2016. január 3., vasárnap

34. Rész

x--- Zain Malik ---x


Számat rágcsálva, a sötét szobában, Dannyvel ülök az ágyamon és a laptopomat az ölembe véve szánalmas módon követem végig Zoe éjszakáját. A videók, töménytelen mennyiségben... róla. Cigi a számban, folyton. Enélkül ezt nem bírom ki. Mint az elmúlt pár órában végig. Zoe részeg, Zoe iszik, Zoe ivós játékban vesz részt. Valami srác ráröhög, Zoe biccent. Egymással szemben ülnek. Az asztalon előttük tíz pohár. Valaki üvölt, hogy rajt, Zoe pedig könnyedén emeli a piákat a szájához. A srác előbb végez, de Zoe így is röhögve feláll... vagy legalábbis megáll a falnak dőlve. Ash ad neki egy cigit, a nyelvét kinyújtja a kamerába, majd megfordul és elsétál egy hatalmas tó felé.
- Hova mész, törpe? - kiállt utána egy sráchang, mire hátra mutat egy nőies kabbét. A cigit oldalra hamuzza, a magassarkúját a kezében fogja és a videónak vége.
- Hívd fel inkább - sóhajt fel Danny.
- Nem fogja felvenni - rázom meg a fejemet, míg áttérek YouTube-ra.
- Megpróbálhatnád. Legalább lelkiismeret furdalásod nem lesz - mordul fel, ahogy a cigit kitépi a számból és a hamutálba dobja. Feláll és kinyitja az ablakomat. A füst konkrétan elkezd kifelé gomolyogni, mire rám fintorog és hozzám dobja a telefonját. A laptopon bekapcsolom a zenéket a lejátszási listámon, azon belül is azt, amit ő adott nekem számot. - Szánalmas vagy - röhög rám Danny. - De komolyan, ezen még Zoe is röhögne - mordul rám, míg leveti magát az ülésembe. A telefonomat konkrétan hozzám vágja, míg én a cigimet szerzem vissza, amit csak félig szívtam végig. Nevét rögtön megtalálom a névjegyek között, főleg azért, mert első. Ez a kicseszett szám is... legszívesebben szarrá vernék valamit, mikor meghallom. Annyira sajnálom őt... azért, amilyen én vagyok. Nekem nem megy vele egy kapcsolat. Ő okos, szép és egyszerűen jobbat kéne találnia. Én csak tönkre fogom baszni. És a videók alapján már eléggé erőteljesen el is kezdtem. Holott rohadtul nem akarom bántani! Akárkit, csak őt ne... nem is kéne vele már beszélnem. Ha kibírtam volna akkor, azt a majdnem egy hónapot, talán berágott volna rám annyira, hogy már ne írjon vissza, talán túltettem volna magam az egészen. Nem tehetem meg vele azt, hogy megismerjen ennél jobban is. Bár kit akarok áltatni?! Ismer ő engem. Jobban, mint hiszem. És sokkal több dolgot tud rólam, mint én akarnám, hogy tudjon. De még csak fel sem hozza nekem, arra vár, hogy mondjam el, ha akarom. Zavar, hogy elbasztam az egészet, ami eddig meg volt, de... baszki, örülnöm kéne neki! Az én életemet a rengeteg csaj teszi ki. Nem pedig egy kapcsolat. Ki hinné, hogy érett vagyok egy kapcsolatra? Senki. Egyedül Zoe, de valójában még ő sem. A zene... kicseszettül igazat mond. Nem adhatott volna jobbat. Mutatott utakat, amiket nem ismertem. Be engedtem... inkább átmászta a kikúrt falamat, de mintha kötelet dobtam volna neki. Emiatt a szám miatt is gondolom, hogy jobban ismer, mint talán akarnám. Tudja, hogy valami gázos még velem és nem akarok kapcsolatot... de Amelia... tudom, hogy Zoe nem ő. De az a kurva rohadtul kibaszott velem. És könyörgöm, mi van, ha egyszer Zoe is rám unna? Zoet mindenki akarja. Zoe tökéletes! Hogy lehetne pont az enyém örökké? És az lenne az utolsó, amit elviselnék, hogy Zoe kidob. Ez van, nyálas és szar, vagy sem. Zoe-ba beledöglenék. Ezért igen, inkább én lököm el őt. Hogy ő hozzám tartozik-e? Minden porcikám azt mondja: igen. Az agyam meg ordít, hogy fussak minél messzebb és vissza se nézzek! Nem tehetem meg Zoeval ezt az egészet. Egyszerűen nem. Több volt, mint türelmes, és tudom, hogy elveszti a hitét bennem, de... nincs de. El kell, hogy veszítse. Vagy elveszti és normális élete lesz, vagy tényleg kiköt mellettem és tönkreteszem. Mint általában mindent. - Hívd már! - ordít rám Danny mérgesen, mire reflexszerűen az utasításra megnyomom a telefonomat és hívni kezdem.
- Mit mondjak neki?! - kérdem értetlenül, ledermedve.
- Mindent, amit akarsz. Zayn, ne lökd el! Abba belepusztul - rázza meg a fejét Danny és egyszerűen ott hagy a szobámban. A laptop automatikusan vált a következő zenére, mire a gyomrom összeugrik. Csessze meg minden zeném, hogy Zoera emlékeztetnek!
- Ashton, mondtam már, hogy hagyjál a picsába! - morogja a telefonba összeolvadó betűkkel, kissé rekedten, de a hangja... Jézus, még így is lenyugtat.
- Hívd fel a barátnőidet és aludj náluk, könyörgöm Zoe! - nyögök fel hajamba túrva. Kikészülök tőle. Részeg. Miért részeg?! Mert bulizik... nélkülem. Így ki a faszom vigyáz rá?! Hogy viseltem én ezt el régebben hogy ő bulizni járt?!
- Mi a fasz? - kérdi értetlenül.
- Zoe - nyögöm ki a nevét tehetetlenségemben újra. Ha van az a szó, ami megnyugtat, az az ő neve...
- Baj van?! - kérdi ijedten, mire szemöldököm összeráncolom. - Mi a baj?! Kivel van baj? Veled? Minden oké? - hadarja rögtön, kissé kijózanodva. És ekkor esik csak le, hogy telefonálás kizárólag vészhelyzetre.
- Az a baj, hogy részeg vagy és egyedül vagy - nyögök fel. - De itt minden oké, csak aggódom érted és...
- Honnan tudod, hogy egyedül vagyok? - kérdi értetlenül.
- Kicseszett sok videó a neten - felelem egyszerűen, míg a laptopot arrébb lököm és felállok idegességemben.
- Ez a faded? - röhög fel, mire lecsapom a laptop tetejét. - Oké, adj fél percet! - nyög fel és hallom, hogy lépked majd... víz hangja?
- Mit csinálsz?! És hol vagy?! - kérdem értetlenül, már készülve arra, hogy hívom Xaviert, hogy azonnal megyünk Loughbroughba, szerezzen kocsit! Ha kell, lopjon, sőt lopok én, csak...
- Belelógatom a lábam a tóba, részegen nem vagyok túl oki - mondja motyogva.
- Oki? - kérdezek vissza fejemet rázva.
- Na, miért hívtál? - kérdi felsóhajtva.
- Részegen egyedül vagy - adom a magyarázatom.
- Zayn, nem zavar. Azt csinálsz, amit akarsz, nem járunk - hadarja összemosva a szavakat továbbra is. Szememet lehunyom és erősen megdörzsölöm arcomat. Csessze meg Zoe néha a pszichológiai faszságait! Ha nem mondom is tudja, mi a gáz, vagy mit akarok. És ez néha nagyon szar.
- Figyelj, szeretlek - mondom a legértelmesebbnek tűnő dolgot, ami hirtelen eszembe jut.
- Zayn - nyög fel keservesen. - Ez kamu! - nyöszörgi fáradt hangszínen. Egy pillanatra az elmém elkalandozik oda, ahol alattam nyöszörög, mert éppen ujjazom, de aztán rá is eszmélek, hogy éppen részeg, és még mindig kurvára egyedül van!
- Te is kamuból mondtad, hogy szeretsz? - kérdezek vissza magamhoz véve a cigimet és az öngyújtómat, majd kimászok az ablakomon át a tetőmre. Ezzel tuti megfogom, ő nem kamuzott. És én sem!
- Zayn, ezt a játékot nem így játsszák - kuncog fel.
- Tudom, hogy egy közös dolog sincs bennünk éppen, de legalább ne próbálj hazudni! Ne részegen, és főleg ne nekem! - mordulok rá, ahogy átugrom a fára, onnan pedig a földre. A deszkámat, ami a kerítésnél pihen megfogom, lecsapom a földre és már tovább is gurulok.
- Feldobjam a kedved? - feledkezik meg arról, hogy éppen kissé vitázunk.
- Gyerünk - mosolyodom el akaratlanul is. Imádom Zoet, főleg részegen. Még édesebb, de akkor is féltem őt.
- Nézz fel a holdra! - kéri izgatottan, mire megállok a deszkával és teszem, amit mond. Éppen telihold van, a csillagok emiatt kissé tompábbak, de még így is gyönyörű és felhőtlen az ég. - Tiszta szép, nem? - kérdi csacsogva, mire felkuncogok.
- Gyönyörű - felelem őszintén.
- Na látod?! Máris van bennünk egy közös. Ugyan azt csináljuk és ugyan azt nézzük - mondja vidáman kacarászva.
- Zoe, ez túl mély gondolat volt tőled részegen - nyögöm ki, ahogy leülök a padkára.
- Csak mély gondolataim vannak, te pöcs! - hördül fel sértetten.
- Persze - nevetek fel továbbra is a holdat nézve.
- Amúgy tényleg nem baj. Mondtad, hogy megcsalnál. Hát, legalább tudom, hogy tényleg. Meg, hogy nálad mit jelent a szeretet. Mármint, félre ne érts! - kéri rögtön belehadarva. - Csak, hogy vannak bajaid. Én tudom, nem gáz! - húzza el a szót pontosan úgy, mint egy seggrészeg lány. - Nálad ez lehet a max, amit én kapok. És tényleg kicseszettül szeretlek, és köszi. Csak azért kurva szar, de mégis jó. Jaj, tiszta paradox leszek tőled - nyög fel és hallom, ahogy kidől a füvön, vagy stégen. Fogalmam sincs, hol van. Pár másodpercembe telik, míg feldolgozom a szavait. Igen, Zoet úgy szeretem, ahogy tőlem csak telik, és tőlem ennyi telik. Ő pedig tudja, nem kötötte volna soha az orromra, ha nem részeg. Azt se, hogy szar neki, ettől viszont keserű szájíz jelenik meg nálam.
- Még mindig a holdat nézem - térek ki a válaszadás elől, mire felsóhajt.
- Én is. Fúj, de nyálasan romantikusak vagyunk, Malik! - hördül fel sértetten.
- Valld be, hogy élvezed, Fable! - kuncogok fel fejemet rázva. Ez a romantika ellenzése kikészít. Persze örülök neki, jaj, csak még jobban imádom tőle ezt az idiótát! De néha akaratlanul is azok leszünk, és anyám mindig azt mondta hogy utálhatom a romantikát. Ha egyszer szerelmes leszek majd, kedvelni fogom. Lehet, igaza van. Ha ez a szerelem... meg sem közelíti Amelia, vagyis azt, amit az iránt a kurva iránt éreztem. Zoet elmondhatatlanul szeretem. És ez szó szerint elmondhatatlan. Olyan, mint a húgom, de amúgy mintha a titkos szeretőm lenne. A legjobb haverom, a terapeutám, a viccmesterem, a kiéhezett kurvám és a feleségem. Igen, ez mind illene Zoera, és esküszöm, mindet a legjobb értelemben mondok!
- Talán kicsit, de józanon le fogom tagadni - teszi hozzá a végét rögtön, mire felröhögök. Nem hazudok, kemény srácnak tartom magam, de van, amitől én is ellágyulok. Nálam ez Zoe. Vagy éppen az, hogy egy kis semmiség most is össze köt minket. És ez az éjszaka, a hold. A tudat, hogy ő azt nézi, amit én, hogy ugyan az a programunk több száz kilométerre egymástól, megnyugtat. Lábaimat a deszkára teszem, de ülve maradok. Egyszerűen csak ide-oda tologatom és a holdat figyelem. Nem beszélünk, és nem is akarok most. Csak hallgatom a szuszogását, és szerintem ő az enyémet. - Hiányzol - szólal meg hirtelen, mire megdermedek. - Sajnálom - teszi hozzá, de én továbbra is csak dermedten hallgatom a szapora légzését. Soha nem mondta, hogy hiányoznék, és én soha nem mondta, hogy hiányzik. Nem akartam, hogy szar kedve legyen. Ő pedig nem mondta, most mégis olyan abszurd. Majdnem egy hónapja láttam őt utoljára. Egy hónapja csókolóztam vele utoljára. Egy hónap...
- Te is hiányzol nekem - motyogom halkan a hajamba túrva.
- Fasza - röhög fel és hallom a víz fröcskölni kezd... vagy valami olyasmit. Ahogy Zoet ismerem, csak lóbálja a lábát ide-oda. - Amúgy - kezdi lassan felsóhajtva -, tuti le akarsz jönni hozzám nyáron a srácokkal? Mármint, nem vagyok az a típus, aki srácokat hív magához - nevet fel zavartan.
- Nem lemenni akarok hozzád, Zoe, csak látni. Felőlem te is jöhetsz, vagy találkozhatunk máshol is. Csak látni, ennyi - felelem egyszerűen, míg letekintek a gördeszkára, szegénykém kicsit már agyonhasznált. El kéne mennem újat venni, de megválni tőle? Már legalább egy éve őt nyúzom, de lassan a végsőket gurulja, a keményebb trükkjeimet szerintem ki se bírná már reccsenés nélkül.
- Oh, oki - ránt vissza Zoe hangja. - Egyedül vagy kint? - kérdi halkan, mire elmosolyodom.
- Igen - mondom ki kertelés nélkül.
- Menj haza. Trisha szívbajt kap, ha nem jön ki cigifüst a szobádból éjjel az ajtó résein - kuncog fel, mire szemöldököm összeráncolom.
- Anyu nem tudja, hogy a szobában cigizek, nem veszi észre és ha...
- Zayn, komolyan azt hiszed, nem tudja? - kérdi értetlenül, mire vállaimat leeresztve bámulok magam elé. - Tudja. Csak örül annak, hogy otthon vagy a haverjaiddal. Trisha rohadtul félt téged, és jogosan. Én is féltelek. De ő attól is fél, hogy egyszer csak azért tűnsz el, mert leléptél otthonról - mondja könnyedén, én meg csak magam elé meredek, míg igyekszem feldolgozni a hallottakat. Sokszor volt már ilyen, mióta ismerem őt, folyton ledöbbent anélkül, hogy tudná.
- Nem kell félteni, tudok magamra vigyázni. Inkább téged féltelek, hogy részegen egyedül vagy kint - csóválom meg a fejemet vissza zökkenve, kissé terelve a témát.
- Szerinted tudna engem akárki is bántani, Zayn? Sajnálom azt, aki megpróbálja - röhög fel úgy, mint aki komolyan gondolja.
- Sok részeg srác van kint ilyenkor, Zoe, és komolyan, ez...
- Zayn. Csak higgy nekem, oki? - kuncog fel, mire elmosolyodom.
- Zoe, nem hiszek neked. Akkor hiszek ebben, ha ott vagyok melletted - vallom be őszintén, és hirtelen nem érdekel a nyálasság. Csessze meg akárki is, komolyan féltem Zoet! És magamban nagyjából bízok legalább, legalábbis abban, hogy akármi történne, megvédeném. De így... kurva messze van. Mint ezelőtt... mint ezután, és mint mindig.
- Amúgy, legalább megdugtad? - kérdi felröhögve pár pillanat múlva. Nem kell vissza kérdeznem, tudom, kiről beszél.
- Nem - rázom meg a fejemet mosolyogva.
- Most komolyan nem?! Zayn, te balfasz! - hördül fel, mint aki csalódott bennem.
- Jézusom, Zoe! - csóválom meg a fejemet kínosan felröhögve.
- Gusztustalanul macsó vagy - röhög tovább, mire elmosolyodom. Megkérdik, mit szeretek benne és mégis mit kéne mondanom? Hogy lebasz azért, mert nem dugtam meg egy másik csajt.
- Én mindig macsó vagyok, ez az imadzsem! - háborodok fel kajánul mosolyogva.
- Hát, hogyne, Zaynee, te, a kemény, erős, céltudatos, verekedős, aki minden rosszban benne van. Szépfiú, aki szex isten - hümmög eltöprengve. - Azért mondd, hogy nem sírtál, mikor eltört a tizenkét B-s szénceruzád - röhög fel, mire elfintorodom.
- Zoe, aki kemény és rendíthetetlen, nem sír semmin, leszar mindent, ismer mindent és mindenkit. Akivel minden a legnagyobb rendben. Mondd, ugye nem bőgsz esténként? - vágok vissza halkan.
- Touché - sóhajt fel halkan. - Menj haza, Trisha félt - motyogja olyan lassan, mint aki bealszik pár percen belül.
- Ha felülsz egy buszra, elindulok haza - kezdek alkudozni.
- Oké - sóhajt fel és hallom, amint feláll.
- Hihetetlenül jól nézel ki amúgy magassarkúban - teszem hozzá mellékesen, amíg lábaimat kinyújtom.
- Főleg részegen, szétázva - mordul fel halkan.
- Lefogadom, hogy még akkor is - nevetek fel.
- Te elfogult vagy velem kapcsolatban, nem érdekel a véleményed ilyen téren - közli szárazon, mire felröhögök.
- Persze, hogy nem - egyezzek bele, még ha tudom is, hogy bár soha nem vallaná be, igen is jól esik neki minden, amit mondok. Bár nem hiszi el. Pedig uhm... lenne mire egoistának lennie. A tűzvörös haja... a vörösök irigyek rá, nem, hogy azok, akiknek sima, mondhatni megszokott hajszíne van. De komolyan, nem az az undorító vörös a haja, amit utálok, mert be kell valljam, ezért döbbent le mindenki azon, hogy Zoe vörös... és velem van. Mert irtózom a vörösöktől, bizarr és ijesztő. De Zoe nem az a fajta vörös, Zoe az a fajta vörös, hogy "Huhh anyám! Azt a kurva!". A bőre mindig a megszokottnál fehérebb, de hát vörös, nem várok tőle mást. De az, hogy enyhén szeplős, konkrétan meg kéne zabálni miatta. A zöld szeme meg... nem is értem, miért nem modell. Vagy éppen azt nem értem, hogy nem nyáladzanak utána a pasik. Bár így is meg akarják kapni jó sokan. De akkor is, az a zöld szem, főleg, hogy a közepe kissé barnás inkább. Olyan csodálkozva néz meg magának mindent. Olyan kis ártatlanul, bár messze van az ártatlantól. Azt hiszem, ezt én tudom leginkább. Pedig amúgy olyan kicsi, sokkal fiatalabbnak néz ki. De édes, hogy ilyen kicsi, ez cuki. Bár ő nehezen viseli, én mégis jókat tudok rajta röhögni. Az alkata pedig megér még egy külön misét is. Az a segg. Igen, igen, Zoe nem is tudja, mivel rendelkezik. De komolyan, nem, hogy a srácok... de még a lányok is megnézik! Ahhoz képest, hogy milyen alacsony, igenis is rohadt szépek a lábai. A dereka pedig olyan vékony... a kulcscsontja előre ugrik, ami még szexibb szerintem. A melle... nem nagy. Hát tényleg nem az, de nem hiszem, hogy jól nézne ki óriás mellekkel. Ő így szép. De tényleg. A stílusa pedig, na az üt. Minden téren.
- Buszon vagyok - szólal meg halkan és tényleg hallom az alatta zötykölődő busz hangját.
- Örülök neki - vallom be őszintén, én pedig felállok és kezembe fogva a deszkám megindulok előre, valamerre.
- Indulj te is haza.
- Majd, ha te otthon vagy - rántom meg a vállaimat... bár amúgy sem látja ezt... de ő Zoe, akkor meg ki tudja?!
- Szerinted milyen a civilizáció? - kérdi pár perc némaság után.
- Szar - vágom rá rögtön, mire felkuncog.
- De most úgy komolyan, Zayn! Rousseaunak igaza volt? - kérdi kissé félve talán, mire elmosolyodom. Zoe és az a hatalmas agya. Irodalomból tökéletes a csaj, de tényleg! Azt hiszem, mindent tud, és fogalmam sincs, honnan! De tagadhatatlanul bejön... Most komolyan, ezek után senki nem szólhat be, hogy félek vele összejönni. Sőt, tiltakozom az ellen, hogy összejöjjünk. Kurva szép, geci okos... mindenki álma. Ez az...
- Talán, kicsit. Az emberek elbaszták a civilizációt, sok téren. De mégis csak jobb, mintsem vadászva és hörögve egy szarvas után futni. Az ember társas lény, akárki, akármit is mond. Különben nem esnénk szerelembe - hadarom el gyors és kusza véleményemet.
- Tehát a társadalom szar, de vannak benne szép dolgok - mélázik el.
- Valahogy úgy - mosolyodom el. Fiatalabb nálam, és mégis komolyabb egy hatvanévesnél is.
- Nem mindenki esik szerelembe, tehát az ember lehet egyedüli lény is - szólal meg ismét pár perc néma csend után. Már megszoktam ezt, sokszor vagyunk így Zoeval. Beszélünk valami témáról, pár perc emésztés, majd újra belekérdez valami másba. Zoe okos, szinte bántóan az. Bár amiatt nem aggódom, hogy az időből kifutunk, tudtommal Zoe haza útja úgy egy, vagy másfél óra szokott lenni. Szóval még ma este is rengeteg időnk van a témára. De amúgy is, nem tudom elképzelni, hogy nem beszélgetnénk egy nap legalább öt órát skype-on, vagy chaten... és ez gáz.
- Zoe, egyszer mindenki lesz szerelmes. Azután már ők döntik el, mi lesz velük. Mély depresszió, világutálat, vagy újra megpróbálják mással - válaszolok észbe kapván.
- Ha egyszer szerelmes valaki, nincs más, akibe újra az lenne - szólal meg halkan. És azt hiszem, helyben vagyunk. Azt hiszem tudom, mi az igazi kérdése. Mi van, ha szerelmes, de az nincs viszonozva. Ezt viszont nem tudom elképzelni. Őbelé mindenki szerelmes.
- Fogalmad sincs, melyik az igazi szerelem. Volt, hogy azt hittem az vagyok, erre kiderült, hogy közel sem - nevetek fel.
- És honnan tudod akkor, hogy szerelmes vagy? - kérdi értetlenül. - Kurvára sehonnan. Bemagyarázzuk, hogy azok vagyunk és mi van, ha mégsem? Te is azt hitted, mindenki mindig azt hiszi. Mindenki mindig azt mondja "ez most más". Egyik sem más... - hördül fel mérgesen. Édes... kissé túl tud pörögni részegen.
- Mert minden más. És nem tudom, csak hiszem. Mint mindenki más is. Az ember egyszer szerelmes, de csak akkor tudja meg, ha már tényleg az, hiszen addig nem tudja, milyen érzés is ez. Zoe, ha szerelmes vagy, azon nem kell gondolkoznod, nem kell bizonyítanod. Látszik, tudod, érzed, érzik mások is, tudják mások is és látják mások is. Gyengülhet, de nem múlhat - motyogom egymás elé rakosgatva a lábamat.
- Azt mondtad ez, nem pedig az. - jegyzi meg halkan, mire szemöldököm összeráncolom.
- Mi? - kérdem értetlenül felröhögve.
- "Addig nem tudja, milyen érzés is ez" - hadarja el halkan, mire megállok a járda közepén és lehunyom a szememet, majd elmosolyodom. Hát ez van. Szopás.
- Téged miért érdekel ez a téma amúgy, Zoe? Ez van. Szopunk, rendesen - jegyzem meg egyszerűen.
- De... - nem mond semmit. Tippem sincs, mit akarhatott volna mondani. Talán neki sincs. - Szóval szopás - jegyzi meg némi gúnnyal. Fejemet elfordítom a telefontól és leejtem a kezemmel együtt. Az autókkal nézek farkasszemet, amik mellettem száguldanak az úton. Néha legszívesebben elüvölteném magamat a gecibe.
- Az - felelem, ahogy újra felemelem a telefont a fülemig.
- Nyugtasd le magad, nagy fiú! - szólal meg nyúzottan és fáradtan. A deszkát lecsapom az útra és rálépve lökni kezdem magamat. Faszom az egész Zoes dologba néha. Ja, szeretem. Ja, szar. És igen, kurva messze van. De még ő is szeret. Faszért nem fogja fel senki sem, hogy ez neki lenne rossz?! Hogy tényleg tönkre tenném a sok balfaszságommal? És miből tartanám el? Az irodalom meg nyelvtan tanári fizetésemből?! Köztudott, hogy nem keresnék sokat... neki nem ilyen élet kellene. Nem, ő jobbat érdemel. - Na? - kérdi meg, azt hiszem talán tíz perc után.
- Nem - rázom meg a fejemet mérgesen.
- Oké, hagyjalak? - kérdi felsóhajtva.
- Amíg haza nem értél, addig ne - hadarom el arra figyelve, hogy még átérjek a kocsi előtt az út másik felére. Egy dudálással megúszom. Zsebembe nyúlok és míg lazán gurulok lefelé a kisebb lejtőn a kihalt járda részen, addig előveszem a fülesemet. A telefonba dugom, majd azt a zsebembe süllyesztem. A végüket a fülembe nyomom és kezeimet leejtem.
- Édes - mondja szomorúan.
- Beszélj, sokat. Akármit - kérem lehunyva a szemeimet egy percre.
- Tőlem? Részegen? Eleve mindig te hozol fel témát szinte! - fagy le rögtön egy perc alatt. Én pedig elmosolyodom. Azt hiszem, ez az én tökéletességem. Az, amit még megkaphatok. Lefelé száguldani a deszkán egy kihalt úton, lévén, hogy leugrattam a járdáról. A szél kissé csíp. Zoe hangja pedig szinte az agyamban szól. Ilyenkor még jobb az előnye annak, hogy Dubsteppes vagy. Fontos a jó füles... a basszus és a hangzás. Az enyém pedig tényleg jó. De Zoe hangját hallgatni rajta, éjjel... szóval igen. Ez az én megérdemelt tökéletességem. Nincs itt, mert nem szabad itt lennie. Akkor talán végleg tönkretenném. De azért beszélünk. Könyörgöm, mikor itt volt velem is... annyit sírt. Gyomrom összerándul az összes emlékre egyszerre.
- Cseszd meg! - mondom neki fittyet hányva arra, hogy megbántom talán.
- Öh... oké. Miért? - kérdi értetlenül felnevetve.
- Mindenért. És semmiért. Fogalmam sincs. Ez nem jó - röhögök fel abszurdan, míg balra kanyarodom a deszkával. A város fényei megbabonáznak, aligha figyelek másra. Egyedül Zoera. Rá valahogy mindig.
- Értem - mondja nyugodtan - Tudod. Annyira egyszerű lenne minden, ha nem szeretnél - röhög fel fájdalmasan.
- Tudod. Annyira egyszerű lenne minden, ha nem szeretnél - ismétlem meg gúnyosan a mondatát.
- Tudod. Annyira egyszerű lenne minden, ha nem félnél - hangja félénk, én mégis elmosolyodom.
- Tudom - egyezek bele a ki nem mondott állításába. Minden rajtam múlik. De soha nem fogja megérteni, miért nem akarom. Mert talán tudja, vagy sejti. Mert félek... de nem magamat féltem. Őt. Miatta félek. Mert minden csaj engem akar, de mit kezdjek velük? Sorba dugom őket, kurvára élvezetes. Ők nem akarnak többet, vagyis nem tudnak többet akarni. Nekik kimerül abban, hogy ők már valakik, ha megfordult bennük a farkam. Egyik sem akar megismerni. Esetleg a "Jujci, a kínait én is tök csípem!"-ig eljutunk. És egyszerűen nem bírom őket tovább. Engem azért akarnak a nők, mert én leszarom őket. Vagy, csak mert élvezik, hogy "rossz" vagyok. Mégis, miért lennék rossz?! Mert cigizek, vagy mert bulizok?! Jézusom... minden velem egykorú ezt csinálja. Azért senki nem tart menőnek, mert érdekel az irodalom. Azért már inkább, hogy a rajz az igen. Ők tesznek rossz hírnevűvé, hogy aztán a saját hazugságukban fürödve élvezzék, hogy pár órára együtt lehetnek velem. Nem értem én ezt... miért jó?! De komolyan, mitől lettem én rossznak elkönyvelve? Mert verekszem? Mert kiállok magamért? Mert undorítóan dugom sorba a lányokat? Mert flegma vagyok? Az ilyen srácokat kéne elítélnie a társadalomnak és a szingli nőknek, nem?! Mi a faszom van manapság a világgal?! - A civilizáció kurva rossz - nyögöm ki fejemet rázva. És akkor itt van Zoe. Aki le akar állítani a verekedéssel. Támogat, hogy védjem meg magam, de ésszel, ne erővel. Támogat a tanulásban, a művészetekben. Az álmaimban... tud rólam szinte mindent. Rám mosolyog, mikor cigizek és elpirul, ha ránézek. Nem mondja, hogy szokjak le. Nem azt csinálja, mint a többi kurva. Azok, akiket megdugtam és miután rágyújtok, nyafogni kezdenek, hogy jaj, ez milyen rossz nekem, és, hogy vezessem le a feszültséget máshogy. Amire persze rögtön van egy-két gondolatuk, hogy hogyan. De Zoe? Nem, ő nem. Talán ő érti, miért cigizek. Mert kell, mert van, amire jó, van, amikor szükséges. Egy-egy pillanat, érzés, vagy emlék miatt. Minden kurva velem szidja a szüleimet, ha éppen kurva mérges vagyok. Zoe? Zoe leüvölti a fejemet, hogy takarodjak le bocsánatot kérni és mit képzelek magamról. És persze, hogy nem akarok lemenni. Aztán eléri, hogy átgondoljak mindent és beleképzeljem magamat az ő helyükbe és láss csodát! Kinek van igaza?! Zoenak. Folyton neki van igazi, és még csak nem is zavar.
- Az - ért velem egyet könnyedén. - Most már Hagleyben vagyok. Mindjárt leszállok. Ha gondolod, már nem kell így...
- Hallani akarom én azt az ajtócsukódást - kuncogok fel, mire felsóhajt úgy, mint aki már régen beletörődött a sorsába.
- Lenyugodtál már legalább? - kérdi terelve a témát.
- Mondhatni - felelem őszintén. Neki hazudni? Felesleges. Tudja, mikor hazudok és mikor nem. Annyi az egész, hogy egyenesen közlöm-e vele, vagy inkább csak közlök egy szar hazugságot és úgy teszünk, mintha ő nem tudná az igazat. Deszkámmal felugratok egy padra, majd le is esek róla. A földön elfeküdve kissé felnyögök és lazán a deszkám után nyúlok.
- Jól vagy?! - kérdi színtiszta pánikkal a hangjában.
- Persze, csak elestem kicsit - felelem könnyen, míg felállok és ismét ráállok a deszkára.
- Jézusom! - nyög fel megkönnyebbülve, mire felröhögök. Bírom, hogy ennyire aggódik, de elég sokat estem már deszkával.
- Nyugi - morgom a telefonba kissé mélyebb hangon, hát hiába ismer ő engem, én is ismerem őt. Tudom, mi az, ami megnyugtatja, vagy legalábbis elfelejtet vele mindent.
- Itthon vagyok - szólal meg úgy két perc múlva suttogva és hallom az ajtó csukódását.
- Örülök. Köszönöm. Aludj jól, Zoe! - sóhajtok fel lelassítva a deszkával a házunk közelében már.
- Szeretlek, Zayn. De ne fogd vissza kicsit magad akkor, ha teljesen nem tudod. Nincs értelme - motyogja a telefonba. - Jó éjt - és ezzel le is rakja. A fülest szomorúan tépem ki szinte a fülemből és gyömöszölöm bele a zsebembe. Miért is nem tudom magam teljesen visszafogni?! Mert egy büdös pöcs vagyok?! Faszért nem bírok magammal... és jogos Zoe. Ha teljesen nem tudom visszafogni magamat, akkor minek igyekszem kicsit visszafogni magamat?! Zoe miatt. De Zoe miatt teljesen sem tudom vissza fogni magam. Deszkámat mérgesen vágom hozzá a házunk előtti villanyoszlophoz. Neki csattan, majd szemem láttára kettétörik. Oda érve még mérgesen rá is rúgok, amitől egyik kereke is sikeresen kitörik. Mi a fasz van már velem? Mi a fasz van Zoeval?! Mi a bús faszom van velünk?! Minden megváltozott miatta, azt sem tudja, mennyi minden! Leálltam a fűvel, a drogokkal, mindezt azért, mert kicseszettül szerelmes vagyok belé! Annyira más minden, mint egy éve! Megszokott élet, megszokott minden szar, aztán jön Zoe és minden más. Kurvára elegem van az egészből! Öklöm meggondolatlanul száll az oszlop felé, mintha az tehetne mindenről. Dühösen és erősen véve a levegőt hajtom fejemet a jéghideg fémnek, míg karjaimat magam mellett tartom. Míg felfogom a fájdalmat a karomban. Míg úrrá nem lesz rajtam a kétségbeesés, a felemésztő düh helyett. Betámolygok a kapunkon, amin már Zoe is jó párszor bejött. És kinyitom az ajtót. Anyám ott áll, félve.
- Örülök hogy... haza jöttél - nyögi ki zavartan, nekem pedig újra eszembe jut Zoe. Maga a lány is, és az is, amit mondott.
- Sajnálok mindent, oké? - kérdem hajamba túrva, kétségbe esetten. - Nem megyek ki többet anélkül, hogy ne mondanám, komolyan! Nem akarok innen soha sem lelépni. Szeretlek anyu, de van, hogy annyira sok minden! - hadarom el egy szuszra, míg levetődöm a fotelba. Lábaim folyamatosan és gyorsan járnak, talán remegnek.
- Minden rendben? - kérdi félve, elém guggolva.
- Nem, kurvára nem - rázom meg a fejemet és felnézek rá, beharapva alsó ajkamat erősen.
- Ő? - kérdi aggódva.
- Szeretem, oké?! De... nem, anyu! Nem lehet! Tudod milyen. Én nem olyan vagyok! Tönkre tenném, érted?! És megőrülök, nem bírom. Úgy érzem, széthullok - mondom kétségbe esve.
- Szeret téged - húz magához, majd szorosan átöleli nyakamat. De nincs az a megnyugtató érzés, mintha Ő ölelne át. - Nem tudnád tönkre tenni, ő nagyon kemény kislány és...
- De már így is tönkre van téve, Anya! Nem tehetem meg vele, hogy egyszer hibázok is akár - rázom meg a fejemet, ő pedig elenged és visszaesek a fotelba.
- Szerelmes vagy belé? - kérdi letekintve rám. Fogaimat összeszorítom és kinézek az ablakon. Szerelmes vagyok belé? Fogalmam sincs. Talán. Nem. Igen. Esetleg mégis... akarom őt? Akarom őt. Megfogom bántani... tuti. Össze fog törni. Tönkre fogom tenni. De nem akarom. Én csak szeretem. Annyira, hogy... mindennel együtt szeretem! - Javadd! - szolit halkan, mire visszakapom rá a tekintetemet.
- Nem tudom elmondani, mennyire - szorítom össze az ajkaimat. Ő megölel, én pedig arcomat a pólójába fúrom, és átölelem. Feltör belőlem a zokogás, akármennyire is tartani akarom magam. Akármennyien is gondolják, hogy én vagyok a fasza csávó a környéken. Akárhány lányt dugtam már meg. Akárhány csontot törtem már el. Akárhány füves, vagy tiszta cigit szívtam el. Most mégis minden kétségbeesésemmel szorítom át anyám derekát és szorítom ökölbe kezemet. Nem érdekel, hogy érzem, ahogy a vér rászárad jobb kezemre. Nem érdekel, hogy anyám nyugtatni próbál. Nem csak ő, de én is beledöglök abba, hogy szerelmes vagyok belé. Nem bírom, életemben nem borultam ki így! Ennyire. Még azért a kurváért sem. Senkiért és semmiért sem. És akkor itt van Zoe... és úgy sírok érte, mintha négy éves kis puha pöcs lennék...



Kukucs! Íme egy kis rész ami remélem erőt ad a sulihoz!:) Nem sokára tavaszi szünet, csak addig kell kibirní! Véleményt komiban meghagyni a rész alatt kötelező!:3 Imádás van! ♥

11 megjegyzés:

  1. Szervusz!
    Hát nem is jutok szavakhoz, egyszerűen nagyszerű lett. Nagyon sajnálom Zaynt, és annyira remélem, hogy összejönnek, mert ezt már rossz nézni. Huh és egy régi lány Zayn életében? Nagyon kíváncsi vagyok! Váraom a folytatást :D
    Puszi Kira!

    Ut.: Ne is említsd az iskolát, bah...

    VálaszTörlés
  2. Ez most komoly??
    Hogy hogyan tudod itt abba hagyni?
    Istenem megőrülők!
    A rész pedig....hmmm nem is tudom hogy mit irkak rá mert egyszerűen nincsenek rá szavak valami elképesztően jo és romantikus rész volt ahhh imádtam megszakadt a szívem mikor Zayn zokogott de istenem egyben annyira aranyos volt imádom siess kérlek a kövi résszel!:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤💚💚💚❤

    VálaszTörlés
  3. Hisztizek többér:DD
    tudod mit? Egyél traktort:DDDDDDDD
    Na jó nem. Csak hát na,kurvaszádat:DD
    Te én megverlek egyszer az biztos. Hogy lehet beleírni,hogy Zayn zokog,és érted mikor olvasok magamban elképzelek mindent... EZT IS ELKÉPZELTEM. Zayn nelegyél már ilyeeeeeen. Megmondalak otthon:DD
    De amúúúgy a rész.. Hhhhh KÉREM A KÖVIT! AZONNAL! :D rágjam a szádat te cuksi:DD <3

    VálaszTörlés
  4. Nagyin jó lett nagyon várom a következő részt minél hamarabb hozd és a jade és a maffiás blogod is hiper szuper jó és ha lehet kétni lehet oda is új részek imádlak!!! Várom a kövi részeket!!!xoxox IMÁDOD ❤❤

    VálaszTörlés
  5. Kedves Des Tiny!
    Imádtam! Elképeztő érzelemkavalkád ment végbe..
    Fenenális volt!

    Kitartást a sulihoz!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jo volt végre zayn érzelmeit olvasni!!!!!!!!!!!
    Így tovább
    Nagyon nagyon jo lett !
    Minden reggelemet úgy kezdem hogy megnézem hogy írtál e
    És ha látom hogy írtál részt akkor mar egész nap boldog vagyok!!:))):)

    VálaszTörlés
  7. Ismét egy nagyon jó részt kaptunk :-) Eszméletlen ahogy írsz, teljesen beleélem magam. Ahogy az érzelmeiket is leírod... Egyszerűen imádom. Nagyon jó volt megtudni, hogy Zayn miért ilyen. Nagyon remélem, hogy meggondolja magát és összejön Zoeval.

    Sok sikert a sulihoz és kitartást! ❤❤ Ezer puszi :-* :-*

    VálaszTörlés
  8. meglepiii http://themaffialoveliampayne.blogspot.hu/2016/01/award2.html

    VálaszTörlés
  9. Szia édesem:)
    Rég írtam komit és ezt nagyon sajnálom.
    Nem is tudom így hirtelen, hogy hol kezdjem. A blogod csodálatos. Zoé csodálatos. Zayn csodálatos. Xaver csodálatos. Zayn deszkája csodálatos. Te is csodálatos vagy. Most 3 részt olvastam el egyben és...hu...nagyon kész vagyok. Rossz, hogy nem mehetek rögtön tovább és izgulhatok Zaynért és Zoe-ért. Őket még a pokol ura is egymásnak teremtette. Mindenki más megbaszhatja.
    Tudod mit szeretek amnyira a történetben? Nem, mert nem vagy gondolatolvasó, de mindjárt elmondom. Azt szeretem, hogy a szerelmük egy bizonyos szinten tragikus, mégis az egyik legszebb, legkidolgozottab szerelem amit valaha bárhol olvastam. Imádom, hogy Zayn bizonytalan. Hogy nem merek még a boldog végre sem gondolni. Istenem a lelkemet is eladnám, csak boldog vége legyen a blognak. Imádom, hogy Zoe szereti Zaynt minden faszsága ellenére és fordítva is.Zayn...nagyon bizonytalan. Remélem majd átgondolja még párszor a dolgokat és összejön Zoe-val még ha ez neki fájdalmas is lesz. Annyira szeretem, hogy bele tudom élni magam a blogodba. Tényleg.
    A végére csak annyit, hogy örülök, hogy elkezdtünk beszélni. Nálad fantasztikusabb, segítőkészebb, csodálatosabb embert nem lehet találni. Tényleg. Nagyon köszönöm neked. Nagyon sok mindent. Remélem még sokáig fogunk beszélgetni (cicc):D
    xoxo, Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, kicsit nyálas voltam:D
      Btw, amúgy az kimaradt, hogy TÖBB ZAYN SZEMDZÖGET*-*-*-*-*
      Valamint azt is megtaláltam, hogy ebben a blogodban kit fogok shippelni. Kíváncsian várom a Davier pillanatokat;)

      Törlés
  10. Nagyon nagyon jo volt végre olvasni zayn szemszögéből egyre jobban írsz!
    Kérlek sose hagyd abba!!

    VálaszTörlés