2016. november 6., vasárnap

134. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Nem - zordan jelentem ki, majd kinyomom a férfit és a fotelhez vágom a telefonomat.
- Tudtad, hogy ez lesz - motyogja közbe Zayn.
- Nem fogok azért interjút adni, mert meghalt egy betegem! - kiabálok rá. Felém pillant a laptopról.
- Ne is adj - rázza meg a fejét. - Undorító, de azt hiszik, mivel már volt egy szereplésed, így ezt is elvállalod - mutat a telefon felé. - És ezt te is tudod Zoe. De kiabálhatsz velem, attól még szeretlek - félre rakja a laptopot. Leülök az étkező asztal melletti székbe. Rohadtul igaza van. Tele van velem a net. Tele van Nick-el a net. Tele van az egésszel a net. Most még gif is vannak rólam... sok mindenről. A szereplésemről az interjúban, de még arról is találtak, hogy rohanok... vagy hogy leguggolok... vagy hogy az ég felé nézek. Zayn mutatta meg őket. Bár nem rajongott értük, azt mondta inkább most szembesüljek vele. - Beszélhetnénk? - kérdi kihúzva egy széket mellettem és leülve.
- Persze - pillantok fel rá míg a gyomrom össze rándul. Könyökeit megtámasztja az asztalon... megdörzsöli arcát a tenyerével... félek.
- Híres vagy - nyögi ki.
- Ez ne...
- Az leszel... vagy már most az vagy... nekem mindegy. Később jobban az leszel. Ezt szerintem esélytelen elkerülni - int a laptop felé.
- De én csa...
- Tudom. Te "csak" egy pszichológus vagy. Aki túl jól csinálja a munkáját. Ráadásul senki nem tudja a munkáját, mert annyi helyen vagy és voltál. Még az F.B.I.-nál is. Zoe te gyönyörű vagy és...
- Nem értem e..
- Ne vágj közbe egy kicsit, jó? - pillant felém szomorúan. Biccentek neki, folytassa csak, bár rohadtul nem értem, hova fog ez mind vezetni. És rohadtul remélem, hogy nem a szakításhoz, mert akkor szétverek valamit. - Gyönyörű vagy. Akármennyire is pöcsnek fogsz tartani, a médiában ez fontos. Szóval... nyáladzó pasik csak azért követnek téged, mert egyszerűen... észveszejtően helyes vagy - köhög párat... zavarban van. Nyálukat csorgató pasik? Ugye nem féltékeny? Oké, hogy kapok férfiaktól leveleket, de ő is kap nőktől! - Egyszerűen az emberek kíváncsiak rád, mert okos vagy és szép is. Mert máshogy gondolkozol és érdekes személyiség vagy. Mert teszel valamit a világért - kezeit leengedi. Összekulcsolja őket az asztalon. - Érdekled őket. Mindenkit másért... de már most meg van a saját rajongó táborod. - Számat nyitnám, de fejét megrázza. - Nem akkora mint a mienk, nem is állítottam! De van, és nem kicsi. - felém néz fintorogva. Igaza van. - Szóval... az emberek felismernek téged az utcán már most. Később többen lesznek mert több dolgot fogsz csinálni és többet leszel közszereplő. Az isten szerelmére mini videókat csinálnak már rólad! - csattan fel.
- Hova akarsz kilyukadni? - közbe vágok... mert most már rohadtul félek.
- Nem akarod átgondolni... hogy felvállaljuk egymást? - fejét lehajtva kérdezi meg. Hátradőlök...
- Legalább nem szakítani akarsz... - sóhajtok fel valamilyen szinten megkönnyebbülve.
- Rohadtul nem akarnék... de ezt is szarul bírom - suttogja halkan és a csomó megjelenik a torkomban. Mégis szakítani akar?!
- Zayn én...
- Megértem a helyzeted. Tényleg - vonja meg a vállát rám nézve. - De mi lesz később? Nem... nem tervezel velem semmit? - elfintorodik... azt hiszem ugyan annyira fél ettől a beszélgetés végétől, mint én.
- De! - vágom rá rögtön.
- És hogy, ha szabad megkérdeznem? - hajába túr, szemeit lehunyja. - Én... én tényleg akármikor oda vonszolnálak a kibaszott oltár elé... de elvileg nem is ismerlek - olyan szomorúan pillant felém... a szívem pedig olyan nagyon gyorsan ver.
- Nem vagyok benne biztos, hogy kibírnám azt a robbanást, ami ezzel járna - nem nézek a szemébe, a falon logó képre nézek amit ő festett. Éjjel egy erdő...
- Sehova nem tudunk elmenni... Londonban főleg nem Zoe. Itt mindenki ismer már. Túl nagy a nyüzsgés mindig. Meddig bírnád, hogy sehova nem mehetünk? Hogyha esetleg egyszer összefutunk az utcán véletlen, akkor nem csókolhatsz meg és hozzám sem szólhatsz? Meddig bírjuk azt, hogy egy házban éljük a kapcsolatunkat, mert máshol meglátnának minket? Meddig akarod ezt az egész titkolosdit csinálni?! Most még felvállalhatnánk azzal, hogy a nagy figyelem miatt ami ránk irányul, és a shipperek miatt ismerkedni kezdünk és tényleg lesz valami. Most még megcsinálhatnánk ezt de...
- Kérlek - nézek rá felhördülve.
- Mond mit kérsz, és megcsinálom! - Tárja szét a karjait idegesen.
- Nem tudom! - csattanok fel.
- Én tudom ennek mi lesz a vége! - hangját felemeli. Nézem a nyakánál az eret ami kidagad. A villámló sötétbarna tekintetét. A kissé hullámos haját, mert nemrég mosta meg és nem szárította meg.
- És mi? - hangom halk, majdnem beleroppan a tüdőm, de akkor is ránézek míg megkérdezem tőle. Hátra dől... fejét hátra hajtja és nem válaszol.
- Egyszerűen csak engedned kéne, hogy felvállaljalak végre - erős váltás a megtört hangja az előbbi kiabáláshoz képest.
- Őszintén... - kezdek bele kissé remegő hangon. - Teljesen őszintén nézz rám és valld be magadnak is - kérem őt, mire rögtön rám pillant. - Szerinted bírnám azt a gyűlöletet ami veled járna? Hogy megkapnám, hogy rajtad akarok felkapaszkodni, mint az előző két csaj aki kiderült? - lábam idegesen jár az asztal alatt. - Képes lennél összekaparni? Mert hogy abba nem maradna a gyűlölet... és komolyan bevallom neked, hogy az lenne az utolsó pont amit most elviselnék az életembe. Ha ok nélkül utálna a fél világ, és ha megkérdőjeleznék a munkát, amiért vért vállalok - eltakarom kezeimmel az arcomat, csak azért, hogy ne lássa, hogy próbálom visszafogni a sírást. - De kurvára nem akarlak elveszíteni - hangom elcsuklik, utálom magamat érte. Hallom, hogy levegőt vesz, hogy mondjon valamit, én pedig úgy érzem, akármit is mondana, az rossz lenne. - Ne mondj semmit, csak azért, mert most kiakadtam! - rekesztem belé a szót szipogva, de visszafogva magam. - Azért ne mondj semmit, mert sajnálsz. Komolyan beszélj, ha beszélsz! - kérem őt megtörölve a szemeimet, mielőtt kibuggyanna a könnycsepp, aminek nagyon nem kéne.
- Én sem akarlak elveszíteni - simít végig a kezemen magához húzva. Aztán végül oda nyúl értem és az ölébe húz. Én pedig hozzá bújok.
- De...? - kérdezek rá, mert biztos, hogy van egy de. Mindig van egy de.
- De így elfogjuk egymást - ahogy kimondja, úgy érzem a csomó megvette a helyet magának a torkomban. A gyomrom pedig végérvényesen úgy döntött, hogy ő mától kisebb lesz. Az agyam pedig magára tetováltatta a szavakat amiket most kimondott, csak hogy soha ne felejtse el. - És nem mondom, hogy te veszítesz el engem. Azt mondom, hogy neked is eleged lehet belőle egy idő után. Hogy emiatt túl sokat fogunk veszekedni. Bár tudom, hogy én fogok többször kiakadni... de így gondolom. - végig simít a hátamon. - Szeretlek - suttogja a hajamba én pedig majdnem felröhögök.
- Most lett kijelentve, hogy konkrétan a napjaink megvannak számlálva, amíg ki nem akadunk annyira, hogy... szakítsunk - mély levegővétellel tudom csak kimondani. Zayn meg én nem leszünk együtt egyszer. Lesz olyan... amikor már nem csókolhatom meg, és mást fogok utána keresni... ezt a gondolatot pedig az agyam most körberöhögi, lerugdossa a szívemig, a szívem pedig felgyújtja és a lángjába veti magát, hogy együtt égjen ezzel az ostoba gondolattal. Ami igaz lesz... csak még nem tudom felfogni.
- Nem azt mondtam, hogy szakítani fogunk. Azt mondtam, hogy nehezen fogjuk bírni és túl sok lesz miatta a feszültség kettönk között és...
- Ne vond vissza azt, amit burkoltan kijelentettél - hajolok hátra tőle, hogy megnézzem a szemeit magamnak. Fáradtak... és nem tudom, hogy maga a sztárság és a sok meló teszi ezt vele... vagy én. - Jogos... megértem - biccentek neki.
- Tényleg szeretlek élet - simít végig az arcomon egy szomorú mosollyal. Azt hiszem, én csinálom ezt vele.
- Összepakoltál már? - terelem el a szót, míg kiugrok az öléből.
- Igen - néz utánam... nem emlékszem már, melyik városba mennek adni egy-két interjút. De tudom, hogy legalább négy napig ellesznek. - Éjjel indulunk - húz magához hátulról. Én pedig nézem a bőröndjét.
- El kéne intéznem pár telefont - tolóm el magamtól a kezét.
- Mihez? - nem engedi... magánál tart. Meddig?
- Időpontok miatt, három új ember is írt e-mailt szóval...
- Túl vállalod magad - leül a kanapéra, és maga mellé húz. Fejemet az ölébe hajtom. A hajammal kezd játszani...
- Nick... már nincs a kliens listámon. Mr.Martin eléggé meggyógyult, havi egy konzultáció elég lesz vele, és Oliviat át kellett küldjem egy pszichiáterhez, mert gyógyszeres kezelést igényel a betegsége. Pont bejöhet három ember - vonom meg a vállamat.
- Talán jobb lenne, ha egy kicsit pihennél is - végig simít arcom élén és elfintorodom.
- Nem szeretek pihenni.
- Tudom, szereted magadat lekötni - fintorg vissza rám. - Lehet... hogy szembe kéne már nézned a gondolataiddal Zoe - tekintetét elkapja rólam, az asztalra néz. Mintha otthagytuk volna magunkat. A lényünk két darabja ott szenvedne majd az idők végezetig. Én pedig sajnálom őket.
- Szembe nézek velük - nem tudok nem szembe nézni velük. Bár magam sem tudom, most mire gondolhat pontosan. Apámra? Nickre?
- Jó - hagyja rám de kicsit megcsóválja a fejét. Nézem őt, innen alulról míg a keze továbbra is a hajammal játszik. Szakítani fog. Nem tudom mikor, nem tudom még, hogy miért... de fog. És ez rányomja a bélyegét mindenre. Úgy nézem őt most, hogy tudom, lesz olyan, amikor rohadtul nem látom őt többé. Mint amikor először találkoztunk és haza mentünk az osztálykirándulásról. Azt hittem, soha többé nem látom őt. Az álla vonalát... azt a kis sebet a nyaka és az álla hajlatnál, mert borotválkozás közbe majdnem bealudt. A száját, az orrát, a szemét, a haját... mindent meg akarok jegyezni. Azt is, milyen érzés, hogy a hajamat csavargatja.
- Haza jössz majd? - kérdem meg végül elhadarva a kérdésemet.
- Mi? - néz le rám értetlenül, és még a keze is ledermed.
- Nem tudom - inkább ez a válasz, mint hogy kifejtsem neki, hogy "Haza jössz-e még... hozzám...?"
- Élet... - suttogja szemöldök ráncolva.
- Nem tudom Zayn - sóhajtok fel megdörzsölve arcomat. Mi van, ha talál majd ott, egy másik lányt? És... remegve fújom ki a levegőt. Egyszer egy ilyen alkalommal, nem fog már haza jönni. Egyszer ő már tényleg nem lesz az enyém. Akkor... vajon én az övé leszek még? Vagy túlteszem rajta magam? Mi lesz velem és vele? Velem az, amikor először nem írt egy hónapig? Talán az, amikor én hagytam őt ott? Vagy csak simán tovább költözök megint valahova... túlvállalom magam egészen addig, míg nem fogom utána számolni a napokat? Ha valaki meghal, számolok utána. Mint Rollnál és apunál. Addig számolsz, amíg fáj. Rollnál kicsivel több mint egy hónap volt és aztán elfejetettem számolni. Apunál órákkal kezdtem számolni. Aztán napoknak, végül hetekben és aztán hónapokban. Az ő számolását még mindig nem hagytam abba. Kilenc és fél hét. Körülbelül két hónap. Fogalmam sincs, meddig fogom számolni... és fogalmam sincs, Zaynt meddig fogom számolni majd.
- Mindig haza jövők majd... hozzád haza jövők élet - suttogja míg lehúzza kezeimet arcomról és felém hajol.
- Meddig? - mosolygok rá gúnyosan, ő pedig belülről rágni kezdi az ajkait. Megbánta, hogy beszélt velem erről. Én is megbántam... nem akartam ezt tudni. Akármilyen önző is vagyok emiatt, nem akartam tudni!
- Ameddig hívsz - válaszolja meg a végül egy lassú biccentéssel.
- Te is tudod, hogy ez kamu - motyogom neki.
- Gondolod? - kerül fölém egy értetlen arckifejezéssel.
- Igen - jelentem ki nehezen, de érthetően és tisztán.
- Szarul gondolod! - förmed rám. - Rohadtul akármikor visszafutnék hozzád, ha csak rám pillantanál is! Nem akarok szakítani veled fogd már fel! Nem azt mondtam, hogy ki akarlak dobni és nem szeretlek. Szeretlek! Rohadtul... komolyan, ölnék is érted ha kéne cica! Nem akarlak elveszíteni, de rohadtul elfoglak, mert nem lesz neked elég ez az egész. Nem érdekel mit csinálsz, hogy levágatod-e a hajad vagy úgy döntesz, hogy stílust váltasz! Leszarom, mert az enyém vagy és megkaptalak és van egy hely, ahol simán együtt vagyunk de te is tudod, mint én hogy nem ilyen a személyiségünk. Hogy nem voltunk bulizni együtt hónapok óta! És rohadtul imádsz bulizni, mint én. És főleg veled... beledöglők, hogy nem táncolsz velem és nem látom, amint fintorogsz egy shot után, beledöglők, hogy nem tudlak elvinni helyekre és megadni neked mindent. Mert mindent megérdemelsz. Hatvanezer házat veszek neked, ha ezzel megadhatok neked egy kicsit abból, amit megérdemelnél. Felakarlak vállalni, azért hogy elvihesselek vacsorázni, hogy lekapjalak az utcán, hogy elvigyelek fagyizni, azért, hogy fürödjek veled egy tóban! Azért akarlak, hogy nyilvánosan tapizhassalak, hogy megmutathassam a szívás nyomokat a nyakamon, hogy mások irigykedjenek rám. Látni akarom, ahogy mások felfogják, hogy az enyém vagy! Kocsikázni akarok veled éjjel, inni akarok veled és a haverjaimmal... röhögni egy padon. Esküszöm még azt is akarom, hogy egy bokorba hányj velem egy este után, csak mert túl sokat ittál... Le akarom vinni Khalidot sétálni. Veled akarom levinni Khalidot sétálni. El akarom menni veled futni. Azt akarom, hogy ne a hátsó ajtón gyere be a stúdióba, ha kaját hozol nekem. Veled akarok menni bevásárolni... cseszek rá még akkor is ha esetleg tampont kéne neked venni! A picsába Zoe... veled akarok lenni százszázalékosan... és... valaki veled lehet majd. És akkor rájössz, mennyire hiányzik az egész és... - nem... nem lesz semmi és. Megcsókolom, a kanapéba présel a testével. Végig simítok oldalán, ezzel felhúzva rajta a pólót, majd oldalra is dobom. Kipattintja a gatyám gombját és a testem remeg bele a továbbra is leragadt gondolatnál... neki is lehet valakije, aki megmutatja neki, mennyi minden hiányzik. Egy dologban legalább biztos vagyok... a szexet senki nem fogja felülmúlni nála. Nálam sem.

6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Heyho Des!
    Azt az érzelmileg befűtött és omlásveszélyel megfenyegetett szívbillentyűzavaros mindenségit neki!
    -Zayn hidd el nekem teljesen megértettük mit szeretnél...Zoé is érti...
    Én hidba vágtam magam a nagy monológod után...igen az elején kicsit te is keményre vetted a dolgokat...és ez már ott lebeg köztetek...de igazából már kitudja mióta köztetek van...multkor félig jogosan Zoé akart cuccot pakoltatni vagy magának vagy neked...mindegy volt csak valamelyiktőtök költözzön....aztán hála a sziveteknek aki megagyabugyálta az agyatokat..nem lett költözés..., de egyre több minden szorítja körétek a mancsát....és fenyeget meg azzal, hogy külön válás lesz a nagy nyomás vége....igen előbb utóbb lesz valami...egy biztos..mindig minden körülményekközött számíthattok egymásra...még akkor is ha majd úgy tünik, hogy nem...
    Lehet, hogy kellettlenül is kell a "vég", hogy rengeteg minden csapódjon le- na de rendes vagyok nem csapódott még elég minden én meg még többet ajálgatok? :D- de arra értem, hogy úgy egyenként rendeződjenek a dolgaitok..., hogy meglássátok hogy ki merre és hogyan menne...mi hogyan lenne...habár ennek úgy is egymás ölében kikötés lenne...de lehet, hogy "ez a hideg levegő kell ahhoz, hogy minden rendben legyen" szaval gonosz vagyok nem a szünetet mondom...mert az csak egy kupac homokos víz...hanem a véget....sajnos afelé halad a robogó vonat...de egymásra fogtok találni...:D Ehej de rendes vagyok....oké oké imádlak én benneteket azért és hidjétek el a legjobbakat kívánom nektek :D

    Na Des azt hiszem, hogy ki elmélkedtem magam és ki akasztottam a főhöseinket...Te pedig jókat röhöghetsz rajtam, vagy épp csóválhatod a fejed...hogy hogy nem zártak még be valahova...-megsugom mindig beszórtam magam liszttel és úgy tettem mint akit tényleg nem látnak meg...aztán úgy döntöttek, hogy nem kell nekik oda egy ennyire buggyant elme :D
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám <3
    Teletabis nagy ölelést :D :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na tessék megint én vagyok annyira elindul az agylavina, hogy mindig kihagyok valamit....totál kész vagyok a fogalmazás módodtól eszement jó! Frenetikus vagy! Köszönöm szépen az élményt!

      Törlés
  3. Hali
    Ennel a resznel kicsit haragszom zoera :( ... ketsegbe kene esnije hogy zaynt elvesztheti meg barmit megtenni hogy nehogy bekovetkezzen... szerintem most kicsit onzo volt :/ varoom a kovit.. ez a kedvenc blogom... ez utan a blog utan nem nagyon tudok masik blogot olvasni :( nem uti meg a szintet ... mikor lesz kovi 😍😍😍???? 😢😢😢😢😟😟😟

    VálaszTörlés
  4. Imádtam! Remelem nem fognak szakitani es, hogy ezt a problemat is megoldjak! Zayn annyira edes (mondjuk mikor nem?:) ) Zoe nekem kicsit furcsa es gondolhatna masra is, ebben a reszben kicsit onzo volt szerintem is. Khalidot kicsit hiányolom. De ettol függetlenül fantasztikusat alkottal megint!! Imadom Zoe-Zayn párost*.*
    Ui. De Jade-Zayn párost is legalább ugyan ennyire.Nagyon hianyoznak a reszek!:( es kivancsi vagyok a történetük végére! :D (remelem nem bantottalak meg ezzel)
    Ui2.remelem jonnek a reszek akkor is ha holnaptol mar nincs szunet:)

    VálaszTörlés
  5. Des! Kérlek maradjanak együtt! Már ennél a résznél is majdnem bőgtem... Anyira cukik, nem akarom, hogy szakítsanak! Kérlek!!!
    Xxx Bo

    VálaszTörlés