2015. szeptember 9., szerda

18. Rész

- Eva Dorren?! - kiabálja Mr. Chez, míg tekintetével a csoportunkat fürkészi. Zayn a csípőmön pihenteti a kezét, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. És talán kissé meg is ijeszt, hogy pontosan én is ezt érzem, ez természetes. Eva előttünk áll, Zayn értetlenül néz rám, hiszen ő is ismeri a lányt a kis incidensből. Kissé megcsappan a hangulatom, de ellépek tőle és megfogom Eva kezét, akin jól látszik, hogy teljesen K.O.-ra itta magát.
- Ez te vagy, Eva! Rakd fel a kezed! - kuncogok a fülébe, míg a kezét felemelem.
- Áhh, meg vagy! - mutat felénk Mr. Chez és nyugodtan oda rakja neve mellé a pipát. Vissza lépek Zaynhez, aki sunyi mosollyal nézelődik az állatkert kapuja felé.
- Kedves vagy velük, pedig nem akarsz az lenni - csóválja meg a fejét, mire megrántom a vállamat - Te és az a bonyolult pszichológus éned!
- Egyáltalán nem bonyolult, tökéletesen logikus! - kérem ki magamnak felháborodva.
- Te vagy az, akinek olyanra lenne szüksége, mint te magad! - mondja szomorúan és aggódva, míg engem vizslat.
- Én itt vagyok magamnak - mutatok végig magamon mosolyogva, majd kezemet vissza rakom derekára.
- Én is itt vagyok neked - fintorodik el.
- Tudom - bólintok kimérten, míg átgondolok mindent... egytől egyig minden bajomat. És szinte a torkom kiszárad. Minden apró dolgot, ami bánt, elmondani neki? Túl nehéznek hangzik. - Köszönöm - súgom egy bágyadt mosollyal. Túl tökéletes nekem, annyira édes és gondoskodó. De mégis olyan rossz fiús kisugárzása van. Fekete haja elkábít, a csoki barna szemei megőrjítenek és testalkatától a nyálam csöpög.
- Ne nézz rám így! - mondja kissé zavartan, míg tekintete arcomon ide-oda ugrál.
- Hogy? - kérdem incselkedve, fejemet kissé oldalra biccentve.
- Szeretet teljesen - súgja halkan, mire a szívem össze szorul. Esküdni mernék rá, hogy szemére könny fátyol ereszkedik.
- Nézz fel, de a fejed ne mozdíts és nyomd meg az orrnyerged, kemény fiú - súgom a fülébe, mikor megérzem remegő kezét derekamon. Teszi amit mondok. - Mély levegő, orron be. A húgod pasija - mondom nevetve, mire kezével maga elé húz és féloldalas mosolyt küld felém.
- Már trükköket is tudsz, hogyan ne sírja el magát az ember és hogyan küzdjön le egy kisebb pánik rohamot?! - kérdi felháborodva, de hangján még érzem, hogy nem túl stabil.
- Sok mindent tudok Malik - harapok alsó ajkamba, mire nevetve fejét a nyakamba fúrja, még ha ehhez túlságosan le is kell hajolnia hozzám.
- Hidd el, hogy én is, bár lehet, hogy más értelemben - kacag a fülembe, mire érzem, hogy elpirulok.
- Zoe Fable?! - kiabálja Mr. Chez hozzám érve, ezek szerint végig is olvasta a névsort. Gyomrom össze szorul a gondolatra, hogy megyünk tovább, Zayn pedig nem... ő haza megy. De este legalább találkozunk. Részegen ő meg én? Részegen ő meg én. Ez inkább viccesnek és... túlfűtöttnek ígérkezik.
- Megvan! - kiállt oda az osztályfőnökömnek Zayn, mire felnevetek.
- Már értem, miért mondtad reggel, hogy ki nem hagynád - csóválja meg nevetve a fejét, mire szemeimet megforgatom.
- Nem értem, miért mondod, hogy nyomorék és idióta, egész jó fej - nevet rám, míg könyökével kissé oldalba bök.
- Nem tart neked órát, addig kussolj! - mondom nevetve, míg a két tanárom kétségbe esetten keresnek egy vécét a nemsokára hányó Eva-nak.
- Érd el, hogy kussoljak! - mondja a szemeimbe nézve elszántan és játékosan - Biztos vagyok benne, hogy van pár tökéletes módszered erre is - mondja végig nyalva felső ajkát, amitől az én torkom kiszárad és a szívem hevesebben kezd verni.
- Hirtelen csak egy jut eszembe - mondom zavartan, míg agyamat ellepik a képek, amint megcsókol.
- Szívesen fogadom, hogy felvázold - mosolyodik el kissé rossz fiúsan, amitől komolyan olyan érzésem lesz, hogy mindjárt elrángatom őt hozzájuk.
- Nem szeretem a nézőközönséget - felelem egyre zavartabban, túlnyomó része a zavaromnak a saját gondolataimból adódik, melyeket képtelen vagyok leállítani. Az ajka, a keze, a nyaka, a póló alatt lapuló hasa. Égető vágyat érzek rá, hogy kiderítsem, mégis miért imádja őt minden lány a külsején kívül.
- Oh, hidd el, megoldanám, hogy elfelejtsd őket! - néz végig rajtam. Tekintete mintha kiéhezett lenne, és nem nehéz felismernem, hogy az agya valahol ugyan abban az ágyban jár, ahol az enyém, és ugyan azon a dolgon.
- Azt elhiszem! - forgatom meg a szememet, de a nevetés akkor is kitör belőlem.
- Indulás! - szól rá mindenkire Mr. Dalton, mire nevetésem abba marad és keserűen nézek a tömeg felé, ami egyöntetűen megindul a kijárat felé.
- Találkozunk még! - mosolyog rám bátorítóan Zayn, míg vállaival kissé nekem jön, de kezünket rögtön össze fonja és vissza ránt magához.
- Ki tudja? Lehet lelépsz és többet nem válaszolsz majd nekem, mert rájöttél, mennyire elcseszett vagyok - mondom neki monoton hangon, mintha a félelmem nem is lenne igazi. Holott ha tudná, mennyire az...
- Remek, pont ugyan ezt gondolom én is, szóval remélem mind ketten pozitívan csalódhatunk! - néz rám teljesen komolyan - Ne hidd, hogy csak te hiszed azt, hogy én nem vagyok igazi. Nehéz felfognom, hogy komolyan itt vagy mellettem és a kezemet fogod - arca kissé kifürkészhetetlen, de csak mert próbál érzelem mentes maradni. Neki valahogy mégis könnyebb kiadni az érzelmeit. Viszont az érzéseim szerint, csak velem szembe tudja ő ilyen könnyedén kimondani ezeket. Bár lehet, hogy meg kell erőltetnie magát hozzá.
- Azt se fogtam fel még, hogy megcsókoltál - motyogom zavartan, elvégre, ha ő így beszél velem, nekem is meg kell nyílni. Jobban...
- Oh Babe, az még nem csók volt! - nevet fel hangosan, mire páran hátra néznek ránk.
- Gonosz vagy - nyögök fel sértetten, mire még mindig nevetve lenéz rám.
- Imádom, hogy ilyen kis ártatlan vagy! - nevet tovább, míg a híd széléhez húz, ahol az osztály is megállt. Mellettünk park van, előttünk egy hatalmas tó.
- Utálom, hogy ilyen vagyok - morgom az orrom alá, míg távolabb az osztálytól kezeimmel rátámaszkodom a híd oldalára, amely kőből van. A szinte nyári meleg ellenére a kő kellemesen hűvös.
- Ne utáld magad, nincs rá okod. És ajánlatom szerint, itt ne ugorj le. Túl keskeny a víz - mondja komor arccal.
- Keskeny?! - kérdem felnevetve, mire fintorogva rám néz.
- Nem jut eszembe a szó... - morogja - tudod, hogy ilyen pici - mutogatja a kezével, én pedig nem bírom abba hagyni a nevetést. - peu profond franciául - nyög fel idegesen.
- Sekély? - nyögöm ki nagy nehezen.
- Az! - vágja rá és belőle is kitör a nevetés - Látod? Még okos is vagy, nem csak gyönyörű - mosolyog rám meglazult vonásokkal.
- Ugyan kérlek, csak mert ismerem azt a szót, hogy sekély? Bár azért ennyi szókincset elvártam volna tőled egy irodalom előrehozott érettségi után! - legyintek felé, majd kissé kijjebb hajolok, hogy jobban lelássak a fodrozódó, csillogó vízre.
- Oké, nézz rám! - kéri kissé utasítóan, ami eléggé össze zavar, de teszem, amit kér, míg oldalammal neki támaszkodom a kő korlátnak, ami elválaszt a tótól - Mond meg, hogy hazudok-e, vagy sem! - mutat végig magán. Közelebb lépek hozzá, mire apró mosoly jelenik meg az ajkán - Gyönyörű vagy és okos. Tökéletes  vagy úgy, ahogy vagy, egyszerűen elképesztő! Megmentettél. Az utolsó, amit akarnék, hogy bántsalak, és ha bárki más megtenné, gondolkodás nélkül verném meg. Kivéve, ha köztünk állnál, akkor előbb félre tolnálak gyengéden - feleli rezzenéstelen arccal. Mondandója közben nehéz nem elfordulnom, de tudni akarom, hogy hazudik-e, vagy sem. Pupillája nem tágul és nem is szűkül. Egyet pislog, de ez a közhiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy hazudik. Ha valaki hazudik, pont emiatt inkább nem is pislog, holott aki igazat mond, többet pislog. Ajkai körül az izmok nem rándulnak meg... igazat mond. Talán kissé félek beismerni, hogy teljesen komolyan gondolja. De annyira boldogok leszek tőle, hogy Ő nem akar hazudni nekem. - Nézz fel, de a fejed ne mozdíts, szorítsd meg az orrnyerged és gondolj arra a gyökér Ashtonra! - kuncog fel, mire felnyögve oldalra nézek. Nem érdekelnek a saját korlátaim, vagy az, hogy most látom őt először. Még közelebb lépek és megölelem őt könnyes szemekkel. Kissé meglepődik, hiszen soha nem kezdeményezek semmit, még chaten sem. Karajival magához húz és puszit nyom a homlokomra. - Minden oké? - kérdi halkan a fülembe suttogva, mire a fejemet nemlegesen megrázom. Ha tudná, mennyire nem vagyok most oké! - Nem akartam elrontani a kedved, sajnálom! - hadarja nekem teljes kétségbe eséssel, míg fejemet felemeli, hogy szemeimbe nézhessen.
- Nem rontottad el, csak... ezt nem igazán tudom szavakba önteni. Olyan, mintha szeretnél - mondom nevetve, míg kezeimmel megdörzsölöm szemem alját, hogy a könnyek eltűnjenek.
- Olyan, mintha? Zoe, én tényleg szeretlek! - néz rám értelmetlenül.
- Hát ez az! - mondom kissé hisztérikusan felnevetve - Ne haragudj. Tudod... sok a szar mostanában és... Baszki, ez gáz! - nyögök fel eltakarva arcomat.
- Gyere és mond! - súgja halkan és kezemet megfogva a park felé kezd húzni. Az osztály rögtön nyüzsögni kezd, majd hallom, ahogy a két tanár enged fél óra kimenőt nekünk a parkban, míg a busz ide ér. Leülünk egy fa tövébe, szinte a tó partján. Szemben velünk az osztály... a másik oldalon.
- Én nem... nem szokásom ezt csinálni - mondom zavartan, mire felemel és átvisz a fa másik oldalára, ahol takarásban vagyunk. Leül, hátát a kérges és már jó öreg fának veti, engem pedig az ölébe ültet. És nem zavar, sőt! Annyira megnyugtat, ahogy kezeivel magához húz. Fejem mellkasán pihen, érzem kissé szabálytalan szívverését.
- Azt tudom, Zoe - súgja a fülembe, míg hajammal kezd játszani. - De szerintem egyikünk sem olyan dolgokat él át a másikkal, amik szokásosak lennének számunkra - kacag a fülembe, ami megnyugtat.
- Fura, hogy így szeretsz - mondom ki nagy nehezen.
- Őszintén? - kérdi fájdalommal átitatott hangon, mire keserűen elmosolyodom és bólintok.
- A saját apám... - fejemet megrázom és mély levegőt veszek - A saját apám nem szeret így. Anyámnak fontosabb a pasija mint én - rántom meg a vállamat, míg kiegyenesedek és elnézek a távolba. - Csak fura - mondom halkan, míg emlékeim össze vissza száguldoznak. Apám és minden fájdalom, ami vele jár. A családom, amint az szajkózza minden egyes baklövése után, hogy "Majd hozzá szoksz, Ő ilyen". Anyám, amint szavak nélkül kijelenti, hogy Jayt választja. Ezt a történetet ismeri Zayn, már amennyire eltudtam neki mondani. De apámról semmit nem tud. Egy fájdalmas emléket sem mondtam el neki, túlságosan is szégyellem őket.
- De én igen - súgja rekedtes hangon, mire felé fordulok. A könnyeimet nem sokáig tudom vissza tartani, ezt már most érzem. - Nem szeretlek így látni! - mondja meggyötört arckifejezéssel - Annyira utálom, hogy szomorú vagy! - hadarja nekem, míg arcomból kitűr egy egyenes vörös tincset.
- Ne haragudj! - mondom elcsukló hangon.
- Soha nem haragudnék rád, Babe! - az első könnycseppem kicsordul, én pedig elfordítom a fejem és a távolba kezdek szuggerálni egy fát. Nem ezért jöttem ma el! Nem akartam, hogy ez legyen, én nem akarok sírni! Olyan régen sírtam... miért most?! Miért előtte?! - Ellőttem semmit nem kell szégyellned, ezt jegyezd meg! - mondja aggódva, míg kezeivel vissza fordítja a fejét felém. Hüvelykujjával letörli az egyetlen könnycseppet, ami végig szántott az arcomon. Ha tudná, hány éve akar kitörni az a könnycsepp! Ha tudná, mennyire fájdalmas emléket tüntetett el egy apró simítással. Ha tudná... - Annyira sajnálom, hogy ők ilyenek. Hogy ennyit szenvedsz - hangjából árad a szomorúság és tudom, hogy igazat mond. Szinte érzem a fizikai fájdalmat, amit én okozok neki ezzel.
- Már hozzá szoktam - mondom halkan felnevetve.
- Ne hazudj nekem, de magadnak se! - motyogja a nyakhajlatomba, míg kezével a tarkómat masszírozza. Én pedig érzem, amint ellazulok.
- Nem akarok tovább menni az osztállyal! - vallom be neki, mire kissé elönt a szégyenérzet... de valahogy sokkal jobban érdekel az, hogy itt maradjak vele. Hogy érezzem, amint végig simít a gerincemen, ahogy lágyan masszíroz. Az illatát ami elkábít, a jelenlétére égető szükségem van jelenleg.
- Tudom, de tovább fogsz. És jó lesz, ígérem! Oké? - kérdi felcsillanó szemekkel.
- Mégis miért lenne jó? Ashton szét fog szívatni - motyogom magam elé meredve.
- Akkor megverem - rántja meg a vállát tökéletes egyszerűséggel. - De fogadjunk, hogy jó lesz! - lelkesül fel és máris kezét nyújtja, hogy fogadjunk.
- Annyi fogadásunk volt és van, hogy már követni sem tudom őket - mosolyodom el lágyan, míg megrázom a kezét.
- Ez szerencse játéknak számít? Csak mert akkor szenvedélybetegek lettünk! - nevet rám, mire én is felnevetek.
- Gabalyodjatok szét, mert jövők! - kiállt fel egy ismerős hang, de nem mozdulok Zayn öléből. Felvont szemöldökkel néz rám, mire elmosolyodom.
- Jaj már, Chris! - kiáltom vissza nevetve.
- Őszintén, nem szívesen zavarlak meg titeket, de mennünk kéne, itt van mindjárt a busz - int a kezével zavartan a háta mögé Chris.
- Mindjárt viszem, ígérem! - néz fel Zayn Chrisre egy ezerwattos mosollyal.
- Úgy legyen! - szól még hátra Chris, és már el is tűnt. Sok mindent kell meghálálnom majd neki... amint vége az osztálykirándulásnak.
- Bízz bennem, oké? - kérdi Zayn boci szemeit bevetve, mire elmosolyodom. Egyik lábamat átlendítem a csípője felett, így lovagló ülésben ülök az ölében. Nem zavartatom magam, addig nem indulnak, míg ott nem vagyok, és Chris most szólt, tuti belekalkulált nekem még pár percet pluszba. - Hát, nem mondom, hogy zavar, mikor ilyen vagy - súgja elsötétülő szemekkel, míg végig néz rajtam.
- Nem vécében vagyunk - világosítom fel egyértelműen, mire meglepődve körül néz.
- Tényleg nem?! - kérdi tettetve, de a végét elneveti. Előrébb hajolok és ezzel tökéletesen az ölébe csúszok. - Tényleg - nyög fel, míg ajkaimra pillant. Keze csípőmről nem vándorol el, csak megszorítja azt. Meg akarom csókolni, és ezzel még a félős és vissza fogott Zoe sem tud hadakozni bennem. Egyszerűen közelebb hajolok, ő pedig jólesően felmordul, mikor ajkaim az övéhez érnek. Bátorságom megcsappan, de nem tűnik el. Kezeimet végig simítom felső testén, mire felkuncog. - Vicceltem, mikor azt írtam, hogy képes lennél levetkőztetni az utca kellős közepén, csak, hogy a felsőtestem nézd - szavai után ajkai súrolják az enyémeket, így az ő hangja is a végére csak halk motyogásba fullad.
- Én nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy igaz - súgom a fülébe, míg kezeim betévednek pólója alá. Az izmok össze ugranak ujjaim alatt, amik bejárják halvány kockáit. Élesen beszívja a levegőt és a szorítása erősebb lesz, majd rögtön enyhül. Puszit nyomok a nyakára, mire mocorogni kezd, én pedig felnevetek.
- Ne csináld, Zoe! - mordul fel, mikor megharapom a bőrt a nyakán - Harapdálhatnád a számat is! - Kérése parancs. Alsó ajkát megfogom és magam felé húzom. Mintha ezzel a cérnát haraptam volna ketté. Kezeivel két oldalt megfogja arcomat és egy helyben tart, míg ő előrehajol. Ajkai puhák és melegek, úgy nyomodnak enyéimre, mintha az életünk múlna rajta. Számat kissé eltátom, a nyelve pedig már rögtön át is csap, hogy találkozzon az enyémmel. A sóhaj feltör belőlem, ahogy rendíthetetlenül csókol tovább. És tényleg megfeledkezem arról, hogy hol is vagyok. Körmeimet bőrébe mélyesztem és egészen a gatyája szegélyig húzom őket meleg bőrében. Össze rándul és felnyög, de csak mélyebben és erősebben csókol. Szinte már nehéz tartanom az iramot amit diktál. Kezeimet kihúzom pólója alól és mellkasára rakom kezemet. Vissza nyomom a fához, így kissé felülkerekedek, de az irányítást képtelen vagyok átvenni. Egyik keze a tarkómra csúszik és kissé belemarkol a hajamba, mire én válassz képen a pólóját markolom meg tehetetlenségemben. Másik keze végig csúszik oldalamon és végül combomat fogja meg. Egyik kezem végig simít nyakának ívén és érzem, amint a hideg kirázza. Többet akarok belőle, sokkal többet. Szinte levegőt sem kapok, érzem, hogy ő is kapkodja már a levegőt, de nem érdekel. Nem akarom, hogy ennek vége legyen. Keze, mely a hajamban van, most kissé meghúzza tincseimet, én pedig egyenesen a szájába nyögök. De nem szégyellem magam. És ez új számomra. Másnál tuti rég a föld alá süllyedtem volna. Keze kicsúszik a hajamból és mind két keze újra megfogja a csípőmet és hátrább nyom, de ő hajol utánam. Kezeimet nyaka köré fonom és beletúrok a hajába. Szaggatott sóhaj tör fel belőle, én pedig elmosolyodom, amint kissé meghúzom fekete tincseit. Elválunk egymástól és mind ketten kissé lihegve, csapzottan bámulunk egymásra. Szívem zakatol, kezeimet a mellkasára vezetem. Érezni akarom, hogy ő is úgy élte-e meg, mint én. És a válasz határozott igen! Homlokát az enyémnek hajtja és szemeit lehunyja, míg ajkán szórakozott mosoly játszik. - Tényleg vissza kéne vigyelek, de vesszek meg, ha én most elbírlak engedni a karjaim közül! - súgja rekedtesen.
- Jobb programnak ígérkezik, mint a lézerharc - dörmögöm, lehunyva szemeimet. Illata szinte már az agyamba kúszik, és tudom, hogy ez egy olyan illat, amit örök időkre megjegyeztem.
- Jó lesz, hidd el! - simít végig arcomon, mire megértően bólintok. Ha ő azt mondja, akkor az lesz. Felállok az öléből, ő pedig már pattan is fel. Karját átveti vállamon és magához húz, majd megindulunk a busz felé, amire éppen most száll fel az osztály. Ő átölel, én pedig kihasználom, amíg mindenki felszáll.
- Ideje menni, Zoe! - morogja Mr. Chez, bár még tíz diák nem szállt fel a buszra.
- Most már utálom! - súgja a fülembe Zayn, mire felkuncogok - Olyan szívesen megcsókolnálak, újra. Meg újra. De félek, hogy elragadtatnám magam - dörmögi mélyülő hangon.
- Este találkozunk, nem? - kérdem egy kihívó mosollyal, mire szuszogva kifújja a levegőt.
- Ne incselkedj velem! - mordul rám, de elmosolyodik. Puszit nyom a szám sarkába, végig simít a karomon, majd segít fellépni a buszra. Mintha amúgy nem menne. - Találkozunk még, Fable! - mutat rám, amint fellépek egy lépcső fokot.
- Jaj, Javadd! - fordulok vissza hozzá egy féloldalas mosollyal, mire száját nyitja, hogy vissza szóljon valamit, de csak nevetve megrázza a fejét. Füttyök kísérik az utamat addig, amíg oda nem érek az ülésemhez. Könnyedén ülök a belső ülésre.
- A pasid? - kérdi szinte egyszerre az osztály.
- Nem - vágom rá elmosolyodva. Zayn zsebre tett kézzel áll meg egy fának dőlve, félisten játszva.
- Ismered, vagy csak most akadtatok össze? - kérdi Eva, mire felnevetek.
- Ismerem - mondom fejemet rázva a következő füttykoncert miatt.
- Ha nem a pasid, megadhatod a számát! - néz ki az ablakon Sasa. A lányok többsége azt szajkózza, mennyire helyes, a fiúk nagy része morog és azt mondja, hogy "páva", "buzi". A busz elindul, fintorogva nézek Zaynre, mire felnevet. Kezével szívecskét mutat nekem, mire a lányok "ahw"-ozni kezdenek.
- Mindjárt nem lesz Ahw! - röhögök fel, mire értetlenül néznek rám. Zayn szívecskét tartó keze átalakul két kabbévá, mire feltör belőlem a röhögés. Egyik kezemet felemelem és a középső ujjamat kinyújtva nézek felé, míg lassan végig nyalom nyelvemmel a felső ajkamat. Fejét megcsóválja és kezeit védekező képen maga elé húzza, majd int nekem és eltűnik a busz látóteréből.
- Honnan fogtad ki ezt a srácot?! - kérdi szinte egyszerre az összes szingli csaj... de még olyan is, akinek barátja van. Nem mondok semmi... hisz mit mondhatnék? Az interneten...


Kukucs! Na, ki hogy van így, hogy elkezdődött a suli?! Jelentem én lebetegedtem:D Remélem tetszik a kis részecske:) Amennyiben igen, kérlek iratkozzatok fel:3 Imádás van! <3

13 megjegyzés:

  1. Joooo szent szar!!!!
    Ez valami csodálatos és ahhhh Zayn és Zoe annyira cukii egymánakj teremtették őket és ahhhh annyira imádom őket a blogot és téged a legjobban, hogy ilyen csodálatosan írsz szoval lécci siess a kövi résszel mert nagyon várom már!!:)❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj örülök hogy ennyire tetszett!:3 Imádás van és igyekszem sietni tényleg:) <3

      Törlés
  2. Áááááááááá!!!!!! Z&Z 4ever!! ;) kíváncsi leszek a kövi részre, siess nagyon :) Az a csók....! Asszem bele estem Zaynbe :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Z&Z :D Hajaj nagyon helyes hogyha valaki beleesik Zaynba:'D Imádás van:3 <3

      Törlés
  3. Huu micsoda rész :-D. Imádás van :-D. Végre elcsattant az a csók :-$ Olyan aranyos páros :-D Remélem hamar hozod a következő részt, mert már várom :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Igyekszem hamar hozni a részt, amennyire csak tudom legalábbis:) Imádás van! <3

      Törlés
    2. A Jade-s blogodat is nagyon szeretem :-D Remélem oda isbhotod hamarosan a részt :-)

      Törlés
  4. Uhh basszus...
    Már mióta vártam ezt a részt *_*
    Egyszerűen ez is.... Nagyon jo :D
    Nem tudok erre mit mondani csak annyit hogy minél hamarabb hozd a következő részt :)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Ez tökéletes volt! Imádtam minden percét, és, mini Zoe én se akartam, hogy vége legyen. Mondjuk én más okokból:D A végtelenségig tudnám olvasni a blogod:3 Zoe és Zayn végtelenül cukik és csak reménykedni tudok, hogy össze is jönnek<3 Akarom még! Olvasni akarok! MOST! Waaaa most tisztára megőrültem, na, de mit képzelnek a csajok akik ráakarnak mászni Zaynre? Ő Zoé-val "van" és punktum. Remélem Ahston pofára esik egyszer kétszer és, hogy Zoe mindenképp bosszút áll, ha cseszteti.
    Hát fogjuk rá tűrhető a suli (amúgy nem:'D). Legyen má' vége!
    Neked eddig milyen?:3
    Imádás van<3
    Puszil és ölel: Emy.

    VálaszTörlés
  7. Azt a jóságis magasságost! Hányszor mondtam már, hogy imádlak?!
    Csudálatosan elképesztőan vadul szerényen nagyképűen aranyos lett a rész! Eddig talan ez a rész tetszett legjobban ezen a blogon, de hát nehéz választani...
    Suli az köszönöm kérdésed, elmegy, neked milyen az év eddig?
    Remélem hamar meggyógyulsz! ;)
    Lala xoxo
    Ui.: A korábban említett díjaid még mindig várnak nálam

    VálaszTörlés
  8. Szia

    Istenem ez irtó szuper,aranyos és még sorolhatnám a jelzőket rá.Nem tudom,hogy hogyan fogom kibírni a kövi részig.Eddig köszi szépen jól megy a suli,már szereztem egy-két ötöst.Na és neked?
    Gyógyulj meg hamar és siess a kövivel! :)
    Imádlak! <3
    xoxo Meli

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Na ne mond én is lebetegedtem az első hétre, de ez így jól jött ki, hogy egész nyáron egészséges voltam és amikor elkezdődne a suli engem kiüt a betegség de sajnos betegen is kellet iskolába mennem Úgyhogy szupi volt. Na jó nem untatlak:D. Akkor hát a rész valami fenomenális lett. Jaj de olyan kis cuki ez a Zayn. Hát tényleg egy félisten de mindegy is. Annyira szeretem a történeteidet mindig van bennük egy kis humor és ezt imádom! Na jó mennem kell...:P
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés