2016. április 5., kedd

63. Rész

- Kezdem elfelejteni, miért is vagyok itt - motyogja Zayn maga elé bámulva.
- Hogy beégesd magad a színpadon - vigyorog rá Danny büszkén, mire én elröhögöm magam, Zayn meg csak a hasára üt, amitől Danny köhögni kezd, én meg még jobban röhögni.
- Ne aggódj, nemsokára te jössz, szépfiú - mosolygok rá visszatartva a röhögést.
- Már kezdem unni - nyög fel, ahogy fejét a falnak kezdi ütögetni lassan, de ritmusosan.
- Hát még én! - nyög fel Trisha, aki már szintén a fal mellett ül. Hát igen, jó pár órája itt dekkolunk.
- Én elvagyok - motyogja Do, ahogy a laptopján ír az ölében.
- Szakdolgozat? - kukkantok oda sokadjára most már.
- Aha - mosolyodik el.
- Miről? - kérdezek rá, ahogy gyorsan kezdem átfutni a sorokat. - Skizofrénia? Sokat lehet róla írni, az biztos - nevetem el magam.
- Ilyen minek jön ide?! - nyög fel Danny, ahogy kezével a mini tévé felé mutat.
- Mert azt hiszik, jók - mondom, oda se nézve. Nem ez lenne az első ember, akinek borzalmas a hangja.
- Azért ez nem megnyugtató! Most honnan tudjam, hogy jó vagyok-e, vagy sem? - hördül fel Zayn.
- Jó vagy - intem le őt egyszerűen.
- Legalább csak három ember elé kell kiállnod, nem négy - hümmög párat Danny.
- Ja, kevesebb esélyem lesz a bejutásra, éljen. És ne feledjük a több ezer embert mögöttük - forgatja meg a szemét.
- Miért? - néz rá értetlenül Danny.
- Mert mindhárom igenje kell, hogy tovább jussak, asszem - vonja meg a vállát.
- Asszed? - röhögöm el magam.
- Hát ja.
- Tényleg biztathatják őket otthon ennyire? - kérdi értetlenül Trisha, ahogy egy újabb esélytelen leballag a színpadról.
- Szülői elfogultság - szól közbe Do könnyedén.
- De én nem vagyok ilyen elfogult! - hördül fel Trisha.
- De te lehetsz, Zayn jó - néz rá értetlenül Do.
- Szóval jó vagyok? - hajol előre Zayn, hogy rajtam keresztül átnézzen Do-ra.
- Sokat tőlem nem fogod hallani, öcsi - röhögi el magát, fejét csóválva.
- Emlékszem, amikor átüvöltöttél neki este, hogy kussoljon, mert nincs jó hangja - röhögöm el magam.
- Akkor kamoztatok?! - pirul el Do rögtön, mire biccentek.
- Danny, te egy pöcs vagy. Mondd meg őszintén, van esélyem? - fordul felé Zayn tök komolyan.
- Nincs - vágja rá Danny, mire elröhögöm magam.
- Miért nem engem kérdeztél? Én is tudok pöcs lenni! - mordulok rá sértetten.
- A véleményed szubjektív - legyint le engem.
- Tanultál valamit Zoetól szókincsileg? - döbben le Do, ahogy rápillant Zaynra.
- Nem mintha nem olvasnék eleget - forgatja meg a szemét.
- Százhatvanötezer-hatszáztízes sorszámúaktól kezdve a százhatvanötezer-hatszázharmincasig jöjjenek! - kezd el ordibálni megint ugyan az a lány. Kezd unalmas lenni már ennyi óra után...
- Haver, abba te is benne vagy, nem? - löki meg Danny Zayn vállát.
- Baszki, de - nyög fel és szemei elkerekednek.
- Na végre - sóhajtok fel, ahogy felállok és felhúzom a lefagyott Zaynt is. - Csak énekelned kell - fűzöm össze az ujjainkat, hogy kissé lenyugodjon legalább.
- Csak? - hördül fel lenézve rám egy amolyan "Hülyülsz velem?!" nézéssel.
- Ugyan már, szupi leszel - mosolygok rá, ahogy megszorítom kicsit a kezét.
- Aha, tuti - morogja halkan és érzem, ahogy jobban megszorítja a kezem.
- Jaj kicsim, leveszed a lábukról őket - kuncog fel Trisha.
- Főleg ezzel a hajjal, haver - bólogat egyetértően Danny, mire én ismét elröhögöm magam. Vonulunk a többiek után, akik fellépnek majd és a családjuk után. Alig két perc és máris a hatalmas színpad mögött találjuk magunkat.
- Énekesek jobbra! Családtagok balra! - tájékoztat mindenkit egy férfi, mire lazán bólintunk.
- Oké, izgulok - sóhajt fel Zayn, ahogy az első ember elmegy jobbra, a családja balra.
- Tovább jutsz, esküszöm - nézek fel rá mosolyogva.
- Ahha... állj már ki helyettem oda - néz le rám könyörgően.
- Tizenhármas! - ordít egy férfihang ismét, mire a megszeppent lány elbotorkál arra, a családja meg rögtön balra.
- Három ember, szívroham. Kaphatok szívrohamot? Inkább menjünk haza. De tényleg - kéri könyörgően Do-ra nézve.
- Egyszer már beijedtél még otthon az ágyban. Most már kimész arra a kurva színpadra, megkapod a három igen-t és az után megyünk haza - rendezi le keményen Doniyha.
- Tizennégyes! - integet a kezével sürgetően a férfi.
- A számod, nem kéne felrakni? - kérdem értetlenül, mire szemöldök ráncolva rám néz.
- Idióta - sóhajt fel Danny, ahogy én fintorogva kihúzom a zsebébe hajtogatott számot és lehúzom az alján lévő kis papírréteget. Ráragasztom a pólójára és villantok rá egy mosolyt.
- Kitagadtok, ha elbaszom? - kérdi végigsimítva a tarkóján.
- Énekelj akkor olyat, amint mindenképp tudni fogsz - vonom meg a vállamat.
- Tizenötös! - Amint a férfi kimondja az utolsó ember is eltűnik előlünk. Látom, ahogy fogait összeszorítja, én pedig elmosolyodom és átkarolom a derekát. Nyakamba temeti az arcát és érzem, ahogy kissé megharapja a bőrt a nyakamon. Nem szólók semmit, felőlem, ha ettől ő most lenyugszik!
- Tizenhatos! - ordítja a férfi.
- Sok sikert kicsim! - jajdul fel Trisha és már futnak is balra. A többiek is morognak neki gyorsan valamit és meg is indulnak. Ahogy én is. Kezdek hozzászokni, hogy a kezemnél fogva rángat. Mert most is visszahúz. Nem játszom a meglepődötted, azon csodálkoznék, ha nem húzott volna vissza. Váltunk egy apró, de gyors és mély csókot. És nem tudom, ő, hogy nem fullad ki tőle.
- Tíz másodperced van már csak! - morogja a férfi, mire érzem, hogy még azért magához húz arra a tíz másodpercre. Elenged és futni kezd jobbra, én meg balra elkezdek támolyogni. A díszlet mögött mozogni elég fura és a folyosó sem túl nagy, vagy éppen világos. De aztán kilyukadok Trisháék mellett. Illetve az egy műsorvezető mellett.
- Ehj, a picsába - nyögök fel beletúrva a hajamba, ahogy látom a kis tévén, hogy kisétál a színpad közepére.
- Valahogy úgy, bassza meg, csak jusson tovább - nyög fel Danny idegesen.
- Egész jól csináltuk, hogy nem látta, hogy idegesek vagyunk, nem? - kérdi pánikolva Do.
- Hát te tuti - röhögöm el magam.
- Hello, hogy hívnak? - kezdi lazán Simon.
- Zayn - feleli egyszerűen, én meg ledermedek.
- Azt mondta Zayn. Nem Zain - suttogom halkan, mintha titok lenne.
- Megszokta szerintem - vonja meg a vállát Danny.
- Zayn - ismétli most meg Simon. - Mit fogsz énekelni? - kérdi tovább unottan, ahogy a lapot nézi.
- Mario-Let me love you - nyögi ki egy kis gondolkozás után.
- Hogy mit? - nézek rá Do-ra, majd Dannyre.
- Hát, sokat hallgatta - vonja meg a vállát Danny.
- Oké - vonja meg a vállát Simon, én pedig úgy érzem, egy maraton is képes lennék most lefutni. És ő elkezdi a számot. Fogalmam sincs, mikor ocsúdok fel a sokkból, de a szám elejét addigra már leénekli, mire értelmezni is tudom a szöveget. A sikítások mellett. Hát nem csodálom, hogy sikítanak, Zayn énekel.

- If I was ya man (baby you)Never worry bout (what I do)
Ha én lennék az embered, soha nem kéne aggódnod amiatt, amit teszek.

I'd be coming home (back to you)
Vissza jönnék hozzád

Every night, doin' you right
Minden éjjel boldoggá tennélek

You're the type of woman (deserves good thangs)
Az a fajta nő vagy, aki csak jó dolgokat érdemel

Fistful of diamonds (hand full of rings)
Maréknyi gyémántot, gyűrűt

Baby you're a star (I just want to show you, you are)
Babe egy sztár vagy, és csak meg akarom mutatni, hogy tudd

You should let me love you
Engedned kéne, hogy szeresselek

Let me be the one to give you everything you want and need
Had legyek én, aki mindent megad neked, amire szükséged van

Baby good love and protection
Babe szerelmet és védelmet

Make me your selection
Válassz engem

Show you the way love's supposed to be
Had mutassam meg, milyennek kéne lennie a szerelmnek

Baby you should let me love you, love you, love you
Babe engedned kéne, hogy szeresselek, szeresselek, szeresselek - nem merek hátrafordulni a többiekre. De én érzem, hogy elpirulok. Simon leinti, a szívem kihagy egy ütemet. Zayn abbahagyja.
- Szavazzunk, szerintem hallottunk eleget - közli lazán Simon. Tovább fog jutni. Biztos vagyok benne.
- Igen - közli lelkesen a másik férfi.
- Igen - biccent a nő is, én pedig szám elé kapom a kezemet.
- Igent mondok - néz fel rá Simon. Zayn kinyög egy köszönöm-öt, aztán megindul felénk. Hátrább lépdelek, tessék a családjával ölelkeznie előbb! Tovább jutott. Zayn tovább jutott. Három igen. Széttárt karokkal lép be hozzánk. Trisha és Do sikítva ugrik szinte a nyakába. Danny felém pillant, mikor telefonom megszólal, én pedig rögtön kinyomom. Aztán le is halkítom, bár nem hiszem, hogy közben sokról lemaradok, mivel Do továbbra is csak sikítozik. Felpillantok és látom, hogy Trisha, na meg persze Do is igazán igyekeznek visszafogni a könnyeket. Danny öklözik csak egyet lazán vele. Aztán felém lépked. Alsó ajkamat beharapom, ahogy léptei gyorsulnak, aztán felkap és pörög velem egyet.
- Őszintén közlöm, ez a szám fura - jelentem ki neki, ahogy lerak. Elröhögi magát és jobban magához szorít.
- Tovább jutottam - motyogja a fülembe.
- Igen, képzeld, láttam. És most akkor - köszörülöm meg a torkomat. - Én megmondtam! - nézek rá egy gonosz vigyorral, mire egyszerűen megcsókol.
- Jézus! - hördül fel Do és biztos vagyok benne, hogy inkább elfordul. Karjaimat a nyaka köré tekerem és visszacsókolok.
- Akkor nálam alszol? - kérdi meg egy perverz vigyorral.
- Igen - nevetem el magam.
- Lehet szó valami jutalom féléről is? - kérdi a fülembe suttogva.
- Zayn - hördülök fel őt ellökve magamtól nevetve. Ő csak kiröhög. Kezeinket összefüzi és megindulunk kifelé, miközben a másik család izgatottan ott áll, ahol az előbb mi.
- Ez gyors volt azért - szólal fel Danny, ahogy a folyosón lépkedünk előre.
- Hát, ott kint állva nem annak tűnt - rázza meg a fejét Zayn és érzem, hogy tenyere még egy kicsit izzad.
- Jó pár lánynak bejött - nevet fel Do, azt hiszem a sikításokra utalva.
- A reflektoroktól konkrétan semmit nem láttam - vonja meg a vállát Zayn.
- Még jó - hördülök fel, mire kissé felnevet.
- Ki hívott? - kérdi Danny, mikor kiérünk a nagy aulából és a kocsi felé lépkedünk.
- Nem tudom - vonom meg a vállamat, elővéve a telefont.
- Mikor hívtak? - néz rám értetlenül Zayn.
- Mikor pont kijöttél - pillantok fel rá.
- Miért nem vetted fel?! - hördül fel.
- Mert épp kijöttél?! - röhögöm el magam, mit olyan nehéz elfogadni ezen?
- Oh... - csendesül el. Én pedig addig megnézem a számot. Fogalmam sincs, hogy kié, lehet, téves volt. Visszasüllyesztem a zsebembe és beülök a kocsiba. Szélre, had nyomorogjon Zayn. Ugyan úgy ülünk, mint idefele. Csak talán nyugodtabban.
- Hát ez kemény volt - sóhajt fel Zayn, ahogy Do elindul a kocsival.
- Egyetértünk - nevet fel Trisha. - De tovább jutottál! - rikkant fel újra, mire én elmosolyodom, ahogy beharapom alsó ajkamat, hogy ne nevessek fel. Keze a combomra csúszik, Danny megforgatja a szemét és inkább kibámul az ablakon, mire Zayn felröhög. Do hátra néz, hogy éppen min röhögünk, de Zayn keze nem látszik. És inkább én is kifelé fordulok az ablakon. Elmerülök a tájba, igyekszem feldolgozni, mi mindent történt. De van egy olyan fura érzésem. Mikor nem tudod megmondani, mi, de érzed, hogy bizony, nincs vége a napnak. Sőt, egy durva dolog után jönni fog a többi. Egy olyan kis nyugtalanító valami, mikor vársz valamire, de még te sem tudod, mire. Alig fél óra telik el az útból, mikor Zayn kissé megszorítja a combomat.
- Tovább jutottam! - nyög fel, mire értetlenül ránézek. Do elröhögi magát, aztán mindenki más is, kivéve ő.
- Legalább leesett, szépfiú - simítok végig a kezén, ahogy ő maga elé mered.
- Holnapra már túlteszi magát rajta - sóhajt fel egyszerűen Trisha. Bár azt hiszem, még egyikünk sem fogta fel igazán. Hacsak nem én. Már vagy fél éve tudom, hogy tovább jutott... fejemet Zayn vállára hajtom és hirtelen úgy érzem, kijön rajtam az, hogy tegnap óta nem aludtam...

---

- Ha még egy fényképet csinálsz, megkeserülöd - motyogom a nyakába fúrva az arcomat, mire ő felröhög. Azért a vakura nem nehéz felkelni...
- Már mindjárt otthon vagyunk, akkor aludhatsz - mondja nyugodtan Trisha.
- Aha... kétlem - nyögöm fel, ahogy kiegyenesedek és megdörzsölöm az arcomat.
- Miért? - kérdi értetlenül, én pedig nem tudok mit mondani neki.
- Mert Wali úgyis le fogja támadni - nyögi be Zayn. Hát, szép mentés volt.
- Wali kicsit dühös, amiért ő végigaludta az érkezésedet - nevet fel Do.
- Majd kiengesztelem - motyogom fáradtan. Apró rezgés tölti be a teret, míg én tovább dörzsölöm a szemeimet, hátha elmúlik az álmosság.
- Zoe, ez a te telefonod - böködi meg az oldalamat Zayn, mire előkaparom a zsebemből.
- Faszom tudja, ki ez megint - rakom rá a combomra, ahogy beletúrok a hajamba két kézzel.
- Vedd fel! - fékez le Do ordítva. Egyszerűen fejelem le az előttem lévő ülést. A telefon lecsúszik a lábaimhoz. Felnyögök és értetlenül kutatok a továbbra is rezgő telefonért.
- Miért kéne felvennem, ha nem ismerem?! - kérdem mérgesen, most már azért felélénkülve. Azért, ha lefejelsz egy ülést, az eléggé felpezsdít.
- Vedd fel azt a kibaszott telefont, Zoe! - ordít rám tovább Do, ahogy hátra fordul.
- Jól van! - ordítok vissza én is, most már kissé félve. Felveszem és a fülemhez emelem. - Hello - szólók  bele és érzem, hogy a szívem zakatol. Leginkább Do ordibálásától.
- Jó napot, már hívtuk, de nem vette fel - kezdi a női hang, mire szemöldököm összeráncolom.
- Fontos dolgom volt - felelem könnyedén.
- Azt hiszem, ez fontosabb lenne - nevet fel a nő.
- Kétlem, hogy lett volna annál fontosabb - hangom durva, a nő ellenszenves. Honnan veszi, mi fontos nekem?!
- Rendben, de azért remélem tudja, miért hívom? - kérdi értetlenül.
- Nem tudom, szóval jó lenne megtudni - mondom utalóan, hogy akár el is kezdheti a regélést.
- Oh, hát akkor bejelentem, hogy tovább jutott! Már csak az elbeszélgetés időpontját kellene megbeszélnünk - feleli könnyedén és boldogan.
- Aha... azt hiszem, téves szám, elnézést - mondom nevetve és kinyomom.
- Mi van?! - kérdi Do idegesen.
- Téves - vonom meg a vállamat értetlenül.
- Mit mondtak, Zoe? - kérdi Zayn mellettem kissé idegesen.
- Hogy tovább jutottam elbeszélgetésre - rázom meg a fejemet értetlenül.
- Te kinyomtad?! - sikít fel Do.
- Baszki, Élet - nyög fel Zayn engem nézve.
- Mi a fasz van?! - tárom szét a karjaimat. A telefonom újra csörög.
- Vedd fel! - ordít rám most már mindenki, mire ijedten ismét felveszem a telefont.
- Zoe Fable vagy, ugye? - kérdi ugyan az a nő.
- Igen, de rohadtul nem értem, mi folyik itt! - mordulok fel őket nézve, ahogy kikötöm magam. Kezd feszélyezni a biztonsági öv.
- Nyugodj le, tegezhetlek? - kérdi könnyedén.
- Tegezhetsz, ha elkezded mondani, mi van! - mordulok fel idegesen.
- Először is, ezek szerint te vagy az a lány, aki nem tud a jelentkezéséről - kuncog fel a nő -, ezt leszűrtük a felvételből.
- Miféle felvételből? - kérdezek vissza Zaynra meredve.
- Oké, nem húzom tovább a szót. Nagyon úgy néz ki, hogy felvételt nyertél a Harvard pszichológia karára - közli egyszerűen. Érzem, hogy szám elnyílik, értetlenül bámulok rájuk.
- Hova?! - kérdem kissé élesen, ahogy kiszállok a kocsiból és kapkodni kezdem a levegőt. Harvard?! Pszichológia?!
- A Harvard egyetemre, felhívlak kicsit később, miután feldolgoztad, jó? - kérdi nevetve, de nem tudok neki válaszolni. - Később akkor - nevet tovább a nő és kinyom.
- Most azonnal megmagyarázza valaki! - ordítok a kocsiban ülőkre.
- Felvettek?! - kérdi kipattanva Danny és mindenki más is.
- A Harvardra! - mutatok rá a kissé hibádzó tényre. Mit kissé?! Mi az, hogy a Harvardra?!
- Felvettek?! - nyög fel Zayn rám nézve.
- Zoe! - sikít tovább Do, ahogy elkezd megölelni, de eltolom magamtól.
- Én nem jelentkeztem oda! Nem is tudnék jelentkezni oda! Tizenöt éves vagyok! Mi a faszomat csináltatok?! - hördülök fel értetlenül, végig nézve rajtuk.
- Azt a kurva - nyög fel Zayn, ahogy visszaül a kocsiba, az én helyemre és maga elé mered.
- Azt a kurva bizony! Magyarázatot akarok, most! - nyögök fel kétségbe esve.
- Tehetséggondozó program - mosolyog rám Do, kissé félve.
- Volt két kör. Az egyiket én töltettem ki veled - szólal fel Do.
- A másodikat mi - folytatja Danny. Sokkosan bámulok magam elé. És inkább elterülök a koszos járdán, ahogy a felhős eget nézem. Harvard... hogyan?! A nárcisztikus személyiség zavar... erről kérdezett Doniyha. Ez volt az első kör?! A második... mikor Xavierék felhúztak. Nem is kellet, hogy százalékot mutasson... Zayn elküldte. Ezért volt olyan, amilyen! Ezért jött be hozzám úgy a fürdőbe! És... bejutottam! Bejutottam a Harvard egy tehetséggondozó programjába. De... anyu egyre rosszabbul van. Apa többet iszik. Li most ment egyetemre! Hogy... hogyan menjek így el?!
- Én nem tudok elmenni, én még nem! Most nem. Pont most nem - nyögök fel felhúzva a lábaimat.
- Miért? - kérdi Zayn értetlenül. - Baj van? - hangja aggódó, én pedig érzem, hogy ez hirtelen túl nagy sokk.
- Nem beszéltünk egy hónapig, mikor nem volt nálam gond?! - kérdezek rá felülve. - Én... oké, hogy ez az álmom, de nem most! Én ezt nem akarom! Én nem akarok a Harvardra menni! Én... - tenyereimbe temetem az arcomat és úgy érzem, hányni fogok. És nem múlik el az érzés.
- Zoe, jó lesz. Csak félsz, ennyi, de... - kezd bele Zayn.
- Hányni fogok - nyögöm ki, ahogy felállok és a legelső fát megtalálom magamnak. Egyszerűen kihányom mindazt, ami bennem van. És az is csak az a saláta, amit Trisha belém nyomott. Mert két napja már tuti nem ettem. És ekkor realizálom... hogy rendszertelenül eszek. Ez a hónap... volt, hogy telezabáltam magam, aztán két napig semmi. És ettől jobban hányingerem lesz. Nem véletlenül vagyok rosszul egy csomó ideje csak úgy random. Azért, mert nem eszek... egy pillanatra átfut az agyamon, hogy lehet terhes vagyok... de rájövök, hogy nemrég múlt el. Legalább eggyel kevesebb ok az aggodalomra magamért. Talán Zaynnak igaza volt, mikor azt mondta, miért nem akart velem összejönni. Hogy nem vettem észre egy hónap alatt ezt?! Most bulimiás lennék?
- Hey, jól vagy, Élet? - simít végig a hátamon, amíg egy zsepit nyom a kezembe.
- Most hagyj békén! - kérem könyörgően. - Zayn, menj innen! - szólók rá erőteljesebben, mire ott hagy. Oké... bélyeg, fű. Az idő eléggé összekavarodott bennem... de miért nem gondoltam erre, mikor hirtelen álmos lettem, vagy szédültem? Bassza meg... ez nem vicc. Kurvára lefelé csúszok... na, de, hogy az egész családommal egyszerre?! Anyámnak oda a keze és egyre sűrűbben van rosszul. Apámnak ritka az olyan napja, mikor nem gurít le valami töményet. Nan lassan kiég. Li most ment egyetemre és már most elég nehéz neki levelezősön. Én rájövök, hogy étkezési zavaraim vannak. Zayn tovább jutott... erre közlik velem, hogy felvettek a Harvardra. Harvard?! Más is látja azt a fekete fojtogató felhőt, ami rám telepedett?! Hogy hagyjam ott a családomat, mikor most lesz a legnagyobb szükségük rám?! Mikor félig ismét anyámnál lakom. Mikor apám emiatt kiakad. Mikor anyám rám fog szorulni a műtétje miatt?! Apa többet fog inni. Emiatt Nan ki fog akadni és engem fog hívogatni. Linek segítségre lesz szüksége az egyetem és a melója mellett. Én pedig menjek a Harvardra, miközben Zayn az X-faktorban lesz?! A gondolatok végig pörögnek rajtam és nekem ennyi kell... ismét hányni kezdek...


Kukucs! Jó hír; most egy ideig jönni fognak két naponta részek:) Valameddig legalábbis biztosan:D Remélem tetszik a rész, ha igen kérlek iratkozzatok fel, komizzatok és pipáljatok! Csak egy kattintás de mindig feldobja a kedvem:3 imádás van! <3

Ui.: Sokan kérdezik és írják hogy remélik nem mostanában lesz vége a blognak mivel már elég sok rész van. A válaszom most nyilvánosan is az hogy nyugalom, nagyon messze vagyunk a végétől. Egyszerűen a storyt lassan akarom görgetni és nem sietek át sok részt:) Lehet hogy unalmas, de akik így gondolják úgysem olvassák. Egyenlőre ez a történet nem olyan pörgős mint az előző blogom (amit nem hagytam abba!) de tartogatok meglepiket még:3

11 megjegyzés:

  1. Na azt a kurva. Előszöris, jujjci,új rész. :D
    Aztán Zayn továbbjutott(mekkora döbbenet. -O-)
    És de édes volt a reakciója. Meg a többieknek. Annyira cukornádak, de tényleg. Vagyis csak Zaynie. Vékony, hosszú és édes, akárcsak a cukornád. Persze, mindvégig Zayn testalkatáról volt szó. Xd (csak nehogy hirtelen más jusson eszedbe)
    Naés akkor, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődtem, hogy Zoe is bejutott. És a reakciójától sem lepődtem meg. Erre számítottam. Jó, azért ennyire durván nem.
    Nade, bennem megállt az ütő, mikor azt olvastam, hogy mi van ha terhes!? Baszki, azért jól megijedtem. Xd
    Bulimia? Étkezési zavar? Tudom, ez nem vicces, de akárcsak magam látnám. Xd Najó, ennyire nem szántam viccesnek.
    Hallod, mostanában elég furán írok, még a végén rosszat hiztek. :D
    Szegénybabócám, azért sajnálom Zoe-t, mert tényleg ez az álma, és....ja :D
    Örülök, hogy ilyen hamar van rész, ezt egy darabig, mondjuk úgy a blog zárásáig eltűrném. :D
    Unalmas? Mi? Dehogy, ezt nem lehet megunni. :)
    Nos, ma sem hagyom ki a fényezésed, isteni voltál, mint mindig. Xd <3
    Ui: láttam, hogy írtál, de még nem volt energiám írni, de nemsokára írok, kajak. <3
    Na puszii, imádás van<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglepő volt, nem?!:D Cukornádak... behalok..:D URISTEN DAT PERVERZSÉG!:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Meghaltam, done!:DDD Hajaj, várom az üzenetet privátba, kibeszéljük mi ezt az étkezési zavar/bulimia dolgot... Elég furán írsz? Ez nem kifejezés:D Megértem, írj vissza ha jónak látod:) Imádás van és köszönöm a komit<3

      Törlés
  2. Elösször is úristen!! Zayn természetesen továbbjutott azzal a számmal meg főleg :D. Zoet felvették a Harvardra nah ez sokkolt,nem gondoltam volna.hogy ez most fog előjönni. Nagyon cukik együtt <3. Az a perverzség azért hiányzott már egy kicsit :P. És kétnaponta rész. Ezzel nagyon feldobtad a napomat ugyanis itthon fekszem betegen :/.
    IMÁDÁS <3 <3
    Vanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh elsősorban jobbulást! Örülök hogy tetszett a rész és hogy kicsit megtudtalak lepni:) Imádás van! <3

      Törlés
  3. Drága Des Tiny!
    Az nem kifejezés hogy imádlak!
    Jupi van rész!
    Eszméletlen jò estém lett tőle..
    Igaz valòszinuleg holnap fogom tudni elolvasni de egyszeruen tokjo erzes hogy fent van..
    Az agyam kikapcs es Zoe&Zaine eletenek taglalása uzemmodba kapcsolt..koszonom nagyon nagyon szépen koszonom
    Ket naponta resz...Édes Palacsinta tészta, nagyszerű vagy :)
    További szép estét!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom hogy el sem olvasod de már imádsz és komizol. De tényleg <3 Édes palacsinta tészte, remélem azért tetszeni is fog majd:D <3

      Törlés
  4. Oleeee oleeeee oleeeeee
    Örömtánc vagy 2 percig mert van uj rész és sűrűbben jönnek majd a részek ezaz ahhh egy elég fárasztó nap után jo volt lefeküdni az ágyba és olvasni a blogodat és ahhhh ugy imádtam mindenkit de legjobban téged kedves ismeretlen Des tiny és ugy de ugy tudtam hogy Zayn továbbjut és hogy Zoet is felveszik a Harvardra remélem végül is elmegy!:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olee, örülök hogy feldobtam a kedved. A részeket pedig igyekszem két naponta hozni, legalábbis egy darabig, 2-3 rész erejéig biztosan sikerülni fog:) Köszönöm a komit, imádás van! <3

      Törlés
  5. Hát kukuucs, drága!
    Jesszus, atya gatya! Gondolom, nem lepek meg senkit sem, azzal, ha azt mondom, hogy nem lepett meg Zayn felvétele az X-Faktor-ba, és a dal, hát azt még mindig imádom! Do ordítozásánál már kezdett leesni nálam a dolog, hogy valószínűleg a jelentkezése miatt hívják, de addig nem is gyanítottam, szóval még én is meglepődtem, pedig ugye bár majdnem biztos voltam abban, hogy bejut. Mikor szóba jött, vagyis hát csak gondolatba jött, hogy akár terhes is lehet akkor így wat dö fak fejem volt. Eléggé abszurd lenne. Na de utána az étkezészavar! Te jó ég! Nem ismeretlen számomra a téma, de mégis nagyon remélem, hogy Zoe kilábal ebből az egészből és aztán pedig elfogadja ezt a lehetőséget a Harvardra és a családja nem fogja visszatartani. Vááá már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni!
    Amúgy mi újság veled mostanában? Már régóta írni akarok neked, de sajnos nagyon kevés időm van, emiatt is csak este tudok konkrétan nem csak futólag netezni, de valamikor sort kerítek rá!
    Nagyon nagyon várom a következő csodálatosan fantörpikus részt!
    Xoxo&imádás!<3

    VálaszTörlés
  6. Sziaaa!
    Drága Kenyér!
    Portkavaròan-esőt elzavaròan - villamterelgetősen frenetikus volt!
    Zain bejutott...igen meglepő ;)...
    De az tenyleg meglepo hogy Zoe is most jutott be...oke azt gondoltam, hogy bejut csak azt nem hogy most.
    I.M.Á.D.T.A.M! :)

    Tegnap feldobtad az estemet azzal hogy felraktad..ma pedig a reggelemet-ezzel kb. az egesz napomat- azzal hogy olvashattam!

    Koszonom szépen Des Tiny!!!! :)

    Ui. Unalmas?...huha ezer dolgot tudnek sorolni...de ez a blog- ez az alkotás mindem csak nem unalmas!

    Es igazadvan aki annak tartja nem olvassa..:)

    Szép napot!

    Szia

    VálaszTörlés
  7. Jeszus, jesszus, jesszus!!!!
    Zoé vissza ment? Zayn-X faktor? Harvard? Terhesség? Bulimia?
    Mi van?
    Jó sokat kihagytam, de legalább egyszerre tudtam olvasni őket.
    Na igen nagyon sok a tanulnivaló, vizsga úgy hogy ja.
    Na szóval remélem Zoé császárnő nem hagyja ki ezt a mézes-baconös Harvardi lehetőséget.
    Fogalmam sincs mi következik!?! ( majd )
    A másik blogra mikor kerül fel már rész?
    Iszonyat fáradt vagyok úgy hogy nincs és nem is tudok írni most hosszút de:
    Imádlak, fantasztikus vagy!
    <3

    VálaszTörlés