2016. november 26., szombat

145. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Röhögök... fesztelenül röhögök, ahogy Helena éppen a vécére hajtja a fejét.
- Meghalok - hörgi a plafon felé én pedig kifutok a telefonomért. Vissza lépkedem mellé és máris venni kezdem magunkat. Amolyan Touché miatt... hogy ő folyton videóz.
- Helena, milyen volt a buli? - vigyorgok. - Fekete abszint - Joker mosolyt villantok a kamerába, ő pedig ismét hányni kezd. Én pedig csak röhögök. Legalább tíz másodpercig veszem egy mosollyal, hogy ő rókázik a vécébe. Végül lerakom a telefont és mellé lépek. - Hát máris jobb, nem? - hátra fogom a haját és felgumizom neki.
- Te maga vagy az ördög - vicsorog rám, én pedig elfintorodom ahogy letörlőm az álláról a hányást egy kis vécépapírral.
- És az angyalod is - motyogom neki, míg nagy nehezen lehúzza a pohár vizet amit nyújtok neki.
- Jézusom mi volt ebbe?! - A mondata végére már megint öklendezik, de most bent tartja.
- Ampullás fájdalomcsillapító - vonom meg a vállamat. - Gyorsabb mint a bogyó - elveszem tőle a poharat és lerakom a földre.
- Takarodj - legyezget felém lehunyt szemekkel.
- Már itt sem vagyok, amúgy is késésben vagyok - leguggolok elé és tanulmányozni kezdem a sápadt arcát. - Egyél majd valamit...
- Hányni fogok a gondolatra - visszakúszik a vécé mellé.
- A kedvencedet csináltam - ez mindig beválik nála.
- Te csináltál nekem spagettit?
- Persze. A hűtőben van, igyál kólát majd, attól elmúlik a hányingered. Van hűtött is neked - én nem szeretem a hideg italokat, főleg nem még tél tájékán. Helena csak azt iszik. - Az ágyad mellé raktam vödröt, be tudsz kúszni. Hívj ha kell - aggódom kicsit érte.
- Oké anyu - rám mosoly, ahogy fejét a csempén pihenteti. Egy sóhaj kíséretében állok fel. Khalid fején végig simítok és máris kocogok lefelé a lépcsőn. Nem szívlelem a liftet... A szél belekap a hajamba ahogy kilépek az utcára. Négy utcával arrébb van dolgom. Albus hívott, valami elbaszott egyesület tagjait kéne megvizsgálni. Ennyit lazán megteszek. Jobb dolgom amúgy sincsen. Mostanában nem iszok, szóval ha Helena bulizik, én inkább csak vigyázok rá. Rosszabb, ha iszok. Olyankor érzelgős leszek, az meg senkinek nem jó. Négy nap és itt van Zayn szülinapja... én pedig még mindig nem tudom, hogy elfogadjam-e a meghívást Harrytől vagy sem. Meglepi bulit tartanak neki de... nem tudom. Átfutok az éppen pirosra váltó lámpán és belevetem magam az ember tömegben. A fülesem egyik felét a zsebembe gyűröm... a másik a fülemben van. A szövegre koncentrálok és nem a hangokra körülöttem. Albus szerint fel akarják oszlatni ezt a csapatot mivel nincs meg a kellő százaléka. Szóval, nem érnek el sikereket igazán. Legalábbis annyit nem, amennyit kéne. Ezért valami nagyfőnök ragaszkodik hozzá, hogy végezzenek el rajtuk pszichológia vizsgálatot, hátha van egy gyenge láncszem. Kételkedem. Akármit is fogok leírni, valaki repülni fog közölök, hogy tovább működjön a csapat.
- Kurva! - az üvöltésre értetlenül nézek körbe. És amikor szőke lány szemébe pillantok, és ideges ábrázolatát nézem, úgy érzem megtaláltam ki kiabál. Az a festés nagyon el lett baszva.. vagy túl erős oxit raktak bele, vagy túl sokat szimplán. Lehet elfelejtették időben lemosni... - Egy beképzelt nyomorék vagy! - rám mutat, egyik szemöldököm felvonom ahogy megtorpanok. Hogy mi? Miért? - Szerinted Zayn valaha is veled akarna lenni? Szerinted esélyed lett volna valaha nála?! Kinek képzeled magad, hogy megpróbálod bemocskolni a saját koncertjén?! - hisztérikusan felnevet a végére. Persze, hogy egy nyomorék vagyok, mert azt hittem Zayn Malik akar tőlem valamit. Fejemet megrázom, és tovább sétálok. A hideg levegő nagyon jól esik, egy zárt helyen már kapkodnám a levegőt. - Csak mert elvégezted az egyetemet azt hiszed vagy valaki! Hát nem vagy híresség! - hallom az üvöltését, többen néznek ránk, mint szeretném. - Azt is csak úgy sikerült, hogy széttetted a lábad mert hogy kibaszott ostoba vagy, az tuti - magam elé meredek. Arra az ajtóra nézek, amin be kell lépnem, hogy elvégezzek pár tesztet. Nyíltan lekurvázott, majd közölte a csaj, hogy szexel szereztem meg a diplomámat, az-az, hogy buta vagyok. - Még csak nem is tudod tagadni! - A röhögése irritál. Magam elé pislogok lazán. Nem nézek a lábam felé, nem fordulok hátra hozzá. Nem nézek oldalra ahogy a barátnői biztatják. Előre nézek, az embereket figyelem... mindenki engem néz. Aki nem engem, az mögém néz. - Dögölj meg! - Rég óta nem csináltam olyant, amit most: Megfogom a fülesemet és berakom a másikat is a fülembe. Maxra nyomom a zenét és megkönnyebbülten felsóhajtok a basszusra, ami mellett semmit nem hallok. Azóta féltem így lenni, mióta az a férfi rám támadott. És most, hogy színtiszta atrocitás ér, ismét sikerül így végig sétálnom. Tömegben. A szél az arcom elé fújja a hajam. Beletúrok és hátra dobom. Fellépdelek a lépcsőn. Beírom a megjegyzett kódot amit Albus lediktált. 2602. Elfordítom a kilincset és belépek.
- Hello - kiabálom el magam ahogy kiveszem a fülest és a zsebembe gyűrűm.
- Erre - mosolyog rám egy egyenruhás fazon. Két emberrel zavarom le az egészet. Mindegyikkel fél óra alatt végzek körülbelül. Átlagos eredmények, semmi extra. Kérek egy kis kávészünetet, lévén addig ma még nem jutottam el. Gépi kávéval tudnak szolgálni, nekem pedig az is megteszi. A falnak dőlve lépek fel facere, csak hogy kissé kiszakadjak a monoton kérdésekből és válaszok leírásából. Hogy ne kattogjak azon a szabad perceimben, hogy lekurváztak. Eltűnik a tesomról és a pasijáról készült kép, mielőtt likeolhatnám és Zayn neve kezd villogni. És a képe...
- Hm? - utálok telefonálni.
- Nincs időm írni, bocs - szól bele rögtön.
- Nincs időm élni, mivan? - kérdezek rá konkrétan.
- Gondoltam megkérdezem mizu van - röhögi el magát könnyedén.
- Szar napom van. Nem aludtam semmit, Helena bulizott. Hányásig. Most pedig alkalmassági vizsgálatokat végzek és kávészünetet rendeltem elő magamnak - hadarom el neki gyorsan. Egy férfi idegesen szemlél az irodából, ahol csinálom az egész szart. Biccentek neki, köszönés képen is, és hogy közöljem vele csak egy pillanat és már ott is vagyok.
- Ennyi?
- Most éppen szemezek egy F.B.I.-os pasival, aki türelmetlen - részletezem neki. - A kávémnak nincs kávé íze, és legalább három kanál cukorra szükségem lenne még hozzá - nem tudom mire lenne kíváncsi. Felnevet, én pedig elmosolyodom míg a kis műanyag pohárban meglötyögtetem a furán barnás színű izét. - Veled mizu?
- Stúdió. Harry éppen gatya nélkül énekli fel az egyik számot. Niall erről képeket csinál. Lou szimplán sírva röhög. Adam pedig Liam segítésével igyekszik a studiózás igazi részét vinni, de ők is túlságosan röhögnek.
- Üdvözlőm őket - nevetek fel és ez most valahogy olyan jól esik. Nevetni, lazán.
- Átadom - ígéri meg rögtön. - Szóval, mi történt még ma?
- Értem - közlőm vele. Biztosan a csajra gondol... - De áruld el nekem, hogy lehet fent máris a neten? - tuti a csajra érti.
- Egy ember megosztja. Benne van a neved és máris több millióan látják - logikus.
- Maradjunk abban, hogy a te neved hibája. Könnyebb elviselni a tudatot, hogy te vagy híres - és én így nem vagyok az. Így semmissé lesznek a lesifotósok körülöttem, az emberek akit autogramot kérnek.
- Miért hagytad? - miért hívna fel csak úgy magától, mert unatkozik?
- Mit kellett volna csinálnom? Csak mert fogalmam sincs - osztom meg vele őszintén. - Leállni és veszekedni vele? Meghazudtolni? Kikérni magamnak, hogy nem vagyok ostoba? Megtépni? - elröhögöm magam az abszurd gondolatra. - Te mit tettél volna Zayn?
- Attól függ, hogy rólam beszélnek, vagy rólad - elfintorodom és oldalra pillantok.
- Rólad.
- Tovább sétálok - vágja rá.
- Szóval, mit kellett volna tennem? - egyszerűen beismerte, hogy nem tehettem mást. - Lényegtelen, de ne reagálj rá semmit, jó?
- Nehéz nem reagálni rá - sziszegi fáradtan.
- Aludj amíg Harry helikopterest játszva énekel - tanácsolom neki kidobva a poharat.
- Kéne - ért velem egyet.
- Talán ha este aludnál - elmosolyodom és a lábaimat kezdem nézni. Rengeteg lányt dug meg.
- Talán ha... - megakad, nem fojtatja én pedig közbe vágok, mielőtt erőt gyűjthetne a befejezéshez.
- Mennem kell, még vissza van nyolc ember. Valamikor beszélünk majd - hadarom el neki, mikor már látom, hogy a férfi lába idegesen jár és a nyakát tekergeti.
- Talán ha nyugodt lennék, aludnék - hadarja el nekem szinte a szavamba vágva.
- Miért nem vagy nyugodt? Gáz van? - Trisha megint mély ponton van Yaser miatt? Wali? Do? Netán Safaa megint bepasizott?!
- Ha tudod, hogy nem alszom este... akkor gondolom utalsz is valamire. Ha utalsz valamire, akkor az a szex. Ha szexre utalsz, akkor látod a fotókat rólam és a lányokról. Ha látod őket, akkor látod milyenek. Kimondjam?
- Ne - vágom rá rögtön. Logikus levezetés. Vörös lányokat visz az ágyába. Nem közlőm vele, hogy egyszerűbb lenne velem. Nem kérdezek rá, minek akart akkor ő is szakítani. Én azért, mert egyszerűen szarul nézett már ki mellettem, mert úgy éreztem már nincs értelme együtt lenni ennyi veszekedés mellett. Nincs értelme együtt lennünk ha nem tudom kielégíteni a vágyait.
- Nem tudok aludni, mert rohadtul hiányzol.
- A "ne" nem volt elég egyértelmű? - kérdem tőle motyogva.
- De - legalább már megérti, amit beszélek.
- Szóval... hiányzom - elmosolyodom ahogy kimondom.
- Igen. Mint én neked.
- Ouch - nevet fel.
- És továbbra sem hívsz - teszi hozzá.
- Nem - értek vele egyet. - És te továbbra is csak haver akarsz maradni - ha ő szívózik, én is lehet köcsög.
- Igen - gyorsan lerendezzük a beszélgetéseinket.
- Nem lerázlak, tényleg mennem kell. Kezd ideges lenni a csávó - suttogom neki halkan, hogy ne hallja meg véletlenül sem senki.
- Széttépjem?
- Áh, megoldom - nevetek fel.
- Sajnálom, ha Harry zaklat. Tudom, hogy bulit szerveznek. És biztos vagyok benne hogy nyaggat téged. Sajnálom, nem kell jönnöd.
- Szar kedvem lesz ha felhívsz, aztán feldobod a kedvem, és a végére mindig elbaszod.
- Ja, tehetséges vagyok.
- Köszönöm. Nem hívnám nagy zaklatásnak amúgy. De tényleg mennem kell - ellököm magam a faltól, lassan indulok meg az ajtó felé.
- Szia - kinyomom és a zsebembe süllyesztem a telot. - Elnézést - kezdem a férfinak, lehuppanva a székbe előtte. Oda húzom magam az asztalhoz, pár kattintással nyitom meg az aktáját. Elkezdem neki feltenni a kérdéseket. Szóval... a meglepi buli, nem lesz neki nagy meglepi buli. Ez most felhatalmazás volt arra, hogy nem kell mennem? Vagy... utalás volt, hogy konkrétan ne menjek? Esetleg szimplán közölte, hogy megyek, ha akarok... istenem, miért ilyen nehéz még egy szülinap is vele?!
- Jót ír rólam, ugye? - kissé előre hajol az asztalon, összerezzenek és felé pillantok. Túlságosan elkalandoztam.
- Ezt nem adhatom ki egyelőre - mosolygok rá biztatóan.
- De jót kell rólam írnia - dől vissza idegesen és a körmét kezdi rágni.
- Ne idegeskedjen, szimpla alkalmassági az egész - rázom meg a fejemet míg leírom azért, hogy idegesség jeleit mutatja. A monitor eltűnik előlem: maga felé fordítja. - Ezt nem lehet! - A monitor felé nyúlok, de elüti a kezem. Felállok... a vészjelzőm csipog.
- Írja át! - felpattan ő is, a széke hátra esik. A nemrég olajozott fegyvercsövébe pedig belelátok. Ez most fegyvert fog rám?! Képes rám fegyvert fogni?!
- Na ide figyelj! - kezdem idegesen. - Egész este hányt a barátnőm! Aztán feltakarítottam, főztem neki és otthon hagytam ezért a fosért amit csak egy barát kedvéért csinálok meg! - kezdem elütve a fegyvert idegesen. - Idefelé jövet lekurváztak nyilvánosan, és megkérdőjelezték a diplomámat! Ami azóta persze a neten van... ráadásul az exemmel beszélgettem aki a haverom akar lenni és most maga még fegyvert mer rám fogni?! Ember, még tíz óra sincs! - nyögök rá megdörzsölve az arcomat. Fegyvert fog rám egy labilis ügynök. Ez a szar nap definíciója, nem?
- Írd át! - fel se fogta, hogy szar napom volt, ugye? Oldalra kezdek lépkedni, ha lelő, az lenne az igazán szar nap. Legalább nem kéne gondolkoznom Zayn szülinapi ajándékán. Ha nem gondolkoztam volna eleve rajta, akkor lehet időben észreveszem hogy ez az ember defektes. - Írd át! - ordít rám harmadjára.
- Rakja le a fegyvert - kezdek bele felemelve a kezeimet. Nemár... nincs ehhez kedvem. Az orrlyukai kitágulnak, hármat belelő a monitorba, aztán egyet a gépházba. Összerezzenek az éles hangokra és egyszerűen kirontok az ajtón, amíg nem engem lő.
- Félre! - szólok rá a férfire, aki az ajtó felé sétál. Elhasalok ahogy valaki oldalra ránt. A kávéautomatába fúródik a következő golyó, ami az ajtóval szemben van. Az ott a hátamba ment volna! A monstrum kilép, a fegyver felém néz. A villany felettünk pattan, ahogy valaki más felüti a kezét, de ő azért még egyszer meghúzza a ravaszt. Egy sóhaj kíséretében nézek a férfira, amint egy másik férfi teperi a földre, lihegve. Ő rám néz, én le a padlóra... vér. Az orromhoz nyúlok és az ujjaim végén ott marad a ragadós anyag. Kurvára remek. Felhúznak a földről, máris mindenki telefonál.
- Én most elszívok egy cigit - jelentem ki mérgesen és ki is vágom az ajtót. A rendőr kocsi villogva áll meg, idegesen gyújtom meg azt a bizonyos cigit. És akkor is beleszívok, mikor a telefonok előkerülnek. Rájövők, hogy engem fényképeznek és inkább a fal felé fordulok.
- Egyetlen egy rutin feladat! - az ordításra visszafordulok. Miért hiszi azt Albus, hogy direkt provokálom ezeket ki másokból?! Hát élvezem én, hogy meg akarnak ölni?!
- Tehetek én róla? - tárom szét a karomat, majd végül a lábam elé dobom a cigit és eltaposom.
- Minden oké? - előttem áll meg, megrogyasztja a térdeit és megnézi az orromat. Majd elkezdi forgatni a fejemet.
- Persze, csak rám lőttek egy tárat, aztán földre vittek - bólogatok neki.
- Töröld le a vért - nyom a kezembe egy zsepit.
- Úgy gondoltam így hagyom - osztom meg vele míg oda szorítom az orromhoz.
- Szar napod van ma, ahogy láttam - rám pillant az ajtóból.
- És a felét nem is tudod...


Kukucs! Elnézést a csúszásért, nagyon kevés időm volt, és elég szarul is voltam. Köszönöm a türelmet, imádás van!

4 megjegyzés:

  1. Annyira örülök, hogy végre van új rész. Imádom ezt a történetet. Remélem hamarosan megoldódnak a dolgok Zayn és Zoé között és ismét egy pár lesznek. Nagyon nagyon várom a következő fejezetet. Imádás van!

    VálaszTörlés
  2. Heye-ho, Des!
    -Helena...most nem azért de micsoda ellatásban volt részed :D
    Amugy adom én is a hideg italok partolôja vagyok...télen is..
    -Khalid...egy simi es a gazdi már rohan is.....de legalább kimutatja nagy sietseg kozepette is hogy mennyire szeret...
    -én rá érek :D simogatásban aranyérmes vagyok :D -ha lenne pofám most leszakadna-
    -na kis anyám....kiszürted te is a felhobol az esovizet....oke hogy rajong Zayn ert....de annyit se tudsz mint a cipo a lábadon....az legalabb ismeri az utak rogosseget....te meg csak olyasmikre alapozol amiket tényeknek hiszel....de nem jartal utanna
    -hm fules be....olykor az egyik trauma altal okozott 'vedekezo szokásokbol' ugy ad lejebb az ember, hogy egy másik sokkhatas eri...
    -ej az a beszelgetes...Zoe persze hogy szeretne hogy menj csak nem meri mondani mert ugyebar..az sokmindent vona magautan o meg nem akar semmibe belemenni...mert ujra ottlyukadnatok ki hogy nem eri meg meet o komolykapcsolatot akar...te pedig nem vallalod fel...
    -persze hogy olyankor hiv amikor megtus vmit...hisz amugymeg nem is nagyon beszee...felse veszed csak epph vissza irsz neki...
    Igymeg ha meg is felveszed egybol tud mivel jonni...mert ha azzal jonne egybol h hianyzol neki....reszedrol is jonne a minek kezdi ebbe ne menjunk bele...
    Jogos...de igy o ezt par percig megkerulheti
    Nem mellesleh iszonyatosan agodik erted...
    -nem biztos hogy elmesz...de az ajandek otleteken mar agyalsz...hat igen..ez mar csak igy van...
    -oh szent kolostori Szamár, hogy mindig torténnie kell valaminek...orulok, hogy nem lett komolyabb baja...

    Imadtam! Koszonom szépen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Kitartást a sulihoz es pihenj amennyit csak tudsz ed remelem mar jobban vagy!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
  3. Szuper lett! ! Csak így tovább ! Imadas van! ;) ♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jók a részek,jobbulást! Xx

    VálaszTörlés