44. Rész

- Te dobtál, nem én! - hallok meg félálomban egy eléggé rikácsolós hangot. - Persze, folytasd csak! - röhög fel Po. Még jó, hogy a hangját felismerem legalább hajnalok hajnalán is. Nyögve bújok Zaynhoz, ő meg nevetve puszil bele hajamba.

- Mióta megy ez? - kérdezem rekedtes hangon, ahogy a hátamra fekszem és megdörzsölöm szemeimet.

- Nagyjából fél órája - kuncog fel, ahogy nyakamba puszil.

- Senki nem osztotta még le? - kérdezem értetlenül, azért mégiscsak elmosolyodva tette miatt.

- A te házad - villant rám egy mosolyt, mire nyögve kimászok az ágyból. - Húzd lejjebb a pólód! - szól utánam halkan. Nevetve teszek eleget kérésének, mire felmordul. - Inkább feljebb... tudod mit?! Öltözz fel! - röhög rám, ahogy így a vállaim lesznek kint.

- Az én házam - fordulok hátra egy pillanatra, hogy rámosolyogjak és már ki is rontok a szobából.

- Még, hogy én?! - hördül fel pont akkor Po.

- Még, hogy aludni ebben a házban?! - kérdezem tőle ugyan úgy, ő viszont csak tenyerét mutatja felém.

- Oh, nem-nem! Ha ez... - eddig jut, mivel kikapom a kezéből a telefont és kilépkedem a nappaliba, ahol a srácok alszanak. Vagy legalábbis próbálnak. Igazából fojtogatják magukat pár párnával, de ez alvás! Nem igaz?!

- Na mi a hézag életem? - szólók bele mosolyogva, mire a telefonban néma csend lesz pár pillanatig és csak a szuszogást lehet hallani.

- Jó lenne, ha rászólnál a kurva barátnődre, hogy ne merjen kezet emelni a csajomra, mert még a végén megtalálom...

- Fejezd csak be a mondatod és ígérem, hogy kiásatom veled a sírodat, a szélére állítalak és fejbe lőlek - hadarom el neki fintorogva. Elegem van Adamből. Hogy lehet Po szerelmes egy ilyen alakba?! Megalázza, semmibe veszi és még verte is. Remek pasi...

- Kinek hiszed te magadat? - kérdi felröhögve.

- Te kinek hiszel engem? Állítsd le magad, szedj össze másik kurvát! Po-t pedig ignoráld, amíg szépen kérem. A tűréshatáromat akkor lépted át, amikor megtudtam, hogy megütötted valaha is. Örülj, amíg van farkad, mert Po miatt van még. Egy rossz mozdulatod van, és költözhetsz az országból is akár - rendezem le őt... másodjára. Egyszer tartottam neki ilyen előadást, mikor megütötte Po-t. És most. Ő kinyom engem, én meg odadobom a telefont Po-nak. - Alszom! - szólók hátra és becsapom magam mögött az ajtót. Zayn mellé mászok, aki fejét a párnába fúrva tartja. Hátára fekszem és egyszerűen lehunyom a szemeimet. Élvezem a bőre melegét, ahogy érzem, hogy lélegzik, és csak úgy imádom őt.

- Ha gondolod, mondd a címét, megverem - morogja a párnába.

- Áh, nem kell - kuncogok fel puszit nyomva gerincére.

- Ugye emlékszel, hogy ez a negyedik nap? - kérdi halkan, mire nyakába nyomok egy puszit. Persze, hogy emlékszem, hogy innentől kezdve még három nap és ennyi volt megint egy csomó időre.

- Nehéz nem elfelejteni - motyogom neki lassan, míg megharapom a fülét és kissé meghúzom.

- Léptünk boltba, vagy mi a fasz! - ordít be nekünk Danny.

- Mindannyian? - kérdi visszakiáltva neki Zayn, ahogy a könyökeire támaszkodik és az ajtó felé fordul. Meg se kottyan neki, hogy én a hátán szét vagyok terülve.

- Ja, szabad a szex! - röhög fel Ant, mire csattanás hangja a válasz rá. Elröhögöm magam, aztán a bejárati ajtó becsapódik, Zayn meg visszadől a párnára.

- Úgy két óránk van - mondom neki felkuncogva. Ő a hátára fordul, emiatt én lesek róla, de rögtön vissza is húz magára.

- Hogy-hogy két óránk? - kérdi értetlenül. - A belvárosban vagyunk - mondja kissé félve, hátha ordítani kezdek. Mintha ordítanék amiatt mert nem ért valamit...

- Po nem tudja, hogy nyílt itt bolt, szóval abba megy, amelyiket ismeri. Ott viszont sokan vannak fesztivál idején - mosolyodom el, ahogy állára nyomok egy puszit.

- Te jó ég, most flörtöltél velem?! - röhög rám, mire szememet megforgatom.

- Hogy te mekkora egy pöcs vagy! - rázom meg a fejemet, míg lemászok róla és kilépkedem az üres nappaliba. Ami így most olyan fura. Felveszem a cigis dobozát és kilejtek a hátsó kertbe. Ajkaim közé szorítok egy szálat, és a dobozból kiveszem a cigik mellé rakott öngyújtót is. Másodjára sikerül is meggyújtanom és végre szívhatok egy slukkot. Az ajtótól nem messze állok meg, a fal mellett. Vagyis inkább a sarok mellett. Szeretem ezt a részt, ide legalább nem lát senki, vagyis csak ha kijönnek az erkélyajtón. Sokszor jöttem ki ide olvasni, anyámék meg kereshettek vagy egy órát. Persze, hogy egy idő után rutinosan itt néztek meg, de azért egy darabig jó kis hely volt ez.

- Mi van hisztikirálynő? - röhög rám Zayn, ahogy kilép az ajtón.

- Hisztikirálynő? Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom? - kérdezem unottan, ahogy beleszívok a cigimbe.

- Igazad van, ez már hisztis picsa inkább - bólogat komoran, ahogy elveszi tőlem a cigijét. Elröhögöm magam és fejemet megrázom, majd fintorogva kifújom a füstöt.

 - Te pöcs - nyögöm ki egyszerűen, mire féloldalas mosollyal rám néz, én meg csak nézem, hogy tódul ki száján a füst. Körbe fordul, ismét beleszív a cigijébe, aztán megindul felém. Én meg hátrább. Ha már pöcs, akkor ne higgye, hogy mindent szabad neki! Mosolyog, semmi feszültség nincs az arcán. Összerezzenek, ahogy hátam a falnak ütődik, lévén, hogy én sem tudok átmenni a falon. Győztes mosollyal teszi meg felém az utolsó lépést, ami miatt már ő szorít a falhoz a testével. Amolyan Malikos lazasággal. Azt hiszem, a világ elpusztult volna, ha neki lány testvérei helyett csak fiúk lennének. Az univerzum rendje felbomlott volna. Majd emlékeztetnem kell magam, hogy hálát adjak Trishának és Yasernek, amiért csak egy fiuk van. Aztán lecseszni őket, hogy az is Zayn.

- Pöcs? - kérdi halkan, felemelve az államat. Arcomat kirántom a kezéből. Oldalra fordulok és beleszívok a cigibe, ahelyett, hogy a szemébe néznék.

- Igen - mondom határozottan, ahogy visszanézek a szemébe.

- Picsa - röhögi el magát, míg beleszív az ő cigijébe és maga mellé engedi azt. Szabad kezével viszont a csípőmet megfogva húz jobban magához és lehajol hozzám. Ajkait enyémeken pihenteti, nem csókol meg. Érzem, hogy mosolyog. Én meg ott állok, mint egy szerencsétlen, de nem török meg. Most nem. Semmi jogom a hisztire, sőt! Nem is hisztizek. De valahogy mégis tetszik ez a szitu. Kezemmel végigsimítok nyakának ívén, állkapcsán, majd alsó ajkán és egyenesen a szemébe mosolygok. - Soha nem fogok nyerni, ugye? - kérdi felmordulva, mikor végre elszakad nála a cérna és megcsókol. Érzem, hogy keze mozdul, aztán az én cigimet is kitépi a kezemből és tippem szerint arrébb dobhatja. Mind két kezével a csípőmet a falnak szorítja, esélyem sincs mozogni. Na, nem mintha most nagyon kellene. Nyelve erősen simít végig enyémen, ajka olyan puhának tűnik. Keze fenekemre csúszik, én pedig jobban összeszorítom szemeimet. Szuszogva húzódik el tőlem és tér át vállamra. Érzem, ahogy puszikat nyom a bőrömre, miközben a pólót kicsit félrehúzza. Ujját beakasztja bugyim szegélyébe, én pedig beletúrok a hajába. Újra megcsókol, ahogy keze az anyag alá siklik. Kissé meghúzom a haját, ahogy a levegő megreked bennem. Épp, hogy csak egy pillanatra. Érzem, hogy elmosolyodik és elhúzódik tőlem.

- Ilyesmire gondoltál a szabad két órában? - kérdi a szemeimbe nézve, nem is zavartatva magát. Viszont én nem tudok elkövetkeztetni a kezeitől, a helyzettől és a tevékenységtől.

- Tévézésre - vágom rá, bár saját magamnak sem tűnik túl jó válasznak, ő meg egyenesen felröhög.

- Tévézésre? - kérdez vissza szemtelenül, míg a bugyimat lejjebb tolja lábaimon. Szemeimet lehunyva bólintok és fejemet mellkasának döntve hagyom inkább. Érzem, hogy keze hajamba túr és hátra húzza a fejemet. - Szeretem, ha rám nézel - suttogja halkan, a számra. Megcsókolom, ha már itt van. Ujjai épp, hogy gyorsabbak lesznek és ennyi elég nekem, hogy tudjam, ő sem kicsit indult be. Kezem a gatyája alá csúszik, mire csókunk túl vad lesz ahhoz, hogy továbbra is csóknak hívhassam. Két kézzel tolóm le a gatyáját, ameddig tudom, majd alsógatyáját is. - Ugorj! - hadarja gyorsan, míg megszakítja a csókot. Én ugrom, ő magához szorít és már újra lekap. Én viszont abba hagyom, mert, mikor ő belém csusszan... másra biztosan képtelen vagyok figyelni. Hallom, hogy visszafogja magát, de így is felmordul. Fenekemre teszi a kezét és lassan kezd bennem mozogni. Hajába túrok egyik kezemmel, másikat pedig a mellkasán tartom.

- A kertben vagyunk - emlékeztetem szuszogva, ahogy meghallom pár ember röhögését.

- Belátnak? - kérdi felhördülve, mire fejemet megrázom. - Zavar? - kérdez újra, mire ismét csak a fejemet rázom meg, ő pedig felnevet. Kezével jobban megtart és besétál velem a nappaliba. Ledől a fotelba, abba, amiben mindig ülünk. A karfára ültet, ő pedig feláll és a szobába siet. Értetlenül ülök ott, kissé csapzottan, mire látom, hogy már siet is ki, óvszerrel... legalább valaki gondolkodik. Vissza ül a kanapéba és magához húzva megcsókol. És a kényelmetlen érzés már el is tűnik. Tudja, mire van szükségem, és imádom ezt benne. - Fordulj meg - kéri halkan, mire ismét kissé feszülten, de megteszem neki. Egyik kezével a csípőmet húzza maga felé, ahogy magára akar ültetni. A karfán támaszkodom meg és alsó ajkamba harapok, ahogy belém vezeti magát. Teljesen ráülök, neki háttal és várok egy kicsit. Mert ez most ismét annyira szokatlan. Vele minden egyes alkalom szokatlan. Pólómat megfogja és lehúzza rólam. Nemtörődöm módon dobja arrébb, majd fogja meg a csípőmet és kezd el magán mozgatni. Ha úgy vesszük, már másodjára lovagolom meg... Csípőmmel körzők egyet és fenekemet jobban kinyomom, mire ujjai annyira a csípőmbe mélyednek, hogy felszisszenek. Kezei feljebb csúsznak csípőmről. Egészen a derekamra, majd a hasamra, onnan a mellemen is végig simít, majd hátra húzva a gerincem mentén simít végig, én pedig minden alkalommal a kezébe simulok. Magamtól kezdek mozogni rajta, nem a leglassabb tempómban. Hajamat hátra dobom, mire érzem, hogy beletúr, és kissé hátra húzza a testemet a fejemmel együtt. Felsóhajtok az érzésre, ahogy most ő is mozogni kezd egy kicsit. Míg kezével ugyan úgy a hajamba túrva tart, addig a másikkal érzem, hogy hasamon simít végig lefele. Aztán keze célt ér és dörzsölni kezd. Én pedig csak sóhajtozok kínomban. A póz nem túl kényelmes, vele mégis valahogy izgatóbb. De, hogy egyszerre ennyi érzés legyen az az én testemnek is sok. Szapora légzésemet még irányítani sem tudom. És nem bírom tartani magamat, a torkomból, valahonnan mélyről pedig feltör belőlem egy nyögés az orgazmust kísérve. Mozog még bennem, ez pedig csak elnyújt mindent. Érzem, hogy kissé jobban megszorítja a hajamat, én pedig a karfát. Leemel magáról, egy kissé kipirult mosollyal köszönt, mikor ránézek. - Tudod, valahogy mindig élvezem minden e... - szava elakad, ahogy könnyedén kapom le róla az óvszert és kezdem el őt szopni.

- Mit élvezel mindig? - kérdem felpillantva rá, ahogy egy pillanatra kezemmel veszem át, majd újra számat használom, látva az jobban fekszik neki is.

- Mit nem? - kérdi felnyögve, ahogy hajamba túrva, kissé lejjebb nyomja a fejemet. Szemeimet becsukom, mikor túl mélyre szalad, de annyira nem rossz, hogy ne tudnám érte elviselni. Felnézek rá, egyenesen a szemeibe, ha már azt mondta, hogy szereti, mikor nézem. Hajamat kisöpri az arcomból, én pedig fogammal épp hogy egy kicsit végig karcolom az egész hosszát. Szemeit lehunyva felmordul és érzem, hogy jobban megtépi a hajamat. Ahogy fejem mozog, nyelvemmel úgy kezdek játszani rajta, még közben is. Kicsit megszívom a végét és szemeimet lehunyom, ahogy hajamat az eddigieknél is erősebben tépi meg. Hallom a mély hangját, és érzem, ahogy elmegy... a számba. Megvárom, míg lecseng neki, nem akarom, hogy rossz orgazmusa legyen pont velem. Aztán az utam már a fürdőbe is vezet, kiköpni. Azt hiszem most először, zavartalanul lépkedem vissza hozzá, míg hajamba túrva hátra dobom a vörös tincseket. Fáradt mosollyal néz rám, én pedig az ölébe ülök. Egyszerre hajolunk oda, abba sem vagyok biztos, hogy most akkor ő, vagy én csókolta meg a másikat. De ahogy végigsimít arcomon, és megérzem nyelvét, azt hiszem már nem is érdekel. Kezemet mellkasára rakom, érzem még a heves szívverését és akkor is jó érzés ez az egész. Vele... minden. - Ha így csókolsz tovább, akkor fel sem kell öltöznöd - morogja az ajkaimra, ahogy elhúzódik tőlem.

- Mi van, ha fel sem akarok? - kérdezem nevetve, mire egy féloldalas mosollyal rám pillant.

- Bezárom kulccsal az ajtót, ha gondolod - néz végig rajtam, ahogy ölébe húz, én pedig csípője mellett támasztom meg magam. Ideális lenne a póz egy újabb körre.

- Gondolom - motyogom a nyakára, ahogy kezemmel végig simítok hasán. Telefon csörgés, mire felnézek rá, és látom, hogy ő telefonál.

- Nem tudtok este jönni, és te nem tudnál felhívni, mikor megindulnátok haza fele? - kérdi elhadarva Zayn, ahogy szabad kezével csupasz hátamon simít végig.

- Miért? - hallom meg Danny értetlen hangját. Megharapom Zayn kulcscsontját, aztán megszívom az ott pirosló bőrt is. Ajakit összepréselve fogja vissza magát, mire felkuncogok.

- Zoe - morogja halkan, ahogy ujjaim hozzáérnek a félig lankadt tagjához. Nem tudom, hogy ez most a magyarázat-e, vagy éppen rám szólna.

- Haver, ne haragudj, de Po tiszta ideg. Én ezt a csajt nem tudom leállítani. Kicsit több, mint negyed óra és ott vagyunk - hadarja el a telefonba Danny.

- Picsába - sóhajt fel Zayn, magához húzva. - Oké, azért kösz - mondja kissé mérgesen, aztán kinyomja és oldalra dobja a telót.

- Bocsi - mondom nyakamhoz nyúlva zavaromban. - Ha Po nem... - fejét megrázza és tarkómnál fogva magához húz. Keményen csókol meg, talán a dühét akarja így levezetni. Mondjuk nem bánom, ha rajtam. Csípőmmel kissé előre mozdulok, ő pedig megtépi ajkaimat.

- Negyed óra erre nem elég, Zoe - hadarja el, míg nyel egy nagyot.

- Negyed óra sok is lehet, nem? - kérdezem felkuncogva. Ő felemel, és fél perc múlva már a kanapén találom magam háttal.

- Ránk fognak nyitni - suttogja a nyakamba ahogy gyorsan magára görget egy újabb óvszert és mozogni kezd bennem.

- Takarsz, nem? - kérdezem felnyögve mire a fülembe röhög.

- Mióta is kezdeményezel te ennyi szexet? - kérdezi megtámaszkodva a fejem mellett.

- Emlékeztetnélek, hogy négy napja nem vagyok szűz - mondom neki, kissé szuszogva, kissé megakadva, de legalább sikeresen.

- Nem ezért kéne félénknek lenned? - kérdi meg gyorsan, mire elmosolyodom.

- Veled? - kérdezek vissza, mire lök rajtam egy nagyobbat, én pedig a fülébe nyögök.

- Komolyan, ránk fognak nyitni - sziszegi lehunyva a szemeit, míg tempója is lassul.

- Akkor legyél gyorsabb - vetem fel neki az ötletet, mire megrázza a fejét.

- Nem szeretek veled gyors lenni - magyarázza meg, mire hajába túrva közelebb húzom magamhoz.

- Még nem is voltál. Mi van, ha gyorsan szeretem? Tudatlanul halnék meg - szuszogom el neki, mire érzem, hogy visszatart egy feltörni vágyó nevetést. Vagy talán csak a nyögés rontja el neki. Lábaimat csípőjére fonom és ő tényleg gyorsabb lesz. Fejemet hátra vetem és most nem érdekel, mennyire vagyok hangos, vagy sem. A lökései gyorsak és mélyek, és egyszerűen csak túl jók, túl vadak. Kezeim hátára siklanak. Lábaimmal néha ösztönzöm egy-egy mélyebb lökésre. Körmöm végig szalad a hátán, ő felmordul, én bocsánatot kérnék, de képtelen vagyok rá most. Megcsókol, gyorsan. Nem is igazi csók, csak néha-néha hagyjuk nyelveinknek, hogy találkozzanak, mikor éppen nem szenvedünk levegőhiányban. Aztán egy lökése talán túl mélyre sikerül, mert ez az érzés szerintem nem normális. Azt hiszem az első kérése, még anno az osztálykirándulásomról most teljesült. Mert, hogy visszafogni magam nem tudom. Érzem, ahogy kezem tehetetlenül siklik végig a hátán újra, hallom, hogy én sikkantok fel. Érzem azt a földöntúli dolgot, de ez annyira jó, hogy szinte elviselhetetlen. Vagy talán fáj és ezért annyira jó. Mellkasom megemelkedik, érzem, hogy rászorítok és, hogy ő megremeg bennem. Egy pillanatra elhiszem... sőt tudom, hogy csak ő meg én van. Hogy minden mi vagyunk és, hogy a semmi is mi vagyunk. Egy röpke pillanatra, mikor minden több és minden semmi egyszerre. Amikor az ember tudja, hogy az, akivel van... Ő. Mert nem lehet jobban leírni, csak, hogy Ő. Aki nélkül meghalsz, akivel lenned kell. Talán ezt hívják extázisnak. Aztán lassan visszatérek az eredeti világunkban, ahol vagyunk mi, és a többiek. Ahol van szintén minden és semmi, csak talán mi nem vagyunk a része. A barna szemeibe nézek, a csapzott hajára, az elnyílt ajkaira, ahogy liheg. A kissé megremegő kezeire. Aztán elmosolyodik, úgy, hogy lehunyja a szemeit és rám feküdve magához ölel. A szívverése érzem, hogy ugyan olyan gyors, mint az enyém. Érzem perzselően meleg leheletét a nyakamban, aztán eszembe jut, hogy a srácok mindjárt itt vannak. - Fel kéne öltöznünk - említem meg neki kissé rekedtesen.

- Ha így sikítasz és vonaglasz alattam, csak gyorsan vagyok hajlandó csinálni - dörmögi a fülembe szemtelenül, nem is törődve azzal, hogy a srácok haza fognak érni.

- Zavarba fogok jönni - motyogom már most zavarban.

- Pedig igaz - tolja fel magát felettem fekvőtámasz pózba.

- Jó-jó! Öltözzünk - kezdem el őt sürgetni, mire mellém gurul, így én feltudok pattanni és besietni a szobánkba. Magamra kapok egy bugyit, rövid nacit, melltartót és még pólót is sikerül sietősen magamra erőszakolnom. Mire kilibbenek a szobából, addigra Zayn is eljut addig, hogy felálljon és felém igyekezzen, be a szobába.

- Összeszeded a ruhákat? - kérdezi a szemeimbe nézve, mire igyekszem elrejteni féloldalas mosolyomat. Arcából ítélve nem megy, de azért bólintok neki. Kilépek az erkélyre, felveszem az ő gatyáit, és az én bugyimat, a nappaliban pedig a pólómat. Lazán szórom őket a szobánkba, addigra pedig már ő is ott áll előttem gatyában. Póló nélkül, szokásosan. - Szóval, meg kell beszélnünk valamit - húz oda magához a derekamnál fogva. Számat rágcsálva nézek fel rá, mire ő a szemem helyett az ajkaimon kalandozik el egy sort.

- Mit? - kérdezem meg, emlékeztetve őt, hogy nem smárolni, hanem beszélni húzott magához.

- Hogyha ilyeneket tudsz produkálni, akkor minden alkalommal produkálhatnál ilyen hangokat. Tudod, valahogy jobban beindít - mélázik el egy szemtelen mosollyal és tekintettel.

- Ezekért tenni is kell, Malik - hördülök fel, mire rám néz a világ legszexibb féloldalas mosolyával.

- Touché - nevet rám. - De, ha teszek érte, berekedsz holnapra - suttogja a fülembe.

- Szerinted olyan könnyen menne? - kérdezem hátrább hajolva. Nem válaszol, csak lekap. Minden finomkodás nélkül. Egyik keze pólóm alatt megtalálja melltartómat, másik pedig fenekemet, ahogy magához szorít. Kényszert érzek megnézni az órát, és ha kell, új rekordot felállítani. Én nem tudom, mit tud ő, vagy mi van velem, de két másodperc is néha túlzás, ha arról van szó, hogy ő mennyi idő alatt képes beindítani, vagy rávenni bármi mocskos dologra. Kezeim megtalálják haját, jobban odanyomom magamat hozzá, míg hajába túrok. Fordul velem egyet és máris a falnak szegez. Alsó ajkamat megtépi, míg mellemet megszorítja. Emiatt pedig én újra megcsókolom... vagy inkább lesmárolom. Ugyan ebben a vad és szégyentelen stílusban. Keze, ami eddig fenekemet markolta, most gatyán keresztül kezd dörzsölni, én pedig kezdem megkérdőjelezni, hogy létezik-e, hogy két ilyen orgazmus után is betudjak nedvesedni. Aztán realizálom, hogy Zayn az, aki előttem áll, és már nem is olyan megválaszolatlan ez a kérdés. Az ajtó kicsapódik, ő pedig ezzel együtt el is húzódik tőlem.

- Szerintem könnyen menne - suttogja az ajkaimra, én pedig megsemmisülten bólintok párat.

- Csá! - ordítja el magát Danny, és szerintem ezt szánja figyelmeztetésnek. Nekünk... azért ez édes tőle.

- Szeretlek - mosolyog rám fáradtan, míg most lágy puszit nyom számra. És ennyi vadság után ez abszurdnak tűnik. Kisétál az ajtón, én meg még mindig kissé döbbenten, gondolatban egész máshol járva kimegyek utána.

- Na mizu baba? - kérdezi Po, ahogy a szatyrokat kezdi kipakolni.

- Semmi extra - rántom meg a vállamat a hajamba túrva, megindulva vele kifelé.

- Wohoo! - ordít fel Ant röhögve, mire a társaság többi tagja fütyülni kezd.

- Semmi extra? Te így hívod? - néz rám Po egy perverz vigyorral, mikor meglátjuk Zaynt, aki a tükörbe próbálja értetlenül megszemlélni a füttykoncertjének okát. És én előbb látom meg, mint ő, azt a rengeteg vöröslő karmolásnyomot a hátán, ami talán árulkodó... talán. Pár csík még vérzik is enyhén...

- Öhh... - mondom zavartan ismét a hajamba túrva, míg érzem, hogy elpirulok.

- Tíz? - kérdi Xavier egy mosollyal.

- Tíz - röhögök fel lelegyintve őt.

- Ahány karmolás van a hátamon - hördül fel Zayn röhögve. Uriel az, aki rögtön számolni kezdi őket.

- Van egy fél is, azt is számoljam? - kérdi röhögve.

- Na mennyi? - kérdi Danny fejét csóválva.

- Tizenkettő és fél - hirdeti ki az eredményt, mire én eltakarom az arcomat és csak nevetek.

- Egyet ért az eredménnyel, tisztelt uram? - kérdi Ant hivatalos stílusban Zayntól.

- Megóvom! Ez túl kevés pontszám a tízes skálán - csóválja meg a fejét, mire a többiek csak tovább röhögnek. Po megcsóválja a fejét, de azért rám mosolyog. Zayn magára kap egy pólót, aztán az ölébe húz a fotelben.

- Remélem arra gondolsz ezentúl, hogy ebben a fotelban mi volt, és, hogy azon a kanapén milyen volt - suttogja a fülembe, míg a mocskos poénok repkednek körülöttünk. Már kezdek hozzá szokni, hogy akárhányszor csinálunk valami Zaynnal, arról a srácok véletlenül tudomást szereznek, vagy kitalálják. Aztán ránézek a kanapéra és szinte kívülről látom az első vad szexünket. Alsó ajkamba harapok és egyszerűen mocorogni kezdek zavaromban, és tehetetlenségemben, hogy legszívesebben most is ott feküdnék alatta. Ezek lennének azok a hormonok, amikre mindenki panaszkodik, vagy ez csak szimplán Zayn meg én?! - Érzem, hogy arra - kuncog a fülembe, ahogy végigsimít derekamon, én meg csak a mellkasára csapok.

- Pöcs - zárom le ezzel azt a kicseszett szar csapdát, amibe belevitt. Abba, hogy akárhova fogok nézni ebbe a házba... befogok indulni. A gondolatokra, és az emlékekre is akár. Egy üres kanapéra is képes leszek rámozdulni talán... egy nyugodt percem sem lesz. De akkor sem, ha ő itt lesz. Bár akkor más miatt nem. Vajon folyton ilyenek leszünk, vagy egyszer majd lenyugszunk? Nehéz elképzelni azt, hogy nem fogunk egymásnak esni minden adandó alkalommal. Vagy olyankor, mikor az alkalom nem is túl jó. Vagy, hogy egymás után háromszor ne kezdjünk el vadulni annyira, hogy szex lesz a vége. De hiszek a kis mesékben. A tinédzser kor, a hormonok. Majd elmúlik, ugye? El kell, hogy múljon. Vagy lehet, hogy nimfomániás vagyok?!


Kukucs! Íme a rész, kicsit csúsztam, ezért elnézést kérek. Remélem azért tetszik. Komiban hagyjatok véleményt, iratkozzatok fel és pipáljatok! Imádás van!:3 <3