121. Rész

- Élet - szemeim kipattannak, megijedek a lihegéstől ami belőlem jön. Felülök, ő utánam nyúl... óh te jó ég... soha nem lesz vége a rémálmoknak?!

- Elmegyek futni - motyogom neki kipattanva az ágyból, már magamra rángatva egy futógatyát.

- Az éjszaka közepén? Varratokkal az oldaladban? Nem! - mordul fel elém állva.

- De - hangom megremeg, az agyam visszavetíti az álmot... hogy tehetetlenül fekszem a betonon... hogy Tim engem néz. Hogy vagdosnak... az oldalam sajog. Túl gyorsan ültem fel. - Élet... - fogja két keze közé arcomat felhúzva kissé, hogy ránézzek. - Nyugalom... biztonságban vagy - leheli ajkaimra, én pedig átkarolom a nyakát és belefúrom arcomat válla gödrébe. De csak egy kézzel ölelem át... a bal oldalam feszülne, ha felemelném a kezem. - Szeretlek, semmi gond - simít végig a hátamon és pedig reszkető sóhajt hagyok vállánál.

- Sajnálom - túrok bele a hajamba, elengedve őt.

- Behívjam Khalidot? - kérdi egy lágy mosollyal, én pedig biccentek neki. Kinyitja az ajtót, szólongatja egy darabig aztán Khalid lustán becammog és felugrik az ágyra. - Figyelj, nem muszáj visszamenned - lép vissza hozzám ahogy a gatyámat lehúzom és vissza dobom nemtörődő stílusban.

- A családom... azt hiszem egy újabb híradós szereplés után, muszáj - nézek rá fintorogva.

- Veled mehetek, ha gondolod - simít végig arcomon.

- Nem - rázom meg a fejem. - Neked is ideje a családod után menni.

- Csak egy napja léptek le Zoe - mosolyog rám.

- Anyudnak szüksége van rád. Rám pedig a családomnak, semmi gond - biztosítom őt, visszafeküdve mellé.

- Szeretlek - húz magához óvatosan.

- Én is - motyogom a mellkasára... és kiélvezem a biztonságérzetet amit Khalid és Zayn ad...

---

- Kukucs - mosolygok Nanre, aki inkább Khaliddal szemezik, már maga mellett. Khalid felém pillant, észveszejtő tempóban kezd felém rohanni, én pedig mosolyogva simizem az oldalát, ahogy mancsait a vállamra rakja. Magasabb mint én, megnyalja az arcom és rákuncogva lelököm magamról.

- Szia - ölel magához óvatosan Nan.

- Mizus? - kérdem könnyedén.

- A face, a youtube és igazából maga a világháló tele van veled, hogy egy őrült majdnem megöl... veled mizus?! - fortyan rám kifelé véve az irányt, utánam húzva a bőröndömet.

- Hát, pszichiátria... - fintorgom rá. - Megölte az egyik... betegemet is. Hét embert ölt meg összesen. Nem tudtam mi történt, mikor oda mentem... - ismétlem el sokadjára.

- Nem kellett volna oda menned, mondjuk - röhög rám Brain.

- Ez a feladatom, mondjuk - vágok vissza faarccal. Nem bocsájtom meg neki azt, amit Zaynnal tett. Még akkor sem, ha végül Zayn alázta meg őt.

- Na pattanj be tökmag - nyitja ki nekem az ajtót Nan, míg hátra bedobják a csomagomat.

- Khalid - mutatok előre az ülésre, ő pedig már bent is terem. - Egyébként, édes, hogy még mindig tökmagnak hívsz - jegyzem meg Nannek, mikor beszáll.

- A húgom vagy, az is maradsz - vigyorog rám, én pedig a mosolyomat Khalidnak szentelem helyette. Zavar, hogy irányító szerepben akar mindig lenni, de a nővérem és szeret.

- Milyen fajta? Hatalmas - pillant hátra ránk Brain egy pillanatra.

- Nem tudom... Zayn menhelyről hozta - vonom meg a vállamat. - Szilveszterben összeköltöztünk - hadarom el, míg Khalid bundájába kapaszkodom. Nancy hátra fordul, értetlenül néz rám, majd fejét megcsóválja és előre pillant.

- Nem szólok bele, nehogy megint elmenekülj - morogja, de látom, hogy mutatóujját harapdálja idegességében.

- Jól megvagyunk, komolyan. Jó helyen van a ház, szép is. Nem lógok az egyetemről és...

- Inkább lógnál az egyetemről... - vág közbe mire elmosolyodom.

- Szeretem ezt csinálni - vonom meg a vállam.

- Még csak tizenhét sem vagy - sóhajt fel.

- Pár hét - vonom meg a vállam.

- Ez így... gázos. Olyan fiatal vagy - dönti fejét az üléstámlának. Mióta felvettek egyetemre, most beszélünk először rendesen erről az egészről.

- De bírom - vonom meg a vállam. - És egész jól fizet, már most - csak megnyugtatni próbálom. Oké, mondjuk most nincs annyi félretett pénzem, mivel én ragaszkodtam ahhoz, hogy a felújítást viszont én fizessem. De még így sem mondom azt, hogy bajban lennék. Komolyan, a gyakornoki állásokért is rendes összegeket kapok. Pszichiátrián ráadásul orvosnak tekintenek... hála pénz.

- Az már valami - ért egyet velem mindössze egy apró mosoly kíséretében. Fura Birminghambe érkezni... rég voltam itthon. Nem is szóltam senkinek, hogy jövők, csak a családnak. Olyan, mintha valamilyen szinten a megszokott környezetembe értem volna. Annyira fura... a régi emlékek, bandák... bulik. Vége. Brian leparkol anyáék előtt... nem akartam Hagleybe menni. Messze van, és nincs kedvem apu részegségéhez. Főleg miután ki lettem tagadva. Emlékszem, hányszor nyomtam ki a telefont neki. Végül pedig Nan hívott fel, azzal hogy muszáj beszélnem vele. Egy kényszeredett megbocsájtás volt... Kitagadott, ne várjon tőlem semmit. Én sem várok már tőle semmit. Egyszerűen a formaság kedvéért bocsánatot kért, én pedig megbocsájtottam. A család miatt. De érzi, hogy nem lett jobb. Én pedig egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha sokat ért volna az-az elcsukló hangú bocsánat kérés. Átnyúlok Khalid felett, kinyitom az ajtót ő pedig rögtön ki is pattan. Boldogan fut pár kört a járdán... hát igen, hatalmas kutya.

- Pubi! - zsong be rögtön Lilith, kimászok és már meg is szorongat, én pedig visszafogok egy fájdalmas nyögést. Fél karral ölelem át, és csak remélem, hogy nem szakad fel a seb, az ölelésének erőssége miatt. De nincs az-az isten, hogy megemlítsem neki ezt.

- Kukucs - nevetek rá míg dülöngélni kezd velem jobbra, majd balra.

- Összeköltöztek, szilveszter óta - veti oda Nan.

- Mi? - tol el magától szemöldök ráncolva Li.

- Zayn, meg én. Valamikor akár át is jöhetnétek megnézni a várost - vonom meg a vállam.

- Woaw, soha nem voltam még Amerikában! - csillan fel Li szeme. Nos igen, szeret utazni.

- Fodrászüzletem van törpe, ez nem így működik - rázza meg a fejét Nan.

- Nekem meg hatodik félévem, gyakorlattal és láss csodát, itt vagyok - tárom szét a karomat.

- Miután majdnem megölt egy őrült skizo, remek - paskolja meg a fejemet Li, míg tovább lép és máris Khaliddal ismerkedik.

- Majd még megbeszéljük - dől neki a kocsinak Nan.

- Komolyan gondolom - nézek felé, keresztbe fonva óvatosan a karjaimat.

- Én is - biccent ő.

- Anyut és aput is akarod? - már a földön ülve néz fel rám Lilith.

- Khalid! - mordulok rá, olyan mint egy izgatott három éves... nevére felém kapja a fejét, aztán visszafogva magát, csak óvatosan bújik Lilithez. - Egyébként nem. Együtt nem jönnének, Jayre nem vágyom, Katere sem. Sőt, igazából apára és anyára sem. - ismerem be hadarva.

- Apa...

- Nem köt le - rázom meg a fejem. - Majd beugrom hozzá is. De az, hogy eljöjjön akárki is oda, hosszabb időre, azok maximum ti vagytok - szögezem le.

- Pakolj le menjünk kávézni - nyújtózkodik ki Li. Biccentek, a táskámat kikapom, Khalid körülöttem ugrál, szóval eldobom neki. A szájába véve slattyog mellett lomhán. Lomha... csak a nagyobbacska szőre miatt látszik úgy, mintha lomha lenne. Ez a kutya tömény izom. Anyuékkal lerendezem a tisztelet köröket, közlöm, hogy jól vagyok. Bemutatom Khalidot... franciául megbeszélem vele, hogy nem moroghatja meg Jayt többet. Ő pedig ezután rám morog. A kutya jó emberismerő... Jay utálja a kutyákat. Nos... próbáljon kikezdeni Khaliddal. Az sem érdekel, ha letépi a lábát. Combomra csapok, ő pedig már követ is.

- Bejöhet majd? - mutat Nancy Khalidra. Brain pedig csak elhajt.

- Elég sok oktatáson részt vett. Az F.B.I. kutyája is lehetne... sőt elvileg mivel az, így bárhova bevihetem. Egyébként fegyverek közelébe sem engedem, egyszerűen Albus elrendezte nekem - hadarom el nekik, míg Khalid fejét vakargatom lazán, ahogy mellettem halad. Telefonomat előkaparva kezdem el hívni Christ. Annyira régen láttam őket...

- Élsz még? - szól bele rögtön a hang.

- Sőt, Birminghamben is vagyok. Este koccanhatnánk... hozd a népet, de csak akire vágyunk - nevetek rá.

- Azonnal! - kiabál bele a telefonba fellelkesülve.

- Este... kilenckor a kövekénél? - kérdem megnézve az időt. Délután három... ez csak elég idő a tesoimmal, nem?

- Okés - és ezzel ki is nyom, míg a csengő kicsit áthallatszik. Holywell... milyen lenne, ha kijártam volna rendesen?

- Zaynnal mi van? - kérdi felém pillantva Nan.

- A szülei válnak, lemez befutott, utolsó jelentése alapján vitatkoznak a Big Time Rushhal mert több az 1D rajongó, mint a BTR.... szóval, szerinte nagyon úgy néz ki, hogy a kísérő zenekarként ma lépnek fel utoljára. Aztán nem tudom... eléggé befutott a lemezük - simítok végig a tarkómon zavarban. - Aligha megyünk akárhova együtt, nincs kedvem a rajongói levelekhez, hogy másszak le a férjükről, és életük szerelméről - nevetek fel zavartan. A papírt előkapva kezdek magyarázni a kávézó tulajdonosának míg ők bemennek helyet foglalni. Végül Khaliddal mi is helyet foglalunk egy félreeső kis boxban.

- Szóval világhírnév meg minden - vigyorog rám Lilith.

- Igen, de elég sok atrocitás éri - fintorgok vissza rá.

- Származás miatt, láttam - dől hátra fejét csóválva Nancy.

- Ja, én is. - szól hozzá a témához Li, míg az itallapot böngészi. Aztán én is átfutom a kínálatot. - Ostobák az emberek - fintorog fel rám, majd fintorogva nézegeti tovább a kávé különlegességeket.

- Azok - értek egyet vele.

- Hogy van az oldalad? - dől előre Nan, míg a középre kirakott kis gyertyát kezdi birizgálni.

- Egész jól, csak feszül - vonom meg a vállamat. Napi két fájdalom csillapítóval egész jól... Hogy fogok aludni Zayn nélkül?

- Ismertél valakit abból a hét emberből? - tolja el magától az itallapot Li.

- Tim. Bipoláris zavar... mániákus depresszió... halott nagytesó. Miatta jártam vissza, zárt osztályon volt. És már rég nem kellett volna zárt osztályon lennie - fejemet lehajtom, ujjaim között morzsolgatom a műanyagba borított lapokat. Aztán Khalid fejét a kezemnek nyomja, én inkább vele kötöm le az idegességemet.

- Sajnálom - sóhajt fel Nancy.

- Hát ez van - vonom meg a vállam, rájuk villantva a mosolyom. Az én hibámból halt meg... nem lett volna kint, ha nem kezelem.

- És a gyilkosság? - kíváncsi tekintet villant rám Li.

- Öngyilkosságnak álcázta a srác, de észrevehető nyomok voltak. Csak azért jöttem rá előbb, mert mindent belém vertek az öngyilkosságról - kocogtatom meg a fejem. A pincér vonakodva pillant le rám, majd arcán átsuhan valami... gondolom rá jött hogy én vagyok a szétszabdalt, feltörekvő pszichológia csoda... túlzott önirónia hála a híradónak... idióták.

- Egy jegeskávét, dupla cukorral, és lehetne egy tálban víz Khalidnak? - mutatom a kutyára.

- Persze - hadarja el, míg felírja a dolgokat. Mindenki elsorolja mit kér, majd el is lejt tőlünk a srác.

- Állást ajánlottak sok helyről már - osztom meg velük. - Az F.B.I. nyomozó részlegére is, egy különleges csapatba. Még Khalidot is vihetném. De a pszichiátriára is kaptam ajánlatot. Igazából... ha valahova be akarok kerülni, sok ember írna ajánlót szóval... nem tudom. Hatodik félév, nemsokára vége. És nem tudom, hogy levelezősön csináljam-e a mester szakot, ami még szintén nem tudom mi legyen, vagy vállaljak munkát... akárhol - fejemet hátra döntöm. Khalid vakkant egyet, ráfintorgok és rápisszegek. Kezdem úgy érezni, hogy a munka szót a veszekedéshez köti. Zayn és én mindig ezen a szón kapunk össze. Világsztárság... elbújhatok a munkáimmal mellette, és mégis kiakad... Mondjuk, mióta volt ez az üveges dolog, azóta úgy kezel, mintha agytumorom lenne. Vagy legalábbis meghaltam volna és visszakapott volna. Ami édes, de aggódom, hogy ennyire aggódik. Komolyan, porcelánnak tekint.

- Ez jól hangzik - lelkesül be Nancy.

- Levelezőst be ne vállalj! - hördül fel Li fejét csóválva.

- Neked hogy megy? - vigyorgok rá.

- Ötödik félév, ugrottam - mosolya önelégült, lepacsizok vele, aztán végül elkomorodik - Viszont nehéz, így hogy szombatonként meg kell jelenni, néha nehéz szabit intézni, és a tanárok nem figyelnek az óra ütközésre, vagy hogy a beadandó előtt, egy nappal íjrák meg mi kéne - sorolja el egy sóhajjal.

- Igen, ettől én is félek - támasztom meg az államat. A pincér srác vissza tér, elkezdi lepakolni elénk a dolgainkat, aztán áll még ott három felesleges másodpercig. Felpillantok rá, engem néz. - Igen? - kérdezek rá konkrétan.

- Lehetne... egy autogramm? Te vagy Zoe Fable, ugye? - olyan gyorsan hadar idegességében, hogy még nekem is nehéz megértenem. Pedig mi hárman aztán folyton hadarunk.

- Áruld már el, miért? - sóhajtok fejemet rázva. - Komolyan, mitől vagyok az a személy, akitől úgy érzed, szükséged lenne, egy autogrammra? - nem értem. Annyira nem értem. Zaynt megértem, ő énekel, szépfiú, rossz fiú... de én egy pszichológusnak készülő tini vagyok.

- Amit csinálsz... amilyen lazán kezeled - hajába túr, zavarban van. Hát még! Előre hajolok, csípőjén lógó kötényéből kilopom a tollat, gyorsan firkantom a nevemet a szalvétára.

- Hogy hívnak? - pillantok fel rá.

- Adian - mosolyog rám. Én pedig oda biggyesztem, hogy neki írom alá ezt a rohadt szalvétát.

- Nem kezelem lazán Adian. Majdnem összepisiltem magam félelemben, aztán fájdalmamban, és sokkot is kaptam - nyújtom felé a szalvétát. - Mint minden pszichológus - teszem hozzá. - De kedves tőled - egészítem ki magam egy szalvétával.

- Köszönöm, és azért... nem vagy olyan mint minden pszichológus - rázza meg a fejét, zsebre rakva a  szalvétát.

- Szállj le a húgomról, köszi - mordul rá Nan, mire Adian zavartan ellépked, a következő asztalhoz. - Nehezen viselem el, hogy barátod van, akivel összeköltöztél, de hogy még kétségbeesetten szerelmes pillantásokat kapj a közelemben - horkan fel. - Na nem! - szögezi le.

- Autogramm... fura - nevet rám Li.

- Amúgy ja - teszi hozzá Nan belekortyolva a limonádéjába.

- Nekem is - emelem fel a két kezemet védekezően. - Amúgy... - vigyorgok rá Lilithre. - Ha esetleg átjönnétek valamikor, akkor eltudnám neked intézni, hogy végignézz egy boncolást - szemei elkerekednek.

- Az ég szerelmére, ne sikíts - röhög rá Nan.

- Urisen! Oké! - egyezik bele rögtön. Lilith mindig patológus szeretett volna lenni, végül tolmácsnak fog kikötni... de ezt is szereti.

- És mikor adnak neked szabadságot, az egyetem mellett? - vonja fel kérdőn a szemöldökét Nan. Li arca pedig rögtön borús lesz... vajon milyen messzire él a kezem?

- Szerintem eltudom neked intézni itt a városban, majd utána telefonálok, oké? - remélem Albus a segítésemre lesz, ebben.

- Jó - biccent nekem egy mosollyal.