2016. március 12., szombat

54. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Mosolyogva lépdelek közöttük, mellettük, utánuk, vagy előttük, ahogy hülyülnek. Én pedig a nyalókámnak továbbra is nagyon örülök. Olyan régen ettem már nyalókát, hiába a perverz megjegyzések. A nyalókát akkor is mindenki imádja! Vagy legalább imádta az élete egy szakaszában. Zayn éppen Danny gördeszkáját próbálgatja a többiekkel együtt. Uriel deszkája eltört, szóval most egy mínuszban vannak, így cserélgetik.
- Furán nézed őt - jegyzi meg lepillantva rám, mire értetlenül felnézek rá.
- Hogy mondod? - kérdezek vissza bekapva a nyalókát, hogy húzzam majd a válaszadást.
- Megbocsátottál neki, én értem, hogy más felfogás, de ez tőled is fura - csóválja meg a fejét.
- Ne akkor veszekedjek vele, amikor még együtt vagyunk - vonom meg a vállamat, ahogy előre pillantok.
- De Zoe... más vagy - jegyzi meg aggódva, mire a nyalóka ketté pattan a számban, ahogy feszülten ráharapok. Szemöldök felvonva néz le rám, látom, hogy az állkapcsa megfeszül. - Mi van? - kérdi meg értetlenül, kissé jobban lemaradva, ahogy karomnál fogva visszahúz.
- Semmi, Danny - nézek bele mélyen a szemeibe, ahogy számat apró mosolyra húzom és kezem épp, hogy csak kicsit hozzá ér könyökéhez, míg fejemet lassan oldalra hajtom, szintén csak annyira, amit nem kell észrevennie.
- Akkor jó - bólint nekem és kezemet elengedve tovább sétál, aztán megdermed. - A faszt! Nem! Mi a faszom volt ez? - néz rám összezavarodva. De szerintem én jobban össze vagyok zavarodva, mint ő. Egymással szemben állunk, ő ijedten és teljes zavartsággal néz rám és szerintem én is ugyan így rá.
- Mi van veletek? - röhög fel Zayn mellénk érve, ahogy a deszkára rátapos és az a kezébe ugrik.
- Csak meglepődtünk - nevetem el magamat ránézve.
- De min? - mosolyodik el, ahogy átkarolja a vállamat.
- Zoe csinált valami pszichosat - morogja, ahogy kikapja Zayn kezéből a deszkát és előre megy.
- Ezért mérges? - kérdi utána bámulva értetlenül.
- Csak rájött, én meg ezen lepődtem meg - villantok rá egy mosolyt, majd kissé feszengve oldalra fordulok. Ha Zayn nem vesz észre semmit... Danny hogy?!
- Kijöttél a gyakorlatból, Fable - röhög fel, mire elmosolyodom.
- Soha - rázom meg a fejemet. Félve nézek előre Dannyre. Ő meg ránk... rám. Tud valamit, amit nem kéne. Alsó ajkamat beharapom, ahogy Zayn megfogja a kezemet, aztán ellazulok. Egy hét... annyi sem. Kiélvezem és ennyi volt. Nem bírom tovább.
- Na jó, csá! - int nekik Zayn, ahogy lekanyarodunk egy másik utcába. Intek én is nekik, mindenki int... kivéve Danny. Ő tovább néz engem. Tudom ki mit vár tőlem, de nem megy. A tegnapit megbocsátottam, igen. De nem akarom ezt egy életen át. Mert ha rajtam múlik, én vele leszek. És ha rajta múlik, ő velem lesz. De ne így, nekem ez így nem kell. Képtelen vagyok erre. Nem bírom elviselni, hogy vannak más lányok. Elég volt ez az egész több, mint egy évig. - Amúgy, honnan van az a szám, amit reggel nyomattál a lányoknak? - kérdi meg, ahogy lepillant rám.
- Sok számom van, amit nem ismersz - vonom meg a vállamat. Az a zene... azt hiszem, neki is fog még mást jelenteni, nem csak azt, hogy én megvigasztaltam a húgait. Egy hét, boldog lesz ő, boldog leszek én. Utoljára hagyom magamnak, hogy legalább emlékem legyen arról, milyen az a szerelem. Aztán hazamegyek és elfelejtem Zaynt. El kell, hogy felejtsem. Megfogadtam magamnak kisebb koromban, hogy nem lesz olyan kapcsolatom, mint anyámnak vagy Nancy-nek. Ha szinte csak rosszat kapok, akkor tovább lépek, akármilyen nehéz is. És ebből tovább kell lépnem. Muszáj, mert belepusztulok. Zayn is megpróbált engem elfelejteni, hát jó. Senki nem vetheti rám, hogy én is megpróbálom. Ugye...?
- Hey, minden oké? - kérdi halkan az ajtójuk előtt állva, én meg értetlenül rákapom a tekintetemet.
- Persze - nevetem el magamat és már be is rontok szinte a házba.
- Vacsorára legalább hazaértetek! - kiabál be hozzánk Trisha, én pedig úgy érzem, szükségem van három perc nyugalomra, ahol nem kell színészkednem. Zaynhoz vágom a táskát és úgy rontok be a vécére, mintha reggel óta csak pisilnem kéne. Felnyögök, ahogy lehajtom a vécé fedelét és ráülök. Lábaimra rakom a kezeimet és arra ráhajtom a fejemet. És végre csak úgy ülök pár percet, minden hülyeség nélkül. Fáradtnak érzem magam, mint régen. Mint amikor egész napokon át kellet kamuznom. Lehúzom a vécét, megnyitom a csapot és nézem a vízsugarat. Elzárom, majd még várok pár másodpercet és kilépek egy enyhe mosollyal. - Mit adjak neked? Van...
- Én inkább most felmennék, fáradt vagyok - mosolygok rá Trishára, míg az emeletre mutatok.
- Jól vagy? - fordul hátra hozzám Zayn felvont szemöldökkel.
- Persze, csak fáradt - vonom meg a vállamat.
- Oh, rendben. De szólj ám nyugodtan, ha kell valami - mosolyog rám Trisha, én pedig biccentek és felsietek Zayn szobájába. Elnyúlok az ő babzsákjában. Magamhoz húzom a fülesét, a laptopján elindítom a lejátszási listáját és csak lehunyom a szemeimet. Fáradt vagyok, ebben semmi hazugság nem volt. Fogalmam sincs, hogy fogok innen lelépni. El kell búcsúznom majd Zayntől... muszáj. De képtelen vagyok rá, úgy érzem nem menne. Elvégre, ő elbúcsúzott tőlem?! Nem... szemeimet lehunyom, alsó ajkamat beharapom.... A zene eltűnik, összekuporodom... nem a babzsákban vagyok. Értetlenül nyitom ki a szemeimet, álmosan.
- Nem akartalak felkelteni, ne haragudj - suttogja halkan lefeküdve mellém. Kissé felmordulok, aztán hozzá bújok. Annyira, hogy ha akarna se tudna lefejteni magáról. Egyik karjával átölel, ő a hátán fekszik, de tudom, hogy utál így aludni. Bár a lábamtól esélytelen, hogy mozogjon. Kissé felemelem a hasán pihenő lábamat, mire hallom, hogy felkuncog és felém fordul az oldalára. Lábaimat visszarakom és kezeimet mellkasához húzom. Aztán hozzábújok. Álla a fejemhez ér, egyik karja átölel, a másik karja a párnája alatt van. Egyik lábam összefonódik az övével és élvezem. Akármit megadnék azért, hogy bárcsak ne így lenne, de élvezem. Kezeim ökölben pihennek, de egyik tenyeremet ráfektetem a mellkasára. Elmosolyodom, ahogy érzem a meleg bőrén át a szívverését. Hajamba puszil és ott is hagyja ajkait. Élvezem a megborzongató meleg levegőt. Túl könnyedén zuhanok vissza az álmomba, nem kéne ennyire biztonságban éreznem magam mellette, de bárcsak ne így lenne...

---

- Soha nem fog felkelni - röhögi el magát Xav, én pedig csak morogva a fejemre húzom a takarót. Nem érdekel sem az üvöltő Dubstep, nem érdekel a röhögés, az, hogy érzem, hogy Zayn puszilgat. Hagyjanak már egy kicsit.
- Esélytelen, hogy felkeljek - morgom neki, hozzá préselve magamat a falhoz, távol tőlük. Fejem a párna alatt van. Rajtam a takaró, hiszem, hogy elég hangszigetelést nyújt ahhoz, hogy még egy órácskát aludjak.
- Könyörgöm, Zoe, szörnyű vagy - hördül fel Nick, mire feléjük dobom a párnát és továbbra is tőlük elfordulva igyekszem visszaaludni.
- Szerintem egy pohár hideg víz és felélénkül - röhögi el magát Ant, mire morgom egy "ne merjétek"-et.
- Zayn csinálj már vele valamit! - nyög fel Uriel, mire hallom, hogy ő felnevet.
- Zoe, kelj már fel! - kéri a fülembe suttogva.
- Lépjetek le nyugodtan, én elvagyok itt. Esküszöm - motyogom neki átölelve a takarót. Érzem, ahogy beleharap a nyakamba, én pedig megugrok, ahogy a nemrég kiszívott foltba is beleharap. - Te hülye vagy?! - Sikkantok fel a fájdalomra, ahogy kiráz a hideg. A többiek felröhögnek, ő pedig ajkait rátapasztja a nyakamra és megszívja. Hirtelen ülök fel és lököm le őt az ágyról, ahogy ajkaimat összepréselve a nyakamra rakom a kezemet. - Te seggfej - nyöszörgöm a falnak dőlve, még mindig álmosan.
- Minden rendben?! - ront be Trisha és rögtön ránk néz. Egy pillanatig tart neki a sokk, hogy én az ágyban nyöszörgök, Zayn a földön röhög, a többiek pedig szintén röhögnek.
- A fiad egy állat - morgom a nyakamat simogatva, ahogy a fájdalom lassan múlik.
- Javadd, mit csináltál?! - mordul fel csípőre rakva a kezeit és kezdem megszokni, hogy Trisha akkor hívja Zaynt Javadd-nak, mikor úgy tekint rá, mintha kisfiú lenne. Azért ez aranyos.
- Felkeltettem - feleli egyszerűen, egy lehengerlő mosollyal.
- Ha aludni akart, minek?! - vonja kérdőre, meg sem hatódva attól az édes mosolytól.
- Mert egy pöcs vagyok - rántja meg a vállát Zayn, én meg a maradék párnával fejbe vágom.
- Hova akartok menni? - kérdem értetlenül rájuk nézve.
- Deszka pályára, de már délután kettő. Képtelenek vagyunk tovább várni - morogja Danny rám nézve.
- Menjetek, én maradok. Segítek Trishának - vonom meg a vállamat ránézve a nőre, egy kissé segélykérő pillantással.
- Miben is? - néz rám értetlenül Zayn.
- A főzésben, amiről neked fogalmad sincs - kontrázik rá Trisha, mire elmosolyodom.
- Látod?! - mutatok Trisha felé. Ő csak felsóhajt és megrázza a fejét.
- Oké, akkor majd jövünk - áll fel a földről, ahogy a srácok már ki is özönlenek a szobából. - Szia - köszön el tőlem, ahogy lehajol hozzám és a számra nyom egy puszit.
- Szia - köszönök én is el tőle és felvéve a deszkáját, már el is tűnik.
- Minden rendben? - pillant rám Trisha felvont szemöldökkel, mire bólintok.
- Minden - suttogom magamnak, ahogy ott hagy egy mosollyal. Visszadőlök az ágyba és kezeimmel eltakarom az arcomat. Nagy nehezen kimászok az ágyából és a laptopon máris zenét kapcsolok be. Hangosan... Legalább a zenei ízlésünk megegyezik. Rendbe rakom az ágyát, aztán becsukom a szobájának az ajtaját. Nem voltam még itt úgy, hogy Zayn se lett volna itt. Kinyitom a szekrényének az ajtaját és leülök elé törökülésben. Soha nem nézhettem meg tüzetesebben a rajzait. Van jó pár graffiti, de csak szavak, vagy betűk. Van "Malik", "Z", "Bitch","Fuck", "Bro". Jobban tetszik, mikor Wild stílusban rajzol. Van tehetsége, az tuti. Alsó ajkamat beharapom, ahogy újra megnézem a rólam készült, szerinte "firkát". Rengeteg rajz van, az egész szekrénynek a belső oldalát lefedik. Vannak hangjegyek, amik egymást ölik, vannak szörnyek, amik éppen a lapból bújnak ki. Nagyon jól rajzol, akár ebbe az irányba is tovább mehetne. Vagy a nyelvek irányába. Ahogy az irodalom és az éneklés felé is... Felsóhajtok, ahogy felállok és becsukom a szekrény ajtaját. Leülök a gépe elé és a képek mappába kezdek nézelődni. Nem hiszem, hogy a képek között találnék olyat, amit nem szabadna látnom. Rengeteg kép van a srácokról és a családjáról. Van, ahol Wali még csak öt éves. Aranyos képek. De tényleg. Egy egész mappával csak egy óra alatt végzek nagyjából. És aztán a következőbe is belemegyek. Elmosolyodom a képen, ahol Safaa valószínűleg a létezéséről sem tudott. Kép, ahogy Zayn tartja, kép, ahogy Wali értetlenül nézegeti és böködi. Hát igen, ez tipikusan Wali. Pár kép nyaralásról. Aztán megint inkább a srácokkal vannak képei. Ahogy ugratnak, pár vicces kép, ahogy Danny zokogást tettet egy törött deszka mellett. Aztán további képek, ahogy eltemetik, virágot raknak a sírjára. Hát ezek hülyék... nevetve lépkedem tovább, aztán meg is állok. Zayn van lefényképezve hátulról. Egy szőke hajú lánnyal. A lány szoknyában van, hosszú lábait szerintem egy modell is irigyelné. Szőke haja a hátán lazán, hullámosan pihen. Úgy a háta közepéig ér. Vékony. Szép. Ezt már így is megtudom mondani. Tovább lépek és most már előröl szemlélhetem meg őket. A lány puszit nyom Zayn arcára, ő pedig úgy nevet, ahogy csak akkor, mikor nagyon boldog. A fogai közé szorított nyelvvel. Azt hiszem, megtaláltam Ameliát. Képek, rengeteg. Mindenhogy és mindenhol. Ahogy a lány Zayn hátán van. Aztán talán elérünk egy váltáshoz, ahol már nem visszafogott képek vannak. Szívem kissé összeszorul, ahogy azt nézem, hogy smárolnak. Hogyan ül Zayn ölében. Szép lány, nem csodálom, hogy Zayn szerelmes lett belé. Mint egy kibaszott modell. Kék szemek, szőke haj, tökéletes testalkat. Mell, fenék... lapos has, vékony comb. Csajos stílus. Tipikusan az a lány, akit oda raknak egy magazin elejére és alá írják nagy betűkkel, hogy "Mindenki ideálja". Remek... legalább tudom, hogy Amelia egy tízes csaj volt. Hello, szia önbecsülés hiány. Te jó ég... Zayn mit lát bennem ezután a csaj után?! Lábaimat felhúzom, fejemet a térdemre rakom és tovább nézem a képet, amin csak a lány van és a kamera felé kidugott nyelvvel kissé előrehajol. Soha nem leszek ilyen. Ezt tudom. Én képtelen vagyok arra, hogy ilyen sminket dobjak fel magamra, hogy magassarkúba legyek, csak mert jól néz ki. Képtelen vagyok ennyire... csajosnak lenni. Fura, hogy Zaynnak bejönnek az ilyen csajok is. Ilyenkor ismét nem értem, mit akar tőlem. Kattintok és elfintorodom, ahogy azt hiszem, olyan kép kerül elém, ami csak kettőjüknek volt meg. Ahogy Zayn ölében ül és smárolnak. Egy olyan smár, aminek már tudom, mi a vége. Zayn kezei a lány fenekén vannak. A lány pólója kissé fel van csúszva már. Tini szenvedély, vagy mi a fasz. Tulajdonképpen miért is nézek én egy olyan képet, ahol Zayn smárol egy gyönyörű kurvával, aki miatt tudom, hogy majdnem meghalt? Fejemet kissé oldalra döntöm, képtelen vagyok a tekintetemet elszakítani a képtől. Látszik rajta, hogy szerette. Vagy talán szereti... lehet ezért nem jön össze velem még mindig. Mert érez iránta valamit. Nem csodálnám, egyszerűen annyira szép, hogy kényszert érzek arra, hogy felkössem magam. Talán csak nem akarja megmondani nekem, vagy utal rá, csak túl vak vagyok. Ezért azt hiszem, talán még hibáztatni sem tudnám. Alsó ajkamba harapok... bárcsak ez előtt a lány előtt lettem volna.
- Mi a fasz? - szólal fel mögöttem Zayn, aztán már mellettem is van és kilép a mappából.
- Bocs - mondom felocsúdva, ahogy kissé összerezzenek. Az órára nézek és rá kell jöjjek, hogy már három órája lelépett.
- Minek vannak még ilyen szarok a gépemen?! Te meg mi a fasznak nézted meg őket?! - kérdi értetlenül, kissé erőteljesebb hangon. Egyértelműen idegesen. Mielőtt kitörölné, elhúzom a kezét az egértől.
- Ne haragudj, csak képeket néztem, aztán...
- Aztán?! - néz rám idegesen.
- Nem kell kitörölnöd - motyogom, ahogy jó pár Ameliás mappát kitöröl.
- Jó, leszarom - morogja, ahogy nyakán kidagad az ér.
- Miattam nem kell kitörölnöd - húzom el ismét a kezét ránézve. - Figyelj, ha még úgy vagy vele, hogy kell, akkor oké - vonom meg a vállamat kissé remegve.
- Mi? - kérdez vissza szemöldök ráncolva.
- Hát, ha nem tetted túl magad rajta. Megértem. Szép lány, tényleg. Csak mert itt vagyok, nem kell kitörölni a képeit, nem za...
- Mi? - kérdez bele újra, a széket megfogja, amin vagyok és maga felé fordítja. Én meg csak jobban összehúzom magam. - Túltettem magam, ez a lány undorító, mi a fasz van veled? - néz rám teljesen értetlenül. Most vajon komolyan mondja, vagy csak megpróbálja elhitetni velem, hogy tényleg nem szereti?
- Ha még őt szereted megértem, sőt világos is lesz minden - nyögöm ki, kissé hadarva, mert félek, hogy rám támad. Talán magának sem ismerte még be ezt.
- Ha őt szeretem?! - hördül fel elkerekedő szemekkel. - Te hülye vagy?! - mordul rám felállva és hátrább lépve egyet, mintha csak hirtelen undorítónak találna, engem is...
- Honnan kéne tudnom?! - vonom meg a vállamat kétségbe esve. - Én azt látom, hogy kibaszott gyönyörű! Hogy úgy nézel rá, ahogy minden lány akarja, hogy ránézzenek! - mutatok a gép felé, ahogy felállok. Nem szeretem, ha kiakad rám olyan miatt, amit nem tudhatok, vagy ami igaz...
- Azon a képen az a lány van, akihez akkor sem nyúlnék, ha elvágnák a torkomat! - rázza meg a fejét, ahogy szinte kiabál. Az igazság sokszor fáj, vajon ő most dühös, amiért kimondtam, hogy még szereti, vagy dühös, mert ennyi idő után azt hiszem, hogy még szereti?
- Bocsánat - nyögöm ki fejemet megrázva és már meg is indulok az ajtó felé. Oké, akárhol máshol, de most nem vele. Talán tényleg segítenem kéne Trishának a kajával.
- Szeretlek - kapja el a karomat mérgesen, ahogy rám néz értetlenül.
- Jó - bólintok rá és ismét megindulok az ajtó felé. A levegőt kissé kapkodni kezdem, ez nem lesz így jó. El fogom magam sírni. Nem, ezt most egyedül át kell gondolnom, az egészet. Ki kell jutnom a szobájából.
- Élet - suttogja, ahogy az ajtónak nyom és ott tart a testével. Fogaimat összeszorítom és igyekszem legyűrni a pánik szerű érzést. Pánik... de minek? Mert a csaj szebb, mert ő tényleg illett inkább Zaynhoz, mert én nem érhetek a nyomába? Mert utána jöttem? Mert nem tudom, hogy Zayn miért nem akar engem úgy, mint őt? - Nézz már a szemembe, bassza meg! - csattan fel, mire felnézek a szemeibe és nyelek egy nagyot. Olyan érzésem van, mintha futnom kéne. Rohannom. Amíg össze nem esek. Kezei közé fogja az arcomat és kissé felfelé emeli. A mi kapcsolatunk kurvára nem egészséges. - Mi van veled, Zoe? - hangja kissé kétségbeesett. Homlokát az enyémnek hajtja és felsóhajt. - Most komolyan, hogy érzed magad? - kérdi meg halkan, ahogy szemei le vannak hunyva. Szám elnyílik, ahogy megérzem forró leheletét. Lehunyom a szemeimet, érzem, ahogy ajkai hozzá érnek az enyémhez. A hasam összeugrik. Hallom, hogy kulcsra zárja az ajtaját, és talán nem úgy érti, mint én. Én viszont nyaka köré fonom a kezeimet és megcsókolom. Dühösen. Amiért én nem vagyok Amelia. Amiért én nem vagyok szép, amiért én nem vagyok képes megcsalni őt, amiért én szeretem őt. Dühös vagyok, mert nem jön össze velem, pedig azt mondja, szeret. Én lököm le most őt az ágyra. Nem kérdez semmit, nem röhög, nem mosolyog, végig néz rajtam és már az ölében is ülök. Elfekszik és lehúz magához. Hajamba túr, miközben annyira erősen csókol, hogy szinte csak harap. Felmordul, ahogy erősebben tépem meg az ajkát. - Ez nem éppen válasz - lihegi rekedtesen, ahogy fogaim közé csípem a bőrt a nyakán.
- Ki mondta, hogy válaszolni akarok? - kérdem halkan a fülébe suttogva, mire ledönt magáról és rögtön felém kerül.
- Csak válaszolj - kéri könyörgően. A lábaimat a derekára fonom, látom, ahogy belülről harapdálni kezdi a száját, ahogy szemét lehunyja. - Zoe - mordul fel, amikor csípőmet megmozdítom.
- Remekül - fintorodom el, ahogy lábaimat kinyújtom inkább.
- Őszintén - kérdi felmordulva.
- Csodásan - nézek rá unottan és látom a csalódottságot az arcán. - Soha nem fogod elmondani az indokot, ugye? - kérdem a tarkójára csúsztatva a kezemet, kissé szomorúan.
- Tudod az indokot - morogja, ahogy lejjebb húzom.
- Őszintén gondoltam - motyogom az ajkaira, mire érzem, hogy beszívja a levegőt.
- Nem jó így? - nyög fel rám nézve, ahogy tovább tartja magát felettem.
- Gondold át a helyzetemet - villantok rá egy mosolyt és oldalra lököm, hogy aztán le tudjak menni Trisához. Rám mosolyog, én is rá. Nem sejt semmit. Nem is kell neki. Minden szó nélkül állok oda mellé és kezdek el neki segíteni. Témákat hoz fel, elbeszélgetünk mindenről. Ha el kell, hogy felejtsem Zaynt, akkor az duplán lesz nehéz. Trishát és a többieket is kizárni... felér az öngyilkossággal.


Kukuuucs, remélem tetszeni fog a rész. Ha nem tetszik nektek a story nyugodtan írjátok le, mivel az előzőhöz is nagyon kevés kommentet kaptam, gondolom mert valami szar. Szóval ha van bármi tanácsotok szívesen fogadom.

11 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Elsoo komi:3 A sztori meg mindig fantasztikus bar nem igazan ertem.hogy mit is akar most zoe csinalni..De a reszt mint mindig nagyon jo volt imadtam! <3:)

    VálaszTörlés
  3. Te bolond vagy? Azért szeretlek..
    Azert mert keves a komment az nem azt jelenti hogy szar a sztory hanem azt hogy k*rva jo... és nem tud mindenki irni mert sokk hatás alatt van a rész miatt de ténleg komolyan ez az igazság!!
    Nekem egy bajom van a résszel az pedig az hogy érzem annak nagyon nem lesz jó vége ha Zoe lelép és elfelejti Zaynt remélem meggondolja magát és mégsem léple de amugy igen rohadt jó rész lett!!
    Sok-sok puszi!:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Sziaa!
    Bakker! Egyszerűen csodálatos volt!
    Kèsz vagyok..nincsennek szavak...az agyam offon van...
    Eszméletlenül csùcs csaj vagy!
    Tudom már mondtam..de akkor is...muszaj most is leirnom hiszen ezt sose lehet elegszer irni es mondani...nem évül el...
    Imádom amit alkoszt!

    Na és most jön egy kicsit más:
    Drágám beverted a buksidat?
    Hogy valamo szar lenne a torteneteddel?
    Ugya szar esetleg a menza kaja...a tv musor...vagy épp az akna tartalma...vagy a dolgozatok amiket irok...de Nem a torteneted...
    Ha nem jon sok komment az nem feltetlenul azt jelenti, hogy rossz az amit csinalsz...lehet hogy nehez leirni mit is akarnak mondano vagy ahogy elotte már irta Anna Annau lehet nem jutnak szohoz...
    Nekem rengetegszer van olyan hogy uram atyam annyira jo ertelemben kesz vagyok hogy percekig -vagy olyan is volt hogy felnapig-gondolkodtam mit es hogyan is irjam le amit akarok mert mindig annyi mindent mondanek...es van amikor ...csak annyi jon ki hogy szuper volt...imadtam...van amikor tobbet irok...es mikor fekszem es gondolkodok akkor jut eszrmbe hogy igaz most tobb mindent leirtam...de ezt es ezt kihagytam...szaval ezt teszed Te Velunk/Velem jo ertelemben.
    Egyébkènt a lènyeg, hogy Te szeresd amit csinálsz a többi csak plussz...de itt vagyunk jopáran és csüngünk a részeken :)
    Mert...fenomenálisan lehengerlően elképesztően csodálatosan beszippantò és magával ragadò minden egyes rész! :)

    VálaszTörlés
  5. Teljesenen egyetértek az előttem kommentelőkkel! A rész ismét eszméletlen. Viszont sajnálom, hogy Jade történetének végére értünk, mert imádtam/imádom!! (Most én is azon gondolkozom, mit kéne még írnom :'D)

    VálaszTörlés
  6. És persze Zayn számait hallgattam olvasás közben! 😂
    (Pillowtalk, Like I would, It's you..)♥

    VálaszTörlés
  7. Hogy lenne mar szar? Mindenki imadja a blogod aki olvassa, csodalatos. Kovit❤

    VálaszTörlés
  8. Szia
    Én is szoktam írni a részek alá, csak mostanában lusta vagyok.
    Szóval mindig olvasom de aztán nem írok semmit.

    Nemem nagyon tetszett most is.
    Pont az tetszik hogy most nincs minden rendben, hogy nem forog rendesen minden. Szerintem Uayn megérdemli hogy Zoé"elhagyja" vagy például megcsalja, vagy legyen valami titka. Így legalább izgalmas is lenne.

    VálaszTörlés
  9. Nem mintha így nem lenne izgi.

    Én pl mindig azt szoktam csinálni hogy kb a felénél "abbahagyom" és kitalálok egy szituációt : pl most azt találtam ki hogy beállítanak a Teen Wolfból a szereplők mert hogy vissza kell jönnie mert igazából Zoé egy vérfarkas meg ilyenek.

    VálaszTörlés