2016. január 9., szombat

36. Rész

Gatyámat éppen egy rövidnadrágra cserélem le, amikor Zayn lazán benyit a szobába, én pedig elesek, míg takarni próbálom magam. A földön szétterülve nézek rá fintorogva, míg ő lazán kiröhög. Ha tudom, hogy ő nyit be, akkor nem tervezem, hogy eltakarjam magam, de a srácok olyan lazán járkálnak a házban, hogy féltem, valaki más jön be. Röhögve húz fel és állít meg a lábaimon, én pedig felhúzom a fekete és bordó csíkos rövid gatyát.
- Jól vagy? - kérdi, vissza tartva a nevetést.
- Hogyne - mondom fintorogva, míg derékig behajolok a szekrénybe, hogy keressek valami másik felsőt.
- Jó ez rajtad - húz ki a szekrényből, mire felnyögve felé fordulok.
- Képzelem - nézek végig magamon.
- Tényleg - hajol oda hozzám egy apró csókra. Pólójába markolva húzom vissza magamhoz, mikor el is húzódna. Nem tiltakozik, sőt, inkább  magabiztosabban lép közelebb hozzám. Hajamba túr, mire egy lepke a hasamban felrobbantja magát, ezzel további áldozatokat szedve. Derekamnál fogva húz oda magához, de keze lecsúszik fenekemre. Belesóhajtok a szájába a kellemes érzésre. Érzem, hogy elmosolyodik és áttér a nyakam apró puszilgatására.
- Éppen bulizni indulunk - figyelmeztetem motyogva, ahogy nyakam csókolgatja és puszilgatja.
- Tudom - súgja, majd megszívja nyakamat, én pedig alsó ajkamba harapok, míg kezeimet ökölbe szorítom. - Mehetünk - villant rám egy szemtelen mosolyt, míg megfogja kezemet és kifelé kezd húzni. A tükörben egy pillanatra meglátom a már most lila foltot a nyakamon, mire elmosolyodom. A srácokkal a folyóson találkozunk össze és ránk mosolyognak. Jobban mondva, rám néznek, vagyis a nyakamra, aztán Zaynnak küldenek egy elismerő mosolyt. Az ajtót kinyitom és kilépek a tömött utcára.
- Woaw! - fordul körbe Xavier.
- Sokan jönnek erre a fesztiválra - mosolyodom el kicsit büszkén.
- Hát azt látom! - nevet fel Denny. Zayn összekulcsolja a kezünket és lepillant rám kérdően.
- Elmenjünk alapozni először, vagy már most koncertet szeretnétek? - kérdem a társaság felé fordulva.
- Alapozzunk! - vágja rá rögtön Ant.
- Hangos, vagy inkább "azt a kurva" helyen akartok? - kérdem előre megindulva.
- Legyen az azt a kurva - mondják értetlenül, én pedig töröm magunknak az utat.
- Zoe! - hallom meg a nevemet valahonnan messziről. Mindegyikünk arra fordul és meglátom Deant...
- Dean - mosolyodom el, míg megszorítom Zayn kezét, aki feltűnően végigméri kedves exemet. Irónia nélkül, tényleg bírom a srácot. Amúgy is, a kezemet sem fogta meg, nem, hogy megcsókolt volna. Magához húz, én pedig átölelem.
- Miért nem jöttél el a bulira? - kérdi fintorogva, tudomást sem véve a többiekről.
- Sok minden közbe jött - vonom meg a vállamat, mire bólint, bár tudom, hogy nem hiszi el.
- Értem. Mindegyik estére foglalt vagy? - kérdi rám mosolyogva.
- Igen - feleli mellettem Zayn, mire Dean most először odafordul.
- Hát, eléggé - mosolyodom el, kissé szégyenlősen.
- Ohh - esik le neki, mikor meglátja az újra összekulcsolt kezeinket.
- Olyasmi - válaszolok a fel sem tett kérdésre.
- Értem. Hát, ha gondolod, várunk hozzánk. Po-t is - fintorodik el, mire felnevetek.
- Oké, köszi. Jó bulit - intek neki, majd továbbindulok.
- Ez az exed volt? - kérdi a fülemhez hajolva.
- Igen - biccentek feszengve.
- Értem - bólint ő is egy féloldalas mosollyal.
- Minek örülsz így? - kérdem értetlenül.
- Nem mentél el a buliba... ami az övé volt - fordítja el tőlem a fejét, mintha ezzel leplezhetné azt a tenyérbemászóan egoista vigyorát.
- Messze van még az a hely?! - kérdi nyöszörögve Xavier.
- Nem - rázom meg a fejemet, mikor lefelé kezdem őket húzni egy lépcsőn és a tömeg hirtelen megszűnik körülöttünk.
- Most megölni viszel minket? - kérdik értetlenül, most már nem üvöltve, mivel így is hallom őket.
- Egyértelmű - nevetek fel, ahogy a lépcső élesen elkanyarodik jobbra és a szemük elé tárul a szikla. Igen, Birminghamben van sok jó hely. Csak ismerni kell. Én ismerem őket.
- Azt a kurva - nyögik ki, mikor a hosszú sziklára vezetem őket. Belátni róla az egész várost. A végén egy szobor van kivilágítva, így az odavezető út is meg van világítva.
- Csak úgy közlöm, ha leestek, meghaltok - szólok nekik hátra. - Bemutatom az öngyilkosok szikláját és hídját - mutatok el balra, ahonnan jól látszik egy fényárban úszó híd. - Onnan ugranak gyakran az emberek. De innen is szokás. Instant halál - mosolyodom el rájuk, míg ők körbe-körbe forgolódnak.
- Te miért is szoktál itt lenni? - kérdi Zayn értetlenül, ahogy felfelé bámul a ragyogóan csillagos égre. Bántóan szép.
- Mert csendes - vonom meg a vállamat egyszerűen. Elengedem Zayn kezét és túlsétálok a szobron, így kilépve a fényből a sötétebb részbe lépek át. - Van valakinek tériszonya? - kérdem hátra kiabálva, míg óvatosan kilépek a kilógó szikladarabra.
- Te hülye vagy! - nyög fel Uriel, meglátva hol állok. Félig a semmiben.
- Azt a kurva - nyögi ki Zayn és ő lép oda mellém először. Óvatosan leülök, majd lábaimat lelógatom a több méter semmibe és a táskát, ami eddig hátamon volt, most ölembe veszem.
- Nem szakad le - nézek rájuk hátra, mire nagy levegőt véve ők is rálépnek a kilógó sziklaperemre. De ők nem a szélére, mint mi. Ők kissé beljebb, törökülésben. Minden piát kipakolok középre és a füves részre dobom a táskámat, majdnem fejbe találva ezzel Urielt, de legalább nem veszi a szívére, csak kiröhög.
- Poharakat is hoztál? Miért nem tudtam róla, hogy zseni vagy? - kérdi Xavier felröhögve, a műanyag poharakat nézve.
- Látod-látod - csóválom meg a fejemet nevetve. Zayn nyújt nekem egy cigit, amit el is fogadok. Ajkaim közé veszem a szálat és közelebb csusszanok hozzá. Ajkain fura mosoly játszik, míg elém tartja a tűzet. Az első slukk is már a tüdőmben köt ki. A füst előttünk gomolyog el. Mögöttünk hallom a srácok hülyülését és ahogy felugranak páran, mivel Danny keze kissé megremegett és kiöntötte a piám felét. Zayn rám néz, hátra a srácokra, majd fel a holdra, míg beleszív a cigijébe, én pedig hitetlenkedve nézem. Itt van mellettem, megcsókolt már. Együtt cigizünk a kis titkos helyemen és érzem bőrének a melegét. Meghalok mellette, de komolyan. Lenéz rám és elmosolyodik, míg újra beleszív a cigijébe.
- Le fog égni - szólal meg halkan, mire zavartan a cigimre nézek, majd rögtön én is szívok belőle egy slukkot. Felnézek újra, de akkor már olyan közel van, hogy szinte megijedek. Egyszerűen megcsókol, én pedig leengedem ölembe a kezemet és már nem is érdekel a cigi. Szabad kezével a hajamba túr és ott tart magánál. A tudat, hogy kint ülünk a szikla peremén, cigizünk, éjszaka van és ő megcsókol túl sok. Úgy érzem, a szívem kiugrik a helyéről. Elenged, mikor a többiek "Húúzni" kezdenek, én pedig elpirulva meredek magam elé a város fényeire. Az emberek hömpölyögnek az utakon, a zenék összekeverednek, de a foszlányok eljutnak hozzánk. Két kar nyúl át közöttünk és nyom a kezünkbe egy-egy poharat. Elmosolyodom és Zayn felé fordulok, ahogy felrakom az egyik lábamat a sziklára. Nem akarom kizárni a srácokat. Így mindenkit látok és mindenkivel tudok beszélni.
- Húzóra! - üvölti el magát Nick, mire felröhögök. A srácokkal egyszerre emelem ajkaimhoz és igyekszem egy levegőre meginni az egészet. Szemeimet behunyva engedem le a poharat, míg várok, hogy az irtó szar érzés csillapodjon.
- Mi a picsa volt ez?! - kérdi Zayn rekedtesen, belőlem pedig egy apró kis fulladóroham jön elő.
- Nekünk laza pezsgő energiaital. Nektek vodka, pezsgő - röhög rám Danny.
- Ez kurva undorító volt - mondom tovább küzdve a fulladással.
- Mi van veled, ember?! Ezt most minek?! - kérdi Zayn ledobva a poharat, míg aggódva néz rám.
- Hogy nektek előbb üssön. Feszültek vagytok - legyint le és már keveri is a következő adagot.
- Szerintem szétmarta a nyelőcsövemet - mondom fintorogva.
- Egy pöcs vagy, Danny - mordul fel Zayn.
- Hagyd már - legyintem le az aggodalmaskodó énét. Újabb poharat kapok és amint elveszem, ki is cserélem Xavierrel, aki mellettem ül.
- Ravasz - nevet fel Danny, ahogy a többiek is röhögnek. Zayn megszagolja a sajátját, majd vállát megrántva lehúzza azt is.
- Verseny? - néz rám Danny, mire elfintorodom.
- Oké - sóhajtok fel megadóan. Legalább előbb bebaszok.
- Nem hiszem, hogy... teljesen felesleges, mit pofázok - sóhajt fel Zayn, ahogy már egyszerre meghúzzuk a poharunkat. És miatta elnevetem magam, így Danny nyeri meg. Zayn mosolyogva a fejét rázza, míg én diszkréten ismét megfulladok.
- Ilyenkor szórakozóhelyek is nyitva vannak? - kérdi kíváncsian Ant.
- Persze - bólintok felpillantva rá, kissé könnyes szemmel az előző köhögőrohamom miatt. Ami végül is Zayn hibája, mert miatta röhögtem el magam.
- És a ház közelében is van? Vigyél minket oda. El kell döntenünk, kié az ágy! - kéri rögtön Nick.
- Még mindig abban versenyeztek, ki tud több csajt befűzni? - kérdem értetlenül.
- Ja - biccent Ant.
- Hát jó - vonom meg a vállamat beletörődve.
- Tessék - nyom a kezembe Danny egy pezsgősüveget - energia ital is van benne - mosolyog rám, mire elveszem az üveget. Mindenkinek kioszt valamit, majd feláll, bár kissé ingatagon. Azt hiszem, beütött a pia nála.
- Akkor gondolom, menjünk - állok fel én is mosolyogva. Zayn rögtön a derekamért nyúl és egészen szorosan magánál is tart, amíg be nem érünk a szikla pereméről. Táskámat felkapom, amiben így már csak egy pulcsi, a pénztárcám és a telom van.
- Mutasd az utat, Zoe! A kényelmes ágy múlik rajta! - dördül fel Uriel, mire felröhögök.
- Azért ez igazságtalanság! Zaynnak rögtön van helye - hördül fel Ant, mire Danny ad neki egy nyakast.
- Kussolj, öcsi. Ők együtt vannak - szorítja be hóna alá a küszködő Ant-et. Zayn mosolyogva lenéz rám, majd a hajamba nyom egy puszit. Az emberek sűrűsödnek, már rég nem lehet kényelmesen előre haladni. Zayn a derekamról a kezemre tér át fogás terén.
- Most már annyira nem jó ez a belvárosi kecó - röhög fel Nick.
- Na, tessék. Az ott a V.I.P. - mutatok egy kivilágított helyre, azaz a házunk túloldalán fekvő házra. - Sok a könnyűvérű csaj, rengeteg az idióta paraszt. Ha gáz van, közöljétek, hogy velem vagytok. De hívjatok is fel, akármi van. A ház pedig nyitva. Sok szerencsét, srácok! - nevetek rájuk. Elbizonytalanodva néznek a helyre, összenéznek, majd meghúzzák az üvegüket. A pia mindegyikből eltűnik, majd megindulnak a hely felé.
- Szerinted ki nyer? - kérdi Zayn a távolodó haverjait nézve.
- Xavier és Danny tuti. De szerintem Uriel és Nick is esélyes. Ant esélytelen, Alan pedig elfog borzadni a helytől - nevetek fel.
- Ugyan ezeket a tippeket tettem meg én is - röhög fel.
- Mit szeretnél csinálni? - nézek fel rá kíváncsian.
- Hé, Fable! - ordít nekem valaki, mire elnézek a V.I.P. irányába. - Ők? Védve? - kérdi a melák fazon.
- Ha bajuk van, elbúcsúzhatsz a golyóidtól, Ricky! - üvöltök vissza neki, mire szemöldöke felszalad. Állom a tekintetét, mire beengedi a srácokat, akik értetlenül néznek hátra rám, de bemennek a helyre. Mikor megy ez a fesztivál a városban, kevesebb embert engednek be a helyekre, ezért ez a nagy ellenőrzés.
- Mit szeretnék csinálni?! Megtudni, ki vagy te ebben a városban - néz le rám értetlenül.
- Nem most - legyintem le a legközelebbi színpad felé indulva.
- Zoe, az oké, hogy én otthon játszom a fasza csávót, de...
- Zayn, csak ne ma! Oki? - kérdem meg, míg szembe fordulok vele és már a Dj pult felé húzom, bele a tömegbe.
- Ugye tudod, hogy nem felejtem el? - kérdi szemeimbe bámulva, míg derekamnál fogva közelebb húz.
- Csak egy kicsit felejtsd el - kérem belegyezően és már meg is csókolom a tomboló és táncoló tömeg közepén. Ez a csók épp olyan, ami egy fesztiválra beillik. Ami két részeg fiatal között elcsattan. Egy olyan, ami éjfélhez közeleg. Egy olyan, ami egy távkapcsolatban, sok idő után első találkozáskor megtörténik. Egyszerűen olyan csók, amit csak Zayn meg én tudunk. Megfordulok karjai között és táncolni kezdek a ritmusra. Körülöttünk irigykedő lányok, én pedig az összesre villantok egy mosolyt. Mert akárhogy is, Zayn az enyém. Annyira az enyém, mint ahogy Zayn lehet valakié. Keze csípőmet markolja, ajkai nyakamat csókolják, én pedig csukott szemmel élvezem, míg tovább táncolok. Csak, hogy őt az őrületbe kergessem. Egyszerűen megfordít a karjában és megcsókol. Karjaimat nyaka köré fonom ismét. Alsó ajkamat megharapja, én pedig kissé hátrébb húzódom, de ő jön utánam. - Nem megyünk haza? - kérdem kifulladva, mire körbenéz és bólint. Kezemet kezével összefonom és már húzom is át a részeg, hatalmas tömegen. Hazáig. Ketten. Szívem félre dobban a mocskos gondolatokra. Hátrapillantok rá, féloldalasan rám mosolyog, én pedig felnevetek.
- Zoe! - kiállt rám valaki, de a hangot felismerve tovább indulok előre. Po volt exe. Az egyik. Az, akivel tavaly balhéja volt. Nem kell ez nekem.
- Ne nézz oda! - szólók rá Zaynra és már tovább is rántom a tömegbe, hogy eltűnjünk. Nem kell, hogy elmesélje pont most és pont ma Zaynnak. Nem kell ma még tudnia semmiről. Meglátom a házat és már megkönnyebbülve is megyek célegyenesen.
- Zoe, el kéne mondanod valamit szerintem - húz hátra Zayn már a járdán maga mellé.
- Nem most - vonom meg a vállamat.
- Olyan vagy, mint én Bradfordban, mi? - kérdi maga felé fordítva, szomorkásan.
- Nem ma és nem most kell megtudnod az életem apróbb részleteit - rázom meg a fejemet megfordulva, az ajtó felé lépkedve. Kinyitom az ajtót, Zayn pedig mögöttem becsapja.
- Ne csináld már! - kér magához húzva.
- Igen. Olyasmi vagyok, mint te Bradfordban - hadarom el egyszerűen és már a hűtőhöz is lépek. Kinyitom az ajtaját és benézek. Piák minden mennyiségben... Kiveszek egy pezsgőt, legalább olyan pia, ami már bennem van, ne keverjem durván. Az üvegből a dugó egyszerűen kilő, én meg felülök a pultra.
- Nem akarsz mást is mondani ezzel kapcsolatban? - kérdi elém lépve. Az üveget úgy húzom meg, hogy szemébe nézek. Lábaimat szétnyitja és közéjük lép, én pedig továbbra is őt figyelem.
- Mit? - kérdem meg értetlenül.
- Mondjuk, hogy miért - néz rám kérdőn.
- Hagley nem a legjobb környék - felelem egyszerűen.
- Folytasd! - kér fintorogva. Újabb kortyot húzom az üvegből, mire kiveszi a kezemből.
- Lilithet pedig nem engedhettem, hogy bántsák. Ben bevédett, így becsúsztam a körbe, ha akartam, ha nem - hadarom el a következő okot, vagy talán tettet, ami idevezetett.
- Milyen körbe? - kérdi feszülten feltekintve rám, mire csak elmosolyodom, ő pedig megértően bólint, aztán meghúzza ő is az üveget. - Ennyi? - kérdi alsó ajkát beharapva.
- Mennyit akarsz tudni? - kérdem, megvakarva a nyakamat.
- Jézusom... - nyög fel és a válaszom nélkül meghúzza ismét a pezsgőt. Legalább erős és üt a pia.
- Anyám pasija benne volt régen olyan körökben amit ma maffiának hívnak. Kilépett anyám miatt, de a mai napig vissza-vissza jár. A nevemet meg hozzá kötik. Nan pasija drogdíler, mondhatni. A nővérem régen is volt valaki. Sok helyre járt bulizni, mindenkit ismert, mindenki bevédte és nem a legártatlanabb baráti társaságra tett szert. A név kötelez - hadarom el, mire csak nagy szemekkel figyel engem.
- Szopatsz - jelenti ki halkan és félve.
- A nővérem miatt többen félnek tőlem, mint a nevelőapámtól. Ezért vagytok ti most itt. És ezért vannak a haverjaid abban a klubban - vonom meg a vállamat szomorkásan. Ez volt talán az egyik olyan dolog, amiről nem akartam, hogy tudjon. Meghúzom az üveget és el sem húzom számtól, míg ki nem ürül.
- Azt a kurva - nyög maga elé a Zayn és kissé hátrább lép tőlem. - Komolyan elhittem, hogy nem tudsz magadra vigyázni - túr bele a hajába, mire szomorúan a sarkamat a konyhapultnak kezdem ütögetni.
- Sajnálom - túrok bele a hajamba hátrább dobva.
- Nem... csak. Azt a kurva, Zoe! Ez azért... baszd meg! - néz rám zavartan, mire leugrok a pultról.
- Oké, felejtsd el! - csókolom meg, mire kissé eltol magától.
- Zoe, számításba kéne vennem, hogy az a csaj, akit szeretek, nem kicsit maffiás - röhög rám hisztérikusan.
- Miért, te nem vagy az? - kérdem mérgesen, mire vállait leereszti. Féloldalas, gúnyos mosoly jelenik meg az arcán. Hajamba túr és magához húzva megcsókol. Nem fogom vissza magam, nincs, aki előtt vissza kéne. Derekamnál fogva húz magához sokkal jobban. Pólója alját megfogom és kissé megtépem. Elenged magától úgy egy fél lépésre, én pedig gyorsan húzom le róla. Hanyagul engedem, hogy a földre hulljon.
- Szoba? - kérdi kissé rekedten, mire biccentek és megfordulva már be is lépek a mi szobánkba. Az ajtót becsukja, kulcsra fordítja, én pedig alsó ajkamba harapok. Felém indul és szinte eltarol, de felkap és úgy lép még velem párat az ágyig. Lehuppan rá ő, én pedig így az ölében kötök ki. Egyszerűen kapja le rólam a bő anyagot. Keze végigsimít oldalamon, aminek útját követi szemével is. Alsó ajkába harap, majd tekintetét belefúrja az enyémbe és elmosolyodik.
- Kicseszett gyönyörű vagy - súgja halkan, én pedig vagy a piától, vagy Zayntól, de kissé megszédülök. De lehet, csak a lepkék mentek neki teljes erővel a hasfalamnak, mert, hogy az is összerándult az imént, azt határozottan éreztem. Ajkaira hajolok és ő eldől velem hátra felé az ágyon. Kezeimet csupasz mellkasára rakom. Alsó ajkát most én harapom meg és tépem meg neki kicsit. Keze könnyedén tarkómra csúszik és minden erőfeszítés nélkül visszahúz magához. Keze óvatosan simít végig hátamon, az érzéstől végigfut rajtam a hideg és kezeimet ökölbe szorítom mellkasán. Egyszerűen, de óvatosan maga alá fordít és tovább csókol. Meleg bőre hozzáér a hasam csupasz bőréhez és ettől késztetést érzek, hogy hajába túrjak. Egyik lábamat felhúzom, így a kettő közé tud helyezkedni. Elhúzódik és áttér a nyakamra. Szemeimet lehunyom a sötét szobában, ujjaim hajában járnak, ahogy az ő ajkai kulcscsontomat súrolják végig. Érzem remegő légvételét és egy apró kis remegés ismét végigfut rajtam. Szabad keze végigsimít oldalamon és lábamon, és csak ekkor jövők rá, hogy amúgy még cipő van rajtunk. Aztán Zayn megharapja kissé a bőrömet és azt is elfelejtem, mi az a cipő, vagy, hogy hogyan kellene levennem magamról. De Zayn talán túl tapasztalt, mivel könnyedén bújtatja ki a lábaimat a hanyagul felvett bakancsból egyik kezével. Figyelmem egy pillanatra elterelődik, ahogy meghallok egy rohadt jó Dubsteppet. De a nappalibból jön, én ekkor realizálom, hogy a laptopból azóta is üvölt a zene. Elmosolyodom és mosolyom arcomra is fagy, ahogy megérzem, hogy a rövid gatyámat egy kéz húzza lefelé. Csípőmet észbe kapva emelem meg kissé, mire Zayn könnyedén a földre dobja. Fordít magunkon és ölébe húz, ahogy hátát a falnak veti. Ott ülök előtte fehérneműben és a szememet bámulja. És szerintem fel sem tűnik neki, örömömben viszont talán majdnem elbőgőm magam. Kissé félve csókolom meg, ő pedig hagyja, hogy irányítsak, ahogy az ölébe ülök. Ugyan olyan gyengéden és lassan csókol vissza, míg szabad oldalamat simogatja. - Mitől félsz? Nem tervezek semmit, Zoe - suttogja az ajkaimra, ahogy magához ölel. - Semmit sem kell soha, ezt te is tudod. Részeg vagy, én is. Nem akarok semmit - mosolyog rám.
- És ha én igen? - kérdem beharapva az alsó ajkamat, mire értetlenül felnéz rám.
- De nem kell - simít végig az arcomon.
- Nem azért, mert kell. Csak... szeretném - nyögöm ki zavartan.
- Részeg vagy - csóválja meg a fejét, ahogy megcsókol. És azt hiszem, nyert ügyem van. Bár félek. Mi van, ha elszúrok valamit? Vagy nem is tudom... valami nem lesz jó? Esetleg én. Leginkább én nem lehetek jó. Annyi csajjal volt már dolga, erre itt vagyok én,  teljesen kezdőként. - Mit szólnál, ha ma csak én gondolkodnék, te pedig nem? - kérdi felkuncogva.
- Éjfél múlt - nézek fel rá remegő hangon. - Ez egy egész nap lenne... - mondom zavartan.
- Részegen is zabálni valóan okos vagy - nevet fel, ahogy magához ölel és megcsókol. Nem gyengén és nem durván. Valahogy úgy a kettő között, ahol eldönthetem, nekem mi is a jó. Kezeimmel végigsimítok felsőtestén és érzem, ahogy kissé megfeszül, ettől pedig elmosolyodom. Azt hiszem, Zayn lenne az, akivel szívesen csinálnám először... keze lágyan simít fel a derekamtól a hátamig, majd megérzem melltartóm kapcsánál kezeit. Az anyag szétpattan hátul, ő pedig kissé beszívja alsó ajkamat. Kezemet előrébb húzom és hagyom, hogy kezeivel lassan lecsúsztassa az anyagot. Könnyedén dobja félre ezt is, én pedig libabőrös leszek, ahogy magához húz ismét, mintha csak megölelne. Csupasz felsőtestem hozzá ér az övéhez. Olyan fura kontrasztot alkotunk. Az én bőröm hidegnek hat, az övé forrónak. Vakítóan fehérnek tűnök az ő kreol bőre mellett. Keze államra siklik és így húz oda magához egy csókra. Szabad kezével átölelve tart ott magánál és kezdenek elszállni a kétségeim. Elszántabban kezdem csókolni és érzem, ahogy elmosolyodik. Éppen hogy. Most viszont én húzódom el tőle és hajolok oda nyakához. Könnyed csókot hagyok nyaka és válla ívének találkozásán. Kissé feljebb haladva a fogaim közé csípem a bőrt és megszívom. Keze megszorítja a derekamat, mire elmosolyodom. Csípőmmel megmozdulok, mire az egész teste megfeszül. Nyakába harapok, ahogy kezét megérzem lent. Ő felszisszen, én viszont csak tovább csókolgatom a nyakát. Nyakába sóhajtok, ahogy megérzem, hogy két ujját ismét belém temeti. Ő csak felkuncog reakciómon. Lassan kezdi mozgatni a kezét, én pedig felemelem kissé a csípőmet, hogy jobban hozzám férjen. Szabad kezével megfogja a hátamat és elfektet az ágyon. Lábamat széthúzza kissé és a levegő megakad bennem, ahogy lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot, ami takart. Belepuszil köldökömbe, a hasam pedig összerándul. Forró lehelete és ajkai végigsiklanak hasamon, melleim között, majd nyakamon is és végül végre megtalálja ajkaimat. Amihez azért nagyban hozzájárul kezem is a hajában, amivel konkrétan magamhoz rántom. Ahogy megcsókol, ujjai úgy csússzanak vissza belém. Akaratlanul harapom meg alsó ajkát, amitől bár ő felszisszen, nem szól semmit, csak felnevet. Kissé zavarba jövök, de őt annyira ez nem hatja meg. Puszit nyom az államra, majd a nyakamra. Fogait megérzem, ahogy végigkarcolják kulcscsontomat, én pedig lehunyom a szememet. Apró puszikat hagy melleimen is... lehet kicsiknek gondolja őket. Bár azok. Akkor tuti annak gondolja őket, nem?! Jézusom... érzem, ahogy elvörösödöm, mire ő fojtottan felkuncog.
- Ne már, ez akkor is... - a szó belém reked, ahogy megérzem meleg leheletét csípőcsontomnál.
- Milyen? - kérdi feltekintve rám, míg puszit nyom belső combomra. Nem mondok semmit, csak megfeszülve várom, hogy tegyen valamit. - Bírom, ha zavarban vagy - röhög fel, míg lehelete odalent konkrétan perzsel. Apró nyögés szalad ki a számon, ahogy megérzem életemben először, milyen, mikor nyelvét használatba veszi akárki is lent. Lábaimat automatikusan húzom feljebb. Szemeimet összepréselem és ujjaimat hajába vezetem. Kezével combjaimat simogatja, ahogy lenézek rá, ő felnéz rám, én pedig alsó ajkamba harapok. Kétlem, hogy kibírnám ezt józanul. Még így is kellene pia. Óh, te jó ég... Alhasam megremeg, érzem, hogy már nem igazán kellene sok, mire haját meghúzva felfelé irányítom. Felmászik hozzám, bár értetlenül. - Mi a baj?- kérdi valóban értetlenül. - Ha nem tetszik, oké, nem minde...
- Én csak... uhm - nyögök fel, míg testem konkrétan remegni kezd az izgalomtól, a helyzettől, a gondolattól és magától Zayntól.
- Csak nyugodtan, élet. De nem értem így - mosolyog rám, ahogy megcsókol.
- Azt mondtad, szívesen vállalod az első szerepét. Hát oké - nyögöm ki zavartan, mire elkerekedett szemekkel néz rám újra.
- Zoe, részeg vagy. Azért gondolod így, mert épp fel vagy húzva - rázza meg a fejét, míg engem vizslat.
- Cseszd meg! Itt fekszem tökéletesen kiszolgáltatva és közlöd, hogy nem? - kérdem értetlenül... félve. Felülök és már a ruháimat keresem a szememmel, hogy minél előbb csak leléphessek az életem legkínosabb jelenetéből. Érzem hogy az arcom ég, a gondolataim pedig egymást gyilkolva küzdenek az életben maradásért. Amiből én annyit érzékelek hogy hirtelen gondolok mindenre és mégis semmire.
- Te hülye vagy! - nevet ki egyszerűen. - Zoe, részeg vagy. Én ezt... ha megbánod, akkor nincs több lehetőség, érted? És én nem hiszem, hogy erre én lennék a legjobb és tudod, hogy... - kezd el hadarni, míg magához húz.
- Zayn, ez most komoly? Nem kell kifogás, oké?! - nyögök fel zavartan.
- Te tényleg menthetetlenül hülye vagy! Féltelek, oké? Nem akarom, hogy részegen hozd meg a döntést, aztán megbánd, csak mert én eszetlenül rávágom, hogy miért is ne. Mert hidd el, lassan egy éve vázoltam fel ennek a lehetőségnek az összes kimenetelét. Nem hazudok, tetszettek is, csak nem akarom, hogy megbánd. Pszichológiai értelemben is befolyásolná az életed többi szakaszát és te tudod jól, hogy...
- Szeretlek, Zayn - szakítom félbe mosolyogva. Félt, ez pedig cukibb mindennél. Alsó ajkába harap, gondolkodik, tépelődik, de végül odahajol és megcsókol. Annyira óvatosan fektet el újra az ágyon, hogy szinte nevethetnékem támad. Ami kétségem volt, az azt hiszem, már nincs. Sokáig csókolgat, csak úgy, simán. Hüvelykujjamat bele akasztom gatyájába és letolom combja közepéig. Remegve sóhajt fel, ahogy leszenvedem róla a gatyát.
- Biztos vagy benne babe? - kérdi felnyögve, a szemembe nézve. Az arcát megvilágítja a kinti utcáról egy lámpa. Haja feketén csillog, barna szeme is sötétebb a kelleténél. Izmai kirajzolódnak. A laptop elhallgat kint, aztán felüvölt számomra az isteni jel zene képében. Faded... kezd a közös számunk lenni már lassan. De azt hiszem, nem jöhetett volna jobbkor. Zayn elmosolyodik és én is.
- Igen - nyögöm ki végül, mire mély levegőt vesz. Lábaimat kissé jobban szétnyitja, bennem pedig egy kissé felülkerekedik a félelem, ahogy azt nézem, hogy rutinosan magára görget egy óvszert.
- Lazulj el, okés? - kérdi a fülembe morogva. Nyakamat apró puszikkal hinti be, majd megcsókol. Lágyan, mintha törékeny lennék. Majd érzem, ahogy lassan, nagyon lassan belém vezeti magát. Erősebben csókol, de ettől függetlenül ugyan olyan lassan csinálja lent. Kissé feszít és fura. De valahogy megnyugtató, főleg a tudat, hogy Zayn közben hozzám simul... minden téren. Csípője csípőmhöz nyomódik és egyszerűen egy helyben marad, míg tovább csókol. Kezemmel végig simítok testén, mire kissé elhúzódik tőlem. Szemembe néz, de alsó ajkát erősen beharapja, a légzése kissé nehézkes, bár az nekem sem éppen egyenletes. Kissé kihúzódik belőlem, majd vissza, én pedig felsóhajtok. - Szeretlek - dörmögi a fülembe, mire elmosolyodom. Hajába túrok, másik kezemmel pedig átkarolom a nyakát. Nagyon lassan kezd el bennem mozogni, és nagyon is fura érzés. De valahogy... egyre jobb. És fura is lenne, ha valami Zaynnal nem lenne egyre jobb. Élvezem a meleg bőrének a tapintását, a tudatot, hogy velem van, hogy szeret... Három szám is lemegy, mire felvesz egy viszonylag normális ritmust és már nekem is csak az élvezet érződik, semmi fájdalom. - Szeretnél felül lenni? - kérdi nehézkesen, mikor már egyre több nyögés és sóhajt tör fel belőlem. Én irányítsak? Én... nem.
- Nem - rázom meg a fejemet, kissé pánikolva.
- Kérdeztem, nem kötelező - motyogja ajkaimra, ahogy számra nyom egy puszit és tovább mozgatja csípőjét. Ahogy nézem, annyi jut csak az eszembe, hogy valami viking félisten van felettem. Fogalmam sincs, ő mit gondolhat, de rohadtul érdekelne. - Ugye tudod? - kérdi meg bizonytalanul, mire értetlenül rátekintek és elvonatkoztatok az izmaitól, amik folyton kirajzolódnak a mozgásánál.
- Mit? - kérdem zavartan, kipirulva, mire ő lassít és kissé leáll.
- Hogy semmit sem kötelező csinálnod velem. Mármint, nem akarlak semmire sem kényszeríteni - mondja zavartan.
- Tudom - biccentek mosolyogva. Megnyugodva fúrja arcát nyakamba, míg ismét mozgatni kezdi csípőjét. Végig simítok a gerince mentén, megpuszilom a vállát. Lábaimat olykor derekára csavarom egy kicsit. Élvezem, hogy a fülemben hallom minden egyes apró sóhaját és nyögését. Vagy éppen szitkozódását. Szakadozva szívom be a levegőt, mikor alhasam egyre inkább feszül. Mozgatni kezdem csípőmet, ezzel kissé Zayn mozgása elé menve. Ő hallom, ahogy felnyög tettemre. Kezemet hajába temetem, nem tehetek róla. Kezd rutinmozdulat lenni. Fejemet most én bújtatom el válla és nyaka takarásában. Érzem, hogy elmosolyodik, de tartja a tempót. Én pedig egyre közelebb sodródom valami rohadt nagyhoz. Egy kicsit nagyobbat lök rajtam, bennem pedig robban a bomba.
- Zayn - nyögök fel, ahogy képtelen vagyok visszafogni magamat. Megtépem a haját és vállába harapva igyekszem csöndesen túltenni magam életem első ilyen orgazmusán. Zayn nem hagyja abba, majd bennem marad egy jó ideig és ráeszmélek, hogy ő is átlendült a bizonyos csúcson. Pihegve engedem el, ő pedig lihegve sétál el a kukáig, kidobni a használt óvszert. Fáradtan, kielégülve, mégis kissé zavarban fekszem az összegyűrt ágyban.
- Szeretlek - fekszik le mellém.
- Én is - motyogom továbbra is kissé zavarban. Hallom, ahogy hitetlenkedve felnevet és a nevemet dörmögi, míg megfogja a takarót és egy kézzel könnyedén ránk húzza.
- Annyira bírom, hogy ennyire ártatlanul mocskos vagy - motyogja a nyakamba, ahogy magához húz a derekamnál fogva, minden nehézség nélkül.
- Ne röhögj már folyton ki! - kérem szégyenlősen, mire mosolyogva a számra nyom egy puszit.
- Köszönöm - súgja ajkaimra, lehunyt szemekkel.
- Mit? - kérdem értetlenül, mire fáradtan felemeli hosszú pilláit.
- Ezt. Az egészt. Hogy megbíztál bennem, meg, hogy én voltam az első. Ez rohadt jó érzés. Meg, úgy mindent köszönök, Zoe - húz oda jobban magához. Csupasz, kissé izzadt testünk összetapad, én pedig hevesen dobogó szívvel hajtom fejemet az izmos karjára.
- Tudod, én komolyan gondolom, hogy szeretlek - nézek fel rá szomorkásan. - Azt hittem egyértelmű, hogy te vagy az egyetlen ember, akiben így megbízok - vonom meg a vállamat zavartan.
- Ez egyáltalán nem egyértelmű. De rendkívül imádlak érte - puszil meg a homlokomon, mire elmosolyodom.
- Nem bántam meg. Ne félj - súgom halkan, lehunyva szememet. Úgy érzem, azt az ijedt pillantást nem bírnám elviselni.
- Én... csak...
- Meg sem fogom bánni - rekesztem belé a szót. Ajkait érzem meg ajkaimon. Hosszú, pármásodperces csókot kapok. Majd magához húz. Egyik lábamat átvetem a csípőjén és rácsimpaszkodom. Nem akarom, hogy most elmenjen akárhova is.
- Jó éjt, Élet - suttogja rekedtesen, félálomban, míg üvölt a zene, az utcai élet hangja is betölti az egész szobát és mégis minden olyan békés.
- Jó éjt, Zayn - motyogom mellkasához nyomva fejemet és bőrének illatát élvezve. Az ajtó kirobban, veszekedés hangja csapja meg a fülünket, aztán hirtelen elhallgatnak a srácok.
- Az ott az! - hallom meg Ant hangját először. Szerintem Zayn pólóját találhatták meg a konyhában... Upsz.
- Akkor, ők most... - veti fel Nick, mire érzem, hogy Zayn mellkasa rázkódni kezd a halk nevetéstől.
- El se jön bulizni velünk és ő nyeri a fogadást, amiben részt sem vesz! - hördül fel Xavier, mire most már én is felkuncogok.
- Zoe nem ártatlan! - nyögi ki Danny kisebb fáziskéséssel, mire a csapat kint felröhög. Zayn morog egy "dehogynem"-et.
- Kussoljatok barmok, vagy beverem a képeteket! - ordít ki Zayn, mire most már tényleg felröhögök.
- Pucéran a pélóval ne! - kiállt be Uriel, mire tényleg kitörik belőlem a röhögés.
- Végül is, a romantikát utálom - vonom meg a vállam, ahogy az ajtón túl és azon át veszekednek. Hol egymással, hol Zaynnal akarnának, hogy miért rontott meg, hol pedig velem, hogy miért hagytam a nemi erőszakot. Zayn a kérdésre felröhög és lenéz rám.
- Komolyan szeretlek, kicseszettül - mosolyodik el fáradtan és a fejünkre húzza a takarót, hátha hangszigetelő hatással bír. Alig két perc múlva meg is állapítja a tényt, miszerint a takaró nem éppen hangszigetelt, de szóljak rá, ha felkelt, hogy az ötletet mindenképpen védesse le, majd szabadalmaztassa.


Kukucs! Íme egy kis rész:) Reméleeem tetszik nektek. Kérlek iratkozzatok fel ha tetszik a blog! Illetve komizzatok és dobjátok fel a napomat! Imádás van minden egyes gyönyörűségnek a képernyő másik oldalán!

7 megjegyzés:

  1. Hat ez azt a kurva volt.
    Szakadnae a veséd, hogy hagyod itt abba?!
    Oh, ajánlom, hogy siess a folytatással! :D
    Komolyan mondom,egyszer leütöm Zayn-t, de tényleg, mert írtó cukker, és falnivaló és bárcsak én lennén Zoe.
    Rohadt jó rész lett, szerintem titokban ezt a részt várta minden olvasó.xd
    Nagyon imádlak<3

    VálaszTörlés
  2. Uristen!
    Annyira elképesztően jó rész lett és ahhh! Olyan cukik még mindig hogy istenem meg kell zabálni őket!siess a kövi résszel pls:)❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Kedves Des Tiny!
    Imadtam minden sorát :)

    VálaszTörlés
  4. Hiper szuper jó lett imádlak kövit hamar hozd!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon nagyon jooo siess a kovivel!!!♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  6. Oké. Jó. Csá. Utállak. Ribanc. Megyek. Megyek és hisztizek.
    HÁT MI A FASZ VOLT EZ? Te ezt komolyan gondoltad vagy szívatsz? OMG. OMFG. Ez kb olyan volt,mint amikor meglátok Zaynről egy új képet:D
    I Really like youuuuu <3 :) Holnap is rakhatsz ki ha gondolod. Vagy még ma :D
    Mondtam már,hogy meg szeretnélek verni? De úgy szeretettel teli verést adnák :D <3
    Olyan lett ez a rész,hogy húha. Mindjárt meghalok. Ez annyira aranyos voolt! <3 Mindjárt elmegyek Zaynért,hogy ezt el kéne olvasnia. :D
    Biztos örülne utána egy Zoe nevű barátnőnek. Vagy Megkéri Gigit,hogy változtassa meg a nevét:D
    Ajj,sosem tudok hosszú véleményt mondani ezért mindig elpofázom. De a lényeget érted :D Nobody can drag Us down ^^:*
    Csá ribancom<33333

    VálaszTörlés
  7. Sziioooo! ^^, huhha.. Ez durva volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra..:D
    Puszillaaaak, Lilla

    VálaszTörlés