2015. december 25., péntek

32.Rész

- Te hülye vagy - néz rám tökéletes komolysággal, míg ő az ágyon terül szét és engem néz. Én pedig csak pakolok. Lévén, hogy jobb dolgom nincs. Na jó, igazából, ha odamászok mellé, akkor már rég túlfűtött lenne a hangulat. Kínozni nem akarom... se őt, se magam. Így hát pakolok! Könnyedén szórom a ruhákat a táskába, míg elmosolyodom megnyilvánulásán.
- Többet vártam tőled. Ez komolyan létezik, Zayn - nevetek fel fejemet csóválva, ahogy behúzom a táskámat és mégis csak merészen lehuppanok mellé az ágyra.
- Adok neked C-vitamint, te meg felgyógyulsz a rákból? - néz rám szemrehányóan, mire felröhögök és a falnak vetem a hátamat. Úgy mint ő.
- Nem vagyok rákos, köszi. De amúgy Placebo hatás. Elhiszed és megteszi a szervezeted - vonom meg a vállamat.
- Erősen hiszek abba, hogy nagyobb lesz a farkam, ha megcsókolsz, az máris placebo - horkan fel, de a végét elneveti, mire csak röhögve és értetlenül ránézek.
- Te tényleg ostoba vagy! - röhögök tovább, mire felvont szemöldökkel rám néz.
- Szóval, nem jó a példám Dr. Fable? - kérdezi cinikusan, mire határozottan megrázom a fejemet, miszerint nem.
- Egyértelmű. Te hülye vagy. Placebo, gyógyszereknél, csodáknál... ilyesmi témakörben. Nem pedig az önértékelési farok méreted - nézek rá továbbra is értetlenül. Ki hoz fel ilyen példát?!
- Az önértékelésem nem téves, a példám helyes - csúszik közelebb hozzám, mire érzem, hogy elpirulok. - Csoda lenne, ha nem csókolnál vissza - kuncog a nyakamba.
- Zayn! - förmedek rá, de addigra már ajkaimhoz hajolva puszit nyom rájuk.
- Na? - kérdi kuncogva, míg hol engedi, hogy ajkaink összeérjenek, hol nem.
- Idióta pöcs - motyogom zavartan, mire egyszerűen megcsókol. Egy amolyan "majdnem egy éve ismerlek a neten és végre először találkozunk pár napra és kellesz" csókkal. Hajamba túr, mire a lepkék, melyeket eddig figyelmen kívül hagytam, most vad ellenkezésbe kezdenek a túlzottan hatásos ingerre. Kissé lejjebb csúszok, így ő könnyedebben fordítja fejemet maga felé és csókol tovább. A lepkéim fele követ el hirtelen felindulásból öngyilkosságot, mikor az eddigi csókunk átmegy egy "nem mehetsz el" csókba. És hiába nem mondja, tudom, hogy csak ennyit akarna közölni evvel. Szinte már félig fekszünk, mikor kissé elhajol tőlem és lenéz rám.
- Minek is ültél te le mellém? - kérdi összevont szemöldökkel.
- Öhm, placebo hatás - nyögöm ki, visszagondolva az előző témára.
- Amúgy, tudom mi az - említi meg könnyedén, a tipikus féloldalas, rossz fiús mosolyával. Ami neki fel se tűnik, az én egyik lepkécském viszont AK47-sel kezd odabent másokat gyilkolni.
- Az elveszett hitem vissza tért, miszerint nem vagy ostoba - felelem gúnyosan, leplezve mindazt, amit érzek. Odahajolok egy újabb csókért, ő viszont kissé hátrább.
- Tudod, hogy én nem így... vagyis... Zoe - röhög rám, ahogy szememet megforgatom.
- Mit szólnál, ha csak úgy, simán elengednéd magad? - kérdezem unottan, ahogy lelököm az ágyra és hasán átvetve lábamat ráülök.
- Ha elengedem magam, akkor...
- Összedől a világ és Van Gogh visszavarja a fülcimpáját egy mamut csontból kifaragott tűvel? - kérdezem továbbra is monoton hangvételben. Ő egyszerűen felröhög kijelentésemen, én pedig csak elmosolyodom. - Tudom, oké? Én sem akarom pont így, pont most. Csak engedd el magad! Ha úgy alakulna, leállítalak, jó? - kérdem meg, szemébe nézve. Egyszerűen csak le akarom őt kapni anélkül, hogy érezném, ahogyan befeszül miattam.
- Magadat se fogod tudni - fintorodik el kissé önelégülten.
- Oh, de kár - nevetek fel keserűen, ahogy megtámaszkodva mellkasán lejjebb hajolok hozzá. Érzem, amint szíve hevesebben kezd verni, emiatt pedig számszélét kezdem rágni, míg szemébe bámulok.
- Kegyetlen vagy - röhög rám, mire felvonom szemöldököm, miszerint akarja-e látni a kegyetlenebbik énemet. Néma kérdésemre csak megrázza a fejét. Keze ismét hajamba túr és egyszerűen lehúz magához. Ajkaink, mielőtt összeérnének, érzem, ahogy kissé félre ver a szíve, mire rögtön el is mosolyodék. Csak hát közbe érzem, ahogy lepkék építik a síremléket elhunyt társaiknak. Könnyedén csókol meg. Laza természetességgel. Mint egy rutin, ahogy leemeled a tejet a polcról a boltban. Ahogy kinyitod az ajtót, vagy sétálsz. Megszokottan. Ahogy keze rámarkol hajamra, úgy vadul a csókunk is. Imádom, hogy mindig igyekszünk visszafogottan, édesen szemérmesek lenni, a végén pedig úgyis annyi lesz az egészből, hogy lihegve tépjük egymás ajkát a tehetetlenségünkben. Talán a hormonok. Talán a kamaszság. És kitudja? Talán a szerelem. Testemen végigfut a remegés, ahogy arra gondolok, hogy Zaynbe szerelmes vagyok. Mert bármilyen hülyén hangzik is, nem akarok az lenni. Ki akarna életében először szerelmes lenni egy srácba, aki übermenő, überkirály, überszexi, überédes és nem utolsó sorban csajozógép? Ráadásul több órára lakik?! És nem gyalog! Busszal is jó három óra, hogy mi találkozni tudjunk. Az a srác, aki olyan könnyedséggel fordít maga alá, éppen engem csókol. Az a srác, aki okos, még ha ezt konkrétan nem is emlegeti és néha direkt eltitkolja. És miért titkolja el? Mert közben a srác kicseszett menő és megvan a hírneve. Mind az iskolájában (vagy másokéban) és mind a városban. Mert ez a srác, aki éppen olyan kedvesen simít végig az arcomon a kezével, hogy elolvadok... az a srác igazán jó fej barát. Az a tipikus barát, akire ha rácsörögsz, hogy gáz van, már fut. Aki gondolkodás nélkül veri szét akárki fejét, mert megbántotta azt, akit ő szeret. Van szíve, nem is akármilyen. Okos, menő, édes... dögös... és engem csókol. Kikészültem! Hogy lehetne megtartani egy ilyen félistent? Remegve fújom ki a levegőt, ahogy rájövők; sehogy. Lévén azért, mert nem az enyém.
- Te mondtad, hogy lazuljak el. Ne agyalj! - motyogja a fülembe, míg oldalamat simogatja és nyakamat hinti puszikkal.
- Én? Agyalni? Ugyan már! - nevetek fel kelletlenül. Némán nézünk farkasszemet és félek, hogy rájön mindarra, amit eddig gondoltam. Hogy félek, hogy szerelmes vagyok belé... mert akkor nekem végem. Félek, hogy megtudja, mennyire istenítem őt, hogy a véleményem róla nem objektív, hanem már szubjektív.
- Na mondd! - kuncog fel, mire elfintorodom.
- Mindegyikünk jobban jár, ha nem - rázom meg a fejemet makacsul.
- Ohh, tudni akarom, mi jár akkor a fejedben, mikor velem csókolózol - nevet rám.
- Én meg, hogy te mire gondolsz, hát patt helyzet - vonom meg a vállamat tökéletes közönnyel, míg alatta fekszem.
- Hogy, hogy tartsalak meg, mikor nem is vagy az enyém - feleli tökéletes természetességgel, mire a szemem elkerekedik. - Bingó - nevet rám. - De amúgy lássuk csak - mondja és máris hümmögni kezd. - Volt, hogy uram isten ismételgetése a fejemben, aztán azért vallás szempontjából ez durva nálam - csóválja a fejét komolyan, én pedig máris eltakarom arcomat a kezeimmel. - Aztán a: Hogyan tud így csókolni, mikor ilyen fiatal és nem csókolózott annyi emberrel, mint én - folytatja, én pedig csak felnyögök. Mindig én jövők ki mindenből szarul, ha róla van szó! - Ott volt a "Széttépem... nem, nem tépem szét... de ha még egyszer ezt csinálja a kezével..." - röhög fel, mikor már leplezni sem akarja, hogy bizony élvezi a szenvedésemet.
- Befejezted? - kérdem könyörögve inkább, hogy ha nem, akkor is hagyja abba.
- Még voltak! - szól rám mérgesen, mintha megzavartam volna a gondolkodásban. - Volt még az "El fog menni", "Nem engedem el", "Kell", "Csessze meg". A többi eléggé zavaros és inkább tényleg kihagynám a fantázia képeim részletezését - kuncog fel, ahogy orrával megböki kezeimet, amikkel eltakarom a vörös arcomat.
- Te pöcs - nyögök fel, ahogy szétfeszegeti inkább a kezeimet.
- Te picsa - forgatja meg a szemeit, mire értetlen fejet vágva csak megrázom a fejemet. - Na mondd, mi van, Élet? Tiszta búskomor a képed - susogja a fülembe, mire felnevetek.
- Maradj a rajznál és az éneknél! A versírást hagyd! - nevetek tovább, mire felül, de magával húz.
- Kíváncsi vagyok, hogy leszünk egy év múlva. Öt év múlva, vagy tíz év múlva - mosolyodik el gondtalanul.
- Én? Föld alatt, ha ezt így folytatjuk. Te? Szintén föld alatt - nevetem el magam, mire ő is felröhög. - Egyébként nem adok neked egy évet és már versenyben leszel. Öt év múlva még beszélünk... hmm, legyen jóindulatból félévente egyszer. Tíz év múlva meg az újság címlapjáról megtudom, hogy elvettél valami sztár lányt feleségül titokban, Mexikóban egy sombrero alatt bujkálva - vonom meg a vállamat, ahogy az agyam maga elé vetíti Zaynt sombrero kalapban, míg egy fekete körvonal kezét fogja. Vajon milyen lányt képzel el maga mellé? Szereti a sötétebb hajat... tuti fekete hajút. Jó, akkor a lány legyen tipikus modell, fekete hajjal. Na, a fekete körvonal máris életre kel és megjelenik az elképzelt fura álompárom, ami igazából sírásra is késztet.
- És a kecske hozná a gyűrűmet - horkan fel, mire a kép szertefoszlik és értetlenül meredek rá.
- Egy kecske? - kérdem tök komolyan, mire ő bólint, mintha mi se lenne természetesebb.
- Kecske - feleli újra.
- Miért nem egy tyúk? - kérdezem meg beharapva az alsó ajkamba.
- Hát felőlem, ha te tyúkot akarsz! - emeli fel maga elé védekezően a kezét.
- De ha te kecskét mondasz, akkor az úgy lenne érvényes, ha a kettő.... mi? - jut el az agyamhoz az, amit mondott, én pedig még a fejemet is megrázom, hátha csak tévképzet. Azt mondta, ha én azt akarok... de én most az ő esküvőjéről beszélek.
- Lassú felfogás, Zoe - nevet rám, ahogy fogai közé szorítja nyelvét.
- Ragaszkodom a tyúkhoz - felelem komoran, őt bámulva.
- Én a kecskéhez - mosolyog rám, mire halványan és is elmosolyodom. - Remélem tudod, hogy nem felejtek? - kérdi sunyin vigyorogva.
- Remélem, hogy nem felejtesz - bólintok kissé szomorúan. Nem akarom, hogy elfelejtsen.
- Nyáron mikor menjek Birminghambe? Vagy menjünk? - kérdi vállát megrántva.
- Uhm, nem tudom - vonom meg a vállam.
- Akkor majd írj, neked mikor lenne jó - nyom puszit a homlokomra, mire elmosolyodom.
- A többes szám kit takarna? - kérdezem kíváncsian.
- A srácokat. Lógsz nekünk egy városnézéssel - förmed rám, mire elröhögöm magam.
- Semmit nem láttam Bradforból! - csapok a vállára mérgesen. Elvégre, komolyan! Fogalmam sincs, miről híres Bradford!
- Engem látsz, a srácokat is láttad. Ez mind Bradford - villant rám egy szemtelen mosolyt, mire egyszerűen felröhögök. Ő a falnak dől, engem pedig odahúz az ölébe és a lábának dőlök. - De komolyan, bármikor írj, szabadok leszünk - suttogja a fülembe, mintha annyira bizalmas lenne, míg fejét a vállamra teszi.
- Oki - mondtam kissé elpirulva.
- Oki? - kérdez vissza rögtön felröhögve.
- Jaj már! - nyögök fel fejemet mellkasára vetve.
- Ez édes - röhög ki leplezetlenül. - Soha nem hallottam volna, hogy azt mondod "Oki" - nevet tovább, mire sóhajtva megrázom a fejemet.
- Nem édes akarok lenni! - hisztizek halkan, ahogy mellkasára ütök.
- Hát mi? - kérdi nevetve, mire elfintorodom.
- Az édes nem éppen biztató jelző - íróm kissé körbe, miszerint csak arra akarok kilyukadni, hogy nem azt akarom, hogy édesnek lásson! Hanem inkább azt, hogy... szexinek? Dögösnek? Nem tudom...
- Örülj annak, ha édes vagy, többet érsz vele - nyom egy puszit a hajamba, mire érzem, hogy elvörösödöm.
- Utállak - nyögöm ki nagy nehezen, mire egyszerűen képen röhög.
- Persze, gondoltam - forgatja meg a szemeit, ahogy végig simít oldalamon. - Nincs kedvem újra "normálisan" suliba járni - nyögi ki egy kis idő után, mire értetlenül felnézek rá.
- Normálisan? - kérdezek vissza, mikor nem tudom hova tenni a jelzőt magamban.
- Hát, úgy hozzászoktam, hogy ott vagy, mindenhol - rántja meg a vállát. - Ahhoz, hogy átjöjjek, vagy te átjössz és, hogy a srácokkal vagy, meg velem - ecseteli tovább, mire elmosolyodom.
- Sok kedvem nekem sincs ahhoz, hogy a nyomorék osztályommal járjak iskolába és hazaérve csak skype-on lássalak - vallom be neki őszintén, mire kissé elkomorul.
- Ha az a barom olyat csinál, amit nem kéne... szólj - morogja zavartan.
- Ashton? - kérdezek vissza kissé bizonytalanul.
- Igen - biccent nekem idegesen.
- Majd szólók. Te meg skype-on kiosztod? - nevetek fel. Elmémben már látom is a jelenetet, ahogy komor arccal tartom a laptopot, amin Zayn magyaráz éppen Ashnek.
- Vicces... lemegyek és szétverem - néz rám komolyan, mire fejemet megcsóválom.
- Te is tudod - rántom meg a vállamat, be se fejezve, mire értem.
- Hogy nem fogsz szólni, legfőképp verekedni nem hagysz majd? Tudom. Reménykedem? Igen - nevet rám, míg könnyedén megfog a csípőmnél és úgy igazit magán, hogy lovagló ülésben a csípőjére üljek. Felhúzza hátam mögött a térdeit és egyszerűen rádöntve megcsókol. Hagyom, hogy testem ellazuljon, főleg mivel megtart Ő. Egyik keze a derekamat fogja, a másik viszont a fejemet tartja... jó, inkább ismét a hajamba túrva tart ott, ahol ő akarja. Keze a derekamon egyszerűen indul meg lefelé, mire megakad bennem a levegő, ahogy lent dörzsölni kezd.
- Ne csináld megint... - nyögök fel, elhajolva tőle.
- Mit megint? - kérdi a féloldalas Zayn mosollyal, mire elpirulok.
- Amit a szobádban, ez gonosz - nyögök fel, ahogy keze egyszerűen fittyet hány a szavamra és csak jobban kényeztet... vagy kínoz.
- Szóval, csak ne hagyjam abba? - kérdi felvont szemöldökkel.
- Utállak! - morgom neki kissé pihegve, ahogy szemtelenül és minden kérdés nélkül bugyim alá nyúl.
- Érzem - kuncog a fülembe. Csípőm egyszerűen megmozdul, ahogy tovább szórakozik velem. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedik, ő pedig továbbra is érdeklődve figyel engem, míg arcára kiül az élvezet. Két ujja olyan hirtelen kerül belém, hogy egyszerű és hangos nyögés szalad ki a számon, míg gyorsan harapok bele alsó ajkamba. Oda hajol hozzám, én pedig egyszerűen megcsókolom. Kikészít, pillanatok alatt feltud húzni... "úgy". Csókja olyan, mint a keze... vagy mint az én elmém. Vad. Szabad kezével elengedi fejemet és benyúlva pólóm alá, rögtön mellemre siklik. Egyre nehezebb őt csókolni, míg szinte szétvet belülről az izgalom... Csípőm ösztönösen mozdul előre, mire ujjai mélyebbre szaladnak bennem, én pedig a szájába nyögök. Mosolyogva húzódik el tőlem, én pedig zavartan igyekszem kontrollálni a lihegésem. Zayn a kezét, amivel eddig melleimre koncentrált, most gatyámhoz húzza és könnyedén gombolja ki, így pedig több helyet kap a másik keze. Így pedig még mélyebbre szalad bennem. Keze egy pillanatra eltűnik onnan, ahol most a legszívesebben akarnám, hogy legyen még. Egyszerűen megfog és elfektet az ágyon. Továbbra is kapkodom a levegőt, míg ő egyszerűen lehúzza rólam a rövid gatyámat. Fölém hajol és megcsókol, de érzem, hogy testsúlyát áthelyezi, így már várom, mikor érzem meg újra az ujjait. Nem is kell sokat várnom, a tanga anyagát könnyedén húzza félre, majd simít végig rajtam. - Miért vagy még most is szégyenlős? - kérdi kuncogva és érzem, hogy térdével kissé szétfeszíti combjaimat. Azzal, hogy megemlíti, azt hiszem, még inkább zavarba jövők. Még jó, hogy Zaynről van szó és így tudatosan oda hajol hozzám és megcsókol. Én pedig felengedek, lábaim jobban szétnyílnak, ő pedig azt hiszem, sokkal jobban kínoz engem, mint eddig bármikor. Hasam megfeszül és egyszerűen ismét a szájába nyögök, ahogy ujjaival körözni kezd bennem. - Ketten vagyunk egy házba, azt csinálsz, amit akarsz - motyogja a fülembe, míg nyakamat kezdi el harapdálni. Felszisszenek a fájdalomra, amivel együtt jár az élvezet is... duplán. Visszatér ajkaimhoz és ismét megcsókol. Nyelve sem kímél, ahogy ujjai sem lent. Szabad kezével könnyedén tűri fel a pólómat és sajnos már csak zavarban sem érzem magamat. Egyszerűen felnyögök, ahogy megérzem meleg nyelvét a melleim között végigsiklani. Hasamat puszilja végig, míg érzem, hogy engem bámul, de inkább lecsukom a szemeimet. Alhasam szorítani kezd, hasam megrándul csókjai alatt és egyszerűen abbahagy mindent, mire értetlenül pillantok le rá. - Addig nem, amíg nem veszted el a fejed. Nem fogsz úgy hazamenni, hogy nem sikítasz - kuncog szemtelenül a fülembe, mire érzem, hogy elpirulok.
- Hülye vagy - nyögöm ki zavartan.
- Csak el fogom érni, hogy ne legyen szégyenérzeted velem - suttogja ajkaimra. - Ha már képes vagy csak úgy összejönni egy ilyen faszfejjel, mint én egy hétvégére, miért félsz kimutatni, mire vágysz? - kérdi értetlenül a szemeimet fürkészve. Nem tudok mit válaszolni és tudom, hogy ő sem várja el azt, hogy válaszoljak. Csípőjét hozzám nyomja, mire ajkaimat összeszorítom, de még így is feltör belőlem egy nyögés. Ő megcsókol és csak tartja magát felettem. Nem csinál semmit. Én pedig remegek a vágytól, hogy csináljon valamit. Érzem, ahogy elmosolyodik és még csak meg sem csókol. Egyszerűen néz engem... és élvezi a szenvedésem. Kezemmel megtépem a haját és már látom is a féloldalas mosolyát... hogy nyert. Magamhoz húzom és megcsókolom, ő pedig engedelmeskedik. Lábaimat derekára kulcsolom és magamhoz húzom, ahogy megmozdítom csípőmet, mire remegve kifújom a levegőt és jobban megtépem a haját. Szinte már keserves próbálkozásomban, hogy tegyen valamit. Keze végigsimít hasamon, majd ismét elér bugyimig. Érzem, hogy kissé lejjebb tolja, nekem pedig liftezni kezd a gyomrom a gondolatra, hogy ezt ő csinálja. Megharapja alsó ajkamat és megtépi, ahogy ismét megkapom két ujját magamba. Egyszerűen felnyögök, minden szemérmesség nélkül. Mellkasom neki feszül és érzem, irritálóan győztes mosolyát. Ujjai egyre gyorsabbak, én pedig nyöszörgök alatta, míg ő a nyakamat szívja. Kezem hajába csúszik és azt tépem minden egyes erősebb impulzusra. Amik másodpercenként érnek. Csípőmet mozdítom, hátha lehet még ennél is jobb... és oh, igen, lehet ennél is jobb! Nyakamba harap, én pedig hallom, ahogy felszisszen, mikor meghúzom a haját. Alhasam egyszerűen összerándul, ahogy egész testem is. Hangosan nyögök fel és hangom elhal, ahogy erősebbet lök rajtam ujjaival. Fejemet hátra vetem, haját megtépem és mellkasom automatikusan felemelkedik. Lihegve tekintek fel rá, pimasz mosolyától nem szabadult meg, én pedig eltakarom két kezemmel arcomat. - Legalább közbe már nem szégyenlősködsz - kuncog a nyakamba, ahogy magához húz és megölel.
- Hjajmár - motyogom zavartan, míg magamra rángatom a rövid gatyámat és lehúzom pólómat.
- Örülj neki, hogy a sikítástól eltekintettem - nevet rám, majd elkezdi az arcomat puszilgatni, mire fintorogva megpróbálom eltolni magamtól, de könnyedén felém kerekedik.
- Zayn, ne már! - röhögök fel, ahogy nemes egyszerűséggel végignyalja az arcomat. Az ő röhögését és az én visszafojtott nevetésemet a telefonom szakítja széjjel. Rögtön elenged és kissé nyújtózkodva elérem a telefont. Amin Chris neve villog. Fintorogva veszem fel és dőlök vissza az ágyra.
- Hello, negyed óra és ott vagyunk körülbelül. Aztán indulunk haza. Okés vagy? - kérdi hadarva, mire szemeimet lehunyom.
- Igen - sóhajtok fel.
- Hát akkor... búcsúzkodjatok - nyögi ki kissé zavartan, majd kinyom.
- Mennyi időnk van még? - kérdi Zayn fintorogva, ahogy felállok mellőle és lerakom az asztalra a telefont.
- Úgy negyed óránk - fintorodom el. - Azt mondta Chris, hogy búcsúzkodjunk, vagy olyasmi - rántom meg a vállamat, míg tök idiótán érzem magam, ahogy ott állok a szoba közepén. Felül és hozzám sétál.
- Vagy olyasmi - mosolyodik el, ahogy két keze közé fogja arcomat és megcsókol. Hátra fele tol és már most úgy vagyok vele, hogy ki kell élveznem az utolsó falhoz szorítós csókunkat. Hátam koppan a falnál, ő pedig nekem feszül. Egyik keze hátra csúszik hajamba és ha lehet, még vadabbnak érzem az egészet. A gyomromban lévő lepkék azt hiszem, még az előző húsz percben kimúltak és a néhány túlélője a dolognak most fog elpusztulni. A csók olyan, mintha küzdenénk. De azt hiszem, egyikünk sem tudja, hogy miért. Lehet, hogy az ellen, hogy elmegyek, az ellen, hogy nem jöttünk össze, az ellen, hogy így alakult és az ellen, hogy most ezután mi lesz. Kezemet tarkójára csúsztatom és úgy húzom még jobban magamhoz. Azt hiszem, senkivel sem ilyen jó csókolózni... ez azért aggasztó! Két keze megtalálja fenekemet és egyszerűen belemarkol, mire zakatoló szívvel, kissé erőteljesen szívom be a levegőt ahelyett, hogy a csókot folytatnám.
- Vagy olyasmi - értek egyet vele, ahogy szemeimbe bámul.
- Sajnálom előre azt, amikor következőnek találkozni fogunk. Széjjel foglak szedni - nevet fel kínosan, mire elmosolyodom.
- Csak ne közönség előtt - kuncogok fel, mire egyik keze derekamra csúszik, a másikkal pedig megfogja az államat és felfelé fordítja a fejemet. Lassan csókol meg, ráérősen. Mint aki ráeszmélt, hogy mindegy, hogy sietünk-e, vagy nem, mivel minden idő a miénk. Olyan lágy és finom a csókja, hogy a lepkék, amik meghaltak, most éppen zombiként újra élednek. Karjaim magam mellett lógnak, majd észbe kapva átkarolom őt. Szája szinte pihen az enyémen, mégis elcsattannak a puszik és mégis csókolózunk közbe... de olyan lassan és finoman, amiben még eddig nem volt részem. Hallom a busz hangját, mire Zayn elenged. Zsebébe nyúl és odaad nekem egy félig összegyűrt lapot.
- Szigorúan csak azután, hogy felültél a buszra - nevet rám, mire én is odaadom neki az én kis lapomat.
- Szigorúan csak azután, hogy felültem a buszra - biccentek neki. Az én lapom szépen össze van hajtva, míg az, amit ő adott nekem, inkább össze van gyűrve. Mindegyik lapon egy YouTube link van. Megbeszéltünk egy kis "játékot". Mindegyikünk mutat a másiknak egy számot... egy olyat, amit most érez. De csak a linket írjuk le, hogy ne lehessen rájönni, ha valamelyikünk csalna. És, hogy miért feltételezzük, hogy csalnánk? Mert én már most igyekeztem belelesni a lapba, de semmit nem láttam... Rövid gatyám zsebébe süllyesztem és felnevetek, ahogy észreveszem, hogy ő is megpróbált belekukkantani. Rám néz és fejét csóválva a zsebébe nyomkodja. Könnyedén kap fel és ül le velem az ágyra, majd ültet maga mellé. Az ajtó abban a pillanatban szinte berobban és nyöszörögve esnek be rajta az osztálytársaim. Halk kopogás az én ajtómon. - Nyugodtan - mondom kissé hangosabban, mire Chris bedugja a fejét és rám mosolyog.
- Mr. Chez jön megkukkantani téged, csak, hogy tudd. Napszúrásod volt és erős hányingered - hadarja gyorsan, majd kitárja az ajtómat és besiet a saját szobájába.
- Zoe! - mosolyog rám az osztályfőnök, aztán szemöldöke összeráncolódik és arcára kiül az értetlenség. - Ne haragudj, de mit keresel itt egy lánnyal egy szobában? - kérdi idegesen az ofőm, mire látom, hogy Zayn féloldalasan elmosolyodik és rám pillant.
- Reggel ugyebár rosszul voltam - kezdem el kissé begörnyedve, hogy lássa, bizony én most sem vagyok fényesen. - Azt hiszem, napszúrást kaptam. Chris mondta, hogy hívjam, ha baj van, de mégsem akartam hazarángatni az egész osztályt miattam, így inkább Javaadnak szóltam, hogy jöjjön át és hozzon nekem gyógyszert - mondom kissé bűnbánóan. Zayn elkerekedett szemekkel figyel engem és aprót bólint.
- Tudja, Zoeval eléggé jóba vagyunk. Anyukám pedig egyenesen rajong érte, egy kész elsősegély csomaggal érkeztem - kuncog fel Zayn, mire elmosolyodom.
- De ugye nem volt semmi "olyan" köztetek?! - kérdi szigorúan, de inkább csak szánalmasnak tűnik.
- Barátnőm van - rántja meg a vállát Zayn, mire majdnem felröhögök. Hát igen, barátnője van... aki történetesen majdnem én vagyok. De Mr. Cheznek ez nem esik le, így megértően bólint. Közli, hogy nemsokára indulás, majd kisétál a szobámból. Odalépkedem és be is csukom utána az ajtót.
- Javaad - nevet rám Zayn, mire megrántom a vállam. - Lehet, inkább színésznek kéne menned - csóválja meg a fejét.
- Neked meg a barátnődhöz kéne menned, ha én színész leszek - forgatom meg a szememet.
- Nála vagyok - villant rám egy féloldalas mosolyt, mire akaratom ellenére is elmosolyodom. - A lényeg, hogy legalább nem csináltunk semmi "olyant" - mosolyog rám úgy, hogy fogai közé szorítja a nyelvét. Felnevetek ettől a mosolyától, annyira szemtelenül édes, hogy azt nem bírom szavakba önteni!
- Témaváltást követelek - nyögöm ki, ahogy az ölébe húz.
- Például, hogy milyen kicseszettül szexi, mikor csak úgy elengeded magad és...
- Kussolj - rázom meg a fejemet elpirulva, míg kezemet a szájára tapasztom.
- Jobb módot nem találsz arra, hogy elhallgattass?! - kérdi felhördülve, míg lazán a hátam mögé szorítja mind a két kezemet. Értem a nyílt célzást... nem kell kétszer mondani, már oda is hajolok és megcsókolom. A busz kettőt dudál, mire összerezzenek. Kinézek az ablakomon és látom, amint Mr. Chez az osztályunkat irányítja. Zayn felszisszen, majd feláll, engem pedig könnyedén a padlóra tesz. - Utolsó csók egy darabig? - kérdi fintorogva, mire rámosolygok és nyaka köré fonom a kezemet. Ő odahajol és nem vesztegeti az időt. Kettőt kopognak az ajtómon, mire ő az, aki eltol magától. Felemeli a két táskámat, majd int a fejével, hogy indulhatok. Telefonomat a kezembe rejtem és kilépek, ahol Chris mosolyog, majd ő is kimegy a táskáival. A buszsofőr elvenné Zayntól a táskáimat, de az egyiket könnyedén visszaszerzi magának, amit aztán nekem nyújt.
- Köszi - nézek rá féloldalasan elmosolyodva. Hiába, tudja, hogy enélkül a táska nélkül meghalnék az úton. Benne van a fülesem!
- Oké, akarom, hogy felszállj a buszra, hogy meghallgassam a zenét, de azért tuti nem maradsz itt? - kérdi fintorogva, mire inkább csak megölelem. Azt hiszem, képtelen vagyok arra, hogy akármit is mondjak! - Jó-jó, értem. Kezdek túl nyálas lenni, mi? - nevet fel.
- Dehogy - nevetek rá, ahogy hátrább lépek és kissé gyomorgörcsösen nézem, ahogy a többiek felszállnak a buszra.
- Ablak mellett? - kérdi Chris rám tekintve, ezzel feltartva a sort.
- Imádlak! - biccentek oda neki, mire röhögve továbbindul.
- Na jó, komolyan menj, mert ha tovább itt ácsorogsz... - a mondatát nem fejezi be, csak elhúzza a száját. Nem tudom, mit nem mondott ki, de a lényege biztos az lenne, hogy nem fogok innen elmenni. És nem is akarok... Ahj már! Egyszerűen a nyakába csimpaszkodom, ő pedig átölel és kiegyenesedik. A lábaim a levegőbe lógnak, de nem érdekel.
- Annyira...
- Ne mondj semmit, oké? Komolyan ne. Kérlek - motyogja a nyakamba, én pedig csak kifújom a levegőt és nem mondom el neki, hogy szeretem, hogy hiányozni fog és, hogy ugyan már, ne legyen pöcs és tényleg írjon majd mindig. Fejemet nyakába temetem és próbálom az emlékezetembe vésni, hogy milyen a bőre illata és tapintása. Milyen érzés az ő karjai közt lenni.
- Zoe, lassan ideje menni - hallom meg a morgós hangot. Zayn lerak a földre, de még egy kicsit tovább ölel.
- Találkozunk még és biztos vagyok benne, hogy hajnali háromkor már kamozni fogunk - kacsint rám, mire elmosolyodom.
- Úgy legyen - biccentek neki én is. Összeszedem minden akaraterőmet és megindulok a busz felé. Gyorsan ránt vissza a kezemnél fogva és még egy hirtelen puszit nyom a szám sarkába.
- Szeretlek, te is szeretsz, tudom, fuss - nevet rám, majd konkrétan a busz felé lök, én pedig fellépdelek rá. Gyorsan sétálok Chris felé, figyelmen kívül hagyva az "Uhh"-zásokat és a kérdéseket, hogy mégis ki ő. Chris egy szó nélkül belülre enged, én pedig rögtön előveszem a papírt és elkezdem sebesen beírni a linket. Értetlenül néz rám, majd villantok neki egy gyors fintort és azt hiszem, meg is érti, hogy elfogom majd neki magyarázni. Kinézek rá, ahogy ott áll egy sima pad mellett és ő is a linket írja be. Nincs fülese, de azt hiszem ez zavarja legkevésbé. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá... féltem leírni azt, amit végül a lapra írtam, de hiszem, hogy jól tettem.
- Gyerekek, akkor most létszám számolás lesz, plusz a sofőr megnézi a kipufogót, mert elvileg fura hangja van - hadarja el, mire páran felnevetnek és tudom, hogy valamit csináltak a busszal. Tekintetem újra Zaynra téved és látom, amint egyszerűen rám mered és lehuppan a padra. Maga mellé rakja a telefonját és egyszerűen tenyerébe temeti az arcát. Azt hiszem, nem fog érte haragudni, amiért ezt a zenét írtam neki, de nem is kell ráírnom addig, amíg ő fel nem dolgozza. Azt hiszem, a zene a jelenlegi állapotomhoz eléggé illik vele kapcsolatban... és nem csak a jelenlegire, az elmúlt hónapokéra is. Időközben pedig betölt az a zene is, amit ő írt fel nekem. Szemem elkerekedik, míg ő felnéz rám és a szöveg folyamatosan ömlik felém... Látom az ő elkínzott arcát és az én elkínzott arcomat, ahogy rámeredek. Az üveg visszatükrözi enyémet és esküszöm, vonásaink szinte egyeznek. Szar. Szar a köbön.

I'm a puppet on a string
Egy bábú vagyok a madzagon

Tracy Island, time-traveling
Tracy szigete, időutazó

Diamond cutter shaped heartaches
Gyémánt vágó, szív fájdító alakja

Come to find you four in some velvet morning
Gyere és találj meg néhány bársonyos reggelen

Years too late
Évekkel később

She's a silver lining lone ranger riding
Vigasza egy magányos lovagnak

Through an open space
Át a nyílt űrön

In my mind when she's not right there beside me
Az elmémben, mikor nincs mellettem

I go crazy 'cause here isn't where I wanna be
Megörülök, mert ez nem az a hely, ahol lenni akarok

And satisfaction feels like a distant memory
Az elégedettség érzése olyan, mint egy távoli emlék

And I can't help myself,
És képtelen vagyok magamnak segíteni

All I wanna hear her say is "Are you mine?"
Csak annyit akarok hallani "Az enyém vagy?"

Well, Are you mine?
Nos, az enyém vagy?

Are you mine?
Az enyém vagy?

Are you mine?
Az enyém vagy?

I guess what I'm trying to say is I need the deep end
Azt hiszem, azt próbálom elmondani, hogy szűkségem van a mély vízre

Keep imagining meeting, wished away entire lifetimes
Képzeletbeli találkozások, elképzeltem egész életeket

Unfair we're not somewhere misbehaving for days
Nem fair, hogy nem rosszalkodunk éppen valahol ketten napokig

Great escape lost track of time and space
Nagyszerű szabadulás elveszve időben és térben

She's a silver lining climbing on my desire
Ez a lány a vigaszom, a vágyamon mászik

And I go crazy 'cause here isn't where I wanna be
Megörülök, mert ez nem az a hely, ahol lenni akarok

And satisfaction feels like a distant memory
Az elégedettség csak olyan, mint egy távoli emlék

And I can't help myself,
És képtelen vagyok magamon segíteni

All I wanna hear her say is "Are you mine?"
Csak annyit akarok hallani "Az enyém vagy?"

Well, are you mine? (Are you mine tomorrow?)
Nos, az enyém vagy? (Az enyém mára?)

Are you mine? (Or just mine tonight?)
Az enyém vagy? (Vagy csak ma estére?)

Are you mine? (Are you mine? Mine?)
Az enyém vagy? (Az enyém vagy? Enyém?)

And the thrill of the chase moves in mysterious ways
És a hajsza izgalma misztikus utakon

So in case I'm mistaken,
Szóval abban az esetben ha félre érteném

I just wanna hear you say: you got me baby
Csal hallani akarom, hogy azt mondod: Megkaptál baby

Are you mine?
Az enyém vagy?

Számat rágcsálom, míg igyekszem feldolgozni a kezdetleges sokkomat. Ő is csak ott ül és maga elé bámul, lábam idegesen jár és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Szeret? Azt hiszem... édes... imádom őt. A busz motorja felpörög, mire tekintete megrebben és felém kapja a tekintetét.
- Sajnálom - ennyit tudok leolvasni az szájáról egy szomorú mosollyal. Telefonomon kilépek a YouTubból és máris a jegyzetekbe lépek. A betűméretet a legnagyobbra állítom, majd rögtön beírom, hogy "You got me, Baby" (Megkaptál baby). Hát, ha ő ezt válaszolja az én zenémre, akkor én ezt az övére. A telefont felé mutatom, mire kissé hunyorog, majd féloldalasan, kissé szégyenlősen elmosolyodik és lehajtja a fejét, ahogy beletúr a hajába. Már úgy tekint fel rám, mint egy igazán boldog srác, aki tényleg boldog. Felém villantja azt a mosolyát, amivel csak ritkán és szép pillanatokban ajándékoz meg, azt, ahogy a fogai közé szorítja a nyelvét és kissé felnevet. Végignéz a buszon és szinte elcsendesülnek bent a diákok, mire felröhögök. Ő felém néz és felvonja a szemöldökét, mire küldök neki egy puszit. Ő pedig olyan lazasággal és szexiséggel kacsint rám, hogy nem csak én harapom be az alsó ajkamat, hanem jó pár lány felnyög a látványra, és azt hiszem, ezért most nem tudom őket elítélni. Intek neki egyet még szomorkásan, mire ő is int és eltűnik a szemem elől... a busz pedig megindul velem haza. Zayn nélkül. Ő is haza indul... ittlétem óta először nélkülem...


Kukuuucs! Boldog karácsonyt kívánok minden kis édes és gyönyörű olvasómnak! A rész helyesírásáért felelősséget nem vállalok :D Ezt én javítottam és nem az én legeslegjobb "bétácskám". Na de karácsonykor elmaradhatatlan a rész, nem de?! Remélem tetszett, és ígérem, jönnek a részek!:3 Puszi, ölelés, bejgli, sütik, kaják, fenyő, meg minden mást is kívánok még, ami nem jut eszembe! Imádás van!

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Először is boldog karácsonyt! Másodszor pedig istenem sírok! Annyira de annyira meghatott ez a rész! És komolyan kit érdekelnek a helyesírási hibák? (személyszerint egyet sem vettem észre, bár nem a helyesírásomról vagyok híres ;))
    Legjobb? Igen... mindenbizonnyal a legjobb rész! Zayn ajj annyira imádom azt a fiút, elolvadok. Zoe pedig ajj annyira imások Mindenkit. Kár hogy Zoe nem maradhat ott, hiányozni fognak ezek a kis intim pillanataik :D
    Imádlak!
    Puszi Kira!

    VálaszTörlés
  2. Sikerült megsiratnod..! Istenem ennek a résznek a vége..uhh...nagyon ....áhh..! Nem tudok megszólalni! <33

    VálaszTörlés
  3. Ahwmmm..... jajj, már. Komolyan?
    Annyira fantasztikusan édesek, hogy azt elképzelni nem bírom. Annyira megszerettem ezt a történetet!
    Egyébként én nem találtam hibát benne:D
    Neked is boldog karit, meg minden egyebet meg puszit, ölelést,bejglit,sütiket,kajákat, fenyőt is.:'D
    Best ajándék volt ez a rész, telitalálat;D
    XxLilla

    VálaszTörlés
  4. Uramatyám!
    Annyira cukik hogy édes istenem!:)
    Remélem mihamarabb találkoznak ugye fognak még? Kérlek mond hogy igen!?
    Nagyon jo lett a rész!:)❤❤

    VálaszTörlés
  5. Kedves Des Tiny!
    Fenomenalisam csucsszuper resz volt!

    Neked is Kellemes Szeretetben gazdag Bekes Boldog Karacsonyi Ünnepeket Kìvánok!

    Szia

    BezTina

    VálaszTörlés
  6. Boldog Karácsonyt!
    Na, pont ezt nem akartam, hogy Zoe hazamenjen. Erre hazamegy.
    Annyira hiperszuper édes volt ez a rész, hogy jajj megzabálom őket. <3
    Siess a részekkel!
    Puszi, imádás van<3

    VálaszTörlés
  7. Sziaa!:) Nagyon jo lett, viszont tok kar hogy hazamegy:/ Nincsenek ra szavak^-^
    Egyebkent bocsi, hogy nem irok ekezetet, viszont a telefonomon angol a billentyu. Szoval ja.
    Nagyon imadom a blogodat, most talaltam ra:) Remelem hamar hozod a kovetkezot!
    XoDaisy

    VálaszTörlés