egy láthatatlan ember, oda fent figyeli minden lépésedet, kezében egy agyongyűrt papírral, rajta tíz ponttal. És ha ebből a tíz dolgokból egyet így megszegsz, különleges helyed van lent, ahol tűz van, forróság, füst és szenvedés. Oda küld élni hogy szenvedj, hogy elégj, hogy megkínozzon, hogy zokogj, hogy ott fulladozz, hogy ott sikoltozz az idők végezetéig - egy szuszra mondom el. Majd kezemet felemelem. - De szeret - teszem hozzá egy lány mosollyal és most már nem érzem rosszul magam, hogy röhögnek.
- Szóval így képzeled, hogy Isten mindig figyel? - Robert nem rossz ember és nem buta. Kedvelem, elég jó műsor vezető. Azt hiszem azért vette át a szót, mert jobban tudja terelni a témát, mint a két öreg csávó.
- Természetes folyton figyel minket. Nagyon érdeklődik mit csinálunk, nehogy le maradjon ha megszegjük a tíz parancsolatot. Leginkább az iránt érdeklődik, mit csinálunk meztelenül - nézek Ajmalra és Adamre. Remélem értik, hogy a melegekre utalók most.
- A melegekre utalsz? - teszi fel a kérdés Robert.
- Igen. Azt mondják ez egy választás. Melegnek lenni választás - a plafon felé nyögők... annyit hallottam már ezt. - Ha ez választás, menj válaszd, hogy meleg vagy. Tegyél egy próbát, hátha tetszik! - mutatok az ajtó felé a közönségre nézve. - Ez nem egy választás! Hetero vagy, mert az vagy. Valaki meleg, mert az! Ez nem választás és főleg nem betegség! - kétségbeesetten akarom, hogy megértsék. Ez túl súlyos téma. - Nem hívják fel az iskolájukat, hogy: Elnézést, ma nem tudok bemenni, meleg vagyok. Nem! Ez nem így működik - testbeszéddel a kezeimet keresztezve duplán akarom közölni velük a világ legnagyobb NEM-ét.
- Régen nem voltak melegek - szúrja közbe Adam.
- Tudja mekkora meleg orgiák voltak a középkorban? - hördülök fel. - Szóval akkor ezt is Isten teremtette, nem? Az állatok között is vannak melegek - miért vannak homofóbiával küzdő emberek?
- Elismered, hogy isten teremtett mindent? - Ajaml mosolyától viszketni kezd a kezem.
- Ősrobbanás. Egyszerű feltételezés volt a részemről hogy felfogjátok - ha lekezelnek, és is lekezelem őket.
- Hogy lehet ősrobbanás?! Hogy robbanhat fel a semmi?! - Adam azt hiszem most akadt ki.
- Ki teremtette Istent? Hogy keletkezett Isten? - kérdezek vissza.
- Ő volt, a világ kezdetétől - acélozza meg magát Adam.
- Mint a semmi, ami képes volt egy pontba gyűlve szét robbanni - ha azzal magyarázom el, amiben elvileg ők hisznek, akkor felfogják, ugye?
- Szerinted be kellene tiltani a vallásokat? - Robert ismét átveszi a szót.
- Oh nem! - hördülök fel. - Egyet sem. Az összeset engedélyezni kéne. Mindenki abban hisz, amiben csak akar. Egyszerűen nem olyan elvakultan, ahogyan néhányan teszik.
- Imádkoztál már valaha? - Adam hangja már irritál pedig alig beszél.
- Naponta hétszer - vágom rá ironikusan. Ateistaként hívtak meg ide, miért imádkoztam volna már? - Nem, nem imádkoztam. Nem beszélek magamban térden állva, imádkozva valakihez, aki elvileg felettem áll. Tegyünk egy próbát, most gondolok valamire - közlőm vele. Oké, legyen... háromszög. - Hallja? - kérdem meg. - Nem. Isten miért hallaná? Mert ő Isten? Mit tud Isten amit mi magunk nem?! Teremtünk, pusztítunk, önálló akaratunk van. Mit tud ő, amit mi nem? - mit. Komolyan, mit?!
- Vízből bort - üvölti be valaki.
- Én szőlőből bort - mosolygok rá az úrra a közönség soraiban. - Ő nem mondja el nekem, hogy csinál vízből bort. Én nem mondom el neki, hogy csinálok szőlőből bort. - szememet megforgatom és visszapillantok a beszélgető partnereimre. Az-az érzésem, szimplán akartak egy ateistát, akit megtérítenek vagy összezavarnak. Felnézek a nagy kivetítőre, amin minket mutatnak. Olyan feszélyező ez az egész.
- Mi van a halál után? - ohohh... Robert... tetszenek a kérdéseid.
- Dobpergést - kérek a tömeget, és valakik tényleg elkezdenek dobolni a lábukkal. - Semmi - villantok rájuk egy mosolyt. Kifejtem azt, amit már sokszor kifejtettem. Hogy semmi nem félelmetes. Hogy a semmit megtapasztaljuk.
- Szóval, inkább hiszel abban, hogy édesapád teljesen megszűnt létezni, minthogy fent van a mennyekben? - Nem. A tömeg felhördül, azt hiszem ők a belső hangom.
- Szóval azt kérdezi szívesen áltatom-e magam? - kérdezek vissza. - Tudja, Adam - húzom ki magamat. - Ha választanom kéne, a muszlim vallást követném. Sokkal tisztább és engedékenyebb az emberek felé. Ha a kereszténységet néznénk, apám nem lenne a mennyekben. Ha létezik ez, azt kívánom legyen a mennyben. De úgy vélem, nem létezik. Szóval igen, azt hiszem a halál után apám szimplán megszűnt létezni és már nincs. Nem jön le hozzám a szelleme, nem látogat meg. Nem fogja végig nézni egy felhőről lógatva a lábát, hogy férjhez megyek és nem fog búzaköröket rajzolni nekem, ezzel üzenve, hogy elfogadja-e a férfit akit magam mellé választok. Nem hiszem, hogy apám megfogja veregeti a vállam, ha megszerzem a mester diplomát. Egyszerűen úgy hiszem, hogy semmivé vált. A semmi pedig a neve ellenére valami. Ott van a kis atomokban, és ha kérhetem, ne személyeskedjünk, mert nem mindig vagyok kedves - jelentem ki zordan hátra hajolva.
- Minek hordja a dögcédulát, ha nem hisz abban, hogy van mennyország? - csak azért is turkál.
- A temetést nem azért rendezzük, mert a halott egy páholyban ülve végig nézi, hogy zokog mindenki egy gödör körül. A temetés az élőknek szól, hogy lezárják. Egy sír nekem nem jelent semmit. Azért hordom - a markomba zárom a kis fémlapot - mert rá emlékeztet. És mert emlékezni akarok rá. Honnan veszi, hogy a mennyország nem a mi elmékben van? Honnan veszi, hogy nem az emlék az utolsó ami megmarad egy halottból és az agyunkban lubickol boldogan? - hördülök fel. - Továbbra is mellőzzük a személyes kérdéseket!
- Merész elképzelés a túlvilágra - csóválja meg a fejét lassan Ajmal.
- Merészebbnek tartom, hogy valaki egy szárnyas ló hátán felrepült a mennyországba - ne hozzák fel apámat. Kurvára ne. - Egy burákon - teszem hozzá. - Fehér szőrrel, ló testtel, ember fejjel, a hátsó lábainál szárnyakkal. Egy állattal, ami olyan gyors, hogy egy szempillantás alatt a látóhatár szélére ér - suttogom neki mitikusan. - Egyébként, a fenekénél lévő szárnyak biológiai szempontból nem lehettek túl hasznosak...
- Miért ne?
- Miért de? - kérdezek vissza. - Be tudja nekem bizonyítani, hogy ez megtörtént? - ne csak én bizonyítsak. Mondjanak valamit!
- Le lett írva és...
- Le lett írva? Leírom magának, hogy egy unikornis befog rontani azon az ajtón - mutatok az egyik bejáratra. - Ettől még nem lesz igaz. Le lett festve? - előzöm meg, mielőtt ezt is felhozhatná. - Sok minden le lett festve. Le lettek festve szörnyek, amelyek nem igaziak. Helyek, amelyek nem léteznek.
- Rendben, nem tudom bebizonyítani magának, de ön betudja nekem bizonyítani, hogy nem történt meg?!
- Alapvető retorika óra - emelem fel a kezemet. - Ha valami mond, támassza alá. Nem nekem kell - hördülök fel.
- Szóval nem tudja bebizonyítani, hogy nem történt meg? - vonja fel a szemöldökét. Mi az picsa van az emberekkel?!
- Nem, nem tudom bebizonyítani - mosolyodom el haloványan. - Nem tudom bebizonyítani, hogy egy prófétának kiáltott férfinak, nem fogott be egy angyal egy lovat. Nem tudom bebizonyítani, hogy nem léteznek aranyból készült, szivárvány erejéből kovácsolódott szarvakkal ellátott, szírén énekkel hahotázó, ezüst farkú militarizált Pegazusok.
- Az időt nézve, már csak pár mondatra lesz időnk - szól közbe Robert.
- Szeretném elmondani, hogy tisztelem ezeket a vallásokat. De a vélemény különböző - nem hiszem, hogy Adam vagy Ajmal tudna valami újat mondani. - Mindenkinek tisztelnie kell, a másik hitét. Én tisztelem - mutatok az öregekre. - Ha kikérik a véleményemet, el fogom mondani. Vannak részek - fintorodom el. Oké... az egész, de mindegy. - ... amelyek őszintén elég... logikátlanok számomra. De tisztelem. A pszichológia az elején nem volt elfogadó a vallásokkal annyira, mint manapság. Én személy szerint, támogatom a vallásokat egy bizonyos szintig. Egy szintig, amíg az ember nem válik agresszívé tőle, és amíg az ember tudja ezt egy bizonyos értelmi fokon kezelni. Amíg nem nyom el emiatt másokat. Nem kell a tudományos órákba bevinni a bibliát. A szombati iskolába se visszük be a tudományt. Az ember abban hisz, amiben akar. Amíg ez a dolog, valakit átsegít valamin, addig támogatom őt minden erőmmel. Sok vallásos barátom van, és sokszor ebből merítenek erőt ami lenyűgöző. Ettől függetlenül én nem tudok ebből erőt meríteni, és ha valaki azt mondja, hogy emiatt a pokolban fogok elégni, azt igenis megkérdőjelezem vallás szempontjából. A vallás nem erről szól. Szerintem a vallás magunkról szól. Rengeteg vallás van, rengeteg elmélettel. Én nem mondom azt, hogy nem lehet igaz, de úgy vélem a saját ismereteim alapján, hogy nem az. Előbb elfogadnám azt, hogyha azt mondanák nekem, Isten megteremtette az első prokariótát és hagyta hogy fejlődjön. Mert könyörgöm az evolúcióra elég sok bizonyítékunk van már. Személyes tapasztalataim szerint, viszont a vallások jók egy elég tág rétegben és csak egy vékonyban vetemednek el. Amennyiben valaki képes felkelni másnap, és újra kezdeni a napját pedig nem akarná, és ehhez az Istene ad erőt, akkor még talán én is elmondok vele egy imát, ha ettől jobban érzi magát. - A mikrofont az ölembe ejtem, Robert elbúcsúzik a tévénézőktől és az élő közönségtől is. Mi pedig szépen leírjuk a nevünket mindenkinek aki kéri. Arra, amire kéri. És meghallgatom, hogy valaki egyet ért velem. Hogy valaki részben ért egyet velem. Hogy valaki szerint márpedig a pokolban fogok megrohadni. Valaki pedig közli, hogy elbizonytalanítottam... emiatt pedig ismét csak szarul érzem magam.


Kukucs. Szóval ez az a rész. Sajnálom, ha valaki bántónak érezte, de úgy érzem a részben sok mindent kifejtettem. Véleményeket szívesen meghallgatok lent, illetve ha valamit rosszul írtam le, azt is jelezzétek nyugodtan. Köszönöm, ha elolvassátok, és remélem tényleg nem bántotta meg senkit. A következő részt is nemsokára felrakom, ha valaki ezt nem olvasná el inkább. 

12 megjegyzés:

  1. Hali
    Elgondolkodtato resz volt.. nagyon jool megirtad! 💕👍💕💕💕💕 alig varom a kovit😓 akkor a koviben jonnek ossze? 😅😆❤❤❤❤❤❤ imadas van❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Örülök, hogy gondolkodtál rajta és nagyon köszönöm.
      Hahahaa... majd meglátjátok mindjárt. Imádás van! <3

      Törlés
  2. De igaz,komolyan elgondolkodtató volt.
    Tetszett,várom a következő részt,remélem abban újra együtt lesznek😍😍😍❤️
    Komolyan Imádlak💖💖💖💖

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így találod.
      Nemsokára felrakom, majd kiderül:)
      Imádás van! <3

      Törlés
  3. Mennyország az elménkben? Erre még sohasem gondoltam, de szerintem eddig ez az elképzelés a legvalószínűbb. Hiszen akit elvesztünk így mindig velünk lesz, egy olyan helyen, amit mi jónak hiszünk... Köszönöm ezt a részt! Komolyan függő lettem! Alig várom a következő részt, amiben újra felnyitod a szememet!
    Xxx Bo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik az elképzelés:)
      Nemsokára ki is rakom még ma a részt. Imádás van! <3

      Törlés
  4. Egyszerűen fantasztikus!!!! ��

    VálaszTörlés
  5. Szia Des!
    Frenetikus volt!
    Nagyon imadtam!
    -Na, de emberek...most komolyan...Zoé senkit nem akart 'rávenni', arra, hogy olyan velemenyen legyenek...mint Ő.
    Válaszolt a kerdesekre...ugy ahogy azt Ő jonak velte...
    Erre Önök..kb. Azért támadják mert más a vélemênye....
    A miva hit?-kerdest is fellehetne tenni..ezer fele valasz lenne ra...
    Es igazsag szerint valahol egy kapaszkodo amivel semmi gond nincd nem tudjuk hogy hogy is volt az egesz 'teremtes'...elmeletek vannak mindenkinek megvan a sajstja...
    Kell a kapaszkodo...mert erot ad nincs ezzel semmi gond....kell hinni hogy igen 'tudjuk, hogy volt valahogy'...de ha valali másképp gondolja nem kell ráeroltetni....
    Ên hiszek a sorsban és a mantrákban...mégsem tamadom be a masokat mert elternek a nezeteink ...
    Fuh, nagyon szuper volt...csak amultam es bamultam.. Es csodalkoztam...nagyon mélyen dlgondolkodtattál :)

    Egyébként nem nem bántottal meg/minket/..ugyanis figyelmeztettel bennunket...szaval akit barmilyem formaban zavart a tema...erzekenyen erintette...nem olvasta. ..

    A tegnapi reszhez vissza terve tudof min gondolkodtam?
    Egybol rosszul kezdodik ugye?:D

    Szaval azon agyaltam, hogy Zayn mondta, hogy mennyi mimdent veszîtett....azaltal-hogy nyert...hogy hires lett ...van elonye persze ...azt csinalja amit szeret....es orom nezni a rajongok arcat....de ennek a sikernek a kulisszai mogott kemény aldozatok vannak....
    Az egyik legkemenyebb Zoe...
    Persze nem latja annyiz a csaladjat. Alig van Dannyekkel. .de nrm veszitette el Őket...mig Zoét -még ha beszélnek is- 'elveszitette....es az jutott eszembe hogy mi van, hogy ha ez lesz az a bizonyos pont amikor besokall es azt mondna egyedul filytatja...szereti a bandatarsait....de eleve ezt szerette volna....es ugy talan majd szabadabb kezet kap....és viszonylag helyere rakhatja a dolgokat....azert kicsivel tobbet lehet Teishaekkal..Dannyekkel...ES! ....talán...Zoét is könnyebv lesz meggyőzni dolgokrol. ..tudom eddig is mondta neki a maga midjan de ez id egy jelzes fele lenne...
    Elindultam egy uton.....aztán most ugy folytatom az almom ahogy azt egykor elkepzeltem...de fogd a kezem...ugyan is te is benne szereoelsz...mindig is benne voltal ...
    Na igen...az agyam alkotott....meglatjuk menmyire igaz illetve hamus az elkepzelesem. .

    Tetko: hat igen ketszer is kozel jartal. Ugyan is rengeteget gondolkodtam mi lenne az a minta-motivum-szimbolum ami igazan kifejezne engem...minket...amit szeretnek...es ami bennem van....
    Meg fordult a fejemben a jin-jang....az egyszeru valtozata....aztán a jing-jang abban a formaban ahol a jin egy feher madár lenyomat a jang pedig fekete madarlemyomat lefelé repulve..
    Aztàn a kovetkezo: madar lemyomat fehérbe
    Aztán: szita koto..majd ezt kovette abagoly-de ez a ketto csak ugy at futotz az agyamon amadar es ajing-jang kozott vacilaltan
    Es ami vegul lett:
    Három tömör fekete madárlemyomat:
    1. Egyenes tartással elore néz, szárnyai hatamogott osszeolvadva
    2. kicsit fejebb csusztatva koveti au elsot...szárnyai szettarva
    3. Távolabb van az eloektol, tartasa olyan mint aki megfordulni keszul...az egyik szárnya feljebb van mint a másik a feje pedig elfordulva a fentebb lévő nyitottabb szarnya felé :)

    Imádtam köszönöm szépen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Imádlak ám <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Örülök, hogy tetszett:) És annak is, hogy nem bántottalak meg.
      A tetkód nagyon tetszik, így látatlanban is. :) Imádás van! <3

      Ui.: Nem, nem reagálok semmit a kis jövőképed kifejtésére mert akármit mondanék az nem lenne jó. Nem tagadom és nem adok igazat neked. Én nem spoilerezek ha beledöglök sem:'D

      Törlés
  6. Miota olvasom a blogod komolyan muveltebb lettem.:'D Rengeteg olyan dolog van ami eddig nem annyira erdekelt viszon olyan jol leirtad,megfogalmaztad hogy miutan olvastam a reszt muszaly voltam utana nezni.:D A vallasokban sem nagyon hittem maximum nehany dologban de egy ilyen resz utan ismet atgondolom moben hiszek.:D Egyebkent nagyon varom a kovit imadtam<3:)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem is elgondolkodtató fejezet volt. Nagyon tetszett, szerintem érdemes volt elolvasni. Igazából már én is elgondolkodtam ezeken a dolgokon de... Szeretem hinni hogy van valami a halál után. Szeretem hinni hogy van Isten. A görög istenekkel én is úgy vagyok ahogy te a fejezetben írtad. Templomba nem nagyon szoktam járni, karácsonykor mindig elmegyünk a családdal. De szeretek minden este imádkozni.
    Nagyon jó rész volt, érdemes volt elolvasni.

    VálaszTörlés