2016. április 23., szombat

72. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Azt a rohadt - sóhajt fel Clare, ahogy megnézi, mit csinált Zayn.
- Zoe volt - mutat rám, ahogy gyorsan beledobálja a táskájába a spray-ket és arrébb dobja őket.
- Ja, képzelem - röhögi el magát Wali, amíg én megnézem, ők miket alkottak. Apró smiley, néhány írásos próbálkozás. Több, mint amit én összehoztam volna. - Zayn, figyu. Nem lenne gáz, ha lépnék Clare-vel? - kérdi Wali odasomfordálva Zaynhoz.
- Hova? - vonja fel a szemöldökét.
- Kávézóba - közli egyszerűen Wali, mire Zayn rámnéz és én biccentek.
- Jó, de hatra otthon vagy. Fel fogom hívni anyát - mutat rá szigorúan, mire Wali boldogan beleegyezik és már igyekszik is az alagút felé. - Nana! - húzza vissza Zayn. - Megvárod, amíg összepakolok és kikísérlek - szól rá idegesen. Oh, néha előtör a nagyon aggódó bátyó énje.
- Összerakom addig én - vonom meg a vállam, mire óvatosan rám pillant, én meg a lányok felé lököm őt. Megindul velük, én pedig ráérősen bepakolok a táskájába. Nem telik öt percembe sem szerintem. És ennyi idő elég Zaynnak is, hogy visszaérjen hozzám. Felkapja a táskát előlem és visszahúz a kissé erdős részbe, hogy aztán a táskát ledobja az egyik fa tövébe. Én viszont kihúzom kezemet a keze közül és megindulok feljebb. Fel akarok jutni arra a hídra!

- Szökünk? - lép mögém könnyedén, mire határozottan bólintok, ahogy nézelődve felfelé haladok. Nem szól semmit, de érzem, hogy mögöttem lépked. Odaérek a kis híd mellé, ami legalább mellig ér nekem, mire hátranézek Zaynra egy fintorral. Ő csak mosolyog és megrántja a vállát. Elnézek oldalra, de ahonnan jöttünk, csak nehezebb lenne felmászni, a másik irányba pedig, ahogy látom, ugyan ekkora marad a szintkülönbség. Ismét felé fordulok és hátamat a betonfalnak vetem, ő pedig csak néz és mosolyog, ahogy fejét megrázza. Megfogja a derekamat és egyszerűen felültet, majd felmászik mellém. Nem állok fel, csak nézem karjában az izmokat, ahogy neki semmi nehézségbe nem kerül mellém feljönni. Feláll és felhúz engem is. De most ő indul meg előre, nem kell mondania, tudom, hogy volt már itt fent. A sínen sétálok utána. Egészen elmegy középre, én pedig a széléhez sétálok. Oldalt van egy derékig érő betonrész ismét. Gondolom, biztonsági okokból volt itt anno. Most már lehet, hogy csak azért, mert ha lebontanák ezt az egészet, akkor a vonatok közlekedése leállna pár napra itt. Előrébb hajolok, szinte kihasalok csak azért, hogy letudjak nézni oda, ahol nemrég még voltunk. Magasan vagyunk, talán nem annyira, de mégis úgy érzem, ha leesnék, lenne esélyem a halálra... Visszahúzódom és felülök a kis betonperemre. Nézem, amint ő a másik oldalon támaszkodik és nézi a várost. Pöpec a látvány, az biztos. Fogalmam sincs, hogy fél-e, vagy sem a holnapi nap miatt. A következő forduló. Ötletem sincs, hogy most beszélnem kéne-e erről vele, vagy sem... Esetleg kivételesen most talán hagynom kéne. Szeretnék egy évet előreugrani az időben. Szeretném tudni, mi lesz velünk. Mi lesz vele és velem... Vajon egy év múlva eszembe jut majd ez a nap, hogy pont erre gondoltam úgy, hogy őt bámultam? Nagyon megváltozunk majd? Felvesznek engem a Harvardra? És ő addig már kiad egy lemezt? A ránk telepedő csönd szinte megfojt, mégsem zavar. Egyszerűen csak akkora nyomást érzek egyik pillanatról a másikra magamban, hogy úgy érzem, összeroppanok. Fejemet lehajtom és összeszorított ajkakkal azt nézem, ahogy saját sarkaimmal a betont rugdosom. Kezei megfogják a combjaimat és szétnyitják őket. Könnyedén lép lábaim közé, majd húz oda derekamnál fogva magához és csókol meg. Annyira határozott, hogy én egy pillanat alatt vesztem el az én határozottságomat, amit eddig éreztem legalább. Azt hiszem, csak akkor veszem észre, hogy ingét szorongatom, mikor hátrább húzódik egy csöppnyit. Kezeit jobban a derekamra fonja és fejét érzem, hogy a vállamra hajtja, én pedig visszaölelem őt. - Na gyere! - emel le a széléről, én pedig igyekszem nem elesni. Ő leugrik, vissza az erdős részre, én meg fintorogva leülök a szélére és igyekszem rávenni magam. - Ugorj! - nevet rám, ahogy beáll elém.
- Tuti pofára esek - motyogom lehunyva a szemeimet, majd nagy nehezen ráveszem magam, hogy leugorjak előre. Ő viszont megfog és segít abban, hogy ne essek pofára, amit biztos megtettem volna, ha nem ilyen nagylelkű.
- Gyönyörű ugrás volt - neveti el magát, ahogy visszafele kezd lépkedni.
- Köszönöm - mosolyodom el büszkén, még akkor is, ha tudom, hogy az egész az ő érdeme. - Mi a véleményed Clare-ről? - kérdem meg, ahogy odalépek mellé.
- Nem sokat beszéltem vele. Biztos jó arc - vonja meg a vállát, én pedig nem firtatom tovább, elvégre igaza van. Nem beszéltek szinte semmit. Leül a fűbe, én pedig mellé. És abban a pillanatban a vonat megindul. Rágyújt egy cigire, felém nyújtja, de a fejemet megrázom. Nem kívánom most... Lábait felhúzza és ahogy előre kifújja a tompán szürkésnek ható füstöt, olyan érzésem van, mintha már évek óta együtt lennénk. - Graffitizünk még? - kérdi meg, ahogy telefonján megnézi az időt.
- Ha szeretnél - biccentek neki és elterülök a fűbe.
- Köszönöm a reggelit - szólal meg, ahogy elnyomja a cigit, de látom, hogy előhúz még egyet és valahogy érzem, hogy nem egy könnyű témára érti.
- Amelia? - kérdezek rá, mire ő biccent.
- Már nem érdekel - sóhajt fel nehézkesen.
- Dehogynem, Zayn - fordulok felé még mindig elterülve, mire féloldalasan elmosolyodik.
- Miből gondolod?
- Akkor már legalább beszélnél róla hangosan is - hangom unalommal van tele. - Tudom, hogy hozzá hasonlítasz minden téren, had halljam! - csapom szét kezeimet mérgesen, ezzel még inkább elterülve.
- Őt hozzád, nem téged hozzá - jegyzi meg halkan, mire szemeimet lehunyom. - Soha nem jött ki ide velem, soha nem feküdt volna így el, mint te. Soha nem nézett ki ilyen jól, mint te. Semmit nem élveztem vele annyira, mint veled. Kétlem, hogy támogatott volna mindabban, amiben te igen. Nem jött ki a családommal. Egyszer rámászott Xavierre részegen. Mit akarsz, mit mondjak még róla? - hangja nem ideges, nem szomorú, csak közönyös... de attól csöpög.
- Hízelgő, azt nem tagadom - motyogom még mindig lehunyt szemekkel.
- Komolyan gondolom - hangja máshonnan jön, szemem kinyitom és már ő is mellettem fekszik.
- Miért nem dobtad, mikor rámászott Xavierre? - kérdem értetlenül, felé fordítva a fejemet.
- Mert Xav alig merte elmondani és nem akarta, hogy miatta legyen vége az egésznek. Én pedig úgy voltam vele, hogy biztos csak a pia miatt - ahogy szemeibe nézek nem olyan, mintha éppen Ameliáról beszélgetnénk. Talán tényleg túllendült rajta.
- Mit éreztél, mikor először megvágtad magad? - kérdem halkan. Tekintete megváltozik, arca elkomorodik.
- Ezt nem lehet elmondani. Erről nem kell tudnod - rázza meg a fejét makacsul, ahogy felnéz a fák lombkoronája felé. Kezemmel kitapogatom az övet és megszorítom. - Valamit észre kéne vennem? - hangja rekedtes és halk, én pedig nem nézek rá. - Valamit észre kéne vennem - morogja most már kijelentve, nem pedig kérdezve inkább. - Gáz van veled, Zoe? - kérdez újra, mire elmosolyodom.
- Gáz, velem? Hú, de meglepő lenne - fordulok felé egész testemmel, mire halovány mosoly fut ajkaira.
- Csak, ha nagyobb, mint kéne - túr bele a hajamba, mire villantok rá egy fintort.
- A Harvard nekem elég nagy - nézek le ajkaira, majd vissza a szemébe, csak, hogy tudja, mi jár a fejemben.
- A Harvard neked piti lesz - olyan lazán mondja, hogy tudom, ő tényleg elhiszi ezt. Csak én nem... mert ez nem lehet igaz.
- Fogalmam sincs az egyetemi életről - motyogom, míg a karjára hajtom a fejemet és hozzábújok.
- Majd ott lesz - vágja rá rögtön. Fékezés hangja tépi szét otrombán az idilli erdei csendünket, mire lustán pillantok a sínek felé, hogy meglássam a vonatot, ami ismét begördül. És ismét megáll. - Na gyere, ez kevés ideig van itt - ül fel rögtön, magával húzva engem is. Végignézem, amint kivesz magának pár színt. Vörös, fekete... és ennyinél megáll. Nekem pedig az első gondolatom az iskolájában lévő graffitije.
- Én csak nézek - emelem fel kezeimet, ahogy leülök mögé törökülésben. Megrázza a vörös spray-t és nézem, amint rajzolni kezd. Ő csak fúj, én csak az egyetemen rágódom. És hiába mindez csak úgy egy óra, vagy másfél, ő ennyi idő alatt végez és megfigyelhetem az én és az ő nevét. A Zoe minden egyes betűje vérvörösen mutogatja magát és fekete körvonalain nem tudok meglepődni. A "z" betű át van húzva egy kis csíkkal, bár csak én írom így a "z" betűmet, Zayn maga nem. Ez az egész kis csík végig tart, nem csak az én nevemen. Áthúzza az "o" betűmet középen, az "e" betűbe pedig csak beleolvadva tovább megy a következő koromfekete "Z" betűig. Az ő nevét is áthúzza így az a vonal, majd az ''y"-nal lezárja az egészet, ahogy annak végéből szépen jön az "n". - Ütős - biccentek neki, mikor a végén felém fordul.
- Ennyi? - vonja fel a szemöldökét, ahogy lerogy mellém.
- Hát, ha sokat áradoznék, a végén elbíznád magad - nevetem el magam, míg arcára nyomok egy puszit -, de tetszik, tényleg.
- Aha - mosolyodik el és egyszerűen odahajol hozzám. Ajkai kikapcsolják az agyamat, nyelve pedig teljesen át is programozza. Nem tudom, mikor hagyja abba és csak kezd maga elé mosolyogni, de azt hiszem, az idő egy olyan dolog, ami közöttünk nem érvényes. Holott mégis... mindig időhöz vagyunk kötve, elvégre nem lakhatunk folyton a másiknál, vagy legalábbis nem kis kamaszokként. - Mehetünk? - kérdi felém pillantva, mire bólintok és felállok vele együtt. Hátára felkerül a táska, aztán megfogja a kezemet és behúz az alagútba, amelynek mentén csak szűken férünk el, hála a vonatnak. Épp, hogy kiérünk és megindulunk visszafele, amikor a vonat elindul, én pedig végignézem, ahogy a neveink összekötve, ugyan úgy elsuhannak a vonattal együtt. Megszorítja a kezem, én pedig elindulok mellette újra. Mire visszaérünk hozzájuk, addigra még bőven eltelik úgy fél óra és bár nem voltunk el sokat, mégis megváltásnak hat, hogy visszaérünk. Egész nap csomó van a torkomban, semmi kedvem beszélni senkivel. Még Zaynnal sem, holott csak vele akarok lenni. Pont ő miatta van csomó a torkomban. Mert tudom, hogy holnap megint elválunk és fogalmam sincs, mikor találkozunk újra. - Hello - köszön be ő a konyhába, én viszont csak elvetődöm a kanapén és arcomat az egyik párnába fúrom.
- Nehéz vagy - motyogom neki, ahogy hátamra fekszik.
- De szeretsz - neveti el magát, ahogy tarkómra nyom egy puszit. - Film? - kérdi arcát odafúrva az enyémhez.
- Milyen? - fordulok felé, mire elmosolyodik és leszáll rólam.
- Asperger szindróma? - ül le mellém Doniyha, mire értetlenül ránézek.
- Buzi - fordulok el tőle, továbbra is kissé nyomott hangulatban, mire Zayn értetlenül néz ránk hátra, kezében pár DVD-vel.
- Nem, most komolyan - néz rám fintorogva, ahogy ő is Zaynt figyeli.
- Nem is pszichológiai eredetű - nevetem el magam.
- Hát, valamilyen szinten az - sóhajt fel felém pillantva.
- Apáknál enyhén kimutatható szintén, ha a gyereknél is - vonom meg a vállam, felhúzva a lábaimat.
- Ennyi nekem is megvan, de nem használhatunk internetes segítséget - temeti tenyereibe az arcát.
- Ha egy gyereket hiperaktívnak, vagy figyelem zavarosnak kiáltanak ki, az általában igazából Asperger-szindrómás - mondom elfintorodva, ahogy minden olyan tényt összeszedek, amit valószínűleg Do nem tud. - Gondolom, hogy ki írta le először, milyen eredetű, meg ilyenek, ezeket tudod - fordulok felé, mire bólint.
- De ez jó volt, kösz - és már el is tűnik. Felváltja őt Zayn, aki magához húz, én pedig elterülök az ölében.
- Egyszer tudnék beleszólni a ti beszélgetésetekbe - neveti el magát, ahogy elindítja a filmet.
- Majd egyszer, szépfiú - kuncogok fel, ahogy felnézek rá és mindent megér, ahogy látom, hogy mosolyog. A film leköt, mondjuk néha inkább Zayn, de hiába tartunk a második film felénél, hiába bújok jobban hozzá a horror film miatt. És az is teljesen felesleges, hogy nevet rajtam, hogy átölel, mikor kint már sötét van. Hiába megyek holnap haza, az életnek van humorérzéke, még ha nekünk úgyis tűnik, hogy rohadtul nem vicces. Valakinek biztos az, ugye? Mert mikor Trisha a száját rágva jön be, akkor tudom, hogy baj van.
- Waliyha nem mondta, mikor jön? - kérdi meg és ez az a pillanat, amikor a film már nem ijesztő, de az inkább már igen, hogy Zayn mennyire megfeszül.
- Nincs még itthon? - kérdi és ezzel fel is ül. Oda a kényelmes póz, oda a kényelmes este.
- Hát, még nem jött haza és hívtam, de kinyomott - emeli fel a telefonját és látom rajta a teljes kétségbeesést.
- Hát, ezt nem hiszem el! - csattan fel Zayn és most már én is kiegyenesedve felülök, ő pedig felpattan és máris tárcsázza a húgát. - Ha kimer nyomni, esküszöm... - megakad és a kanapéra dobja mellém a telefont. - Kinyomott... - néz rám eléggé feszülten, majd az anyjára. - Nagyon ajánlom, hogy a királynővel teázzon este tízkor. Minimum ekkora horderejű dolog legyen - morogja, ahogy leül mellém és lába idegesen járni kezd.
- Nem is volt itthon? - kérdem meg Trishát, mire ő megrázza a fejét. - Oké...
- Átöltözöl, vagy mehetünk? - áll fel Zayn veszélyesen komolyan, mire megrázom a fejem és én is felállok.
- Mehetünk...


Sziasztok!
Megint én. :) Remélem tetszett a rész. Én imádom a következő fejezetet. Mikor szeretnétek megkapni? :D
Hogy telik a hétvégétek? Pihi, vagy indul már az év végi hajtás? Én mindjárt vizsgázok. :( Nálatok mi a helyzet?
Puszi: Klau

18 megjegyzés:

  1. Első komim! Örülök, hogy téged is megismerhetünk, mert már sokszor hallottunk rólad! :)) A rész pedig lenyűgözött,mint minden egyes alkalommal és annyira kíváncsi vagyok a fojtatásra!!!! Minnél hamarabb részt! Ma vagy 5x megnéztem van e új és most végre megérkezett. ;)
    Ui.: azért eltudnék viselni ma még egyet;) <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök neki, hogy ennyire tetszett a rész. :) Elárulom, hogy a következő az én kettes számú nagy kedvencem. Ma tuti nem hozok másikat, de azt elárulom, hogy kijavítottam a kövit, tehát... lehet, hogy holnap ki is rakom. Meglátjuk...
      Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de ma sulis gyakorlaton voltam, tegnap du. "elméleti oktatáson", így csak most tudtam javítani. :/ De örülök, hogy megcsináltam és nem hiába vártál. :D
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Sziasztok!
    Bakker...mindkettotoket imadlak!
    Des Tiny...végem van....és és köszönöm...tudom most nagyon zavaros vagyok...de akkor is nagyon köszönöm az egész történetet...ezt a részt...imádom az érzelem kavalkádot amit a történeted kivált belolem!
    Komolyan remelem soha, nem hagyod abba az ìrást! Kìvánom az ikhlet mindig átjárjon!

    Klau köszönjük szépen a javìtást!

    Sok sikert a vizsgához!

    Pihenés itt sincs..nekem is nem sokára vizsga...

    Jò éjszakát!

    Szép napot holnapra!

    Sziasztok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen ugyanez van velem is!😱😂❤

      Törlés
    2. Szia!
      Egyet értek! Remélem, hogy még sokáig ír Des Tiny. :)
      Nincs mit, szívesen javítom. :)
      Uh... vizsga... május 6,9, 14... előre para.
      Miből vizsgázol és mikor? Sok sikert előre is!
      Pusziiii

      Törlés
    3. Szia!

      Uh...sok sikert! Nagyon szurkolok!
      Miből vizsgázol?

      Nekem érettségi vizsga lesz
      Majus 2, 4
      Es a juniusi idopont meg valtozhat de eddig ugynezki hogy junius 20
      (De, a szobeli 3 napos szaval valtozhat hogy melyik napra kerulok)

      Törlés
  3. Szia uhh de izgulok mi lehet walival.. Remelem azert nem viszi bele a rosszba ot clare.. Bar kivancsi lennek zayn reakciojara.. Mikor hozd a kovi resz? :3 amikor csak tudod hisz imadjuk olvasni a sztorit! Megint szuper resz volt amugy! <3:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mindjárt rakom ki a kövit. :)
      Miből gondolod, hogy Clare viszi őt és nem fordítva? De pár perc és kiderül. <3

      Törlés
  4. Jézusom mivan walival? Nem baj hogy késett a rész . Szeretünk titeket és nem baj ha egy napot csúszik a rész! Köszönjuk hogy egyáltalán kirakod!
    Imádás ❤
    Vanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Walival? Hááát... Nem mondok semmit, mindjárt hozom a kövit és akkor kiderül.
      Imádás van! <3

      Törlés
  5. Jujjjj! Nagyonnagyon szeretem és minél tovabb olvasom annál inkább beleszeretek! 😍😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök neki! :D Hát még a kövi rész után...

      Törlés
  6. Ez a rész is hiper-szuper-mega-giga-csúcs!! Ha neked tetszik, akkor csak jó lehet!😂
    Hogy mikor hozd a részt?! MINNÉL HAMARABB!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! A kövi rész nekem nagy kedvencem. Mindjárt ki is rakom.
      Te is vizsga előtt vagy? Miből és mikor?
      Pusziii

      Törlés
  7. Nagyon tetszett a rész :) remélem hogy a kövit minél hamarabb hozod, már nagyon várom :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :D
      Pár perc, és kint is lesz a kövi!

      Törlés
  8. Hűha micsoda rész. Nekem azonnal jöhet a következő :) Nem tudom, hogy ki hogy van vele de nekem Wali valamiért nem szimpatikus. Egyik részben sem volt az, nem tudom miért. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mit csinált ezért kérlek hamar hozd a következő részt :) Sok sikert kívánok a vizsgádhoz! :) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ez a rész hűha? Akkor kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz majd a kövihez! :D
      Wali kicsit érdekes, igen, dehát tini... Majd kiforrja magát, hogy milyen is ő. Szerintem annyira nem rossz ő, csak hát fiatal és vannak érdekes húzásai. De kinek nincsenek ennyi idősen? :D

      Törlés