2015. december 10., csütörtök

31.Rész

- Látod?! Nyár közepén elmész szépen Londonba a meghallgatásra, aztán anyád megutál engem, amiért többet már nem jössz haza, mert megnyered - mosolygok rá, míg a laptopon mutatom neki az X-faktoros infókat.
- Hát, te hülye vagy - nevet rám, ahogy átöleli a hasamat és magához húzva közelebb csusszan az asztalhoz.
- Jövendő mondó - helyesbítem ki, míg elmélyülve olvasom az időpontokat és helyeket.
- Maradjunk a bosszantóan okosnál - kuncog a fülembe, ahogy állát a vállamon támasztja meg.
- Bosszantóan okos?! Te kiről beszélsz? - fordulok hátra ránevetve.
- A világ legjobb nőjéről - villant rám egy féloldalas mosolyt.
- Oh, értem. Majd mutass róla képet! - csóválom meg a fejemet nevetve, míg újra a laptoppal foglalom el magam. Zayn keze átnyúl az enyém alatt és már meg is fogja az egeret. Kilép az oldalból, amit éppen tanulmányozok és meglátom a háttérképét.
- Tessék, a kép. Róla - nevet rám, mire elfintorodom és eldőlök hátra, így tökéletesen kényelembe helyezve magamat rajta. Egy kézzel kezd gépelni a laptopon, én pedig addig az állát, nyakát és arcának jellegzetes élét figyelem.
- Milyen zene jut eszedbe rólam? - kérdem eltöprengve, mire értetlenül letekint rám. Elmosolyodik, majd egyik kezével tovább tartva kissé előrébb dől, hogy gyorsabban tudjon írni.
- Ez körülbelül azóta jár a fejembe, mióta találkozni akarod veled - nevet fel, mikor elindítja a zenét 

- One way or another I'm gonna see ya
Így, vagy úgy, de találkozni fogunk

I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
Találkozni fogunk, találkozni, találkozni, találkozni

One day, maybe next week
Egy nap, talán a jövő héten

I'm gonna meetcha, I'm gonna meetcha, I'll meetcha
Találkozni fogunk, találkozni fogunk, találkozni - kezdi el énekelni, mire nevetve eltakarom arcomat zavaromba. Kezemet lefeszegeti, és a képembe kezd énekelni.
- Értem! - röhögök rá, ahogy elpirulva küzdök.
- És neked melyik szám jutott eszedbe rólam? - kérdi mosolyogva.
- Neked ez mióta van a fejedben? - kérdem értetlenül a számra célozva.
- Megismerkedésünk napja után, körülbelül három hónapra rá már látni akartalak... azt hiszem - tekint rám egy édes mosollyal.
- Szóval ismeretségünk után jóval... - morgom orrom alatt, míg gondolkozom, milyen szám illett akkor rá az én szememben. Amint bevillan a szám, már rögtön rá is keresek YouTube-on. Mosolyogva figyelem reakcióját, mikor az első hang felszólal a zenéből. Száját eltátja, majd felnevetve hátra hajtja a fejét, míg kezeivel arcát dörzsöli. Rám néz egy fancsali mosollyal és elröhögi magát egyszerűen.

-Cause you had a bad day, you're taking one down
Mert rossz napod volt, magad alatt vagy

You sing a sad song just to turn it around
Egy szomorú dalt énekelsz csak, hogy minden jobbra forduljon

You say you don't know, you tell me don't lie
Azt mondod nem tudod, mond el nekem, ne hazudj!

You work on a smile and you go for a ride
Egy mosolyon dolgozol aztán elmész egy körre

You had a bad day, the camera don't lie
Rossz napod volt, a kamera nem hazudik

You're coming back down and you really don't mind
Újra lecsúszol, de te már nem is bánod - énekli szomorkásan, míg magához húz. Hangjától végig fut gerincemen a remegés. Szorosan ölelem magamhoz... tovább fog jutni. Meg fogja nyerni az egész világot. Akkor talán már igazán boldog lesz. - Erről nekem körülbelül csak három hónapja ugrasz be. Én meg több, mint öt, vagy hat?! - kérdi felhördülve, míg újra viccesre veszi a figurát - Ugyanebben az időszakban körülbelül én így voltam veled - súgja halkan, míg új zenét indít el.
- Ezt nem ismerem - motyogom az első másodpercben rögtön, mire rám mosolyog.

- Prison gates won't open up for me
A börtön kapui nem fognak megnyílni előttem

On these hands and knees I'm crawlin'
Ezeken a karokon és térdeken csúszok

Oh, I reach for you
Oh, érted nyúlok

Well I'm terrified of these four walls
Rettegek e négy fal között

These iron bars can't hold my soul in
Ezek a vas rácsok képtelenek vissza tartani a lelkemet

All I need is you
Minden amire szükségem van az te vagy

Come please I'm callin'
Kérlek gyere, én hívlak

And oh I scream for you
És oh én érted ordítok

Hurry I'm fallin', I'm fallin'
Siess, zuhanok, zuhanok - énekel nekem tovább és én érzem, ahogy egyre inkább zavarba jövök. Kellemetlenül érzem magam attól, hogy ennyire rám koncentrál...
- Zayn, kérlek ne - tapasztom be a száját, mire mosolyogva húzza el a kezemet onnan, minden nehézség nélkül.

- Show me what it's like
Mutasd meg milyen érzés

To be the last one standing
Az utolsónak lenni aki talpon marad

And teach me wrong from right
És taníts meg a rossz helyett a jóra

And I'll show you what I can be
És megmutatom mire vagyok képes

Say it for me
Mondd nekem

Say it to me
Beszélj hozzám

And I'll leave this life behind me
És magam mögött hagyom ezt az életet

Say it if it's worth saving me
Mondd, hogy ha megéri megmenteni engem - hatalmas barna szemeibe nézve érzem, amint hasam megremeg. Testem megfeszül, értetlenül ülök ölében. Már hogyne érné meg?! Ajkaira tapadok, így legalább válaszolok és el is hallgattatom. Félénken nyúl arcomhoz és tart ott magánál, míg én átölelem nyakánál. Gyengéden csókolom és most hagyja, hogy irányítsak. Érzem, hogy nem bánja. Sőt, ő még sokkal gyengédebb. Szinte csak pihentetjük ajkainkat a másikén. Csókja édes és kedves, nem Zaynos. Nem vad és feltüzelő. Ez egy másik Zayn, talán ez az én Zaynem. Talán ő Javadd, a kedves, tiszta lelkű és soha nem bántott fiú. De én Zaynt szeretem, aki szenvedett jó pár évet, hogy végre megszabaduljon a saját láncaitól és szabadnak érezhesse magát. Vajon milyen, mikor az agyad a tested ellen küzd minden egyes másodpercben? Mikor azt akarod, hogy a szíved leálljon, de a tested teszi a dolgát, ő küzd érted? De, mégis az agyadnak drukkolsz. Vajon milyen? Elhúzódom tőle és kemény vonásai mögött az ellazult srácot nézem. - Nem akarom, hogy elmenj, egyszerűen nem hagyhatsz csak így itt! - rázza meg a fejét szomorúan. Sőt! Talán kissé hisztérikusan.
- Te itt élsz, én ott. Sajnálom - súgom neki halkan, míg hozzá bújva rácsimpaszkodom.
- Már csak három és fél óránk van - közli a fájdalmas tényt fintorogva, míg lecsukja laptopja tetejét.
- De még van - mosolygok rá, ahogy homlokomat megtámasztom az ő homlokán.
- Mit szólnál, ha elbúcsúznál a családomtól és a szállásodon töltenénk a maradék időt? - kérdi halkan, míg megfogja a csípőmet és öléből az íróasztalára ültet.
- Jó - egyezek bele rögtön, ahogy beharapom alsó ajkamat. Ketten, egy üres házban. Szerintem élvezni fogjuk az időtöltést. Nyelvét fogai közé szorítva mosolyog rám. Imádom, mikor így mosolyog, de a tény, miszerint most attól mosolyoghat így, hogy tudja, mire gondolok... hát ez eléggé zavarba ejtő. Közelebb hajol, én pedig már készülnék egy remek csókra, de ajkai amint enyémeket súrolják, ő megáll. Előrébb moccanok, ő pedig épp ugyan annyit hátra. Értetlenül pillantok fel rá, átható tekintettel bámul rám, amitől muszáj átölelnem derekát. Lábaim közé lép, ajkai még mindig közel vannak. Egyik kezével végigsimít arcomon, míg másikkal combomon. Lábaimat kissé széjjel nyitom, hisz érzésre is kezével kijjebb akarta húzni lábamat. Apró mosoly az ajkán, ahogy szenvedő alakomat nézi. Keze lassan csúszik fel belső combomon, engem pedig kiráz a hideg. Ujjai elérnek a céljához, ám gatyán keresztül épp, hogy csak érzem ujjai hollétét. Ajkai tovább súrolják enyémeket, de ennél többet nem ad. - Miért csinálod ezt? - kérdem remegő hangon.
- Mit értesz "ezt" alatt? - kérdi mélyebb hangján. Szemeimet lehunyom, ahogy beszéde miatt ajka súrolja enyémet.
- Ilyesmit - nyögök fel, mikor lent ténykedő kezével kissé jobban megdörzsöl ott.
- Kíváncsi vagyok, meddig bírod - kuncog fel halkan. Fejemet nyakába fúrom, kezeimet felsőtestén pihentetem. Mintha kegyelmezne rajtam egy kicsit, úgy csúszik be keze újra gatyám alá. Fülébe nyögök, ahogy keze végre könnyíteni is próbál rajtam, nem csak kínozni. Minden jel nélkül csúszik fel bennem két ujja, mire hozzá préselem magam és erőteljesen nyögök fel, ahogy csípőm ösztönösen előre mozdul. Kezét kihúzza belőlem, majd rám villant egy kiéhezett, kissé szenvedős mosolyt. Telefonomat elrakja, majd leemel az asztalról.
- Most komolyan? - kérdem pihegve, míg erőteljesen felizgult állapotban ott toporgok előtte.
- Előbb indulunk, előbb oda érünk - kacsint rám, én viszont ajkaimat összepréselem.
- Pöcs - csapok rá mellkasára, míg elhaladok előtte és kilépek az ajtaján. Hallom, ahogy felnevet mögöttem.
- Tudod, hogy szeretlek, te idióta - puszil hajamba, mire én csak vágok neki egy fintort.
- Zoe, drágám! - mosolyog rám megkönnyebbülve Trisha.
- Akárhányszor együtt leszünk, te csak őt fogod köszönteni? - hördül fel Zayn sértetten.
- Pontosan - nevet rám Trisha, míg kezét megtörli egy konyharuhában.
- Igazából én mennék is. Nemsokára indul vissza az osztályom és nem kéne lebuknom - mondom kínosan mosolyogva.
- Ohh - mondja kissé meglepődve. - Ezt szomorúan hallom. Nagyon sajnálom, hogy nem maradhatsz tovább - villant rám egy keserű mosolyt.
- Én is - vallom be komolyan, mire odalépked hozzám és megölel.
- Mi lesz veletek? - kérdi halkan, mire felkuncogok, kissé fájdalmasan.
- Még én sem tudom - suttogom vissza neki.
- De tudod, hogy szeret, ugye? - kérdi elengedve engem. Közel hajol és úgy beszél hozzám. Tudom, hogy Zaynt zavarja, hogy nem hallja, de nem kell mindenről tudnia, nem igaz?
- Jobban fáj, hogy tudom, hogy komolyan így érez - mosolyodom el féloldalasan. Keservesen sóhajt fel és simít végig vörös hajamon.
- Aki akar köszönjön el Zoetól! - kiáltja el magát Zayn.
- Bármikor szívesen látunk máskor is! - mosolyog rám Yaser, ahogy kilép a konyhából.
- Köszönöm, észben tartom - mosolygok rá, míg ő is ad egy rövid ölelést. Alig válok el tőle, Wali máris nekem ront.
- Nem voltunk együtt annyit, mint terveztem - mondja szomorkásan.
- Még találkozhatunk, nyugi - nevetek rá.
- És ott a világháló is - veti közbe Zayn, mire hátrapillantok rá. Nekünk is csak az lesz...
- Örültem a találkozásnak - mosolyog rám Doniya, míg ő is egy kissé hűvös és gyors ölelésre húz.
- Úgy szint - biccentek neki boldogan.
- El se hiszed, mennyire jó egy olyan emberrel beszélgetni, aki érti a non-verbális kommunikációt - nevet rám, mire én is felnevetek. - Pszichológia-tan. Neked ez kell - néz rám egy féloldalas mosollyal, ami eléggé aranyos. Főleg mivel ő arra jár, ez így eléggé nagy bók.
- Feladom, hogy megértselek titeket - rázza meg a fejét Yaser és miután még villant rám egy sietős mosolyt, már el is tűnik egy ajtón.
- Majd jövők - veti hátra Zayn, ahogy megfog és kiráncigál a házból.
- Miért akarod folyton lerázni a családodat? - kérdem értetlenül, ahogy a fél utcán végigrohan velem.
- Ne akarj pszichiátert játszani most, kérlek - néz rám elgyötörten.
- Hülye vagy - legyintem le őt, ahogy kissé lelassítók.
- Te meg faszfej - forgatja meg a szemeit, mire én felnevetek és látom, ahogy elmosolyodik. - Cigit? - kérdi ellágyult vonásokkal, ahogy felém nyújtja a dobozt.
- Veled soha nem hagynám ki - nyomok arcára egy puszit, míg kiveszek egy szálat. Ajkaim közé illesztem azt és megállunk a járda közepén, míg meggyújtja magának és nekem is.
- Bírom a személyiségedet - mosolyog maga elé, ahogy bal kezébe veszi a cigit és jobbjával összekulcsolja az én bal kezemet.
- Hát még jó - nevetek, míg feltekintek rá. Orrán kifújja a füstöt, míg szemeit megforgatja.
- Olyan értelemben gondoltam, hogy a barátomnak is tartalak - néz rám fejét csóválva. A cigimből mosolyomat rejtve szívok egy slukkot. - Félre ne értsd! - vágja rá rögtön, míg kezemet kissé megszorítja.
- Nem értettem félre - röhögök fel félős viselkedése miatt.
- Képes lennél megutálni? - kérdi lenézve rám. Tekintetében olyan kíváncsi láng lobog, melyet azt hiszem, csak könyvek leírása alapján élhettem át eddig. A hideg kiráz tekintete miatt. Időnyerően emelem ajkaimhoz a cigit, majd lassan szippantok belőle. Képes lennék rá? Fogalmam sincs, mit kéne neki ehhez tennie. Lehetetlennek tűnik ebből a szemszögből. Ha megcsalna... ha együtt lennénk. Nem, még akkor sem hiszem.
- Nem - rázom meg a fejemet végül.
- Annyi témáról beszélgetnék veled - sóhajt fel, ahogy az ég felé fújja ki a füstöt.
- Elég sok időnk van beszélgetni - pillantok fel rá mosolyogva. Csukott szemmel lépked mellettem.
- De nem személyesen - motyogja alig érthetően, míg továbbra is rám bízva magát lépked a járdán. Alig észrevehetően vezetgetem balra, mígnem egyik lába meg nem akad egy szemetesben. Értetlenül pattannak ki szemei, míg elterül a földön. Kitör belőlem a nevetés, ahogy felnyögve a földre ejti a fejét, míg rosszallóan néz rám.
- Ugyan már, te sem hagyhatod, hogy hagyjam, hogy olyan csöpögős szarokká váljunk, mint mások - guggolok le mellé, még mindig nevetve.
- És még én vagyok a rossz fiú elvileg a kapcsolatban! - nyög fel, ahogy átránt magán és átölelve elfekszik velem a földön.
- Csak őrzöm a fenyegető hírneved - nevetek fel rá.
- A fenyegető hírnevem úgy tűnik megcsorbult. Hozzád mertek szólni a suliban - morogja, míg homlokát összeráncolja.
- Húha - forgatom meg a szememet nevetve, míg puszit nyomok ajkaira.
- Tudod, azért nem vertem meg Mattet, mert ott voltál - súgja halkan, míg ajkaival az én ajkaimat súrolja.
- Ahogy ismerlek, hétfőn úgyis megvered - rázom meg a fejemet, ahogy felállok mellőle.
- Ismersz - rántja meg a vállát, míg szomorkásan rám néz. Ökölbe szorult kezeit zsebeibe rejti, mire inkább kitekintek az útra. - Tudom, hogy nem szereted az erőszakot, meg a feszültséget - ölel magához derekamnál szorítva, míg tovább kezdünk sétálni.
- A legjobb srácot fogtam ki, mikor pont ezeket utálom - nevetek fel saját keserűségemen. Puszit lehel hajamba, míg tovább szorít magához.
- Ne haragudj. De azok után, amiket nekem mondott, én nem... egyszerűen csak nem - rázza meg a fejét mérgesen.
- Ugyan már, Zayn - sóhajtok fel unottan. - Annyit fejtett ki, hogy megdugna. Ezért ne legyél ennyire idegbeteg. Szerinted mivel fog baszogatni, ha tudja, hogy így felbasz vele? - kérdem éllel a hangomban, minden finomkodás nélkül.
- Nem vagy féltékeny típus, nem érted - mondja zavartan, ahogy szabad karjával megvakarja a nyakát.
- Oh, de az vagyok - vallom be kissé elpirulva. - De mit tehetnék? Minden csajt nem téphetek meg - vonom meg a vállamat, mire hallom, ahogy felkuncog. - Ez komoly, Zayn! Minden csaj rád van izgulva - motyogom még inkább zavarban.
- De még így sem érzed át, milyen az, mikor nekem a fülembe ecsetelik, mit és hogyan csinálna veled egy nyomorék pöcs?! Ráadásul, hogy olyan durva dolgokat, amiket ... Jézusom! - hördül fel elengedve a kezemet. Arcát megdörzsöli két kezével, míg a tenyereibe hörög.
- Oké, értem. Ejtsük a témát. Kissé megvered és a lelki békéd helyre rázódik - ölelem meg rögtön. Állam hirtelen feszül fel és már meg is csókol. Meglepődök a hirtelen csóktól, ami miatt kissé hátra billenek, de megfogja a hátam és visszahúz magához. Átölelem derekát és úgy kapaszkodom belé, míg vissza nem állít rendesen a lábaimra.
- Meg fogod bánni, de mondd, hogy mindig az enyém vagy! Még ha én hülye is vagyok... még ha nem is vagyunk együtt! - hadarja ajkaimra, mire kissé hátrább hajolok.
- Zayn... - nyögök fel keservesen, ahogy kétségbe esett tekintete rabul ejt.
- Mondd, hogy igen és akárhányszor találkozunk, te a barátnőm leszel! - fogja két keze közé arcomat, míg látom, hogy szeme ide-oda ugrál az arcomon.
- Minek ragozzuk még ezt? Szerelmi drámát csinálsz az egészből, Zayn... ez nem kivitelezhető, csak...
- Zoe, hagyd már ezt... mondd, hogy igen és gondold komolyan! - mordul rám, ahogy elengedi arcomat és derekamnál megfogva magához húz. Keze lejjebb csúszik, egészen a fenekemre, mire alsó ajkamba harapok, megérezvén tenyerét... Fél év múlva? Még el tudnám képzelni, hogy tényleg így van. Hogy a nyakába ugrom, ő nevet, megcsókol és együtt vagyunk, amíg látjuk egymást. És tudom, hogy félre dobna mindenkit és én is félre dobnék mindenkit, ha lenne valaki. Öt év múlva? Nem... ő híres lesz. Ránézek és látom, hogy be fog futni, ha elmegy a tehetségkutatóba. Híresként akárkit megkaphat. Mindenkit félre dobna értem öt év elteltével? Nem. Nem tehetné meg. Elenged és kezeinket összekulcsolva kezd maga után vonszolni szinte. Én pedig nézem, ahogy kezünk össze van fűzve. Nézem a hátát, lábait, karját, fejét. Szívem belesajdul, ahogy annyira nyilvánvalóan üvölt bennem a szó és érzés miszerint; Szeretem. Egyszerűen, tisztán és őszintén... bántóan letisztultan és csonkán, minden más gondolat nélkül. Ránézek és szeretem. Mint ahogy kijelented, hogy az ég kék. Előveszi a kulcsot az ideiglenes házhoz, amiben elvileg laknom kellett volna és igyekszik káromkodva beletalálni a kulcslyukba.
- Igen - felelem egyszerűen és magabiztosan. A keze megáll, pont, mikor beletalál a kulcslyukba és lassan kissé elnyílt ajkakkal rám néz. - Mintha meglepne a válasz - mosolygok rá, ahogy benyitok a házba. Hallom, ahogy a kulcsot kihúzza a zárból, csapódik az ajtó, majd gyors kattanás.
- Az alap életfilozófiád ellen megy - húz magához egyik kezével rögtön, míg másikkal az asztalra dobja a kulcsot.
- Nemsokára a te életfilozófiád ellen is fog - vonom meg a vállamat, ahogy nyakát átölelem.
- Ez ígéret, Zoe. Az ígéretemet nem szegem meg, soha! - csóválja meg a fejét határozottan.
- Tulajdon képen, ebben mi is az ígéret? - kérdem értetlenül, kissé felnevetve.
- Jogos - kuncog fel. - Mondjuk, hogy akárhányszor meglátlak, biztosan megcsókollak - villant rám egy mosolyt, ahogy fogai közé szorítja nyelvét.
- Például, ha éppen gépezel és meglátod a képem, elvárom, hogy összenyálazd a monitort - nevetek fel, ahogy hátrább dőlök, mikor ő megcsókolna.
- Videót is kapsz róla - forgatja meg a szemét mosolyogva, míg utánam hajolva megcsókol.


Kukuucs! Íme a rész:) Elnézést a késésért, rengeteg dolgozat, későn érek haza és még rengeteg unalmas kifogás amit mindenki leszar:D Remélem tetszett az a kis fejezet, a véleményeteket hagyjátok meg nekem oda lent írás formájában, ha ráértek persze. Illetve pipáljatok! Imádás van <3

8 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam ezt a részt :-) Mint a többi rész, ez is nagyon jó volt, nagyon élveztem. Kíváncsi vagyok, hogy fognak e szeretkezni, mielőtt Zoe elmegy. Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy vajon mit tartogatsz még nekünk. Én remélem, hogy együtt maradnak. Várom a következő részt. Puszillak, sok sikert a sulihoz és kitartást :-) :-* ❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Kedves Des Tiny!
    Azta mindenit! Imàdtam!
    Nagyon várom a következő részt!
    Szia
    Szép napot màra és Kellemes hétvégét!

    BezTina

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon jo volt!
    Imadtam <3

    VálaszTörlés
  4. Szia!:)NTIT, VAKF. (Nagyon tetszett, így tovább. Várom a következő fejezetet!) :DDD
    XxLilla
    Ui: Bocsi, megint nincs kedvem újra írni a kisregényt, amit írtam, megint kitörlődött:'D Szerintem én valamit rosszul csinálok, vagy nem tudom. Ma már harmadszorra történik meg ez velem:DD

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Huh valami eszméletlen lett! Anniyra imádom a párosukat egyszerűen imadnivalóak! Na de hát istenem szavakhoz sem jutok, nyugodjatok meg én sem akarom azt, hogy Zoe visszamenjen az otthonába, hiányozna Zayn cuki kis pofija meg persze a fiuk is nem utolsó sorban Zaynee családja is. Ajj imádtam alig várom az új részt. Am valamiért sajnálom Mattet gondolom csak én vagyok így vele ;).
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés
  6. Persze,későn ér haza és sok a doga.
    Sorry mindenkinek de az idejét rám "pazarolja" soo what is the problem? :D
    Amúúgy nagyon teccccccett a rész,és remélem lesz valamilyen kis huncutság benne,ha még nem olvastam eleget tőled:DD
    Csak hozd már azokat a részeket mert megverlek szivem:3
    Be fagyasztom a telefonod szívekkel és egyéb picsaságokkal oki? :D ♥
    De tudod,hogy szeretlek ám:3
    Szóval,hozhatod a részt továbbra is.
    Igen,pont én mondom meg,hogy mit csinálj. Az öregnek. :DD
    Fú,mit fogok én kapni ezért,szeretlek basztatni,lefárasztani öregem :D <3
    Zayn-nek üzenem,hogy baszkodja agyon azt a gyereket vagy én fogom őt,majd téged mert a Jadesbe kurvára nincs rész. No para,Alexa megoldja.
    Heh ez rímelt.
    Vicces.
    Na,csá ribanc ♥

    VálaszTörlés
  7. Úristen ez a rész rohadt jó lett. Imádom a blogodat is és woww... csak. Hihetelen. Imádom ezt a történetet. Annyira életszerű az egész. Nem találok szavakat. Túl rég írtam kisregényt. Majd visszaszokok rá *kacsint*
    Ebben a blogodban is fogok találni valamit amit shippelhetek ne aggódj.
    Imádtam a részt, imádlak téged is.
    Zárójel holnap írok zárójel bezár
    A.W.

    VálaszTörlés
  8. Éleet<3
    Hát ez elkélesztő, olyan édesek!
    Nem akarom, hogy Zoe hazamenjeeen..:)))
    De mostmár bekeményítek, és kérlek, kurvagyorsan hozzad már azt a részt! <3
    Imádás van! <3

    VálaszTörlés