2016. július 2., szombat

89.Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Nem - röhögi el magát, ahogy lehuppan az ágyára.
- Nincs választásod - ülök le mellé, míg kinyitom azt az egy üveg bort.
- Mikor volt nekem választásom, ha veled voltam? - vonja fel kérdőn a szemöldökét.
- Látod? Ha belemész, talán megtudod - mutatom felé az üveget. Ismét ugyan az a játék. Kérdezek, ha nem válaszol, iszik. És ugyan ez persze vissza fele is. Mire nem jó, ha éjszaka is tart még ez katonai szar, amiről minket sikeresen haza dobtak?!
- Eh... jó - vonja meg a vállát, míg törökülésbe helyezkedik velem szemben. Elmosolyodom és kettőnk közé rakom azt az egy üveg bort, de azért fogom. Eléggé gázos lenne, ha kiborulna... - Alkoholistává teszel - csóválja meg a fejét egy keserves sóhaj kíséretében.
- De szereted - nézek rá, ahogy elmosolyodom mire lehajtja a fejét és látom, ahogy elpirul. Még sötétben is.
- Tízes skálán mennyire nem lehetek katonai csapatpszichológus? - halkan kérdi én pedig megfeszítem az állkapcsomat.
- Úgy egy enyhe nyolcvanast mondanék - adom meg rögtön a válaszomat mire felnevet. - Valld be, hogy imádsz velem inni - pár másodpercembe telik mire kitalálom a "kérdésemet". De legalább a rögtön feszült hangulatból ugorhatunk.
- Bevallom - vonja meg a vállát lazán. - Valld be, hogy élni is képtelen lennél nélkülem - neveti el magát, ahogy arcát kissé felém mozdítja.
- Erre már példát is láttál és hallottál - húzom meg az üveget, pusztán az emlék miatt és nem azért, mert nem akarnék neki válaszolni.
- Javaslatot tennék a szabályok módosítására. Úgyis válaszolok minden kérdésedre, csak igyunk mellé - mutat a borra majd rám és végül megpillantok arcán egy félénk mosolyt.
- Jó ötlet - húzom őt kissé közelebb. Térdeink így már összeérnek, és egy kicsit máris jobb. Lábait kinyújtja, mire képtelen vagyok megállni, oda adom neki a bort így már rögtön meg is fogja. Az ölembe húzom és a hátamat a falnak vetem. Lábaimat felhúzom mögötte így megtámasztom, ő pedig rám mosolyog, ahogy a haja jobban az arca köré hullik. Közelebb hajolok és megcsókolom, azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy nem bírnám ki, hogy nem tegyem ezt meg. Ő elhúzódik és elneveti magát.
- Bor ízed van - közli fintorogva.
- Akkor igyál és neked is az lesz - csóválom meg a fejemet mosolyogva. Bevallani, hogy nem bírok nélküle élni? Ugyan kérlek... annyira egyértelmű, hogy fáj. Az üveget meghúzza, és mondjuk most nem a nőiesség jut eszembe róla, de esküszöm még most is szexi. Látom, ahogy kirázza a hideg, tudom, hogy nem igazán szereti a bort. De ha csak ez van...
- Nem próbálod ki? - vonja fel a szemöldökét kérdőn mire értetlenül ránézek. - A bor ízt - mutat a szájára mire nevetve oda húzom magamhoz újra. Megcsókolom minden bevezető nélkül és rögtön eldöntöm, hogy igazat tudok neki adni. Érzem a bor ízét a nyelvén, mondjuk engem kicsit sem zavar, sőt... Érzem, ahogy a keze a mellkasomra simul és inkább elhúzódom tőle. Lehet más tevékenységnél kötnénk ki ha nem tenném ezt... nem igazán akarom, hogy azt higgye, csak amiatt találkozom vele mindig, hogy lefeküdjünk.
- Nekem tetszett - nézek a szemeibe és imádom végig nézni, ahogy elpirul.
- Neked mi nem tetszik? - hangja mérges, bár ábrázata inkább csak felháborítóan édes.
- Ha rád hajtanak, ha nem vagyunk úgy fél méteres távolságba egymástól, ha haragszol, ha szar kedved van va... - kezét a számra teszi és elneveti magát. Kezét elhúzom a számtól és csak figyelem őt. Ismét beleiszik az üvegbe mire inkább kiveszem a kezéből. Nem neki kéne meginni az egészet.
- Te minden barátnőddel ilyen védelmező vagy? - fejét kissé oldalra biccenti és csücsöríteni kezd. Gondlom most ő is gondolkozik, hogy vajon igen-e.
- Nem volt túl sok barátnőm - térek ki kissé a válaszadás elől hátha így nem kell közölnöm vele, hogy igazából vele a legjobban. Gáz lenne. Az üveget meghúzom, bár tudom, hogy valószínűleg árulkodó jel lesz neki.
- Hány? - hangja élénk, telefonját nyomkodni kezdi, majd bekapcsol valami zenét és félre dobja.
- Kettő - forgatom meg a szememet mivel, ahogy kimondom ő máris kissé elnyílt ajkakkal néz rám.
- Csak kettő?! - kérdez vissza.
- Mi ezen a meglepő? - tárom szét a karomat.
- Hát te Zayn kicseszett Malik vagy! - mutat rám ledöbbenve - bárki a tied - neveti el magát.
- Nem akarok mindenkit - vonom meg a vállamat.
- Hmm... csak két elődöm volt. Ez azért menő - mosolyodik el az ablakot bámulva mire én értetlenül rámeredek.
- Élet, te vagy a második - osztom meg a vele a számorma egyértelmű infot. Neki ezek szerint annyira nem az...
- Mi?! - fordul vissza elnyílt szemekkel mire elnevetem magam.
- Hallottad - közlöm vele lazán, elvégre tényleg hallotta.
- Erről miért nem tudtam eddig? Kajak én vagyok a második? Te jó ég! Nekem erről előbb tudnom kellett volna - kezd hadarni kétségbe esetten. Talán realizálta miért félek ennyire egy rohadt kapcsolattól. - Miért nem szóltál?! - csap a hasamra mire kissé felsóhajtok.
- Nem került soha sem így szóba - közlöm lazán, míg oda adom neki a bort, ő pedig némi kétes másodperc elteltével meg is húzza az üveget. Aztán rám néz újra.
- Szomorú. Kedvesebb lettem volna, ha ezt tudom - motyogja engem nézve.
- Miért? Neked is én vagyok a második pasid és nem lennék kedvesebb, ha a harmadik lennék - nézek rá értetlenül.
- Az első vagy, és de kedvesebb lettem volna, mert most így már több mindent értek - a kezével próbál gesztikulálni, csak igazából folyton el akad bennem, amitől viszont mosolygok. Ettől pedig ő kissé felhúzza magát talán.
- Fogjuk rá hogy első - adom meg magamat.
- Első - mutat rám összeszűkített szemekkel.
- Jó - fogom meg az ujját majd félre húzom a kezét. - Áruld már el nekem, mi a faszért smároltál anno Ashtonnal? - A kérdésem után rögtön felnyög és oldalra pillant.
- Inkább iszok! Akármit... ez túl gáz... ne - kéri könyörgően, ahogy a nyakamba fúrja a fejét és átölel. Kissé már részeg, de még nem vészes.
- Nemár, komolyan tudni akarom - nevetek rá kissé hátrább tolva hogy a szemeibe tudjak nézni. Alsó ajkát beharapja és engem vizslat.
- Mert... hát izé... tudsz annyit inni, hogy elfelejted ezt a beszélgetést? - kérdi felnevetve és tudom, hogy kínosan érzi magát.
- Csak hadarj - kuncogok fel a szenvedését nézve.
- Másnap találkoztunk volna először. És bejöttél, és rohadtul beléd voltam már zúgva egy ideje akkora, és annyira szar volt és csak nem akartam beégni pont előtted! - hadarja el valóban és egyre inkább lesz vörösebb és vörösebb a mondanivalója alatt. Értetlenül nézek rá és kell pár pillanat mire felfogom.
- Te most smároltál vele, hogy... - nem fejezem be a mondanivalómat. Még fel kéne dolgoznom, hogy akkor most egy dologra gondolunk-e.
- Hogy túl legyek az első csókon és, ha esetleg lekapnál, ne égjek be - fejezi be ezzel végül is megfogalmazva a gondolataimat.
- Most szopatsz? - vonom fel a szemöldökömet és nagyon remélem, hogy igen. Meghúzza a bort majd elveszem tőle és én is meghúzom.
- Mondtam, hogy kurva égő - motyogja a tenyerei rejtekében.
- Hogy lehettél ennyire ostoba? - még mindig nehezen fogom fel. - Nehéz elfogadni a tényt, hogy a hülyeséged miatt lecsúsztam az első csókodról. Ez kurvára nem ér! - mordulok fel mire értetlenül rám néz.
- Te most azon akadtál fent ebből az egészből, hogy így nem te kaptál le először? - azt hiszem mi ketten folyton tök máson akadunk ki.
- Igen! - adom meg rögtön az egyértelmű választ. - Kit zavart volna, ha béna vagy? Engem aztán kurvára nem - mutatok magamra. – Ez most felbasz…
- De nemár! Akkor is gáz lett volna - neveti el magát.
- A faszt - mosolyodom el.
- Az első igazi smárom veled volt, ha ez vigasztal - vonja meg a vállát elpirulva.
- Meg a szex. Azért a csókot is szívesen begyűjtöttem volna - mosolyodom el mire nevetve homlokát az enyémnek dönti. - Legalább jó volt vele? - kérdem végig simítva a derekán.
- Ehh... - érzem, amint a hideg kirázza. - Nem - rázza meg a fejét óvatosan. Az állánál fogva húzom oda magamhoz, ahogy lassan megcsókolom. Talán azt a csókot igyekszem jobbá tenni, bár tudom, hogy képtelenség. Zavar, hogy ilyen hülyeség miatt képes volt engedni annak a fasznak, hogy lekapja. Kénytelen vagyok mélyebb levegőt venni, ahogy arra gondolok talán az első csók címet is bezsebelhettem volna. Elmosolyodik és lehunyva tartja a szemeit, amíg én már őt nézem. A zene vált mire elneveti magát. Körülbelül ahogy a teloján a szám elkezdődik, ő máris táncolni kezd. Mondjuk inkább mozgásnak, ami tánc, csak éppen az ölemben.
- Because the drugs never work
Mert a drogok soha sem működnek

They're gonna give you a smirk
Csak önelégült mosolyt adnak

 'Cause they got methods of keeping you clean
Mert megvannak a módszereik, hogy tisztán tartsanak - nem az elejétől kezdem neki énekelni, de ahogy elkezdem, ő abba hagyja a táncot és rám néz. Ritkán éneklek ennyire erős számokat. Mármint amit így meg kell nyomni hangilag. Elneveti magát és a számra nyom egy puszit, ahogy két keze fogja arcomat.
- Mikor téptél be először? - kérdi rám nézve azokkal a hatalmas szemeivel.
- Nem tudom, Liával valamikor - vonom meg a vállamat.
- Lia? - kérdez vissza, ahogy abba hagyja a "táncot".
- Amelia - javítom ki magam. Soha nem hívtam előtte Liának.
- Őszintén, ha lenne esélyed nála újra...akkor...? - biccenti oldalra a fejét. Elfordítom a fejemet és elmosolyodom. - De tök őszintén, nem sértődnék meg erre. - A keserű szájíz elönt, inkább beleiszok a borba, ahogy arra gondolok milyen volt Ameliával találkozni Zoe után. Mert össze futottunk egy buliban. Ahol ő részeg volt, és ahol én is részeg voltam. - Oké értem - húzza el a számtól az üveget.
- Volt - adom meg neki a válaszomat mire értetlenül rám néz és kissé hátrább hajol.
- Mi? - halkan kérdez vissza, túl bizonytalanul. Vállamat megrántom, ahogy őt nézem.
- Összefutottunk egy buliban, már azután, hogy ismertelek. - Ha már iszok, és most éppen pont az őszinteségről szól minden.
- Ismeretségünk után mennyi idővel? - fejét lehajtja, a kezemmel játszik ismét és nem néz rám.
- Fogalmam sincs... úgy... hét vagy nyolc hónappal utána - rázom meg a fejemet.
- És? Jó volt? - néz fel rám fancsalian.
- Még csak meg sem csókoltam - viszonzóm neki a fancsali mosolyt. Emlékszem, hogy a srácok ki akartak vinni a helyről. Főleg mivel már tudtak Zoeról. De nem mentem, aztán magamra hagytak, hogy beszéljek Liával. Aki részeg volt... és akart volna valamit. És esküszöm én is akartam volna... annyira hiányzott az a régi érzés. Értetlenül szemlél engem még mindig Zoe. Elmosolyodom, úgy igazán. Megérte... Komolyan megérte, hogy nem mentem bele. Talán, ha nem ír annyit éppen, hogy végeztek a mozival este, akkor megteszem. De kértem, hogy írjon a bulizásom ellenére, ő pedig írt és... és ennyi. Ő írt.
- Még sokkban vagyok... - motyogja zavartan.
- Időnk, mint a tenger - nevetem el magam.
- Szar, hogy nem - néz engem továbbra is. - Köszönöm... azt hiszem - dörzsöli meg az arcát. Szerintem már a piától kezd zsibbadni.
- Mikor zúgtál belém? Az első pillanat mikor volt, mikor nem csak úgy bejöttem és haver voltam? - emelem fel a fejét, hogy ismét rám nézzen.
- Pár hét után... szerintem kettő vagy három sem volt... - neveti el magát.
- Komolyan képes voltál magadban tartani hónapokig?! - nyögők fel. - Elég egyértelműen adtam neked a jeleket - nevetem el magamat.
- Te hülye vagy - csap a vállamra mérgesen. - Közölted, hogy te mindenkivel játszol és az ő faszságuk, ha nem akarják ezt észre venni - mérgesen mered rám, én pedig elfintorodom.
- Oké, ez lehet, hogy igaz. De soha nem értettem rád, a többi csajra értettem - rázom meg a fejemet zavartan.
- Nekem ezt honnan kellett volna tudnom?! - mutat magára értetlenül.
- Nem tudom! Onnan, hogy már aznap este beléd zúgtam - vonom meg a vállamat mire szemei ismét elkerekednek.
- Te mi a faszért tudtad ennyi ideig magadban tartani?! - csattan fel, ahogy kissé hátra is dől, ezért én visszahúzom a derekánál fogva. Nehogy leessen már hátra...
- Én nem tartottam magamban. Egész végig azt hittem nincs is esélyem! - röhögőm el magam.
- Neked? - nyög fel engem nézve majd a plafon felé hörög egyet, mire elnevetem magam.
- Nekem - rázom meg a fejem értetlenül. Komolyan ennyire balfaszok voltunk és észre se vettük?
- Nekem, hogy lett volna nálad? Kicsi vagyok! Te meg nagy! És csajózos, meg szexi, és dögös... és ahj - mutat rám leeresztve a vállait.
- Babe, ezek a jelzők rád mennek - rázom tovább a fejemet, míg őt figyelem beletörődve, hogy márpedig tényleg nyomorékok voltunk.
- Ne hívj Babenek! Ilyenkor lekapnálak – nyöszörgi, ahogy két tenyerével megdörzsöli a szemét.
- Mi tart vissza? - kérdem felsóhajtva.
- Jelenleg zsibbadok, az arcomat sem érzem - nyomkodja meg a sajátját mire én beleiszok az üvegbe. Legalább ő kevesebbet iszik így.
- Volt még valami, amit mondani akartál azon a katonai napon, mi volt az? - kérdem őt fürkészve.
- Nem tudom - néz engem értetlenül.
- Komolyan nem Zoe? - nevetem el magam. Az a baj hogy most kinézem belőle amilyen részeg lett egy fél üveg bortól.
- Oh, most már tudom szerintem - neveti el magát kissé zavarban.
- Mond - húzom vissza egyenesbe, ahogy a röhögés miatt kissé kidőlt jobbra.
- Nemár, még mindig gáz - mosolyog rám kissé kipirulva.
- Van, ami még gáz velem? - kérdem felröhögve.
- Nem, azt hiszem nincs - rázza meg a fejét kissé nevetve aztán elpirul – csak, ahogy hívsz... olyan cuki és annyira imádom... - fúrja a fejét a nyakamba.
- Az élet? Ehhez már hozzá szokhattál volna - simítok végig a hátán.
- Nem az! Attól is meghalok mondjuk, de csak simán a nevem. Zoe... mindenki úgy mondja, hogy "é" van a végén. De te mindig úgy mondod, hogy "i". És annyira cukinak tartom - néz engem kissé lebiggyesztett ajkakkal.
- Esküszöm eddig nem vettem észre - nézem őt kissé furcsállva. Vagy lehet, hogy nem őt furcsállom, csak magunkat. Én azt imádom, hogy Zayn-nak hív, holott kiejtésben van csak egy kis különbség benne. Ő meg hogy én "i"-vel mondom a nevét "é" helyett.
- Csak akkor is imádom - vonja meg a vállát, ahogy az üveg után nyúl, de én elhúzom előle.
- Pont eleget ittál - nevetem el magamat.
- Szerinted lefeküdtünk volna első nap, ha Xav nem hív? - néz rám hirtelen mire egy pillanatig el kell gondolkoznom hogy most időben merre járunk. Aztán rájövök... mikor először átöltözött előttem.
- Uhm... azt hiszem, nem igazán álltam volna le - mondom kissé félve. Elvégre mégiscsak elég gáz, hogy már az első nap megfektettem volna. Te jó ég... - Még mindig félek amiatt, hogy megbántad - nézek rá kissé összezavarodva. Elvégre, mi lett volna, ha akkor ott... te jó ég. Tuti szarabb lett volna. Így is elég hamar lefeküdt velem. Túl hamar...
- Még mindig nem bánom - kuncog fel, ahogy elpirul. - Jó volt - súgja a nyakamba. Átkarolom az egyik karommal lévén a másikban ott van még a bor. - Nem akarom, hogy elmenj holnap... annyira nem - szorít jobban magához.
- Ne haragudj - suttogom a fülébe, míg kiiszom a bort és az ágy mellé rakom. Mind két karommal átölelem, ő pedig csak jobban hozzám bújik. Szemeimet lehunyom és igyekszem kemény maradni és nem elgyengülni a ténytől, hogy ennyire kétségbe esik attól, hogy rohadtul le kell majd lépnem, megint.
- Alkoholisták vagyunk - motyogja továbbra is a nyakamba bújva.
- Hát nem szép a szerelem? - kérdem felnevetve.
- Fogalmam sincs, szerinted szép? - kérdez vissza rögtön.
- Néha - adom a rendes válaszomat.
- Néha - ért egyet. - Most mondjuk nem, mert ismét kurvára le kell lépned amiből rohadtul elegem van mert túlságosan is szeretlek. És ilyenkor jön képbe, hogy folyton minden szar nélküled... - fejét hátra ejti, ahogy a hadarásába kiegyenesedett.
- Szerinted valaha szétmegyünk? - kérdem, ahogy ujjainkat összefűzőm. Ő felröhög és bólint.
- Igen, de azt nem mondom, hogy végleg. Malik, mi soha nem szabadulunk egymástól - mosolyog rám majd a homlokát az enyémnek dönti.
- Nem is akarok - vallom be neki.
- Reménykedem is - halvány és bizonytalan mosoly ül az arcára, de nekem bőven elég ez. - Hány csajt dugtál meg úgy, hogy rám gondoltál közben? - neveti el magát engem fürkészve közelről.
- Sokat - ismerem be könnyedén. Azt hiszem ezen csak esetleg nekem van szégyellni valóm, neki nincs.
- Mi a fasznak nem tisztáztuk előbb, hogy együtt vagyunk-e vagy sem? - kérdi mérgesen engem figyelve.
- Mert féltem - nem hiszem, hogy lenne értelme kitérnem előle.
- De mitől? Tőlem?! - mutat magára értetlenül és félve...
- Ne legyél hülye Élet - húzom le a kezeit magunk mellé ismét.
- Ahj - morogj, ahogy újra átölel. Felsóhajtok és magamhoz húzom az egyik karommal, hogy megtartsam amíg elfekszem háttal az ágyon. Rögtön elfekszik rajtam. Két karjával átöleli a mellkasomat, arcát a nyakamba fúrja, egyik lábát felhúzza, míg másikat kinyújtja. Élvezem a testének a melegét. Egyik kezemmel átkarolom a derekát, míg a halk szuszogását hallgatom. Másik karomat csak pihentetem magam mellett. - Le kéne feküdnünk - motyogja félálomban.
- Épp lefekszünk - nevetek fel visszafogottan, hogy azért ne zökkentsem ki a lusta állapotból.
- Mármint szexelnünk - kuncog fel mire elmosolyodom.
- Miért? Nem aludhatunk simán? - kérdezek vissza rögtön mire jobban a nyakamhoz nyomja az arcát. - Csak mert keveset vagyunk együtt élet, attól még nem kell folyton lefeküdnöd velem - nevetek fel. Szabad kezemet a hajába vezetem és azzal kezdek játszani.
- Tudom... úgy szeretlek - motyogja nyomott hangon. - Annyi mindenről akarnék beszélni - nyűszögi, míg kissé mocorog rajtam.
- Egy egész élet csak elég rá - súgom neki mire hallom, hogy kissé felnevet majd a szuszogását. Bár nem szeretek háton aludni, esélytelennek látom, hogy megmozduljak. Tovább játszok a hajával, míg magamhoz szorítom őt a derekánál fogva. Karjaival még mindig átölel, hallom, ahogy szuszog. Érzem, ahogy szuszog, lévén ezt a műveletet a nyakamnál hajtja végre. Illata az orromtól az agyamig felkúszik. Teste melege, és csak úgy maga ő is... a tudat, hogy ilyen lazán fekszik és alszik. Felsóhajtok, de továbbra is csak őt figyelem. Nem akarok elmenni... itt hagyni. Minden egyes alkalomnál annyira kurva nehéz. Talán, majd, ha összeköltözünk, mindennap elaludhatnánk így. Talán... majd... ha... Remek hogy mind a három szót egy mondaton belül kell használnom. Csessze meg csak tartsunk már ott, mert belepusztulok, hogy nem ilyen minden egyes kicseszett napunk. Én őt akarom, de úgy most már kurvára igazán. Imádom a tényt, hogy az életem része és hogy megismertem, az egyetlen hátulütője mégis ugyan ez. Mivel már tudom, hogy ő létezik. Hogy milyen vele és mennyire kicseszett jó minden. Így már elviselhetetlen nélküle pár nap is akár, nem hogy hetek...



Kukucs! Nos, holnap is hozok egy részt aztán... ha sokat könyörögtök Klaunak talán rak ki valamikor, mivel három napra nyaralni megyek. Ezt még megbeszélem majd vele. Amennyiben nem... hát talán csütörtökön hozok újra. De lehet, hogy kirakok még valamit hétfő délután. Nem tudom, valahogy megoldjuk majd még. Remélem tetszeni fog a rész, köszönöm a komikat és pipákat is, még ha csak most elég megcsappanó is lett:D Ne felejtsétek el most is megtartani a régi szokásaitokat, és tessék feliratkozni!:3 <3

5 megjegyzés:

  1. Istenem megint milyen aranyos részt kaptunk :) Kedvenceim közé sorolom :) Nagyon várom a következő részeket, hogy mi lesz miután Zayn elmegy. Jó nyaralást kívánok neked, érezd jól magad! :) ❤

    VálaszTörlés
  2. Imádom ezt a részt is! <3
    Jó nyaralást!
    Meghalok csütörtökig ha nen nem lesz rész!! :'( Győzd meg Klaut (pls) !!

    VálaszTörlés
  3. Amúúgy a másik blogon (jade és a maffia) mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés
  4. Szia Des Tiny!

    Kész egy párás felhőn utazom és közben fenhangon éneklem, hogy pam param pam...pamparam pamm...4-szere is Zayn szemszög....Te Nő engem kikészítesz...olyan részeket írsz..., hogy a rajzszög is elgörbül, ha hangosan felolvasom az adott részt..., ...

    Nagyon jó nyaralást Neked!
    Érezd piszkosul jól magad!


    A katonai napról végre elszabadultak,
    Rögtön a régi játékba fogtak,
    Jön egy kérdés, jön egy válasz,
    Ha mégsem...hát piállhatsz....

    Mivel úgy is válaszolnak minden kérdésre,
    Áttértek a játék nélküli részre,
    Beszélgettek tovább fesztelenül,
    -de, nem meztelenül-

    A téma észrevétlenül evezett egyre komolyabb vizekre,
    Egymást "viccesen szedve ízekre"
    Zoé arcát néhol pír borította,
    Zaynt eme látvány megmosolyogtatta...

    Rájöttek, hogy mennyi mindent
    Nem osztottak meg egymással,
    Pedig talán, kevesebb lett volna egy "lidércnyomással"...

    Nembaj minden így van már jól,
    A szívük egymásért régóta hevesen zakatol...
    Zoé Zayn mellett van...
    Ami nagyon is rendben van...
    De, mint mindenben itt is jelen van az árnyék,
    Olyan ez, mint egy megbokrosodott hazárdjáték...
    Zaynek nemsokára menni kell,
    Hiszen azért az álomért tenni is kell...

    De belül fáj ám a szíve..
    Zoét ott kell hagyni, hogy elmehessen a "messzibe"...
    De, ezt néha a gyomra sem veszi be...

    Eszeveszettül imádtam!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Még egyszer, előre is jó nyaralást!

    Szia

    VálaszTörlés
  5. Hello!
    Hát ez valami eszméletlenül jó rész volt.IMÁDTAM!!!:)
    Jó nyaralást kívánok érezd jól magad Névrokon!;)
    Vivien

    VálaszTörlés