2016. április 14., csütörtök

68. Rész

- De! - mordul rám, ahogy lefogja a kezeimet.
- Hülye! - röhögök fel, ahogy lábaimmal küzdök ellene.
- De esküszöm! - nevet rám, míg csípőmre ül.
- Megbaszlak Zayn! - nézek fel rá, ahogy fejemet ide-oda húzkodom el a filce elől.
- Úristen, Zoe, ne hagyd abba! - ordítja el magát, míg ugrál rajtam egy sort, de közben érzem, amint a filc az arcomhoz ér.
- Idióta barom! - röhögök és vergődöm a teste alatt egyszerre.
- Nyugodj már le, Babe - röhög tovább.
- Te kis buzi, vissza fogod kapni - morgom neki, ahogy leugrik rólam és hátrál pár lépést. Felülök és a tükre elé sétálok. - Javadd - röhögök fel, ahogy megnézem az alkotását. A szeplőimet összekötve pár kis pótlással az arcomra rajzolt egy cicát. De most komolyan, tényleg, így megnézve a szeplőim egy macska...
- Mi van cica? - kérdi meg visszatartva a röhögést, mire hozzávágom a párnát. Nevetve indul meg felém, én pedig felveszem a másik párnát és azzal ütni kezdem. Szemöldökét felvonja, úgy, mint aki kész a kihívásra. Megütöm, de csak elhajol. Újra megütném, mire alkarján puffan a párna tompán. Markába zárja és könnyedén felemeli, lábujjhegyre állok és még tartom. De aztán kénytelen vagyok elengedni. Maga mögé dobja, aztán kíváncsian végig mér. - Na? - kérdi elmosolyodva, mire kissé sietősen nézek körbe, hátha találok valamit. Egyetlen egy puha tárgy, amivel még legálisan agyonverhetem... gondolkodás nélkül emelem fel a plüss macit, hogy megüssem vele, de csak elkapja a csuklómat, még a levegőben. Oké, talán meglátszik rajta a sok verekedés... de kössenek fel, ha én ezt bánom. A macit elengedem minden szó nélkül, tudom, hogy vesztettem. Eldőlök az ágyon, bár erre ő is rásegít. Pár másodperc kell és ismét abban a pózban találom magam, mint az imént.  Kezeimet lefogja, rám ül és így esélytelen a szabadulásom. Gonoszan vigyorodik el... aztán csikizni kezd.
- Zayn, ne! - sikítok fel, ahogy vergődni és röhögni kezdek alatta. De nem kímél, hiába próbálok alkudozni. Hiába fenyegetem meg, hogy bepisilek. Ő csak csikiz és mosolyog. Érzem, amint a könnyeim már folynak, már fáj a nevetés. Ad két másodperc pihenőt, én pedig lihegve és könyörgően nézek rá. A párnákat már szétdobáltuk, de most a vergődésem és haláltusám miatt a takaró is félig lecsúszott már. Nyelek egy aprót és fejemet felemelem. Megcsókolom, majd fejemet visszaejtem az ágyra. Tudva, hogy utánam mozdul. És bár még jó lenne pár másodpercet pihenni és csak úgy lihegni, úgy éreztem, muszáj megcsókolnom. Szabad keze, amivel eddig csikizett, most pólóm alá csúszik. Ennyi kell ahhoz, hogy a légkör körülöttünk nevetésből, szenvedésből és hülyülésből tömény erotikává izzon. Érzem, ahogy ujja melltartóm pántja alá csúszik. Kopogás az ajtón és egy pillanat alatt pattan le rólam és ül le az ágy szélére, én pedig fel, mellé.
- Nincs kedvetek velünk eljönni vásárolni? - kérdi mosolyogva Yaser, mire Zayn nyel egyet.
- Ő... nem tudom... izé... apa... - dörzsöli meg az arcát.
- Ohh... rosszkor? Bocs... - csukja be ledöbbenten az ajtót.
- Menjünk vásárolni - röhögöm el magam, ahogy hajamba túrok és felhúzom magamhoz.
- Így? - néz végig rajtam.
- Jogos - veszem fel a földről az egyik ingét és magamra kapom, de nem gombolom össze. Egy feszülős fehér trikó és a piros inge tökéletes számomra és a laza zöld rövid gatyámmal, így már szerintem nem nézek ki annyira gázul.
- Sokat változott a helyzeted - morogja, ahogy kifele megindul.
- Az előbbi fekvő pozícióhoz képest? - kuncogok fel, ahogy átkarolom a derekát és így lépkedem mögötte.
- Na az jobban tetszett - fordul meg karjaim között.
- Jaj, most hazudjak, hogy nekem nem? - kuncogok fel, ahogy lehajol egy apró puszira. Tovább lépked hátra, míg én egy kicsit mélyebb csókba hívom. Aztán ő erőteljesen, hátra fele kezd eltűnni.
- Baszki - nyög fel, ahogy megkapaszkodik a lépcső korlátjába és még engem is megfog magához húzva.
- Felelőtlenek! - rikácsol fel Samira, mire tekintetemet az égnek emelem.
- Mi bajod Zoeval tulajdonképpen? - kérdi értetlenül Zayn, ahogy normálisan lesétál a lépcsőn.
- Hogy nem illik hozzád - mondja ki végre, úgy két nap szenvedés után.
- De - nyög fel Trisha, széttárva a karjait.
- Zoe igazán rendes lány - sóhajt fel Yaser, én pedig egyre kellemetlenebbül érzem magam.
- Cigizik, iszik. Nézzétek, hogy öltözködik?! - hördül fel, ahogy felém mutat kissé ráncos kezével, én pedig végigtekintek magamon.
- Pont ezért illik hozzám - röhögi el magát Zayn értetlenül. Azt hiszem, kezdi röhejesnek találni a helyzetet, hogy a nagyija ennyire utál, míg a nagyapja imád.
- Egyetértek vele - lép közelebb hozzánk Walter.
- Elnézést, tíz percet kérek - villantok rá egy kínos mosolyt és szinte berontok Zayn szobájába. Mérges vagyok, mert elítél. Holott... miért is?! Idegesen kezdek turkálni a táskámban.
- Hey, bocs. Komolyan - jön be utánam Zayn. Feltartom neki a mutatóujjamat, majd az ajtó felé mutatok, ő pedig becsapja. Leveszem a rövid gatyámat, mire szemöldöke felszalad. Lábaimra húzok egy kávébarna színű hosszú, egyszerű gatyát, aminek köldöknél van a dereka, addig pedig gombolós. Legalább 8 gomb van rajta. Sietősen, bár az idegtől kissé remegő kezekkel gombolom be őket végig.
- Pszichológia... Harvard. Nem. Nem fog utálni a nagyid, leszarom - mordulok fel, ahogy leveszem az ingét és a fehér feszülős toppot. - De nekem, ha nem ismeri az etikett minden apró részletét, leosztom. Esküszöm neked, leosztom és bocsánatot kérek tőle, de már második napja hallgatom, hogy utál - hadarok neki idegesen, míg magamra kapok egy fehér, hosszú ujjú blúzt. Nyakig begombolom. A nyakánál lévő gallért lehajtom, betűröm a gatyába. Majd felveszek egy sima, fekete blézert.
- Miatta nem kell átöltöznöd - dől neki az ajtónak egy sóhajjal.
- Nem-e?! - mordulok rá felé nézve.
- Leosztom én neked, ha kell. Már kétszer megtettem - vonja meg a vállát.
- Miért?! Mikor?! Zayn! - akadok ki kissé magas hangon, ahogy szoros copfba fogom a hajam. - Lehet ezért utál! Rontasz az esélyeimen! Jesszus... - morgom, ahogy még összekötött hajamat is átfésülöm a biztonság kedvéért.
- Kit érdekel, ha valaki nem bír? Akik fontosak, azok szeretnek - áll meg előttem, ahogy végignéz rajtam. - Olyan hivatalos lettél így - fintorodik el.
- Nem, még nem vagyok az - mutatok rá, ahogy megindulok kifelé.
- Legalább egy csókot... - nyög fel visszahúzva.
- Tarts távol az ajkaid az enyéimtől! - mutatok rá összehúzott szemekkel, fenyegetően.
- Most komolyan képes vagy ezt játszani miatta? - ereszti le a vállat csalódottan.
- Oh, még nem játszottam meg magam úgy igazán sohasem előtted - villantok rá egy gonosz vigyort.
- Előre látom, hogy remek lesz - motyogja, ahogy lesétálok a lépcsőn.
- Hát... máris nem ég annyira az arcom, hogy mutatkozni kell vele - köhög párat zavartan Samira.
- Ennek örülök. Végül is, át kell, hogy szokjak a konzervatív stílusra, mint stílusban, mint életvitelben - lépek mellé.
- Hogy érted? - vonja fel a szemöldökét.
- Hát, tudja, a Harvardra járni ilyen fiatalon, azért nagy mérce - mosolygok rá, mire ő megakad és lemarad, én pedig kilépek lazán az ajtón.
- Igazi kis köcsög tud ám lenni - szólal meg Zayn franciául és látom, hogy ő Walter mellett lépked.
- Egyre jobban bírom - röhög fel Walter.
- Hogy érted, hogy Harvard? - kérdi felvont orral Samira.
- Oh, hát tudja, a Harvardnak volt egy tehetséggondozó programja. És bár nem tudtam róla, de Doniyha és Javadd benevezett. Tovább jutottam. Szóval, úgy tűnik, pszichológia szakra felvételt nyertem egy tehetséggondozó program keretében - nézek rá kissé fölényesen. Nem, alap helyzetben nem hencegnék ezzel. Sőt, egyetlen egy jó oldalát sem látom még ennek. De ha ettől leszek valaki végre Samira szemében, akkor ezt használom. Az egyetlen dolog, amiért felvettek a Harvardra nagy valószínűséggel, hogy tudom az embereket manipulálni. Ennyi. És hát... Samirat is megtudom puhítani! Ha nem... az szégyen lesz.
- Ezt miért nem mondta senki?! - kap a szívéhez.
- Nem szeretem hangoztatni - vonom meg a vállam, ahogy beülök hátra a kocsiba.
- Nem unod? - néz rám értetlenül Zayn. Alsó ajkamat beharapom, ahogy a franciát meghallom ajkai közül. Oké, talán van ebben valami szexi.
- Gratulálok a Harvardhoz - mosolyog rám Walter.
- Köszönöm - mosolygok vissza, de Zaynnak nem válaszolok.
- Nem jön be ez a stílus - motyog tovább unottan, ahogy elindulunk a nagy kocsival.
- Nekem sem - közlöm közönnyel a hangomban, ahogy kinézek az ablakon, de a hátam még itt is egyenes.
- Akkor hagyd abba - hördül fel felém nézve.
- Nem - rázom meg a fejem. Unottan nézek ki az ablakon. Egyenes hát, unalmas viselkedés, rá se nézek Zaynra. Ha ennek a nőnek ez kell, hogy ne közösítsen ki...
- Utállak ilyenkor, de tényleg - motyogja és látom, ahogy ő is kinéz az ablakon.
- Ne az asszonynak akarj tetszeni, hanem neki - szól hátra Walter, mire elmosolyodom.
- Neki így is tetszem, csak játssza magát - nevetem el magam, ahogy Zaynra pillantok, mire ő elmosolyodik, de nem néz felém.
- Most mondd meg... - sóhajt fel ő drámaian, de most már nem franciául.
- Utálom, mikor franciául beszéltek - morogja idegesen Trisha.
- Fejlesztem a gyerek nyelvtudását. Azt mondod, ez baj?! - rökönyödik meg Walter, én pedig elmosolyodom.
- Te nem tudsz jó lenni, Élet - pillant felém Zayn, én pedig elmosolyodom.
- Fogadni akarsz velem? - nézek fel rá, fejemet kissé oldalra fordítva.
- Megjátszhatod, de nem vagy az - nyújtja felém a kezét, fogadásra készen. Fejemet megrázom és nem fogadok vele. Igaza van. Megjátszhatom, de valójában nem vagyok ilyen... vajon milyen vagyok igazából? Lehet, már én sem tudom a sok színjáték mögött. Yaser felsóhajt, ahogy becsapja az ajtaját és realizálom, hogy megjöttünk. Kipattanok a kocsiból és megindulok a bolt felé. Zayn mellém lép és kezeinket összefűzi, de én elfintorodom és a nagyiját kezdem kutatni. Ő felröhög és a hajamba puszil. - A végén még azt hiszik, utálsz - súgja a fülembe, ahogy megbámul minket egy pár.
- Valaki látná végre az igazságot! - kezdek levegő után kapkodni, ahogy kézfejemet a homlokomhoz érintem.
- Oh, az iróniád mindig lenyűgözött - forgatja meg a szemét, mire hüvelykujjammal végigsimítok kézfején, ő pedig lemosolyog rám. - Komolyan megszeretteted magad? - kérdi halkan, ahogy Yaser fog egy kocsit és tolni kezdi és köré gyűlik mindenki.
- Igen - közlöm eltökélten.
- Nem fog menni. Kizökkensz majd - csóválja meg a fejét egy apró mosollyal.
- Már miért is zökkennék? - nézek fel rá mérgesen. Alábecsül! Még jó, hogy mérges vagyok.
- Mert mellettem vagy, ennyi - vonja meg a vállát, ahogy behúz a bevásárlóközpont ajtaján. -
- Övön aluli volt - motyogom, ahogy a tömeget kezdem szemlélni.
- Igaz - karolja át a derekam, ahogy magához húz. - Szólj, ha szarul érzed magad! - közli lazán, mire értetlenül felpillantok rá. De ő csak körbenéz.
- Hogy érted? - kérdezek vissza félve. Talán rájött, hogy valami nem oké a kajával és velem? Hogy étkezési zavaraim vannak? Figyeltem rá, hogy úgy tűnjön, mintha minden rendben lenne! Nem értem, akkor hogyan...
- Tömeg - súgja a fülembe. Szívem kihagy egy ütemet és zsibbadni kezdek egész valómban. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt a szomorúságtól. De ez a szomorúság is megosztott... Szomorú vagyok mert nem lesz más, aki ennyire figyelni fog rám, vagy ismerni. És szomorú... mert talán akarom, hogy tudja azt, hogy bajom van. Akármennyire is fájna, tudom, hogy kirángatna belőle. De nem most! A versenyre kell figyelnie. Nekem a Harvardra... bár most inkább a mamájára.
- Felejtsd el! - hördül fel előttünk Yaser.
- Könyörgöm, apuka vagy! - emeli lassan kezét a homlokához Trisha.
- Hát ez az én érvem is! - emeli fel a két kezét, de rögtön megfogja a kocsit, hogy ne guruljon tovább.
- Mi kéne? - néz rájuk értetlenül Zayn.
- Női dolgok, de a húst is képtelen megvenni - morogja Trisha, ahogy tovább vár a sorban.
- Kinek mi kell? - kérdem felvont szemöldökkel, mire Trisha úgy fordul felém, mintha én lennék a megmentő.
- Mindenből, csak normálisat és nem ötezer darabosat. Szokásos, tudod - fintorodik el, mire bólintok és megindulok.
- Jössz? Vagy férfi vagy éppen? - pillantok hátra Zaynra, mire elfintorodik. Megrántom a vállam és tovább sétálok. Nem értem, mi olyan gáz ebben a férfiak számára. Mármint, elfogadott tény. Köztudott. Szükséges... már, ha ugyebár nem akarják, hogy összevérezzünk mindent, nem?! Néha nem értem ezeket a dolgokat. Idegesítő... talán a Harvardon elmondják majd? Megtanulok mindent, amit csak akarok? Bírni fogom egyáltalán? Bekukucskálok az egyik sorba, mosószerek... hát szerintem nem jó soron vagyok, még. Tovább lépkedem, érzem, hogy copfom jobbra, majd balra libben. Csodálom, hogy Zayn nem szedte szét, utálja, ha összekötöm a hajamat. Befordulok végre a jó soron. Elsétálok a borotvák és egyéb remek dolgok mellett és már ki is szúrtam a célomat. Aztán megtorpanok. Lassan nézek vissza oldalra. Leeresztett vállak, arcba lógó haj, hosszú ujjú, sort. Vékony... a bőre fehéres. Szinte mint az enyém. És csak ott áll a pengék előtt és egy pillanat alatt fogom fel, hogy az ismeretlen lány miért áll ott és milyen gondolatokkal.
- Szia - lépek oda mellé, ahogy végignézek a különböző pengéken. Riadtan néz fel rám, aztán vissza a polcra. - Gyönyörű vagy - mosolygok rá, mire hallom, ahogy felhorkant. - Nem éri meg. Azt hiszem, tényleg nem - súgom neki halkan, ahogy leveszek egy kis steril csomagolásban lévőt.
- Honnan veszed? - kérdi felém nézve. Szemei karikásak, szemének színe olyan kék, hogy egy pillanatra fázni kezdek.
- Nem tudom - vonom meg a vállam -, már én sem vagyok benne olyan biztos, mint mondjuk két hónappal ezelőtt, de szerintem még van értelme - fordulok felé. Ajkaira veszélyes mosoly kerül. - Soha nem késő abba hagyni a vagdosást - nézek mélyen a szemeibe, mire látom, hogy mosolya arcára fagy, helyét átveszi egy ideges mosoly.
- Ismerjük egymást? - kérdi hátrább lépve.
- Nem, csak most láttalak meg. És tudom milyen, mikor az embernek segítségre van szüksége... de az istenért sem kapja meg - nevetek fel halkan, ahogy visszadobom hanyagul a pengét.
- Nem is ismersz és csak úgy lazán ide jössz? - kérdi, de hangjából érzem a félelmet. Nem bízik bennem. Nem csodálom.
- Igen. Volt egy pillanatom, mikor elmentem bevásárolni otthonra. És én is megálltam az otthoni polc előtt, amin pengék sorakoztak. De nem - mutatom felé a csuklóimat. Az első, akinek bevallom. Mert talán eddig magamnak sem igazán vallottam ezt be. Ha lehet így fogalmazni... nem akartam erről tudomást venni. Én nem gondolok öngyilkosságra! Csak néha arra, hogy jobb lenne, ha egy kicsit abbamaradna minden. Csak kis időre...
- És te miért nem? - kérdi jobban összeroskadva.
- Mert még nem tudom az okomat a "De te miért?"-re - vonom meg a vállamat, ahogy leülök a padlóra és lehúzom magamhoz. Idegesen tekint körbe, de nem érdekel, ha hülyének néznek amiatt, mert itt üldögélek a földön. Az egyetlen dolog, ami miatt ki tudok zárni akármit, az az, hogyha valakinek szüksége van rám. És ennek a lánynak van. Hátát neki veti a polcnak és rám néz.
- És akkor miért jutottál odáig? - kérdi maga elé bámulva. Egyenesen a wc papírokra.
- Mert az egyetlen srác, akibe szerelmes vagyok, nem úgy szeret, ahogy én őt. Mármint, szeret. Csak balhés - vonom meg a vállam. - Család... ez volt az eleje. Csak a srác teszi fel a pontot az "i"-re - vonom meg a vállamat. Idegeneknek beszélni az érzéseimről? Kicsit sem könnyű. De ahhoz, hogy ők megnyíljanak, nekem is meg kell.
- Azt hiszem, értem - neveti el magát. - Clare vagyok - pillant rám.
- Zoe - nyújtom felé a kezemet, mire megrázza. - Szóval, mi a válaszod a miért-re? - kérdem halkan, ahogy fejemet neki döntöm a polcnak.
- Nehéz - nyögi ki a súlyos szót.
- Mindig az. De jöhet jobb. A halottaknál nem változik semmi, az élők még változtathatnak - mosolygok rá. És elkezdünk beszélgetni. Mindenről. És nem érdekel az idő. Az érdekel, hogy mosolyog.
- Minden oké? - fordul be a sorra idegesen Zayn.
- Persze - nézek fel rá, ahogy abbahagyom a nevetést.
- Fél órája jöttél el. Azt hittem, már belefulladtál a tamponokba - mondja undorodva, ahogy leül mellém. - Hello. Zain, vagy Javadd, de ha Zoeval jóba vagy, akkor csak Zayn - villant rá egy mosolyt, ahogy int neki.
- Clare - nyögi ki zavartan a lány.
- Bemutathattad volna normálisan is - közli Zayn.
- Most ismertem meg - vonom meg a vállam, mire szemöldök vonva rám néz, aztán Clare-re.
- Ő az? - kérdi Clare, mire mosolyogva bólintok. - A barátnőd csak lebeszélt az öngyilkosságról - közli szárazon, én meg elfintorodom.
- Ki az az, ő az? Jézus, Zoe! - sóhajt fel, ahogy feláll mellőlem.
- A földön ülni egy ilyen helyen?! - visít fel valaki, mire a másik oldalra kapom a tekintetemet. És Zayn nagymamájának villogó tekintetét meglátom.
- Ez a nő lesz az egyik oka annak, ha én eret vágok, esküszöm - súgom oda Clare-nek.
- Hát ettől nekem is kedvem támad egy penge vásárlásához - morogja, ahogy feláll.
- Ennél mélyebbre nehezen süllyedhetne akárki is a szememben - közli ridegen, ahogy Zaynra néz. Véletlen sem rám.
- Pedig még meg sem dugtam itt a kövön - közli szárazon Zayn, ahogy hajamhoz nyúl és kihúzza a gumit röhögve.
- Mi?! - visít fel szinte Samira.
- Jézusom, viccel - motyogom zavartan, ahogy hajamba túrok.
- Eleve más a vallásunk... és ez a jézus... höh - mordul fel, ahogy rám néz fejét rázva. Elfintorodom... soha nem leszek neki jó. Ha most nem magamat adtam volna, csak vittem volna, amit kellett volna, akkor talán szeretne. De a tudat, hogy cserbenhagytam volna egy fantasztikus lányt, akinek csak beszélgetőpartnerre van szüksége... elmosolyodom.
- Te szeretsz? - nézek fel Zaynra, mire elmosolyodik és a kissé kócos hajamba puszil.
- Örökké, Babe - suttogja a füleimbe.
- Ez esetben, kérem. Tessék engem ignorálni - nézek könyörgően az asszonyra, mire az elviharzik... Hát, akkor ennyit arról, hogy mindenki szeressen, nemde?


Kukuuucs! Íme az ígért rész:3 Remélem tetszik majd, két nap múlva újabb rész, de nem tudom utána hogyan leszünk mivel nincs több rész kijavítva (tudom hogy imádtok). Boldogságos napot mindenkinek és tessék röhögni és boldognak lenni. Parancs. <3

Ui.: Szeretném ha írnátok témákat amik érdekelnek titeket:) Minden féle téma lehet, mentális, életbeli, család, munkák, foglalkozások, egyszóval akármi:)

16 megjegyzés:

  1. De ellenszenves ez a samira:O Zoe hihetetlenul aranyos hogy lebeszelte a lanyt az ongyilkossagrol:3 es zaynnek az a bemutatkozas nem semmi�� a resz megint szuper volt imadas! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen:D Örülök hogy tetszett <3

      Törlés
  2. Még mindig unszimpi a Samira.Zayn jól bemutatkozott :D az nagyon tetszett. Nagyon tetszik ahogy írsz :3
    Imádás <3
    Vanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem meglepő:D Zayn mindig jól csinál mindent...:D Örülök hogy tetszik:) Imádás van! <3

      Törlés
  3. Ááá!!!! Jesszusom! Milyen ellenszenves ez a Samira! Az nem érdekli, hogy miért is ülnek a földön... És ez a mondat..:„Ez a nő lesz az egyik oka, ha én eret vágok!” hát ezen sírtam!:D
    Szuper lett és alig várom a következőt!*-*
    Pusszantás❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áááá:D Az bezaaa:D Sokakat nem érdekelne miért ülnek a földön:) Imádás van! <3

      Törlés
  4. Szia!
    Felhőt megmosolyogtatòam végtagremegtetően frenetikus volt!
    Zoe...minden elismerwsem hogy eddig birtad...en már az atoltozest se birtam volna...
    Egy az egyben az a vege az ilyen 'dolgaimnak', hogy 'levegő hianyom lesz'....
    ...igen...polos tipus vagyok telen nyaron..szaval ha valakinek meg 'kell feleljek es meg igy is kell oltozzek az egyenlo a kaoszoshurikannal'

    Imádtam ahogy Zoe Clare-el.
    Témák ami érdekelnek...van egy pár
    - Autizmusmussap élők..-itt is egyre inkabb a lányoknál elofordulo autiztikus tünetek kevés lány autizmussal élő szemelyrol hallottam ismerni kettott ismerek....a fiùk 'esetében ' masabb ott 'kicsivel tobbet ''tudok'
    -bipoláris zavar - itt szimplán érdekel a téma
    -epilepszia
    -skrizofénia
    -hiperaktivitás
    Szűk körben ennyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép napot holnapra!
      Koszonom szepen hogy ezt a szinten csodalatos részt is olvashattam!
      jo ejszakát!
      Szia

      Törlés
    2. Basszus...en vagyok már ma total kesz...most latom hogy az egyik mondatom nincs befejezve...jo kilehet kovetkeztetni de akkor is...szaval imadtam ahogy Zoe Clare-el beszelgetett..
      Mondjuk ezt fogod utolsonak olvasni ugyhogy addigra azt kikovetkezteted de mar mindegy...ohommm...megmutattam milyen ...normálatlam dinnye fa vagyok.... 3komment kellett hogy normalisan leirjam amit szerettem volna...erre rajovok...a harmadik felesleges na nembaj...legalabb jot nevetsz az elmebajossagomon...
      A gyogyszerem szuletesemkor elgurult...ez van :)
      :)
      De annyira kibirhatatlanul nemnormwlis vagyok hogy mar a par hetes koromban engem használt a katonaság riasztò fegyvernek....
      Na befogtam
      Szia :)

      Törlés
    3. Felhőt megmosolyogtató. Oké kicsit szétszórt vagy dehát én is. Megértelek:D Adom a pólós típust. Az ősz és a tavasz a kedvencem. Hosszú gatya, póló és pulcsi. BESTEST!:D Megjegyzem a témákat és igyekszem majd belecsempészni őket:) Imádás van! <3

      Törlés
  5. Jajj, megölöm azt a vén picsát. De tényleg. Mit pofázik? Csak kerüljön a kezem közé. Xd
    Zoe, hú újat mutattál te picsa. Xd Konzervatív Zoe? Nagyon bejön. :D imádom. Meg azt, hogy Zayn 'szenved' miatta. Xd
    Walter, egész jófej. Sőt. :D
    Hm, szegény szerencsés Clare. :)
    Jajj, imádom.
    Zoe velem is elbeszélgethetne. :/
    Milyen témát kérsz? Faszt fogom járatni a szám neked. Xd Najó, vicceltem. Xd
    Na, imádtam s a szokásos, tudod. ;)
    Imádlak<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj hát hajrá:D Konzervatív Zoe :3 Hát ha mi beszélünk az félig Zoe szóval...:D TÉmát ami érdekel:'D Imádás van! <3

      Törlés
  6. Sziooooo
    Ez a resz kerem szepen!!! Alig varoom a koovit remelem hamar olvashatom a kovit *.* kivi vagyok mi sulki belole <3 ZAYN AHHHWWWW *.* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett és már hozom is a részt:D Imádás van! <3

      Törlés
  7. Hol a kövi rèssz??? :( ����
    ���� este lessz??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehh... köszöntem az emlékeztetést, dobom is fel!:DD <3

      Törlés