2016. november 10., csütörtök

137. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Gyerünk... mindenben lehet valami jót találni - noszogatom Emet.
- Mindenben? Áruld el nekem, mi jó van abban, hogy majdnem megerőszakoltak itt?! - csattan rám. Fejemet lehajtom, nyakamon kezdem csipkedni a bőrt. Például, hogy Zayn hazajött. Hogy azóta sokkal többet vagyunk együtt mivel jelenleg is a szobában van, ha akármi történne. Bár Emtől nem félek.
- Például, rájöttem hogy örültséget csinálok és le kell nyomoznom kik jöhetnek ide. Illetve, vettem pár önvédelmi órát. Hogy emiatt találkoztam végre a barátaimmal, akik átjöttek - kezdem neki sorolni.
- Oh könyörgöm, még a mensim is megvan! - nyög fel hátra döntve a fejét én pedig kissé felnevetek.
- Köszönj meg valamit a menstruációdnak - ajánlom egy gonosz vigyorral.
- Jólvan Zoe, mára sok vagy - legyint le engem fintorogva.
- Gyerünk! - parancsolok rá igazán mosolyogva.
- Oh kedves menstruáció! - kezdi a plafonom felé, gondolom valami istennek szánva. - Köszönöm szépen, hogy vagy. Kezdtem aggódni, hogy terhes vagyok... szűzként és leszbikusként - feltör belőlem a röhögés. Az asztalra hajolva röhögök rajta...
- Viszlát Em... komolyan... vonszold innen a segged! - nevetek rá míg hozzá vágom az egész doboz cigimet.
- Öröm önnel üzletelni kedves Zoe - kacsint rám és már ki is lejt, becsapva maga után a bejárati ajtót. Fogadott velem, hogyha röhögni fogok ezen a foglalkozásunkon, veszek neki egy doboz cigit. Idióta barom ez a lány, és imádom őt...
- Lefogadom, hogy ő is a fura csapatod tagja lesz - lép ki hozzám Zayn.
- Nem lehet. Ha kezelem, nem alakíthatok vele ennyire belsőséges kapcsolatot - csóválom meg a fejemet.
- Biztos? - kérdi elterülve a kanapén.
- Ja... - biccentek neki megtámaszkodva az asztalon. - Nem veszek fel új betegeket - osztom meg vele hátra dőlve. Rám pillant, várja, hogy folytassam. Tudja mit jelent. - És... a hosszútávúakat elküldöm másokhoz - sóhajtok fel a számat csipkedve.
- Amiatt? - kérdi meg konkrétan. Amiatt... Az... nem személyesíti meg Benjamint. Vagy Ericet... mittudomén.
- Igen - közlöm vele őszintén. - Nincs erőm ahhoz, hogy lenyomozzak mindenkit, aki ide akarna jönni. És nem lehet mindig itt valaki velem - rázom meg a fejemet. Kezem elindul, hogy beletúrjak a hajamba... de megállok a megszokott mozdulat előtt. Még mindig fáj a fejbőröm, olyan erősen tépett meg... leengedem a kezem magam elé, és túl szarul érzem magam emiatt. - Még... azoktól is félek, akiket már több hete, vagy esetleg hónapok óta kezelek - nézek rá egy fintorral.
- Sajnálom... komolyan - ül fel, előre dőlve és megtámaszkodva combjain.
- Én is - biccentek neki.
- És akkor... mi lesz ezután? - mutat körbe a kis rendelőmön. Nem volt hosszú életű.
- Nem tudom - motyogom magamnak inkább. - De... ezt nem... nem akarom csinálni - fogaimat összeszorítom. Megfordulok a székkel, neki háttal vagyok. Kifelé nézek, a városra. Utálom magam, amiért félek. De félek... - Azt hiszem... ennyi.
- Ennyi? - nekidől az asztalomnak és maga felé fordít. - Mit értesz ennyi alatt? - Nehezen veszem rá magam, hogy belenézzek a szemeibe.
- Pályahagyó - soha nem hittem volna, hogy ezt kimondom egyszer.
- Nem - közli felnevetve.
- Nincs kedvem többé ehhez... nincs kedvem segíteni rohadtul teljesen felesleges és...
- Nem - nyersen vág a szavamba, én pedig értetlenül nézek rá. - Én lennék a legboldogabb - emeli fel a két kezét maga elé. - De nekem nem fogsz otthon sírni, hogy hiányzik valami az életedből, és hogy unatkozol! A picsába Zoe... tudom mi történt. Szétverném azt a faszt! Esküszöm neked, hogy senki nem tudna leszedni róla... de baszodjak meg én is, ha hagyom, hogy ezt csináld - mutat felém. - Add fel ezt, legyen - vonja meg a vállát. - De nem leszel pályahagyó. Mit akarsz csinálni, pénztáros leszel az éjjelnappaliba? Eltartalak, nem arról van szó, hogy ez lenne a baj. A személyiséged a baj élet - nevet rám leguggolva. - Beledöglenél abba, ha nem csinálnál semmit. Veled ellentétben, én már jó pár éve úgy érzem, tökéletesen felesleges az emberiségért... azért te mégis feltudod pofozni az embert - kezeit a térdemre rakja... én pedig továbbra is levegő nélkül meredek rá. - Hagyd ezt... de ne az egészet. Ne legyél pszichológus saját rendelővel. Lehetsz még akármi más... aminek szintén nem örülök. De akkora pöcs nem vagyok, mint hiszed. Azt akarom, hogy boldog legyél. És ez a döntésed nem az lenne, amitől boldog lennél. Félsz. Félj is, természetes - feláll, felsóhajt, a hajába túr, a várost nézi. - Én is félek. De szeretlek, és minden rendben lesz. Nem fognak újra bántani, jó? Nem engedem cica - mosolyog rám.
- Nehéz nem engedi valamit, a világ túloldaláról - suttogom neki.
- Nehéz, de nem lehetetlen. Akár velem is jöhetnél - veti fel könnyedén, mintha nem tiportam volna éppen a lelkébe.
- Az túl feltűnő lenne - igazából nem a lelkébe tiportam, csak a szívébe nyomtam egy kést tövig. Most pedig jól megforgattam, míg a szemébe mosolyogtam. Mosolya eltűnik.
- Itt van Albus.
- Eláruljak egy titkot? - kérdem meg fejemet félre biccentve.
- Hm? - kérdez rá, cseppet sem érdeklődve. Valószínűleg azért, mert ismer, és tudja, hogy fasz leszek.
- Nem Albusba vagyok szerelmes - vonom meg a vállamat. - Köszönöm - nyögöm ki végül nehezen. Most legalább átgondolom a lehetőségét, hogy maradok a pályán... Zayn nélkül, már itt sem lennék.
- Nincs mit - halkan válaszol, a várost nézi. Én őt, amint a fejét az üvegnek nyomja.
- Túl sok szarral járok - kijelentem, nem kérdezem meg.
- Majdnem mint én - nevet fel halkan.
- Majdnem mint te - értek vele egyet.
- Tudom, hogy sok szar jár velem... attól még nem gondolok arra, hogy emiatt elhagynál - felém pillant, aztán vissza a városra.
- Vajon lesz-e idő, mikor nem látsz át rajtam? - sóhajtok fel szememet forgatva, leülve a földre, fejemet neki támasztva az üvegnek, úgy mint ő. Imádom a látványt.
- Reméljük nem, mert akkor elszöknél Mexikóba pár túlgondolt szar miatt - nevet fel, hangja karcos, míg leül mellém, és úgy helyezkedik mint én.
- A túlgondolást is túlgondolom - suttogom az üvegnek a párába pedig rajzolok két szemet. Mielőtt befejezhetném átnyúl, és egy mosolygós fejjé alakítja. A kép pedig kiül az arcomra.
- Tudom. - Folyton tudni fog rólam mindent. Legalábbis ha egy percet beszélhet majd velem, akkor rögtön tudni fogja. Ha látni fog valahol, tudni fogja a kamu mosolyomat. Túlságosan más az életünk mint az átlag. Én pedig értékelnék egy otthon unatkozós kapcsolatot. Értékelném, ha csak átkúsznék hozzá a szomszédba, mint régen. Értékelném, ha kimennénk deszkázni a haverjaival. Ha a faszságomat hallgatná a pszichológiáról. Ha ő rágatna el a könyvektől, mert ő már felvásárolta a fél boltot. Még a kapcsolatunk azon szakasza is nyugodtabb volt, mikor néha találkoztunk csak. Fogalmam sincs melyik jobb... folyton vele lenni, és valahogy mégsem mert ő híres én pedig dolgozom. Vagy ritkán találkozni és belepusztulni abba, hogy nincs mellettem. Azt mondja nekem nem lesz elég, hogy így vagyunk együtt. Holott szerintem neki nem lesz elég. Hosszú távon pedig ez lehetetlen lesz így. Kár, hogy vele hosszútávra tervezek. És kár, hogy ő velem hosszútávra tervezett. De szeretem... jelenleg utálok itt ülni a földön és kinézni a rendelőm ablakán, törökülésben, magam mellett vele. Utálom, mert olyan, mintha normálisak lennénk. Pedig ez kamu. Rohadtul nem vagyunk azok. Ez a rendelőm, ez már eleve nem normális, tizenhét éves vagyok! Ő tizenkilenc és sztár. Engem majdnem megerőszakoltak. Mi ez?! Mert normális nem az tuti! Kényszert érzek, hogy felkeljek innen, és fussak. Addig, amíg a végkimerülés miatt össze nem esek, vagy esetleg hányok. Szükségem van valamira, ami eltereli a figyelmemet. Nem csak az életemről, de magunkról is. Vele akarok csinálni valamit, ami eltereli a gondolataimat arról, hogy mi együtt vagyunk. Azt hiszem az emberek így kezdenek megörülni, nem? Vajon lehetne Mr.Rainton a kezelő orvosom? Ismerné a háttérben lévő dolgok java részét. Tuti megörülök. Szinte biztos vagyok benne, hogy pár napja lendültem át azon a vékony határon. Lehet szólnom kéne Zaynnak, hogy vigyen egy pszichiátriára. Milyen betegségem lehet? Lehet egy teljesen új kor tűnt fel bennem. Felnyögők és fejemet az ablaknak kezdem ütögetni. Mi a faszon jár az eszem?! Ez normális?! Más emberek is ilyeneken gondolkodnak?! Zayn felröhög, oda rakja a kezét a fejem és az ablak közé. Imádom őt.
- Menjünk el csináltatni egy tetkót - fordulok felé lassan.
- Oké - vonja meg a vállát és már fel is áll és felhúz magához.
- Ennyire könnyen? - nevetek rá, míg megindulok lefelé.
- Szeretnék tetkót már egy ideje. Szeretem rajtad a tetkókat. Kell több indok? - kérdi értetlenül a lift falának dőlve. Ráhagyom...


---


- Úh de király! - bámulja meg Helena az alkaromat. Három kémiai képlet. Acetilkolin, vagyis tanulás, álmodás és emlékek. Dopamin, szerelem. Szerotonin, boldogság.
- Köszi - nevetek rá.
- A tied sem rossz - mosolyog Zaynra.
- Ahogy ismerlek van jelentése, különben Zoe nem engedte volna, hogy magadra varrasd - nevet fel Larry. Zayn egy szimpla Ying-Yang tetkót varratot az alkarjára. Közölte, hogy két élete van, tiszta Hanna Montanában nyomja. Elviccelte, de egyszerűen egyensúlyt akar tartani az életében. És szerintem ez tökéletesen jó neki mint jelentés. Elvégre jogos... viszont nem akarom, hogy felvállaljon. És szakítani fogunk... egyszer. Szeret. Én is őt. De annyi sablont hallani erről. "Szerettük egymást, csak a rossz időben és rossz helyen". Nem tudom, hogy mi a rossz időben vagyunk-e, vagy a rossz helyen... esetleg mindkettőben mert ilyen szerencsések vagyunk. Az tuti, hogy rossz helyen. Sokkal nagyobb a hírneve itt, mint Amerikában. Dehát... ő szó nélkül követett. Emiatt pedig pofán vágnám magam. Tökéletes pasiként viselkedik, mindent megad nekem, még azt is amiről nem tudom, hogy kell... én pedig egy teljesen rideg picsaként viselkedem vele. Hozzám sem ért mióta majdnem megerőszakoltak. Mármint... hozzám ér... de nem úgy. Nem csinál semmilyen szexualitásra utaló dolgot. Vár, amíg kezdeményezek ebben. Én pedig őszintén nem tudom, mikor akarok kezdeményezni. Nem érzem úgy hogy... menne. Biztos menne ha erőteljesebben megcsókolna. De egyelőre nem. Tudom, hogy ez természetes folyamat. De nálam semmi nem működik természetesen... jézusom teljes káosz van a fejemben. Csak pár perc csöndet akarok saját magamtól!
- Zoe? - megbökik az arcomat én összerezzenek és az ujj felé kapom a tekintetem. Lau értetlenül mered rám.
- Csak fáradt... - magyaráz ki engem Zayn, hogy ne kelljen nekem magyarázkodni. - Lefekszel? - kérdi meg könnyedén továbbra is. Átlát rajtam most is, képtelen vagyok figyelni a környezetemre... úgy tűnik tényleg túl sok gondolat van bennem, amiket le kéne rendeznem. Magához húz, átölel. - Altatót? - úgy kérdi meg, mintha csak arra lenne kíváncsi menjen-e ő is.
- Megoldom - motyogom a fülébe.
- Szeretlek élet - majdnem ugyan olyan beleéléssel mosolygok vissza rá, mint ő rám. A fürdőbe lépkedem, a nyelvemre rakom a kis bogyót, aztán a csapból iszok a tenyerem segítségével. Nézem a kis dobozt... felsóhajtok. Forgatom a kezemben... Kiveszek még egyet és azt is beveszem. Visszarakom a helyére. Ahogy kilépek máris megkapom a kérdő tekinteteket. Valószínűleg Helena és az ikrek nem értik miért mentem be inni a fürdőbe, de biztosan sejtik. Zayn talán nem érti, miért kétszer "ittam"... én pedig megválaszolatlanul hagyom őket.
- Jóéjt - ez minden válaszom és magam után behúzom az ajtót. Zayn kint marad foglalkozni az én vendégeimmel. Nekem kéne istápolni őket... Miattam vannak itt. Khalid mellém fekszik én pedig hozzá bújok. - Jóéjt haver - vakargatom meg az állát ő pedig az orrával kezd böködni. Kutyás terápia... fejemet a párnára hajtom, hallgatom a szuszogását és a kinti halk beszédet. Khalid nem alszik.... mellettem fekszik, és véd. Mint egy testőr. Kutya, mégis tudja, hogy volt valami baj ami nagyon nem jó és azóta ilyen. Túl éber... lassan tönkre teszem a családomat. Zaynt és Khalidot is. Aztán a barátaimat. Albust, Helenát, Laut, Larryt... Khalid szőrébe kapaszkodva, rettegve alszok el, attól félve, megint túl sok rémálom lesz. Ellenben magamtól jobban félek... félek, hogy Zaynnak túl rossz vagyok. Hogy túl sok bajjal járok. Küzdenem kellene érte, és fogalmam sincs, hogyan. Fogalmam sincs, honnan kéne ehhez elég erőt összeszednem... Igazából szimplán rettegek: mindentől.

4 megjegyzés:

  1. Haliheyho Des!
    Azt az üvegre rakzolt mosolygôfejes...félelemmel es kételyekkel teli mindensêgit!

    -Zayn büszke vagyok rád, fejet hajtok elotted...nagyszerű hapi vagy..de ezt úgy mindennel egyutt eddig is tudtuk...
    -Zoe...csak -nehogy a vêgên egyáltalán netudj pirulak nelkul aludni...
    Kérlek egy kis ido mulva hagyd hogy valaki segitsen oke igy is mondod magadnak gondolatban, hogy kene valaki ....vagy ugy fel komolyan magadban megemlited hogy brszelned kellene vkivrl....de tényleg kéne....nezarkozz magadba...ez a teher már a mázsának a mázsája..
    -ehej a te tetkod Zoe nem lepett meg :)
    Viszont über cseszett jo
    -Zayn a tiedni 'tinisen sikantotzam'
    Mikor én alltam csinaltatas elott benne volt a jin-jang jel a top 3 ban...:) vegül nem az lett de még tervbe van :)

    Imadtam mint mindig!
    Koszonim szepen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádás van! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Zayn egyértelműen az.
      Zoe majd igyekszik.
      Köszönöm, hogy ismét komiztál! Imádás van!

      Törlés
  2. Hali
    Mindig abban remenykedek hogy felvalaljak egymast :( ... zaynnak neeee legyen masik baratnoje... amugy meg az elejen nagyokat neztem.. azt hittem tudom mi fog tortenni mert oke hogy nem sablon az eleje utana mar biztos az lesz! 😂😂😉 ahha persze most is nezek nagyokat hogy dikk ez gecire nem sablon tortenet erre nem szamitotta stb.
    Alig varom a kovit remelem meg ma lesz .. ha nem sebaj majd elalszok sirva 😢😢😯😯😂😂😂😂🙊🙈🙈❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Hát úgy ismersz, mint aki kegyelmes?:D Dikk!!!:D Ahahahah, ezen jót nevettem bocsi:D Egy barátnőm mondogatja mindig ezt:'D Sajnálom, hogy nem tudtam tegnap részt kirakni,de későn értem haza:/ Szóval most mindjárt ki is dobom azt a részt! Imádás van!:3 <3

      Törlés