122. Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Na mizu szépség? - nevetéssel indít a telefonba a kérdésemre, én pedig elfordulok a srácoktól, hogy ne hívjanak nyálas fasznak, amiért mosoly kúszik az arcomra.

- Kissé másnapos vagyok, tegnap lógtam a tesóimmal meg pár haverral. Most meg Khaliddal futok az erdőben - szuszogja hadarva.

- Miért futsz vele az erdőben? - Zoe akkor fut, ha ideges. Szóval meló után általában... vagy ha veszekedünk. De általában keres valami nyugis helyet és engedi Khalidnak hogy kirohanja a belét is. Mi a fasz már megint a családjával? Komolyan, oda megyek és leverek valakit.

- Felnéztem apuhoz, dehát kétlem, hogy emlékezne rá, hogy látogatást tettem - sóhajt fel, és eltudom képzelni, hogy éppen kissé izzadva nyújtózkodik.

- Sajnálom - túrok bele a hajamba.

- Áhh, nem kell. A múltkori után... szóval csak nem érdekel - csacsogja könnyedén. Tuti érdekli.

- Szeretlek - suttogom neki halkan.

- Oh, én is téged. Nagyon! Hiányzol - lehunyva a szemeimet látom lebiggyesztett ajkait.

- Te is nekem - komolyan így van, mindjárt megdöglök... olyan szar. - Hogy aludtál? - neki dőlök a falnak, a srácok tiszteletben tartják a privát szférámat... Zoeval kapcsolatban legalábbis. Ha beszélünk...

- Végül mi van az előzenekar dologgal? - olyan nyíltan tereli a témát, hogy ökölbe szorítom a kezem. Tuti megint rémálmai voltak... Oké... csak nyugalom... semmi vita. Nem old meg semmit, csak megint majdnem meghal miatta.

- Nos, kirúgtak minket - közlöm lazán, mire ő felröhög.

- Akkor most mi lesz? - hallom, hogy kissé aggódik, de egyszerűen röhejesnek találja a szitut. Nem hibáztathatom. Mi is röhögtünk.

- Hát... Élet... úgy néz ki saját turné lesz - vallom be neki nehézkesen.

- Oh woaw - elmosolyodom... egy cseppnyi rosszindulat sincs benne. - Woaw! Extra woaw! - fogakat kivillantó mosoly kerül az arcomra. - Malik! Ezután le se tagadhatod a világsztáros dolgaidat - nevet fel.

- Nos, egyelőre többet vagy híradóban mint én - fekete humor, még jó, hogy imádja.

- Tied a twitter szépfiú. A híradó az enyém. A facebook közös. A youtube is a tied... hát mi akarsz még? - hördül fel, én pedig elnevetem magam.

- Például? Téged - rohadtul hozzá akarok bújni esténkét. Megölelni, megcsókolni... addig csókolni amíg elveszti az eszét és csak liheg alattam. Szexelni vele minden este... néha inkább random dugni. Csak vele akarok élni, egyfolytában, megszakítások nélkül.

- Jaj de édes vagy ma - kuncog fel. - Már a tied vagyok, szóval találj ki valami mást - sóhajt fel, a háttérben közben hallom Khalid ugatását. Remélem nem valami idióta őrült szabadult el az erdőben aki most rátámad... oké, ez kissé lehetetlen. De ő Zoe. Vele megtörténhet. Khalid ott van, Khalid bárkit széttép. Mindegy... valószínűleg csak egy idióta madarat akart elkapni.

- Mit szólsz egy átlagos élethez? Velem... egy házban - vetem fel a következő ötletemet.

- Ez ott megbukott, hogy híres vagy. Másodjára pedig ott, hogy az emberek azt hiszik, én is - röhög fel.

- Elszökhetnénk Alaszkába - dobom be az ötletet.

- Ott túl hideg van - tuti fintorog... édes istenem szét harapdálnám a száját.

- Oda megyek veled, ahova akarod - motyogom orrnyergemet dörzsölve.

- Egyelőre turnézz - fájdalmas emlékeztetés.

- Sokáig... tart - hogy adjam be neki, hogy előreláthatólag annyi állomás van még csak fejben is, hogy fél éves lesz. Fél évig nem látni. Jó vicc... előre látom a pletyka lapok elejét... leléptem a turnéról. Megszöktem... nem érdekel, de látni fogom.

- Ja, az ismeretségünk első hónapjai is sokáig tartottak szépfiú - emlékeztet újra.

- Hát nem tudom, ez most már más. Akkor nem tudtam milyen jól csókolsz élet - nevetek fel.

- Na jó, akkor én most lerakom - nevet fel zavartan.

- Pedig ki se fejtettem még mi mindent csinálsz jól a száddal - gonosz elmosolyodom, még képzeletben is imádom hogy tiszta vörös lesz.

- A csodálatos viszont hallásra Zaynie - nevet a telefonba, és kinyom. Egy magabiztos vigyorral lépkedem vissza a srácokhoz, míg a zsebembe süllyesztem a telefonomat.

- Minden rendben van Ms. Öngyilkos hajlammal? - vigyorog rám Harry.

- Beverem a képed - röhögök rá ellökve magamtól.

- Egyébként, Mrs... - szól közbe Liam.

- Adom! - emelem fel a kezeimet. Túl jó érzés elképzelni, hogy már nem Ms lenne... hanem Mrs... ursiten...

- Úristen - mondja ki hangosan Louis is. - Hátrább az örökké tartó szerelemmel, esküvővel... gyerekkel - néz rám, ahogy a hideg kirázza.

- Korán házasodó típusnak tartom magam - vigyorgok rá.

- Azért, még ne vedd el feleségül... legalább szedjük meg magukat - röhög fel Harry. Már párszor megkértem a kezét... és hordja azokat a szarokat. Édes istenem... az összeset komolyan gondolom. Esküszöm.

- Úgy is megtudom szedni magam, ha a feleségem - nevetek rá.

- Jézusom, sajnállak ember - megnyúlt arccal méreget engem Niall.

- Szeretem - vonom meg a vállamat.

- Megdugni akárhol - vágja rá Liam.

- Is... meg úgy alapból szeretem - forgatom meg a szemem.

- Alapból szereted dugni - nevet rám Louis.

- Őszintén remélem megtapasztaljátok azt a fajta igazán jó szexet, ami nekünk megadatik - röhögök fel. Tiszta hülyék.

- Mondanám, hogy kipróbálnám, de ekkora köcsög már nem vagyok - sóhajt fel fejét csóválva Harry.

- Megölnélek - mosolygok rá zsebre dugva a kezeimet.

- Ebben biztosak vagyunk - vigyorog rám Louis.

- Nem mintha Zoe az a típus lenne, aki lefeküdne mással - kotyogja közbe Liam.

- Adlak ismét - Liam ma nagyon feldobja a kedvem. Imádom Liamat... Esküszöm mindjárt megölelem.

- Ha szar kedved van, csak mutatók neked róla képet - forgatja meg a szemeit Lou.

- Hagyd már, szerelmes - löki meg Lou vállát Niall.

- De hát még húsz sincs... miért? - nyög fel az ég felé fordítva a fejét Harry.

- Mert jó vele - vonom meg a vállam. - Jobb, mint eddig akárki mással.

- De annyi lány van még odakint - mutat el a távolba Louis.

- És Zoe az összeset lepipálja - utánozom le a mozdulatát.

- Reménykednék, hogy koreográfia volt, de kétlem - szól hozzánk Paul, felénk lépkedve.

- Csak arról győzködjük, mennyi nőnemű lény várna a farkára - legyinti le Harry.

- Kitart Zoe mellett - ismerteti az állást Liam.

- Harry, taknyos vagy te még ehhez - rendezi le könnyedén Paul. - Kezdem azt hinni, te vagy érett a bandában - pillant felém fejét csóválva. - Na már most... csinálunk egy klippet, promozzuk az albumot, megbolondítjuk a rajongókat. Napi aktivitás twitteren és kitűzünk majd egy időpontot mikor kezdődjön a turné, mindenkinek megfelel? Kérdések? Akkor jó - olyan gyorsan hadarja el, hogy nem bírok figyelni rá, míg az agyam próbálja feldolgozni a mondandója elejét.

- Klip? - kérdez rá Niall lesápadva.

- Napi twitter? - nyög fel Liam.

- Klip? - Harry jogosan mereszti a szemeit...

- Klippek - vigyorog ránk Paul. Oh na nemár.

- Én nem a kamera elé születtem - emelem fel a kezeimet hárítva az ajánlatot.

- Már elve oda léptél be az X-factorba. Nem lesz ez sem más - vigyorog ránk. - És kell a turnénak is majd egy bemutató videó, amit kirakhatunk és sikítozhatnak tőle - a plafont szemléli egy pillanatig majd a telefonjára pillant és nyomkodni kezdi a képernyőt.

- Én nem tudok színészkedni - Niall hangja olyan vékony, hogy elröhögöm magam.

- Jogos, egyikünk sem szerintem - veti közbe idegesen Liam.

- Hát nem szép a sztárrá válás fiúk? - kiabál hátra, míg kezével int, hogy kövessük.

- Nem - horkanok fel Louissal egyszerre.

x--- Zoe Fable ---x

- Albus! - kérem őt felnyögve.

- Hey, ha kell az a boncolás, akkor ennyit igazán elintézhetsz. Semmi kedvem oda utazni - már ő is nyafog.

- Birmingham szép hely, körbevezetlek - nevetek fel.

- Köszi kislány, de inkább csak told be a segged és nézd végig a felvételt, csak hazugságokat kell megállítanod egy szobában ülve. - hördül fel értetlenül.

- De meló... - sóhajtok fel.

- Annyira nem megerőltető, hogy...

- Nem arról van szó, hogy mit kell csinálnom. Hanem, hogy neked csinálom Albus. Lassan behálózol - csattanok rá, mire anyám értetlenül dugja be a fejét hozzám. Fejemet megrázom neki, ő pedig magamra hagy a kis lyukszerű szobában.

- Eltűnt egy lány Zoe... - tudja mivel kell rám hatni.

- Küldjenek értem egy kocsit, Khalid is jöhet, Lilith pedig akkor mehet arra boncolásra, amikor csak akar - hadarom el neki.

- Jövők neked egyel! - nevet fel, és kinyom. Khalid felpillant rám, ahogy két mancsa közé rakott fejjel elfekszik az ágyamon. Komolyan... kicsi neki ez az ágy.

- Hatalmas vagy haver - vakargatom meg a fülét, mire feltornázza magát és az ölembe ejti a fejét. - Jól érzed magad? - kérdem egy mosollyal felemelve a fejét az enyém felé. Annyira nagyon világos barnák a szemei... szépséges kis dög. Hirtelen dugja ki a nyelvét és nyalja végig az arcom. - Te fasz - morgom neki míg elengedem a fejét és megpróbálom letörölni magamról a nyálat. Túl sok nyál. - Hozd ide a hámodat - kérem őt míg megpaskolom az oldalát és én is felállok. Kifut a szobából, lába elkapar a kanyarnál, én pedig csak kuncogok rajta.

- Óvatosan! - ordít rá Jay... gyorsan le akarok innen lépni.

- Leléptünk - közlöm velük míg a cipőmet rángatom magamra a földön.

- Hova? - néz rám anya értetlenül. - Alig vagy itthon - csóválja meg a fejét. Itthon? Ez nem az otthonom...

- Nem tudom, el kell intéznem egy melót - hadarom el neki, remélve, hogy nem kérdez bele mit. - Khalid! - kérem őt mikor nem akarja elengedi a fogai közül az FBI-os hámot. Albus adta neki. Elvégre, erre is megvan a kiképzése. Bár a szag nyomkövetést meg kellene tanulnia... Majd ha hazamegyünk beszélek róla Albussal. Végül kitépem a szájából és készségesen engedi, hogy ráadjam. - Ugye, hogy nem olyan elviselhetetlen - kérem megdögönyözve őt. Kint kettőt dudálnak, én pedig képzeletben vállon veregetem magam. Albus után hozzá szoktam, hogyha azt mondja jönnek értem, már akkor kezdjek készülni, mert három perc és itt vannak. Ez most legalább tíz volt... egész jó. Khalid pattan be most is elsőnek, én pedig rögtön mögötte, egy udvarias bemutatkozással megspékelve. Kényszeredett, de semmi jelentőséggel nem bíró témák... Telefonom csörögni kezd, szívem félre ver... csak ne vitatkozzunk.

- Mizus? - szólok bele rögtön könnyedén.

- December 18 - hadarja el.

- Mi? - kérdezek vissza értetlenül.

- A turné...

- Ohh - világosodom meg rögtön. - Ez remek! - lelkesülök fel. Aztán eltűnik a lelkesedésem... nincs közös karácsony és szilveszter... na nemár!

- Kocsiban vagy? - kérdi meg értetlenül.

- Hol leszel karácsonykor és szilveszterkor? - hasam görcsbe rándul de... tudni akarom.

- Még nincs meg a terv, hogy milyen sorrendbe jöjjenek a városok és országok... - országok?! Országok... erről szól egy turné, nem?! - csak annyit tudunk, hogy december közepére eltudunk intézni javarészt mindent. Az úgy teljesíthető határidő.

- A rendőrségre, Albus megkért, hogy elemezzek egy felvételt. Lit és Nant meghívtam magunkhoz, de kétlem, hogy jönnének csak...

- Mit csinálsz? - vág közbe sietősen.

- Csak egy felvétel, egy szobában... semmi komoly. Khalid is velem van - hát, kétlem, hogy ez most lenyugtatja.

- Ahha - nem nyugodott meg.

- Szépfiú... - kérem őt halkan, nem akarom megkockáztatni, hogy a nevét mondom ki...

- Az oldaladon van, egy alig beforrt vágás. Szeretlek, tudod, hogy mindennél jobban szeretlek és támogatni akarlak de a picsába Zoe. Legalább míg felgyógyulsz... vagy, ha ott lennék de...

- Nem hiszem, hogy nagyobb biztonságban lennék akárhol, mint egy rendőrökkel teli épületben! - hördülök fel értetlenül.

- Értem... - oh baszki.

- Nem úgy értettem! - teszem hozzá rögtön.

- Jogos, semmi gond. Majd... hívj ha végeztél, vagy nem tudom. Mennem kell, szia - köszön el gyorsan, egy sóhaj kíséretében.

- Javadd - kérem őt mielőtt kinyomja... pár másodperc, nem tudom mit kéne mondanom. Végül tényleg kinyom. A picsába! Biztonságban érzem magam vele... de ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy egy rendőröktől zsongó épületben akármi bajom lehet! Alsó ajkamat rágva nézem a telefonomat. Oké, írok neki egy smst... mit írjak? A kocsi megáll, felkapom a tekintetem és rájövők, hogy megérkeztünk. Kiszállok, idegesen rakom zsebre a telót, és hívom magam mellé Khalidot. Kezemet a bundájában nyugtatom... miért kell mindig veszekedni, akárhányszor dolgozom?!

- Erre - mosolyog rám egy kedves nő, én pedig már meg is indulok mögötte. Khalid mellé settenkedik, kikényszeríti a szeretet és a simogatást, én pedig kint hagyom, had ismerkedjen míg bent leülök egy irodában.

- Albus küldött, ugye? - sétál be pár perc múlva egy férfi.

- Igen, Zoe Fable - állok fel, kezemet nyújtva mutatkozom be. Nem kezel le... ez már valami.

- Egy húszas évei elején járó férfi vallomásáról kéne megállapítani, mikor mond igazat, vagy látszik-e valami rajta. Idegesség... ilyenek. Érvekkel, ha kérhetem. Az ügy a következő... - megállás nélkül hadar, míg maga mellé húz egy széket és hellyel kínál maga mellett. A monitort nézem, gyorsan kattingat, legalább nem egy informatikai analfabétát kaptam magam mellé, így gyors lesz. A kép megjelenik, vagyis a videó... a szívem félre ver. Marcel?! - A barátnője: Bethany. - Bethany? Édes istenem... - Eltűnt. Másfél hete keresik... leginkább már csak a testét. A férfit Marcelnek hívják, rossz körökben mozog - azokban a körökben, amikben én mozogtam... - drogos és díler. Vele látták utoljára a lányt, erőszakos, a vallomása ködös. Arra gyanakszunk, megölte - felém pillant, kérdőn rám néz, miszerint felfogtam-e. Én bólintok... nem adom jelét annak, hogy ismerném a párost. Mikor jöttek ők ketten össze? Bethany nem volt rossz lány, csak éppen céltalan. Marcel... nos ő tényleg buta volt, és drogozott. Marcel, akit még Zayn is meg akart verni, amiért bélyegeztem miatta. Albussal majd elrendezem ezt. Most csak egy sóhajtás kíséretében biccentek, a videó pedig elindul.