2016. augusztus 17., szerda

103. Rész

Kiráz a hideg, ahogy beleszuszog a nyakamba.
- Zayniee... - nyüszögök rögtön, amolyan kérésként, hogy csak még tíz percet had aludjak. Érzem, amint végigsimít csupasz hátamon, fejemet jobban a párnába fúrom. Hallom, hogy kuncog. Puszikat nyom a hátamra, a vállamra, a nyakamra. Én pedig szemeimet dörzsölve fordulok a hátamra és nézek rá értetlenül. Álmosan... és nyűgösen. - Mi van? - kérdem kissé rekedtesen, én pedig csak szembe találom magam a fogai közé szorított nyelves mosolyával és egy pillanatra elolvadok.
- Szeretlek - súgja az ajkaimra.
- Várjunk... - tolom el őt kissé a mellkasánál. - Ennyi? - nevetek fel őt nézve.
- Gondoltam elmondom - vonja meg a vállát, én pedig felnyögök.
- Te ittál még, vagy betéptél nélkülem? - rázom meg a fejem értetlenül.
- Jaj, kussolj! - húz oda magához szorosan. Átkarolom a derekát és élvezem meleg bőrének az érintését.
- Én is szeretlek - motyogom a mellkasába. Kissé elenged, vagy legalábbis már nem szorít magához annyira nagyon. Ujjam óvatosan fut végig a mellkasán lévő új tetkóján.
- Nem érted... - sóhajt fel engem nézve.
- A szeretlek elég egyértelmű - pillantok fel rá, államat a mellkasára rakva, de ügyelve a friss tetkóra.
- Annyira szeretlek, hogy fáj - tűri kissé hátrább a hajam. Hány óra van?
- Összezavarsz - motyogom elfeküdve rajta most már teljesen. - Hány óra van?! - kérdem meg őt is. - Én is szeretlek, Javadd... - felsőtestét átkarolom, vagy legalábbis valami olyasmit csinálok, míg rajta fekszem.
- Körülbelül hajnali négy lehet - néz az órára, én pedig rá értetlenül.
- Felkeltettél hajnali négykor, hogy közöld, szeretsz? - hangom hitetlenül cseng, bár... ez fura.
- Aha - mosolyog rám.
- Idióta fasz - hördülök fel.
- Édes - mosolyog rám, én pedig feljebb kúszok kicsit és megcsókolom. Ennyiért felkelt hajnali négykor, hogy elmondja... szeret. A két évvel ezelőtti Zayn, ha ezt hallotta volna, pofán röhögött volna. De még az a Zayn is, aki már ismert engem. Lábaimat felhúzom az oldala mellett, érzem, hogy keze végigsimít a combomon. - Egy csomó mindent mondanék, de nem merek - motyogja, ahogy én a nyakán megszívom a bőrt. A sminkeseknek egy kis feladat csak...
- Mondd! - súgom a fülébe, majd azt is megharapom és kissé meghúzom.
- Megijednél - válaszol rögtön, én pedig hátrább hajolok.
- Mi? - nézek rá értetlenül.
- Komoly dolgokról beszélnék, de te nem akarsz komoly dolgokat. Kissé ironikus, hogy pont én akarok komoly dolgokat és pont te nem... - nevet fel engem figyelve.
- Én akarok komoly dolgokat, de azért ismerjük már el, hogy fiatalok vagyunk - fintorodom el.
- És ez indok? - néz rám értetlenül.
- Mondhatni - ülök rá kényelmesen, míg kiegyenesedem.
- Megéltem pár szarságot és te is. Szerintem egyet tudunk érteni azzal, hogy a kor itt nem sokat számít - rázza meg a fejét, ahogy ő is felül, én pedig lejjebb csúszok az ölébe.
- Nem sokat, de számít - túrok a hajamba kissé idegesen. Szeretem őt! De édes istenem... tizenhat vagyok, mit akar tőlem?!
- Tizennyolc vagyok, te pedig tizenhat. Egy kibaszott hotelszobában ülsz velem, meztelenül, a nagyapám temetése után. Tetkó után. Úgy, hogy te az egyetemről jöttél hozzám, én pedig az X-factorból. Úgy, hogy emberek állítanak meg az utcán és a nevemet sikoltják, te pedig egy francia idegenlégióst beszélsz le az öngyilkos mészárlásról, élő adásban a tévében. Fel tudod fogni, hogy a normálist rég magunk mögött hagytuk már? - kezeit széttárja. Ideges, látom, amint a nyakán kidagad az ér.
- Mit akarsz? - kérdem meg végül nyíltan.
- Nem tudom - nevet fel. - Azt, hogy ne félj tőlem - simít végig oldalamon.
- Nem tőled félek - suttogom neki halkan... zavarban.
- Nem akarom, hogy félj... tőlem, akármitől is, ami velem kapcsolatos - simít végig az arcomon. - Semmit nem csinálok, amit nem akarnál, hogy csináljak - mosolyog rám kissé kétségbe esetten. Homlokomat az övének hajtom, szemeimet lehunyom, csak a légzésére koncentrálok, a kezére, amely az arcomon pihen. A bőrére... az illatára.
- Mit szeretnél? - kérdem tőle halkan. - Csak had emésszem, egyenlőre - pillantok barna szemeibe.
- Nagy összegű lemezszerződést kötöttek velünk - nyögi ki nehezen.
- Mondtad már - mosolygok rá.
- Két millió font, Zoe - néz rám fintorogva. Szám kissé elnyílik... hogy mennyi?!
- Ez... azt jelenti, hogy...? - kérdem meg kissé értetlenül.
- Louis az asztalt csapkodva közölte, hogy mi vagyunk a következő nagy fiúbanda. Simon is ezen a véleményen van... maradjunk annyiban, hogy nem leszünk szomorúak, ha kiesünk innen - hadarja el.
- Szóval, akkor...
- Azt hiszem, albumunk lesz.
- Híres leszel...
- Vagyok, Zoe - vág közbe engem nézve.
- Szóval? - hajolok hátra.
- Danny-ékkel beszéltem... Xav nem akarja, hogy őt zaklassák a rajongóink. Danny-t zaklatják. Wali... Do... mindenki elég sok levelet kapott - túr bele a hajába.
- Erről miért nem tudok? - nézek rá értetlenül.
- Mert megcsaltalak - néz fel rám egy fintorral.
- Mit akarsz most? Kérdezni, vagy kijelenteni? - kérdem halkan, félve.
- Kérdezni - vágja rá rögtön. - A srácokkal... mármint a bandával megegyeztünk. Aki akarja, azt felvállaljuk - néz rám és ajkait összeszorítja.
- Azt akarod tudni, hogy Xav, vagy Danny párti vagyok-e? - hangom megremeg.
- Tudhatnak rólad a rajongók, akik nem hagynak majd túl sok nyugtot és a média sem... vagy maradjunk titokban? - olyan gyorsan hadar, hogy alig értem meg.
- Javadd... - nyögök fel a hajamba túrva.
- Ja, szar az egész - mosolyog rám haloványan.
- Nem lehetne, hogy...
- Minden lehetőséget végigkérdeztünk Simonnál - dörzsöli meg az arcát. - Megbeszélni velük? Igyekeztünk megbeszélni velük, mármint a rajongókkal. Az összes csajról, aki... aki volt az X-factorba tudtak. Alig egy napon belül, Zoe! És mindegyik hozzám jött panaszkodni, hogy csináljak velük valamit. Eléggé... fenyegetőznek - nyögi ki félve. Olyan kétségbe esetten néz rám, hogy én is kétségbe esek.
- Szóval, ha közlöd, hogy igazából...
- ...hogy igazából van barátnőm, akkor másnapra megtelik minden közösségi oldalad levéltára számodra. Mondjuk, hogy csak húsz százalékban kedves levelekkel. És utána valószínűleg az lenne, mint mindenkivel... címlap - dől el az ágyon idegesen.
- Értelmesebb indok ez a hajnali négyes felkeltésedre - motyogom magam elé meredve.
- Baszki... nem fogok helyetted dönteni! - fogja meg a kezeimet, míg ismét felül. - De nem akarom, hogy tudjanak rólad, mert tudod, milyen vagyok.
- A rajongóidat nem kéne megverned - mosolyodom el szomorúan.
- De letagadni sem foglak! - csattan rám. - Vagyis... nem akarlak - helyesbíti ki magát.
- Szóval, ha letagadsz, vagyis szimplán úgy teszel, mintha nem is ismernél, akkor... nincs több közös kocsmázás, gondolom én - nézek rá bizonytalanul. Mi a faszt jelent mindez?!
- Azt hiszem, nincs - néz rám fogait összeszorítva.
- Kitalálom. Egyiket sem akarod - bújok hozzá... őszintén félve. - Félek - közlöm vele egyszerűen. Jobban bújok hozzá, akarom, hogy most érezzem őt. Most ez... olyan, mintha szakítanánk?
- Ha felvállalod, hogy a nőm vagy, akkor zaklatni fognak. Nem tudom, mennyire. Attól függ, milyen híres leszek. De így is sokat kapnak az ismerősök a rajongóinktól... de akármi lenne, tisztáználak. Ígérem, de nem tudom, Zoe. Bírnád, hogy ne olvasd el senki levelét? - néz rám aggódva.
- Te is tudod, hogy nem. De bírnám kezelni szerintem, mármint... pszichológia szak - nézek rá fintorogva... bírnom kéne, nem?
- Nem hittem, hogy ez a hírességgel jár. Mármint tudtam, de... - egyszerűen sóhajtásba torkollik a mondata és végignéz rajtam. Mérges... rájuk. Mindenkire... még rám is.
- Hey, ez remek lehetőség. Majd tisztázódik minden - fogom két kezem közé arcát, míg csókot nyomok az ajkaira.
- Ne játszd meg magad! - húzza le kezeimet az arcáról. Idegesen nézeget rám, miközben vállaimat leeresztem... csak nézem őt.
- Mit vársz, mit mondjak? - nézek rá csomóval a torkomban.
- Nem akarom én ezt - görnyed össze, míg tenyereibe temeti az arcát. - A családomat akarom, a haverjaimat... téged - olyan hatalmas szemekkel néz fel rám, hogy szívem félredobban és valahogy, csak meg akarom őt vigasztalni. De képtelen vagyok.
- Tagadj le, ha ezt akarod - halván mosolyban játszanak ajkaim... mellkasán végigsimítok, nem nézek a szemébe.
- Nem akarom - emeli fel a fejem komoran.
- Ne játszd meg magad! - utánozom le őt fintorogva, míg a hátára lököm.
- Babe...
- Ha nem akarnál, akkor nem kérdeztél volna rá - suttogom a nyakába. - És ez így van jól - motyogom neki tovább.
- Mindenkit megkérdeztem, ez nem erről szól - húz hátra kissé a hajamnál fogva.
- Tagadj le - mondom a szemébe. Érzem, hogy a hasa megfeszül, ahogy az egész teste is -, de te se merj nekem hazudni! - hangom idegesen csattan, azért, mert igazam van. Egyszerűen tőlem vár megerősítést arra, hogy letagadhat. - Ez szakítás? - mosolygok rá gúnyosan.
- Nem - vágja rá rögtön és felülne ismét, de visszanyomom.
- Esküszöm neked, még egyszer megcsalsz és többet nem hallasz felőlem - suttogom a fülébe, míg tenyereimmel a mellkasán támaszkodom meg. - Onnantól kezdve nincs olyan, hogy mi... soha többé - halkan, de érthetően ejtem ki a szavakat a füle mellett. Szorosan húz magához, kétségbe esik alig két másodperc alatt.
- Nem foglak - biztosít rögtön.
- Hallottam már ezt elégszer - szemeibe nézek, hajam körénk hullik.
- Ígérem - néz rám szomorúan.
- Akarod, hogy ismét elmondjak valamit a jövővel kapcsolatban? - kérdem nevetve.
- Ne kímélj - simít végig oldalamon, majd csípőmbe markol, én pedig kezeit a feje mellé leszorítom.
- Le fogsz tagadni, egy darabig senki sem fog rólam tudni. Aztán nem bírod ki... - suttogom az ajkaira. - Nem tudom, melyik lesz előbb, hogy valakivel kavarni fogsz hosszabban, aki nem én vagyok, mert rám unsz, amiért semmi közös programunk nem lehet mától... vagy az, hogy a világ megtudja, létezem a te szemszögedből is - szemeit lehunyva tartja, én pedig őt figyelem. Aztán már a csokibarna szempárt, azokkal a hosszú szempillákkal övezve. Leheletünk keveredik, szíve hevesen ver... már egy ideje ideges.
- Én nem...
- Akkor kisebb kalandok, nem érdekel. De komolyan mondom, engem nem fog érdekelni, ha az előtt, vagy után derülök ki... megcsalsz és többet nem lesz esélyed - alsó ajkát magam felé húzom. Ő felnyög és tovább nézem a szemeit.
- Ha úgysem akarsz komoly kapcsolatot, akkor miért lenne baj? Döntsd már el, mit akarsz! - fordít maga alá pihegve. Élvezem nézni az izmait és a bőrét... olyan rég láttam.
- Benne vagyok a közös ház dologban, ha akarod - nyögöm ki hadarva.
- Komolyan? - hajol hátrább kicsit.
- Ha már letagadsz... akkor kéne egy hely, ahol azért nem kell titkolóznod - fintorogva beszélek, de ő megcsókol. Lábaimat felhúzom és érzem, ahogy kissé elengedi magát. Élvezem, hogy érzem...
- Ne legyél ilyen hülye! - mosolyog rám, én pedig viszonozom a mosolyát.
- Figyelj, ha gáz van... jöhetsz. Ugye tudod? Hívhatsz, akármi van. Ha utállak is felveszem - túrok bele a hajába, ahogy kissé összeborzolom.
- Tudom, csak...
- Most sem hívtál, pedig már mondtam. Azért, mert összeveszünk... Zayn, tényleg itt vagyok, ha kellek. De ez már a te döntésed. Komolyan gondolom - sóhajtok fel. - Ha öt év múlva lesz egy macskád és elgázolják, de már két éve nem beszéltünk... akkor is felhívhatsz. És akkor is beszélgetni fogok veled, érted? - elnyílt ajkait nézem, annyira szép a szája... annyira szép ő maga... annyira helyes! Főleg, mióta folyton kamerák veszik... egyszerűen egyre dögösebb. És még bámulnám az arcának vonalát, nézegetném még a kissé elnyílt telt ajkait, de helyette megcsókol. Mélyen. És hát... nézés helyett érezni még jobb is...



Kukucs! Remélem tetszik ez a rész, igyekszem sűrűbben hozni :) Imádás van!

12 megjegyzés:

  1. Uuuu ez a rész is szuper lett! Kíváncsi vagyok, Zayn meddig bírja eltitkolni Zoét. Hamar a kövit! (És....első komis vagyok jeeee! )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett:3 Hát... majd meglátjuk:D Máris rakom ki és gratulálok:'D Imádás van! <3

      Törlés
  2. Szia Des!

    Kalamajka, nincs tobb dajka mese,
    Nem tréfa már ennek a felese..
    Le kene tagadnia azt a szemelyt aki 'tulajdonképpen nincs vele'
    De, nincs nélküle se...
    Ő az aki pumpalja bele a levegőt,
    Aki miatt nem játsza mindig a 'nagymenőt'

    Le tagadás vagy felvalalas...
    Felo, hogy mindketto vége az elvállas...

    Zoe a realitás talaján mozog
    Tudja, hogy az együtt töltött idők száma a vége felé kocog...

    Nem sokára újra külön válik útjuk
    De lesz még kozos jovojuk és mùltjuk...

    Eszementul frenetikus volt...
    Oh, Zain mélységei ...de imadtam :)

    Koszonom szeoen, hogy ezt a reszt is olvashattam!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuuucs jaj de örülök, hogy most is írtál:D Imádtam a kis verses dolgot ismételten! Köszönöm! Imádás van! <3

      Törlés
  3. Hello!
    Fantasztikus lett ez a rész is.Ahj...annyira imádom ezt a blogot mint maci a mézet.:)Nagyon kíváncsi vagyok hogy Zayn mennyi ideig tudja eltitkolni Zoet.
    Zoe meg jól megmondta neki.Ha Zayn megcsalja még egyszer akkor aribederci(gondolom tudod mit jelent mert szerintem ezt majdnem mindenki tudja de ha véletlen nem akkor azt jelenti olaszul hogy viszlát).
    Várom a következő részt.
    Vivien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs:3
      Örülök, hogy tetszett^^ Hahaaa:D Minden kiderül majd ;) (tudtam mit jelent köszönöm:D) Mindjárt kirakom a kövit. Imádás van! <3

      Törlés
  4. Nagyon nagyon jo lett mint mindig!!
    Imádom Zayn es Zoe kapcsolatát .
    Várom a folytatást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szépen köszönöm mint mindig:) Én is:D Mindjárt rakom is ki a következőt, imádás van:3 <3

      Törlés
  5. Hali
    Nagyon tetszet varom a kovit :).. Nekem nem tetszik hogy nem akarja felvalalni.. Rosszat sejtek :( ... Siess a kovivel .. :* puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs:3 Örülök, hogy tetszett, mindjárt hozom is a kövit. Majd kiderüüüül:D Imádás van! <3

      Törlés