2016. január 11., hétfő

37. Rész

- Baszd meg, Nick! - ordít fel valaki, mire szemeimet fáradtan nyitom ki. Az első, ami feltűnik, az a fura érzés... meztelenül fekszem az ágyban, félig kitakarózva. Arcom elvörösödik, ahogy beugrik a tegnap éjszaka.
- Azt a kurva - súgom magam elé kissé ledöbbenve, ahogy beugrik minden. Zayn meg én. Én és Zayn. Mi. Lefeküdtünk. Arcomra bugyuta mosoly kerül, ahogy tenyereimbe temetem azt. Legszívesebben sikítanék. Uram atyám! El se hiszem, hogy megtettem. Hogy megtettük. Jesszus! Annyira szeretem. Észbe kapva azért magamhoz szorítom a lepedőt, majd körbenézek. Jó pár ruhadarab szanaszét hever és a képek, amiket hozzájuk tudok kötni... érzem, hogy ismét elpirulok. Kimászok az ágyból és villám gyorsasággal kapom magamra Zayn egyik felsőjét, ami szintén a földön hever. Bár nem tudom, hogyan, mármint... én ezt kint vettem le róla. Bár Zayn amúgy sincs itt bent.
- Ha felkelted, akkor dupla okod lesz a rosszullétre! - hördül fel Zayn hangja, így már tudom, hogy ő legalább hol van. Értetlenül lépek ki közéjük, mire mindenki rám néz. Az első, amit meglátok, az Zayn és ahogy végignéz rajtam. Aztán, hogy elmosolyodik és megvakarja a nyakát. Ohh. Tehát zavarban van.
- Nos, Zoe. Több dologról kéne beszélnünk - lép oda mellém a kissé nyúzott Danny.
- Ne kímélj - nyögök fel előre felkészülve.
- Először. Zaynnal miért feküdtél le?! Fiatal vagy! - hördül rám, mire lazán a hasába könyökölök.
- Valószínűleg regélne többet is, de a másodiknak azt szánom, hogy irtó csinos vagy - lépked oda hozzám Zayn és a számra egy gyors puszit nyom, majd eltávolodik.
- Én meg, mivel mindegyik gondolat menete elkalandozott, folytatom; harmadjára, Nick összehányta magát - mosolyog rám Xavier, mire lesápadok.
- Nagyon ajánlom, hogy a fürdőben vitte véghez ezt a remek tettet! - mordulok fel, rögtön belépve oda. És már meg is látom a kád felé görnyedő srácot. - Mennyit ittál? - kérdem fintorogva, ahogy belenézek a kádba.
- Ez undorító - rohan ki a fürdőből Uriel, mire a hajamba túrok. Nem pont így képzeltem el a szüzességem elvesztése utáni perceket, ahogy történtek, de azért még a romantikusnak szánt reggelembe is belehánynak!
- Oké, megoldom - nyugtatom le a társaságot. - Nick, maradj és hányj még egy kicsit! - veregetem meg a hátát, aztán felkelek mellőle és átfurakodom magam a srácok között. A konyhába megyek és megszerzem magamnak a felmosó vödröt. A nappaliban a kanapé mellé rakom. A plédeket arrébb dobom. Beviszek még egy pohár colát meg egy fájdalomcsillapítót. Zayn egy féloldalas mosollyal szemlél, de most igyekszem őt kizárni. Ha nem teszem, akkor Nick ottmarad egy hétig a kád fölé hajolva. Fogok egy törülközőt és az egészet hideg vízzel átitatom. Egyik végével áttörlöm Nick kissé sápadt arcát, aztán a tarkójára teszem és felhúzom. - Fektessétek le a kanapéra. Értelemszerűen a vödör a fejénél legyen, mindjárt megyek oda - kérem meg a srácokat. Xav és Danny máris közrefogják és beviszik a félig agonizáló srácot. Zayn szinte rögtön kimegy velük. Kissé furcsállom, de nem szólok semmit.
- És ez csak az első nap - sóhajt fel Alan, fejét csóválva.
- Az - bólintok egyetértően, ahogy megnyitom a zuhanyt és a hányást elkezdem kimosni.
- Oké, nekem ehhez nincs gyomrom! - ront ki a fürdőből Alan, és a maradék srác is otthagy. Fejemet rázva mosom tovább. Áldja az ég, hogy csak ivott és nem evett. Már csak a szag marad utána. Egy kis tusfürdőt belenyomok és máris olyan, mintha semmi sem történt volna. Kimegyek a nappaliba, ahol mindenki tisztes távolból nézi a haldoklót. A poharat a kezembe fogom, a másikkal felültetem, majd a kezébe nyomom.
- Esélytelen - nyög fel motyogva.
- Csak higgy nekem - nyomom a kezébe a gyógyszert. - Elmúlik a fejfájásod, a colától a hányingered. Egy óra és jobban leszel, mint tegnap - parancsolok rá, mire kelletlenül, de eltüntet mindent. Közbe pedig vetek egy értetlen pillantást Dannyre, ahogy Zayn kimegy a szobából. Most mi van?! Ő a fejét megrázza, én pedig elkomorodom. A poharat kiviszem a konyhába, majd megtámaszkodom a pulton és feldolgozom a pár percet, amióta fent vagyok. Zayn nincs mellettem, Zayn feszült és kerül. Nick összehányta magát. Danny tud valamit, amit én nem. Visszaindulok, be a szobába, mire Zayn elmegy mellettem, én pedig értetlenül fordulok siető alakja után.
- Ideges - áll meg mellettem Danny.
- Most már én is - fakadok ki kétségbe esve, mire elmosolyodik.
- Zayn, Zoe ideges! - kiálltja el magát, mire értetlenül nézek rá. Zayn félve dugja ki a fejét a konyhából.
- Oké, figyelj, én nagyon sajnálom! - kezd nekem hadarni, mire értetlenül ránézek, aztán Dannyra, aki igyekszik visszafogni a nevetést.
- Oké. Elhiszem. De mit? - kérdem értetlenül, hol Zaynra, hol Dannyre nézve.
- Tudtam, hogy részeg vagy. És én kérdeztelek, de... baszki, ne haragudj, Zoe! - nyögi ki zavartan, mire most már Danny felröhög, én meg értetlenül szemlélem Zaynt. Belököm a szobánkba, majd becsukom az ajtót, ő meg tarkóján összekulcsolt kezekkel, száját rágva, idegesen toporog feszülten.
- Tisztázzuk - vonom meg a vállamat, még mindig kissé furcsállva a helyzetet. - Az a bajod... hogy? - kérdem értetlenül.
- Részeg voltál és lefektettelek! Ne haragudj, csak... jesszus, annyira kicseszettül akartalak és én...
- Zayn - állítom le egy kézmozdulattal. - Részeg voltam, de nem túlságosan. Én kértem, én akartam. Én... hát oké, nem volt romantikus a vége, hála a srácoknak, sőt, így a másnap reggel sem túlságosan, de nem bántam meg - nevetek fel zavartan.
- Mi? - kérdi értetlenül.
- Most ez komolyan ennyire meglepő? - kérdem kiröhögve őt. Vissza se fogva magamat.
- Igen - nyögi ki őszintén.
- Imádlak - lépkedem hozzá fejemet csóválva. Megcsókolom, míg ő továbbra is engem néz értetlenül.
- Most akkor... te nem? - kérdi félve.
- Élveztem - pirulok el, mire tenyereibe temeti az arcát és felnyög. - Hány órája kattogsz ezen? - kérdem lehúzva kezeit.
- Nézzük, azt hiszem, úgy hajnali három óta, mikor felkeltem arra, hogy Nick először okádik és megláttalak szétterülve, meztelenül magamon - mélázik el, mire felröhögök és lehúzom magamhoz egy csókra. Derekamnál fogva húz magához és végre megcsókol úgy igazán, ma először. Keze felhúzza a pólóját rajtam és érzem, ahogy megdermed. - Rajtad miért nincs valami tanga féle legalább?! - kérdi hadarva és kissé hátrább lépve.
- Mert siettem ki, mikor hallottalak titeket és elfelejtettem - vallom be őszintén, míg a bugyimat keresem a földön.
- Te így mászkáltál köztünk?! - kérdi felnyögve, mire elröhögöm magam.
- Ma nagyon idióta vagy, ugye tudod? - kérem feltekintve rá, ahogy felhúzom magamra a hiányolt darabot. Amit persze szemével végig követ.
- Szeretlek, ugye tudod? - kérdi szemembe nézve, mire elmosolyodom.
- Igen - bólintok neki kissé elpirulva és inkább kinyitom az ajtót és kimegyek a többiekhez. - Hogy van az ivóbajnok? - kérdem lehuppanva a földre.
- Jól - röhög fel a szóban forgó személy, de én azért nem jelenteném ki ennyire könnyedén ezt.
- Kik nyertek szobát? - kérdem végig tekintve a társaságon. Xav és Danny felteszi a kezét. Meglepetésemre Ant és Alan is.
- Én a részeget mentettem meg az agyonveréstől - mordul fel Uriel.
- Kösz, tesó - nevet fel Nick.
- Kik voltak? - kérdem, összevonva a szemöldökömet.
- Mit tudom én. Valami szar társaság - rántja meg a vállát Uriel.
- Név? - kérdem kíváncsian.
- Volt valami Ariel... de szerintem túl részeg voltam és a hableány nem tudom, hogy jött a képbe - nevet fel Nick, mire felmordulok.
- Az a pöcs - rázom meg a fejemet oda mászva az asztalhoz.
- Fiú? - kérdi értetlenül Danny.
- Az - bólintok morogva. Annak a srácnak csak a pofája, meg a bátyja nagy. Ő nem.
- Igen? - szól bele egy fáradt hang a telefonba.
- Kedves Brian. Értékelném, ha az egy szem buzi öcsédet láncra fognád, amíg nem én teszem ezt meg - kezdem kedvesen.
- Mi? - röhög fel.
- Ariel piszkált olyanokat, akiket én személyem szerint védek - magyarázom el neki, hogy felfogja.
- Védsz? - kérdez vissza rögtön felélénkülve. - Baszakodott Po-val?! - kérdi értetlenül.
- Nem, más srácokkal. De az ige osztva van. Az öcséd csökött intelligenciaszintje nem rám tartozik, intézd el! - mordulok rá.
- Oké, nyugi! Ne tépd szét rögtön. Megoldom - sóhajt fel a telefonba. - Az a kis buzi szájú... - káromkodik magába továbbra is.
- Kösz, csá - köszönök el, majd lerakom a telot.
- Most komolyan, mi is vagy te itt? Valami nagyfőnök? - nevet fel Danny.
- Tabu a téma - szól közbe Zayn zordan, mire mindenki értetlenül néz rám, én pedig megvonom a vállamat.
- Értem - bólint Danny.
- Na, tudsz már járni? - kérdem meg Nicket felpattanva.
- Igen, köszi - mondja fintorogva.
- Akkor öltözzetek, program van! - sürgetem őket és már be is húzok a szobámba, hogy öltözzek én is.
- Miféle? - jön be utánam Zayn és már csukja is az ajtót.
- Meglepi program! - tárom szét a karomat értetlenül, míg a szekrényemet nézem. Kiveszek egy egybe részes rövid gatyát. Mármint, hogy egybe van a topp részével. Lekapom magamról a pólót és magamra veszek egy melltartót, majd lábaimat belebújtatom a ruhába. Felhúzom és oldalt összehúzom a cipzárt. Sima, elegánsabb fekete alsó, gatya rész, deréknál egy öv, felül pedig szívecske alakú felső rész. Pánt nélküli. Hajamat átfésülöm, míg egyik lábammal már bele is lépek a tornacipőmbe.
- Gyors vagy - nevet rám Zayn, ahogy ő magára kap egy sima trikót.
- Muszáj - nyomok puszit az arcára, ahogy kilibbenek a szobából.
- Gyors vagy - néz rám értetlenül Danny.
- Mondja még el valaki, könyörgöm - forgatom meg a szememet unottan.
- Gyors vagy, Zoe - nevet rám Xavier, mire lazán a hasába ütök.
- Na, hova megyünk? - kérdi izgatottan Nick, és már nyoma sincs a reggeli rosszullétének. Hála az égnek!
- Hozzátok a deszkátokat! - villantok rájuk egy mosolyt, mire a hét srácból hat már fut is érte. Kivéve Zayn, aki kissé feszengve néz rám. Na igen, tudom, hogy neki nincs deszkája, ezért is viszem el őket a világ egyik leghíresebb boltjába. Ami természetesen itt van, Birminghamben. Oké... nem a világ legjobb deszkás boltja, de eléggé nagy, a környéket nézve pedig tényleg nagyon jó. Bírom a srácokban, hogy annyira különböznek, de a deszka az közös. Deszkázni mind tudnak és szeretnek.
- Értem - feleli kínosan Zayn.
- Igen, akár mesélhetsz is, hol a deszkád - mosolygok rá.
- Szerintem tudod - vakarja meg a tarkóját zavartan.
- Elárulod, miért törted ketté egy villanyoszlopon életed szerelmét? - kérdem felröhögve, ahogy előre megyek az ajtóhoz.
- Nem - mosolyog rám kínosan, ahogy kilép a nyári melegbe. A srácok, ahogy kirohannak az ajtón, már le is csapják a deszkájukat és már gurulnak is.
- Értem - röhögök rá és megindulok a helyes irányba. A srácok körülöttünk deszkáznak, hol előre mennek, hol pedig lemaradnak, hogy trükköket csináljanak. Sokszor kanyarodnak rossz  fele, mikor csak nevetve utánuk kiabálok, hogy erre jöjjenek.
- Hova megyünk? - kérdi Zayn újra lazán, míg mellettem lépked.
- Ha elmondom, nem meglepetés - nézek fel rá a napszemüvegem mögül, mosolyogva.
- Meglepődnék, ha egy deszkás pályára mennénk. Remélem élvezed a szenvedésem - feleli gúnyosan, mire elfintorodóm. Higgyen, amit akar, ha odaérünk, úgyis tudom, hogy boldog lesz és vesz magának egy másik deszkát. De, ahogy őt ismerem, külön veszi meg hozzá a dolgokat, hogy összeszerelje.
- Na, figyelmet kérek - mondom, mikor már tudom, hogy a következő saroknál fel fog tűnni a hatalmas bolt. - Viseljétek férfiként! Semmi ordítást, eltarolást, vagy ilyesmit nem akarok! - figyelmeztetek mindenkit. Persze értetlen tekinteteket kapok és röhögést, hogy most tuti megőrültem, vagy talán beszívtam. Aztán  befordulunk a sarkon és csak én sétálok tovább, ők lemaradnak.
- Azt a kurva! - ordít fel Danny először és már rohanni is kezd. Fejemet csóválva, nevetve nézem, ahogy egyre gyorsabban igyekszik mindenki a bolt felé.
- Imádlak! - hadarja nekem Zayn és már el is tűnik mellőlem. Nevetve lépek be én is az üzletbe, ahol az eladósrác csak röhög. Meglát engem és odasétál hozzám.
- Hello, segíthetek? - kérdi egy mosollyal, mire megvonom a vállamat.
- Az előző hét idiótát hoztam ide. Nem vagyok deszkás - vonom meg a vállamat.
- Xavier! Ezt nézd! - hallom meg valahol Nicket ordítani.
- Amigo! - hallom meg örömittas hangját Xaviernek.
- Fura barátaid vannak - mondja elmerengve.
- Nem tagadom - nevetek fel, ahogy azt látom, hogy ide-oda futkosnak, vagy éppen deszkán lökik magukat.
- Ide valósi vagy? - kérdi meg a srác, míg megindul és int, hogy kövessem.
- Mondhatni - bólintok körbeforgolódva.
- Csak, hogy ne halj meg - mutat egy csomó fekete babzsákra, mire boldogan vetem le magam az egyikbe.
- Nyári melód? - kérdem, feltekintve rá.
- Ja, szeretek deszkázni, fizetnek érte, hogy itt lógok. Lazán megéri! - nevet rám leülve a mellettem lévő babzsákba.
- Sok ilyen őrült jön be így, vagy csak ezek? - kérdem az én baráti társaságomra gondolva.
- Vannak azért páran. Sokan nyugodtan jönnek be, de persze, mindig, mindenki megőrül a csomó cucc között - röhög fel. A beszélgetésünk itt pedig megszakad egy kínos csenddel és mosollyal fűszerezve. Nekem mondjuk nem gáz, nem vagyok az a típus, akinek fontos a folytonos beszéd. De a srácot láthatóan frusztrálja. Jó húsz percig hagyom őrlődni, míg magamban jókat derülök arckifejezésein. Már épp kérdezném, hogy, mondjuk mi a neve, de ő előbb megszólal.
- Melyik a pasid? Vagy a bátyád? - kérdi értetlenül, mire felnevetek.
- Egyik sem a bátyám. Bár a srác, aki most éppen pofára esett, az eléggé úgy viselkedik - nézek hátra a hosszú sorok között, Dannyre célozva.
- Szóval, akkor melyik a pasid? - kérdi felvont szemöldökkel. Oké, nézzük. Melyik a pasim? Zayn. Hát, nem az... mármint, uhm. Ez most így eléggé fura és kellemetlen. Nem a pasim és mégis lefeküdtem vele... a nyomasztó érzés egy pillanat alatt telepszik rám.
- A fekete hajú - mondom hátra se nézve feléjük.
- Nem volt meggyőző - néz rám fintorogva.
- Nem terveztem meggyőző lenni - vonom meg a vállamat.
- Sam vagyok - mondja ismét, jó pár perccel később.
- Én Zoe - mosolygok rá, mire visszamosolyog.
- Szóval, mi van a feketével? - kérdi kíváncsian.
- Semmi extra. Nem pont megszokott a kapcsolatunk, ennyi - vonom meg a vállamat mosolyogva.
- Látom, nem tetszik a téma - mosolyog rám, mire megvonom a vállam.
- Személyes téma - magyarázom meg könnyedén.
- Oké, Zoe! - áll meg előttem Xavier komolyan. - Sárga és piros, vagy legyen zöld és kék. Mindegyik okés lenne a bandám színeihez, de nem is tudom, nekem...
- Zöld és kék - vágom rá rögtön.
- Jó - néz rám vigyorogva és már el is tűnik.
- Mit keres egy magadfajta lány, ilyen srácokkal, egy ilyen boltban? - kérdi értetlenül.
- Milyen fajta lány vagyok, milyen srácokkal? - tekintek fel rá kérdőn. Ha nem ismer, ne ítéljen el.
- Az a csinos fajta, aki mindig figyel arra, hogy azért ne nézzen ki szarul. A bulis típus, mások véleményére adó - vonja meg a vállát, mintha nem nagy cucc lenne az elemzése. Ami amúgy hibás.
- Nem ilyen fajta lány vagyok - villantok rá egy fintort.
- Jó, akkor van valami durva hobbid, ami nem ilyen lánynak való? - kérdi előredőlve.
- Sportlövészet - villantok rá egy lehengerlő mosolyt, mire látom, hogy kételkedve néz rám. Majd ugyan így kételkedve hátra is dől. - Ne ítélj külső alapján! - rázom meg a fejemet. Előttem terem Zayn, észre se veszi a srácot. A kezében egy csomó darabka van... gondolom, ezekből kéne összerakni a deszkát.
- Szóval, szerinted melyik alap legyen? - rak le az ölembe hármat, míg mellém húz egy babzsákot és lehuppan.
- Öhm, most mi alapján kéne választanom? - kérdem értetlenül.
- Oké, ez itt - emeli fel a rikító zöld színű falapot - hagyományos. Ez itt egy hetes deszkalap, nem túl rúgós, nem túl kemény, olyan átlag, de...
- Az előződ is ilyen volt és már szarrá volt menve, nem? - kérdem értetlenül, mire elmosolyodik és a földre rakja azt, ami a kezében van.
- Jogos - mondja, míg felemeli a combomról a matt fekete színűt. - Ez itt holland fából van - mondja csillogó szemekkel, mire felnevetek.
- Legyen ez - vágom rá, mire bólint. A másikat, a piros falapot is lerakja a zöld mellé és az ölembe vissza rakja a kiválasztott feketét.
- Ezek itt a csapágyak - mutat nekem két kis csomagot - és fogatók - nyomja a kezembe őket, mire értetlenül nézek rájuk, majd fel Zaynra. Az ölembe rakom a sötétkéket és le a földre a sima feketét. - És most, a kerekek - sóhajt fel drámaian, mire felnevetek. - Ez komoly és fontos döntés! Több komolyságot, Babe! - hördül fel sértetten.
- Oki - mondom kuncogva, ahogy vagy nyolc kereket odarak elém. - Ühüm, és most ezeken mi a különbség? A minta? - kérdem értetlenül, mire úgy néz rám, mint egy analfabétára.
- Ez itt ötvenkét minis, ember! - emel fel egyet, majd vissza is rakja - Ez itt ötvennégy, az meg ötven. De, ez mondjuk ötvenöt. Nem is tudom, ez lehet már túl nagy lenne... - morfondírozok magába.
- Hey! Csesszél már le, mert nem értem, mi a különbség öt miniméteres kerék különbségnél! - tárom szét a karomat értetlenül.
- Tudod, hogy szeretlek - nyom puszit a számra és már újra a kerekeket nézi, mire felsóhajtok.
- Oké! - mondom hirtelen eljátszva, hogy kitaláltam, melyik az. Tekintete egy élénksárgára csúszik, mire megfogom azt és ő megelégedve felsóhajt. Ohh, pszichológia!
- Csodás vagy, Élet! - Csókol meg gyorsan, majd a cuccokat odadobja a srácnak... vagyis Samnek, aki ott feszít kissé ledöbbenve az egyenruhájában. - Ezek tuti lesznek, kösz! - szól oda és már fel is húz a babzsákból és valamerre vezetgetni kezd a sorok között.


Kukuucs! Íme egy rész, remélem tetszik. Komikért nem harapok... sőt egyenesen ösztönzőnek tartom őket:D Imádás van <3

6 megjegyzés:

  1. Istenem, ezek napról-napra édesebbek. De most komolyan. :D
    Megeszem, jajj, mondtam már, hogy bárcsak lehetnék Zoe!? Hát most mondom...^_^
    Zayn, imádnivaló. <3
    Holnap születésnapja van, nem lepsz meg egy résszel? Örülnénk. :D
    Imádás van!<3

    VálaszTörlés
  2. ATYAISTEN. Ez a rész hát huhh... Ribanc:D
    Zoe olyan ari volt,hogy elvitte a fiúkat egy fekete Babzsákos deszkaboltba :D ^^
    Zayn pedig. Csak azért kerülte mert azt hitte,hogy Zoe ezért majd megharagszik ráá. Életem értelme. Olyan aranyos,hogy csak na.
    Meg te is olyan ari vagy,hogy csak na:D Főleg,hogy itt befejeződött a rész,rágjam a szádat:D
    Hát,Nick egy kicsit sokat ihatott,szegény,tökre sajnáltam őt:/ De gyorsan felépült:D
    Húúúúúúúúúúú :D
    Rakd már ki a következő rohadt részt:D Mivel meghalok nélküleee. Persze van amire jobban várok,ugye ribanc:DDD
    Jaj de megvernélek. De úgy,szeretetből,tudod mint egy igaz barát :DDDDD
    Élvezetesen,szépen lassan egy láncfűrésszel. Jó azzal nem,de egy betondarabbal biztos:D De tudod,hogy szeretem a pofikádat ^^ :D
    Siess már azzal a következő résszel OKI?
    Na puszcsi:D <3333

    VálaszTörlés
  3. Annyira szeretem, hogy ilyen kis gyors vagy!;D Annyira szeretem, hogy ilyen cukik.*-* Annyira szeretem Zaynee-t!Annyira szeretem a srácokat! Annyira szeretem a történeteidet!
    #annyiraszeretemjáték :'D
    Komolyra fordítva a szót, immmááádom. Szóval igen.
    Annyira jók lettek ezek a részek (a várva várt pillanat;D), meg úgy, minden, szóval ez egy tök értelmetlen mondat lesz, de mindegy.
    Holnap lesz Zayn szülinapjaaa, Hurray!
    Siess a kövivel!:)
    XxLilla

    VálaszTörlés
  4. Eszméletlen rész volt. Zseniália vagy. Imádom a történeted. Zayn írtó aranyos volt, hogy félt, hogy Zoe megbánta a dolgot. Nagyon aranyosak együtt, nagyon várom, hogy mi lesz ebből a kapcsolatból. Remélem Zayn végre teljesen Zoénak adja majd magát. A vége nagyon aranyos volt ahogy a deszkát együtt válogatták ki, hogy milyen legyen. Hamar a következő részt! Puszi :-* :-) ❤❤❤

    VálaszTörlés
  5. Nagyon nagyon imádom!!!!!!
    Annyira jo!!

    VálaszTörlés