2016. augusztus 15., hétfő

102. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Nem akarok itt lenni - motyogja Zayn, én pedig csak meghúzom a nyakkendőjét.
- Nem hagyhatod ki, de ne vágj ilyen képet, beszéltetünk már erről - simítok végig mellkasán. Jobban értékelném, ha nem egy temetés miatt látnám öltönyben.
- Beszélni róla és átélni, teljesen más, Élet - néz le rám komoran.
- Nem mondtam, hogy könnyű, vagy jó érzés - mosolygok rá bátorítóan. - És nem kell tartani magad, oké? - húzom magamhoz. Egy fáradt sóhaj csúszik ki az ajkai közül.
- Hello - nyit be Danny. - Lent van mindenki - közli, míg odalépked hozzám és megölel. - Rég láttalak, csajszi - mosolyog rám.
- Szintén - biccentek neki egyetértően.
- Nos... mehetünk? - kérdi Danny Zaynra pillantva. Látom, hogy állkapcsa megfeszül és annyira segítenék neki. Ha tehetném, átvenném a fájdalmát. Régen apa ezt mondta nekem, ha beteg voltam és mindig nevettem rajta, most pedig annyira nagyon átérzem. Mindent megtennék azért, hogy ne érezze magát ennyire szarul.
- Persze - sóhajt fel az ajtó felé mutatva, miszerint indulhatunk. - Ne stresszelj, jól vagyok - súgja a hajamba, ahogy magához húz.
- Szeretlek - nézek fel rá szomorúan.
- Én is nagyon szeretlek, tényleg - motyogja lehunyt szemekkel, homlokát a fejemnek döntve. - Köszönök mindent - teszi hozzá a lépcső tetején.
- Természetes - mosolygok rá. Imádom a pszichológiát, mert könnyedén lehet segíteni embereken. A szenvedésükön segíteni... és hiába tudok mindent a gyászról... A lépéseiről... ezen nem lehet segíteni, csak várni. - Hello - köszönök a srácoknak egy mosollyal.
- Enano - szorít magához Xavier. - Hogy vagy, életmentő? - kérdi halkan. - Leginkább vele, hogy vagy? - pillant mögém egy pillanatra.
- Nem vagyok életmentő, és jól - biztosítom őt rögtön.
- Legalább valami jó hír - egyenesedik ki.
- Ja - szól közbe Zayn. - Menjünk! - kéri az ajtó felé pillantva.
- Trisháék előbb mentek a...
- Tudom - szól közbe. A virágoshoz... telefonon leadtam már a rendelést, mondtam, hogy csak oda kell ugorniuk. Végignézem, ahogy kezeivel megdörzsöli az arcát és ismét elkap az a szörnyű érzés, hogy képtelen vagyok akármit is segíteni neki.
- Hogy megy az egyetem? - lép mellém Xav, mire megrázom a fejem.
- Nehéz - adom az egyetlen válaszomat, ami mindent körbe ír. - Nagyon - teszem hozzá felnézve rá.
- A karikák a szemed alatt azért árulkodnak - küld felém egy halvány mosolyt. Ujjaimat végighúzom a szóban forgó karikákon... nos igen. Alvásra nincs túl sok időm. - Köszönöm mindenki nevében - suttogja halkan, míg alig észrevehetően lemaradunk.
- A temetésekben már...
- Zaynt - vág közbe. - Hogy jöttél... hogy megbocsátottál neki... - előre fele néz, fintorog - megint - teszi hozzá.
- Szeretem - vonom meg a vállam.
- Semmit sem tudtunk vele kezdeni Walter után. Mondta, hogy veszekedtek? - kérdi lepillantva rám.
- Igen, de Walter mondta, hogy felhívta utána - mosolygok rá.
- Walter mondta? - kapja rám a tekintetét.
- Felhívott, pont miatta. Hogy őszintén sajnálja a legkedvesebb unokáját, aki ekkora idióta... és tudod a többi megfogalmazást Waltertől - nevetek fel halkan az emléken tépelődve. Walter felhívott, végig szidta Zaynt. Feldobott a síros hangulatomból és végül megegyeztünk... Zayn nem vesztette el Walterrel szemben a Joker kérését. Megmondtam Walternek, hogy szeretem. Tudtam, hogy egyszer mellette kötök ki ismét, de... nem azt, hogy ilyen hamar és most és emiatt!
- Képzelem - mosolyodik el halványan.
- Nem baj, ha...? - kérdem meg kissé feszengve, míg Zayn felé mutatok. Xav még lök is rajtam egy picit, én pedig kezeinket összefonom. Látom, amint a világ leghalványabb mosolya végigszalad rajta. Megszorítom a kezét, ő pedig csak nyel egyet.
- Beszélni akarok, de értelmetlennek látom - suttogja maga elé.
- Hadarj, ha szeretnél - nézek fel rá sajnálkozva.
- A világ legnagyobb seggfeje vagyok - rántja meg a vállát, míg olyan közönnyel jelenti ki, hogy még én is meglepődöm.
- Persze, hogy az vagy - nevetek fel halkan, ő pedig lenéz rám. Megáll. A többiek kínosan sétálnak el mellettünk, ő pedig néz. Komolyan gondolta... - Nem vagy az - sóhajtok fel őt nézve.
- Megcsaltalak kétszer és nem értettem, miért dobsz... megcsaltalak és el sem mondtam, aztán megcsaltalak és...
- Itt vagyok - vágok közbe. - Megcsaltál, remek. Remélem élvezted, ennyi. Lezárhatnád magadban - adom neki a tanácsot, amit nem lenne rossz, ha megfogadna. Nem ezen kéne gondolkoznia... bár nem is tudom. Talán jobb ez, mint Walter. Vagy... - Ha azért rágod magad ezen, mert Walter meghalt és így nem kell rá gondolnod, akkor...
- Zoe, cseszd meg, te tényleg csak engem nem értesz - nyög fel engem figyelve.
- Ebbe most nem tudok hol belekötni - rázom meg a fejem kissé zavartan.
- Walter, apám helyett apám volt. És bár sokszor mondta, hogy ez lesz... baszki, kurva szar - néz az ég felé. - Annyira azt akarom, hogy tűnjön el ez az érzés. A lelkemet is eladnám azért, hogy ne szorítson így a mellkasom állandóan! - csattan fel, én pedig minden tudásomat bevetem, amit az egyetem adott... ami annyi, hogy a kiakadás jó. - De, ha azt hiszed, csak azért emészt a tudat, hogy megcsaltalak, akkor több, mint egy év is kevés volt ahhoz, hogy megismerj - fejezi be, én pedig tompán biccentek neki. Édes... tudom, hogy rosszul van. Tudom, hogy fáj neki. Ez viszont nekem fájt.
- Sajnálom - nyögöm ki egyszerűen az egyetlen dolgot, ami az eszemben van. Haza mennék... mármint, a Harvardra. Legszívesebben most. De Walternek mindenképpen megadom a tiszteletet... és megígértem neki. Megígértem Walternek, Danny-nek, Xavnak, Trishának, Donak, Walinak... és Zaynnak, hogyha baj van, itt vagyok. - Menjünk - indulok meg a fiúk után. Pár másodpercet akarok magamnak adni, amíg feldolgozom az igenis bunkó beszólását, arra, hogy nem ismerem őt.
- Figyelj...
- Zayn, menjünk a temetésre! - vágok közbe és úgy érzem, egyenlítettem. Kimondtam a temetés szót, ami bár igaz, de kegyetlenül hathat neki. Bár nem tudom, mennyire fájhat neki, de abban biztos vagyok, hogy eszméletlenül.

---

- Kukucs - köszönök zavartan.
- Hello - köszönnek egyszerre, míg végigmérnek, sokadjára is.
- Meddig bámulnak még? - kérdem halkan Zaynt, mire ő haloványan elmosolyodik.
- Sokat hallottak rólad - simít végig a tarkóján kissé zavartan.
- Hát, én is rólatok - villantok feléjük egy mosolyt, de érzem, hogy elpirulok. Mind a négyen csak néznek.
- Minek mentél vissza hozzá?! - nyög fel Harry, én pedig Zaynra pillantok, kissé segélykérően.
- Öhm... - vállamat megvonom. - Ez most így... hát... szüksége volt rám - túrok a hajamba nyögve.
- Láttunk a tévében - hümmög összeszűkített szemekkel Liam.
- Woaw, én is titeket - nevetek fel.
- Louis vagyok - sóhajt fel az egyetlen értelmes, míg átölel.
- Zoe - mondom, bár én is tudtam az ő nevét és ő is az enyémet.
- Aranyos tőled - suttogja halkan.
- Szóval akkor Zoe, ők a srácok, srácok, ő Zoe - hadarja el Zayn.
- Z&Z - nevet fel Niall. Elmosolyodom és nem mondom el neki, hányan sütötték már el ezt a poént.
- Azt mondta, vad vagy - néz engem értetlenül Harry.
- Én nem vagyok vad! - emelem fel a két kezem védekezően rögtön.
- Zavarban van - húz magához Zayn egyik karjával. - Elég random, bunkó, egoista, ironikus, vad és szarkasztikus - sorolja Zayn.
- Utállak - nézek fel rá értetlenül. Minek vagyok én itt?!
- Azt hittem az jön, hogy pöcs vagyok - néz le rám egy mosollyal.
- Te pöcs - adom meg neki, amit akar.
- Te picsa - rázza meg a fejét a srácok felé nézve.
- És ti komolyan együtt vagytok? - nevet fel Liam.
- Nem - válaszolok helyette. - Mi soha sem vagyunk együtt - rázom meg a fejem.
- Külön se - szól közbe Zayn.
- Ez most akkor ilyen nyitott kapcsolat? - vakarja meg a tarkóját Louis értetlenül.
- Erre még így nem is gondoltam - lelkesülök fel. - Kár, ha valakivel összejönnék, azt megvernéd - mosolygok fel Zaynra.
- Jogos - ért velem egyet. - Na jó, mi léptünk. Ígérem, holnap délelőtt próba - motyogja kissé feszülten.
- Ha tudod a részed, annyi már elég - ráz kezet vele Liam.
- Reméljük - mosolyodik el. Mindenkivel kezet ráz, én pedig még mindig kicsit furán érzem magam.
- Sziasztok - köszönök el tőlük egy intéssel, majd beszállok a taxiba. Eldarálom a szálloda címét és Zayn vállára hajtom a fejem. Kezeinket összefonja, én pedig nézem őket. Rég voltunk együtt... mármint, már négy napja nála vagyok. Vagy legalábbis vele. De akkor is, az előtte lévő hónapok...
- Hiányoztál - motyogja a nyakamba.
- Te is - hunyom le a szemeimet. Hiányzik még most is, pedig mellettem van. Voltunk már kettesbe, a szállodában Bradfordban... ki is használtuk a lehetőséget, de... azóta ismét most vagyunk először így kettesbe. Bár kétlem, hogy most erre értené. Talán ő is úgy érez, mint én. Ha mellette vagyok is hiányzom neki.
- Többet nem csallak meg, ígérem... idióta vagyok - suttogja a fülembe.
- Helyes - nevetek fel halkan, kissé jobban felé fordulva testemmel.
- Mindenki téged akar, én meg egyértelműnek veszem, hogy mellettem vagy - húz magához bal karjával.
- Mert egyértelmű, szépfiú - simítok végig kezén.
- Annyira szeretlek, ami már megijeszt - nyögi ki.
- Mondd az első dolgot, ami eszedbe jut, miért szeretsz - szorítom meg a kezét.
- Spontán módon lekezelsz mindent úgy, mintha mindennap megtörténne veled - nevet fel. - Hogy okos vagy, a hajad, az alakod, a hangod...
- Megállhatnánk itt? - kérem a sofőrt, mire satufékez. Zayn értetlenül néz rám, míg leolvasom a kis kijelzőről, mennyit kell fizetnünk. A kezébe nyomom a pénzt, majd kihúzom a járdára Zaynt.
- Este van - közli körülnézve.
- Sherlock... visszatértél? - lepődök meg.
- Zoe... miért szálltunk ki? - nyög fel, míg azt nézi, hogy hajt el a taxi.
- Mert nem lehetsz tovább szomorú! - csattanok rá.
- Jó, nem is vagyok, csak...
- Nincs csak, a barátod is vagyok - nyomok puszit az ajkára. - Egy shoot soha sem rossz kezdés - húzom be a mögötte lévő kocsma ajtaján.
- Most inni akarsz? - nevet fel.
- Te is akarsz - húzom oda a pulthoz.
- Holnap próba és...
- És? - kérdezek rá őt figyelve. Lassan mosolyodik el, míg engem néz.
- Ugye tudod, hogy álom barátnő vagy sokak szemében? - kérdi halkan.
- Hah, tudom - dobom hátra a hajam nevetve. - Valamit húzóra, hatot és fizetnék is - közlöm a pincérnek mosolyogva.
- Hatot? - kérdez rá Zayn.
- Tripla, vagy semmi - vonom meg a vállam.
- Mit is csinálunk éppen most? - kérdi, ahogy elé rakja a pincér a három poharat, majd elém is.
- Spontán felejthetetlen éjszakát - mosolyodom el igazán, míg nézem, amint kitölti a pincér sorba a poharakba a piát. Zöld...
- Megy a szemedhez - mosolyodik el Zayn.
- Abszint - közli velünk a pincér, míg odaadom neki a pénzt.
- Nem oké, hogy te fizetsz - sóhajt fel egy fintorral, ujjai között forgatva az egyik kis feles poharat.
- Ha elakarod költeni a gyűjtött pénzed egy éjjel alatt, még van rá lehetőséged - legyintem le, míg kezembe veszem az első pohárkát. Szerintem ezek négy centesek, nem is kettő centesek...
- Érted elkölteném - néz rám egyszerűen.
- Egyszerre? - kérdem felemelve a poharat.
- Kiütöd magad - fintorodik el, míg ő is a kezébe veszi a poharat.
- Hangosabb vagyok részegen, tudom - mosolygok rá.
- A szexre gondolsz? - mosolyodik el magabiztosan.
- Mi másra? - nézek rá ártatlanul.
- Te jó ég - sóhajt fel, míg a poharunk koccan és az ajkaimhoz emelem a poharat. Fejemet kissé hátra hajtom és lenyelem egy korttyal. Az asztalra csapom, míg fintorgok és már a kezembe is veszem a kövit. Ezt is lehúzom, a harmadik poharat a maró érzés miatt pedig nehezen találom meg. Zayn rám néz, ő is fintorog... szóval nem csak nekem erős a pia. Biccent, majd ezt is lehúzom. A pultba kapaszkodom, míg hunyorogva megrázom a fejem és nyelek egyet, ezzel megpróbálva eltüntetni a számból az ízt. - Miért vagy még velem? - kérdi rekedtes hangon.
- Mert szeretlek - köhögök párat nevetve.
- Nem érdemellek meg - húz le a székről és már kifelé is megyünk.
- Ezrek akarnak téged, miért vagy még velem? - kérdem visszahúzva, hogy lassítson az utcán.
- Mert képtelen vagyok élni nélküled - és ezzel megcsókol. Éjjel, a kihalt járda közepén. Három shootnyi abszint után. Két nappal az élő showja előtt. Én pedig a csókba mosolygok, boldog vagyok. - Részeg vagy - mosolyog rám, mikor elnevetem magam.
- Boldog és kicsit részeg - fogom meg a karját, míg magam után kezdem húzni.
- Hova megyünk? - kérdi mögém bámulva.
- Sétálni... el... mindenhova! Könyörgöm, híres vagy - nevetek fel ismét.
- És? - néz rám egy mosollyal.
- És? Csoda, hogy nem kértek még meg a rajongóid, hogy csináljak képet rólad velük - mosolygok rá.
- Leszarok mindenkit, ha veled vagyok - húz magához a derekamnál fogva, de tovább sétálunk hátrafelé.
- Képzeld csak el, hogy van egy ember a világon, akivel még mindig jobb, mint velem - suttogom neki, átkarolva a nyakát.
- Ilyen nincs, Babe - nevet fel, míg az ölébe kap. Hercegnő stílusban cipel az utcán.
- Őszintén szólva, van - motyogom neki, hozzá bújva.
- Higgy nekem, hogy...
- A tudományomban hiszek - nevetek rá, míg átfut velem egy piroson a zebránál. Lerak és megpörget, miközben a kocsiból üvölt a zene.
- Én magamban hiszek - húz oda magához.
- A Drake egyenletet használták ehhez - világosítom fel, végig húzva ismét egy utcán.
- Drake? - nevet fel Zayn. - Last name ever, first name greatest
Like a sprained ankle boy I ain't nothing to play with
Started off local but thanks to all the haters - kezd bele pár sorba Drake éppen híres számából.
- Jesszus - nyögök fel nevetve.
- Ez is csak Eminem miatt jó - nevet rám.
- Most már miattad is - mosolygok rá.
- Szóval, mi van Drakkel? - kérdi mellém lépkedve.
- Drake egyenlet... Dr. Frank Drake, csillagász volt - világosítom őt fel -, mindegy - legyintek mosolyogva. - Az ő egyenlete arra szólt, hogy kitudja számolni, mekkora az esélye annak, hogy van másik értelmes faj a világban. Átvitték az emberekre, hogy mennyi az esélye annak, hogy megtalálod az igazán nagy Ő-t - kezeimet magam előtt felemelve rajzolok le neki egy félkört kezeimmel, mintha csak valami mágikus trükköt osztottam volna meg vele.
- És mennyi volt az esélyem hozzád? - lazán kérdezi meg, én pedig a kijelentés miatt egy pillanatra elfelejtem a tényeket, amiket közölni akartam.
- 1 : 285 000-hez - közlöm őt nézve.
- Woaw - áll meg egy pillanatra.
- 0,0000034% - mondom csodálkozva az adatot máshogy, míg még mindig őt nézem.
- Egy kattintás - áll meg előttem egy mosollyal.
- Ezt te most komolyan gondolod? - kérdem őt hátrább hajolva.
- Annyira szeretlek, hogy komolyan, néha beparázok még mindig tőle... de te folyton beparázol - fintorodik el engem nézve. Szomorú... nem tudom... fogalmam sincs, mi ez az érzés az arcán.
- Mert ez... komoly - nyögöm ki.
- Nem a családod vagyok - rázza meg a fejét, megdörzsölve az arcát. - Én nem hagylak szarban - néz rám mérgesen.
- Zain... - nevetek fel hitetlenkedve.
- Jogos - fordítja a fejét az ég felé. Elővesz két szál cigit, az egyiket nekem adja és meggyújtja nekem. A padkára ülünk le, gyér a forgalom és csak cigizünk.
- Szeretlek - nézek rá kissé félve.
- Tudom, csak mikor ezt nagyon realizálod, akkor fél napig a létezésemről sem akarsz hallani - szív bele erősen a cigijébe.
- Egy kapcsolatnak két vége lehet - motyogom a lábaimat nézve.
- Szakítás, vagy házasság - néz rám kifújva a füstöt oldalra.
- És én egyelőre még nem tudom, melyik ijeszt meg jobban, Javadd - nyelek egy nagyot őt nézve.
- Nem terveztem megkérni még a kezed, Élet - szív bele ismét a cigijébe idegesen.
- Tudom - túrok bele a hajamba, míg én is szívok egy slukkot azért.
- Akkor? - nevet fel.
- Tizenhat vagyok. Te pedig tizennyolc - nézek rá. - Több ezren rajonganak érted. Talán már több százezren, követni sem tudom, úgy nő a számuk - motyogom neki. - Én pedig a Harvardon vagyok... semmi nem normális az életünkben. Egyetlen egy része sem - nyögök fel a térdeim közé szorítva a fejem.
- Szar helyről jöttünk, ez átlagos - nevet, míg végigsimít a hátamon.
- Tudtad, hogyha szarhelyről jöttél, általában a szülők jobban meg akarnak adni neked mindent? - nézek fel rá összeszorított fogakkal.
- Most mire célzol? - néz rám elnyomja a cigijét.
- Trisha, Walter. De Yaser - közlöm vele.
- Apám csak eléggé... rideg - nyögi ki.
- Nekem ne hazudj, soha nem beszélsz róla. Soha nincs otthon, vagy csak én nem látom - mondom ki végre. Semmit sem tudok az apjáról.
- Ne! - szól rám elfordulva tőlem.
- Több, mint egy éve nem kérdezek rá - motyogom fejemet rázva.
- Én sem kérdezek rá sok mindenre - tárja szét a karját.
- Kérdezz! - dőlök el a járdán.
- Livel tényleg olyan jóba vagy? A faszt vagy vele olyan jóba! Jobban vagy vele, mint a családod többi tagjával. Jó fej is, meg minden, de...
- De benne is megvan az a vér, mint a családom többi részében. Ahogy bennem is, Zayn... a szar bennem van. Ugyan úgy - fordítom felé a fejem, ahogy ő is elfekszik mellettem. - Nem, már nem vagyok olyan jóba a Harvard után. Ahogy senkivel sem. A családom... a barátaim. Teljesen új életem lett és nem voltál ott, mikor ez bekövetkezett - közlöm vele a száraz tényeket.
- Gondolom csalja anyámat - néz fel az égre, de túl nagy a fényszennyezés. Londonban vagyunk, bár a Wambley arénában van mindig az élő show. Mégis az köt le, mekkora a fényszennyezés és, hogy nem látszanak a csillagok.
- A sok üzleti út - motyogom.
- Vagy csak un minket. Nem tudom, nem is érdekel. Walter volt az apám inkább, mint sem ő - közli egyszerűen.
- Látod? Elbaszott a családi helyzetünk - fordulok felé.
- Féltem anyut - suttogja.
- Trisha tudja. Én is tudom. Mindenki tudja, egyszerűen azt akartam, hogy végre mondd ki - közlöm vele kissé bunkón.
- Imádni való vagy - hördül fel és tudom, hogy éppen most utál.
- Te vagy az első, akinek kitudtam jelenteni, hogy apám alkoholista. Vagy azt, hogy anyám inkább választotta a pasiját - hadarom el neki. Egy-egy... a kocsi dudál, ahogy elhajt mellettünk, a lábaink az útra lógnak, de egyikünk sem mozdul, csak meredünk felfelé, mintha lennének ott csillagok. Kissé ironikus.
- Furán szarok vagyunk együtt - mereng el, míg kezét kezem köré fonja.
- Kussolj, imádsz engem - ülök fel mellette és kissé felé mászok. Csak felső testtel.
- Imádnálak a szállodában is ilyen pózban - motyogja végignézve rajtam. Elmosolyodom...
- Gyere! - húzom fel a földről. Kissé nehezen megy a járás, de ő rögtön megfog.
- Hogy tudod magad így kiütni? - kérdi értetlenül és inkább háttal nekitámaszkodom az épület falának.
- Ahogy te nem - nézek rá értetlenül.
- Tudod mit utáltam a legjobban Ashben? - kérdem félre biccentve a fejem.
- Utálom azt a faszt - morogja engem nézve.
- Hogy az elején romantikus volt. Te jó ég... - nevetek fel arra gondolva, hogy mennyire röhejes is volt az egész.
- Persze, utálod a romantikát - mosolyodik el, kissé a falhoz préselve.
- Sokan próbálkoztak be azzal - nézek fel rá, fejemet is a falnak döntve. Az alsó ajkába harap, én pedig nem bírom levenni a szememet azokról az ajkakról.
- Velem imádod - suttogja a fülembe.
- Nem mondanám magunkat romantikus párnak - nevetek rá, ő pedig rám mosolyog egy régen látott féloldalas mosollyal.
- Most is azok vagyunk - közli egyszerűen.
- Három shoot után egy kocsmából, miután a földön feküdtem, egy piszkos falnak nyomsz az éjszaka közepén, és csak arra vársz, hogy odaérjünk a szállodámba - motyogom neki, míg ajkai az enyémeket súrolják.
- És te ezt élvezed - közli hetykén.
- Talán - kuncogok fel, majd megcsókolom. Érzem, hogy keze a fenekembe markol, ahogy a csókunk mélyül, a sóhajomat...
- Talán - nevet rám.
- Imádod, ha részeg vagyok - nyögök fel homlokomat a mellkasának döntve.
- Imádom, ha mellettem vagy - közli a nyakamba morogva, majd megszívja a bőrt, én pedig derekába kapaszkodom.
- Azt hiszem én is - motyogom neki lehunyt szemekkel és összerándulok, mikor a nyakamba harap.
- Azt hiszed? - néz a szemembe egy mosollyal.
- Tényleg kibírnál mellettem egy egész életet? - kérdem ellökve magamtól.
- Többet is - nyom vissza a falhoz és ismét megcsókol.
- Azt mondtad egyszer, akarsz egy arab tetkót - szuszogom neki kissé eltolva.
- Mi? - néz rám értetlenül. Kezemmel felmutatok, mire felnéz. Tetkószalon... - Mi a fasz...
- Walter neve megérdemelne egy tetkót arabul - súgom neki. Fejét felnyögve hajtja a homlokomnak.
- Emlékezetes este, mi? - kérdi, ahogy végigsimít az oldalamon.
- Első közös tetkó? - kérdem őt halkan.
- Te is varratnál? - néz rám értetlenül.
- Ha te is - biccentek neki.
- Mit? - hökken meg.
- A görög pszi betűt, egy kis rorschach-teszt beütéssel - mosolygok rá.
- Hova? - mosolyog rám. Imádom... nem kérdi meg, mi az a görög pszi... ami a pszichológia "jele". És nem kérdi meg, mi az a rorschach teszt...
- Efelől dönthetsz - karolom át a nyakánál kissé lomhán.
- Boka? - vonja meg a vállát tanácstalanul.
- Mellkas, arabul, Walter neve - mutatok pontosan oda, ahova elképzelném. Ő pedig megcsókol... újra. És még akkor sem szakad el tőlem, mikor fél kézzel már benyit a mellettünk lévő ajtón...



Kukucs! Íme az új rész, elnézést a késésért. A következő hétben nem tudom, hogy rakok ki részeket mivel nálam van az egyik legjobb barátnőm:3 Szóval igen... élvezzétek ki a nyár végét, köszönöm a sok komit:) Iratkozzatok fel és pipáljatok:3 Imádás van! 

11 megjegyzés:

  1. Ismét csak annyit tudok mondani, hogy imádom a blogodat :) Nagyon jó rész volt, még mindig nagyon sajnálom Waltert. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni. Nagyon remélem hogy Zayn nem csalja meg többé Zoét... De gondolom úgyis lesz még ilyesmi :) Te is élvezd ki a nyár utolsó heteit :) Várom a következő fejezetet, imádás van <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismét csak nagyon szépen köszönöm:D Hát... ez van:D Majd kiderül mi lesz velük...:D Én kiélvezem teljes egészében:)Mindjárt ki is rakom a kövi részt:)

      Törlés
  2. Szuper rész lett (ez is)! Még mindig siratom Waltert, de így legalább kibékült a Z-páros ;)
    Juuuuj első tetkó <3 (IMÁDOM a tetkókat ^-^) !
    Élvezd ki te is a nyári szünetet!;)
    Hamar a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen:3 Hát... sirasd csak:D ZQUAAAD. Első tetkó omfg...:D Kiélvezem rendesen:) Rakom is ki mindjárt:)

      Törlés
  3. Heeey
    Yaser tényleg csalja Trisha-t?
    Zayn nem fogja többet megcsalni Zoe-t? Hát ajánlom neki.
    Tetkóóó, csináltasanak tetkót. Jó ötlet.
    Najó..nem tudok mit írnii. Tökéletes na.
    xxK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megesik az ilyen...:D Ajánlja neki itt mindenki a komment szekcióban...:D Hahahaa kösznöm szépen, imádás van! <3

      Törlés
  4. Hello!
    Fantasztikus...Elképesztő...Szuper nem tudom szavakba önteni hogy milyen jó lett ez a rész is.
    Tetkó?Királyság.:) Jó ötlet hogy Walter nevét varrassa magára. Walter...még most is nagyon sajnálom.
    Várom a következő részt.
    Vivien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs! Köszönöm, köszönöm! Mindjárt ki is dobom a kövi részt:) Imádás van! <3

      Törlés
  5. Szia Des Tiny!
    Azt a meghaborodott felhobol lett eso tocsában tocsogò kis liba tollának koszos feherseget!

    A 93.reszhez irtwm legutoljara...
    Kemeny halozati gondjaink vannak plussz kutyu se nagyon van ...

    Remelem ezt azert majd el kuldi...

    Szaval
    Most jon a potlas
    Ajaj....beindult a normalis...
    Nem baj ha leirom az elozoeket is ugye? :)
    Imadtam ahogyan Zayn allta a sarat Zoe csaladjaval szenben
    Es ahogyan fogadtak Trishaek...
    Veszettul durvan jo volt...

    Na aztan Zayn megcsalta Zoet...egyszer majd rakontrazott meg egyszer...satufek....es ugyan azt ahibat egy masik csajjal is elkovette miert is ne....
    Tetszett ahogyan a csapos beszelt a lukén-normalatlanul-imadnivalo bordzsekis dzsinkisz kánnal...igen Zayn Dzsingisz lett...

    Zoe egyik szobatarsat nagyon birom..Elena.
    Helena :).Birtam ahogy az iktektol tobb nevet is kapotz..
    Angel...szerintem Te fuss....nem leszwl ott sokaig..

    Walter. A csodas nagypapa már fent szarnyal....
    Kêsz remegett a hasnyalmirigyem...
    Es ahogy Zoet fogadtak...
    A kibekules....
    A temetes...
    Na es a kozbeni vallomasok mind Zoe mind Zayn reszerol
    Kesz vegem van
    ...ed ahogy Zoe ratert Zayn apukajara...

    Mindent imadtam...

    Nahyon szepen koszonok mindent Nektek Klau es Des
    Koszonom a sok sok erofeszitest....a sok idot amit rank szantok...
    Es az erdeklodeseket amiket sokszor kapunk resz vegen...

    Koszonjuk hogy a reszek alltal egy valos meg is mas vilagba csoppenhetunk
    Kiszonjuk jogy sokszor rengeteg valaszt kapunk a mindennapjainkban felmerulo kerdedekre...
    Megoldasokat problemakra...
    Imadom, hogy ezer szînű Zoe es Zayn világa...
    Koszonom szwpen hogy reszese lehetek eme felemelkedoen lelekmelengeto tortenetnek!

    Neharagudj, hogy ennyi ideig kussMatilda voltam...de mint emlitettem fentem halozati es kutyu gondjaink vannak...vagy is kutyu van..gep nincs...es a halozat is omladozik
    Amint tudok jovok :)

    Erezzetek jol magatokat a baratnoddel szorakozzatok, nevessetek , táncoljatok a napsugarak fényében :)

    Koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvasjattam!
    Teletabis nagy oleles!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szokasomhoz hiven mindig kihagyok valamit..
      Tiszta bunkománidoitahumanoid vagyok...

      Elosszor is szîvbol gratulalok a 100.reszhez!

      Másodszot: huha elerkeztunk az elso tetkokhoz....mar vartam...tetko fetisben szenvedek...
      Oh es nem is akarmilyen tetkoja lesz Zain-nek....
      Szent tinta sugár! Csodás ötlet....Walter neve..
      -igaz reszben Zoe otlete volt, de na csodas es kesz-
      Na es higy Zoe is tetovaltat...:)
      Zoe nem lep meg a valasztasod :)

      Törlés
    2. Nagyon köszönöm a gratulációt és azt is hogy visszatértél:D Már kezdtem hiányolni az írásaidat itt:D Remélem hamar megoldódnak azok a kütyü és hálózati problémák...:) Imádás van! <3

      Törlés