130. Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Úristen... - oké... nem vagyok isten. Automatikusan adok egy zsepit a lánynak.

- Zayn - vigyorgok rá, ő pedig felsikít.

- Hogyne! - vágja rá valamire mellettem Niall.

- Köszi, hogy eljöttél - firkantom alá a fényképet és már tolóm is tovább Lounak. Ez megy... fél órája. És őszintén leginkább az összes lányt megölelgetném, hogy ne sírjon. Mert miattunk sírnak... és ez jó érzés, de rossz is. Szerintem már vagy hatszáz zsepit szétosztottam.

- Te vagy a kedvencem! - közli velem egy remegő hang.

- Köszönöm - mosolygok rá. - Hogy hívnak?

- Amelia - ejh...

- Örülök a találkozásnak Amelia - mosolygok rá tovább, míg a nevét is oda írom, és egy szívecskét. Fáj a kezem. Valahol a harmadik százas elhagyása után nem számoltam, mennyit írtunk alá. És most sem számolok. Idegesít, hogy nem tudok velük rendesen beszélgetni. Hogy csak pár másodpercet kapnak... de egyszerűen annyi rajongó van, hogy képtelenség ennél több időt velük tölteni. Egy telefont felemelnek, oda vigyorgok, a lány pedig egy hálás mosollyal halad tovább.

- Az egy rózsa - bők oldalba Louis.

- Virágot a virágnak - szólal fel Harry míg kikapja a csaj kezéből aki bele se tudott kezdeni a mondanivalójába. - Szóval tessék angyalom - nyújtva vissza neki, én pedig egyszerűen felröhögök. Harry komolyan tökéletesen tud flörtölni a lányokkal. A csaj felsikít, pedig a saját rózsája. Egy nagyobb tömeg megy le ismét, mikor valami keményebb papír is becsúszik Harry ellé.

- Hozzám jössz? - kérdi meg a lány az asztalra dőlve.

- Persze drágám - Harry tolla már a papírhoz ér mikor ellököm a kezét.

- Ember, ezen pecsét van - mutatok a hivatalos iratra. Ez komoly teljesen hivatalos. Az autogram osztás leáll a részünkről és bámuljuk a lányt, aki ki akarja csikarni Harryből az aláírást.

- Bocsánat de... de nem - habogja össze zavarodva. Harry majdnem megnősült. A biztonságiak kivezetik a lányt, mi pedig kapunk emiatt öt perc szünetet. - Baszki! - túr a hajába mikor kiérünk a csendes folyósora.

- Mostanra házas lennél Harold - nevet fel Louis egy kávét kevergetve.

- A hősöm vagy - néz fel rám Harry.

- Jaja, ezentúl te fizeted a kajám - vigyorgok rá.

- Komolyan baszki! - csattan fel.

- Nos, nem mondhatod, hogy ő nem szólt. Megkérdezte, hogy leszel-e a férje - nevet fel Liam.

- Kaptam csokit - mutatja felénk Niall a bonbont.

- Lehet parti drog van benne, nézzétek a szőke fejét, mert ő meg egy pincében ébred - vigyorodom el.

- Harry gyűrűvel és asszonnyal az oldalán - Liam hátra hajtott fejjel röhög.

- Én még mindig csak répát kapok - fintorodik el Lou.

- Nos, kaptam kotont, a fejemmel - mutatom fel a kis tasakot a zsebemből elővarázsolva.

- Az meg lehet ki van lyukasztva, és este rád hajt a csaj - szememet megforgatom Harry feltételezésére.

- Zoe örülni fog neki - felröhögök Lou arcát látva.

- Úgy az igazi, ha bőr a bőrhöz ér - csóválom meg a fejem.

- Több információ mint amire szükségem lett volna - sóhajt fel Niall.

- Nem használtok gumit? Haver... komolyan. Nem akarunk még gyereket! - mordul rám Liam.

- Nem mind az ötünknek lesz - húzom az agyukat.

- Oh istenem - nyög fel Harry.

- Gyógyszer faszarcok - rakom vissza a zsebembe a gumit.

- Szóval... van tesója? - pillant felém Louis vállat vonva.

- Foglaltak, vannak tippjeim miért - nevetek fel. Mind a hárman hasonlítanak, és bár nekem tényleg Zoe jön be közülük a legjobban, képtelen lennék letagadni, hogy a nővérei is elképesztően jól néznek ki. Más kérdé, hogy Nancy stílusa nekem túl nehéz, és Li sem túl őszinte számomra. Szóval ja... Zoe segge a világ legjobb segge, és személyiség terén is verhetetlen.

- Vissza fiúk - pillant be hozzánk Paul.

- Még mennyi idő? - kérdi meg Niall. - Fáradt és éhes vagyok - fintorodik el.

- Szerintem már csak egy óra srácok - együtt érző mosolyt kapunk. Még jó, hogy nem minden koncert után van ez. Tényleg rohadt sokáig tart, és a kezem már lerohadt. De annyira jó találkozni a rajongókkal... olyan sokan vannak!

---

- Shh.. shhh - kérem Khalidot ahogy belépek. De ő felugrik rám. Az ajtó kissé hangosan csattan a hátammal. Khalidra ráfintorgok, de mikor végig nyalja az arcomat, már csak felsóhajtok. Tappancsai a vállamon vannak és így pontosan akkor mint én. Végig simítok az oldalán, ő pedig vissza zuhan a lábaira. Mutatóujjamat a szám elé rakom, hogy maradjon csendben. A cipőmet leveszem és elfintorodom, ahogy meglátom őt szétterülve egy csomó papír alatt a kanapén. Persze, hogy mindig bealszik mert ki akarja ütni magát. Picsába már... előbb utóbb szembe kell néznie az apja halálával, ez sehova nem fog vezetni. Felsóhajtok, elkezdem lepakolni róla óvatosan a papírokat. Szinte már mindet leveszem róla... és akkor realizálni is kezdem a dolgokat. Nevek, korok... adatok tömkelege, képek és... kiértékelések. Rendőrök, ügynökök, katonák...

- Mi a fasz?! - csattanok fel, mire ő összerezzen. Kábán pislog rám, a szívem túl gyorsan kezd verni. - Zoe ez mi a fasz? - mutatom felé a papírokat. Orromon kapkodni kezdem a levegőt. - Zoe! - azt akarom, hogy most azonnal felkeljen és kezdje el megmagyarázni ezt az egészet! A pánik az arcán többet elárul, mint amit szavakkal össze akarna kamuzni.

- Én... - felül... végig nézi a papírokat.

- Ne azt nézd mit tudhattam meg, hanem mond már el mi a faszt titkoltál már el megint! - Az asztalra dobom a lapokat. Khalid rám mordul a hangom miatt és ezzel figyelmeztet is, hogy vissza kéne vennem magamból.

- Mi a fasz... - dörzsöli meg a szemeit és látom rajta, hogy túl keveset alszik. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy ma alig evett... de egyelőre a katonák jobban érdekelnek. - Ahj... - felnyög, felnéz rám. Én pedig csak várok... - Albus... - elfordulok tőle, idegesen lépkedem körbe-körbe, hogy levezessem a feszültséget. - Az egészet csak addig vállaltam el, amíg be nem indul a hely és...

- Mit is vállaltál el? - fordulok vissza széttárva a kezeimet.

- Csak alkalmassági vizsgálatok és...

- De Zoe... miért nem szóltál?! - mi a faszért nem tudott nekem szólni?! Miért csinálja mindig ezt?! Könnyebben túl teszem magam akkor, ha szól, mintha így kiderül ez az egész faszság! - Mi a búspicsáért tűnt nehéznek, elmondani? Hazudni kurva jól tudsz már - túrok bele a hajamba őt nézve.

- Ne csinálj úgy, mintha sokat hazudnék - kéri az orrnyergét masszírozva. - Nem akartam veszekedni ezen - mutat a papír tömegre.

- Remek, most nem veszekszünk - mosolygok rá, de még a kamu és ironikus mosoly sem megy. - Baszdmeg - sóhajtok fel a konyhába menve.

- Mintha megcsaltalak volna - nevet fel gúnyosan.

- Sorold el hányszor hazudtam neked - fordulok vissza idegesen. - Sorold el!

- Öhm... nem emlékszem hogy hívták... túl sok volt - fintorog rám.

- Ez most komoly? - rökönyödöm meg.

- G... Geneva? Ginova? Nemtudom... aztán a milf - esküszöm felröhögnék, ha nem az lenne a téma, ami.

- Megcsaltalak - ez igaz... ez ellen nem tudok mit mondani. - És egyedül az elsőről nem tudtál!

- Jogos... legközelebb bemutatsz a következő csajnak és a hálószobánkban dugod meg? - vonja fel a szemöldökét.

- Azt elismerem hogy csináltam egy csomó faszságot... de rohadtul nem hazudtam a szemedbe ennyiszer, mint te az enyémbe - idegesen pillantok le rá. Olyan kicsinek tűnik így mellettem.

- Cseszd meg! Ez csak meló! És te mindig kiakadsz rajta! Csodálod, hogy nem akarom elmondani?! - hangja olyan élésen csattan, Khalid megint morog... mellkasomnál fogva lök el magától... hátrább lépek, hogy ne essek el. Idegesen nézek rá. Komolyan nem érti meg?!

- Azok után... hogy mikor közölted, ez nem veszélyes - mutatok körbe most kivételesen az egész kibaszott világra utalva. Londonra utalva - rá fél órára majdnem megöltek... ja, kiakadok. Az én kurvaszámat - emelem fel magam elé a két kezemet.

- De baszki! - nyög fel tenyereibe temetve az arcát. Utálom ezt a megtört testtartását... elfordulok. Nem akarom látni. - Ezt tanultam ki... ez a munkám. Ezt szeretem! - hangja elcsuklik. Utálom, ha sír. - Úgy, mint te a sikítozó lányokat - röhög fel kelletlenül. Felé fordulok, kezeimet zsebre dugom. Fájdalmasan és értetlenül nézek rá. Talán...

- Lehet tényleg túl fiatalok vagyunk ezekhez, ha még azt sem érted meg, miért megyek be mindennap a stúdióba, és miért viselem el azt, hogy elveszik a magánéletemet - rohadtul miatta csinálom. És... még mindig nem érti. Hátrább lép, egy icipicit, de hátrább lép. Mintha undorodna tőlem.

- Ezt most komolyan kimondtad?! - olyan halkan kérdi meg, mint ahogy én tényleg, valóban kimondtam. És olyan erős váltásnak tűnik, hogy beleszédülők.

- Nem - rázom meg a fejemet. - Ez faszság volt, bocs - ismerem be... ez túl nagy faszság volt vele szemben.

- Baszdmeg magad Malik! Sőt... szedd fel az első sikítozó kurvát és azt baszdmeg - hördül fel elsétálva mellettem. Ha nem veszekednénk, megkérném hogy a rajongóimat ne hívja kurváknak... de veszekszünk és nem akarom tovább szítani az egészet.

- Hova mész? - nézek rá értetlenül mikor a cipőjét próbálja magára húzni. Én pedig oda nyúlnék segíteni neki, hogy ne essen el. Ha tudnám, hogy nem ütné el a kezem... ha nem miattam akarna elmenni, és ha akarnám, hogy elmenjen. De nem akarom, szóval nem segítek neki. Viszont csak nézni tudom.

- El! - förmed rám. - És tudod mit?! - áll meg előttem. Én lepillantok rá, ideges... aranyos, mikor ideges. Most viszont még sem mosolyoghatok rá, és közölhetem ezt vele.

- Hm? - kérdezek rá a szemeit nézve amik olyan haragosan csillognak rám. Utálom, ha rám mérges.

- Tényleg fiatalok vagyunk ehhez - mutat körbe. - Szóval duplán baszdmeg magad, és rakd össze az én cuccaimat ha nem tetszik, vagy a tiedet! - mellkasomat megtaszítja, de nem tud ellökni. Csak ő esik hátra majdnem. Én pedig a dereka után nyúlok.

- De tetszik Élet... - motyogom őt nézve. Még mindig nekem feszül, mert most már magamhoz húzom. - Ne csináld... - kérem lehunyva a szemeimet. - Túl fáradt vagyok... kérlek - nehéz... megerőltető, hogy ránézzek... azért, mert ő így néz rám. Ezt most képtelen vagyok elviselni. Ő nem tűnik fáradtnak. - Ezt most komolyan mondtad? - kérdem meg most én. Tényleg közölte, hogy költözzünk szét? Azok után, hogy folyton utána megyek? Hogy az egyeteméhez is azért mentem, hogy vele legyek? És hogy egy szó nélkül feladtam mindent ott, és ide költöztem vele? Képes ezt mondani?!

- Baszok rád - lép hátrább fejét rázva az ajtó felé menve.

- Zoe... - szólok utána még egyszer halkan. Keze a kilincsen. Fejét felemeli, a plafont nézi. Remegve fúja ki a levegőt. Ha itt marad, rögtön sírni kezd. Ha kilép, csak a liftben kezd el zokogni.

- Nem érdekel... - rázza meg a fejét és kilép. Hangosan csattan utána az ajtó. Én pedig állok a sötét nappali közepén, zsebre tett kezekkel... mázsás súlyokat érezve minden végtagomon. Nézem az ajtót. Arra várok, hogy visszajön. Mi nem veszekszünk így, ő nem viharzik el, mi nem mondunk ilyeneket egymásnak. Utána kéne mennem, de mikor harangoznak, rájövők, hogy legalább félórája bámulom az ajtót. Rájövők, hogy fogalmam sincs, hova mehetett. Utána kéne mennem, felhívni és könyörögni neki, hogy jöjjön vissza. De csak kinyomna, és tippem sincs merre mehetett. Khalid az ajtó előtt ül és vár. Nehezen indulok meg a fürdő felé. A ruháimat út közben dobom le magamról. Beállok a zuhany alá és folyatni kezdem magamra a forró fizet. Teljesen beállok alá. A csempét bámulom meredten magam előtt. A gőz kezd folyótógató lenni. A kényszer bennem, hogy addig üssem a csempét, amíg le nem bontom, túl erős. Mégis csak bámulom a vöröses csempét. Itt hagyott. Fogta magát, és rohadtul lelépett. Költözzünk szét? Képes volt azt mondani, hogy költözzünk szét. Ahogy én azt mondtam neki, hogy túl fiatalok vagyunk ehhez. Fejemet a csempének hajtom. Szemeimet összepréselem és igyekszem kizárni, hogy kezdünk tönkre baszni akaratlanul is mindent. Úgy érzem át kéne gondolnom, mihez kezdek nélküle. De árulásnak tűnik, hogy ezen gondolkozzak. Nélküle nem tudok elképzelni semmit... ez csak egy kis vita. Meg fog oldódni. Visszafog jönni... Zoe nem hagyna el. Kezem megtalálja a csapot, és átállítom jéghidegre. Felnyögők a kellemetlen érzésre, mégis felpezsdít. Egy kis vita nem baszhat el mindent... még mindig idegesen szállok ki a zuhanykabinból. Derekam köré csavarok egy törölközőt. Tenyeremmel törlőm le a tükröt. Nézem a karikás szemeimet... a fejemre lapult és elázott hajamat... az összepréselt ajkaimat. Költözzünk szét?! Igyekszem visszafogni magam... komolyan. Rohadtul igyekszem! Aztán az öklöm mégis a tükörbe száll ahogy saját szemeimbe bámulok. Pár darab kipottyan belőle, én pedig ismét belevágok. Aztán újra... és újra... és újra...