x--- Zoe Fable ---x
- Kösz - szólók még Li után, ahogy egy
intéssel itt hagy minket. Ő megy tovább az egyetemre. Xav kérdőn néz rám,
mindenkivel együtt. - Fáradt vagyok, Zayn tuti elmondott mindent - közlöm kimerülve,
ahogy lehuppanok a műanyag székre és fáradtan kipillantok a mentőbejárón.
Éppen felkel a nap... hát ez remek.
- Köszönöm - áll meg előttem Xav karikás
szemekkel.
- Egy kávéval megköszönhetnéd... -
motyogom neki, ahogy már az összekötött hajamba túrok.
- Máris - biccent nekem és tényleg el is
megy.
- Felcsaptál nővérnek? - kérdi Danny, ahogy
felém biccent és leül mellém.
- Ez műtős ruha, haver - nevetek fel
fáradtan.
- Én kérek elnézést, Dr Zoe Fable -
elmosolyodom a megnevezés hallatán. Hát nem lenne rossz.
- Ki Hector Fuentes rokona? - lép elénk az
orvos, mire Xav, aki a kávémmal visszaért a név hallatán ki is ejti a kezéből,
Zayn pedig érte nyúl és meg is fogja. Épp, hogy egy kevés fröccsen a kezére.
Elfintorodik és odanyújtja nekem.
- Mindannyian - mutatok magunkra, mire
végigmér minket az orvos.
- Valami kevert partydrog lehetett, amit
bevett. Egy ideig még biztosan ki lesz ütve, de csináltunk neki egy
gyomormosást. A leletei alapján nem lesz maradandó károsodása, ha csak nem
lelki úton. Végtagfájdalmak az izomgörcsöktől keletkezhetnek majd, de ezt a
gyógytornász úgyis elmeséli helyettem... - morogja a lapokba mélyedve.
- Rendőrségi ügy lesz? - kérdem, ahogy
felnézek rá. A srácok megfeszülnek, én pedig már most azon gondolkozom, ebből
hogy rángatom ki magunkat...
- Igen - vágja rá a doki. - Elvégre
drogozott, ki kell vizsgáltatni... - motyogja ide se figyelve, míg a kórlapot
szemléli tovább. Nem mondhatom, hogy otthon tulajdonította el másnak a gyógyszerét,
mert...
- Elnézést, de szerintem nem éppen
drogozott - szólalok meg halkan, ahogy felállok. Mindenki kikerekedett szemekkel
néz rám, én viszont csak Xavra nézek és épp, hogy biccentek neki. Remélem, hogy
tud kamuzni, mert ha nem... végünk. Vagyis inkább Hectornak. - Nem ismerem
igazán jól az illetőt, sőt eléggé eltávolodott mindannyiunktól az utóbbi időben.
Engem viszont nagyon érdekel a pszichológia. Azt hiszem, az anyja régi
gyógyszereivel próbált meg öngyilkos lenni, csak az anyja már lelépett -
hadarom el neki, míg igyekszem fejben átfutni ennek a kijelentésemnek a
buktatóit.
- Régebben is megfordult már a fejében -
vágja rá Danny, mire összeszorítom a fogaimat. Régi gyógyszerek... oké, Hagleyben
van egy srác, aki régi gyógyszereket árul. Ha tőle lenne... akkor jó lenne. Hogy
az anyja lelépett-e... hát nagyon remélem.
- Oh... hát ez magára szégyen, ha a
pszichológia iránt érdeklődik és nem veszi észre az öngyilkosságra való hajlam
jeleit - néz rám kissé összeszűkített szemekkel... ouch. Ez jól esett.
- Jól tudja palástolni az érzelmeit -
szólal fel most Zayn, mire érzem, hogy szám kissé megrándul...
- Akkor sem ajánlom a pszichológiai pályát.
De van még ideje döntenie... a lényeg, a lényeg. A pszichiáterünk megvizsgálja
majd és esetleg terápiára kell járnia. De ha megbocsátanak, nekem most műtétem
lesz - hadarja el, majd már ott is hagy minket. Biccentek egyet utána, ahogy visszahuppanok
a székre.
- Tudod, hogy azt sem érti, miről beszé...
- Annyit tesz, hogy beszél vele egy pszichiáter, de, ha aláír egy papírt, hogy letett az öngyilkosságról, már mehet
is - szakítom félbe Zaynt, ahogy Xavierhez kezdek beszélni. - Te legyél ott,
mikor felkel és tájékoztasd, hogy vagy kamuzik, vagy börtönbe megy. - Teszem még
hozzá, ahogy felállok. - Mondanám, hogy aludjatok nálam, de este én is utazom
el - fintorgok Danny-re és Antre. – De ha szeretnétek, szerzek nektek estére
helyet - ajánlom fel rögtön.
- Hova mész? - néz rám értetlenül Zayn.
- Úgy este tizenegykor megy a gépem...
tudod Harvard, meg ilyenek. Az első órán ott kell lennem. Nemrég írtam e-mailt -
tájékoztatom most már őt is. Úgy voltam vele, hogy ma szólok neki... mondjuk
nem hittem, hogy ma ez lesz.
- Nem kell szállás... szerintem itt
csövezünk majd az Amigoval - int a kezével Xavier fele.
- A kávéd - jut eszébe Zaynnak, ahogy odanyújtja nekem a poharat.
- Kösz - nevetem el magam. Visszaülök az
ölébe és egy korttyal a kávé felét megiszom. Felé tartom, amolyan kérdőn, de
megrázza a fejét, én pedig a vállára hajtom az enyémet, míg Xav kapva kap az
alkalmon és kivéve a kezemből a poharat megissza a maradékot, majd lazán a
kukába dobja.
- Túl sokkal tartozom - néz rám Xav.
- Csak egy kis alváshiány - legyintem őt
le.
- Ja, mesélte Zayn... azt is, mit mondtak a
mentősök - a tekintete amolyan utalós. Gondolom arra gondol, hogy meghánytattam
Hectort...
- Nem felejthetnénk el? - kérem felnyögve.
Zayn karjai jobban körém fonódnak, én pedig csak egyszerűen felsóhajtok. - Oda
adod a telód? Szólók apunak, hogy itt bent alszunk...
---
- Tuti nem baj?! - kérdem őt kétségbe
esve.
- Zoe... úgy érzem eléggé érett férfi
vagyok ahhoz, hogy meglegyen bennem a képesség miszerint egyedül is fel tudjak
szállni egy buszra - nyög fel engem nézve röhögve.
- Zayn! - mordulok rá mérgesen.
- Mit Zayn?! Úgyis itt van Xav, ha
lekésném max elvinne ő - rántja meg a vállát.
- Ahj baszki, ez így olyan gáz - húzom
fintorra a számat. Ő jött hozzám, és nekem kell előbb lelépnem... oké. Tény
hogy este fél tíz van, és a repülőtéren vagyunk, de akkor is. Az ő busza
tizenegy után öt perccel indul. Nekem pedig fel kéne szállni a gépre... itt
hagyni őt.
- Nem gáz, csak szar - vonja meg a vállát,
ahogy magához ölel.
- Fáradt vagyok, nem akarok elmenni,
aludni akarok, és veled akarok aludni és ahj... - nyüszőgök tovább, ahogy
dobbantok egyet mérgemben a lábammal. Ő nevetve szorít jobban magához, de nem
hagyja abba a nevetést. Én pedig csak morogva elbújok a karjai rejtekében.
- Úgyis összefutunk még élet - suttogja
halkan.
- De mikor... - motyogom fel nézve rá.
- Akármikor - villant rám egy
ellenállhatatlan mosolyt.
- Azért majd írsz, ha már két nap múlva
világhíres leszel, meg ilyenek? - kérdem nevetve mire ő megforgatja a szemeit.
- Kicsit több lesz, mint két nap, de ígérem,
írok - röhögi el magát fejét rázva.
- Helyes - mosolyodom el.
- Amúgy is, élvezd ki az időt a családod
nélkül - vonja meg a vállát mire a mosoly eltűnik az arcomról. Ő rögtön elfintorodik,
én pedig csak oldalra pillantok. Muszáj felhozni a családomat, ugye...?
- Úgy lesz - biccentek neki és látom, hogy
nyitná a száját, de megrázom a fejemet. Ja, a kedvemet kissé elbaszta. Ezen
nincs mit ragozni. - Le fogom késni a gépet - nézek fel rá újra egy halvány
mosollyal.
- Tudom - mondja ki halkan. De nem tudom,
hogy most mire érti. Arra hogy tényleg lekésem-e a gépet vagy arra, hogy ezt
most elbaszta.
- Szeretlek - állok lábujjhegyre hogy
puszit nyomjak az ajkaira. Megkönnyíti a dolgomat, ahogy karjait a derekamra
fonja és felemel magához. Mosolyogva csókolok vissza neki. Nem próbál vissza
fogott lenni, és én sem akarok az lenni. Hosszú ideig megint ez lesz az utolsó
csókunk... és már most hiányzik. A tudatra erősebben kezdem csókolni és hallom,
ahogy halkan felmordul. Alsó ajkát beharapva rak vissza a földre.
- Én is szeretlek - ölel magához újra.
- Mrs. Fable! - kiabál nekem valaki mire felnyögők.
Reflexszerűen.
- Komolyan Jim?! Megint maga? - kérdem
hátra fordulva idegesen.
- Connel - morogja kissé vicsorogva.
- Oda se neki Bob - legyintek neki
viszonozva szeretetteljes mosolyát. Zayn halkan felnevet, ahogy kissé elfordul
zsebre dugott kezekkel. Nagyobb, mint Connel... jó nézni.
- Mehetnénk? A gép nem vár örökre - hangja
kimért és rideg, el sem tudom képzelni mennyire nehezére esik velem így
beszélni.
- Hogyne, máris - biccentek neki, ahogy
gyorsan megölelem még Zaynt. Ő mosolyogva hajol le hozzám még egy gyors csókra,
ahogy kezemet még megfogja és megszorítja. Én pedig úgy érzem, elolvadok...
Connel köhög párat mire Zayn elhajol tőlem. Int egyet egy fancsali mosollyal,
de kezemet nem engedi el, csak amikor el is indulok. Nem nézek vissza rá hátra,
csak szarabb lenne. Helyette a hajamba túrok feszültség levezetés képen, ahogy
követem Connelt. A telefonomat útközben állítom át repülőüzemmódra és a
fülesemet máris keresem.
- Erre - szól rám erélyesen mire minden
visszaszólás vagy fintor nélkül követem. A gépre felszállunk, és én ülhetek az
ablak mellé... ez most igazán kell. A kilátás.
- Köszönöm - szólalok meg, ahogy bekötöm
magam és ő is. Egy pillanatra megdermed és furán néz rám. A fülesemet
egyszerűen berakom a fülembe és a fejemet hátra hajtva veszek egy mély
levegőt... hát akkor hajrá, messze a családtól, messze a barátoktól, messze
tőle... messze mindentől.
---
Továbbra is furán figyel engem Connel. De
nem igazán zavar. Túlságosan is szar a kedvem ahhoz, hogy akármilyen
erőfeszítést tegyek. És az igen is az, hogy idegesítsem őt. Könnyebb egyszerűen
követni mindenhova. Mikor lerakjuk a cuccomat.... reggel hét óra múlt... de még
fél nyolc sincs szerintem. Nekem pedig rögtön óráim lesznek. Amiért Connel
elnézést kért... fura. A kedvessége éppolyan groteszknek hat valószínűleg, mint
az enyém számára. Csendben lépdelek tovább mellette az egyetem felé. Fülemben
csak az egyik füles szól, hogy halljam, ha szólna. Hátamon a táskám, benne
azokkal a könyvekkel, amik a szobámban vártak, na meg persze pár füzet és
egyetlen egy darab toll. Úgy érzem a rendes sulimba nem készülök ennyit, bár
tény... teljesen más világ ez a két intézmény. Felsóhajtok, ahogy ismét
belépünk valamilyen ajtón, ebben az épületben még nem voltam.
- Sokan lesznek - súgja nekem halkan a
folyóson sétálva. Gondolom órák vannak... a hangok alapján. Elfintorodom és
lassítani kezdek. Talán kissé beijedtem...
- Hányas teremben lennék? - kérdem meg és
bár nem terveztem a feltételes módot, mégis így csúszott ki.
- A hétszázkettesben - pillant hátra rám.
- Bemehetnék egyedül, tudja... erőt
gyűjtenék előtte és megpróbálnám vissza fogni a hányást. Nem gáz, ha maga visz
oda? Vagy ők már ide járnak egy ideje...? - idegesen hadarok neki mire látom
amint egy apró mosolyt megereszt.
- A legtöbbje élt a lehetőséggel, hogy
elássuk őket, de vannak olyanok, mint maga, akik inkább a levelezős megoldást
választották. Megjegyezném, hogy a maga példája alapján - pillant a háta mögé.
- Azt hittem ez a lehetőség fent állt csak
én nem olvastam róla - szemöldököm felszalad...
- Maga kreálta az ötlet. - Vonja meg a
vállát - sok sikert! - közli kissé zavarban majd ott hagy. Én pedig nem mozdulok,
csak neki dőlök a falnak és lecsúszok rajta, ahogy a táskát magam mellé húzom.
Nincs kedvem bemenni abba a terembe. Holott valószínűleg úgy tíz perc és
kezdőik az óra. Felnyögők, ahogy tovább szemlélem az ajtót... nekem ez nem fog
menni. Mármint komolyan... több zseni kölyök közé beülni és úgy tenni mintha
egyen értékűek lennénk? Lefogadom, hogy pár gazdag palánta... biztos sok bent a
köcsög.
- Fuss már baszdmeg! - hallok meg egy fiú
hangot mire oldalra kapom a fejem. Feltűnik egy fekete srác amint kis híján
elesik a kanyarban és tovább lohol. Mögötte pedig feltűnik... ő. Mármint még
egyszer a srác... Szóval hogy... ezek ikrek?!
- Oh oh oh! - fékez le előttem, ahogy
lepillant rám. Kissé liheg, és ahogy térdein megtámaszkodik a haja kissé
jobbra-balra lengeni kezd. Apró fonatokból áll, ahogy a tesójának is.
- Hello - köszön rám a másik mire
értetlenül nézek rájuk.
- Hello - köszönök vissza kissé
bátortalanul.
- Fiatalkorú zseni, aki megszakadni jött,
hogy felvegyék erre a rohadt egyetemre azok után, hogy a fél veséjét eladja
érte? - kérdi a másik... jó ég... annyira egyformák! Nem teljesen feketék,
inkább keveréknek mondanám őket... Hajuk fekete, de most apró kis fonatban
lógnak lefelé, rengeteg hajuk lehet... és elég hosszú is... Mondjuk úgy az
arcuk közepéig ér nagyrészt a fonat többsége. De a jobb oldalinak kissé
hosszabb.
- Fiatalkorú zseni, aki már megszakadt,
hogy megszakadjon azért, hogy talán bekerüljön erre a szar helyre - helyesbítem
ki egy fintorral.
- Helyes! - nevet fel az egyik
kiegyenesedve. - Nem terveztél bejönni? - mutat maga mögé, egyenesen az ajtóra.
- Tervezni terveztem - közlöm fintorogva.
- Oh... te vagy az egyik levelezős?! - a
másik úgy kérdez rá, mintha megvilágosodna éppen.
- Ja - nyögőm ki kissé kurtán.
- Vágom... és mi a terület, amiért
küzdesz? - ülnek le mellém rögtön. Egyik az egyik oldalamra, míg másik a másik
oldalamra. Oké... kissé feszélyez...
- Pszichológia - motyogom, ahogy kissé
jobban összehúzom magam.
- És félsz? - nevet fel a másik.
- Na jó! Most már mondjatok neveket! -
kérem őket, ahogy felhördülök. Hát ezt már nem bírom! Még megkülönböztetésre
sincs esélyem!
- Lauren - mosolyog rám a jobb oldali.
- Larry - emeli fel a kezét a másik.
- Akármi különbözet rajtatok? -
reménykedem egy igenlő válaszban... hátha... valakinek már kellett találnia
valamit.
- Farok méret - villant rám egy szemtelen
mosolyt Lauren.
- Kamu, az is egyforma - legyinti le Larry,
ahogy lábait kinyújtja. Fintorogva nézem Laurent mire megvonja a vállát.
- Ti miben vagytok őstehetségek? - kérdem
őket figyelve.
- Informatika és kicsit média - nevet fel.
- Média? - kérdezek vissza.
- Minden, ami magába foglalja ennek a
fejlődését és ágazatait. A filmkészítéstől az interjúkig, a zenéktől a bandákon
át egészen a sorozatokig, napi adásokig, rádiókig és még rengeteg minden másig.
De a hackerkedés jobban megy - világosít fel rögtön Lauren.
- Majdnem pszichológia - rántja meg a
vállát Larry ahogy feláll. - Na gyere, nem olyan vészes esküszünk - egyszerre
mondják mire kissé megrémülve nézek rájuk.
- Ez az iker dolog mindig ilyen erős? -
kérdem mire egyszerre bólintanak én pedig felröhögők. Felveszem a táskámat és
besétálok mögöttük.
- Getto szökevények a láthatáron - morogja
valami barna hajú csaj.
- Hű... annyi smink hogy marad fent az arcodon?
- kérdem elcsodálkozva, ahogy kissé közelebb hajolok.
- Parancsolsz?! - kérdez vissza kissé
élesen.
- Hallottad - vonom meg a vállamat. Oké,
nem ismerem az ikreket, de ez a csaj nekem ne fölényeskedjen itt. - Amúgy...
kinézetre én esküszöm nem szoktam ítélkezni, de apukádnak mennyibe fájt, hogy
most itt vagy? - lazán támaszkodom neki az asztalának és pillantok le rá egy
barátságos mollyal. Az ikrek furán méregetnek engem, de a mosolyt nem leplezik.
- Mégis milyen szakban vagy te itt?! -
hangja nyugodt, gondolom próbál uralkodni magát.
- Pszichológia, te? - érdeklődést mutatok,
hiszen ez legalább már tényleg érdekel.
- Chh - forgatja meg a szemét - ahhoz ki
nem ért? - pásztáz engem végig. - Én biológia - húzza ki magát egy fölényes
mosollyal.
- Először is, kifejteném neked, hogy miért
nem értenek az emberek a pszichológiához, másodjára. A szakom magába foglalja a
te egészedet, több ok hogy játszd a királynőt? - kérdem unottan, míg ellökőm
magam a padjától.
- Új vagy, ne legyen nagy a szád -
sziszegi nekem.
- Új, de jobb - nevetem el magam, ahogy
rámosolygok.
- Szóval pszichológia, mi? - kérdi...
uhm... Larry? Laurent?!
- Csak könnyen megy a manipulálás - rántom
meg a vállam, ahogy lehuppanok az egyik egyszemélyes padba.
- Azt láttam - morogja az egyik.
- Jó lesz vele jóba lenni - löki oldalba a
tesóját röhögve az egyik mire csak mindketten elkezdenek még jobban nevetni én
pedig fejemet csóválva megtámasztom a kezeimet a padon.
- Miért hagyjátok magatokat? - fordulok
feléjük kíváncsian.
- Hogy megvédj - néz rám kissé flörtölően
az egyik... oké, szerintem ő lesz Lauren.
- Komolyan kérdeztem - röhögőm el magam
kissé.
- Mert akármit mondhatunk neki, nem száll
le a getto témáról - rántja meg a vállát akkor tippem szerint Larry. Előre pillantok,
ahogy realizálom, hogy akkor ők is szar környezetből jöttek. A barna hajú lány
rám néz, míg valamit mond a barátnőjének.
- Kedvelem ezt a lányt - morgom oda a
srácoknak. Már annyira nem gáz beszélni velük... - Rasszista lány... figyelj...
eláruljak egy titkot? - kérdem előre kiabálva neki.
- Te rasszistának hívtál?! - kiabál rám,
ahogy feláll.
- Először is, igen. Másodjára, kérdezz meg
akárkit a viselkedéseddel kapcsolatban mire vall, aztán óvd meg magadnak.
Harmadjára szeretnék több ténnyel szolgálni neked. Lefogadom, hogy fehér
brittnek hiszed magad tiszta kék vérrel meg minden, te el kell keserítselek,
valószínűleg van benne vagy úgy... hmm.... harmincszázalék afrikai vér tuti!
Negyedjére, a társaság fele gettoból jött. Sajnálom, hogy a szüleim nem
gazdagok - rántom meg a vállamat rá mosolyogva. Felhördül és körül néz... nem
tudom mire várhat. Talán hogy valami itteni barátja kimentse őt ebből.
- Szerintem hagyhatod egy darabig - dob
meg egy galacsinnal Larry.
- Hagyni is fogom - rántom meg a vállam.
- Szóval akkor te is getto szökevény vagy piroska?
- nevet rám Laurent, míg lábait felrakja az asztalra.
- Olyasmi - vonom meg a vállamat, ahogy
végig nézem, amint bevonul egy tanár az előadó terembe... tanár? Professzor...
egyetemen már azok vannak, nem?
Kukuuucs! Itt is vagyok egy résszel, jelentem épségben, minden szervemmel együtt hazaértem a nyaralásomból. Köszöntöm az újabb olvasómat! Lassan tényleg elérem a százhoz:3 Imádlak titeket, ne felejtsetek el komizni, pipálni, feliratkozni, eleget inni mert nyár van, kimozdulni mert szociálisak vagyunk, és odabaszni mindenkinek mert isten királyak vagyunk!:D <3
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem tudom miért törölted a komit, attól én mondjuk még az e-mailjeim között látom. És örülök, hogy tetszett:)
TörlésImádom imádom imádom. Legjobb rész! Végre új dolgok. Remélem hamar lesz kövi.
VálaszTörlésUi.:Vártam már a Zoé szemszöget.
Ui2.:Milyen volt a nyaralás? Örülök, hogy épségben haza értél!
Ohh te vagy Kamilla, ugye? Fentebb válaszoltam végül is:) A nyaralás fantasztikus volt:3
TörlésSzia Des Tiny!
VálaszTörlésOrülök, hogy épségben haza értél. Hogy telt a nyaralás?
Holnap jövök és ezerrel olvasok :)
Kukucs, én is örülök neki. Nos, igazán élményekkel teli, pörgös, random és végül is csodás:)
TörlésRemélem jól érezted magad a nyaraláson 😊 Nagyon jó részt hoztál, mondjuk mikor nem 😄 Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még a Harvardon. Remélem hamar tudod hozni a következő részt 😊
VálaszTörlésA barátaimmal voltam, így persze:D Örülök, hogy tetszett:3 Máris rakom fel a következőt
TörlésWao!
VálaszTörlésBum bum bum! Egyetemi élet jeee. Na ezeket a részeket vártam a legjobban!
:$
Durván jó lett
Bum bum bum, mit szólsz majd a kövihez akkor...:D <3
TörlésUuuu ez kib*szott jó lett *-*!
VálaszTörlésHamar a következőt!
Örülök, hogy tetszett, már rakom is fel:)
TörlésSzia Des!
VálaszTörlésNa megjöttem..
-le telt a katonai szolgálatom- ... öm...érdekes beszélgetésem volt :D -, de egy már örökre megmarad katonai szolgálatban voltam..-
Milyen jó, hogy az ember előtt van egy papír... és azon vannak adatok..tudom mindent meg kell kérdezni.., de előtte tisztáztuk le a dolgot.., hogy mit lehet és mit nem erre elő áll ezzel :D
Oké befejeztem...
Na mos, hogy összezagyváltam a fél zöltségeskertet rá térek a lényegre:
A búcsúzás eszméletlen hiper-elképesztő volt!
A Connel szerintem tök jó fej /lesz ~ a maga módján... és mivel látta Zoén, hogy milyen állapotban van és, hogy furán változott a viselkedése, ha még csak egy század másodperci fordulatot is akkor is másabb lett..így Ő is kicsit más kép viselkedett...., de szerintem alapból bírja Zoét... csak na :)
Az ikrek viselkedése nagyon bejön. A libaivadéknak szerencséje, hogy nem szőke a vére...
-------------
Zoé repülője magasan száll,
Gondolatban ingatag talajon áll..,
Nem mer belegondolni, de pontosan tudja,
Most szakadt ketté a "vörös és a fekete" útja,
Még, ha nem is örökre, kitudja mikor látja újra...?
Bejutva az épületbe, "belefut a révületbe"
Átjárja és nem ereszti, pedig be kéne menni a tanterembe
Érdekes hangokra lesz figyelmes,
Mi a fene, az élet csak nem kegyelmes...
Káprázik a szeme,
Vagy a folyosó "ikrekkel van tele"?
Megismerkedik y1 és y2-vel,
A kedélyszintje emelkedik 2-vel
Aztán megismeri a liba ivadékot,
De, rögtön adja is neki a megszokott "Zoé nyomatékot"
Aztán bejön a professzor,
És itt véget is ér a sor...
Pont van a mondat végén...
Meglátjuk mi sül ki a végén...
Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
Katonai szolgálat? Nanananaa, engem ez érdekel. Minden ami katonai dolog, az érdekel. Bár itt most nem igazán értem mit is írtál, szóval kifejthetnéd:D Libaivadééék:D Mit nem adnék, ha olyan szókincsem lenne, mint neked...:D Még mindig padlóra kerülök a verseidtől, esküszöm.A vörös és fekete, y1 y2...akaratlanul is kromoszómákra gondoltam, mármint xy... xx tudod:D Ikrek szempontjából is érdekesebb... szóval csak egyszerűen mindig olyan jól eltalálod ezeket:D Imádás van! <3
TörlésA katonai szolgálatban -legalább is az én nem létezőmben- semmi érdekes nincs....,munka ügyibe voltam...vannak bizonyos papírfecnijeim amik kifejtik, hogy bizonyos fizikai dolgokat mi miatt nem lehet...erre megkérdezte a hölgyemény: ˇkatonai szolgálatban volt valahol, ha igen hány évet? - előtte tisztáztuk..1. most végeztem, 2. minden ilyen kizárva :D
TörlésEgyébként még én is félnék magamtól fegyverrel a kezembe...oké tudom, hogy nem csak eztjelenti..., de na...
Szaval semmi olyan érdek feszítő nem volt....
viszont családom egyik tagja hivatásos volt..., de sokmindent nem tudok róla...illetve nem mondhatott...
igen nekem is a kromoszómák jutottak eszembe....
Áh... az én szókincsemet ne akard :D Sok bajom van vele...random helyen "elkáromkodod magad" Ó hogy az a mocsári varacskosdisznó szikkadna meg Afrikában... - aztán mindenki néz mint, a a halak a parton....
Láttam, hogy fent az újrész viszont, most nem tudnám teljes kapacitással olvasni..., de jönni fogok :)
Mindent köszönöm, TE NŐŐ! <3
Hello!:)
VálaszTörlésNagyon jó lett a rész!
Milyen volt a nyaralás?
Élvezted? :)
Siess a következő résszel!;)
Vivien
Ui.:Örülök,hogy épségben hazaértél névrokon!:D
Kukucs, kösöznöm szépen! REmek volt!:D Már rakom is fel éppen most a kövi részt, imádás van névrokon! <3
Törlés