83. Rész

- Ha gyerekem lesz, megnézetem vele ezt a filmet. Garantáltan nem áll szóba idegenekkel, de még ismerősökkel sem - hördül fel Zayn, ahogy a laptopom képernyőjét nézi továbbra is csak bambulva.

- Adom - sóhajtok fel fejemet rázva, míg visszarakom az asztalra a gépemet. Komfortos mennyország... azt hazudták, könnyed esti film. Soha nem fogok az internetnek többet hinni! Fejemet a vállára hajtom, ő tovább mered maga elé, én pedig csak magunkat nézem a tükörben. Egosan hangozhat, de szerintem jól nézünk ki együtt. Jó, lehet közbe játszik, hogy kurva jól néz ki Zayn... hmm... Hallom, amint a bejárati ajtó nyitódik, én viszont nem mozdulok. Továbbra is ott tartom a fejem Zayn vállán és ahogy érzem, őt sem igazán izgatja. Hány órája léphettek le apáék? Öt? Az ajtóm halkan nyílik ki, én pedig intek apának.

- Mész holnap iskolába? - kérdi halkan, bár senki sem alszik és soha nem halk...

- Megy - nevet fel Zayn, én meg értetlenül ránézek.

- Faszt - közlöm szárazon.

- Ne káromkodj! - szól rám apa, mire szememet megforgatom, Zayn meg csak felröhög.

- Beülök veled órákra, nincs para - vonja meg a vállát.

- Ne már - nyögök fel ránézve könyörgően.

- De - néz rám egyszerűen, gondolom utalni próbál. És még ha tudom is mire... és miért... akkor sem vagyok hajlandó felfogni.

- Jó, akkor holnap keltelek titeket. Gondolom én... eldobjalak titeket  Loughborough-ba holnap? Akkor nem kell buszoznotok - megtámaszkodik az ajtókeretben, én pedig kérdőn ránézek Zaynra.

- Kétlem, hogy ő bánná - vonja meg a vállát, helyettem beszélve.

- Én vagyok itthon és te beszélsz helyettem - jegyzem meg szemöldök felvonva.

- Lévén, hogy te megnémultál - legyint le apu.

- Beszéltél Colossal? - kérdem meg felé pillantva.

- Ja ja, lökte a faszságokat arról, hogy ennek meg kellet történnie. Megyek, leiszom magam, aztán álomba zokogom magam amiatt, hogy te is felnőttel - morogja, ahogy becsukja az ajtót, én meg elfintorodom. Zayn úgy fél másodperc alatt feszül meg teljesen, én meg csak fáradtan felnézek rá.

- Üdv nálam - mosolyodom el, mire látom, hogy állkapcsa megfeszül és fejét rázva magához húz.

- Hülyült - puszil a hajamba, mire elmosolyodom és biccentek neki. Majd kiderül, nem?

- Nincs kedvem suliba menni - mordulok rá, ahogy elhúzódom tőle.

- Muszáj menned, Élet - sóhajt fel, ahogy lábaimat az ölébe húzza.

- Oké, de muszáj akkor is, amikor itt vagy? Ez gáz - mordulok rá oldalra nézve fintorogva.

- Harvard - vonja meg a vállát, mire rákapom a tekintetemet. Harvard... ennyi... Harvard.

- Annyira kurvára nem érdekel, hogy szavakba se tudom önteni - motyogom orrom alatt, ahogy fejemet lehajtom és kezével kezdek játszani ölembe. Ujjait csak ki-be hajtogatom, fejemet a falnak vetem, míg oldalra fordulok, csak, hogy testem felé nézzen, ő pedig szintén így helyezkedik el, legalábbis majdnem.

- Akkor is - suttogja halkan. - Nem akarod elmondani itthon? - kérdi, ahogy lejjebb hajol, csak, hogy rám nézzen.

- Nem - adom a tömör válaszomat, míg tovább játszok ujjaival és egész kezével. Chris kiakadt, de csak azért, mert le fogok lépni. És azt hiszi, nem fogjuk tartani a kapcsolatot. Majd lenyugszik és átbeszélem vele. - Most komolyan suliba akarsz jönni velem? - halkan kérdem meg tőle, továbbra is a tenyerére összpontosítva.

- Aham - közli lazán, mire értetlenül felnézek rá.

- Be akarsz ülni velem órákra és végigszenvedni egy napot? - értetlenül csóválom a fejem, mivel nem értem, miért akarja ezt önszántából valaki.

- Aham - neveti el magát, ahogy odahajol hozzám és számra nyom egy hosszú és igazán szívdobogtató csókot.

- És ha nem engednek be az órákra? - kérdem meg felpillantva rá, beharapva az alsó ajkam.

- Elintézed te azt - nyelvét fogai közé szorítva kuncog fel, én pedig fejemet lehajtva felnevetek.

- Mesélj, milyen a banda? - kérem őt felnézve a szemeibe, mire elfintorodik és fejét megcsóválja.

- Fura, szétszórt, tök mások vagyunk minden téren és zavaros - hadarja el oldalra döntve kicsit a fejét.

- Többet mesélj! - mordulok rá, mire elmosolyodik és saját kezét nézi, amivel én még mindig játszok.

- Harold, alias Harry egy kis fiatal pöcs - sóhajt fel, mire elmosolyodom.

- Komolyan! - kérem őt hisztisen, ahogy a combjára csapok.

- Neked holnap iskola, nem kéne aludni? - vonja fel egyik szemöldökét, mire felhördülök.

- Még van pofád ehhez?! - tátom el a számat mérgesen és megbotránkozva.

- És még mennyi mindenhez - húzza féloldalas mosolyra a száját, míg odahajol hozzám. Fogai közé csippenti az alsó ajkamat, én pedig tehetetlenül megyek utána. Egészen addig, míg ő hátra nem dől, én pedig nem helyezkedem el rajta.

- Hallgatom a beszámolót - hajolok el tőle, mire szemeit megforgatja és lehúz maga mellé.

- Harry pöcs, de amúgy kissé rekedtes hangja van - vonja meg a vállát, én pedig értetlenül nézek rá. - Igen, ez jó dolog - neveti el magát, mire megértően bólintok. - Akkor ott van Niall. Ő ír. Ezt sokszor halljuk. Sokat eszik, ír akcentusa van, tud gitározni, meg igazából majdnem minden hangszeren játszik egy kicsit. Nagyon durva a csávó - mered el maga elé, vagy mögém és biztos vagyok benne, hogy a hangszereket sorolja magában. - Akkor ott van Louis, aki majdnem olyan, mint én. Csupa lánytesó, bulizások. Ő foci rajongó és fura, de jó hangja van. Nem a megszokott - fintorodik el egy pillanatra, de ez amolyan "na mindegy" fintor. - És ott van Mr. Félvese, aki Liam. Felelősségteljes, de annyira, hogy néha fáj - nevet fel keserűen, míg a hajamat hátratűri.

- Ennyi? - kérdem felnevetve.

- Nem éppen világsiker szagúak vagyunk - vonja meg a vállát, ahogy közelebb húz magához. - Bár Simon eléggé baszogat minket - súgja halkan, míg homlokát az enyémnek dönti, én pedig felnézek barna szemeibe.

- Helyes - mosolygok rá, mire látom, hogy ő is kissé mosolyra húzza az ajkait. Hallom, hogy kint koccannak az üvegek. Tudom, ez minek a hangja. Apu, vagy talán Kate éppen most nyitotta ki a plafonig tartó kis fehér szekrény ajtaját, kiválasztott egy szimpatikus fokot, szerintem alulról a negyediket és kivett egy vodkát. Talán azt, de ki tudja. Lehet mást. Elengedi a szekrény ajtaját, mert ezután már nem szokták megtartani... és akkor hallom, hogy tényleg, mivel apró csapódás hang. Akkor most jön, hogy kinyitják a mosogató felett függő szekrényt, kivesznek belőle pár poharat, lerakják a pultra. Aztán töltenek. Fejemet belefúrom Zayn nyakába... soha nem akartam, hogy átjöjjön. Ez ugyan olyan szar, mint Xavierrel volt... amikor itt volt. Hallom, hogy ő felsóhajt, felül és az asztalom felé nyúl. Mire visszazuhan mellém, addigra a telefonját nyomkodja, míg nekem nyújtja a fülese egyik végét. Bedugom a fülembe, míg ő is a sajátjába és elindítja a zenét. Keze végigsimít arcomon, engem pedig kiráz a hideg. A tarkómra csúszik a keze és várok, amíg odahúz magához. Pár másodperc, ennyit kell csak várom. Érzem ajkait az enyémeken. Fura érzés, mindig fura érzés. Élvezem, ahogy ajkai az enyémekkel játszanak, nem siet, nem durva, csak úgy... normálisan, mint ahogy ráérős párok szokták... Amint megérzem, hogy nyelve végigszánt ajkaimon, a gyomrom megugrik. Hány hónapja voltam ennek először a tanúja? Jó sok... legalább négy... azt hiszem. És azóta sem bírtam megszokni és remélem, soha nem is fogom. Egyszerűen imádom az érzést, amit ad. Fogalmam sincs, melyiket élvezem jobban; mikor az ajkaink játszanak, vagy mikor a nyelveink. Határozottan a kettő egyvelege a legjobb. Kezeimet felhúzom kettőnk közé... jobban mondva kettőnk közé, ám pólója alá. Hideg kezem végigsimít a mellkasán, az ő meleg mellkasán. Komolyan, annyira ellentétesek vagyunk ilyen szempontokból... de azért azt hiszem, rengeteg bennünk a közös. Szívem félre ver a basszusra a fülemben; vagy arra, hogy csókja mélyebb lesz. Kezeimet ökölbe szorítom mellkasán, ő felém kerül és lábaimat szét is nyitom, ezzel ő pedig épp, hogy kicsit feltérdel. Keze eltűnik arcomról, helyette combjaimon simít végig, amiket kissé felhúz derekára. Az adrenalin fokozatosan önt el egyre jobban, ahogy keze felfelé kezd csúszni, ezzel a pólómat is feltűrve. Elhajol tőlem és ajkaival máris hasamat súrolja. Nem vagyok én erre felkészülve... hogy a faszba leszünk mi halkak?! Lehetne gázabb annál, ha apám ránk nyitna? Fogaimat összeszorítom, mikor megszívja a bőrt csípőm környékén és mikor fogait is megérzem, már az ajkaimat is elég erősen préselem össze. Leheletétől libabőrös leszek. A fülest egyszerűen szedi ki a füléből és dobja csak félre, de nekem ehhez jelenleg nincs energiám. Vagy kapacitásom... leköti minden figyelmemet ő... és, hogy halk maradjak. Ez elég nehéz, már most.

- Most kéne filmeznünk és ahelyett csinálni ezt - mordulok rá, ahogy gatyámat lehúzza rólam.

- El se hiszed, mennyire igazat adok neked - mordul fel, míg combjaimat végigpuszilgatja, én pedig nagyon úgy érzem, hogy ezt nem fogom kibírni.

- Zayn, ez így nagyon nem lesz jó - mordulok rá, míg bugyimra is rányom egy puszit és felnéz rám.

- Jó lesz, csak szenvedős - kuncog fel és ahogy belső combomat is megszívja, rögtön vitatkozni kezdenék vele. Ez nem szenvedős lesz, hanem lehetetlen.

- Kurvára nem érzed át - mordulok rá halkan, ahogy végignézem, míg lehúzza rólam a bugyit is.

- Jogos - mosolyodik el féloldalasan, de nem érdekli. Annyira nem érdekli, hogy ezek után egyszerűen megérzem a nyelvét. Szemeimet lehunyva tartom és igyekszem nagyon... nagyon visszafogni mindent. Még a légzést is. Lábaimat jobban széthúzza. Végigfut rajtam a remegés és ez az a pont, mikor átnyúl combom alatt és tenyerét a hasamra simítja. Elhajol, én pedig felsóhajtok... megkönnyebbülés, hogy nem kell magam visszafogni végre. Vagy, hogy legalább könnyebb. De mikor egyszerűen csípőcsontomba harap, megugrok. Látom mosolyát, míg megszívja a bőrt, én pedig csak megmarkolom a lepedőt. Ő megtámaszkodik oldalam mellett és ajkait végighúzza hasamon. Önkényesen ott szívja meg a bőrömet, ahol éppen jónak látja. Én pedig úgy szenvedek, ahogy ő akarja. Pólóm egyre feljebb és feljebb csúszik, hála neki. És mikor oldalamon is megérzem leheletét, majd áthúzza fejemen a pólót, már tudom, hogy úgysem fogunk leállni. Még ha ő le is akarna... én már képtelen lennék. Lehúzza saját pólóját és én pedig ismét élvezettel nézem végig ma már másodjára. Csak úgy érzem, most már végre egy hónap után ismét lefekszünk. Te jó ég... milyen lenne, ha tényleg egymás közelébe laknánk? Azt hiszem, több karika lenne a szemem alatt... Mosolyogva hajol vissza hozzám és én már le is húzom magam. Csók... az sosem árt, nem? Arcát nyakamba fúrja és tudom, mi jön. Tudom, hogy a nyakamat is ki fogja szívni. Ujjaim beletúrnak még mindig eléggé rövid hajába és elmosolyodom, mikor megharap... Tudom, hogy csak azért vágatta le, hogy Trishát kiengesztelje, mert ő el akarta vinni fodrászhoz. És tudom, hogy ő is rájött, hogy jó szar lett Zayn haja... kitárgyaltuk párszor. De most már egész elfogadható. Nem olyan hosszú, mint akarnám, de mérföldekkel jobb, mint akkor. Kezeimmel gatyáját kezdem lefelé tolni. Érzem mosolyát a nyakamba, aztán csak jobban megszívja a bőrt és tudom, hogy ez mind látszani fog holnap... és kurvára nem érdekel, mit fognak hozzá szólni. Végignézem, amint megszabadul a gatyáitól is, majd ismét visszatér hozzám. A kulcscsontomat sem kíméli és úgy érzem, eddig egész ügyes vagyok... épp, hogy csak szuszogok. Keze matatni kezd a gatyája zsebében oldalt, majd morogni kezd és már mind két kezét arra használja, hogy keressen. Meglepődnék, ha nem óvszerért kutatna éppenséggel. Halkan kuncogok fel, míg táskáját húzza oda. Benyúl pár zsebbe, majd felsóhajtva, egy megkönnyebbült mosollyal mutatja fel, hogy megtalálta. Felnevetek és egyszerűen eltarolom, ahogy nyakánál átölelem őt. Mosolyogva dől hátra, míg megcsókol. Imádok vele mindent. Rég nem érzem zavarban magam vele... és annyira kibaszott jó érzés. Lábaimat felhúzom az oldala mellett és tovább csókolom. Az sem érdekel, hogy ő mosolyog. Sőt érzem, hogy lassan elneveti magát. Arcomat nyakába fúrom és ekkor ő tényleg felnevet és érzem, amint matatni kezd lejjebb... szerintem csak magára húzza. - Kétlem, hogy valami gyors menetet szeretnél - kuncog a fülembe, míg keze végigsimít oldalamon.

- Oh, én szeretnék - nézek rá megtámaszkodva a mellkasán -, csak annyi önuralmam sincs - rántom meg a vállam, mire ő megmutatja nekem azt a kibaszott mosolyt, ami miatt szerintem újra képes lennék belezúgni.

- Nekem már most sincs, szóval szívesen átadom az irányítást, ha szeretnéd - hangja halk, nem csodálom. Én is halkan beszélek. Nem akarom, hogy meghalljanak minket apámék.

- Én, meg az irányító szerep... veled szemben? - kérdem felhördülve, ahogy értetlenül lepillantok rá.

- Úgy csinálsz, mintha még soha nem irányítottál volna - mosolyodik el, míg mintha az másodlagos lenne, hogy éppen belém vezeti magát... mert hát az kit érdekel, nem? A téma fontosabb. Ugye?! Arcáról nem tűnik el a mosoly, de alsó ajkát beharapja.

- Azt ne mondd, hogy hosszúnak érezted ezt az egy hónapot - suttogom fülébe, míg csípőmmel lassan leírok egy kört.

- Egy hónap? Áh... csak pár napnak tűnt - nyögi ki nehezen, de a mosollyal az arcán.

- Csak pár napnak... - sóhajtok fel lehunyva a szemeimet, ahogy arcomat a nyakába fúrom, de lassan mozogni kezdek. Épp annyira, hogy vissza tudjam fogni magam. Nem válaszol semmit, csípőmet megmarkolja. Hallom a fojtott légvételeit és élvezem. Talán jobban, mint azt az egészet, amit éppen csinálunk. Tetszik minden kis dolog... ahogy végigsimít a hátamon, vagy a derekamba markol és kissé lejjebb nyom magán. Az, hogy hallom, hogy szuszog, vagy, hogy visszafogottan felmordul. Miattam.

- Tudod komolyan gondolom a költözős dolgot - szólal meg rekedtesen, mire ismét feltornázom magam a mellkasán és lenézek rá értetlenül, de nem... az istenért sem hagynám abba a mozgást.

- Én is - mosolyodom el lehunyva a szemeimet.

- Behajtom rajtad a beleegyezést - nevet, de szenvedősen... tudom, hogy legszívesebben káromkodna, nyögne és morogna... amit imádok. De azt hiszem, ő sem akarja, hogy meghalljanak minket.

- Az a baj, hogy szerintem nekem kéne rajtad - kuncogok fel halkan, ahogy megállok, csak, hogy az ajkaira nyomjak egy puszit.

- Tudod mi az egyetlen dolog, amit utálok abban, hogyha szexre kerül a sor? - kérdi morogva, ahogy elfektet az ágyon és lehajol hozzám, de ő se mozdul meg.

- Hogy folyton bevadulsz? - kérdem felnevetve, mire elmosolyodik és megrázza a fejét.

- Hogy folyton hülyeségeket akarok beszélni, de megállás nélkül - nevet a nyakamba és végre megmozdul a csípője, míg lábamat felhúzza.

- Szeretem, ha hülyeségeket beszélsz - simítok végig a hátán egy mosollyal.

- Gáz - motyogja... de az egyetlen, ami eljut az agyamig, ahogy látom, hogy mozog... Jézusom!

- Szeretlek - mosolyodom el, míg csípője csípőmnek ütközik.

- Én is téged, Élet - szorít magához. Mellkasom az övének nyomódik, érzem a szívverését. Gyors... - Utálom, hogy nem laksz közel - olyan halkan mondja, hogy esküszöm, csak tippelek, hogy ezt mondta.

- Hát még én - túrok bele a hajába.

- Utálom Ashtont - nyög fel, mire elfintorodom.

- Undorító, hogy most rá kellett gondolnom szex közben... ahh, Malik - nyögök fel röhögve, mire ő felkuncog.

- Ez azért tetszik - motyogja a nyakamba, én pedig hagyom, hogy kezeim bejárják a testét.

- Tudod, soha nem akartam elhinni, hogy bejövök neked - sóhajtok fel, míg megérzem apró csókjait.

- Miért nem? - néz rám értetlenül, de tekintetem levándorol hasára... csípőjére... jó ég!

- Nem az a fajta lány vagyok... aki neked bejön - nyögöm ki zavarban... beszélgetéstől zavarba jövök, de attól, hogy éppen szexelünk nem.

- Milyen lányok jönnek be nekem? - röhög fel rám nézve.

- Nem ilyenek - rázom meg a fejem.

- Mert nincs másik olyan, mint te... csak te jössz be igazán, baszki - nem rám néz, arcát inkább ismét hajamba tünteti el és  zavar, hogy nem látom az arcát. Szívem gyorsabban kezd verni és csak jobban átkarolom őt. Egyik kezével átkarolja a derekamat és kissé megemel... és csak jobb lesz. Megint, minden.

- Hogy lehetett ekkora mázlim? - kérdem értetlenül, míg körmeimet kissé belemélyesztem a hátába... de nem akarok nyomokat hagyni... gáz lenne.

- Ahogy nekem. Kurvára örülök annak, hogy balfasz voltál - morogja és lökései épphogy kicsit érezhetően erősebbek lesznek.

- Ühüm - motyogom neki, ahogy csípőmet megmozdítom, hogy mozdulatai elébe menjek. Hallom, ahogy felnyög... azt hiszem én is. Fogalmam sincs... Combjaim megremegnek és akkor végre egy hónap után ismét átlendülök azon a bizonyos ponton. A lepedőbe markolok a fejem mellett, mert tudom, hogyha a hátán lenne a kezem, annak nyoma maradna. Élesen szívom be a levegőt, ő a karjával jobban magához húzza a derekam, fejemet a párnába nyomom és végem...


Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most, de napok óta még csak a gépet sem volt időm bekapcsolni! :/ 
Remélem, hogy tetszett a rész! :) Az előző komikra majd válaszolok, de most még rohanok. Gondolom, mindenki jobban örül az új résznek, mintha a komikra reagáltam volna, bár én irtó hálás vagyok értük (pedig nem is én írom a részeket)!
Puszi: Klau