19. Rész

- Mi az, hogy kivehette egy másik csapat is a pályánkat? - kérdi értetlenül Ashton, morgolódva.

- Nem értem, miért baj ez? - szólók rá, hiszen már unom a hisztijét és szerintem mindenki más is.

- Egyet értek a kis hölggyel! - szólal meg az idősebb nő a számítógép mögött, melyre az eredmények jönnek majd a játékból. Egy kanapékkal teli helyiségben vagyunk, van egy csomó rágcsa, meg üdítő. Alig érkeztünk tíz perce, a tanárok épp az anyagiakat intézik.

- Mert ez egy csapat építő osztálykirándulás, ahol idegeneknek nincs helye! - mordul rám, mintha én magam lennék az idegen.

- Számomra idegen vagy, akár felhajtás nélkül is kimehetsz azon az ajtón! - mutatok a bejárati ajtóra, amihez egy hosszú lépcső vezet fel. Többen felröhögnek, van aki még meg is tapsol, én pedig fintorogva elvezetem a tekintetem a forrongó Ashtonról.

- Ki az, aki lőtt már valaha is valamit?! - kérdi meg a nő, mikor az osztályfőnök bólint neki. Kezemet felemelem még egy másik sráccal együtt, mire értetlen pillantásokat kapunk.

- Rendes fegyverrel? - kérdi furán méregetve engem.

- Milyen a rendes fegyver? - kérdem értetlenül, mire Ashton felhorkan. Mérgesen nézek fel rá, majd érzem, amint testemet lassan elönti a düh és a gyűlölet, ami hirtelen lobban fel iránta. - Elöl letörős? Oldal felhúzós, vagy felül felhúzós? Nyílt irányzékú, vagy a zárt? Rövid, vagy hosszú csövű? - arcáról eltűnik a gúnyos mosoly, a nő füttyent.

- Megteszik, akkor nektek nem kell bemenni a kis előadásra, hogy hogyan kell használni a fegyvereket, csak ha akartok - mondja mosolyogva.

- Bemegyek - vonom meg a vállamat unottan és még mindig mérgesen. Én állok fel először a bőr kanapéról és már el is indulok a sötét tévészoba felé. Levágódom a beton földre hátul, míg az osztály feltölti az első részeket. Hiányzik, annyira kurva szar érzés! Rohadtul nem jó ez a lézerharc... vesztette a fogadást. Este mindenképp közölni fogom vele ezt a tényt. A kis oktató film elindul. Elmagyarázza, hogy kel felvenni a mellényeket, hogyan működik a játék menete. Négy csapat, piros, zöld, kék és sárga. Mindegyik hét ember. De a mi esetünkben a csapatok majd cserélődni fognak lévén, hogy az osztályt eleve nem lehet pont hét fős csapatokra felosztani. Plusz még a másik kisebb társaság, ami jönni fog. Mindenki kapni fog egy mellényt, ami a csapata színében fog villogni. Hat helyen lehet eltalálni a másikat. Has, hát, két váll és a fegyver két oldala. Egy zsinórral van össze kötve a fegyver és a mellény. Már most látom, hogy ez nagyon meg fogja nehezíteni az egészet. A fegyveren két markolat van és mindegyiket fogni kell, hogy tüzelni tudjak, ugyanis mindegyikhez van egy ravasz. A "fegyver" kialakítása lehetetlenné teszi, hogy egy kézzel fogjam majd ha lőni akarok. Ha az első ravaszt húzom csak meg, ami igazából csak egy gomb, akkor egy lövést adok le. Ha mindkettőt, akkor tízet, egymás után. A halált hanggal jelzi. A megmaradt töltényeket pedig egy kijelzőn láthatom majd. A végén pedig bele kell lőni egy kis gépbe, hogy letöltse az adatokat. Semmi extra. Néhány szabály miszerint tilos káromkodni, de ez már most elfelejtett szabály. Illetve, hogy ne gyorsan menjünk, vagy fussunk, mert a hely sötét. Unottan hagyom el a szobát, lévén, hogy nem vagyok kíváncsi a felszerelés használatát illető szabályokról. Ehhez egy óvodás is értene, könyörgöm!

- Ne legyél dühös, a srác csak beléd zúgott! - mondja mosolyogva a nő.

- De én nem belé. És erőszakos. Más srácba zúgtam bele - mondom fintorogva.

- És ő nincs itt? - kérdi értetlenül.

- Sajnos nincs - nyögök fel újra elszomorodva.

- Jaj, ne búsulj, kedvesem, add ki a haragodat ott bent! - kacsint rám, mire kissé felnevetek és egyetértően bólintok.

- Oké, első csapat sorsolása! - kiálltja el magát Mr. Dalton. Hátul maradok és figyelek. Egy idegen nőnek kijelentettem, hogy belezúgtam Zaynbe. Holott ezt neki én még el sem mondtam. De ő igen... jó, mondjuk levehette, hogy nem kicsit oda, meg vissza vagyok tőle. Édes... aranyos és törődő. De rossz fiú és ez tetszik. Mit, hogy csak tetszik?! Rohadtul imponál, hogy nem hagy fel a régi énjével és bátran bemutat nekem, hogy piszkálódik. Hogy egy vécében cigizek vele és egy fa takarásában smárolunk. Testemen végig fut egy apró remegés arra gondolva, ahogy megcsókol. Hát már értem, miért akar mindenki vele lenni. És ő engem szeret! Álmodom... tuti csak egy rohadt álom megint. Hogy szerethetne pont engem? Annyira jó, hogy már nehéz elhinni, hogy valóban igaz az, ami körülöttem megy. Ashton könyöke kissé meglöki az enyémet, ahogy elhalad mellettem. Értetlenül bámulok utána, aztán rájövök, hogy heten bemennek a pálya előterébe, ahol a mellények vannak és a fegyverek.

- Kivel vagyok egy csapatban? - kérdem értetlenül, teljesen össze zavarodva.

- Ott a lap, nézd meg! - int Roll egy irányba, mire megállok Mr. Chez mellett. Rákukkantok a lapra. Zöld csapat. A nevem a legelső a vonalkákon, amik lefelé haladnak. Sasa, Bob, Bob kettő és ezen akaratlanul is felnevetek. Szegények eléggé kifogták, hogy négyen is vannak ugyan azon a néven az osztályban. A névsort tovább futom és meggyőződöm róla, hogy Eva és Veron is velem vannak. Plusz még Nick. De őt annyira nem ismerem. Eléggé visszahúzódó a srác, nem is beszél senkivel. Ráadásul túlsúlyos, gondolom ezért nem túl szociális. Eva utálja a sportokat. Őt és Nicket máris kizárom a csapat erősségeiből. Sasa szeret sportolni, de nem tudom, hogy fog teljesíteni. A két Bob megszállott CS:GO játékos, ez azért fűz némi reményt hozzá, hogy aratni fogunk. Hátha élőben is tudnak játszani, nem csak a billentyűkön. Veron pedig lelkes. Ez bőven elég. Telefonomat csekkolom és találok is egy üzenetet Zanytől. "Imádtam veled lenni, remélem tetszik az osztályprogid. Csók :*" Elfintorodom, de szívemet mégis láthatatlan arany szálak fonják körbe az üzenetétől. Rossz az osztály program, de azért ez az üzenetet dobott rajta rendesen. Válaszolnék, de ekkor az első csapat Ashtonnal az élen kicsörtet a teremből. Izzadtan. A telefonomat elrakom a táskámba és oda sétálok Veron mellé.

- Zöld csapat! - szólal meg a kedves nő. Meg kell kérdeznem a nevét! Bemegyek a fekete neonfénnyel megvilágított terembe és meg keresem az én nevem mellé írt számú mellényt és fegyvert. Azaz a hetest. Belebújok, majd magamra csatolom és a kezembe fogom lazán a fegyvert és hagyom, had lógjon.

- Menőn nézel ki! - füttyent Veron, mire elmosolyodom.

- Idegenek ellen nincs kedvem játszani! - nyafog Eva.

- Mond, hogy ez nem ő! - mordul fel bentről, a pályáról egy hang, mire nevetés követi a beszólást.

- Senki ellen sem lenne Eva - nevetek rá míg a sötét folyosóra bámulok.

- Befelé menet rögtön kezdődik a játék, rúgjátok szét a seggüket! Senki nem verte meg őket soha! - nevet ránk a nő, majd eltűnik és becsukja az ajtót. A zene dübörögni kezd, a vérem rögtön felpezsdül és a szívem félre ver. Felnevetek majd még segítek Eva-nak össze csatolnia a mellényét.

- Ez az egyik kedvenc számod! - röhög fel Veron és tökéletesen hallom a hangját. Remekül van kialakítva a tér.

- I need to move a I need to fight, I need to lose myself tonight!

Mozdulnom kell, Harcolnom kell, El kell veszítenem magam ma este - nevetek fel Zaynre gondolva. Ő küldte ezt a zenét.

- Hogy mindened a körül a srác körül forog! - mordul fel Veron, míg kissé félve lépked mögöttem. Ám engem elkap egy igazán dühítő, de megnyugtató érzés. De nem, még magamban sem merem kimondani! Ez ő... ezt tuti ő! Ők a csapat... nem....

- Most szopatsz, ugye?! - kérdem meg a mosolygós Zaynt ugyan olyan hanyag stílusban mellettem tartva a fegyvert, míg a hat idegen srácra nézek, akik füttyentenek egyet.

- Meglepetés! - lépked felém egy sunyi mosollyal. Ajkamra nyom egy puszit, de a figyelmeztető kiáltások, amik a haverjaitól jönnek, már nem jut el hozzá, mikor hasba lövöm. - Zoe! - förmed rám sértetten.

- Kint felhúzták, én vigyáznék vele! - nevet fel kínosan Veron, mikor elfutok mögötte. Jobb kanyar, bal kanyar. Lépcsőn fel, majd megállok. Új zene...tetszik. Zayn stílusa, ezek szerint sokat járnak ide. Nem volt nehéz nekik időpontot szerezni. De, hogy miért nem szólt róla! Viszont Veron szavai is eszembe jutnak... "mérgesen jött be ide". Ashton. Mit is képzel ő magáról?! Nekem jön, beszólogat?! És még lekezelően is akar velem bánni?! Talán hagynom kéne, hogy Zayn megverje...Zayn! Zaynt én fogom megverni! Fegyveremet két kézre fogom és halkan lépkedni kezdek. Megállok egy folyosó végén, hátamat a falnak vetem. A tükör velem szembe van. Látom, hogy jön egy sárga ellenfél. A fegyverek lézerrel működnek... Mély levegőt veszek, majd a tükörbe lövők. Úgy tűnik az elv gyakorlatban is működik, a srác meghal!

- Mi a picsa?! - ordít fel a srác. Futva indul meg felém, mire rámosolygok - Ezt hogy csináltad?! - nem válaszolok neki semmit. Egyszerűen kikerülve eltűnök a sötétben. Hallom, ahogy utánam indul de pár szobán át könnyedén lerázom a követőmet. Vajon mit fognak gondolni rólam Zayn haverjai? És Zayn mit fog rólam gondolni? Ezért fogadott... mert ő már előre tudta, hogy az ő csapatával itt lesznek! Ravasz, ezt be kell ismerem. Újabb zene, kezdek hozzá szokni a váltáshoz. Lekuporodom egy hordó mögé, mikor a lihegést meghallom. Előttem elfut egy sárga, én pedig könnyedén hátba lövöm. Szitkozódik, majd értetlenül körbe fordul, viszont én addigra a hordó másik felén vagyok. Várok három másodpercet, majd felállok és tovább indulok. Megállok, mikor ennek a szobának vége, egy nagy tér van elől. Hordók, fák, kisebb-nagyobb beugrók. Két sárga épp átfut. Elhasználom a tízesemet és mind kettőt megölöm. De ettől a fegyverem három másodpercig nem fog lőni. Vissza húzódom és elindulok abba az irányba, ahonnan jöttem. Fegyverem sípol egyet, tehát újra lőhetek. Sárga fordul be előttem, mire meglepődök, de rögtön lövök.

- Ki az isten vagy?! - hördül fel a hang, mire mosolyogva elfutok mellette. Élvezem, hogy Zayn barátainak így mutatkozhatok be. Meglátok egy kör alakú szobát, a közepén egy kocsival, rajta kialakított kis fészek, ahonnan minden irányba el lehet lőni. A tetején három sárga mellény és látom, amint kiküldik Evat, esélye sincs szegény lánynak... mondjuk, amúgy se sok. Meg se szólalok, csak újra lövök egy tízest, míg szépen jobbra húzom a fegyveremet és mind a három meg is hal. Vissza lépek a takarásba és hátra felé kezdek lépkedni. Megdermedek, mikor lépteket hallok mögülem. Kuncogás... Zayn az. Mielőtt lelőhetne, befutok a következő szobába. Nem látom, mi hol van, új még a terep, de futok, Zaynnel a nyomomban. Bal kanyar, szűk labirintus. Megbújok egy zsákutcában és várok. Légzésem gyors, nem a futástól, hanem Zayn jelenlététől. Ördögi mosollyal az arcán sétál felém. Lelövőm, de tovább mosolyog.

- Halott vagy - nyögöm ki neki, mire szemét megforgatja.

- Sötét, szűk hely és te. Pont az érdekel, hogy a csajom ledarál - súgja az ajkaimra, de én kissé eltolom magamtól.

- A csajod? - kérdem halkan, mire zavartan az ajkába harap. Megfogom a mellényét és magamhoz húzom. Ajkaink össze érnek, ő pedig felbátorodik. Fegyvere idegesítő gép hangon szólal fel "GO". Kétlem, hogy most ő bárhova is menne. Csípőmet megfogja és felemel, én pedig lábaimat dereka köré fonom. A zene észrevétlenül vált. Fegyveremet fogva átkarolom a nyakát és tovább csókolom. Hátamat a beton falnak nyomja, de semmit sem érzek belőle, hála a mellénynek. Keze fenekemre siklik, én pedig kissé megtépem a haját. Alsó ajkamba harap és meghúzza, de rögtön mozdulok utána. Lábaimmal szorosabban húzom magamhoz, mire kissé megmarkolja fenekemet, engem pedig még jobban elönt az adrenalin. Csókunk mélyül és vadul. Fegyveremet oldalra dobom és érzem amint a zsinór megrándul. Egyik kezem Zayn hajában, a másik tarkójánál, hogy jobban tudjam magamhoz húzni. Érzem hogy izzad, de még ez sem tud zavarni. Ajkai elfelejtetnek velem mindent. Kissé feljebb dob és fenekemnél elkap. Hátam újra neki csapódik a beton falnak. Most én vagyok kicsit feljebb. Készségesen hajtóm le a fejemet egy kicsit, és élvezem hogy én tölthetem be a magasabb szerepét. Haját kissé megtépem, ő pedig válaszul a fenekembe markol újra.. és újra..

- A játéknak vége! Fáradjanak a töltő szobába! - hadarja el a gépi hang. A villanyok nem kapcsolódnak fel, de a zene elhallgat és így meghallom a saját zihálásunkat.

- Zain, haver! - ordít fel egy srác, mire Zayn eltávolodik tőlem és mosolyogva rám néz.

- Foghatjuk a futásra - rántja meg a vállát, míg felveszi a földre esett fegyverét, ahogy én is. Úgy tűnik, erre elég hosszú a zsinór, hogy a földre le essen... így nem is értem minek kell. Csak hátráltat a játékban! Megfogja a kezemet és kifelé kezd húzni a számomra még mindig kész labirintusból.

- Ti is kijöttök? - kérdem felcsillanó szemmel.

- Igen, két meccs fárasztó ám! - kacsint rám, mire felnevetek. Kiérünk a töltő szobába. Gyorsan, még Zayn előtt belelövök a körbe és már fel is akasztom a mellényemet, mellé pedig a fegyveremet. Veszek egy mély levegőt, majd kilépek.

- Zoe! - kiállt rám az egyik idegen srác, mire elmosolyodom. Ashton a háttérben felmordul, mire mind a hat srác egy emberként fordul meg és még én is megijednék Ashton helyében tőlük.

- Hello! - intek nekik, mire újra felém néznek.

- Piros és Kék csapat! - harsogja a kedves nő.

- Sokat hallottam rólad! - rázza meg a kezemet egy tüsi, barna hajú srác.

- Mind sokat hallottunk rólad! - nevet fel a másik.

- Sárga csapat királya: Danny! - tapsol párat a nő - Zöld csapat királya... királynője: Zoe! - kacsint rám, mire felnevetek.

- Voltál már lézer harcolni korábban? - kérdi Danny, lévén, hogy ő mosolyodott el a név hallatán.

- Nem, de apám katona - villantok rá egy mosolyt.

- Tehát el tudnád törni a kezemet, ha hozzád nyúlnék? - kérdi elkerekedett szemekkel egy mellette álló, alacsonyabb srác.

- Nem, akkor én törném el a kezed Ant! - morogja Zayn, míg hátulról átölel.

- Gyomorrontás! - morogja Ashton, elhaladva mellettünk.

- Na az ő karját fogom eltörni! - mordulok fel, ahogy utána fordulok - Abba hagynád?! - kérdem utána szólva.

- Később lerendezzük, cica! - int nekem hátra unottan.

- Az övét mi is! - mondják kórusba a srácok, mire feléjük nézek és hitetlenkedve felnevetek.

- A tanárok bent vannak, cigi? - lép mellém Kat, nem figyelve a hét srácot körülöttem. Igen, Kat és én egyre jobba vagyunk. Pedig ő tizenhét. És nem.. egyszer sem bukott meg. Csak mindig így váltott sulit. Háromszor elsőben kellett kezdenie. Mióta tudja, hogy cigizgetek, még szorosabb a barátságunk.

- Aham - bólintok rá rögtön mosolyogva.

- Mehetünk? - kérdi egyszerre a hét srác, mire Kat is furán rájuk néz.

- Jézus, a tüdőmnek szüksége van egy cigire! - ront közénk Eva.

- Ez kissé paradox kislány! - nevet fel egy másik srác.

- Főleg, hogy biztosra veszem, hogy még sétálni sem sétáltál bent - röhög fel Kat, ahogy felfelé haladunk a lépcsőn.

- De a stressz! - kiált fel drámaian Eva, mire megforgatom a szemeimet. Megállok az ajtóban, majd lejjebb lépek egy fokot és áthajolok a korláton.

- Veron, nem jössz? - kérdem meg mosolyogva. Chris éppen bent van. Mással nem vagyok annyira jóban, hogy kihívjam.

- Ehh - nyög fel Eva, mire rátekintek. Egy körös kézmozdulattal elhallgatom és látom, ahogy elszégyenli magát. Kat mindenkinek ad egy szálat, még Veronnak is. Pedig nem sokan bírják az osztályból, néha eléggé okoskodó tud lenni. Ezzel, hogy mind a tizenegyen kiveszünk egy szálat, szinte el is fogy a doboz. Zayn ad nekem tüzet, én pedig mellé ülök a padkára és szívok egy mély slukkot.

- Képtelen vagyok elhinni, hogy őt tényleg képes voltál össze szedni és még nincs buktatója! - rázza meg a fejét a másik srác hitetlenkedve.

- Könyörgöm, mondjátok már meg a neveteket! - kérem feladva a találgatást.

- Danny - szólal meg a legmagasabb, barna tüsi hajú.

- Ant - biccent nekem a nála kicsivel kisebb srác, kissé világosabb, de hosszabb hajjal.

- Az öcsém - mondja nevetve Danny, mire ajkaimmal "o" alakot formálok. Semmiben nem hasonlítanak.

- Nick - int nekem egy vöröses hajú, mire rámosolygok.

- Uriel - hajol meg kissé egy szőke hajú srác. Szemüvege van és kék szeme. De szerintem csak divat szemüveg... vagy elég lenne neki a kontaktlencse is.

- Xavier - kacsint rám egy kissé mexikói beütésű fiú - Como un Angel!

- Alan. És hagyd előtte a mexikói dumádat! - rántja meg a vállát az utolsó srác, majd néz szúrósan Xavierre. Hetük közül Ant a legkisebb, gondolom, mert Danny öccse.

- Zoe vagyok - mondom mellékesen, mire felnevetnek.

- Tudják - köhög párat zavartan Zayn.

- Nem kifejezés - kacsint rám újra Xavier.

- Haver! - mordul fel Zayn sértetten.

- Akkor mi nem zavarunk! - nevet rám Kat és Evat is berángatja.

- Srácok, ő itt Veron! - bökök a hátam mögé a cigivel, míg lábaim mellé hamuzok.

- Hello! - mondja kissé halkan.

- Piros és a kék csapat második felosztása! - hangzik lentről, mire Veron int nekem és eltűnik a szemem elől.

- Szóval, te vagy Zoe Fable! Tele meglepetésekkel és pszichológiai tudással, amivel még a mi búskomor haverunkat is magadba bolondítottad? - kérdi felvont szemöldökkel Alan.

- Addig oké, hogy Zoe Fable, a többiről nem nyilatkozom - tartom magam elé a kezeimet védekezően.

- Én igen - szólal meg mellettem Zayn, mire vállammal kissé meglököm.

- Ki húzott fel, mikor bejöttél? - kérdi kíváncsian Uriel.

- A srác, aki közölte, hogy gyomorrontás lennék - nevetek rájuk, míg elnyomom a cigimet a betonon.

- Édes a pofa - mordul fel Xavier.

- Néha tényleg normális - vonom meg a vállamat.

- Zain komolyan meg fogja verni egyszer - rázza meg a fejét Ant, mire felkuncogok.

- Ez miért vicces? - kérdi Danny értetlenül.

- Zain - mondom nevetve, rá nézve az illetőre, mire felnyög és hátra ejti a fejét. Nyakának íve annyira hívogató, hogy csak úgy beleharapnék.

- Zaynnak hív - adja a magyarázatot meg ő.

- Zayn? - ismétlik el egyszerre, mire össze ráncolom a szemöldökömet.

- Ti mindig egyszerre beszéltek? - kérdem értetlenül.

- Ja! - mondják ismét egyszerre és most Zayn is beszáll, mire fejemet csóválva kifújom a levegőt.

- Szóval Zayn - mondja nevetve Nick.

- Elírtad a nevét, vagy mi a fene? - kérdi tökéletesen értetlenül Uriel.

- Ami azt illeti, igen - nevet fel hangosan, mire ők is felnevetnek.

- Haver, a csajod egy elgépelési hibaként becézget! - röhög fel még hangosabban Danny.

- A különbség közted, meg köztem az-az, hogy én mondhatom, hogy a csajom - villant rá Zayn egy gúnyos mosolyt, mire a többiek is röhögni kezdenek.

- Én és a jobb kezem igazán elköteleződtünk egymás iránt! - morogja tetetett sértettséggel Danny, mire még inkább nevetni kezdünk.

- Csapat felosztás, Zoe! - ordít fel az osztályfőnököm, mire mérgesen kifújom a levegőt.

- Ráveszem, hogy vegyen be minket! - tápászkodik fel Zayn.

- Burkolt utalás, hogy elkezded, én meg befejezem! - paskolom meg a vállát nevetve, majd előtte lesietek a lépcsőn és hátul még hallom a nevetést, amit a poénom után kapok.



Kukucs! Remélem tetszik a részt. Véleményt írjátok meg komiba:) És iratkozzatok fel!:)
Ui.: Fogalmam sincs miért rosszabbul befutottabb ez a történetem mint a másik, mikor szerintem ez jobb:DDD
Ui2.: Az iskola rossz, mint mindenkinek. De holnap hétfő sajnos, így lélekerősítőnek hoztam ezt a kis részt:)

Imádás van!