2016. június 30., csütörtök

87.Rész

x--- Zayn Malik ---x


Mosolyomat elrejteni sem próbálom, ahogy azt nézem, hogyan nyújtózkodik egy könyvért. Könyves bolt. Általában egyedül járok ide, de hát Zoe az Zoe. Zoe szereti a könyveket, én meg őt. Jobban, mint a könyveket. Figyelem, amint a könyv hátulját olvassa, ahogy kicsit fintorog, amiért figyelem. Ahogy a haja az arcába hull. Ahogy kissé előre és hátra dülöngél, míg gyorsan olvassa a sorokat. A laza pólót, ami rajta van, aztán ajkait, ahogy mozog. Felém fordul, meglátom nyakán a szívás nyomokat, amiket én hagytam...
- ...terhes vagyok - jut el a tudatomig, mire fejemet megrázom és visszatérek a bambulásból. - Minden oké? - kérdi nevetve, míg visszarakja a könyvet a polcra.
- Mi? - kérdezek vissza értetlenül, ahogy megvakarom a nyakamat zavaromban. Sokszor bambulok el... főleg vele. Igazából leginkább csak vele, vagy miatta.
- Csak kikértem a véleményed, de nem igazán értelmezted, ahogy láttam - nevet fel, míg átlépked egy másik polchoz, én pedig követem. Hogyne követném?
- Másra figyeltem - motyogom egy zavart mosollyal, míg ő leguggol és a pszichológia könyveket kezdi nézni a gerincük alapján.
- Mire? - úgy kérdi, hogy rám sem néz, én viszont azt nézem, amint kihúz egy pszichopatológiás könyvet.
- Rád - adom az egyszerű választ, míg leveszek egy random verseskötetet és beleolvasok. Nem rossz...
- Ez oximoron - hördül fel, mire lepillantok rá, ő pedig értetlenül fel rám.
- Paradoxon - rázom meg a fejem, míg visszarakom a könyvet.
- De...
- De az - nevetek fel. Látom, amint elgondolkodik és hagyom, hogy rájöjjön. Ha nem jön rá, hát nem.
- Utálom, hogy okosabb vagy néha - sóhajt fel, míg visszarakja a könyvet.
- Nem szeretnéd? - kérdem értetlenül.
- De szeretem, hogy okos vagy, csak néha már irracionálisan az vagy - néz fel rám kissé zavarban.
- A könyvre értettem - mosolygok le rá, mire ő kissé elnyitja az ajkait, majd elfintorodik és fejét csóválva elnéz egy másik irányba.
- Már megvan, ez csak bővített kiadás, de semmi extra nincs benne - feleli közönnyel.
- És még én vagyok irracionálisan okos? - hördülök fel lepillantva rá.
- Igen - vonja meg a vállait és látom, amint elneveti magát. Nem volt kedve otthon maradni, szóval most úgy döntött, hogy a városban lógunk. Mármint Birminghamben. Kezemet összefonja az övével, én viszont átdobom vállán a karomat. A kezemet nem engedi el és én nem bánom, mondjuk neki nem kényelmetlen. Nem mintha nekem az lenne. Kihúz a könyvesboltból, én pedig körbenézek az embereken. Leginkább mindenki moziba megy. Persze a könyves boltban nincs tömeg...
- Hello - köszön ránk valami srác, mire Zoe int neki egy fintorgós mosollyal.
- Ki volt? - kérdem oda se figyelve igazán. Inkább a boltokat figyelem, szimplán megszokásból.
- Osztálytárs - közli hetykén, míg behúz egy folyosóra és máris a lépcsőn lépkedünk lefelé. A parkolóba érünk ki és már húz is egy bizonyos kocsi felé. - Hello - hajol be az ablakon egy hatalmas mosollyal, míg hangja olyan barátságosan hangzik. Mármint annyira nagyon barátságosan, hogy akár gyerekműsorba is berakná az ember!
- Hű, de fel vagy dobódva. Beszállnátok végre?! - nyög fel a férfi a kormány mögött, a hang alapján pedig rögtön felismerem Colost. Ő hátra pillant rám, én pedig megrántom a vállam. Nekem aztán mindegy, hova megyünk. Ha együtt vagyunk, akkor meg végképp mindegy. Zoe beül, én pedig mellé. Az ajtót becsukom és egyszerűen hátra hajolok, ahogy átkarolom a vállait.
- Hello - köszön ránk a srác az anyós ülésről. Oh, ez az a pöcs... Colos nevelt fia. Fogalmam sincs, hogy hívják...
- Szia - köszön lazán Zoe, ahogy jobban hozzám bújik. - Mizu van Anne-vel? - kérdi tök természetesen, míg az ujjaimmal kezd játszani, ahogy alkaromat a vállán megtámasztom, így majdnem a feje mellett van a kezem. Szerintem észre sem veszi, mit csinál... de tetszik. Hogyne tetszene?
- A melletted lévő kajatömeget ő küldte nektek - neveti el magát.
- Megint többet főzött? - nevet fel Zoe, ahogy oldalra pillant és én is. Hát, az, hogy kajatömeg, az ide nem túl helyén álló megfogalmazás, ez itt egy étterem heti megfőzött mennyisége.
- Mikor nem? - kérdez vissza az anyósülésen lévő srác.
- Apád örül ám neki, hogy végül jössz - Colos a visszapillantóból néz ránk, vagyis inkább Zoera, de épp, hogy egy másodpercre csak, majd újra az utat figyeli.
- Nincs kedvem magyarázni - morogja fintorogva, én pedig elmosolyodom, ahogy lebiggyeszti ajkát, míg kissé felhúzza jobb oldalt felső ajkát.
- Hova megyünk? - kérdem meg őt figyelve továbbra is, mire felpillant rám, de látom, amint egy pillanatra megakad, míg szemeimbe néz, én pedig csak jobban elmosolyodom.
- Öhm...
- Honvédség... katonás nap - válaszol Zoe helyett az anyósüléses köcsög.
- Én is el tudtam volna mondani, Zack - néz felé lesújtóan Zoe, bár az anyósülés, aki már Zack, nem néz hátra.
- Szóval? - kérdem kissé megnyújtva, hogy inkább újra rám figyeljen.
- Hát apa helikopterszerelő, szóval gondo...
- Helikopter gépészmérnök, Zoe! Helikopter gépészmérnök - csap a kormányra Colos, mire felnevetek a hirtelen hangulatváltás miatt.
- Ha gépeket szereltek, akkor gépeket szereltek! - üvölt vissza Zoe, mire csak jobban röhögök.
- Tizenhat éves és még mindig nem tanulta meg. Tudod hányszor rágtuk már a szájába? - hördül fel Colos, mire Zoe megforgatja a szemeit, ahogy száját kissé elnyitja.
- Helikopter... szar... ti megcsináljátok, hogy jó legyen... minek kell kimondanom, hogy édesapám helikopter gépészmérnök a honvédségnél a... fasz tudja hányas egységnél?! - kérdi értetlenül, ahogy kissé előre hajol.
- MH 87 - vágja rá fintorogva Zack.
- Már nyugdíjasok, nem mindegy? - morog tovább, mire visszahúzom magamhoz és nyomok egy puszit az arcára. Fejét kissé hozzám nyomja, mire elmosolyodom. Ismét az ujjaimmal kezd játszani, én pedig kinézek az ablakon.
- Nyugdíjas, de még mindig a legjobb - röhögi el magát Colos.
- Ja, amúgy csak repülőgépek lesznek é...
- Csak! - hördül fel ironikusan Colos.
- Ha még egyszer közbe szólsz, elmondom Anne-nak, hogy beégettél Zayn előtt! - nyög fel Zoe, míg kezemen is ránt egyet, lévén, hogy karjait szétcsapja idegesen. Colos felemeli a két kezét védekezően, majd vissza is rakja a kormányra, én pedig csak felvont szemöldökkel figyelem mosolyogva Zoet. - Szóval - kezd bele még egyszer, ahogy felém fordul. De túl közel van... odahajolok és még csak várnom sem kell, máris kapok egy szelíd puszit.
- Szóval? - kérdem, ahogy arcát megpróbálja a nyakamba fúrni. Élvezem, ahogy szuszog, csak jobban mosolygok. Attól meg főleg, ahogy Zack minket néz a tükörben.
- Csak apuék bemutatnak pár dolgot, ez amolyan nyílt nap féle is. Meg katona gyerekeknek móka és kacagás... kivéve, hogy nem, mivel be kéne segíteni elvileg, de, hát... - legyint fintorogva.
- De, hát fogsz - mordul fel Zack.
- Aha - morogja ő, ahogy kinéz az útra, mire én is. Szemöldököm érzem, ahogy felszalad, míg meglátom a repülőteret, ahova éppen befordulunk. - Üzemen kívül van már, csak ilyen rendezvényekkor nyitják meg - világosít fel Zoe, mire bólintok egyet, miszerint felfogtam a nagy bámészkodásban. Helikopterek... kisebb-nagyobb épületek, katona ruhába bújt emberek, lufival futkosó gyerekek. Az egyetlen, ami a tudatomig is eljut, az az, hogy valószínűleg Zoe is így futott a lufival, mikor kicsi volt és az apja elhozta ide. - Na, gyere - nevet fel, ahogy átmászik rajtam, hogy kiszálljon a kocsiból. Mosolyogva nézem végig a szenvedését, amit valószínűleg csak azért vállalt be, hogy ne bambuljak kifele tovább komoran. Mert, hogy ott lett volna az esélye a másik ajtóra. Az egyik lába földet ér, én pedig megfogom a derekát, hogy ne essen el. Kissé csapzottan, de megtámaszkodik az ajtón és lepillant rám, mintha csak rám kéne várni. Elmosolyodom és kiszállok. Talán kissé gyorsan, legalábbis számára gyorsan, mert hátrább lépne, csak hogy az ajtónak ütközik. Annyira ellentétes az egész lénye, hogy beleőrülök... szétszórt, ügyetlen, bugyuta, folyton röhög és megpróbálja feldobni a kedvem. Viszont mindenkit észben tart, kinek mi a nyomora, tökéletesen táncol... ha arról van szó, nem esik le sehonnan és bár folyton fel akarja dobni a kedvem, jól tudom, hogy párszor igazán búskomor... - Hát nem tudom - húzza fintorra a száját, mire röhögve becsukom az ajtót. Még csak kérdezni se kell, hogy lekaphatnám-e. - Talán - húzza el az egyetlen szót kissé félénken, mire csak átkarolom és megindulok vele Colosék után.
- Kis korodba is jártál erre? - kérdem meg, de nem nézek le rá. A kezemmel ismét elkezd játszani, és egyszerűen csak baszok mindenre. Annyira mindenre, hogy nem érdekel, mi van otthon, mi van az állítólagos bandámmal, mi van a Harvardon, vagy mi van körülöttünk...
- Aham - közli lazán -, de minden évvel egyre jobb lesz - mosolyog fel rám, mire én jobban magamhoz húzom.
- Hello - köszönnek ránk oldalról, mire Zoe mosolyogva int, én pedig biccentek, bár fogalmam sincs, ki az. Katona, ennyit leveszek belőle. - Te figyelj... szexelnünk kéne - motyogja, ahogy felnéz rám, én pedig megakadok és még a levegőt is félre nyelem, ha ez lehetséges, ugyan is rögtön meg akarok fulladni.
- Mi?! - kérdezek vissza kissé fuldokló hangon.
- Mármint, lehet, hogy beszélnünk kéne, csak túl gáz lenne ezt így felhozni. Ott meg könnyű - neveti el magát, ahogy elpirul. Zoe azt mondta, szexelnünk kéne... szabad kezemmel megdörzsölöm az arcom, míg igyekszem feldolgozni, hogy Zoe szájából hangzott el tökéletesen az a mondat, hogy szexelnünk kéne.
- Öh... szóval, hogy... baszki - nyögök fel ránézve, fejemet rázva.
- Ne akadj már ki, hogy megemlítem a szexet - tárja szét a karját előttem, mire egy mellettünk elsétáló anyuka egy lufival igazán furán mér minket végig.
- Nem-nem - tartom fel magam elé a két kezem védekezve rögtön - én csak... szóval, hát... jó... - nyögök fel. - Ez most fura - szögezem le elsősorban. - Nem látok lehetőséget éppen a szexre, már csak azért is, mert ránk nyithatnának és tudod, apád katona, most meg egy olyan helyen vagyunk, ahol amúgy sok a haverja és fegyverek... a farkamat meg még élvezném egy darabig, gondolom te is! - világítok rá az első számú tényre, mire elröhögi magát, miután pár pillanat alatt feldolgozza a hallottakat.
- Félsz apámtól? - kérdi egy féloldalas mosollyal.
- Zoe - mordulok fel szememet megforgatva.
- Tényleg kéne, egyre több dolog jut eszembe - motyogja zavarban, mire kezemet a szájára tapasztom és elröhögöm magam, mikor még mindig furán néz minket a nő.
- Mit szólnál, ha hadarnál és várnánk estig, ha valami nem megy? - alku képes a mondandóm, azt hiszem... kissé lehajolok hozzá, csak, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni.
- Szóval, hogy... inkább induljunk el. Majd mikor összekaparom magam - legyint le engem, én pedig megindulok utána, miután ismét magamhoz ölelem. Mit akar mondani, ha annyira gáz neki, hogy csak szex közben tudná elmondani nekem?! Bár... én is fura dolgokat mondok el neki szex közben.
- Most félek - vallom be neki, mire felröhög.
- Csak amolyan jövővel kapcsolatos dolog - motyogja zavartan.
- Mármint?! - kérdem rögtön idegesen, míg ismét lecövekelek és magam elé húzom. Most közölni akarja, hogy inkább ne legyünk együtt, mert akkor...
- Hát meló... szóval... pszichológia, meg minden, de nem tudom - nyög fel rám nézve, kétségbe esetten. Belőlem pedig akkora sóhaj szakad fel, hogy még kissé bele is görnyedek... - Folyton ezen kattogok, kivéve persze, ha velem vagy... de amúgy már kurvára idegesít. Oké, hogy Pszichológia, de mi?! Mit kezdek én azzal? Lehet pszichiáternek kéne mennem inkább, de akkor nem jó a Harvard és amúgy sem akarok többet tölteni papírok társaságával, mint betegekkel - kezd hadarni, míg össze-vissza mutogat, majd azokkal a hatalmas zöld szemeivel rám néz, teljesen az őrület szélén. Egyik szemöldököm felvonom kissé, mire vesz egy mély levegőt és tudom, hogy jön a folytatás. - Mihez kezdjek?! Kutassak?! Érdekelnek a mentális betegségek, de már annyian vannak kutatásban... és annyira nem köt le, mint az emberek. Most csináljak egy kész rendelőt? Vagy menjek el valami elmegyógyintézetbe és ott dolgozzak? - tőlem kérdezi... most mit vár? Döntsek helyette?
- Van még valami? - kérdezek előbb erre rá, hátha még hadarna valami sokkolót...
- Arra is gondoltam, hogy katonai csapatpszichológus legyek - hajtja le a fejét, míg hajába túr és azt hiszem, nekem leesik, melyik része miatt volt ideges.
- Az pontosan mit is csinál?! - hangom ideges, pedig esküszöm, nem akarok az lenni.
- Kimegy csapatokkal... - néz fel rám.
- Külföldre? Háborús részekre? Te? Oda? Nem! - zárom le fejemet rázva.
- De érdekel - nyög fel. - Engem ez mind érdekel. A fegyverek, a katonaság és a pszichológia - mutat körbe, mire most én túrok a hajamba. Te jó ég... ki akar menni háborús részekre... ő... Zoe... háború... nem. Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem. Abba beleörülök. Nem! Nem, nem…
- Ha ezt szex közben nyögted volna be, akkor az instant impotencia - mordulok a tenyerembe, míg igyekszem lenyugtatni magam. Villant rám egy szarra sikerült mosolyt, ami inkább fintorra sikerül.
- Azért vetettem fel... mert, ha úgy tervezed, hogy később is... szóval, hogy majd akkor is együtt leszünk... Akkor nemsokára el kell döntenem, milyen mesterszakra megyek. Mármint, lesz még erre úgy két évem terveim szerint, vagy másfél... csak akkor olyan plusz krediteket vennék fel mellé... és hát... szóval, gondoltam, jogod van beleszólni - motyog... nyökög, én pedig még mindig csak dermedten figyelem őt. És bár annyira kurva édesnek tartom, valahogy mégis rohadt ideges vagyok a tény miatt, hogy neki ez lenne az álom munkája... ez veszélyes. Nem akarom, hogy veszélyes munkája legyen! - Tehát, gondolom nem rajonganál érte - félelemmel néz rám és utálom, hogy így néz rám, de képtelen vagyok még akármit is mondani. Ő oldalra pillant egy fintorral, mire valaki a kezébe és az én kezembe nyomna egy héliumos lufit. Zoe megfogja a sajátját, az enyém viszont felfelé elrepül, képtelen vagyok utána nyúlni. A férfi kínosan szorítja össze a száját, aki adta a lufit, majd továbbsétál.
- Nem örülnék neki. Nagyon nem - halkan közlöm vele a válaszomat. Ami nem biztos, de mégis álláspontot foglalok. - Ha ez lenne, amit akarsz... akkor mondjuk, hogy talán. De tényleg kibaszottul nem akarom ezt - fejtem ki magam bővebben. Szomorúan néz fel rám, látom, ahogy állkapcsa megfeszül, majd bólint.
- Oké... akkor kihúzva - rántja meg a vállát, ahogy lepillant a lufi kis madzagjára és azzal kezd játszani. Nem akarom elhinni, hogy a lány, aki előttem áll, valami vérengzős helyen akar dolgozni veszélyben. A lány, akinek vörös a haja, zöld a szeme, alacsony, édes és egy lufival játszik. Nem...
- Komolyan? - kérdezek vissza meglepődve.
- Ha ennyire zavarna, akkor igen. Fontos a véleményed, mármint... ha...
- Együtt maradunk - fejezem be helyette, mire ő kissé bizonytalanul és félénken bólint.
- És mondjuk a profilozóhoz mit szólnál? - pillant fel rám, ahogy ismét megindulunk.
- Munkaköri leírást kérek - sóhajtok fel nyúzottan.
- Bűnügyi szervezetné...
- Remekül kezdődik - nevetem el magam fejemet rázva. Ő is kissé elneveti magát, ahogy megfogja a kezem, ami most is a vállán pihen.
- Szóval, bűnügyi szervezetnél elemzem az embereket. Mármint, akik után nyomoznak. Általában sorozatgyilkosokat - mosolya széles, a szeme kissé ragyog, boldog... és gyilkosokról beszél.
- Ha meghalok majd, gondolj arra, hogyha, mondjuk sima eladónak mentél volna, akkor lett volna minimum még egy évem - motyogom ránézve értetlenül. A mellkasomra csap, de az egyetlen, amit emiatt érzek, hogy ő durcásan, de nevet.
- Hülye fasz - mordul rám, mire villantok felé egy fintort, ő pedig csak kissé fejét rázva leutánoz. Hirtelen hajolok közelebb és lopok tőle egy gyors puszit. Nevetve lépdelünk tovább, amíg én ismét felmérem a terepet. A lufija közöttünk lebeg a fehér zsinórján. Kétségbeesetten fogja, mire elveszem tőle és a kezére kötöm. Önelégült fejjel halad tovább, ahogy a kezét rángatja, ezáltal a lufival játszik, én pedig szememet forgatva vezetgetem az apja felé, mikor kiszúrom a katonaruhában, amint igazán felénk pillantgat egy helikopter belsejéből. Szerintem Zoe nem is realizálja. Alig pár lépés választ el minket a számomra egyre megszokottabb csapattól. Na jó... egyedül az apját és Colost kezdem megszokni. Zacket kurvára utálom. És van még mellettük pár új arc, akik jól láthatóan végigmérnek... éljen. Egy újabb mérce, amit illene megugrani, hogy Zoeval továbbra is simán találkozzak. A lufijáért felfelé nyúlok és megfogom, majd a hajához kezdem dörzsölni. - Javadd! - ordít rám, míg megpróbál elfutni tőlem, de csak tovább dörzsölöm a hajához, majd elengedem a lufit. A haja felszáll a lufival együtt, majd mérgesen felpillant rám, az apjáék pedig csak röhögnek, mire odapillant és látom, amint megvilágosodik.
- Emléksze... - kezd bele... Smith... nem tudom. Ennyi van a katona pólóján.
- Emlékszel, amikor még pelenkázni kellett és a helikopter könyveket olvasta - hadarja el helyette Zoe, ahogy a haját igyekszik lelapítani, de nem igazán jön össze neki.
- Mi-24-esre gondoltam. Tanulj még - veregeti meg a vállát a Smith nevű fazon. És azt hiszem, ez az a pillanat, amikor Zoe agyfaszt kap, mert olyan tekintettel mered fel a férfira, hogy elmosolyodom. Magamhoz húzom a kissé ideges bombát, míg röhögve megcsinálom a haját elfogadhatóra.
- A végén elvágja a torkodat, mikor nem figyelsz - nevet fel érdes hangján egy másik.
- Te mit keresel itt? - kérdi értetlenül Zoe.
- Képzeld, katona vagyok. Gondoltam a két lányom meg értékeli, hogy futkoshat, amíg el nem hasal egy olyat a betonon, hogy annyi bőrt a testük többi részéről nem szednek össze, hogy foltozzák őket... - mereng el mögénk bámulva, én pedig csak felvonom a szemöldökömet értetlenül. Hát… realisztikus apuka, vagy agyonaggódó.
- Bájos - biccent neki Zoe egy fintorral.
- Szóval, hogy hívják? - kérdi a harmadik idegen számomra, felém pillantva.
- Zain Malik - nézek feléjük arra várva, hogy ha kezet akarnának fogni, akkor azért képes legyek elengedni Zoet.
- Javaddnak hívott - vonja fel a szemöldökét a betonos gyerek-párosításos fura csávó.
- Zayn - legyint nekik az apja.
- Zaint mondott! - csattan fel most már idegesen a betongyerekes.
- Zayn a becenevem miatta - biccentek fejemmel Zoe felé. - És Javadd a középső nevem - adom meg az egyértelmű magyarázatot. A mai napig nem értem, miért akad ki ezen mindenki.
- Irak? - kérdi az egyik felvonva a szemöldökét.
- Pakisztán - közlöm szárazon vele. Nem szeretem ezt a témát.
- Félig pakisztáni, meglepetés - mutat felém Zoe felvonva a szemöldökét és elmosolyodom lenézve rá. Fél másodpercébe nem telik, hogy mindenki ráfigyeljen és vegye a titkos üzenetet; hagyják abba a témát.
- Az a meglepetés, hogy valaki befűzött téged - mordul fel Zack.
- Lehet azért, mert szafioszexuális vagyok - néz rá egy kellemesen gonosz mosollyal Zoe.
- Hogy mi vagy? - kérdez vissza röhögve Colos.
- Az intelligencia vonzza, nem a test - adom meg a választ egy önelégült vicsorral Zack felé.
- Ez most komoly? - néz ránk az apja értetlenül.
- Homofób vagy, apa? Elítélnél, ha pánszexuális lennék? Pedig mindenki ezt mondja fontosnak, csak azt sem tudják, mit jelent. Csalódnék, ha homofób lennél, kitagadnálak - néz fel rá Zoe zordan. - Aszexuális voltam, amíg nem találkoztam vele - mutat rám. - Aztán hetero lettem, közben szafioszexuális is. Ha lány lenne, akkor a pánszexualitást is bevállalnám, persze a leszbikusságot és a biszexualitást is... - kezd el hadarni.
- Most már én is elvesztettem a fonalat - sóhajtok fel.
- Szóval akkor most... mi? - néz rá Colos szemöldök ráncolva.
- Hetero vagyok, csak éppen nem érdekel, kinek milyen a szexuális identitása. És ezek, amiket elsoroltam olyanok, hogy, ha esetleg ezeket vallalnám, akkor is együtt lennék vele - mutat most rám. - Ő Tom, Sam és Anderson - mutat végig a három ismeretlenen, akik már annyira nem is ismeretlenek. A gyerekbetonos Tom. Anderson Smith. A harmadik pedig Sam.
- Szóval akkor lazában hetero vagy? - néz rá leülve a helikopter csomagterébe Zack.
- Ha a te szempontodból nézzük, aszexuális - pillant le rá egy jégkirálynőt megszégyenítő arcmimikával, én pedig felröhögök, nem tehetek róla. Lehet, hogy csak én értem a poént, de akkor is jól esik.
- Lefordítsam? - kérdem Zackre villantva egy mosolyt.
- Én igényelem - nyög fel Anderson, míg kibont magának egy ásványvizet.
- Amennyiben Zack ráhajt, akkor ő inkább aszexuálisnak vallja magát. Ami az, hogy nem vonzódik semmihez és senkihez, soha. - rántom meg a vállam.
- Te ezeket magadtól tudod, va...
- Miatta - vágok közbe Tom beszédébe, míg Zoe felé biccentek.
- Forrásokból tudom, hogyha Zack ráhajtana a lányomra, akkor nem csak aszexuálissá válna hirtelen, hanem nyomorékká is, mert megvernéd - néz rám az apja egy hideg mosollyal, amolyan; tudok mindent mosollyal, ami nem éppen kecsegtető. Főleg, hogy katona. Vállamat megrántom, mintha nem lenne túl nagydolog.
- Vannak pontok az életemben, amikre érzékeny vagyok - adom meg a könnyed választ, mire Zoe elfordul és biztos vagyok benne, hogy elpirul. Azt hiszem, kettőnk közül inkább én beszélek lazán a kapcsolatunkról.
- Nekem is, szóval ejtjük a témát, aminek köze van hozzánk - motyogja halkan.
- Nahát picur, a pasi téma hoz zavarba?! - Neveti el magát az apja, én pedig elmosolyodom.
- Oké, inkább közöljétek, mibe kell segíteni, vagy leléptem vele és a kínosabb téma elől - nyög fel rájuk nézve, míg hozzám bújik, én pedig átölelem.
- Mehetnél a lövészet részre megint, de van egy új rész, ami jobban fog tetszeni - villant rá egy hatalmas mosolyt az apja.
- Milyen rész? - kérdi értetlenül.
- Kódfejtő, személyiség alapján, Amelia számít rád. - neveti el magát, mire a név hallatán megfeszülök, bár jól tudom, hogy esélytelen, hogy egy és ugyan az az Amelia lenne.
- Merre? - kérdi halkan Zoe, leginkább valószínűleg miattam.
- Profilozás kódfejtéssel, hogy értsd is. Egyébként a Ka-52 helikopter aulájának a környékén van - válaszol neki Tom és ez az a pillanat, amikor már el is húz onnan, én pedig lépkedem mellette, ahogy továbbra is átkarolom. Amelia... fogalmam sincs, miért szólítottam le anno este abban a buliban... Szerintem a sok pia volt. Ha nem iszok annyit, tuti nem megyek oda hozzá. Vele téptem be először. Kegyetlenül szar volt. Beugrik pár kép néhány szexről vele. És bár Zoe tudom, hogy beszél hozzám, valahogy túlságosan elmerülök a régi gondolatokban. Ezt most muszáj... rég emlékeztem vissza így. Emlékszem, hogy szinte soha nem adott ki semmi hangot, mindig feszült volt. Ha én elmentem, akkor ő nem. Ha ő igen, akkor én nem. Néhány kínos szitut szült is ez az egész. Az a baj, hogy akkor azt hittem, rohadt jó a szex vele. Most így Zoe után... talán egy, vagy nagyon maximum két olyan dugásunk volt, amire az tudom mondani, hogy majdnem ilyen rohadt jó volt. Ennyi... és akkor is be voltunk tépve szerintem. Deszka a közelében csak akkor lehetett, ha valami képet akart csinálni és demonstrálni akarta, hogy a pasija deszkázik. Hogy én deszkázom... Mintha nem csinálná minden második gyerek. Nem is emlékszem, miről beszélgettünk mi anno. Egy téma se ugrik be... semmi... fogalmam sincs. Ha találkoztunk, leginkább csak smároltunk és nem beszéltünk. Elképesztő, mennyire más a kapcsolatom Zoeval. Állkapcsom megfeszül, ahogy emlékszem, mikor Danny közölte Xav helyett, hogy Lia rámászott Xavra. Ott volt Xav is, csak nem igazán bírt megszólalni. Nem hittem el... vagy elhittem. Erre sem emlékszem, de tudom, hogy nem tekintettem nagy dolognak. Nem érdekelt. Minden egyes alkalomra emlékszem, mikor valamelyik barátom közölte, mit hallott. Azt, hogy más dugja. Nem hittem el, senki nem vágott fel vele. Talán ez a legfurább, akárki dugott meg egy csajt, utánam annak híre ment, miszerint elvették a csajomat. De Liával nem volt ilyen... senki nem hencegett ezzel. Talán mert tudták, hogy képes lennék kórházba juttatni őket. Kezemet megrántja Zoe, mire lehuppanok valami padra és ránézek.
- Folytasd - rázza meg a fejét, ahogy hátra dől. - A gondolkozást, Zayn... hajrá... ideje volt - közli halkan, míg ő napfürdőzik. Tekintetem nem fordítom el tőle. Talán ezért jövünk ki ilyen jól, mert érti, mikor mi van velem. Lehet, hogy a pszichológia miatt. Fogalma sincs, milyen jó a szex vele. Vagy neki velem... tényleg nem tudja. Mondjuk, remélem, soha nem is fogja megtudni... tekintetem eltépem róla és eszembe ötlik, ahogy átmentem hozzá. Ameliához. Az anyja még csak nem is szólt, talán azt se tudta már, kije vagyok, egy dugó haverja, vagy a pasija. Emlékszem, ahogy benyitottam és ahogy megláttam, amint tökéletes kutyapózba bassza őt valaki más. Rám nézett és szinte rögtön öltözködni kezdett, a srác is. Arra sem emlékszem, ki volt az. Egyedül Liát figyeltem, szerintem nem is gondoltam abban a pár pillanatban semmire. Konkrétan nulla agyműködésem lehetett. Közölte, hogy az nem az volt, aminek látszott. A legszarabb duma. Nem az, aminek látszik?! Valaki más kurvára hátulról megdugja, oh, hogyan lehetne ezt félreérteni? Az egyetlen, amit nem értettem, hogy miért. Mi a fasznak volt neki így jobb?! Miért nem mondta meg, hogy ő nem is akar kapcsolatot? Aztán veszekedni kezdtünk és innentől kezdve nem emlékszem az utána lévő… fél évre. A veszekedés első hangjától kiesik és összefolyik minden. Annyit kérdeztem tőle, hogy mióta kúr félre másokkal. Nem tudom mit válaszolt, lehet nem is válaszolt. Danny átjött hozzám, miután hazamentem és szétvertem a szobámat. Mondjuk csak úgy egy nap múlva mentem haza, előtte bebasztam. Aztán utána hetente inni jártam, aztán már hetente többször. Cigi több dobozzal fogyott egy hét alatt. A jointok száma felvette az arányok felét a szívott cigikével. A lányok is ilyen arányban lehettek, hetente több. Aztán nagyon eláztam... túl sokat ittam és be is téptem, de nem valami tiszta cucc volt. Valami fertő helyen voltam, azt se tudom, Bradford melyik részén. Házibuli volt és a vécébe kúsztam hányni. Legalább a fél lelkemet kiokádtam, mikor megtámaszkodtam a csapba, hogy kiöblítsem a szám. És akkor ott voltak a borotvába való pengék... én... baszd meg. Csak egy kibaszott karc volt egy rohadtul kiütött, szinte öntudatlan sráctól! Megvágtam magam életemben először és jó volt, nem tudom miért. Zsibbadt voltam eleve... csak... kéz fonódik a karomra, mire oldalra kapom a fejem és az emlékek elhalványulnak, ahogy Zoe fancsali arcát nézem, ahogy rám mosolyog. - Tudod, néha úgy vagyok vele, hogy tudom, hogy beszélnünk kéne. Sok szar dologról. De ezek csak akkor vannak, ha külön vagyunk. És mikor melletted vagyok, már annyira feleslegesen aprónak tűnnek - rántja meg a vállát, ahogy lábait lóbálni kezdi előre és hátra a padon.
- Baj van? - kérdem meg rekedtesen.
- Nem tudom. Baj van? - néz rám most ő egy mosollyal. - Lefogadom, hogy azt fogod mondani, hogy már nincs. Gondolom Amelián gondolkodtál. Ami jó, muszáj lesz átgondolnod, akármennyire is szar. Mindent máshogy fogsz látni... mindig mindent máshogy látunk, ha eltelik egy kis idő. Realizálunk dolgokat - hajtja hátra a fejét, ahogy szemeit lehunyja.
- Már nincs, már tényleg nincs - motyogom őt figyelve.
- Mert itt vagyok. Azért nincs nekem sem, mert te itt vagy. Akármilyen nyálasan is hangzik, de ez a kurva rideg valóság, Zayn. Egyszerűen csak annyira bírlak, hogy melletted mindig röhögök és semmire sem gondolok. Esetleg a lufira, meg pár tizennyolc pluszos dologra - emeli fel az összekulcsolt kezünket, bár inkább szerintem a lufit akarja szemléltetni, ami a csuklójára kötve lifeg.
- Tudom - egyezek bele rögtön. Hogyne tudnám?
- Akarsz róla beszélni? - kérdi felém pillantva, ahogy ellop egy lufit egy éppen siető férfitől.
- Mit meséljek? - mosolygok rá, amíg a csuklómra köti a sötétzöld lufit.
- Nem tudom, amit akarsz és amin túlságosan is felbasztad magad anno - vonja meg a vállát, ahogy a lufijainkat nézi. Az övé is sötétzöld.
- Már majdnem két éve vele voltam és megcsalt. Nem értem, miért nem szakított inkább, ez fura - közlöm lazán, míg őt figyelem.
- Hm, ez nekem is az. De nem mind gondolkodunk ugyan úgy. Szerethetett attól még, hogy megcsalt, bocs, de ezt te is tudod - pillant felém egy mosollyal.
- Félek egy kapcsolattól és attól, hogy ugyan arra jutok veled, mint vele. Tudom, hogy nem, de valahogy... két év az két év volt - hajtom le a fejem a hadarásom végén, ahogy tarkómon végigsimítok. Elmondtam neki... kurvára elmondtam neki. Lehet, hogy kiakad, mert Liához hasonlítom?! Tuti kia...
- Tudom - sóhajt fel a számra nyomva egy puszit. - Azért édesen próbálkozol - kuncog fel.
- Utálom, hogy mindent tudsz - csóválom meg a fejem lejjebb húzva a lufit, majd elengedve. Csuklómat épp, hogy megrántja.
- Az egyetlen dolog, amit nem tudok, az csak te vagy, szóval ez kissé ironikus - dönti oldalra a fejét, ahogy homlokát kissé összeráncolja.
- Dehogynem, tudsz te mindent - nevetem el magam, ahogy kezemet a combjára simítom.
- Csak néhány dolgot. De nem mindent, ez zavar ám - löki meg a vállam.
- Többet tudsz, mint akarnám - motyogom, ahogy azt nézem, hogy elfintorodik.
- Onnantól tudok mindent, ahogy bekerültem az életedbe. Az előttről semmit. És ha nem tudod egy ember múltját, akkor folyton lesznek hiányosságok - neveti el magát.
- Akármire rákérdezel, azt elmondom - vágom rá értetlenül, elvégre így van.

- Zayn, nem akarok tudni róluk - hajtja le a fejét -, tényleg rohadtul nem akarok tudni pár dolgot. Tudom, hogy jobb, hogy nem tudok pár dolgot - nyögi ki, ahogy felnéz rám. És valahogy tudom, mikre gondol... minden szarra. Extra szarra. Azokra a pillanatokra, amikor majdnem... meghaltam. Volt egy pár... Mindezt Lia miatt. Valahogy, ahogy Zoet nézem, amint ő a lufiját figyeli, amit a szél fúj, máris a világ legnagyobb hülyéjének tudom be magam. Kihagyni őt az életemből a világ legnagyobb hibája lett volna. Képtelen vagyok elképzelni, hogy nem vagyunk jóba, hogy nem része a mindennapjaimnak és hogy nincs olyan biztos pontja az életemnek, amit ő nyújt. És annyira kurvára sajnálok mindenkit rajtunk kívül, mert olyan érzésem van, ők nem vehetnek levegőt. Amíg én mohón vehetek annyit, amennyit csak akarok. Annyira kibaszott jó Zoeval, hogy komolyan szarul érzem magam, amiért mások ezt nem érezhetik át...


Kukucs! Köszöntöm, azt az egy új feliratkozót! ^^ Lassan meglesz a száz:3 *izgult várakozás* addig is viszont, hoztam ismét egy részt. Amolyan kárpótlás az idei évben történtekért. :) A komikra holnap ígérem válaszolok, csak gondoltam egy új résznek azért jobban örültök:D Imádás van! <3

Ui.: Ezt megint én javítottam, azért ilyen pocsék a helyesírás


Ui. 2: Sziasztok! Már én is javítottam. :) Puszi: Klau

12 megjegyzés:

  1. Imádooom <3 !!! Mondjuk minden részt ;)
    Hamar a következőt! A helyesírás pedig (számomra legalábbis) nem olyan fontos ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, köszönöm. A következő holnap jön:) Imádás van! <3

      Törlés
  2. HALIKAAA
    Hát, nem gondoltam volna hogy máris újra komizhatok��
    Hülyén hangzik, de elszoktam ettől XD
    Nahát, mennyire imádom Zoe-t. Olyan fura a kapcsolatuk. Olyan fura a történet. Fura vagy. Mindenki fura. Mármint nem ÚGY fura, csak furcsán tökéletes. Vagy mi. Annyira átérzem amit Zoe.
    Lassan példakép lesz számomra��
    De kajak������
    Zayn.
    Mennyire imádom már szegént.
    Mikor 3évvel ezelőtt 'megismertem' nem gondoltam volna, hogy ilyen csoda dolgok születnek a főszereplésével.
    Még a nevét sem tudtam. 3hónapon keresztül kerestem. Véletlenül láttam még BSE-t a tévében és ott lett szimpi. Igen, ma van 3 éve hogy szerelmes vagyok belé��
    És leírhatatlan érzés olvasni,hogy esetleg ilyen lehet a való életben✋✋✋
    Szal köszönöm��
    Imádás van tudod ������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye-ugye?:D Szokj szépen vissza:D Szeretem a furát, a fura jó:3 Zoet valahogy mindenki nagyon megszerette:) Fogalmam sincs milyen a való életben, én javarészt egyszerű karaktereket írok, és ezért szereti azt hiszem mindenki. Ezek a típusok szembe jönnek velünk az utcán:) Imádás van! <3

      Törlés
  3. Sziasztok!

    Klau - Mi - is nagyon szépen köszönjük a javítást!

    Des Tiny!
    Köszönjük szépen, hogy ilyen hamar kaphattunk részt!
    Ráadásul ismét Zain szemszög.... a guta rögtön meg üt...na jó nem át testálom egy felhőre..., de akkor is...ezt válltja ki belőllem...

    Egy mondat vagy csak egy szó foszlány,
    És már is emlékképek tömkelege, a fejében motoszkál...
    A sok régi együtt töltött idő,
    A sok igaznak hitt, mű vélett dolgok,
    Eszébe jut minden, hogy hogy kezdődtek a gondok...

    Jönnek a kérdések,
    Melyek talán megmaradnak ki nem töltött résnek...
    De, ezek a fájdalmas részek, mehetnek az aprítóba ..présnek...

    Jön a fel eszmélés, mellette van Valaki,
    Aki nem egy kiismerhetetlen "csali"
    Ő nem azért van Vele, hogy kizsigerelje,
    Ő azért van, ott, hogy az idegeit összeszedje...

    Ő a Jing-ének a Jang-a
    Kinek kell már ilyenkor a Dzsanga..(?)
    Mind untalan be kell látni...
    Ezt a NŐT nem lehet nem imádni..
    --------------------------------------
    A könyvesbolttól eljutottak a reptérre,
    Ott ment fel a hapi agyvize septében..,
    Gyönyörű lánykánk veszélyes terepre szeretne szakosodni,
    Rossz fiúnk, szíve most kezdett őrülten zakatolni...
    Az Ő Gyöngyszeme, imád veszélyesen élni,
    De ez által idegileg kifogja "herélni"
    Nem lehetne "szakot cserélni"...
    -------------------------------------

    Minden sorát imádtam!!
    További szép napot!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esküszöm sikítottam a végén és tapsoltam! Nem lehetne szakot cserélni.... uristen annyira ütnek a verseid!:D Kikészülök, komolyan! Vagy hatszor olvastam át egymás után, tökéletesek! Ha a környezetem tudná hogy írok, már szétposztoltam volna mindenhol máshol is a verseidet!:D Imádlak, egy csoda vagy! <3

      Törlés
  4. Hello Névrokon!
    Fantasztikus lett a rész.
    Hogy tellik a nyári szünet?
    Zoé és a háborús? Azt hiszem egyetértek Zaynnel. Bár Zoét is megértem.
    Várom a következő részt:)
    Vivien
    Ui.:Köszönjük a javítást Klau!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucska névrokon :* A nyár már kezd kissé izgalmas lenni :3 Holnap hozom a kövit:) Imádás van! Na meg persze én is köszönöm klaunak...:'D Bár neki már megírtam

      Törlés
  5. Sziaaaa (:
    Lenne neketem egy ajánlatom.
    Ha érdekel akkor,adjátok meg az e-mail címeteket és írok neketek egy e-mailt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, miféle ajánlat? wiviikeh@gmail.com Ez az enyém, de lévén, hogy tartjuk a kapcsolatot Klauval és mivel elfoglalt így azt hiszem elég csak az enyém:)

      Törlés
  6. sziaa
    meses mint mindig es imadom ❤
    nos az a helyzet, h en nyaralok, az isten hata mogott, ahol meg a vezetekes telefon a meno, es kilenvkor mar alvas van, mobil net az luxus igy mikor meglattam, hogy egy pici meg van gyorsan spuriztam a wcre, h megtudjam nezni, eltudjam olvasni a reszt, ha lebukok a te lelekeden szarad a suti megvonasom 😁, ha haza ertem minden reszhez vissza menoleg is ott fogok trolkodni, es annyira sajnalom, h nem tudom olvasni, kommentelni neked, de majd bepotolom
    kellemes nyariszunetet par het mulva jelentkezem a komikkal :) <3

    VálaszTörlés
  7. Annyira imádom ezt a történetet, hogy azt elmondani nem tudom. Az elején nagyon cukik voltak Zoéval 😊 Néha annyira bele élem magam a történetbe, mintha ez a valóság lenne 😊

    VálaszTörlés