2016. február 3., szerda

46. Rész

Kint állok az erkélyen. Egyedül, Zaynnal. A csillagokat figyelem fent, talán így... kicsit betépve még jobb. Talán vele kettesben betépve tökéletes. Látom, hogy állkapcsa megfeszül. Tudom, hogy ideges. Főleg, mivel nem mondtam neki semmit sem arra, hogy szerelmes belém... a gyomrom összerándul a gondolatra. Libabőrös leszek, ahogy az egész levetül előttem újra. Aztán újra... és megint újra.
- Mondd, hogy basszam meg! - kéri halkan, elém állva, mire felpillantok rá.
- Baszd meg - nyögöm ki egyszerűen. Mert, oh, igen! Van mit megbasznia! Szerelmes lenne belém, ki is jelenti, hiszek is neki, tudom, hogy igazat mond és NEM. Nem és nem jövünk össze. Soha. Mert ő... fogalmam sincs, miért. - Miért, Zayn? - kérdem értetlenül, megcsóválva a fejemet.
- Hát ez eléggé összetett. De igazából kibaszottul bejössz. Kinézetre is, meg a személyiséged is. Okos vagy, olvasol. Irodalomból is jó vagy. Bírom, ahogy rám nézel. Meg, ahogy elpirulsz. És a vörös hajad is azt a rohadt. És a zöld szemeid is. Meg, hogy ártatlan vagy, de amúgy meg nem. És türelmes vagy, főleg velem. Megbízok benned, akármiről tudunk beszélni. Soha sem unatkozok melletted és egyszerűen csak minden jobb veled. Én olykor tényleg nem tudom, mit pofázok, de az tuti, hogy akármit megtennék, ha gáz lenne, mert azért remélem, te is tudsz rám annyira számítani, mint én rád és... - dadogva vakargatja a nyakát zavarában, mire végre véget vetek a szenvedésének.
- Miért nem jövünk össze? Nem kell részletezni, miért vagy belém szerelmes - mosolyodom el halványan, ahogy érzem, hogy elpirulok.
- Ohh - rökönyödik meg egy pillanatra. - Inkább a szerelmi vallomást választom - nyögi ki pár másodperc múlva.
- Zayn... nem értelek. Én tényleg nem - rázom meg a fejemet. - Te vagy az első ember, akit nem értek! - mordulok fel mérgesen, mire felnevet és magához húz.
- Nem is kell mindent megértened. Szerintem te azért szeretsz, mert nem értesz - puszil a hajamba.
- Komolyan... - tolom el magamtól szomorúan.
- Majd - sóhajt fel, csak azért is magához húzva.
- Mindig csak majd. Elfelejtesz így élni - csóválom meg a fejemet.
- Miért, most mit csinálok? - kérdi felnevetve.
- Ölelgetsz egy csajt, akibe szerelmes vagy, de nem jössz össze vele, úgy éjjel kettőkor egy tök üres erkélyen, egy idegen városban - motyogom el unottan, mire érzem, ahogy teste rázkódni kezd a röhögéstől.
- Téged ölelgetlek Zoe éjjel kettőkor. Mi ez, ha nem élet? - teszi fel a kérdését a fülembe suttogva, én pedig lehunyom a szemeimet és átölelem a derekát. - Fogy a türelmed? - kérdi meg félve.
- Honnan veszed ezt? - kérdezek vissza értetlenül.
- Figyeltem a szám szövegére, amit anno kaptam - motyogja halkan.
- Már akkor elfogyott, amikor téged dobott be az Omegle - röhögöm el magam, mire látom, hogy óvatos mosolyra húzza a száját. - Egyébként, csak szar. De, ha szerelmes vagy belém, akkor csak eltudod képzelni, milyen érzés lenne, ha elutasítanálak - mondom halkan, majd rávillantok egy apró fintort. - De nem fogy el a türelmem. Szeretlek, ez... - vállaimat megvonom és felsóhajtok - csak megéri. Mindig, mindenhol, bármi.
- Ha tudom, milyen szerelmesnek lenni és... álljunk meg egy kibaszott pillanatra - lép hátrább egyet döbbenten. - Akkor... ez most így burkoltan tudat alatt az volt, hogy... te is... hogy esetleg izé - kérdi idétlenül gesztikulálva a kezeivel.
- Igen, szerelmes vagyok beléd. Igen, utálom ezt a tényt. És igen, megbaszhatom magam, meg az érzéseimet a tiedével együtt, hogy pont te vagy ekkora idióta pöcs - forgatom meg a szememet.
- Az én kis szerelmi vallomásom azt hiszem egy kicsivel kedvesebbre sikerült - csóválja meg a fejét hitetlenkedve, egy visszafogott, de bujkáló mosollyal.
- Édes szerelmi vallomást akarsz? - kérdezem röhögve, míg közelebb lépek hozzá egy vállvonással. - Mibe, hogy soha nem felejted el ezt? - villantok rá egy kihívó mosolyt.
- A szerelmi vallomásod, amit most átvariálsz? - kérdez vissza értetlenül.
- Azt, és hogy nem lesz jobb csókod ennél - mosolyodom el magabiztosan.
- Várj! - állít meg a vállamnál fogva. - Akkor ez most olyan, az életben egyszer még tőled is csók? Csak mert akkor felkészülök, hogy többet nem élem át - röhögi el magát, mire biccentek neki. Szemöldöke felszalad, mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki is fújja.
- Na? - kérdem meg.
- Azt hiszem oké - suttogja halkan, engem nézve. Közvetlenül elé lépek, megfogom a kezeit és a derekamra rakom őket. Átkarolom a nyakát, kezemmel beletúrok a hajába és lejjebb húzom.
- Szerelmes vagyok beléd, Malik - suttogom az ajkaira, közben egyenesen a szemébe nézve. És így is csókolom meg. Míg közben nem hunyom le kivételesen a szemeimet, hanem az övébe nézek. És emiatt ő is képtelen lehunyni a szemeit. Érzem, ahogy a levegő kicsit megakad benne, ahogy megmarkolja a derekamat. Lassan csókolózunk, ráérősen... szerelmesen. És közben végig szemezünk. Pupillája kissé kitágul, ahogy erősebben csókolom meg, bár ő sem fél erősebben csókolni. Szememet lehunyom, mikor alsó ajkát kicsit megharapom, aztán elhúzódom tőle. Mély levegőt veszek és némán tisztázom magammal, hogy talán ez volt a búcsú csókunk későbbre. Mikor ő elmegy majd a sztárvilágba, én meg itt maradok. Mikor az életünk már összeegyeztethetetlen lesz. Magához húzva ott tart és nem mond semmit. Érzem heves szívverését, mégis lassú légzését. Kezeimet megfogja és újra nyaka köré csavarja őket, aztán átöleli a derekamat és felemel. Magához húz, jó szorosan, arcát nyakamba fúrja és nem szólok semmit. Talán ezzel mondja el, hogy sajnál mindent, én pedig azt, hogy nem bánok semmit. A sírhatnék rám tör, semmit nem tudunk a jövőről és mégis annyira tudjuk, mi fog történni. A legjobb dolgok, amik nekünk annyira borzalmasak, hogy ez már oximoronnak számít szerintem. Jó dolgok történnek majd velünk, a lehető legjobbak a jövőre nézve... ha nem ismernénk egymást. Mert emiatt a legrosszabbak. Hogy mi kurvára megismertük egymást, egymásba szerettünk... de minek? Eltolom magamtól egy halvány mosollyal. Fejemet megrázom és felnézek rá. - Csapassuk, nem akarom, hogy nyálas estének maradjon meg a fejedben - villantok rá egy fintort, ahogy megindulok befelé.
- Rohadt nyálas, hogy egy vécében megduglak - lépked mögöttem. Hangja fájdalmasan cseng, nem mintha most annyira érdekelne.
- Nem akarok nyálas lenni, sem kurva. Más értékrended van neked is, meg nekem is - rántom meg a vállamat, ahogy háttal nekifeszülök az ajtónak és így kinyílik az. A mondatom végébe már beleszűrődik a zene.
- Milyen más értékrend? - fordít vissza maga felé, mire elmosolyodom.
- Ha lekapod azt a lányt, te nem úgy fogod fel, hogy ez gond lenne, mert engem szeretsz. Csak azért lesz gond, mert tudod, hogy engem ez érdekel. Engem viszont a hely nem érdekel, csak az ember. Viszont téged érdekel a hely is, mert az emberhez kötöd - hadarom el neki a hangzavarban. A lány, akire az elején rámutattam, most értetlenül méreget engem még mindig.
- Mi? - kérdez vissza értetlenül, kissé felnevetve.
- Lekapnám azt a srácot - mutatok egy random fiúra, mire Zayn szemöldöke felemelkedik kissé értetlenül. - És te ezt leszarnád. Mert neked nem számít egy csók, más értékrend. Érted már?! - kérdezem széttárva a karjaimat.
- Szerinted nem zavarna, ha lekapnál mást? - kérdez vissza, összeráncolt szemöldökkel.
- Hát, nem annyira - vonom meg a vállamat összezavarodva. Oké, lehet téves dolgokat állítottam fel magamban Zaynról? Félre ismertem valakit? Pont Zaynt?!
- Próbáld ki! - húzza maga mellé a srácot mosolyogva, akire nemrég rámutattam.
- Kösz, nem - motyogom fejemet lesütve.
- Haver, lekapnád? - hallom meg Zayn hangját.
- Bocs, mi?! - kérdez vissza kissé feszülten a srác, mire szemöldök felvonva, kérdőn nézek Zaynra.
- Ez most komoly?! - kérdezek rá most már én is.
- Csak kapd le! - mutat rám Zayn kissé mérgesen, én meg megforgatom a szemeimet.
- Bocs, lekapnád? - húzok oda magunkhoz egy szőke hajú lányt, míg Zaynra mutatok.
- A feketét? - kérdi, végig mérve Zaynt.
- Őt - biccentek neki, mire oda is lép Zayn elé. És lekapja. - Badumm... - mondom halkan, ahogy látom, hogy Zayn vissza is csókol. Szép nyelves, nincs kedvem tovább nézni. Unottan megfordulok és lemegyek a lépcsőn. Alig nyomnak agyon páran, megúszom csak két könyökkel a hasamban és csak egy comb tapizással. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy végre odaérek a bárpulthoz.
- Hello, kérhetnék tisztán egy pohár vodkát? - kérdem meg, oda hívva magamhoz a pultos lányt.
- Tisztán? - kérdez vissza, mire biccentek, ő pedig megrántja a vállát. Nem az ő dolga, hogy a vendégek miért és hogyan isszák magukat a sírba.
- Merre van Zayn? Tűzet akarok kérni - lép mellém szájában már egy cigivel Danny.
- Fent keresd, egy szőke lány szájában - mosolyodom el fejemet csóválva. A cigi a pultra esik, megdöbbenve néz rám és szavak nélkül leül mellém. Zsebembe nyúlok és odaadom neki az egyszerű sárga öngyújtómat.
- Inkább mesélj - rázza meg a fejét, ahogy visszatolja elém az öngyújtót.
- Semmi - rántom meg a vállamat, ahogy a lány elém rakja a poharat én megköszönöm neki, aztán forgatni kezdem az ujjaim között. - Oda hívtam egy éppen mellettünk elhaladó lányt és közöltem vele, hogy kapja le. A lány lekapta. Zayn meg visszacsókolt. De komolyan, most először annyira nem is érdekel - emelem felé mosolyogva a poharamat, aztán nagy nehezen lehúzok belőle két kortyot.
- Megkértél egy lányt... hogy lekapja? - néz rám értetlenül, mire csak bólintok.
- Hosszú, de ja - vonom meg a vállamat.
- Hülye vagy, Zoe? Szenvedni akarsz? Nincs elég fájdalom az életedben, vagy mi? Szívesen sípcsonton rúglak, ha azon múlik - tárja szét a karjait értetlenül.
- Nem, most egész jól megvagyok a napi fájdalomadagommal, de holnap szólok - nevetek rá, ahogy szememet megforgatom.
- Szóval, visszacsókolt a csajnak? - sóhajt fel, megdörzsölve tarkóját.
- Ja. A srác, akit ő húzott oda, hogy kapjon le engem, szerintem túlságosan megijedt, ahogy Zayn szorította a vállát - mélázok el magam elé meredve. Aztán úgy vagyok vele, hogy mindegy is és ismét beleiszok a poharamba. Lehet csak nem jöttem be a srácnak, meglepő lenne...
- Odahúzott egy srácot, hogy lekapjon téged?! - emeli fel a hangját Danny, most már székestül is felém fordulva, mire elnevetem magam.
- Ja, mert mondtam, hogy neki egy csók nem jelent semmit. Mert ő úgy van vele, hogy engem szeret. Neki max az szar, hogy nekem nem esik jól, mert más az értékrendem - csóválom meg a fejemet, ahogy hajamba túrok.
- Zoe... e...
- Tudom - legyintem le. Bár nem tudom, mit is akart mondani. Talán, hogy Zayn nem így gondolja, mert ezt már tudom. Mást pedig nem akarok most megtudni.
- Szerelmes beléd - hadarja el gyorsan, mire kiiszom a poharam alját is.
- Igen, tudom. Megbeszéltük, miközben kihasználtuk a fiúvécé ürességét - villantok rá egy mosolyt. - Sőt, az erkélyen közöltem vele, hogy én is belé. Azt hiszem, tudok mindent - kacsintok rá nevetve, ő meg ledermedve rám néz.
- Felmegyek érte - áll fel rögtön, de én csak nekidobom az öngyújtómat, ahogy megindulok a tömeg felé.
- Hagyd, ő úgyis lejön értem - nevetek rá és belevetem magam a tömegbe. Lassan sétálok végig, keresek valakit. Nem, most nem Zaynt. Csak valakit, akivel eltáncolgatok egy kicsit. A zene megváltozik, szemeimet pedig behunyom az ismerős számra. Fogalmam sincs, hogy még mindig be vagyok-e tépve... vagy csak a vodka üt éppen be ennyire.
- Hello - lép elém egy srác, mire feltekintek rá.
- Hello - mosolyodom el, oldalra döntve a fejemet.
- Nahát, valaki betépett - nevet rám, ahogy magához húz és mozgatni kezdi a csípőmet. Remek... szóval látszik a szemeimen.
- Talán - egyezek bele, ahogy kezeimet nyaka köré csavarom és hagyom, hogy a kivételesen nem durva ütemre mozgatni kezdje a csípőmet. Keze végigsimít oldalamon és a melltartóm pántján is. Mond valamit, de valahogy nem értem. Mintha csak motyogna, vagy a szavak maguktól összemosódtak volna. Pár pillanat és már a hely egyik falának simul a hátam. És szemezhetek egy sráccal, akinek még a nevét sem tudom. Elmosolyodom barna haját és szemeit nézve. Amúgy, nem rossz csávó. Szerintem Adam lehet... olyan Adam feje van. Tuti Adamnek hívják, vagy Franknek! Kezeivel megfogja a csípőmet, nekem dől és érzem ajkát a nyakamon. Telitalálat, ha tudná, hogy mennyire érzékeny vagyok a nyakamra... Szemeimet becsukom, kezemet továbblógatom testem mellett és hagyom, hogy apró puszikat adjon a nyakamra. Túl aprókat. Szinte nem is érzem őket. Zayn legalább normálisan csinálja. Felsóhajtok unalmamban, bár ahogy érzem, ő ezt annak vette, hogy élvezem. Hát én nem leszek bunkó, nem fogom neki megmondani, hogy szar, amit csinál. Majd egyszer, a csaja, az biztosan. Elhúzódik a nyakamtól és szemeimbe néz. Most le fog kapni... és még három számot sem táncoltunk végig. Kettő és fél szám... Hmm, az körülbelül negyed órás ismeretség, beleszámítva az apró csevejt, a nyakam puszilgatását és most a szemezést. Addig néz a szemeimbe, hogy már attól félek, lefagyott a srác. Tarthatunk így már húsz percnél is akár, mit kell ennyi ideig szemezni egy idegennel? Ha meg akar csókolni, hát csókoljon meg, de ne itt baszakodjon... Oh, te jó ég! Szemöldököm felvonom, mire elmosolyodik, én meg oldalra döntöm a fejem és unalmamban sóhajtok egyet ismét. És végre közelebb hajol. Úgy tűnik szereti, ha egy csaj unatkozik vele. Biztos ez indítja be... Aztán ajkai már majdnem az enyémekhez érnek és rájövök, hogy nekem ő lenne a harmadik, akivel csókolózom. Valami idegen. És talán a fű, vagy a pia... vagy Zayn. De ellazulok és hirtelen nem érdekel. Apró puszit nyom az ajkaimra, én viszont most nem semmilyen puszikat akarok. Csak egy csókot... Tarkójához nyúlok és jobban magamhoz húzom az üvöltő zenében. Nyelvem áttör szájába, ez már szinte olyan, mintha én kapnám le. Érzem, hogy meglepődik és kis híján elmosolyodom. Egy srác ennyire esetlen, mikor ő hozott engem ide... nyilvánvaló okkal. De végül visszacsókol. Lazán, semmi nincs benne. Nem lassú és felemelő, nem vad, hogy a szívem kiugorjon... csak egy csók. Semmi extra. Csalódottan ejtem le kezeimet magam mellé, de a srác tovább csókol. Én meg igyekszem kissé eldurvítani, hátha kivált belőlem egy kis érzést.
- Beszélhetünk? - kérdezi meg mellettünk egy halk hang, mire a srác hátrább lép tőlem automatikusan. Én pedig elfintorodóm, automatikusan. Ez szar volt.
- Persze - mondom Zayn felé fordulva. A srácra néz és végigméri.
- Kopj le! - int neki és most Zayn áll elém. És már most jobban élvezem ezt.
- Mielőtt akármit is mondanál - intem le egy kézmozdulattal. - Milyen, mikor te csókolózol mással? Mert ez kurva szar volt - nevetem el magamat, fejemet megrázva.
- Pedig eléggé benne voltatok - néz rám értetlenül, de csak megrántom a vállamat.
- Nem volt semmilyen. Nem lazultam el, nem húzott fel, semmit nem éreztem. Csak a nyálát - fintorodom el, mire elneveti magát és tenyereibe temeti az arcát előttem. - Hogy-hogy otthagytad a szőkét? Ti is egészen benne voltatok - döntöm oldalra a fejemet egy mosollyal.
- Csak a nyálát éreztem - rántja meg a vállát egy vigyorral, míg kezei közé fogja az arcomat.
- Sajnállak, tiszta undi - ráz ki a hideg, ahogy a srácra gondolok, meg az érzésre.
- Zavart - néz rám egy fáradt fintorral. Szemei nem úgy csillognak, mint eddig. Véreres és sokkal laposabban pislog.
- Hogy lekapott valaki engem. De téged a csaj? - mosolyodom el.
- Téged zavart - hajtja le a fejét, én pedig felsóhajtok.
- Szerelmes vagy belém, vagy mi a fasz és lazán letudsz kapni akárkit - nevetek fel a saját faszságunkon.
- Ez rád is igaz - suttogja az ajkaimra.
- Bírom benned, hogy más vagy, de olykor annyira utállak emiatt - hunyom le a szemeimet.
- De még mindig velem a legjobb csókolózni - kuncog fel egy apró puszit nyomva ajkaimra. És igaza van, ez már most jobb.
- Ez rád is igaz - mosolyodom el továbbra is lehunyt szemekkel.
- Veled a legjobb, nem is tagadom - suttogja ajkaimra. Megmarkolom a pólóját és magamhoz húzom jobban. És most ő csókol meg a falnál. És annyival jobb. És annyira nem érdekel az a szőke lány. Talán kezdek olyan lenni, mint Zayn. Egy csók nem jelent semmit, mert tudom, hogy ő engem szeret, én meg őt. - Talán tényleg nem számít a hely - neveti el magát, ahogy elhúzódik egy kicsit.
- Talán tényleg annyi számít, hogy szeretsz - válaszolok neki halkan. Annyira halkan, hogy egy pillanatig azt hiszem, meg kell majd ismételnem saját magamat. De abból, ahogy felemeli a fejemet az államnál fogva, valahogy tudom, hogy jól hallotta.
- Minden bizonnyal, talán - mosolyodik el halványan. Hajamat hátra tűri, ki az arcomból. Szememet lehunyom és ez elég ahhoz, hogy átsuhanjon rajtam minden. Ahogy látom magunkat később, ugyan így...
- Mindig ilyenek leszünk - motyogom halkan, felnézve rá.
- Hogy érted? - kérdi értetlenül.
- Egy buli kellős közepén, részegen, azután, hogy ott hagytunk másokat. Mindig ez lesz - vonom meg a vállamat felnézve rá.
- Hogy kizárva mindent a falhoz szorítalak és megcsókollak? - kérdi elnevetve magát. - Nekem tetszik - dönti a homlokát az enyémnek.
- Kár, hogy riporterek száza fényképezné azt már le - nevetek rá, mire elmosolyodik és fejét megrázza.
- És én azt is le fogom szarni - villant rám egy féloldalas mosolyt, mire elnevetem magam és magamhoz húzom a tarkójánál fogva. Legyen úgy...


Kukucs! Remélem tetszik ez a rész is. Ne legyetek lusták komiban egy kis véleményt hagyni vagy pipálni esetleg. Tessék feliratkozni!:3 Imádás van! <3

7 megjegyzés:

  1. Annyira de annyira jo!!!
    Tökéletes!!
    Imádom !
    Te vagy a legjobb!

    VálaszTörlés
  2. Istenem, de fejbe vágnám ilyenkor mindkettőt. :D
    De nem.
    Mert olyan édesek<3
    Amúgy, meg kell dicsérjelek, te egyre jobban írsz.:D
    Sokat fejlőttél a másik blogod kezdete óta.;)
    Imádás van<3

    VálaszTörlés
  3. Istenem annyira jooo!Imadom olvasni!!!♥♡

    VálaszTörlés
  4. Hiper szuper jó kövi

    VálaszTörlés
  5. nagyon de nagyon jó imádlak mikor lesz következő????!!!!

    VálaszTörlés
  6. Frenetikus volt!
    Annyira 'idiotak mindketten' persze ertem a miertjet a dolognak..de akkor is..

    VálaszTörlés