24. Rész

- Zoe - morogja a fülembe, ahogy halkan próbálja kinyitni az ajtaját, de nyakának kínzását abba nem hagyom.

- Hmm? - suttogom a fülébe dörmögve, mikor végre kitudja nyitni a saját szobájának az ajtaját.

- Jézusom, ha egyedül lennénk itthon! - morogja, míg a levegőt kapkodja, majd halkan becsukja az ajtaját és kulcsra zárja. Mind addig, amíg én rajta csüngök. - Áldom a szigetelést, hogy tompít valamit - nyög fel, ahogy újra minden figyelmét nekem szenteli.

- Nem voltam még a szobádban - nézek körül, de ő a nyakamra tapad és vissza kapok minden keserű élvezetet.

- Ne most akard megnézni, kérlek! - hangja keserűen cseng, mire rámosolygok.

- Részeg vagyok - súgom neki, ahogy lefektet az ágyra.

- Én is - nevet fel, ahogy felém mászik és úgy csókol tovább. Kezemet hajába vezetem, másikkal pedig az ingét kezdem gyűrni ismét. Tetszik, ahogy a kezembe akar simulni és így mindig közelebb jön hozzám. - Minek táncoltál azzal az idiótával? - kérdi motyogva, míg felül és hátát a falnak veti, engem pedig magával szembe az ölébe húz.

- Mert te táncolhattál Lindával és ott hagytál. Danny nem engedte, hogy elfogadjak egy sráctól egy italt. A hangulat megcsappant, nem volt kedvem tovább rontani azzal, hogy nézik a nyomoromat, szóval elmentem a bárpulthoz - kezdem el mondani az eseményeket, ahogy lehunyt szemekkel koncentrálók a már megtörtént dolgokra.

- Elfogadtál italt? - tól el magától kissé, arcán kusza érzelmek váltogatják egymást, én viszont csak megrázom a fejem.

- Ott is koppintottam egy palit, aztán elkezdtem táncolni, és odajött a srác. Én meg táncoltam tovább - rántom meg a vállamat egyszerűen.

- Szar volt végig nézni premier plánból, ahogy téged simogat... ott, ahol nagyon nem kéne - morogja fintorogva, míg keze megtalálja csupasz oldalamat, majd hátamat.

- Nincs pasim, nem kell féltékeny emberekkel számolnom ilyenek miatt - nézek rá utalóan, mire felsóhajt.

- Nincs csajom és nem kéne féltékenykedned Lindára - vonja meg a vállát, míg győztes tekintetet küld felém, de szomorú.

- Tudtad, hogy csak olyannal fekszem le, akit a pasimnak mondhatok? - kérdem félre billentett fejjel, mire felnevet.

- Olyannal fekszem le - utánozza hangomat nevetve. - Zoe, szűz vagy! Te senkivel sem fekszel le! - kacag tovább, mire mérgesen kifújom a levegőt és elkezdek kimászni az öléből, de visszahúz.

- Szűzként fogok meghalni. Elmegyek apácának - förmedek rá, mire csak jobban nevet.

- Szívesen teszek az ellen, hogy apáca legyél - mosolyog rám, kissé vissza tartva a nevetését, míg ujjaival végig zongorázik az oldalamon.

- Ja, képzelem! - forgatom meg a szememet, míg ismét sokkal jobban szemügyre veszem. Feje most lejjebb van, mint az enyém, haja kissé szétáll hátul. Talán miattam, talán amiatt, hogy a falnak dől. Inge kissé összegyűrődött, de még mindig jól áll neki. Lábait, melyek eddig kinyújtva pihentek alattam, most felhúzza, így én jobban az ölébe csúszok. Derekamnál tart, nehogy ledőljek róla és mosolyogva néz rám.

- Kétlem, hogy egy faszfejjel szeretnéd elveszíteni, aki mellesleg részeg - villant rám egy fintort, mire nyögve a vállára ejtem a fejemet.

- Nem vagy faszfej - motyogom halkan a nyakába, míg szemeimet lehunyva tartom a hirtelen jött fáradtság miatt.

- De, Zoe, az vagyok. Itt ülsz az ölemben, egész este féltékeny vagyok, vagy lekoptatlak, vagy éppen lekaplak - sorolja mérgesen... és tudom, hogy magára mérges. Pedig nem kéne annak lennie.

- Nem a te hibád, hogy nem vagyok elég jó neked - kuncogok fel fáradtan, kissé fájdalmasan. Hirtelen lök hátra, felhúzott lábaira, mire fintorogva és hunyorogva nézek dühös és csalódott arcára.

- Jézus, nehogy ezt hidd! - hord le rögtön, mire agyamnak beletelik egy hosszú másodpercbe, mire kapcsol, hogy miről is beszélünk.

- Hagyjuk - legyintek neki műmosollyal, majd vissza dőlök a vállára.

- Annyira hülye vagy! - nyög fel, míg kezét combjaimra rakja, amik lába mellett behajlítva pihennek. Apró köröket rajzol rájuk, én pedig csendben élvezem. Az sem érdekel, miről beszélünk, nem akarok beszélni. Ki akarom élvezni az estét.

- Nem akarok haza menni - nyögök fel, ahogy karjaimat köré csavarom és hozzá bújok.

- Én sem akarom, hogy haza menj - sóhajt fel keservesen, mire arcomat a nyakához dörgölöm. - Ugye találkozunk majd még? - kérdi, míg egyik kezét elhúzza combomtól és a hajammal kezd játszani.

- Remélem igen - egyenesedem ki, csak, hogy a szemébe tudjak nézni. Kissé előrébb dől, de lábait leengedi, én pedig így hátrább kerülök tőle. Nem mozdulok előre, látom, amint kezei megfogják ingének alját, majd premier plánból nézhetem végig, ahogy áthúzza a fején az inget. Látom izmait kirajzolódni, amint bőre alatt mozognak. Felsóhajtok, ahogy félre dobja, majd újra hátra dől és lábait felhúzza. Kezeimmel óvatosan simítok végig a bőrén. Halkan és kissé megbabonázva nézem, amint levegő vételeire megemelkedik a mellkasa. Ki kéne belőle szeretnem! De akkor nem kéne itt lennem. Ujjaimmal követhetetlen mintákat kezdek alhasára rajzolni.

- Szeretnél majd tetkót? - kérdi engem nézve, kissé zavarban vagyok a túlzott figyelmétől, de inkább lekötöm magamat a bőrével.

- Talán, még nem tudom. Olyat akarok, aminek jelentése is van. Nem pedig csak menőségből - vonom meg a vállamat, míg egy pillanatra ránézek, majd újra vissza a felsőtestére - És te? - kérdem halkan.

- Szeretnék majd, és jogos, hogy legyen jelentése is - kuncog fel, mire felnézek rá mosolyogva.

- És tudod már, mit szeretnél? - kérdem kíváncsian, mire hümmög egyet, de nem válaszol.

- Fogalmam sincs. Talán majd a nevemet. Arabul - fintorodik el.

- Ez klassz! - nézek rá elképedve.

- "Mindenki színes bőrű, különben nem látszana" - kacsint rám, mire felnevetek.

- Nem hittem volna, hogy megjegyzed - mosolygok rá.

- Eléggé hatásosan segített - súgja mosolyogva, míg kezeivel meg fogja kezeimet és össze kulcsolja ujjainkat.

- Ennek örülök - motyogom neki, míg össze kulcsolt ujjainkat nézem.

- Kezet csak megfogni szabad...Elveszíteni vétek... Ellökni átok...Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot - mondja mosolyogva, szemeimbe nézve.

- Albert Camus - mosolygok rá, mire elismerően bólint.

- Kezdem elhinni, hogy tényleg szereted az irodalmat - mosolyog rám, mire felhorkanok.

- Még lerészegülve is művelt vagyok - vigyorgok rá, míg fejemet megrázom.

- Az - ereszti le magunk mellé az összekulcsolt kezeinket. Közelebb hajol és óvatosan megcsókol. Szemeimet lehunyom és hagyom testemnek, hogy elernyedjen - Honnan ismered Albert Camust? - kérdi vissza dőlve a falhoz, még mielőtt kiélvezhetném a könnyed csókot.

- Tudok olvasni. Durva, mi? - kérdem szememet megforgatva.

- Valóban az - feleli komolyan, mire mellkasára csapok, ő viszont megragadja a kezemet és ott tartja a számomra égető bőrén.

- Albert Camus; Egyesek azt kiabálják; Szeress! Mások azt kiabálják; Ne szeress!... De a legrosszabb és a legszerencsétlenebb fajta, amelyik azt suttogja... - nem mondom ki... Látom, amint mosolya lehervad és megcsóválja a fejét.

- Amelyik azt suttogja; Ne szeress, de légy hozzám hűséges! - nem néz a szemembe, csak felemeli kezemet és tenyerembe puszil - Szeress, légy hozzám hűséges, de ne légy szomorú, ha itt hagysz, én pedig másnál kötök ki - néz rám egy fáradt, lapos pillantással.

- Szerinted nem tudtam, hogy ilyen vagy? - kérdem mosolyogva, végig simítva arcának élén.

- Tudom, hogy tudtad, erre te idióta, mégis találkoztál velem - morogja mérgesen, mire csak felnevetek, ám próbálok halk lenni, nem akarok felkelteni senkit sem.

- Mondd, hogy bánod és már itt sem vagyok. Megsértődni sem fogok - vonom meg a vállamat egyszerűen, mire elfintorodik.

- Igen, Zoe, kurvára bánom! - förmed rám, mire elmosolyodom és elhúznám a kezeimet, holott tudom, hogy nem gondolja komolyan. Kezeimet gyengéden fogja meg és rakja nyaka köré, mintha én ölelném át őt... bár ellenemre nincs, így valóban át is ölelem. - Itt aludhatnál - súgja a fülembe, míg átöleli derekamat és magához szorít.

- Akkor add ide a telefonom - felelem egyszerűen, mire rám kapja a tekintetét.

- Tényleg itt alszol? - kérdi meglepődve.

- Ha nem gondoltad komolyan, nem, de a csajoknak így is szólnom kell - felelem unottan. Kezd elegem lenni Zayn idióta játékából. Kezem megtalálja farzsebét és egy könnyed mozdulattal kihúzom a telefonomat, majd kimászok az öléből és felállók. Míg elfintorodom az öt nem fogadottan, addig lerázom magamról Zayn kezét. Felhívom Veront és a fülemhez emelem a telefont.

- Hol az istenben vagy?! - üvölt a telefonba, mire Zayn szemei elkerekednek, én pedig messzebb tartom a telefont.

- Zaynnal. Lehet, hogy itt alszok. Holnap, ha megyek is a város nézésre, akkor....

- Velem vagy holnap, megígérted! - szól közbe Zayn, mire elmosolyodom.

- Kikészülök attól a gyerektől! - förmed rám Veron, mire elmosolyodom.

- Én is - kuncogok fel halkan.

- Részeg vagy? - kérdi felnyögve.

- Kicsit - vallom be halkan. Gyötrelmeset sóhajt, mire türelmesen várom, hogy mit fog mondani, amint feldolgozza az információkat.

- Mr. Cheznek kitalálok majd valamit. Vigyázz magadra, Zoe! - sóhajt fel újra, majd kinyom. Telefonomat az asztalára csúsztatom, majd ránézek.

- Aludj itt és holnap is legyél velem - kéri halkan, mire csak beleegyezően bólintok. Feláll, majd mellém sétál és megáll az asztala előtt, mellettem. Kinéz az ablakon, amin keresztül én most a holdat bámulom. Az asztalon kezd turkálni, mire felé pillantok. Éppen egy kék kis cetlire ír valamit egy tollal.

- Mit csinálsz? - kérdem halkan, mire látom, amint féloldalasan elmosolyodik. Letépi a kis lapot a tömbről, majd felém mutatja a gyors firkantását. "Zoe itt van". Könnyed léptekkel megy az ajtajához, majd kinyitja és a ragasztós oldalával felragasztja az ajtaja közepére, majd vissza csukja és be is zárja.

- Fura téged a szobám közepén látni - kuncog fel, míg felém lépked.

- Fura téged látni - nevetek rá, mire eltüntet ölelő karjaiban, én pedig készségesen bújok hozzá.

- Mit szólnál egy cigihez? - kérdi olyan közel hozzám, hogy ajkai súrolják a bőrömet. Tehetetlen vagyok magammal szemben és felé fordulva megcsókolom. Érzem, ahogy elmosolyodik, de valahogy nem túlzottan érdekel. Csak a puha és finom ajkai. Finoman csókolom, lábujjhegyre állva. Érzem, amint egyik kezével könnyedén átfogja pólóm anyagát és közelebb húz magához. Bőre bőrömhöz ér, ahogy a trikót összefogja. Kezeimet lassan fonóm nyaka köré, míg aprót sóhajtva élvezem nyelvének simogatását.

- A cigi jól esne - suttogom megbabonázva, míg hátrább lépek.

- Ez is jól esik - húz vissza pólómnál fogva. Ő letekint kilátszó hasamra, én viszont őt nézem.

- A cigi is - kuncogok fel, mire végre a szemeimbe néz.

- Tudod, hogy gyönyörű vagy, ugye? - kérdi halkan, míg elenged és kinyitja az ablakot. Tetőn fogunk cigizni? Hát woaw...

- Persze - morgom, mikor fellép a saját asztalára, majd ki az ablakon. Kezét nyújtja, én pedig elfogadom. Óvatosan lépek az asztalra, nehogy eltörjek, vagy felborítsak valamit. Csókot nyom a kezemre, ahogy átlépek az ablakon. Közelebb ránt, mire kissé megbillenek. Nem elég a tetőt kisebb lejtése és az alkohol a véremben... még ő is rángat. Ám, míg ez átsuhan az agyamon, addigra ő már csókot nyom a számra. Lehúz maga mellé, én pedig kinyújtom a lábaimat és elfekszem a tetőn. A csillagok a szokottnál erősebben ragyognak és nem tudom, hogy ez azért van, mert kibaszottul imádok vele lenni... vagy mert ittam.

- Tessék - nyújt nekem egy szálat, mire mosolyogva veszem el tőle és ülök fel. Meggyújtja a saját szálát, majd elém tartja az öngyújtót, én pedig a láng felé hajolok. Megszívom a cigit, a vége pedig felparázslik. Elrakja a gyújtót, majd közelebb csúszik hozzám. Lábait felhúzza és kezeit azon támasztja meg, míg én csak a tőle messzebb eső lábamat húzom fel, úgy mint ő. A másikat pedig csak behajlítva úgy rakom, mintha törökülésben lennék. Fejemet vállára hajtom és a cigit az ajkaimhoz emelem. Érzem, amint az első slukkból kinyert füst végig söpör a tüdőmben, majd ellazít... Vele ellazít...Kiegyenesedek, így a fejemet is elhúzom Zayn vállától. Ajkaimat kissé elnyitom és lustán nézem, amint a füst lágyan hömpölyögni kezd a számból kifelé. Kifújom a maradék füstöt egyenesen előre, majd ismét beleszívok a még hosszú szálba. Oldalra pillantok Zaynra. A hold megvilágítja arcának élét, amitől szerintem csak még szexibbnek tűnik. Rám mosolyog, majd ő is kissé eltátja a száját és hagyja, hogy a füst úgy áradjon ki belőle, mint az, ami az enyémből. De ő vissza szívja orrán, a füst szép ívben hajlik meg. Fél perc múlva viszont köhögni kezd és így a cigifüst is nagyobb adagokba elhagyja a tüdejét. Hát csodálom, hogy eddig bírta köhögés nélkül, igazán kaparó érzés, mikor az orrodon szívod fel a füstöt. - Mutass egy szexi slukkot - nevet rám, mire felvonom a szemöldökömet.
- A tied sem volt szexi - rázom meg a fejemet, amit most igazán tompának érzek.
- Jó, akkor igyekszem szexi lenni - hördül fel, mire ránevetek. A cigi ellazul ujjai között, majd ajkaihoz emeli, míg tekintetét az enyémbe fúrja. Látom, amint mély slukkot lop a cigiből, majd száját kissé elnyitja és mély levegőt vesz. Szabad kezével megfogja az arcomat és magához húz. Finom puszit ad, majd alsó ajkamat kissé megszívja. Nyelvemet türelmetlenül küldöm felfedező útra. Mélyen csókol vissza, és megérzem a füstöt, amit nemrég még letüdőzött. Felnyögök az ismeretlen érzésre és közelebb húzódom hozzá. Elhúzódik és mosolyogva fújja ki a maradék füstöt... és én is, amit abból kaptam - Elég szexi volt? - kérdi féloldalas mosolyával, mire felnevetek.
- Azért volt szexi, mert megcsókoltál - legyintem őt le, mire felhördül, majd elmosolyodik.
- Várjunk csak, akkor szerinted szexi, mikor megcsókollak? - kérdi elmélyítve a hangját, mire szememet megforgatom és előre meredek a kiválogatott városra - Jaj, Zoe, ne már! - nyög fel nevetve. Ajkaim közzé csippentem a szálat. Mélyet szippantok belőle. Letüdőzöm, majd lassan, kissé csücsörítve elkezdem kifújni. Szemeimet lehunyom, úgy, hogy még előre fele nézek. Majd kissé felé fordítom a fejemet és már úgy nyitom ki a szememet, hogy ránézek. Magasabb nálam még ülve is, így legalább tudom, hogy még inkább szexi lesz a tekintetem. Fejemet felemelem, majd a maradék füstöt az arcába fújom. Újabbat szívok a cigiből, míg tovább tartom vele a szemkontaktust. - Vidd onnan a cigit! - mordul fel, mikor ajkaim közé szorítom. Szemöldököm felvonom, de ő már ki is kapja a számból és mérgesen arrébb dobja, majd már hajol is közelebb.
- Várjunk csak, akkor szerinted szexi, mikor cigizve rád pillantok? - tolom el magamtól nevetve, kissé őt idézve.
- Kapd be! - mordul rám, míg alsó ajkamat fogai közé véve húz közelebb magához. Ajkaival csókol, én pedig remegve fújom ki a levegőt. Egyik lábamat megfogja és áthúzza magán, ezzel pedig lovagló üléssel már rajta is termek. Lágyan fogom meg tarkóját két kezemmel és húzom közelebb magamhoz. Karjaival átölel, és ebből gondolom, hogy ő is eldobta a cigijét. Vállaira húzom a kezemet és lenyomom a cserepekre. Kissé elhelyezkedik alattam, és én tovább csókolom őt. Erősen csókol, én pedig nem bánom. Viszont úrrá lesz rajtam a szédülés és így inkább elhajolok tőle. Szemeimet összepréselem és megfogom a saját fejemet, hogy tompítsam az érzést. - Az alkohol - kuncog fel, míg én elkínzottan rá nézek. - Szívj cigit, jobb lesz tőle általában. Legalábbis nekem - mosolyodik el, mire oldalra nézek. Meglátom még égő, félig elszívott cigijét, mire ujjaim közé csippentem, majd azzal a tudattal szippantok egy újabb slukkot, hogy nemrég még Zayn ajkai zárultak köré. Míg én rajta ülök, addig ő alattam fekszik és bámul rám mosolyogva.
- Furán tudsz nézni - állapítom meg igazán bölcsen.
- Te is - nevet rám, mire megrántom a vállamat.
- Én megtehetem, te nem leszel zavarba miattam. Fordítva viszont ez már nem mondható el, így kérlek, szemléld inkább a holdat! - intek azzal a kezemmel a hold felé, amelyikben a cigi van. Mozdulatom végén magától esik le a hamu, mire elfintorodom. Ha már le sem hamuzok időben, akkor tuti nagyon kész lehetek.
- Nem, én csak jobban beléd zúgok. Én járok szarabbul - mordul rám, míg felül. Mellkasunk összeér, én pedig bágyadtan hajtom fejemet a vállára. Annak ellenére, hogy tudom, így meg fogja érezni heves szívverésemet.
- Ugye nem vagy rosszul? - kérdi kissé aggódva.
- Nem - felelem tompán, mire csípőmet két oldalról kezdi simogatni hüvelykujjaival.
- Nem akarok aludni - motyogja nyakamba.
- Hamarabb lesz holnap - kuncogok fel, még ha a tudat kissé el is szomorít.
- Pontosan Zoe - puszil bele a nyakamba, mire egész testemet kirázza a hideg. - Mi a faszért nem laksz itt?! - kérdi mérgesen hátrább hajolva és felemelve a fejemet, hogy rám tudjon nézni.
- Te sem laksz Birminghamben - mondom szomorúan, mire mérge átcsap csalódottságba.
- Egy rohadt kis mázlin múlott, meg két kattintáson, hogy téged megismertelek. Két kattintással kevesebb és halott vagyok. A rendszer mást dob be és soha nem tudtam volna arról, hogy létezel - motyogja mérgesen, vagy talán csak beletörődve, hogy ennyire a sorson múlt minden.
- Félelmetes, mi? - kérdem lágyan elmosolyodva, míg végig simítok arcán, hátha megtudom nyugtatni. Tenyerembe szinte belesimul, egy apró kiscica jut róla eszembe...
- Az - bólint lehunyt szemekkel.
- Szeretlek! - súgom ajkaira, majd megcsókolom.
- Könyörgöm, hidd el, hogy én is! - nyögi a számra, mire halványan elmosolyodom. Elhiszem...


Sziasztok!
A kedvenc írónőnk megkért, hogy tegyem ki az új részt, mivel neki meghalni sincs ideje. Elnézést kér a rendszertelen részekért, de nagyon felfordultak körülötte a dolgok. Költöznek, meg a suli, úgyhogy nézzétek el neki a késéseket. A másik blogja sincs félbehagyva, de nincs ideje írni. Itt van pár rész készen, ennek köszönhetitek a mai frissítést is.
Írjatok neki sok-sok kommentet, hátha kicsit feldobja  a zsúfolt napjait. Remélem mindenkinek tetszik a rész.
Puszi: Klau