2015. október 7., szerda

25. Rész

Meleg a nyakamnál, végig az államon, majd az ajkaimon. Remegve sóhajtok fel, ahogy agyam felfogja, hogy Zayn puszilgat. Férfias illata eltömíti orromat. Lustán csókol meg, én pedig kényelmemben szinte nem is válaszolok neki. De azért fáradtan a nyaka köré fonom kezeimet és hunyorogva kinyitom a szemeimet.
- Kukucs - mosolyodik el lágyan, reggeli rekedtes hangjától inkább ismét lehunyom a szemeimet egy lágy sóhaj keretében.
- Kukucs - motyogom vissza, míg ő ledől mellém, én pedig fejemet a karjára rakom, egyik lábamat pedig felhúzva a csípőjére. Fejemet szinte belefúrom a bőrébe és egyszerűen tovább lustulok - Hány óra? - kérdem ásítva.
- Kilenc körül - mondja halkan, mire feltekintek rá. - Rég aludtam ilyen jót - mosolyodik el, majd gyors puszit nyom ajkaimra.
- Egyetértek - kuncogok fel mosolyogva, államat a mellkasára rakom és onnan kezdem tanulmányozni őt.
- Hívtak téged, már kétszer... - mondja zavartan, mire szemöldökömet összeráncolom értetlenül - Az egyik valami Veron volt és azt mondta, hogy este hétig tuti nem érnek vissza a szállásra, és hogy az ofőd azt üzeni, hívd, ha bármi bajod van. De végül lazán bevette, hogy napszúrást kaptál - nevet fel, mire el is mosolyodom. Este hétig vele? Több, mint fantasztikus... de ki hívott még?
- Ki hívott még? - kérdem meg rögtön, mire elkomorul - Zayn? - kérdem bizonytalanul, ezzel próbálva ösztönözni őt, hogy mondjon már valamit.
- Anyámék már apróbb sikító rohamot kaptak, hogy megtudták, hogy itt vagy. Lemehetnénk reggelizni - veti közbe, mire teljes értetlenség lesz úrrá rajta. Ki hívott, hogy így titkolja?
- Hol a telefonom? - kérdem lazán, míg lekászálódom róla és megigazítom magamon a trikót, lévén, hogy teljesen elcsúszott rajtam.
- Zoe - kéri halkan, mire egyre rosszabb előérzetem lesz. Ashton? Nem hiszem... tudja, hogy soha nem veszem fel neki. De akkor miért ilyen? Meglátom asztalán pihenni a telefonomat, mire rögtön érte nyúlok és feloldom. Látom Veron számát, majd... apuét. Kemény öt másodperces beszélgetési idő. Komoran tekintek fel Zaynra, aki csak szomorúan vizslat. Megnyomom a zöld kis gombot és elfordulok tőle, csak, hogy kilessek az ablakon. Hátha eltereli a figyelmemet a verőfényes napsütés arról, amit biztosan tudok... Zaynnak szar kedve van és félt. Apámtól. Tehát apám valószínűleg megint ittas...
- Hol az istenbe vagy?! - ordít a telefonba, mire a gombóc a torkomban varázslat szerűen megjelenik, alig egy röpke másodperc alatt - Tegnap elmentél iskolába, akkor nem kéne szólni, hogy valahol ott alszol?! - kérdi üvöltve, bár aligha tud artikulálni... vagy normálisan beszélni. A szégyen elönt... ezt hallgatta végig Zayn is?
- Osztálykiránduláson vagyok - felelem ridegen. Figyelmemet próbálom lekötni a kint sétáló emberekkel és a madarakkal. Egy kislányt végig követek szememmel amint a bringáját tekeri és az apja szurkolva fut utána.
- Miért nem szóltál róla?! - förmed a telefonba, mire tekintetem eltépem a kint lévő családi idilltől.
- Szóltam, egy hónapja mondogatom már - motyogom halkan, amíg Zayn falát szemlélem meg. Egyszerű kék. Egy szekrény, ágy, az asztala. Rajzok mindenütt.
- Nekem ugyan nem mondtad! - mordul a telefonba és ezzel egy időbe lágyan ölel át hátulról Zayn. Fejét nyakamba fúrja, igaz nem a telefon oldalánál, de mégis ellépek tőle és kezemmel távolságot mutatok neki. Nem akarom, hogy hallja.
- Most mennem kell me...
- Nem érdekel, miért kell menned! Nancy is hívott... - mordul fel utálattal, mire a csodálkozás érzem, hogy kiül arcomra.
- Miért? - kérdem rögtön.
- Mert azt hiszi piálok! - förmed rám, mire kis híján felröhögök. Ez egyszerűen nevetséges.
- Pihenj le! - adom az utasítást, fel se véve, mit mond még.
- Te is átállsz majd a ribanc anyádhoz! Ezt érdemlem azok után, hogy befogadtalak? Elhagysz, mint Lilith! - hangja zavaros, azt hiszem talán sír is. De nem tudom... lehet, csak rosszul lett.
- Ezt már megbeszéltük - sóhajtok fel fáradtan, míg Zaynra tekintek. Fejét megcsóválja és magához ölel. Félek, hogy eddig is hallott mindent...
- Tudod te mennyit költöttem rátok?! - kérdi éllel a hangjában, ám ez csak még szánalmasabbá teszi az egész beszélgetést. Zayn mérgesen tépi ki kezemből a telefont és nyomja ki, majd dobja az ágyára. Szorosan ölel magához, én pedig mint egy darab fa, úgy állok egy helyben. Mert van az, amikor apád nem való apának, anyád pedig nem való anyának. Ez van.
- Jól vagyok, nem kell sajnálni - mosolygok rá... kissé őszintén. - Csak lehangolt, ennyi - rántom meg a vállamat.
- Sajnálom, hogy ilyen - motyogja szomorúan, fájdalommal átitatott hangon.
- Mások is sajnálják - villantok rá egy mosolyt, ahogy lehuppan az ágyra és az ölébe húz.
- Mindig... ilyen? - kérdi kissé zavarban.
- Részeg? Komolyan erről akarsz beszélgetni utolsó nap? - kérdem felhördülve, mire elfintorodik.
- Segíteni akarok, meghallgatni. Ha kell, felvidítani, megvigasztalni, akármit - mosolyog rám édesen, mire fejemet a nyakába fúrom.
- Én viszont nem akarom, hogy ez legyen a nap témája, szóval hagyhatnánk - kérem halkan, jobban hozzá bújva.
- Ha bármikor akarsz beszélni, tudd, hogy csak egy telefonhívás - puszilja meg arcomat, mire nevetve bólintok neki.
- Nem biztos, hogy így kéne lemennem a családodhoz - mondom zavartan, mikor a tükörben meglátom párosunkat, és a saját, kivillanó melltartómat és oldalamat. - Gáz, hogy így mutatkoztam be - jövök rögtön zavarba.
- Szexi vagy, de kérhetek neked egy pólót Walitól - mosolyog rám, mire elpirultan bólintok. Maga mellé ültet, majd az ajtója felé lépked és kisurran egy kis résen. Felnyögve temetem arcomat a tenyerembe. Miért ilyen az apám? Minek hívom még az apámnak? Mert ott lakok... mit költött rám?! Semmit... Li vett meg nekem mindent. Én parkettáztam ki és én festettem ki azt a szobát. Egy hónapja minden nap elmondtam neki, hogy kirándulni megyünk, és most?! Minek kellett Zaynnak felvennie? Én miért nem raktam le azt a hülye telefont, mikor hallottam, hogy részeg? Úgyse fog rá emlékezi! Csak egyszer lenne minden rendben körülöttem... csak egyszer!
- Zoe - sóhajt fel halkan Zayn előttem guggolva, kezeit rá rakja a térdemre, mire megugrok hirtelen jelenlététől. - Ez... nem a te hibád! - mondja zavartan, míg letörli arcomról az eddig észre se vett könnyeimet.
- Zayn, szar vagy vigasztalásban! - nevetek rá, míg én magam is megtörlöm a szemeimet.
- Azóta sírsz, mióta találkoztunk. Tíz év alatt nem sírtál annyit, mint nálam és velem, kezdem szarul érezni magam - nyögi ki nehezen, míg beül mögém és oda húz magához.
- Ne haragudj! - motyogom halkan, hozzá bújva, a falra meredve.
- Jézus, olyan brit vagy! Ne kérj már folyton elnézést! - nevet rám, míg fejemet maga felé fordítja. Eléggé kényelmetlen, így inkább lábaimat oldalra dobom és így már könnyedén rá tudok nézni.
- Bo... - felsóhajtok és elmosolyodom, míg fejemet megrázom.
- Bocsánatot kérni azért, mert elnézést kértél... hát te aztán tudod, mi az az etika! - nevet rám, míg gyors puszit nyom a számra - Mit szólnál egy reggelihez? - kérdi, míg a nyakamba szuszogja szavait.
- Ühüm - nyögöm neki lehunyt szemekkel. Érzem, amint nyelvét végig húzza nyakam vonalán, engem pedig kiráz a hideg és szuszogni kezdek akaratlanul is. Hogy fogom én nélküle bírni? Gyorsan fordít maga alá, mire lustán nyitom ki a szemeimet és nézek fel rá. Haja homlokára hull én pedig elmosolyodom. Lehajol hozzám és újra megcsókol. Egyik lábamat áthúzom alatta és derekára fonom őket. Felmordul és jobban hozzám bújik. Meztelen mellkasán futnak végig ujjaim, és még mindig képtelen vagyok megunni meleg bőrének az érintését. Csípőjét hozzám nyomja, mire apró nyögés szalad ki a számon.
- Reggeli - hajol el tőlem fejét megrázva, mire felnevetek.
- Reggeli - mosolygok rá, ahogy lemászik rólam, majd felhúz maga mellé.
- Nem akarom, hogy elmenj este! - sóhajt fel, majd kitárja az ajtaját. Előre enged, én pedig kilépek az ismeretlen terepre, de meg is dermedek. - Mi a baj? - kérdi értetlenül, mellém lépve.
- Nem vettem át a pólót! - hadarom neki és már vissza is bújok a szobájába.
- A szüleim nem fognak rád emiatt máshogy nézni! - nevet rám, ahogy vissza jön ő is a szobájába.
- De akkor is! - mordulok fel, míg össze-vissza forgolódom, hogy hova is tette a Walitól kölcsön kért felsőt.
- Azt mondta, hogy neki tetszik a szerelésed és nem adott pólót - mosolyog rám, akárcsak egy győztes, míg az ajtófélfának dől.
- Hazudsz, nem is kértél! - förmedek rá a meglepődöttségtől tátott szájjal. Hogy nem vettem észre eddig, hogy hazudik?!
- Lebuktam - mosolyodik el, míg felső ajkán végig siklatja nyelvét, ahogy tetőtől talpig végig mér.
- Akkor adj te egy pólót, vagy inget! - kérem leeresztve a vállaimat, könyörgőre fogva.
- Tudod hol vannak, nem? - kérdi nevetve.
- Pöcs vagy! - rántom meg a vállamat, majd lekapom magamról a felsőt. Alsó ajkát beharapja és halkan becsukja maga mögött az ajtót. Felnevetek és megindulok az első szekrény felé. Kitárom a két nagy ajtót és már végig is tekinthetek ruhatárának egy részén és a szekrény belső felére ragasztott rajzokon. - Malik! - nyögök fel, mikor tekintetemet végig hordozom a szinte tökéletes rajzokon. Megtalálom azt a bizonyos rajzot is, amit csak skiccelt nekem, mikor éppen Po-val beszélgettem. Én majdnem sírtam, hála a legjobb barátnőmnek, ő meg totál részeg volt. Elmosolyodom, majd fejemet elfordítom a másik szekrényajtó felé, de az hirtelen becsukódik és Zayn zavart arcával találom szembe magam.
- Nem kéne mindent látnod! - fogja meg csípőmet és nyomja a hátamat a most becsukott szekrényajtónak.
- Mit nem kéne látnom? - kérdem kíváncsian.
- Rajzokat - rántja meg a vállát, mintha könnyedén kezelné a témát. Kezemmel hajába túrok és közben szemeiben hagyom magamat elveszni. Meg akarom nézni azokat a rajzokat, főleg ha így viselkedik. Féloldalasan elmosolyodik és tudom, hogy azt hiszi, máris elterelte a figyelmemet. Ajkaimat rögtön célba veszi és már hozzám és nyomódik mellkasa. Egy pillanatra tényleg elterelődik a figyelmem, ahogy megfordít és már azt veszem észre, hogy az ajkaimat tépi, én hátra felé lépkedem, ő pedig a fenekemre csúsztatja kezét.
- Kíváncsi vagyok - nevetek rá, ahogy ellökőm a mellkasát és futva már ki is nyitom az ajtót. Derekamat megragadja és elránt onnan. Én felnevetek és megkapaszkodom az ajtóban, ahogy ő tart és rajtam röhög. - Zayn! - kérem durcásan, míg feltekintek rá, de nem engedem el a szekrényajtót.
- Rosszabb vagy, mint valami majom! - rázza meg a fejét felsóhajtva. Óvatosan lerak a földre és magához húz a derekamnál fogva, majd lassan oda lépked a szekrény elé. - Csak ne mondj semmit, jó? Nézd meg és ne hozd szoba! - morogja a nyakamba, míg lassan kinyitom az ajtót. Rengeteg graffiti, jó pár füzetecskéből kitépett lap. Ám az egyiktől eltátom a számat.
- Az én vagyok?! - kérdem vékony hangon, míg tovább szemlélem a tollal össze hozott rajzot, amitől egyszerűen zavarba jövők. A fekete és piros toll keveréke, ahogy kiad engem... érzem, amint elpirulok. Soha nem tettem ilyen mozdulatot, mint amit a kép ad vissza. Mintha lehúznám magamról a pólót, arcom mégis olyan, mintha csak egy képet néznék. Zayn soha nem látott még befont hajjal, vagyis szerintem még senki... uram atyám!
- Nincs is ekkora mellem! - nyögöm ki a leginkább szembe tűnő dolgot számomra. Hallom, ahogy felkacag, majd kezei mellemre csúsznak, én pedig még levegőt is elfelejtek venni, ahogy megszorítja melltartómon keresztül melleimet.
- Nekem azért még tetszik - suttogja fülembe, mire ajkaimat összepréselem. A hideg kiráz, ahogy nyakamba lehel. Remegő kezekkel nyúlok be a szekrényébe és húzok ki egy sima, fekete ing szerű felsőt. Kiveszi a kezemből és óvatosan rám adja, majd magával szembe fordít és megcsókol. Érzem, amint ujjaival a gombok környékén matat, majd szép lassan begombolja nekem. Mély levegőt vesz, ahogy elválik tőlem és rám mosolyog. Kissé olyan érzésem van, mintha visszafelé játszottuk volna le egy kezdetleges előjátékot. Ám még így is jó érzés. - Reggeli, most már tényleg? - kérdi nevetve, mire elpirulva bólintok. Ő megindul előre, én pedig addig ingét betűröm elől a fekete farmergatyámba, hátul pedig csak hagyom lógni. Karjait feltűröm könyökömig és csak össze-vissza nézelődök a házban. Nem nagy, sőt! Egészen kicsi. De a falak tele vannak családi képekkel, festményekkel és gyanítom, hogy nagy részük Zayn kezei közül kerültek ki.
- Jaj, kincsem! - rikkant fel egy női hang, mire oda kapom a tekintetemet. Arra számítok, hogy Trisha nagy kirohanása Zayn felé irányul, de mikor szorosan magához ölel, akkor jövök csak rá, hogy rám reagált így.
- És ismét, hello anya! - mordul fel Zayn fejét csóválva, míg az asztal felé somfordál.
- Annyira örülök, hogy ilyen türelmes vagy vele! - súgja a fülembe, mire felkuncogok.
- Csak túl jól hízelgi vissza magát - villantok felé egy belsőséges pillantást. Szeretnék Trishával jóba lenni, és nem csak Zayn miatt. Kedves nő, akinek a gyerekei az elsők. És nekem ez fura, tekintve az én családi helyzetemet, de tisztelem érte.
- Oh, hát ezt már én is tapasztaltam, bár kétlem, hogy úgy, mint te! - kacsint rám nevetve. Leülök egy Zayn által mutatott székre, miközben vigyorát próbálja elrejteni. Mosolyogva huppanok rá az egyszerű fa székre, ő pedig betol, mire értetlenül néz rá a család és én is.
- Zain, beteg vagy? Te most udvarias voltál, vagy a gomba mérgező?! - kérdi hüledezve Doniya, míg megturkálja a gombás rántottáját.
- Kurva vicces vagy, Do! - forgatja meg a szemét Zayn, míg magához húz egy csomó palacsintát.
- És vissza tért a bunkó Zayn! - rikkant fel Wali boldogan, mintha csak az univerzum rendje jött volna egyensúlyba.
- Zayn? - kérdi Zayn mire felnevetek.
- Hát, Zoe annyit hív így, hogy már hozzá szoktam - rántja meg a vállát.
- Ne legyél bunkó! - lököm meg Zaynt, míg veszek két szelet pirítóst.
- Tudod, Zayn - nevet fel Yaser. Próbálom vissza fogni a kuncogást, így csak előre hajolok, hogy a hajam eltakarja arcomat. A kis "becenevem" nagyon tetszetős lett. - Kedvelem Zoet! Értékelném, ha hosszabb távra terveznél vele - mondja sokkal mélyebb hangon, mire köhögve dőlök hátra.
- Ez aranyos, tényleg - mondom egy őszinte mosollyal. - De ez Zayn dolga, ha ő nem... szóval. Képes dönteni! - nyögöm ki zavartan.
- Szarul! - bólint beleegyezően Zayn, mire a vállába ütök egyet.
- Ha szarul, hát szarul - mosolyodom el, míg hozzá látok a lekváros pirítósomnak.
- Azért ha megbántod, én megverlek! - feleli tökéletes nyugodtsággal Wali, mire csúnyán rá pillantok. - Akkor is, Zoe! Elvégre te nem fogsz róla tudni! - villant felém egy fintort, mire szememet megforgatom.
- És te hol is laksz? - kérdi Yaser, míg a rántottáját tömi magába éppen.
- Birmingham - feleli Wali.
- Hagley - mondja egyszerre Walival Zayn.
- Nem Loughborough-ba? - kérdi értetlenül Trisha. Yaser szemöldöke felszalad, Doniya csak nevet, míg Safaa értetlenül kapkodja a fejét.
- Briminghamben lakik anyám. Loughborougban van az iskolám, ahova járok. De Hagleyben lakom - mosolygok, míg tisztázom a helyzetet.
- Gondolom, akkor Apáddal élsz - bólint fintorogva Yaser.
- Igen - felelem mosolyogva, míg leküzdöm az erős utálatot, amit a téma kelt bennem.
- Utál erről beszélni, ejtsétek a témát! - mordul fel Zayn, mire mérgesen lerakom a kenyeremet.
- Miért vagy ilyen flegma velük?! Nem is vagy ilyen! - ütöm meg újra a vállát, mire szemét megforgatja.
- Jesszus, Zoe! - mordul rám mérgesen.
- Kérj bocsánatot, ők a családod! - mutatok az említettekre, akik meglepődve figyelnek minket. Erős a gyanúm, hogy senki sem szokott így bánni a kis Zain Malikkal.
- Bocs! - veti oda felsóhajtva, míg küld felém egy "most jó?" pillantást.
- Tökéletes - válaszolok a ki nem mondott kérdésére. Rámosolygok, mire látom, amint vonásai megenyhülnek. Egyik karját átlendíti vállamon, majd behajol elém és előrébb húz. Hajam jobban előre hull és így, hogy Zayn is takar, minden tökéletesen csak kettőnkre marad. Alig két másodperces csókot kapok, de az mély. Elhajol tőlem, én pedig bugyután mosolyogva meredek magam elé megilletődöttségembe.
- Woaw! - nevet fel Wali, míg elkezd tapsolni Doniyaval együtt. Zayn mosolyogva eszik tovább, míg én végre felocsúdok a hirtelen sokkból.
- Ha ezek után nem küzdesz érte minden nap, ne hívd magad férfinak! - szól közbe Yaser dörmögős hangon. Ennyi kell és rögtön tudom, hogy Trisha mindent elmondott neki. Azt, hogy Zayn és én... nem leszünk együtt. Fogalmam sincs, erre mi a jó kifejezés. Hallom, ahogy Zayn remegve kifújja a levegőt, majd eltolja maga elől a tányért. A széket nyikorogva tolja hátrább, majd feláll és hallom, amint súlyos léptekkel elsétál. Gondolom fel a szobájába. Bármennyire is utána akarok menni, nem teszem... egyedül akar lenni. Egy kis jelet adott volna, ha azt akarná, hogy felmenjek.
- Ne haragudj - szólal meg zavartan Trisha.
- Semmi baj, csak kaparjátok majd össze ha kell - mosolygok rá gyengének érezvén magamat. Gyenge vagyok én Zaynhoz... egyszerűen képtelen vagyok vele néha lépést tartani.
- Nem fog menni. De az ő döntése miatt kerül majd padlóra. Ezzel csak ő tud megküzdeni, vagy egy isten - feleli halkan Doniya, majd feláll az asztaltól és elkezdi leszedni az üres tányérokat.
- Félek, hogy tényleg nem fog nekünk menni - rázza meg a fejét szomorúan Trisha - Ő is tudja, hogy...
- Hagyjuk, hogy döntsön! - rázom meg a fejemet - Már döntött. Én pedig csak kiélvezem az utolsó óráimat. De ha szeretnéd elmegyek, valójában jobb lenne neki is, meg nekem is - rántom meg a vállamat egyszerűen. - De ha nagyon kikészülne szóljatok. Aztán küldjétek el egy pszichológushoz. Ha akarja, ha nem - darálom le a szöveget, ami csak érzéseim csökönyös részét tükrözik. Zayn tényleg döntött, és hányingerem van, hogy mindenki a döntése ellen van. Még ha az a döntés engem kurvára a gödörbe is lök majd.
- Ne beszélj butaságokat, Zoe, természetesen maradj! És őszintén sajnálom, hogy így kell gondolkodnod ennyi idősen - feleli szomorúan, mire elmosolyodom. Nem akarok semmit sem mondani erre. Pár percig még ülök ott és feldolgozok mindent, hogy aztán egy kicsit el tudjam őket zárni. Egészen csak addig, amíg a saját szobámba nem leszek otthon. Lassan állok fel, kissé bizonytalanul. És ugyan ilyen közérzetben indulok meg Zayn szobája felé. Halkan kopogok kettőt, de válasz nem jön. Nem érzem úgy, hogy be kéne nyitnom. Elvégre a szobája mégis csak a saját magánszférája. Újra kopogok, de válasz nem jön. Felsóhajtok és lecsúszok a fal mentén. Vagy nem akar velem beszélni, vagy kint cigizik a tetőn. Török ülésbe helyezkedem és hátamat az ajtónak vetem, míg a falat bámulom. Zayn szobája előtt ott lóg egy hatalmas kép. Mintha egy őserdő lenne, oldal fák, középen pedig egy folyó. Minél tovább nézem, annál inkább magába szippant. A zöld színek szinte magukkal ragadnak, a rikító kék megnyugtatja a szememet. A folyón, mintha a távolból jönne egy csónak. Benne két alak. De csak alakjaiknak a kontúrja látszik. Szerintem egy fiú és egy lány. De az is lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak. Fejemet hátra vetem, mire kissé neki koppan az ajtónak.
- Senkivel nem szándékozom beszélni, csak Z... - szava elakad, mivel én szó szerint bedőlök az ajtaján. Értetlenül meredek fel rá, míg elterülök a földön. - Miért nem jöttél be?! Te kopogtál végig?! Hülye vagy, Zoe?! - kérdi mérgesen és aggódva, míg felránt a földről.
- Úgy viselkedsz, mintha egy hideg téli éjjelen nem engedtél volna be - morgom mellkasának, míg nevetve eltolom őt magamtól.
- Azt hittem apám, vagy anyám... neked nem kell kopogni! - szid le mérgesen, mire megforgatom a szememet.
- Magányra volt szükséged, hagytam, hogy kiélvezd - rántom meg a vállamat, míg ellépek tőle és leülök az ágyára.
- Honnan tudod, mikor mit akarok? - kérdi értetlenül, míg becsukja az ajtaját.
- Hmm - gondolkozom el jól láthatóan. - Arra tippelnék, hogy... ismerlek! - nézek rá unottan - Amúgy, ha akarod, vissza megyek a szállásra. Mármint, már én unom a családod piszkálódását, ami feléd irányul miattam. Nem sértődök meg, tényleg! Szóval, ha...
- Fogd be! - néz rám szomorúan - Nem ismersz, ha azt hiszed, elküldenélek - mondja szomorúan.
- Remélem tudod, hogy lobbanékony a természeted, Malik - mordulok rá sértetten. - És csak felajánlottam. Mert kétlem, hogy magadtól elküldenél. Ahhoz túl rendes vagy - rázom meg a fejemet. - De, ha nincs ellenedre, szívesen maradok! - villantok rá egy mosolyt és már el is vágódom az ágyán. Párnáját magamhoz húzom és belefúrom arcomat. Illata szinte arcon csap, én pedig elmosolyodom.
- Ne haragudj rám! - kéri könyörgős hangon, míg hátamra fekszik, ezzel pedig az ágyába présel. Na nem mintha bánnám.
- Miért? - kérdem kissé elfojtott hangon, lévén, hogy azért mégis csak eléggé nyom. Legördül rólam és magához húz. Lábainkat össze kulcsolja és úgy érzem, képtelenség közelebb kerülni hozzá... na jó. Talán annyira nem képtelenség, de... jesszus, Zoe! Koncentrálj már rá!
- Ha hülye leszek... vagy vagyok. Én... baszki, tényleg szeretlek! - nyögi ki elkeseredve, mire elmosolyodom.
- Csak magadra ne haragudj, én sem fogok! - motyogom halkan, míg szemeimet lehunyom és mellkasához bújok.
- Tudom, hogy köcsög vagyok! - csuklik el a hangja, mire érzem, hogy a csomó nő a torkomban.
- Csak fiatalok vagyunk, semmi több - nézek fel rá könnyes szemekkel, bármennyire is próbálom vissza tartani a kicseszett érzéseimet. Hányszor kell még végig hallgatnom, hogy dob?!
- Ígérd meg, hogy mindig jóba leszünk! Akkor is, ha nem. Ha találkozunk, mindent folytatunk ott, ahol abba hagytuk - simít végig arcomon, mire elmosolyodom.
- Neked is lesz más. Valószínűleg nekem is. Nem akarhatod, hogy mindent folytassunk ott, ahol most abba hagyjuk - vonom meg a vállamat fintorogva. - Mi van, ha már családod lesz? Eldobsz mindent csak azért, hogy velem legyél? Nem. Ezt te is tudod - csóválom meg a fejemet szomorúan.
- És ha de? - kérdi arcomon kapkodva tekintetét ide-oda.
- Akkor nem engednél el - mondom ki a legfájóbbat, mire látom, amint ajkai megrándulnak. - Nem szeretsz. Nem is szerelmes vagy. Szerintem inkább csak hálás. De... - hangom elcsuklik és már én magam sem tudom, mit akartam volna neki mondani. Tekintetét erősen a falra szuggerálja mögöttem, én viszont képtelen vagyok nem rá nézni.
- De szeretlek! - suttogja halkan - Hálás is vagyok, de szeretlek! - néz rám mérgesen.
- Könyörgöm, abba hagynád ennek a szajkózását? Kurva szar ám! - förmedek rá most már én is mérgesen.
- Mi? - kérdi értetlenül, teljesen összezavarodva.
- Én... nem... csak.. Áh! - Mérgesen húzódom el tőle,  mire értetlenül ül fel, én viszont fekve takarom el arcomat. - Azt mondogatod, szeretsz, de mind a ketten tudjuk, hogy ha én felszállok arra a kurva buszra, akkor már nem lesz semmi! És azt is tudom, hogy már semmi nem lesz ugyan olyan, Zayn! A te részedről lehet, de baszki az enyémről nem! Én nem vagyok a pasizós lány, én... elmegyek. Élem tovább az életem Hagleyben. Veled néha kamozok majd, újra meghallgatom a beszámolóidat a csajaidról és újra haverok leszünk, akik egyszer találkoztak. Csak ne mondd, hogy szeretsz! Ne mondd, mert te sem tudod, hogy igaz-e! Ha tudnád, akkor nem csókolnál meg, vagy nem engednél el. Én nem vagyok mérges rád, nem kérhetem, hogy szeress, én csak... - hirtelen ragadja meg csuklómat és feszíti őket magam mellé. Ajkait össze préseli, látom, ahogy próbálja vissza fogni magát, de aligha sikerül neki. Csuklómat erősen szorítja, már fáj. De legalább így érzem, hogy élek. Teste enyémnek nyomódik, érzem heves szívverését. Szuszogása csikizi a bőrömet, szemei rabul ejtenek, annyira szépek!
- Szeretlek, Zoe, a picsába is, komolyan szerelmes vagyok beléd! - nyögi ki csillogó szemekkel - Tényleg nem érzed? - kérdi elcsukló hangon.
- Zayn - kérem halkan, míg szemeimet lehunyom. Minek csinálja ezt?! Kijelentette, hogy nem bírja a távkapcsolatot, a miénk meg kurvára az lenne! Erre itt mondogatja, hogy szeret... nem akarom ezt hallani! Akármennyire is jól esik....fáj! Istenem, ez tényleg rohadt szar érzés. Kezeimet megrántom, hogy újra eltakarhassam az arcom, de ő nem engedi el őket. Az ágyhoz szegez még mindig.
- De érzed... - nyögi ki elcsukló hanggal, míg arcát nyakamba temeti. Szívem ismét meglódul, mire érzem, hogy ő remegve fújja ki a levegőt nyakamra. Ajkai végig súroljak a bőrt, majd nyakam alján érzem, amint kissé megharapja a bőrt. Alsó ajkamba harapok, hogy fel ne nyögjek. Kezeimet megfeszítem, mikor kissé megszívja a vékony bőrt. Semmi erőfeszítésébe nem telik, hogy ott tartson az ágynál. Légzésemet nem tudom irányítani és szuszogássá válik, ahogy tovább szívja a nyakamat. Egyszerre fáj, de mégis olyan jó érzés. Szemeimet lehunyom és egyszerűen elfelejtek mindent. Erősen szívja meg a nyakamat, semmi gyengédség nincs benne... mégis annyira rohadt jó. Számon kiszalad egy halk nyögés, mire kissé karja elernyed csuklómon, de még mindig fog. Ajkait érzem bőrömön, amint elér számhoz. Apró puszit nyom ajkaimra, én pedig próbálom kiélvezni. Mintha az utolsó lenne. Minden egyes mozdulata, tette, és minden egyes csókunk. Nem hajol el tőlem túlságosan, ajkaink össze érnek és ezzel az őrületbe kerget. Szemeivel engem figyel. Remegve fújom ki a levegőt, míg szemeimet lehunyom. Lágyan csókol meg, olyan lágyan, hogy beleremegek. Ajkai olyan puhának hatnak, hogy az már bűn. Ajkaink egymáséval játszanak... mintha csak egymás szívét dobálnánk az adrenalin miatt, hogy vajon ki töri össze a másikét... Nem akarok gyengéd lenni, most az egyszer nem. Nem akarom, hogy finomkodjon. Nem akarok úgy emlékezni rá, mintha szerelmesen csókolt volna. Megtépem alsó ajkát, jelezvén neki, hogy nem fogom beérni most a gyengédséggel. Nyelve talán előbb cselekszik, mint agya. Felnyögök az érzésre, ahogy végig simít az én nyelvemen. Úgy beletúrnék a hajába! Kezemet megrántom, de ismét csak belenyom az ágyba. Mintha csak mérges lennék rá, úgy csókolom. Csókunk egyre mélyebb és hevesebb. Egyszerűen fészkelődni kezdek alatta, hátha elengedi a karjaimat. De amúgy sem tudnék mást csinálni... túl sok bennem az érzés ahhoz, hogy egy helyben maradjak. Érzem, amint kezeimet fejem felé húzza és átveszi egyik karjába. Megpróbálok most szabadulni de esélytelennek érzem magamat vele szemben. Szabaddá vált keze végig simít oldalamon. A rajtam lévő ingen keresztül is érzem tenyerének melegét. - Kikészülök tőled! - nyögi ajkaimra, ahogy hasamra vezeti kezét.
- Kölcsönös - szuszogom szinte szájába. Kezeimet elengedni és mellettem megtámaszkodik. Karjaimat nyaka köré fonom és hajával kezdek játszani, míg lihegő alakját figyelem felettem.
- Ne vadulj be mindig, ha így folytatod, három percen belül meztelen leszel és a nevemet sikongatod - nevet rám, mire szememet megforgatom, de érzem, hogy elpirulok. - Édes - kuncog a fülembe. Ujjaim közé zárom fekete fürtjeit és egyszerűen hátra húzom a fejét. Felszisszen, de rám mosolyog, míg fejét hátra felé, kissé kitört pózban tartom. Lábaimat derekára fonom és oldalra rántom, majd ráülök. - Most közlöm veled, hogy alig bírom magam vissza fogni és csak azért is kínzol - nyög fel, amint elhelyezkedem csípőjén. Kezemmel ugyan úgy, kissé megfeszítve tartom a fejét, jobbra húzom és így nyakának vonala igazán tetszetőssé válik. Ha vámpír lennék tuti, csak az ilyen nyakakra mennék.... Jézus! Lehet nyak fétisem van?! - Zoe, könyörögve kérlek, ne! - nyög fel, ahogy apró puszit hagyok nyakán.
- Nem szívom ki a nyakad, senki nem látja majd, nyugi - motyogom fülébe, mire érzem zavarát.
- Nem, én... nem érdekel, ha meglátják - ragadja meg arcomat és húzza oda magához, hogy rámnézzen. Féloldalasan elmosolyodik, hogy most én zavarodtam össze. - Még büszkén is mutogatnám, hogy a világ legszexibb csaja kiszívta a nyakamat. De, már így is nehéz... hogy vissza fogjam magam, szóval... lehet sakkoznunk kéne inkább. Abban nincs ennyi erőfeszítés, meg ilyenek - nyögi, ahogy közben kezemmel nevetve végig simítok nyakának vonalán.
- Sakkozni? Ezt te komolyan gondoltad, Malik? - kuncogok nyakába, míg fejét úgy tartom, hogy kényelmesen hozzá férjek a nyakához.
- Tökéletesen komolyan - morogja, mikor leutánozom apró mozdulatait és nyelvemmel nedves csíkot hagyok nyakán.
- Egyáltalán tudsz sakkozni? - kérdem kuncogva, míg puszikkal hintem be egész nyakát.
- Jelenleg azt sem tudom, melyik suliba járok - nyög fel, ahogy fogaim közé csippentek egy kis bőrt és meghúzom.
- Ugyan már, Zayn! - súgom bőrére mosolyogva. Tagadhatatlan, hogy élvezem a szenvedését. Kezei végig simítanak hátamon, majd megállapodnak fenekemnél. Szemeimet egy pillanatra lehunyom, ahogy keze után libabőrös leszek. Na nem! Ez most az ő kínzása, nem az enyém! Minden apró figyelmeztetés nélkül szívom meg a bőrt a nyakán mire felnyög és fenekembe markol.
- Jézusom... Reneszánsz... tizennegyedik századtól a tizenhatodikig... - újra felnyög, ahogy kissé kitolom a fenekemet. - Észak-Itáliában alakul ki és... elterjed egész...  uhm...  Európában! - nyakába harapok és ismét elhallgat. Combjaimra csúszik keze és kissé előrébb húzza őket, így pedig akaratlanul is rá ülök férfiasságára... hát már értem, miért próbálja a reneszánsz korral elvonni a figyelmét.
- Tudod, Zayn, énközpontúság, megnő az ember szerepe. A reneszánsz életeszméje a humanizmus - súgom fülébe, de, a végét elnevetem, bármennyire is próbálok komoly maradni.
- Hogy még ebből is a legerotikusabb részt emeled ki - nyög fel, ahogy csípőmmel kissé megmozdulok.
- Ez nem volt erotikus, Zayn! - nevetek rá elhajolva kiszívott nyakától, ami most kissé lilás színekben pompázik.
- Emberközpontúság, tökéletesen emberközpontú vagyok - hadarja, ahogy most ő fordít maga alá.
- Ohh, Zayn. Nyugodj le! Shakespeare eléggé hervasztó hatással van rád? Csak mert akkor mond az életét! - nevetek rá, mire felmordul és megcsókol, ezzel pedig belém fojtja a nevetést.
- Feltehetőleg ezerötszázhatvannégyben született - súgja ajkaimra mosolyogva.
- Április huszonhárom - kontrázok rá, mire kissé elhajol és szemöldök ráncolva rám néz.
- Mióta vagy ilyen jó irodalomból? - kérdi értetlenül.
- Hát, mióta tanulok irodalmat? - kérdezek vissza ironikusan.
- Komolyan, minden megvan benned - nyög fel, ahogy elkezdi kigombolni rajtam a saját ingét.
- Mert szeretem az irodalmat? - kérdem felnevetve, hitetlenkedve.
- Nem. Ezt nehéz elmagyaráznom. Nem tudom, mi ez, de érzem, hogy benned meg van az az egy dolog, amit kurvára akarok - motyogja szinte oda se figyelve arra, mit is mond. Alsó ajkát beharapja és végig néz csupasz felsőtestemen. Legalább melltartó van rajtam.
- Mondj valamit a filozófiáról is, hogy vissza fogd magad - nyögök fel, ahogy puszit nyom hasamra, majd egyre feljebb halad.
- A hipotézis és az elmélet - kuncog fel. Hasamat megfeszítem, ahogy lehelete végig perzseli bőrömet.
- A hipotézis olyan következtetés, amelyben az előzmények, vagy azok egyike hiányzik - motyogom csukott szemmel... hát ez kurvára nem jön be. Még mindig ugyan úgy kívánom őt. Nyelve végig szánt két mellem között és mellkasomon. Számat össze préselem és fejemet a párnába nyomom.
- De ezt a tudományos előrelátás pártolja - kuncog rám, mire szemeimet kinyitom.
- Lehet, tényleg sakkoznunk kéne - mondom a levegőt kapkodva, míg ujjai a rövid gatyám korcánál csiklandozzák bőrömet.
- Tudok jobb dolgokat, mint a sakk - súgja a fülembe, ahogy ügyesen kigombolja rövid gatyámat.
- Tényleg? - kérdem felnyögve, ahogy keze becsúszik nadrágom alá.
- Szólj, ha jobb, mint a sakk! - mordul a fülembe, ahogy bugyim anyagán keresztül dörzsölni kezd. Légzésem nem halk, de képtelen vagyok irányítani. Szabad kezével egyik mellemet kezdi gyúrni. Kezem hajában van, másik kezem viszont hátán pihen. Kezét kissé vissza húzza, mire értetlenül nézek rá. Alsó ajkát beharapja, majd keze most már bugyim alá csúszik be. A levegő egyszerűen kitör tüdőmből és felnyögök, ahogy ujjai körözni kezdenek lent. Haját megtépem tehetetlen élvezetemben.
- Jobb, mint a sakk! - nyögök fel, ahogy megérzem, hogy egyik ujját megmártogatja bennem. Sietős puszikat nyom nyakamra, orrán át kiáramló, szinte forró levegő perzseli bőrömet. Lábaimat kissé széjjelebb nyitom, mire érzem, ahogy elmosolyodik. Alsó ajkamba harapok, hogy vissza fogjam a nyögésemet. Zayn az arcomat tanulmányozza, én pedig kezdek zavarban lenni. Hol a zavar tör fel bennem, hol pedig a gyönyör.
- Nyugodtan nyögj, nem hallják meg - suttogja halkan, mire megrázom a fejemet nemlegesen. Nem igazán akarok kockáztatni. Eléggé gáz lenne. - Szeretlek - suttogja a fülembe, mire élesen szívom be a levegőt. Ajkaimhoz hajol és gyorsan csókol meg, akaratosan. Nem ellenkezem, sőt, élvezem. Ujjai nem állnak meg, és így, hogy közben csókol, lassan úgy érzem, hogy felrobbanok. A szédülés kerülget, de lehet, csak a túlságosan jó érzés miatt érzem ezt?! Az eddig egyetlen egy ujját most kettő váltja fel, én pedig szájába nyögök, míg körmöm végig szalad a hátán. Felmordul és csak gyorsabb tempóra vált. Akaratlanul is elhúzódom tőle. Képtelen vagyok a csókra figyelni! Fejemet hátra vetem és felnyögök. Végig csókolgatja a mellkasomat, majd melleim tetejét. Kezemmel meghúzom a haját, mire rászuszog gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasomra. Légzésem gyorsul, szinte már lihegek. Egyszerűen végig söpör rajtam az orgazmus. Zayn a nyakamat szívja közben, én pedig nyakába harapok, hogy vissza fogjam halk sikolyomat. Kezét kihúzza és mosolyogva néz engem, míg én pihegve fekszem alatta. - Eszméletlenül imádlak, édes vagy - nevet rám, mikor elpirulok felfogva, hogy az imént mit is csinált és, hogy... oké eléggé gáz vagyok. Kezeim rögtön arcom elé kerülnek, mire felkuncog.
- Képzelem - nyögöm ki nagy nehezen, mikor ismét lefejtegeti kezemet arcomról. Nem akartam, hogy így lásson!
- Komolyan az vagy, élet - mosolyog rám édesen.
- Miért pont élet? - kérdem értetlenül, mikor már sokadjára hallom fura becézgetését felém.
- Mert neked köszönhetem, mert te vagy az számomra. Te testesíted meg a fogalmát az elmémben - súgja ajkaimra.
- Hú, Zayn, nem szoktál te ennyire romantikus lenni - kuncogok fel, míg kissé jobban a párnába nyomom fejemet, csak, hogy ki tudjam mondani a pár szót és ne csókoljam meg.
- Te meg nem szoktál ennyire hangosan nyögdécselni alattam - kacsint rám, mire elfintorodom és grimaszt vágok neki.
- Utállak! - morgom neki, mikor legördül rólam és nevetve magához húz. Gyors puszit nyom a számra, mire még mindig szúrósan tekingetek rá. Újabb puszit kapok, de ez már hosszabbra sikerül.
- Még mindig utálsz? Nem utálhatsz, Zoe! - förmed rám, majd gyorsan kezd össze-vissza puszilgatni.
- Ne már! Össze nyálazol! Zayn! - sikkantok fel, mikor valóban végig nyalja az arcomat - Milyen fétised van neked, hogy az arcomat nyalogatod mindig?! - kérdem nevetve, míg kiszabadulok karjából és felugrok. A szoba közepére hátrálók és nevetve törlöm le a nyálát az inggel, ami rajtam van, ám két oldalt lifeg rajtam. Így felsőtestemre tökéletes rálátása van. Gatyám kis híján lecsúszik rólam, így újra begombolom.
- Szeretlek nyalogatni, ellenedre van? - kérdi nevetve, míg felém sétál.
- Hát, ami azt illeti, egy kicsit - nevetek fel, míg az ing első gombját akarnám össze gombolni. Kezeimet megfogja és egyszerűen a hátam mögé feszíti őket, de így ő kerül hozzám nagyon közel.
- És ha nem az arcod nyalogatom? - kérdi elmélyítve hangját, mire alsó ajkamba harapok.
- De te csak az arcomat nyalogatod, szóval nincs miről beszélni! - vágom ki magam újra nevetve, ahogy kifordulok szorításából és hátra fele lépkedem, míg ő felém. Ujját beakasztja gatyámba és magához húz.
- Szívesen nyalogatok mást is - rántja meg könnyedén a vállát.
- Zayn! - nyögök fel elpirulva, mire felnevet. Megfordul és az asztalához lépked, én pedig felnyögök. Értetlenül néz rám hátra, szájában már egy szál cigivel.
- Mi a baj? - kérdi értetlenül, én pedig csak elfintorodom és eltakarom az arcomat. - Hé, most nem mondtam semmit! - nevet fel.
- A hátad - nyögöm ki nagy nehezen, mire hallom, amint lép pár lépést.
- Lesz mivel dicsekednem! - nevet fel, mikor megnézi hátán a körmeim nyomán ott maradt véres karmolás nyomokat...


Kukucs! Íme a rész, most már én rakom ki. Az időm még mindig elég kevéske, pénteken reggel elmegyek suliba és úgy vasárnap haza is térek, mivel reggel suli. Aztán buli. És szombat család és vasárnapom szabad. (eltekintve a három dolgozattól, amit tanáraim édesen bebasztak hétfőre) De ne csüggedjetek, én hiszek még az őszi szünetben. Sajnálom, hogy ennyire megváratlak titeket mindenben. A másik bloghoz is már van keményen fél rész, amiért vért izzadtam éjszaka. Remélem a rész tetszett, komikat szívesen fogadok! Imádás van <3

9 megjegyzés:

  1. Imádtam! Eszméletlen jó rész volt, megérte várni rá. Egyre kíváncsíbb vagyok, hogy vajon mi lesz velük. Jahj csak Zayn ne csalja meg... Azt se bánnám ha végül Zoe oda költözne hozzájuk :-D. Már tényleg nagyon várom hogy vajon mit talász ki a következő részben, és a másik blogodra is várom a következő részt. Kíváncsi vagyok mi ledz Jade-vel és Zayn-nal. Remélem lesz időd mindig hozni nekünk az új részeket :-D Puszi :-* ❤

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ez valami űber jó lett.
    Anyám... Ilyen.. Áhhhhh erre nincsenek szavak.. Uramatyám.
    Na ez nagyon jó rész lett.. Félre ne érts a többi is szuper nade ez? Ez szipi-szuper :"D
    Na rövidre fogva nagyon-nagyon Jó lett. Csak már várom hohy mikor jön a következő rész. :)

    ~Klau~

    VálaszTörlés
  4. Drágasáág! <3 Huuuh...hát izéé! Nem finomkodom, kurvajó rész lett! :))le a kalappal előtted, hogy költözéskor ilyen részt hozol nekünk! :) Zaaayn annyira cukii, és hát Zoe, ő Zoe. Imádtam! Várom a köviit! :)
    Imádás van! <3

    VálaszTörlés
  5. Hali Ez A rész Kurva jó volt nem ez annál sokkal de sokkal jobb volt nincsenek rá szavak .
    Ez egy *5 . Plusz pont mert még a szöveged segitett is Rajz órán . :'D
    Alig várom a folytatást

    Puszil Kisszikuh

    VálaszTörlés
  6. Wáo ez marha jo lett tökéletes nincsenek rá szavak eszméletlenül imádtam kérlek siess a kövi résszel mert már nagyon várom!😀💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

    VálaszTörlés
  7. Annyira jó lett! Ez..jézusom. Annyira édesek. Mi lesz még itt?!:)) Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz később. Haha. Nálunk is hétfős-doga-maraton van, meg tudlak érteni.. asszem. Na mindegy.
    XxLilla

    VálaszTörlés
  8. Annyira imádlak komolyan. Meg a blogodat is. Meg Zoe-t. Meg Zayn-t. Meg a kutyákat. Meg a zsiráfokat. Meg a gumicukrot. Eltértem a tárgytól. Na szóval.
    Annyira de annyira jól írsz hogy nem igaz. Az időhiányt megértem. Tőlem is kérdezi mindig barátnőm hogy:mikor raksz részt a Muke-osba?
    Szóval. Ügyes vagy. És tehetséges. És lovely. És jah. Asszem aludnom kéne. Szóval imádlak. Meg a blogodat is.
    jóéjt nekem❤❤
    meg neked is. Álmodj zsirikkel meg kutyikkal meg sziszákkal meg méhnyakrák elleni védőoltással. Sziokaaaaa

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó rész!
    Kövit pls! <3

    VálaszTörlés