2016. szeptember 27., kedd

113. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Vegyetek fel - hadarom a telefonba, majd Nan kinyom.
- Egyszer jössz haza, akkor is ez van! - csattan fel Jay.
- Szerintem erről nem tehetek - morgom neki fejemet rázva. Hazajöttem... esküszöm csak pár napra. És amint haza értem anyuhoz, azzal fogadnak hogy apu öt napja nem elérhető... ajánlom, hogy csak részeg legyen. Agyam mégis lepörgeti a képet, sokkal rosszabb dolgokról. Ujjaimmal dobolok az asztal falapján és várok. Nancyre, hogy felvegyen. Nekem van kulcsom a házhoz, Nanéknek kocsija... ennyi. Zayn... beszélnék vele. De minek? Mikor hív, kinyomom, mert nem érek rá éppen. Mikor lenne időm visszahívni éjjel van nála... azt sem tudom melyik országba van már... az a kurva turné... mióta nem beszéltem vele? Öt napja?! Egyáltalán semmit... A telefonom csörögni kezd, én pedig egyszerűen felállok és kisétálok. - Kukucs - ülök be a hátsó ülésre.
- Hello - mosolyog rám Nan. - Hogy vagy? - kérdi könnyedén.
- Fáradtan - közlöm az egyetlen igazságot, amit tudnia kell.
- Egyetem? - mosolyodik el Brian
- Ja - döntöm a fejem az üvegnek.
- Zackary hívott fel - közli Nan. - Őt meg a mamáék. Aztán próbáltam hívni, de nekem sem vette fel - tájékoztat egy sóhajjal. - Beszéltem Katel - fortyan fel.
- És? - sürgetem, hogy hadarja a storyt.
- Közölte, hogy apu tökéletesen van, ne menjünk oda - hangjából árad a gyűlölet, a gyomrom össze ugrik.
- Jó mindegy, oda érünk és meglátjuk - simítja Brain a kezét Nan combjára.
- Zaynnak mivan? - bár Nan oldani akarja a hangulatot... csak jobban elbassza.
- Nem nézel tévét? - morgom neki mérgesen.
- Nem annyira - nevet fel.
- Turné - nyögöm ki az egyetlen szót, ami annyi utálatot kelt bennem. Nem elég ha neten hallgathatják őket?! Az is tökéletesen kényelmes megoldás... Bár tudom, hogy nem. Murphy törvénye... A telefonom csörögni kezd ismét, és ő hív... nincs idegzetem felvenni... most nem. Egyszerűen kinyomom, ismét. És idegesen nézem az utat, nemsokára ott vagyunk... Én pattanok ki elsőnek a kocsiból, kezemben szorongatom a kulcsot... sietősen megyek fel a lépcsőn. És most nem állok meg vissza rugdosni azt a hetedik lépcsőfokot ami kiáll. Veszek egy mély levegőt majd elsőre beletalálok a zárba... legalább valami jó hír. Kinyitom, Nan pedig már be is viharzik. Nem vártam mást, üvölt, máris. Ez mondjuk jó hír, legalább még van kivel üvöltenie.
- Öt napja aggódik érted mindenki, te meg kurvára nem veszed fel! - lassan sétálok be... a falakon a képek kishíján össze folynak. Kezem a szobám ajtajának kilincséhez ér... itt kezdődött azt hiszem minden, az életem felforgatásában. Belépek a nappaliba, Apa a szokásos helyén ül, részegen. Az L alakú kanapénak az egyik végében, opálos tekintettel néz ránk, nekem pedig nincs mit mondani. - Már megint ezt csinálod! - csattan rá Nancy... - Mindig inni fogsz?! Csodálkozol, hogy Zoe lelépett?! - mutat felém, én viszont csak apámat nézem. Amióta elköltöztem... az a pár hónap... az egyetemi hajtás mellett is, olyan nyugodt volt. Nem volt ez. A családi vita, a családi szarok, a vérrel való gondok...
- Felnőtt ember vagyok! - rivall rá Nancyre. - Azt csinálok amit akarok! - elmosolyodom. Ennél szánalmasabb dolgot nem igazán hallottam.
- Szét aggóda érted magát a család! - Nan azt akarja, hogy megérte, de régen sem értette meg. - Mindig ezt csinálod! - sírja el magát, nekem a mellkasom pedig nyomni kezd. Stresszhelyzet... az-az egy fajta, amitől bepánikolok és képtelen vagyok kezelni. - Általánosban is mindig miattad szopattak! Soha nem voltál ott mint apa! - a szavak még engem is megütnek, nem hogy a saját apámat. - Zachary hív én pedig rohanok is te meg csak megint szétittad az agyad!
- Nan - szólok rá, ezzel utalva, hogy elég. Mehetnénk is.
- Senki nem mondta, hogy gyere ide! - szavai össze mosódnak, nem lehet komolyan venni.
- Az apáddal beszélsz! - szól rá Kate... én pedig életemben nem néztem még senkire akkora utáltattál úgy érzem. És ha bennem ezt váltja ki, akkor előre tudom, mit vált ki Nancyben.
- Jó lenne ha befognád a pofád! Apu melletted iszik már megint! Csak egy pénzéhes kurva vagy - üvölti az igazságot a képébe. Nos, Nancynek igaza van. Kate csak a pénz miatt van az apámmal.
- Ne beszélj így vele! - mutatja fel az ujját apu. Én pedig inkább leülök a kanapéra, lábaim túlságosan remegnek. De még magamnak is arra fogom, hogy csak sokáig fog tartani.
- Ne? - röhög fel Nan. - A kurváidat betudod védeni, de a gyerekeidet azokat egyszer sem - tapsol neki elismerése jeléül párat.
- Jogos - motyogom magam elé.
- Mindig ti voltatok az elsők de ti is csak pénzért jártok ide! - ordítja és hangja megremeg. Utálom ha a családtagjaim sírnak. De leginkább azt, ha az apám sír.
- Pénzért?! - ordít Nan és már folytja is tovább... az üvöltés hangos, én a lábaimat nézem... ezért jöttem haza. Mi más lenne, ha nem ez?
- Nekem nincsenek lányaim! - ordítja el végül magát apa, én pedig rákapom a tekintetem. Érzem, hogy meggyűlik könnyel a szemem, ahogy a gyomrom megremeg... most... kitagadott? Letagadott? Megtagadott? Nan reflexből válaszol, én viszont csak megtörten nézem apát.
- Én?! - ordítom el magam, ezzel beléjük rekesztve a szót... - Én mit tettem? - csuklik el a hangom. - Kurvára soha nem kértem tőled pénzt, Li még fizetett is, amiért itt laktunk... egyszer nem kértem tőled szívességet! Szóval miért?! - szegezem neki a kérdést, halkan, meg-megremegő hanggal. Hogy mondhat ilyent?! Hogy mondhat ilyent nekünk?! Nekem?! Soha nem támaszkodtam rá... soha...
- Gratulálok - közli ridegen Nancy. Felhúz, de csak aput nézem, ő pedig engem nem válaszol. Kezem kiszedem Nan karjából és szembe nézek vele, de csak a dohányzó asztallal közöttünk.
- Három lányod van - mondom a szemébe - és én nem vagyok sem Nan, hogy vissza fussak hozzád másnap forró levessel, és nem vagyok Li, hogy semmibe vegyem ezt a kijelentést - utálom, hogy megremeg a hangom. Utálom, hogy miatta sírok. És utálom, hogy úgy néznek rám, mintha a világ legrosszabb sanyarú élete jutott volna nekem egy mumbai nyomor telepen. - Leszarom, hogy könyörögsz. Engem egyszer tagadsz ki! - mutatok saját magamra, és úgy érzem, sürgősen szükségem van egy kis zenére, Khalidra és a magányomra. - Ha te nem is, én majd betartom - emelem fel a két kezem, mintha azt akarnám közölni vele, nincs mitől félnie. Tényleg nincs. Elvesztette egy lányát. - Megélek egyedül is, tizenhat évesen a te segítséged nélkül - köpöm még az arcába és egyszerűen ott hagyom. Hallom, hogy jönnek utánam, de nem érdekel. Semmi nem érdekel...

---


- Khalid! - huppanok le rögtön a földre és magamhoz szorítom. Rázza a kis seggét és nyalogat, de egyszerűen csak hozzá bújok - édes istenem annyira hiányoztál! - motyogom a szőrébe szaggatott légzések közepette.
- Ja, nekem is te - fintorog rám a falnak támaszkodva Helena. - Mizu? - kérdi egy mosollyal becsukva mögöttem az ajtót. Fejemet megrázom... senkinek nem kell tudnia az otthoni dolgaimról.
- Buliztam egy jót pár régi haverral - osztok meg vele mégis valamit. Régi osztály... jó volt velük lógni egy kicsit. Mint régen...
- Egy remek bulira én is meghívlak - hagy ott az előszobában, míg én továbbra sem bírok betelni Khaliddal.
- Részleteket - kiabálok utána, ő pedig megjelenik előttem, egy kancsóval.
- Kávé - emeli fel - átvirrasztott éjszakák - mosolyodik el, mint aki a múltban merül el, én pedig felnyögök - tömérdeknyi ZH! Beadandó! Prezentáció! - olyan lelkes mondja, kedvet kapok hozzá, aztán agyam emlékeztet, hogy ez csapda.
- Hagyj békén - morgom elterülve a földön, még mindig Khalidnak szentelve több figyelmet.
- Hey, nézd a jó oldalát, vége a gyógyós korszaknak - vigyorog rám.
- Ne hívd így őket! - rivallok rá idegesen.
- Jó-jó, de akkor is vége - mosolyodik el.
- Timhez vissza járok majd - rázom meg a fejem. - De alapvetően vége - adok neki igazat. Négy hónap gyakorlat egy elmegyógyintézet zárt osztályán... bárhova felvesznek dolgozni.
- Hogy-hogy? - néz rám értetlenül, megindulva a nappali felé. Én pedig Khaliddal együtt megyek be, bár nem veszem fel, combom közepéig ér... óriási kutya!
- Mr.Rainton megkért, eddig én vagyok a legeredményesebb a kezelését illetően - osztom meg vele, míg belesüppedek a fotelba, és Khalid rám ugorva elhelyezkedik az ölemben.
- Nem azt mondtad, hogy eredményesen haladtok - fekszik el hason a kanapén.
- Ez a legeredményesebb eddig - nevetek fel. Beszélgetünk, de semmi olyan témáról, ami érintené a depressziót, a bátyát, vagy engem.
- Zaynnal mivan? - pillant rám.
- Felhívom - ugrik be rögtön, mire ő nyögve, de feláll és magamra hagy. Hallom a csörgést, és szinte rögtön ki is nyom... ez gyors volt. Szomorúan nézek Khalidra... talán valamikor fel kellett volna vennem. De mikor rosszkedvem volt, ideges voltam vagy sírtam, egyszerűen nem akartam. Hívni kezd, én pedig rögtön felveszem.
- Csak azért nyomtam ki, mert folyton kinyomsz! Mi a fasz van?! - förmed a telefonba rögtön. - Szakítasz, csak elfelejtesz szólni vagy...
- Csak... nem voltak alkalmasak a pillanatok - nyögöm ki.
- Ennyire?! - kiabál... legalábbis hangosabban beszél mint szokott. - Azt hittem túllendültél ezen a hülyeségen, hogy túl komoly a kapcsolatunk!
- Túl is! - vágom rá rögtön. - Zayn... tényleg nem volt oké, rendben? - kérdem őt halkan.
- Cseszd meg! - és ezzel lerakja. Legalább tippelgetnem nem kell, hogy ideges-e rám vagy sem. Ajkaimat össze szorítom... aztán ismét hív, én pedig ismét felveszem. - Utállak - közli egyszerűen.
- Szeretlek - nyögöm ki, de olyan szánalmasnak érzem magam.
- Ja, én is... - motyogja. - Mi volt a baj? Már majdnem haza mentem baszki!
- Nem akarok róla beszélni Zayn - sóhajtok fel.
- Egy szóban - kéri könyörgően.
- Birmingham, család, apa, kitagadtak... - suttogom neki úgy, hogy Helena véletlenül se hallja meg.
- Mi?! Te voltál Birminghamben? Ki tagadott ki? Mi a fasz... - nyög fel.
- Apám, részegen - osztom meg vele mintha unott információ lenne.
- Oké, haza megyek - sóhajt fel.
- Turnézól, maradj szépen a seggeden! - állítom le rögtön.
- Hiányzol, faszom a turnéba! - csattan fel ismét. Úgy tűnik elég ingerlékeny lett...
- Hiányzol, faszom a turnéba! - utánozom le őt könnyedén. - Baszok rá, éppen híresedsz, level up meg ilyenek - mosolyodom el, ő pedig felnevet.
- Hiányzol, tényleg... - morogja. - Minden értelemben.
- Te is nekem Javadd - suttogom kissé elpirulva.
- Három és fél hónapja nem láttalak... kezdek ingerült lenni - hangja szenvedős... Három és fél hónapja lépett le. Az ingerült dolgot pedig sikerült észre vennem.
- Három és fél hónap - mondom ki én is magamnak, így valahogy nagyobb a súlya. - Közbe lett érettségid, kiadtál egy albumot és turnén vagy - hümmög belegondolva a dolgokba. - Gyors vagy - nevetek fel.
- Nehezen bírjuk, csak a számok előadása jó... semmi más - nyög fel. - Semmi, érted?! Folyton megállítanak az utcán, sehova nem mehetünk, mert tömeg és sikítozás lesz... már halláskárosult vagyok! Rohanás az egész.
- Kapsz majd egy erősebb fülest - nevetek fel.
- Zoe... ez kurva szar - hangja komoly, én pedig megértem, hogy holmi viccel nem fogok tudni segíteni. - Egyszerűen... fáradt vagyok. Mindent tudni akarnak rólunk, sőt! Mindent tudnak rólunk. Folyton, hogy hol vagyunk. Ijesztő - hangja olyan kisfiús... úgy megölelgetném. - Egyre több rajongó, egyre több felelősség. Folyton megkapom, hogy miért cigizek. Szar lesz majd a hangom. Milyen példát mutatok... muszlim vagyok! Niall miért ír... fogszabályzót neki... Liam és Harry tuti testvérek. Louis miért hiszi, hogy tud focizni... és ooh! - nyög fel nevetve. - Melegek vagyunk. Zoe sajnálom, hogyha ezt az újságból kell megtudnod, Liammel vagyok együtt. Harry pedig Louist kurja. Vagy fordítva. Niall meg mikor éppen kit... Shippelnek engem Liammel!
- Javadd... - akasztom belé a szót egy nagyon... nagyon fura és értetlen érzéssel. - Ez fura - mondom ki végül...
- Ez őrület! - kiabál a telefonba. - Nem fura! A riporterek őrültek!
- Minél közelebb mész a fényhez, annál nagyobb lesz az árnyékod - döbbent másodperek, én pedig várom, mit mond erre. Ennél igazabb mondást, jelenleg nem tudok rá.
- Azt a kurva - hümmögi bő egy perc után. - Ez...
- Elképesztően ráillik a helyzetedre? Igen - mosolyodom el.
- Mennem kell - motyogja.
- Szeretlek és vigyázz magadra - sóhajtok fel Khalidot simogatva az ölemben. Ő pedig ugat egyet. Zayn felnevet...
- Szeretlek, vakargasd meg azt a kis vakarcsot is - hangja olyan szomorúan cseng, utálom, hogy ilyen.
- Az a kis vakarcsod a combom közepéig ér Zayn... ha tovább nő lassan nem fog elférni a kanapén sem - nyögök fel azért megvakargatva a fejét. Túl cuki...
- Hm... nagyobb ház - kotyogja közbe.
- Na szia - röhögöm el magam, ő pedig röhögve nyom ki. - A másik gazdád teljesen hülye - motyogom neki míg két kezembe fogom azt az aranyos fejét.
- Szent a béke? - kukucskál be hozzám Helena.
- Kicsit kivan, de igen - biccentek neki.
- Készen állsz az esszére? - nevet rám szemöldökét húzogatva.
- Könyörülj... - hajtom hátra a fejemet, szemeimet lehunyva. Kell pár nyugodt másodperc... csak néhány!


Kukucs! Íme az újabb rész, remélem ez is ugyan úgy tetszik. Ígérem, a  dolgok lesznek izgalmasabbak is:D De úgy szeretem írni ezt a storyt, hogy nyújtottan írom. Remélem nem mond le emiatt senki a blogról. Köszöntöm azt az egy új feliratkozót, feldobtad a napomat!:D Imádlak titeket, ne hajszoljátok magatokat túl!:3 <3 

14 megjegyzés:

  1. Kukucs! Sajnálom, amiért nem írtam az előző fejezetekhez kommentet, nem nagyon van mentségem. Egyébként nagyon tetszett az összes fejezet. És az ilyenek is kellenek, sokkal jobb, hogy nem összecsapod, hanem részletesen kidolgozod a fejezeteket és a következő, közelgő konfliktust. Nagyon szeretem ezt a blogot, kedvencem. Várom a következő fejezetet :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs! Semmi gond:) Örülök, hogy tetszettek. Már fent is van a kövi:) Imádás van!

      Törlés
  2. Szuper lett!!!!! És Yeeey #larry #ziam #ziall (okee lealltam :D )
    A reszrol hmmm Zoet sajnalom, de sztem jobb ledz neki egy ilyen apa nelkul... Helena megint geci edes (mint mindig)...Zayn...hmm hat ra nem tudok mit mondani...max annyit, hogy folytasd a karaktert ugy ahogy van...
    Imadas van! Hamar a következőt ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett az egész. Imádás van!
      Kövi már fent is van.

      Törlés
  3. nagyon jók a részek, egyáltalán nem unalmasak! én meg úúúúgy szeretem olvasni a storyt<3<3<3 imádtaaam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod:) Imádás van! <3

      Törlés
  4. Imádom....zoe apja egy állat....cuki zayn....imádoooom

    VálaszTörlés
  5. Hat huuuu igy nap vegere nagyon feldoptad a napom a resszel es ahw..**
    Meg a legunalmasabb resz is a blogon(de nincs olyan hogy unalmas) kurva izgalmas..nagyon varom mar a kovi reszt mondjuk kicsit hianyzik Zayn rosszfius stilusa es igen de bat persze biztos a banda miatt jofiu lett...xd❣❣❣❣❣

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy sikerült feldobnom a napodat:D
      Köszönöm a bókot:) A kövi rész már fent is van.Sajnálom:/ Imádás van.

      Törlés
  6. Sziaaaa Sajnálom,hogy nem irtam kommenteket a részekhez de nincs időm. Dolgozok,vezetek plussz közbe még ott suli. Még csak most kezdődött de már a nem létezőm tele van vele. A résszel nagyon feldobtad a napomat. Engem nem zavar,hogy így elhúzod a történetet. Fel sem tűnt,hogy ez már a 113. rész. Ááá és miaz,hogy unalmas?? NE merj ilyet mondani te lány. Zayn meg csak cigizzen, és mások véleményét meg szarja le. Zoe apja meg nagyon elcseszte. Khalid meg nagyon cuki(ha nem látjuk is). Kedvencem vagy <3
    Imádás <3
    Vanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs, semmi gond. Megértem:)
      Sok sikert az összeshez!
      Legalább feltudtam dobni a napod, már örülök:D Jójóó... nem mondok ilyeneket:D Imádás van! <3

      Törlés
  7. Drága Des!
    'Nyujtsad csak'....mi îgyimádjuk...

    Zoé....kitagadás......adom.....
    Nagyon durva....de fene egye többet érünk ;) (....)
    Zayn ...nagy a hajtas...hianyzik Zoe es a kis - nagy szormok....
    De kitartas....megeri a zene es a fiuk miatt....es a kulturalt rajongok miatt....meg akkor is ha tul sok belolluk..meglatod oket es legtobbjuk mosolygasra es megnabyobb hajrara osztonoz...
    Ohom....ha nagy gondlene a hallasoddal.....van mit kolcsonadnom ;) :D igaz 'csak' egy de másik erositot Zoetol kapsz :)
    Imadtam! Mint mindig!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszr is olvashattam!
    Mindent koszonok szepen Des!
    Imadas van! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm a visszamenő komikat is:)
      Nagyon feldobtad ám a tegnapomat:) Köszönöm, tényleg. Imádás van!

      Törlés