28.Rész

Mosolyogva állok fel a helyemről miután kihirdették, hogy a focit megnyerték. Természetesen Danny-ék. Lassan lépkedem le a lépcsőkön, jó páran megnéznek maguknak. De most az érdekel csak, hogy Zaynék nyertek! Az utolsó lépcsőfokról már leugrok és a kissé izzadt Zaynra vetem magamat.

- Büszke vagyok! - nevetek rá, ahogy ő is nevetve megpörget.

- Oh, hát igen, csak miattad nyertünk - kuncog rám, míg ajkaimra nyom egy puszit és lerak a földre. Derekamnál fogva húz magához és kissé hátrább dönt.

- Rögtön gondoltam! - kuncogok fel, mikor visszahúz egyenesbe.

- Mi is kapunk ilyen jutalmat? - kérdi Xavier rám mosolyogva, mire alsó ajkamat beharapva megrázom a fejemet.

- Minden okés volt? A csaj mit akart? - kérdi Danny, míg Zayn a derekamnál fogva irányít a folyosókon.

- Milyen csaj? - kérdem vigyorogva, mire Xavier villant felém egy grimaszt.

- Amelyik melletted volt és hozzád beszélt - feleli Zayn. Agyam újra pörgeti a beszélgetést, mire arcomra érzem, hogy kiül az undor.

- Beléd van zúgva, ennyi - vonom meg a vállamat.

- Csoport cigi - nyög fel Danny és már irányt is váltva kilépünk az ajtón. Jól esik a nagy tér és a friss levegő a benti fülledt és zajos hely után. Zayn átnyújt nekem egy cigit, mire mosolyogva elveszem tőle. Ismét szolgáltat nekem tűzet is. Vállamat a suli oldalának döntöm és úgy tekintek fel Zaynra, aki kíváncsian méreget. Cigimből szívok egy slukkot és érzem, amint a sok szar egy része fellazul bennem. Lehet, hogy Zayn tényleg játszik velem, és lehet, hogy igaza van a csajnak. De az is lehet, hogy nincs. Én csak élvezni akarom ezt a kis időt, úgy, mintha minden igaz lenne. Szomorúan nézek fel Zaynra, míg újabb slukkot lopok. Elfintorodik és egy lépéssel közelebb jön hozzám. Fejemet mellkasára hajtóm és hagyom, hogy átöleljen.

- Szóval, mit akart a csaj? - kérdi Uriel, mire felnevetek.

- Nem igazán tudom - vallom be őszintén. - Tényleg nem! - mondom nekik, mikor felhorkannak - Annyi mindent magyarázott! Hogy te dobtad őt egy hónapja, de nem forrtak ki az érzelmeitek, ezért vagytok csak dugópajtik. De, hogy majd rájössz, hogy szereted. És sajnálja, hogy tőle kellett megtudnom, de, hogy azért vagy velem, hogy őt féltékennyé tedd - mondom szemöldökömet összevonva, míg próbálom logikusan összerakni a csaj mondandóját. - Hát, igazából ez volt a lényeg, azt hiszem - mondom végig simítva nyakamon zavaromban.

- Hallod Zayn?! Nem forrtak ki az érzelmeitek egymás iránt! - röhög fel Alan.

- Zoe, ugye nem gondolod komolyan, amit mondott? - kérdi Zayn félve, mire felnevetek.

- Nem, de ha lesz hozzád egy két kedves szava, akkor elnézést - mosolygok rá, mire felröhög és neki támaszkodik háttal a falnak, engem maga elé húz, én pedig a hátamat nekivetem.

- Édesek a volt ribancaid - nevet fel Ant maga elé meredve, míg a cigijét szívja.

- Roppant édesek - mordul fel Zayn. - Ha valamelyik beszélgetni akar, nyugodtan gyere hozzám - simít végig az oldalamon,mire jobban hozzá nyomom mellkasának magamat.

- Miközben lent meccs van, nem? Oda megyek, meghúzogatom a mezedet és megkérlek, hogy; Jaj Zaynee, az egyik ribi nem hagy békén! - kezdek neki nyafogni, mire a többiek felröhögnek, ő pedig mosolyogva maga felé fordít és ajkaimra nyom egy puszit.

- Na jó, szerintem mi bemegyünk, ti meg védekezzetek. Nem akarok nagybácsi lenni - nevet fel Danny, majd belökdös mindenkit azon az ajtón, amin kijöttünk. A cigit oldalra dobom, holott egy, vagy két slukk még maradt belőle.

- Ne haragudj a csaj miatt - kéri fintorogva, míg lassan fordít a helyzetünkön és a falnak nyom.

- Uhm, hát, ha azt mondom haragszom, akkor kiengesztelsz? - kérdem halkan, míg az ajkait szemlélem.

- Természetesen - kuncog fel, míg ajkival apró puszikat hagy arcomon és nyakamon.

- Akkor haragszom - motyogom halkan, miközben megmarkolom bántóan zöld mezét. A vékony anyag alatt érzem meleg bőrét és szálkás hasát. Egyszerűen nem bírom ki és alá csúsztatom kezeimet. Remegve fújja ki a levegőt. Kezével megfogja ingemet és kihúzza elejét a gatyámból. Csupasz derekamra csúszik a keze, én pedig alsó ajkamba harapva tekintek fel csokira emlékeztető szemeibe. Ujjaival apró kis köröket ír le bőrömön, majd ajkaimra hajol. Úgy hiányzott tőle egy igazi csók az elmúlt negyven, vagy ötven percben, hogy lassan fizikai fájdalom volt a hiánya. Közelebb húzom magamhoz, ezáltal ő még inkább a falnak nyom engem. Nyelvét is aktivizálja végre, mire halkan felnyögök. Derekamat megszorítja, én pedig kezemet kihúzóm pólója alól. Nyaka köré fonom lazán a kezemet és tarkójánál fogva húzom magamhoz jobban. Kezeivel végig simít lefele az oldalamon, majd fenekem és végül combjaim felső részébe markol. - Nem hiszem, hogy kéne - súgom ajkaira, hiszen tippem szerint fel akar venni az ölébe. De mégis csak a sulija mögött vagyunk és Danny még számít rá.

- Szerintem de - motyogja és már fel is emel. Tehetetlenül kulcsolom köré a lábaimat, ha nem tenném leesnék. Ajkaimra tapad újra, én pedig egy pillanatra elfelejtem minden kételyemet.

- Zayn - tolóm el őt magamtól - Danny még vár rád. Nem akarom, hogy elkéss emiatt - hadarom neki, mire elmosolyodik. Kezeimet megfogja és fejem fölé szegezi őket.

- Danny tudja, hogy megfogom váratni. Meg fogja oldani - néz rám mosolyogva. - Oké, Zoe? - kérdi halkan, közelebb hajolva kiszolgáltatott testemhez.

- Ühüm - nyögöm ki nagy nehezen, ahogy megszívja a nyakamat. Egy kezével fent tartja az enyémeket, majd vadul ajkaimhoz hajol. Felnyögök az érzésre, ahogy egész teste nekem feszül. Keze becsúszik az ingem alá... ami tulajdon képen az övé. Hasam megfeszül, ahogy lágyan végig simít bőrömön. Csókja vad, még sem tudok csak arra figyelni, ugyanis keze simogatása csak nehezít a helyzetemen. Kezeimet nem próbálom meg elhúzni fejem felől, tudom, hogy esélyem sincs, ha Zayn azt akarja, hogy ott maradjanak. Viszont az övé nem marad egy helyben. Tenyere mellemre siklik, majd masszírozni kezdi a jobbat melltartón keresztül. Szájába nyögök, mire érzem, hogy kissé elmosolyodik. Csípőmet megmozdítom, nehogy már csak én szenvedjek! Alsó ajkamba harap és a mellemet megszorítja. Kezeimet elengedi fejem fölül, én pedig egyiket a tarkójára rakom. Csak közelebb akarom tudni magamhoz. Szeretem, hogy ilyen vad, egyszerűen rohadtul élvezem és emiatt még csak bűntudatom sincs. Másik kezemmel végigsimítók mellkasán és megérzem szapora szívverését. Mind két keze a csípőmet fogja meg, én pedig leírok azzal egy kört. Felnyög és a falhoz szegezi csípőmet, ő pedig hátrább lép, így rak le. Kifulladva tekintek fel rá, míg ő élesen szívja be a levegőt, míg távol tart magától.

- Szét durranok... - nyög fel, míg megmarkolja a melegítőgatyáján ékeskedő dudort. Felnevetek gyötrődését látva, mire fájdalmas grimaszt villant felém. - Ne nevess, ohh, a picsába! - nyög fel, míg fejét lehajtja és ugrálni kezd. Egyszerűen lépek közelebb hozzá és húzom magamhoz egy újabb csókra. Vadsága azt hiszem tökéletesen megmutatkozik azon, ahogy visszacsókol. Pár pillanat alatt hátam már koccan a falnál. Kezemet a mez alá vezetem, majd onnan lefelé és elérem gatyájának gumis felsőrészét. Az egyetlen dolog, ami a fejemben jár az ő maga és ahogy rám néz. Mint akit egy hajszál választ el attól, hogy szét ne tépje a ruhámat... és ez tetszik. Főleg, hogy rám néz így. Kezem besiklik gatyája alá, mire felmordul és érzem, ahogy kirázza a hideg. Ujjaim könnyedén siklanak végig a szűk bokszere anyagán. - Ne - nyög fel, ahogy kissé megmarkolom. Hüvelykujjammal kis köröket rajzolgatok rá, ő pedig egyre nehezebben veszi a levegőt, szinte már csókolni sem bír. Egy kezével a fal mellett támaszkodik, ködös tekintettel és lihegve néz a szemembe. - Haza mehetnénk - nyögi ki nagy nehezen.

- Danny vár rád - súgom fintorogva.

- Baszok Dannyre! - hördül fel, ahogy ismét kissé megszorítom anyagon keresztül.

- Kereshetnénk egy vécét, vagy az öltözőtöket - kuncogok fel, ahogy szinte már remegő lábakkal áll előttem.

- Nem fogunk egy vécében lefeküdni először - mordul rám sértetten.

- Ki mondta, hogy lefektethetsz? - kérdem felvont szemöldökkel. Meredten néz az ajkaimra, majd le a kezemre, ami már a gatyájában boldogítja és végül újra a szemembe.

- Megdöglök érted - rázza meg a fejét, élesen beszívva a levegőt.

- Inkább mutasd az utat - kuncogok fel.

- Nem akarom, hogy ezt csináld... ez így nem jó - nyögi ki nehezen, mire kezem megdermed és értetlenül nézek rá. Azt hittem élvezi, mármint... az arcáról ezt vettem le.

- Mi nem jó... vagy mi? - kérdem zavartan elpirulva.

- A hely - lihegi nyakamba, mire megkönnyebbülés járja át a testemet.

- Lefogadom, hogy nem én lennék az első lány, akinél nem jó a hely... szóval? - kérdem sürgetően.

- Nem te lennél az első lány, de te nem lehetsz ilyen lány - rázza meg a fejét.

- Jézusom Zayn, te nem vagy ilyen kedves - nevetek rá. - Kétlem, hogy így be kéne menned a pályára - villantok rá egy fintort.

- Azt én is... de akkor is - mordul fel.

- Felbaszol Zayn, csak egy lány vagyok, nem hercegnő - szólok rá mérgesen, mire szomorúan rám néz.

- Nem csak egy lány vagy - nyögi ki szomorúan. - Nekem tényleg hercegnő vagy, a rockosabb és lázadóbb fajta, de hercegnő - kuncog fel.

- Oké, akkor a lázadó hercegnőnek elege van - súgom ajkaira. Szemeit lehunyja, én pedig elengedem keménységét, mire fájdalmasan szorítja össze ajkait. Élvezem nézni az arcát közbe. Hangos nyögés szalad ki ajkain és meglepődve néz rám, mikor kezem alsógatyája alá csusszan. Fura a tapintása... bátorságom majdnem megszűnik, de aztán arcára tekintek és máris magabiztosabb vagyok. Kezemet kihúzza gatyájából, megragadja a csuklómat és már húz is maga után. Alig megyünk bent pár lépést, máris beránt egy másik ajtón. Gyorsan nézek körül és megállapítom, hogy egy kis öltözőben vagyunk. Az ajtót remegő kezekkel zárja be, majd máris nekem esik és ajkaimra tapad. Gyorsan kap felém, majd a következő amit érzek, hogy leül egy padra. Egy pillanatra elválok tőle és látom, amint a szekrények közötti padra ült le, szinte a kis terem középét elfoglalva. Nem túl széles, de úgy másfél ember vastagságúnak megfelel. Vissza tekintek a ziháló Zaynra és máris újra megcsókolom. Ellököm a padon, amin tökéletesen elfér. Hajamat tépve tart ajkánál. Csípőmmel leírok egy kört, mire másik keze rögtön fenekembe markol. Ő ül fel velem és mind két kezét fenekemre vezeti. Kissé megemel, míg beléjük markol, én pedig csak két kezem közé fogom arcát és úgy csókolom tovább. Egyik kezemet ismét levezetem felső testén és bokszere alá nyúlok. Alsó ajkába harapva mordul fel, míg lehunyt szemekkel tart engem a fenekemnél. Ujjaimat köré kulcsolom és kissé megszorítom, mire kezeit elhúzza fenekemtől és maga mögé víve megtámaszkodik rajtuk. Fejét hátra veti és száját eltátva vesz mély levegőt. Kimászok az öléből és remegő kezekkel kissé lejjebb húzom gatyáját. Bokszere is lejjebb csúszik ezzel a mozdulatommal, így férfiassága megszabadulhatott a szűk helyétől. Árgus szemekkel figyel Zayn, mire ujjaimat köré fonom. Hasa megfeszül tettemre. Lassan kezdem kezemet fel-le mozgatni. Markomat hol jobbra, hol pedig balra forgatom. Kapkodó légzése azt mutatja, hogy valamit biztosan jól csinálok. Ajkaimat megnedvesítem mikor lenéz rám és felmordul. A terv, hogy megmutassam neki, hogy milyen vagyok igazából, mikor nem gondolok semmire... tedd, amit tenni akarsz Zoe... oké, még a lelki erősítés sem segít itt. Mi van, ha elbaszok valamit?! Először csinálok ilyet... Akaratlanul is annyira zavarban vagyok, hogy remegek szinte... Nyelvemet végig húzom egész hosszán, mire hatalmas sóhaj tör ki belőle. Végére lehelek egy apró puszit és érzem, amint megremeg egész teste. Számba engedem végét, míg feltekintek rá, arra számítok, hogy engem néz, mint eddig tette, de most csak nyitott szájjal a plafon felé fordítja a fejét. Számba engedek annyit, amennyit tudok, de szinte a fele sem megy be. Fejemet hátra húzom, majd ismét megpróbálom. Minden egyes próbálkozásomnál kicsivel többet sikerült bekapnom. Nyelvemmel játszok merev tagján, míg fejemet egyenletesen mozgatom fel és le. Ki engedem számból és újra csak kezemet mozgatom rajta. Élvezettel nézem arcát, ahogy az izmok itt-ott megrándulnak rajta. Ajkaimmal végig szántok egész hosszán, míg nyelvemmel játszadozom. Halkan mordul fel és előrébb dől. Újra bekapom és fejemet ismét ugyanolyan ütemmel mozgatni kezdem. Keze hajamba túr és fejemet mozgatni kezdi. Párszor elkap az öklendezés, ahogy torkomra csúszik. Már az egészet be tudom venni, és ahogy látom ez neki egyre nagyobb élvezetet nyújt. Csípőjét néha előrelöki, én pedig hagyom, hogy azt az iramot diktálja, ami neki tetszik. Egyik kezemmel combján támaszkodom meg, míg másikkal golyóit kezdem masszírozni. Rekedtes nyögés szalad ki a száján, míg hajamat kissé megtépi. Már csak tartja a fejemet és saját magamtól diktálom a gyors tempót. Apró nyögések szaladnak ki folyton a száján, hajamat igyekszik hátrafogni, de remegő kezeivel aligha jön össze neki könnyen. Felpillantok rá, mire lihegő ajkait összepréseli, ahogy szemembe néz.

- Azt a kurva - nyög fel akadozva, de tekintetét nem mozdítja el enyémtől. Élvezem a fekete szempár látványát, ahogy izzadtságcsepp gördül le halántékán. Ziháló alakja... - Zoe - nyög fel újra. Alsó ajkába harap, míg hangosan felmordul és megremeg számban. Érzem, amint torkomra lövelli a ragadós és kissé sós spermát. Ahogy elhajolok tőle rögtön a csaphoz megyek. Undorodva köpöm ki... ennek undorító az íze! Te jó ég... számat kiöblítem egy kis vízzel és ezzel a köpet is eltűnik a lefolyóban. Feltekintek a tükörbe, hajam kissé kócos. És eltekintve, hogy életem első szopásán túl vagyok, más nem látszik rajtam. Hajamat megigazítom és gondolataim miatt érzem, ahogy elvörösödöm. Kilépkedem hozzá, a padon fekszik még mindig lehúzott gatyával, míg kapkodó légzése nem szűnik meg. Félig merev tagja még lazán mutogatja magát, amitől még inkább elvörösödöm.

- El fogsz késni - szólalok meg halkan, mire hirtelen ül fel és néz rám kissé földöntúli arckifejezéssel.

- Te még komolyan elmersz pirulni?! - förmed rám, ahogy feláll és felhúzza a gatyáját.

- Uhm - nyögök fel, míg végigsimítok nyakamon zavaromban.

- Könyörgöm, ne menj el Bradfordból - lép közel hozzám, míg két keze közé fogja arcomat. Értetlenül tekintek fel rá és kétségbeesett arcára. - Annyira kicseszettül magaménak akarlak - motyogja halkan, míg homlokát enyémnek dönti és szemeit lehunyja.

- Ez olyan, mintha azt kérném, gyere velem Birminghambe. Nem tudsz jönni, itt az életed - rántom meg a vállamat szomorúan. - De semmi kedvem ilyen szarokra gondolni. Szóval, mit szólnál, ha mennél végre Dannyhez? - kérdem felsóhajtva, ahogy kezeimmel átölelem derekát.

- Soha senki nem szopott le még ilyen jól - súgja a fülembe, ahogy magához húz.

- Jézus, Zayn! - röhögök fel, míg mellkasára csapok.

- De komolyan, Zoe - kuncog fel, míg elkap hátulról és magához húz. Szívverése már majdnem normálisnak mondható... elmosolyodom a gondolatra, hogy talán tényleg komolyan gondolja azt, amit mond... hogy én csináltam a legjobban.

- Tényleg menjünk - kuncogok rá, ahogy szájára nyomok egy puszit.

- Képtelen vagyok koncentrálni - rázza meg a fejét, ahogy közelebb húz magához. - Szerinted milyen gondolatok és képek járnak most a fejemben? - hördül fel mosolyogva.

- Piszkosak - nevetek rá, ahogy megfogom a kezét és kihúzom az öltözőből.

- Nagyon piszkosak - súgja a fülembe, mire felkuncogok. - Le se fogom tudni tagadni, hogy mi volt az előbb - motyogja arcát dörzsölve.

- Nem látszik rajtad semmi - nevetek rá fejemet csóválva.

- Azon kívül, hogy büntetendően vidám vagyok - mosolyog rám, míg kezeinket összekulcsolom. Ezúttal én...

- Elbasszam a kedved? - kérdem, míg édesen feltekintek rá.

- Kétlem, hogy eltudnád. Jesszus, ha ezentúl a szádra nézek majd, elöntik a képek az agyamat - borzad el, ahogy szemei ajkamra tévednek.

- Ha ránézek az ujjaidra se lesznek piszkos gondolataim - forgatom meg a szememet, míg oda motyogom neki halkan válaszomat.

- Biztos, hogy nem? - súgja a fülembe rekedtesen és egy perc alatt elbizonytalanodok saját gondolataimat illetően. - Édes - kuncog fel, majd behúz a tesiterembe.

- Volt erotika, vagy nem? - kérdi Xavier elénk ugorva.

- Nem vagyok hajlandó nyilatkozni - löki félre röhögve Zayn.

- A picsába! - nyög fel Danny. - Én tényleg azt hittem, hogy te ilyen ártatlan kislány vagy - morogja, míg Xavier kezébe nyom öt fontot.

- Hé! - hördülök fel saját magamat védve... bár semmilyen alapon nem kéne ezt tennem.

- Oké, kin kellett segíteni? Vagy 'X'-elés volt? - kérdi röhögve Nick, mire értetlenül ránézek, míg érzem, hogy kissé elpirulok.

- X - nyögi ki Zayn, mire egy zavarban lévő mosollyal lehajtom fejemet.

- De most ki X-elte ki a tartozást? - kérdi Ant.

- Én. Leszállhatnánk a témáról?! - kérdezem tökéletesen zavarban.

- Te tényleg ártatlan vagy - néz rám értetlenül Danny.

- Te jó ég! - nyögök fel eltakarva arcomat.

- Te képes voltál kiverni neki a suliba? - kérdi elfintorodva Uriel.

- Na jó, kuss van! - röhög fel Zayn, míg magához húz.

- Honnan veszed, hogy verte neki? - kérdi értetlenül Ant.

- Jézus, olyan ártatlan kép él róla az elmémben. Nem akarom elképzelni, ahogy Zaynt szopja! - nyög fel Danny, mint valami bátyó.

- Zayn, kéz vagy száj volt? - kérdi Alan tökéletesen komolyan. Zayn csak röhögve ölel át, míg én a pólójába morgok. Ez kurva gáz.

- Hogy lehet Zoe-t ártatlannak nézni? - kérdi Xavier értetlenül.

- Kikérem magamnak, ártatlan vagyok! - emelem fel két kezemet, ahogy kibújok Zayn karjaiból.

- Ártatlan lányok nem szopják le a pasijukat a sulijában az osztálykiránduláson - kacsint rám Uriel, mire számat összepréselem.

- Száj is volt! Te jó ég! - nyög fel Danny, mire hátat fordítok nekik és megindulok előre. Bárhol, csak ne itt...! Zayn fogja meg a karomat és visszaránt egy perverz mosollyal.

- Előbb túl esel rajta. Játssz, ahogy mindig szoktál. Tudod mi az az X? - kérdi a fülembe suttogva.

- Nem - nyögök fel. Ezt pedig a tanácsára mondom inkább.

- Egyenlítés. Tudod, mikor én otthon...

- Oké! - tolóm el magamtól. Tudom, hogy az X a kiegyenlítést jelenti...

- Mély torok, vagy csak nyalóka volt, Zoe? - kérdi perverzen Ant, mire kérdően feltekintek Zaynra.

- Mély - vigyorog rám, mire szemeimet megforgatom.

- Egyéb kérdés a szopásommal kapcsolatban? - kérdem széttárva karjaimat.

- Vannak testvéreid? - kérdi Danny, mire elfintorodom.

- Vannak, és mindegyiknek pasija is van - sóhajtok fel unottan. Hányszor kérdezték ezt már meg tőlem...

- Nem csodálom - röhög fel Nick.

- Nem szeretnél a csajom lenni? - kérdi Xavier bevetve minden mexikói báját.

- Nem - vágja rá Zayn magához húzva.

- Tízből hányas volt? - kérdi Uriel, mire ismét kíváncsian tekintek fel Zaynra.

- Nem hiszem, hogy ezt ér úgy megkérdezni, hogy itt vagyok. Ebből kamuzás lesz - nevetek fel, mikor Zayn erőteljesen gondolkodik.

- Jogos - nevet rám Danny.

- Nem hazudok neki, a többihez képest amiben eddig részem volt tutira tíz. De most már tudva, hogy ő ilyeneket tud elsőre, így csak nyolc. Lesz ez még jobb is - nevet fel, mire tenyeremmel arcon csapva magam újra eltakarom arcomat.

- Elsőre?! - kérdik egyszerre a srácok.

- Ártatlan vagyok - vonom meg a vállamat grimaszolva.

- Te szűz vagy?! - kérdi Xavier őszintén meglepődve.

- Kösz, hogy nem néztétek ki belőlem. Oké, kezdem magam kurva gázul érezni! - intek le mindenkit egy kézmozdulattal.

- Szűzként nyolcat kapott?! - kérdi hitetlenkedve Uriel.

- Ez faszság! Te vagy a legelcseszettebb és neked lett a legjobb nőd! - hördül fel Xavier.

- Hát igen srácok - nevet fel Zayn, míg fejem tetejére nyom egy puszit.

- Na végre! Azt hittem Mr.Malik, hogy már megint haza talált tévedni - mordul fel mellettünk az arab fickó, aki szerintem az igazgató.

- Nem uram - mosolyodik el Zayn.

- A kis hölgy hozzánk jár? Nem láttam még az intézményben - mér végig engem, mire elpirulok.

- A hölgy látogatóban van. A barátnőm - mosolyodik el Zayn büszkén, amitől kissé zavarba jövök. Most komolyan büszke arra, hogy mellette vagyok?! Elolvadok!

- Elnézést, a hangzavartól azt értettem, hogy a hölgy a maga barátnője - nevet fel kissé zavartan az igazgató.

- Jól értette - nevet fel Danny. Én azért próbálok póker arcot vágni, de eléggé nehezen megy.

- Sikerült... megállapodnia? - kérdi kissé zavartan az igazgató.

- Igen - mosolyodik el Zayn.

- Hát, fogadja hatalmas gratulációmat, kis hölgy - mosolyog rám, míg megrázza a kezemet. - Már kezdtem furcsállani, hogy úgy négy, vagy öt hónapja megcsappannak a reklamáló szülők, akik a lányuk megalázottsága miatt követelik Mr. Malik azonnali kirúgását - nevet rám, mire arcom értetlenségbe torzul. - Ne aggódjon, a barátja kezd valóban jó útra térni. És a kirúgástól sem kell félteni. Igazán nagyot dob az iskola művészeti ágán - villant egy mosolyt Zaynra, majd újra rám.

- Igen, eléggé tehetséges - mosolyodom el én is.

- A srácoknak ideje felmennie a kézi meccsre, amit késleltetünk jó tíz perce. Addig meginvitálhatom egy csevegésre? - kérdi barátságosan, mire zavartan bólintok.

- Kézi? - kérdi Zayn értetlenül.

- Bizony, barátom! - csap a hátára Danny, míg ellöki magát a faltól.

- Komolyan sajnálom! - hadarja Zayn, majd gyors puszit nyom a számra és már fel is fut a pályára.

- Kifejezetten fura őt így látni - nevet fel az iskola igazgatója mellettem. Jellegzetesen mély és fenyegető hangját még a sípszó sem nyomja el.

- Én csak így látom őt - vonom meg a vállamat mosolyogva, ahogy felállnak a fekete mezesekkel szemben. Látom, amint az egyik felém néz, majd felröhög és Zaynra pillant. Oké, ez tuti nem lesz így jó! Zayn mérgesen fogja meg Dannyt és rántja maga felé, ezzel helyet cserélve vele. Így ő fogja fogni jobb szélen a srácot, aki az előbb rám röhögött. - Baj lesz - motyogom az igazgatónak.

- Mármint? - kérdi össze zavarodva.

- Provokálják Zaynt - nyögöm ki szomorúan. Ezek mellett csodálják, hogy olyan, amilyen?!

- Ki? - kérdi értetlenül kissé előrébb lépve. A fekete csapat kezd és máris kezdődik keményen a játék.

- A srác, aki Zaynt fogja - mondom rá emelve tekintetemet.

- Tudod, egy ilyen sokszínű iskolában nehéz fenntartani az egyenlőséget - mondja szomorúan.

- Persze. Zaynnak túl rossz a híre, a másik csávónak valószínűleg túl jó. Így semmit nem tehet egy külsős szava miatt, csak ha már összeverekedtek - villantok rá egy gúnyos mosolyt.

- Kezdem érteni, miért maga mellett kötött ki Zain - villant rám egy fintort. - Kegyed mit tanul?

- Sima gimi - vonom meg a vállamat, ahogy azt nézem, hogy Zayn felugrik és a kapura dobja a labdát. Minden egyes izma megfeszül, látom őket. Alsó ajkamba harapok izzadt és izmos teste láttán. A kapus nem védi ki. Zayn dobja az elsőt! Mosolyogva tapsolok, ahogyan füttykoncertet kap az én ideiglenes pasim. Oda fut hozzám és megragadva a csípőmet magához ránt egy csókra. - Ne hagyd, hogy felhergeljen, oké? - szorítom magamhoz, mikor már elengedne.

- Igyekszem, de szívesen megverném - mordul fel. Nyakára nyomok egy puszit, majd elengedem és már vissza is fut.

- Honnan ismered? Ha szabad kérdeznem természetesen! - kérdi kíváncsian a mellettem álló férfi, míg a játékot figyeli.

- Az internetről - vallom be kissé szégyenlősen.

- Egy modern tündérmese - nevet fel fejét csóválva, mire értetlenül nézek rá. - Zain így nevezte el az egyik graffitijét. Már értem a mondanivalóját - mosolyodik el rám.

- Hol található ez a graffiti? - kérdem rögtön kíváncsian.

- Az emelet egyik folyosóján - mosolyodik el. - Két kis kamerázó fiatal, de csak zöld, fekete és vörös színt használt. Nagyon megigéző a kép, és most már egy igazán szép történetet is tudok hozzáfűzni - mosolyog le rám.

- Büszke vagyok rá - mosolyodom el én is, ahogy rá emelem pillantásomat. Végig rohan a pályán, majd passzol Xaviernek. Xavier visszadobja neki, Zayn Alannak passzol. Alan Dannynek. Majd Danny felugrik és pattintva a kapuba dobja a labdát, kicselezve a kapust. Ismét tapsolni kezdek. Zayn és Danny ismét öklöznek, mire elmosolyodom. Tényleg büszke vagyok rá, büszkébb nem is lehetnék. Zayn hátra néz rám mikor megállnak a pálya felénél, arra várva, hogy a bíró megfújja a sípot és ismét elkezdődjön a játék. Rám kacsint, mire ajkamba harapok, ő pedig féloldalasan elmosolyodik.

- Tökéletesen illik Mr. Malikhoz, minden téren - kuncog fel az igazgató, mire kissé elpirulok.

- Remélem tényleg így van - motyogom halkan, míg azt nézem, hogy ugrik fel Nick a labdáért és csapja le. Zayn szerzi meg, majd tovább is adja. Tökéletes a csapat. És azért, mert csapatban játszanak, bíznak egymásban. Ők igazi barátok. Újra Zaynnal a labda, elsuhan előttem de egy pillanatra rám néz. Előtte viszont ott van az idióta fekete mezes. Pördül egyet, majd hátra adja Dannynek és ismét rám kacsint, mire kezeimmel legyezni kezdem az arcomat. Ő felnevet, majd kézfejét a homlokára rakja és úgy tesz, mintha elájulna.

- Ezerötszázhatvannégy! - kiáltom neki mire rám nevet.

- Április huszonhárom! - mutat rám büszkén, majd visszafut a másik oldalra védekezni.

- Ez Shakespeare születési dátuma volt? - kérdi értetlenül az igazgató. - Fura belsős poén - kuncog fel, mire én is felnevetek. Oh, ha tudná, milyen fura!


Kukucs! Remélem tetszik majd a rész, és sajnálom az egyhetes kihagyást. Igyekszem hozni a részeket. Imádás van! :3