2016. november 7., hétfő

135. Rész

- Azért dobj egy sms-t anyádnak - fintorgok Em-re míg nyújtok felé egy szál cigit az útra. Bulizni megy innen... és az anyja nem tudja. Én pedig nem mondhatom el, mert közölte hogy ezt titoknak szánja... kihasználja, hogy orvosi titoktartás tartja a számat.
- Jójó, fogok, köszi. Három nap múlva tali Zoe - int nekem én pedig nevetve intek vissza neki, míg hallom a bejárati ajtó csapódását. A gép felé fordulok, gyorsan írom le az egész beszélgetésünk témáját és a fontosabb információkat. Alig tíz percembe telik míg memorizálok mindent... Nick után bent voltam vagy egy egész napot, és mindenkiről megjegyeztem minden adatot. Zayn vitt haza, mondva: elég volt. És lehet igaza volt... azóta azért frissítem folyamatosan a memóriám. Csinálok egy újabb mappát a most jövő férfinak is. Nemrég jelentkezett be. Megegyeztünk abban, hogy itt majd átrágjuk magunkat miért is kér segítséget, hány órára lesz szüksége, és az időpontokat is. Igyekszem igazodni az emberekhez akik hozzám járnak. Lassan tíz óra... ő tízre jön. Este tízkor szeretnék már otthon lenni Khaliddal, de ez van. Az emberek segítségére esküdtem fel, szóval úgy érzem, ezt kell tennem. Zayn két és fél napja lépett le, és folyton informál mindenről. Mondjuk az interjúkat is nézem amiket csinálnak. Telefonomat a kezembe veszem, hogy pár percig elszórakoztassam magam, amíg nem ér ide a csávó. Bennek hívják. Benjamin Traub. Belépek a hívás előzményeimbe, és már hívnám Zaynt, hogy mizus van vele de akkor csöngetnek. Lerakom a telefont az asztalra és felállva lépkedem oda az ajtóhoz. Beszélni akartam vele előtte...
- Hello - mosolygok rá a férfira míg beljebb lép félre téve az apró csalódottságomat. - Zoe Fable - nyújtom felé a kezemet.
- Benjamin Traub - erős a szorítása, nem tetszik, hogy az ő tenyere van feljebb, változtatok rajta, majd elhúzza a kezét. Becsukom utána az ajtót, a karnis felé mutatok mire felakasztja a kabátját.
- Kövessen - kérem őt míg vissza lépdelek az irodába. Ez a kedvenc szobám. Ezen kívül még van kettő. Plusz egy fürdő. Házként lett megvéve, és nem tervezem átalakítani teljesen. Viszont ahol fogadom az embereket olyan szép... a csupa ablak fal... a többi szobában nincs sok extra. Az egyik egy sima szoba, mivel van pár ember, aki ide menekül. Egyszerűen nincs kedvük otthon lenni. Például Em... ő sokat tanyázik itt. A másikba raktam egy hűtőt és kissé konyhásítottam. Ilyen kifejezés létezik?! Mindegy... a lényeg, hogy sokat vagyok itt... és kellett... - Tegeződhetünk? - kérdem meg lehuppanva a kanapéra, ahogy ő a fotelbe ül.
- Persze - vigyorog rám. Erős negyvenes... azt hiszem harmincnyolc éves. Kissé fakuló és zsíros haja van. Szemei karikásak... nem az ápoltság jut róla eszembe, de nem ítélkezhetem. Elmondom neki az első kezdő szöveget: Nem fogom vigasztalni őt. Teljesen normálisan végig hallgatja majd biccent.
- Szóval Ben... miben segíthetek? - mosolygok rá.
- Lehetne itt zenét kapcsolni? Azt hallottam, hogy lehet - fordul körbe.
- Persze - állok fel rögtön. - Milyen zenét szeretnél? - fordulok felé, míg a gép mögé lépek és már nézem a mappákat... minden féle zenestílust összegyűjtöttem, mindenkinek.
- Akármi jó - vonja meg a vállát, én pedig rámegyek a randomra és a zene máris szólni kezd. - Lehetne hangosabbra? - kérdi meg óvatosan.
- A végén még nem hallanánk egymást - nevetek fel, ő pedig meredten néz rám... üveges tekintettel. - De persze... - motyogom kissé zavartan. Soha nem fogok hozzá szokni, hogy ismeretlenekkel kell rögtön fesztelennek lennem. Kissé felhangosítom, és visszahuppanok a kanapéra. - Szóval... mesélj - kérem őt hátra tűrve a hajamat. Harangozni kezdenek és vár, amíg elmúlik. Tíz óra van most... most kéne ide érnie. Tudtam volna beszélni Zaynnal pár percet. Mindegy... majd holnap.
- Szép a kilátás - mutat az ablakok felé.
- Elképesztően szép - értek vele egyet az éjszakai város látképe felé fordulva. Beszélnie kell...
- Mint te - pillant felém, én pedig szemöldökeimet értetlenül vonom fel.
- Elnézést de...
- Ne mentegetőzz - emeli fel a két kezét gyorsan.
- Az ilyen megjegyzéseket kérem mellőzzük - csúszok kissé feljebb a kanapén feszülten.
- Nem úgy van, hogy arról beszélhetek, amiről akarok? - dönti oldalra a fejét értetlenül.
- Természetesen de! - bólintok neki lassan. - De a problémádról kell beszélnünk, hogy megoldjuk végül - kezemet felé mutatom.
- Fizetek neked... arról kéne beszélnünk amiről akarok! - hangját kissé megemeli, feljebb emelkedik a fotelban. Én pedig veszek egy mély levegőt. Statisztikák jutnak eszembe, hányszor támadnak rá a betegek a kezelőjükre... és hogy elvileg egy mindenképpen rád fog a szakmád során... ne egy harmincnyolc éves pasas legyen, éjjel, mikor egyedül vagyok itt és szinte a házban is. Ne egy száznyolcvanöt körüli legalább százkilós pasi legyen... könyörgőm.
- A problémád miatt jöttél ide Ben, erről kell társalognunk - acélozom meg a hangomat.
- Rólad akarok társalogni - dől előre kissé megnyalva ajkait.
- Még egyszer vagyok hajlandó elismételni, hogy ezeket a megnyilvánulásokat hagyja abba, vagy elküldöm - hangom rendíthetetlen... bár félek és ez zavar.
- Ne magázódj - rázza meg a fejét kezeit tördelve ölében.
- Rendben, kérem, távozzon - intek az ajtó felé. Ő feláll, én is, hogy kikísérjem... aztán felém lép az ajtó helyett, én pedig hátra a megrökönyödés miatt. Ezzel pedig lehuppanok a kanapéra.
- Egész nap te jársz a fejemben - motyogja végig nézve rajtam.
- Benjamin! - szólok rá ismét felállva, de már ő lök vissza a kanapéra. A szívverésem eszeveszetten felgyorsul, ahogy kezemet lefogja a kanapéhoz. A kitágult pupillája... a lihegése... édes istenem. - Szálljon le rólam! - hördülök fel megpróbálva elhúzni a kezemet, vagy legalább kicsúszni alóla.
- Fizetek neked... fizetek érte - duruzsolja míg keze végig simít oldalamon. Oh te jó ég...
- Engedj el! - kétségbeesetten ficánkolóm alatta. Egy kézzel fog már csak le, és jobban leköti a combom... így pedig mellkason rúgom. Átfordul a karfán, én felállok és a telefonomhoz rohanok. Remegő kezekkel oldom fel. Eltarol oldalról... fogalmam sincs kinek a nevére nyomtam rá. Remélem, eltaláltam Albusét...
- Segítség! - kiabálom el magam míg ő próbál a földhöz szegezni.
- Senki nem hall... szól a zene - emlékeztet... édes istenem.... azóta tervezi ezt, mióta felhívott! - Shh - kéri tőlem... idegesen ütöm el a kezét, a csörgésekre összerezzenek. Könyökkel vágom orrba, lelököm magamról. Oda rohanok... Zayn... Zaynt hívom... oké, franciául elhadarom neki mivan és azt talán nem érti a férfi, Zayn majd felhívja Albust és vége lesz ennek... ez meg sem történik velem... A csöngés megszakad... elkerekednek a szemeim. Nem vette fel. Két kezemet hátul fogja le a férfi... és a gondolatok végig szántanak az agyamon. Ez meg akar erőszakolni. Én felhívtam Zaynt... és lehet hogy az albumot veszik fel, vagy éppen interjúztatják, vagy alszik... és ha meglátja, hogy hívtam... és megtudja mit történt... istenem...
- Ne... - nyögők fel ahogy ránt rajtam egyet. De nem is rajtam, a pulcsimon... az pedig recsegve adja meg magát az erős szorításnak. Remegek... hátra rúgok... két combja közé szorítja a lábaimat... elhasalok a földön... a hátamra lök. Fordulok én magamtól is... lefog és végül a csípőmre ül... én pedig rohadtul nem tudok alóla szabadulni. Ujjai a pólóm nyakához nyúlnak... aztán alá és végül egy ijesztően elrévedt és élvezettel teli tekintettel megrántja. A testem is felemelkedik, az anyag megadja magát és kissé szétnyílik... ezzel pedig Benjamin rálátást nyer a melltartómra. Ne... még egyszer ne... Kapkodom a levegőt a félelemtől, úgy mint ő. Azt hiszem ő az izgalomtól és az élvezettől... ettől pedig hányingerem lesz. Kissé felemelkedik, ujjai a gatyám szegélyéhez érnek. Most már tuti, hogy lehányom... ahogy lábaim között is végig simít rajtam végleg elönt a színtiszta pánik. Érzem a melltartómba szorult dögcédulát ahogy ívbe feszül a hátam, ahogy próbálok keze elől menekülni. Rám néz... keze dörzsöl... undorodom ettől... senki keze nem volt még ott Zaynén kívül... persze... egy igen... de az ugyan ez a helyzet volt. Dögcédula... nézem ahogy a mellkasom középre csúszik... apa mindig azt mondta, hogy ne érdekeljen ha undorító vagyok... meneküljek és legyek kegyetlen. Ha kell, nyomjam ki a szemét de ne sajnáljam. Felülők és lefejelem. Hátra tántorodik... hátra felé kúszok tőle... felállok és futni kezdek az ajtó felé. Menekülők... nincs esélyem ellene. Idegesen rántom fel az ajtót de nem enged, hallom magam mögött az ordítását és a lépteit. Remeg a kezem, a lábam... felnyögők mikor a zár kegyelmez és kinyílik. Kilépek, becsapom magam után és hallom, hogy koppan.
- Állj meg! Gyere vissza! Nem bántalak! - kiabál utánam, míg a lépcsőn kezdek lefelé szaladni. Nem bírnám ki a liftet... tuti utolérne ott... nem várhattam a liftre! Rohanok lefelé... el fogok esni. Egyik kézzel a korlátba kapaszkodom, másikkal a pólómat fogom elől össze, hogy ne látszódjon a melltartó sem. Hallom a lépteit mögülem... a lihegését... üldöz. A szívem túl gyorsan ver... szédülök,  zúg a fülem és remegek a félelemtől. Rohadtul félek! Olyan tehetetlenül sok energiát szabadít fel bennem ez a félelem, és a tudat, hogy üldöz, hogy úgy érzem meghalok tőle. Pánikolok... remegek a tudat miatt, hogy üldöznek. Szétfeszít... Felnyögők, amint fejem hátra rándul. Ujjai a hajamba túrva tartanak meg hátra esve továbbra is. Elvetődöm a lépcsőn... a hátam... a lábaim rohadtul fáj! Felém lép, rárúgok a lábára, ő is elesik. Négy kéz láb igyekszem tovább mászni lefelé. Legalább három szintet megtettem. Innentől még úgy hat van vissza. Ez azt hiszem a hatodik... vagy a hetedik?! A lábamat megfogja, vissza húz. A hasam hangja a műanyag padlón egyáltalán nem jó... érzésre pedig égető. Hátra rúgok ismét, orron találom. Felállok... számításba veszem, mennyire lassítaná le, ha esetleg lehánynám. Egy csomó erőszaknak az a vége, hogy meghal az áldozat... nem így akarok meghalni. Sőt, egyáltalán nem akarom, hogy megerőszakoljanak. Egyszer részem volt egy úgy mondott félig megerőszakolásban... Nem élveztem, akármilyen meglepő. Szóval az a félelem hozzá adódik a mögöttem rohanó monstrum okozta félelemhez, és szinte lefelé ugrálok a lépcsőkön. Ismét eltarol hátulról, arcom neki csapódik a hideg falnak. Kezemet hátra csavarva szorít oda tovább. A fejbőröm ég, a hátam és a lábaim is... a testem remeg. A hasam is ég. Szimplán mindenem fáj és csontokig hatoló félelem van bennem. Elsírom magam a feszültségtől ami körbe vesz... ahogy keze előrecsúszik a melleimre. Zokogni kezdek, ahogy keze a gatyámba csúszik... - Miért nem vagy nedves kicsim? Így fájni fog... nem akarsz? - ez örült... tuti örült.
- Nem! - sikítok rá mintha eddig nem lett volna elég egyértelmű.
- De igen! - ordít a képembe... szerintem a nyála rám fröccsen míg üvölt, ahogy elhúz a faltól és háttal vág neki. Ez egy irodaház... vajon dolgozik még itt valaki éjjel?! Könyörgőm a válasz legyen igen... nem akarom ezt... könyörgőm... Egy kicsit hátrább lép, ahogy végignézzen rajtam, én pedig felrántom a térdemet olyan erővel, ahogy csak tudom. Szeme kikerekedik az orrlyukával együtt míg összegörnyed. Én pedig ugrásból kötök ki a lépcsőn újra lefelé száguldózva. Neki csapódok a falnak a túl nagy lendület miatt, ellököm magam és tovább rohanok. Úgy érzem magam, mint egy kis állat, akivel már csak játszik a prédája. A dolgok összefolynak a zokogásom miatt. A mellkasom és a torkom fáj a levegő kapkodásától. - Ne menekülj kicsim! - ordít utánam... szinte érzem a lihegését aligha fél lépcsőnyivel van hátrább tőlem. Oké... meglepetések! Attól mindenki leblokkol míg az agy felfogja. Az három másodperc átlagosan reakció idővel együtt. Csak tennem kell valami váratlant ebben a helyzetben és imádkoznom, hogy bejöjjön. Oldalra vetődöm, megállok ahol vagyok és a korlátba kapaszkodom. Rám néz, míg tovább fút én pedig rárúgok a hátára annyira erősen ahogy csak tudok. A túl nagy lendület miatt seggre ülök. De már fel is állok. Rajta futok át, a fejére lépek, megbotlok... elkapom a korlátot és tovább futok. Ordít... összefüggéstelenül. Egyszerűe ordítva utánam veti magát.
- Nyílj már ki! - sikítok a bejárati ajtóra mire az enged. Kivágom és egyszerűen kifútok az útra. A kocsik dudálva állnak meg satu fékkel. Remegve állok meg a fényszórók kereszttűzében a többsávos úton, zokogva... széttépet pólóval... kissé lógó gatyával... Aki először kiszáll az egy nő... aztán szinte az egész kocsisor is kiszáll, mikor Ben felém lépked... azt hiszem őt is eléggé elintéztem. Vérző orr.. szemöldök... ez a minimum! - Kérem... - sírok fel a legközelebb álló emberhez... ő pedig rögtön beáll elém, kezét feltartva a férfi elé.
- Hívom a rendőröket! - dadogja egy nő zavartan.
- Albus... kérje Albust - hüppögök... nehéz lenyugtatnom magam... a testem nehezen fogja fel, hogy vége van... - Hivatkozzon rám... Zoe Fable - kérem őt a fülénél már a telefonnal.
- Nyugalom - lépked felém egy másik nő... - Vége van csillagom - suttogja míg rám terít egy plédet... Benjamint pedig úgy három férfi fogja közre... Ő maga úgy néz ki, mint egy veszett állat, akit sarokba szorítottak. Pont mint nemrégiben én... Mindenki feszült... az egész utca... dudálások hallatszódnak előre, akik nem értik mi történt. Belőlem ismét feltör a zokogás, ahogy igazán felfogom: vége. A gondolat is fáj... hogy majdnem megint megerőszakoltak.
Egy kocsi motorháztetején ülve... továbbra is remegve az adrenalintól és a sokktól... Így nézem végig, ahogy Albus kiszáll a kocsiból, becsapja az ajtót. Rám néz... megfeszülnek az izmai majd egyszerűen földre viszi Bent és megbilincseli. Odalöki másoknak és felém fut.
- Jézusom kislány, jól vagy? - húz magához rögtön. - Mi történt?! - néz rám értetlenül.
- Én csak... bejelentkezett mint beteg és... én... ő... - fogalmam sincs... ajkaim lefelé görbülnek... magához húz, én pedig felzokogok... sokadjára.


Kukucs! Sajnálom, hogy nem tudok most válaszolni a komikra. Itt jön egy kis hétfői erősítés, és most válaszolni fogok a komikra, ígérem!

18 megjegyzés:

  1. Úristen de rég írtam...nagyon nagyon sajnálom
    Egész életemben csak 1 dologtól remegtem, a mínuszoktól, de ez nőtt még 1-el azóta, hogy olvasom a blogodat
    Ez a rész olyan naon hipermegasztikusancocacolacool volt hogy arra nincsenek szavak (főleg a vakrandiról szólofeljegyzések után :D ), de majd én kreálok ;)
    Ha ezt Zayn megtudja...hát húha, akarom olvasni? (naná, soha nem hagynám ki)
    Hogy telt a szüneted? Meg úgy az egész "amíg nem írtam, mert lusta dög vagyok" életszakasz? Egó növelés jön számodra...megtaláltad 1 ember továbbtanulási érdeklődését ;) (igaz, hogy még messze van, de ha összejön mindenképp írni fogok)
    Sok kitartást a hétre és millió pusszancs <3
    By: Kitti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen semmibaj sincsen:D
      Hahaaaaa, imádom a poénokat!:D
      Hát ha ezt Zayn megtudja.... nemsokára kirakom a kövi részt, csak gyorsba még válaszolgatok a komikra. Hogy telt a szünetem? Fosul...:D Az élet szakasz is fosul.
      Megtaláltam? Én? Nocsak nocsak... csak nem pszichológia netán?:D Mindenképpen írj, ha összejön!
      Puszi, imádás van! <3

      Törlés
  2. Meg mindig megtudsz lepni.:) Sok blogot olvastam mar ami egy ido utan unalmas lett vagy egszerre tortent benne minden es mar az volt sok.De ez meg mindig nem unalmas,lapos sztori es egy reszben pont csak annyi tortenik hogy alig varjam a kovetkezot.:D El se tudom kepzelni hogy honnan van ennyi fantaziad.:) De a resz mint mindig nagyon jo volt :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök! Igyekszem:D Elárulom végre a fantázia kérdést... sehonnan. Eskü...:D Nektek is pont ugyan annyi van, mint nekem, de komolyan! Köszönöm szépen, imádás van! <3

      Törlés
  3. Heyho Des!
    Fordulatok és meglepetesek koronazatlan királynőlye :)!

    Zayn....na vajon hogy tudja meg...esetleg megint a mêdiábol?
    Vagy ép pont vegeztek mindennel es haza megy...amolyan meglepeteskent...keresi Zoet...akkor veszi eszre a hivast...
    Remélem Zoe megengedi h bevigyek kivizsgalni...mondjuk ha engedi ha nem Albus beviszi...

    Egy a lényeg te gennyedék mindegy hogy ép börtönben leszel...tanuld ki a lathatatlanság titkát...mert Zayn máskép megtalal...mondjuk igy is...szaval ennyi..
    Des imádtam!
    Kiszonom hohy ezt a reszt is olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm-köszönöm *meghajol*
      Hát vajon hogy tudja meg? Spoiler: egy galamb lábára kötnek egy levelet, és az viszi el neki.
      Amúgy komolyan mondom, ezeket nekem írd le privibe, később ötleteket tudok belőle meríteni aztán azt hiszitek én vagyok itt a királycsászár a fantáziámmal...:D
      Én köszönöm a folytonos komizást! Imádás van! <3

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Hahahaa, tömör de gondolom benne van hirtelenjében minden:'DDD Imádás van! <3

      Törlés
  5. Na jó, ez a fejezet annyira felülmúl mindent, hogy még én sem tudok elmenni szó nélkül. WOW. Kurva jó lett. Ezek után.. egyre magasabbra és magasabbra teszed a mércét és mégis képes vagy megugrani. Hogy csinálod??
    Irigylem a fantáziád és a kitartó képességed. Hány oldalnál jár már Wordben (ha ott írsz) a történet? El sem tudom képzelni.
    Csak így tovább!
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wohohohooo!
      Örülök, hogy nem bírtál csak úgy lelécelni és hagytál magad után nyomot! Köszönöm:3
      Én nem rakom magasabbra a lécet, szimplán ti érzitek így, én én alatta sunnyogok, csak mindig pislogtok, mikor éppen átsuhanok alatta:D
      Nem-nem, still nincs fantáziám. Legalábbis nem több, mint itt akárkinek. A kitartásom pedig pocsék, komolyan. Kukkants a Jades blog fele, az ott az élő példa:D Sajnálatosan nem wordben írok, szóval fogalmam sincs, persze jó lenne tudni... de a gyásznak van kedve bemásolni az egészet, hogy kiderítsem:D Úgyhogy már ketten nem tudjuk elképzelni. Köszönöm szépen! Imádás van!:3 <3

      Törlés
  6. Huuu hat okee..
    Csak nyugalom semmi gond
    Hogyan lehet igy itt abba hagyni?!
    Te uristen ez valami borzasztoan szar erzes hogy nem tudom mi fog torteni
    Es ami Zoeval is tortent ma hat az te kurvajo isten undorito megjo hogy eltudott futni az a szemet elol
    Imadas van a reszel!
    Hamar kovit pls
    De persze hozzod ugy ahogy idod engedi
    Szep sulit ha szep lehet inlabb lennek a pokolba mint suliba:)
    Na jooo hagyjuk a satanista megjegyzeseimet🎚👿😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huuu hát nyugalom van, senki nem izgatott:D
      Hát nagyon egyszerű amúgy, fogom magam, rámentek egyet még a részre, aztán bezárom és nyítok egy újat, plusz egyet hozzá adok az előző rész számához...:D
      Uramatyám nemsokára olvashatod mi fog történni! Na vajon... elárulom: Zoe átműteti magát és a stroynak vége mert Zayn nem ismeri fel többé. Sad.
      Jön a kövi, csak még végig nyomom a komikat!:D Időm engedi, lustaságom visszatart, a részek ki akarnak törni a bloggerből meg azért ti is eléggé nagyon inspirálóak vagytok, hogy kirakjam azokat a részeket...:D
      A sátánista megjegyzések helyet kapnak a blogon, amennyiben az iskolával párhuzamot vonunk! Ámen és dicsértessék!
      Imádás van!:3

      Törlés
  7. Ufff azt hiszem most tätogok mint egy hal.. az elejen mikor irtäl Benröl h jön es kesön.. valahogy belemnyilalt a gondolat.. csak ne hogy csinäljon valamit.. ès bejött.. huu azt hiszem megint alkottäl.. ja és mindig akkorät dobban a szivem ha uk rész van h szerintem egész Németország hallja.. siess nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vau neked is.
      Egyszer kutya, aztán hal... elképesztő:D Bejött az a gondolat, tessék lottót venni! A szívritmus zavarért a blog nem vállal felelősséget, minden egyéb egészségi probléma fellépése esetén, kérjük keresse fel a háziorvosát. Imádás van és köszönöm! A részt nemsokára kirakom. <3

      Törlés
  8. Úr Isten... Ez brutális rész volt. Rendesen pánikoltam én is annyira bele éltem magam az olvasásba. Olyan vérnyomásom volt míg olvastam... Hűha... Nekem is gyanús volt ez az alak, de akkor már biztosan mikor hangosan akarta a zenét hallgatni.
    Kíváncsi vagyok vajon Zayn miért nem vette fel a telefont...
    Remélem hamar tudod hozni a részt, mert bele fogok őrülni a kíváncsiságba.
    Még mindig eszméletlenül jól írsz, imádás van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kisjézus!
      Helyes... éld is:D Komolyan, itt mindenkinek valami betegséget okozok. Valakinek a szíve dobog félre, itt vérnyomás bajok... komolyan tessék felkeresni azt a háziorvost mert nem vállalok felelősséget:D
      Zayn azért nem vette fel a telefont, mert éppen egy új komunista céget alkotott aminek a neve irreleváns elefánt lett.
      Már este jön is az a rész.
      Köszönöm szépen, imádás van!:3 <3

      Törlés
  9. Jézusom... nagyon jó rész lett! Izgalmas és egyszerűen azt éreztem erre muszáj kommentelnem. Annyira örülök, hogy ilyen sűrűn jönnek a részek és ezt nem tudom elégszer megköszönni, marha jól írsz és ilyen sokszor is kapunk belőle.... nagyon nagyon jó a blog és imádom! Már kíváncsi vagyok Zayn reakciójára és, hogy ezek után tudja-e folytatni a praxisát... bár ahogy ismerjük tuti. Izgatottan várom a részeket.
    Kitartást a sulihoz és minden máshoz. xx Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SZŰZMÁRIA!
      Elég sok itt a bibliai utalás a kommentszekcióban és az orvosra szoruló betegség aránya is... gyanús.
      Köszönöm szépen! Nagyon helyesen érezted, feldobtad kétszer is a napomat. Amikor olvastam először a komidat, és most is!:D Még pár komi és köszönömnek fogom venni, tökéletes módja a köszönöm kimutatásának:D Örülök, hogy tetszik:3 A kitartás fontos, a kitartás kell. Imádás van! <3

      Törlés