139. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Hogy élte meg ezt ennyi idő elteltével?! - a kamerát az arcomba dugja a nő.

- Az idő relatív - fintorgok rá tovább lépve a járdán.

- Miért zárta be a rendelőjét? - A vaku tutira kiégette a retinámat már.

- Egy idegen este meglátogatott, és azt mondta tegyem ezt - hördülök fel továbbra is utat törve magamnak.

- Az idegenekben hisz?! - Ezek idióták.

- Az emberekben sem - a kamerát konkrétan arrébb tolóm az arcomból.

- Mit érzett, mikor elítélték?! - valószínűleg, ha nem üvöltene mindegyik, akkor normálisan tudnának beszélgetni körülöttem ugye? Egy nőt visszahúzok az útra, mikor megállok a zebra mellett. Még el is csapatja magát! Mentőt rohadtul nem hívok hozzá...

- Szomorúságot és sajnálatot - hadarom el lábujjhegyre állva, hogy a lámpát nézzem.

- Miért jött haza?

- Mert szokás a családoknál - hördülök fel megindulva, mikor zöld van.

- Mit szólna az apja a történtekhez? - megdermedek, ott a zebra közepén.

Tegnap felmentem a mamámékhoz... megkaptam, hogy miért csak most jöttem haza. Miért nem járok ki a sírhoz... olyan mintha apát hanyagolnám el. Nincs erőm kimenni a sírhoz. És nem egy sírhoz kötöm...

- Mit szólna ha leakadnának rólam?! - lökőm arrébb a férfit idegesen. - Nem egy celeb vagyok, nem érdekel mit hisznek rólam... szóval rengeteg ember nevében közlőm magával, hogy basszameg! - Khalid a fejével megböki a kezemet... istenem szerencsétlen azt sem érti mi van. Ha valaki hozzányúl ketté tépem!

- Érzékenyen érinti a téma?! - Ohh... érzékenyen? A halott apám?!

- Öttől vissza fogok számolni - hajtom le a fejemet. - És utána kiadom a kutyámnak a parancsot, hogy védjen meg - közlöm velük halkan és nyugodt míg kezem Khalid szőre közé siklik. - Öt... - a vakuk villannak. Még mindig a zebrán vagyunk. Az egyik lámpa pont kiég... én csak futni jöttem el... - Négy - szólok rájuk. - Három... - komolyan megfogom tenni. Khalid morogni kezd, mintha érezné mit akarok... bár már hallotta a szót, nem adtam neki parancsba. Vicsorog... félelmetes lehet a derekamig érő kutya, amint megfeszül és rájuk vicsorog. Khalid ijesztő tud lenni, ha én akarom. - Kettő - felnézek rájuk... még mindig csak fényképeznek. - Khalid... teret - kérem őt egy mosollyal mire egyszerűen ugatni kezd. Morog... valahogy sokkal nagyobbnak tűnik míg lomhán ellép mellőlem. Lassan alakítja ki a kört... szimplán rámordul az emberekre. Odakap néhányhoz... de megkapom a két méteres körömet. Soha nem kértem tőle még ezt...

- Ezért beperelhetem! - szól rám egy férfi, felém nyújtva a kezét. Khalid úgy áll két lábra, mint amikor engem üdvözöl, de most a férfi felé esik... Khalid ugyan oda ér vissza, de a férfi a földön köt ki.

- Hajrá - közlőm vele a combomra csapva. Khalid mellettem áll meg, de még mindig morog. A fejét kezdem simogatni, hogy lenyugodjon. Ő sem szereti a sok embert. - Menjünk pajti... - suttogom neki míg megfordulok. Még mindig belé kapaszkodva végül lesétálva az út közepéről. Sietősen lépkedem, nem nézek hátra. Össze kell még pakolnom. Megyek Manchesterbe. Első sorban Zayn koncertje miatt. Aztán Helena fénykép kiállítása miatt. Sőt az ikrek is találtak maguknak valami programot, szóval eléggé összejön mindenki. Danny és Xav is jön. Ant éppen vizsgázik, szóval ő nem. Aztán... utána nem tudom mikor látom legközelebb Zaynt. - Gyere - szólok rá Khalidra, csakhogy minél előbb beérjünk a házba....

x--- Zayn Malik ---x

- Beálltam - pislog rám Louis lapos tekintettel.

- Ja - értek vele egyet. Újra beleszívok a spangliba... elnyomom és közbe nézem amint a fehér füst beteríti közöttünk a teret a srácokkal. Legalábbis a kocsi hátsóülését.

- Én inni szeretnék, szóval mehetünk?! - idegesen pattog Harry, én pedig felröhögve kiszállok. Hajamba túrva lépkedem a hely felé... Niall választotta. Mindig választ valaki egyet. Lou, és én néha míg Liam is egy-egy slukk erejéig nem veti meg a füvet, akárcsak Niall. Harry inkább iszik. De töménytelen mennyiségben. Elképesztő... komolyan. Liam megy be elsőnek... néha úgy érzem elszoktam az ilyen helyektől. Hozzászoktam a házibulikhoz. Zoe nélkül nem járok ilyen helyekre már... eddig is inkább kocsmákban kötöttünk ki, vagy otthon piával. "Otthon"... a hotelokban. De legalább nem mi takarítunk! Harry gyorsan kezd intézkedni a pultnál, máris kapunk egy üres boxot. És rengeteg.... rengeteg shotot. Hármat húzok le, Harry rám duplázik. Niall a második öt darabbal. Lou hanyagolja a piát. Liam pedig kettőt tüntet el. És még mindig van legalább hét darab, különböző színű valami az asztal közepén.

- A koncertre! - emeli fel a következő poharat Harry.

- Jaja - legyintek neki, ő egyedül húzza le újra.

- Na jó... ha megbocsájtotok, keresek magamnak valakit - vigyora mindent elárul. Lou rögtön csatlakozik hozzá Liammel együtt.

- Mizu? - vigyorog rám Niall.

- Túl jól bírod a piát - csóválom meg a fejemet, elnyúlva a székben.

- Az ír vérrel jár - húz le valami kék színű dolgot.

- Skill - vigyorgok rá.

- Vér - húz le még egyet.

- Csak ne hányj be - hagyom rá megtámaszkodva a könyökeimen.

- Addig megyek el hugyozni, míg tudok - biccent nekem és már fel is áll. Telefonomat elővéve hívom máris rögtön Zoet... ma még nem beszéltünk. És muszáj rákérdeznem...

- Kukucs - szól bele könnyedén.

- Idegenek meg ilyenek? - nevetek fel.

- Khalid hatásos - sóhajt fel drámaian.

- Oh igen, az - értek vele egyet. Istenem, ha látom Khalidot minden jutalomfalatkát megkap, amit csak kíván!

- Mizus? - mintha nem támadták volna le az utcán, mintha nem félt volna. Mintha nem féltettem volna és nem lettem volna ideges. Mintha nem lennék rá büszke.

- Öhm... valami klubban vagyunk. Jól sikerült a koncert - elvigyorodom magam elé.

- És, hogy megy az ünneplés? Könyörgöm... legalább szemcsepp van nálad, ugye? - a mosoly, ami az arcomra kerül, nem szép... tuti mindenki őrültnek nézne tőle... Zoe imádja ezt a mosolyomat. Sok haver mondta régen, hogy olyan lányt akar maga mellé, aki vele szív. Zoe velem szív. Sőt... Zoe nem oszt le, hogy híresen betépek és emberek közé megyek, csak aggódik egy kicsit és megkérdi, van-e nálam szemcsepp. Fejemet a szék támlájára hajtom egy mély levegővétellel. Nem dugtunk azóta, hogy megtörtént az. És nem csak miatta nem. Nem bírtam volna elviselni, ha szarul esik neki. Életemben nem volt ilyen, hogy együtt vagyok valakivel... sőt akár együtt vagyok valakivel, akár nem... hónapokig nem szexelek. És ez durva. Mégis... akkor sem akartam, hogy kicsit is kényelmetlenül érezze magát.

- Szeretlek - motyogom neki. Imádom, hogy ilyen. Imádom, hogy ennyire mocskos. Azt, hogy füvezik és nem is próbál jó kislány lenni. Imádom, hogy beszól a riportereknek. Istenem... megveszek érte.

- Oh, fogd be! Csak be vagy tépve, te pöcs - röhög fel. Elmosolyodom, míg lehunyom a szemeimet.

- Te fogd be, cica - imádom húzni az agyát.

- Érd el, hogy befogjam - hördül fel.

- El fogom - közlöm vele rögtön. - De lehet, hogy kissé nyögni fogsz - egészítem ki magam... Pár pillanatig marad csendben... pár pillanatig és addig már megtámasztom a fejemet az asztalon. Picsába... mi van, ha kiakad emiatt? Én... nem tudom, mi rossz és mi nem most, szóval...

- Akkor felveszem a combfix párosítást, attól te is szoktál - olyan hetykén közli, hogy értetlenül meredek rá egy csávóra... elkapom a tekintetem... jézusom, ez gáz volt. Combfix meg Zoe...

- Magassarkút is, ha kérhetem - holnap este már látni fogom... holnap este már velem lesz...

- Füvet, ha kérhetem - egyszerűen felnevet.

- Élet... attól elvesztem az önkontrollt, ha veled vagyok - élesen szívom be a levegőt és inkább lehúzok egy másik shotot.

- Hmm... mióta vagyunk együtt? Öhh... lassan két éve? Két és fél? Már nem is tudom - mióta vagyunk együtt? Komolyan... mióta vagyunk együtt? - Azért... közben rájöttél, hogy nem bánom, ha durva vagy? - elröhögöm magam, alsó ajkamba harapok és fejemet lehajtom.

- Zoe... - gáz álló farokkal ülni egy szórakozóhelyen, ha mindenki téged néz.

- Csak gondoltam szólok róla, hátha újdonság lenne - olyan fesztelenül cseveg... Mintha soha, semmilyen szexuális abúzusnak nem lett volna elszenvedője.

- Kösz az emlékeztetőt. Azért elég emlékem van rólad szex terén, ahogy sikítasz - kettőnk közül nem én vagyok a szégyenlős.

- Nem sikítok! - hördül fel.

- Biztos nem? - elnémul... elmosolyodom.

- Néha - egyezik bele halkan.

- Félre ne érts! Imádom - röhögök fel.

- Jó-jó, persze, hogy imádod... - máris zavarban van. Most már legalábbis nagyon, tuti eddig is vörös volt.

- Sok mindent imádok - értek vele egyet. Azt nagyon, amikor sikít.

- Például durván a szexet - kontrázik... szeretem őt. Komolyan, baszki...

- Még egyszer sem kötöztelek ki, meg semmi ilyen - nem vagyok túl durva... nem túl durva az egész... csak kicsit durva.

- A lefogás majdnem ugyan az, nem?

- És nem tetszik? - elmosolyodom, dehogy nem tetszik neki.

- Egyszer sem állítottam, hogy nem tetszik. - csattan rám... woaw. - Hjaj már! - nyög fel. - Miért beszélünk a szexről... tématerelést... én nem vagyok részeg, nem megy ez így - nevet fel és rohadt cukinak találom, hogy még mindig kínosnak érzi a szex témát ennyi idő után is.

- Lehet azért beszélünk a szexről, mert már egy ideje nem esett meg közöttünk. Amit nem felrovok, addig várok, ameddig csak kell - hadarom el. - Csak tudod... szűkös a gatya, te pedig combfixekről beszélsz... mit vársz tőlem?! Gyenge férfi lélek vagyok - felnevet, én pedig elmosolyodom a hangjától.

- Átképzem magam szexológussá - veti fel az ötletét.

- Minden dolgot amiről tanulsz ki kell próbálnunk - felőlem kitanulhatja.

- Erőszak? Uhm... hát nem is tudom. A jó részét átviszed belőle a szexbe. Különböző helyeken is megvolt, semmi beteg perverzió nincs bennünk azt hiszem. A kissé durvább szex oké... legyen a libidó magas értéke miatt a kültéri szex és hogy...

- Állj le cica - kérem őt elröhögve magam. - Kérlek - nem bírom... komolyan nem. - Mi az, hogy a jó részét átviszem belőle?! - hogy lehet ennyire morbid hogy képes ezzel viccelődni az esete után? Mondjuk az apjával is viccelődik... Zoe morbid. Istenem, ezt is szeretem benne.

- Hát... izé...

- Tetszik.

- Hajhúzás, meg lefogás, meg ilyenek, Zaynie... Természetesen elolvadok a cuki énedtől, mikor tiszta lassú, és a szemembe nézel és...

- Mindig a szemedbe nézek - röhögöm el magam.

- Ha leszoplak nem mindig - hördül fel.

- Szóval úgy két másodperc alatt fog a sliccem tönkre menni... oh könyörgőm - röhögöm el magam.

- De ez komoly! - velem röhög... - Tényleg nem nézel rám.

- Tudod, próbálom addig kihúzni, amíg lehet. Ha azokkal a zöld őzike szemeiddel felnézel rám, kócosan, míg szopsz, akkor úgy egy perc alatt letudnád a dolgot - olyan gyorsan hadarom el neki, hogy nem vagyok benne biztos, hogy minden egyes részét megérti.

- Egyszer kipróbáljuk - hagyja rám.

- Oh, részemről az öröm! - egyezek bele rögtön.

- Rohadt kanos vagy betépve - sóhajt fel.

- És részegen. De csak úgy alapból tőled...

- Én is szeretlek, Zayn - arról beszélek, hogy tőle egyfolytában megvan a libidóm akármihez. Ő pedig nem undorodik meg tőlem... nem küld el a faszba... nem hisztizik, csak azt mondja, ő is szeret. Mintha tudná, hogy rohadtul nincs meg ez másnál a részemről és tudná, hogy az ilyenekkel is azt közlöm vele, hogy akármit megtennék érte... Persze, pöcs módon hozom a tudtára, de érti.

- Leszel a feleségem? - sóhajtok fel az ujjaim között forgatva a poharat.

- Ez már telefonon is a mániád lett? - egyszerűen kiröhög, én pedig elmosolyodom. Ez hányadik lánykérése? Negyedik? Ötödik?

- Közlöm veled, hogy akármikor megdugnálak, és azt válaszolod te is szeretsz. Ki se akadsz, hogy füvezek és iszok. Élet... álmaim nője vagy! - hördülök fel.

- És mosok is rád... ez fontos. - teszi hozzá.

- És főzöl - szállok bele a játékba.

- És takarítok - tuti mosolyog... már rég lekaptam volna.

- És szeretsz - ez elég sokban hozzájárul az egészhez.

- És imádlak - ért velem egyet.

- Na, akkor hozzám jössz vagy mi? Nem várhatok ám életem végéig - nem bírom ki és elröhögöm magam.

- Hova sietsz? - úgy tűnik kétszer megkérdezni már nem elég.

- Mire megszülöd mint a harminchét gyereket... el kellene kezdeni már valahol - olyan hangosan kezd röhögni, hogy fájni kezd, hogy nem vagyok mellette, csak azért, mert nézni is akarom.

- A felét az idegeneknek adom - életemben nem hallottam még erről, hogy valaki így válaszolt volna a sajtónak... "Egy idegen este meglátogatott, és azt mondta tegyem ezt"

- Az első szülött gyerek az ördögé - folytatom a harminchét gyerek elosztását.

- Kettőt adunk Naraszimhának.

- Miért pont egy hindu istennek? - hördülök fel.

- Miért pont az ördögnek?! - kérdez vissza rögtön.

- Felőlem, így is maradt... - mennyi is? - ... tizenöt és fél.

- Fél?

- Te mondtad, hogy a felét az idegeneknek adod! - Hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem őt?!

- Oh... tizenöt és fél még mindig nagyon sok - sóhajt fel mint aki máris érzi a terhüket.

- De mi az a fél?! - Komolyan...

- Nem tudom... most bűntudatom van miatta - motyogja. - Ha páros számot mondtál volna akkor...

- Nehogy az én hibám legyen, hogy a gyerek fél!

- Jó, akkor azért van a fél gyerek, mert mondjuk külön anyától van - hagyja rám.

- Miért pont én csalnálak meg? - Ohh... várjunk... tudom mért én.

- Mert én harminchét kibaszott gyereket hordok a világra! Nem lesz időm félrekúrni!

- Szeretlek - nyögök fel. Annyira rohadtul szeretem...

- Igen - hirtelen váltás a hangjában.

- Igen? - kérdezek vissza értetlenül. - Mi igen?

- Hát leszek a feleséged meg minden hülyeség - jaj tényleg...

- Helyes - vigyorodom el.

- Te vagy a helyes - úgy förmed rám, mintha rosszat mondtam volna. És mintha ő most rám szólt volna. Elvigyorodom...

- Élet... te is igazán helyes vagy.

- Combfixben és magassarkúban - úgy szúrja be, hogy tuti fintorog.

- Na jó szia... a farkam nem bírja - felröhög... elfintorodom... ő a szenvedésemből tartja magát fiatalon.

- Imádlak! - olyan könnyedén csicsergi, aztán kinyom.

- Mizu van Daisyvel? - kérdem meg Niallt, csak hogy ne engem nézzen vigyorogva.

- Daisy remekül van leszámítva, hogy télapó hét van nála - fintorog rám.

- Niall... áruld el nekem... miért akarják, hogy letagadjuk őket?! - elterülök az asztalon.

- Passz - támasztja meg a fejét. Daisy és Niall körülbelül az X-factorból való kiesés után jöttek össze. Daisy valami gyerekkori haverja, és mindig is flörtöltök, de kölykök voltak. Szóval ja... azt hiszem Niall sztorija olyan igazán romantikusan édes. Ami nyálas... de örülök neki. Tényleg olyan mese szerű. Leszámítva, hogy úgy jöttek össze, hogy Niall részegen megdugta őt. Bár a csaj is részeg volt... aztán Niall kiakadt és közölte, hogy rohadtul ott hagyja és leszarja ő nem pazarolja az idejét erre, fontosabb dolgai vannak. Szóval végül is ja... összejöttek. Határozottság vonzza a nőket, vagy a mi a fasz. - Daisy fél a rajongongoktól.

- Zoe is - motyogom.

- Daisy átlagos lány - utal, de mire? - Zoe nem.

- Zoe nem - értek vele egyet. - Zoe zenét hallgatni is fél - fintorgok rá felhívva a figyelmet arra, mennyire nem átlagos.

- Zoe tizenhét és végzett az egyetemmel tizenhat évesen. Elvesztette az apját tizenhat évesen. Összeköltözött veled tizenhat évesen. Megerőszakolták tizenhét évesen majdnem. Az...

- Tizenhat évesen is majdnem - szúrom közbe. Vagy tizenöt volt akkor még?

- Mi a rohadt élet folyik annak a lánynak az életében?! - hördül teljesen kiakadva.

- Néha elhiszem, hogy az elbaszott emberek vonzzák egymást - vigyorgok rá.

- Egyikőtök sem elbaszott - legyint le engem egy fintorral.

- Nem-e?!

- Mi elbaszott bennetek? - felvonja az egyik szemöldökét aztán ahelyett, hogy rám bámulna, lehúz valami piát.

- Az életünk. Úgy ahogy van - röhögöm el magam.

- Ő sikeres pszichiáter...

- Pszichológus - javítom ki.

- Ő sikeresen megszerezte fiatalon a diplomáját. Te híres vagy és turnézol. Illetve egy kibaszott chaten ismerkedtetek meg! Mi ez ha nem kibaszott jó élet és szerencse? - a poharat levágja.

- Körülbelül négyszer halt már meg majdnem - nézek fel rá utalva arra, hogy túl sok "jó" nincs az életünkben.

- Majdnem - vigyorog rám. - Ne hisztizz már mint Daisy - röhög rám elém tolva az utolsó poharat. - Ott van neked Zoe. És néha azt hiszem, szerelmetesebb vagy belé, mint én Daisybe... holott pisis korom óta akarom a csajt - lehúzom a piát a mondandója közbe.

- Szerelmetesebb? - kérdezek vissza röhögve.

- Nem érdekel, ha nyelvtanilag szarul beszélek. Téged se érdekeljen. Nem irodalom tanár lettél, hanem sztár.