2015. augusztus 11., kedd

12. Rész

Karácson! Karácsony. Karácsony... Úristen, hogy én ezt mennyire utálom. Mérgesen ülök le a székemre egy pohár forró tea mellett, mire találkozom Zayn fintorgó arcával. Meg sem lepődőm, mikor random feltűnik a gépemen, már engedélyt se rakok be arra, hogy, ha ő hív. A gépem egyszerűen elfogadja, elvégre úgyis mindig felveszem.
- Látom, te se értékeled ezt a csodás ünnepet - morogja unottan, mire elfintorodom.
- Hát nem - morgom orrom alatt, míg kortyolok egyet a gőzölgő finomságból.
- Ajándékok, kaja, családi hangulat - nevet fel keservesen.
- Egyedül vagyok itthon, nem vágom mi az a családi hangulat - rántom meg a vállamat unottan. Újra elönt a méreg, mikor arra gondolok, hogy apám elment a kurvájával a csaj valamelyik rokonához. Ahelyett, hogy a lányával lenne itthon. Most komolyan... Minek vállaltak az én szüleim gyereket?!
- Egyedül? - kérdi felvont szemöldökkel értetlenül, mire elfintorodom.
- Úgyse szeretem a karácsonyt, annyira nem vág földhöz - mosolygom rá.
- Én nem is ünnepelném szívem szerint. Nem vagyok istenhívő, akkor meg mit ünnepeljek? Engem hidegen hagy Jézus Krisztus születése - morogja unottan, míg fejét hátra hajtja - Álszentség ezt ünnepelnem - mondja mérgesen.
- Woaw, jogos - mondom elcsodálkozva. Ebből a szemszögből, máris jobban utálom a karácsonyt.
- Ha itt laknál, akkor elmehetnék bandázni vagy valami - mondja felnyögve, míg elfekszik az asztalán.
- "Ha" - mondom szomorúan.
- Ha - mosolyog rám, ám az a mosoly sem őszinte - Mi lett volna, ha nem ismerlek meg? - kérdi felnevetve.
- Nyugodt életem - nevetek fel, mire villant felém egy sértődött fintort, de ő is elneveti magát.
- Lehet, már halott lennék - mondja elgondolkozva maga elé meredve - Olyan távolinak és másnak tűnik a saját énem, ami pár hónapja voltam - mondja teljes döbbenettel - Undorítóan boldog lettem - nevet fel fejét rázva, mire elmosolyodom.
- Ez igazán szörnyű - forgatom meg a szememet nevetve, mire villant felém egy mosolyt.
- Már előre látom, milyen híres pszichológus leszel - mondja büszkén, mire elfintorodom - Ugyan már, ha én énekes - mordul fel könnyedén, míg megtámasztja fejét az egyik kezén.
- Untatlak? - kérdem értetlenül, mire szemöldökét össze ráncolja.
- Mi? Nem - vágja rá rögtön és ki egyenesedik.
- Nyugodtan mehetsz, ha akarsz, én elszórakoztatom magam - rántom meg a vállamat mosolyogva. Ha valaki megtámasztja a fejét az az unalom jele. Azért csinálja, hogy ne aludjon el. És ha untatom, akkor inkább menjen.
- Elszórakoztatod magad? Azt látni akarom - mondja elővéve perverz vigyorát, mire megforgatom a szememet. Telefonja elkezd szólni mire össze-vissza kezd turkálni az asztalon, majd kapkodva a füléhez emeli - Zavarsz - szól bele unottan mire felnevetek - Egy, karácsony van - feleli mogorván - Az mellékes hogy nem szeretem - dörren fel sértetten - Kettő hogy éppen kamozok, és zavarsz. Szóval legyél gyors – morog tovább, míg felém pillant bocsánat kérően - Igen, vele kamozok – kezd el zavartan köhögni, míg látom, hogy kissé elpirul. Kezemet szám elé kapom és belekuncogok. Milyen édes! - Gyerek? Ez komoly? Tuti? - kérdi értetlenül, mire szemöldököm felvonom. Gyerek? - Oh, oké. Kösz - nevet fel, majd lerakja a telefont - Bocsi - mondja fintorogva.
- Gyerek? - kérdem értetlenül, mire bólogatni kezd.
- Filozófia, ez lesz az egyik téma. A gyerek - mondja mosolyogva továbbra is én pedig rögtön megvilágosodom.
- És mit tudsz mondani a gyerekekről? - kérdem kíváncsian, mire felsóhajt.
- Nem tudom.
- Akarsz gyereket? - kérdem felnevetve, mire elfintorodik.
- Túl aggódnám. Mi van, ha olyan elcseszett lesz, mint én?! - kérdi félve, mire megrázom a fejemet.
- Te nem vagy elcseszett - sóhajtok fel fáradtan, hiszen már annyiszor átbeszéltük ezt.
- Jó, de akkor is félteném. Például nem engedném ki az erkélyre, mert mi van, ha megeszik a varjuk? Vagy, ha elvinném a játszótérre és elvinné egy sas?! - kérdi aggódva, teljesen félelemmel átitatott hangon.
- Egy sas? - kérdem meg komolyságot erőltetve magamra, mire bólint - Hát te hülye vagy - nevetek fel hitetlenkedve.
- Ne nevess, ez komoly, hát olyan kicsik! Annyi baja lehet... és mi van, ha szarul nevelem majd? - kérdi halkan, mire megforgatom a szememet.
- Túl király vagy ahhoz, hogy szarul neveld - felelem egyszerűen, mire ő megrántja a vállát.
- Filozofikus megközelítés kell - nyög fel körbe fordulva a székével.
- A gyerekről, vagy a nevelésről? - kérdem értetlenül, mire rám pillant.
- Szerintem mind kettő jöhet - rántja meg a vállát tudatlanul, mire megforgatom a szememet.
- Filozofikus megközelítése a gyerek nevelésnek? - kérdem elgondolkodva. Semmi nem jut eszembe, ezt hogy lehetne filozofikusan megközelíteni?
- A gyerekek életének első tizenkét hónapját azzal töltjük, hogy járni és beszélni tanítjuk őket. A következő tizenhét évben pedig azt mondjuk nekik, hogy maradjanak egy helyben és fogják be a szájukat - szólal fel pár perc múlva, mire elismerően tapsolok párat.
- Szép volt - mondom mosolyogva.
- Szomorú igazság - mosolyodik el ő is.
- Nem mindenki jó szülő, de...
- Nem mindenki?! Ismersz jó szülőt? - kérdi felnevetve - Öngyilkos akartam lenni és ők észre se vették mind addig, amíg be nem gyógyszereztem magam - nevet fel mérgesen, mire rögtön úrrá lesz rajtam a rosszkedv.
- Biztos van jó szülő, te már észre vennéd a gyerekeden, ha depressziós lenne. Örülj ennek - mondom halkan, mire felhördül.
- Örüljek annak, hogy észre veszem a gyerekemen, ha depressziós? Rég gáz van, ha depressziós lesz - rázza meg a fejét, míg megdörzsöli arcát.
- De te tudsz neki segíteni - világitok rá az általam támogatott szemszögre, mire elfintorodik.
- Jogos - mutat felém mutató ujjával, majd újabb kört ír le a székével.
- Zain! Ajándékozás! - ront be a szobájába két lány és szinte fel is dőlnek a székkel. Az egyik lányban felismerem Waliyhat a másikban pedig Safaat.
- Uhm, beszélgetek - morogja morcosan, de azért Safaat az ölébe ülteti.
- Zoe?! - kérdi kislányos hangján, míg nagy nehezen a laptop felé fordítja a széket, majd a tanulmányozásomba kezd.
- Szia! - lelkesül fel Wali, míg vadul integetni kezd nekem.
- Hello - mosolygok rájuk.
- Ő az a Zoe, akiről meséltél? - kérdi kissé selypítve. Elmosolyodok, ahogy aranyos kis boci szemeit nézem. Nem lehet több öt évesnél, emlékeim szerint. Nem is tudom mit mondott Zayn mikor született... talán kétezer-kettőben?
- Igen, ő az - mosolyog rám Zayn.
- Safaa vagyok - integet nekem szemöldök ráncolva mire, ismét intek neki.
- Örvendek Safaa, én Zoe - mosolyodom el a triójukat nézve.
- Neked hol a családod? Díszítik a fát? - kérdi értetlenül, míg a fejét nyújtogatja hátha jobban lát valamit mögöttem. Zayn nagyot nyel, én pedig csak megrázom a fejem, hogy nincs semmi baj. Hisz, miért is lenne?
- Rokonoknál vannak, én pedig itthon maradtam - rántom meg a vállamat egyszerűen.
- De hát így, hogy adja nekik oda az ajándékukat a mikulás? - kérdi értetlenül, teljesen össze zavarodva mire felvonom a szemöldökömet. Szóval ő még hisz a mikulásban…
- A mikulás mindent tud. Ő majd oda viszi nekik. Én azért maradtam itthon, hogy mindenképp várja őt valaki - kacagok fel, mire látom Safaa szemében, hogy újra képben van. Zayn hálás biccent nekem, mire mosolyom még szélesebb lesz.
- Vacsora van! - jön be az ajtón Trisha, majd meglát engem és a szájához kapja a kezét - Gyerünk lefele! - mondja sürgetően, mire Zayn villant felém egy fintor és már nyúl is a laptop felé, hogy lehajtsa, mikor az anyja rá szól - Hagyd, csak menj! - rántja el onnan, mire látom, hogy Zayn össze zavarodik de Safaa rá ugrik Wali pedig kifele kezdi rángatni. Trisha pár percig áll Zayn ajtajában, majd felém fordul - Fogalmad sincs mit tettél a fiamért és a családomért. Én... a minap kivittem a szemetet és láttam benne egy össze tépett papírt - mondja hadarva, mire értetlenül nézek rá, kissé félve - És én kivettem, hiszen a gyerekeim nem szoktak ilyeneket csinálni a papírral - egyszerűen elsírja magát és tenyereibe temeti az arcát.
- Ne haragudj, de nem értem - felelem félve, mire feltekint rám könnytől csillogó szemeivel és kissé elfolyt sminkjével.
- Zainé volt a papír... az ő búcsú levele volt. Annyira köszönöm Zoe! Fogalmad sincs milyen érzés volt olvasni azt a levelet, ahol bocsánatot kér mindenkitől és...- zokog fel keservesen, mire nagyot nyelek és elhűlve eresztem le a vállaimat. Majdnem öngyilkos lett... Zayn...jó ég... Kezemet szám elé viszem lassan és megdörzsölöm a fejemet, mintha ezzel kimenne minden kétség belőlem. Mintha elfelejthetném, hogy egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem Zaynt - Tudom, hogy már tárgytalan úgymond, de szeretném a levélben kértek egy részét teljesíteni és az anyai szívemnek is engedelmeskedni. Azt is írta a levélben mindazok mellett, hogy sajnálja, hogy köszönjük meg neked, hogy eddig itt maradt. Sokat segítettél neki, de nem akarta, hogy esetleg te zuhanj a mélybe... Köszönöm neked hogy éltetted, és köszönöm, hogy megmentetted. Mert megmentetted a fiamat! Ha bármi kérésed lenne felém, nyugodtan írj vagy, ha beszélni akarsz! Elmondhatatlanul hálá...
- Szerintem elég lesz Anyu, érti - szólal meg bátortalanul Zayn, mire a laptopomra kapom a fejemet és meglátom, hogy az ajtóban áll. Gyorsa törlöm meg a szemeimet, nem igazán szeretek sírni.
- Inkább öleld meg te idióta - mondom szipogva egy aprót, mire félszegen elmosolyodik és átkarolja a síró anyját.
- Ne haragudj - hallom meg tompán Zayn hangját.
- Szeretlek! - szorítja jobban magához Zaynt, mire elmosolyodom. Édesek... - Lent megvárunk, nyugodtan... uhm... lent megvárunk - legyint mély levegőt véve, majd szemeit törölgetve elhagyja a szobát.
- Melyik napra tervezted? - kérdem halkan rá nézve.
- Ne haragudj, soha nem akartalak megsiratni - mondja fészkelődve, szomorúan, míg engem bámul.
- Melyik napra? - kérdem újra szomorúan.
- Arra mikor elég bátor leszek, de miután... beszéltünk és ígéretet tettem képtelen voltam ránézni a gyógyszerekre, pengére... kötélre… - morogja halkan mire szemeimet hitetlenkedve lehunyom. Kötél... penge... gyógyszer... Mély levegőt veszek, majd mosolyogva felnézek rá.
- Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet - bólintok kimerülve érezvén magamat... túl sok volt nekem ez az információ.
- Tartsd be te is - rántja meg a vállát szomorúan.
- Nekem nem nehéz - rázom meg a fejemet.
- Már nekem se Zoe... boldog vagyok.


Kukuucs! Íme a rész:3 Rövid, nem tagadom. De legalább nem egy hónapot kell rá várnotok:D Imádlak titeket és köszönöm a komikat és pipákat! Csodálatosak vagytok:3 <3

14 megjegyzés:

  1. Szia!

    Az előző blogodat a napokban kezdtem el olvasni,és onnan jutottam ide is.Nos én nekem mindkét történet nagyon tetszik,egyediek és nagyon nagyon várom a folytatást.Nagyon nagy tehetséged van az íráshoz,jó fantáziád van és ez a rész is tökéletes lett,mint mindegyik.Remélem ez a blog is lesz legalább három évados,de az se baj,ha több. :)
    És akkor így a végére további sok sikert kívánok az íráshoz,soha ne hagyd abba!Amelyik részhez tudok fogok írni komit!Legyen szép nyarad!
    xoxo Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán örülök hogy rátaláltál arra is és erre is egyaránt:) Hihetetlenül köszönöm szépen!:3 Imádás van! <3

      Törlés
  2. Sziaa!!

    Egyszerűen csodásan írsz.
    Nagyon jó lett ez a rész de tényleg rövid. :(
    Remélem minél hamarabb jön a kövi rész és valamivel hosszabb lesz mint ez.
    Viszont én még mindig kitartok amellett hogy minél előbb találkozzanak már mert megőrülök a várakozásba.

    ~Klau~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuucs! Nagyon szépen köszönöm:3 Azért meg ne őrülj, a cím is Electronic...:D Kitudja mikor találkoznak;) Imádás van! <3

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon jo lett. Az egyik kedvenc részem! Nagyon szuper lett!
    Hát a hangulata sajnos még mindig olyan komoly de szerintem ez teszi különlegessé. Annyira rosz hogy csak kamerán keresztül tudnak beszélgetni annyire megnézném őket együtt. Szegény Zayn sajnálom hogy Ennyire nem szereti az életét hogy öngyilkos lenne ez olyan szar. Imádtam és nem jutok szavakhoz! Vrom a következőt!
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett és hogy ez a véleményed róla:3 Imádás van! <3

      Törlés
  4. Szia.Imádom a blogodat és ezt a részt is imádom!! :) Lenne egy kérdésem hozzád! Tudod a prológusban írva van hogy ők ketté vállnak mert Zayn híres lesz és nem jut idő a gép elé ülni.A kérdés az lenne hogy ez mikor következik be? Előre is köszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, örülök hogy tetszik a rész. Nem igazán sietem el a dolgokat, de azért igyekszem hogy a huszadik rész előtt kezdődjön el az a rész nektek:)

      Törlés
  5. Szia!
    Na szóval, akkor itt most megkapod bővebben az előzőhöz valót is. Valaki valaki helyébe lép? Érdekes elgondolás. A trailer alapján ha erre gondolok, megerősíted bennem azon hitet, hogy ez egy brutál jó történetté fogja magát kinőni. -már alig várom, hogy 10-15 fejezet múlva legyünk. :)
    Trisha mondandója nem volt gyenge, az tuti. Csavarod a szálakat, csak azt nem tudom, mikor találkoznak majd. Annyit mondj meg legalább, hogy az X-faktor előt találkoznak - e, vagy nem! Ja, meg azt, hogy hány ész van még kb. abból, hogy Zayn ismeretlen. JA meg azt is, hogy... Na jó, nme kérdezek továnn. Erre a kettőre válaszolsz ugye nekem? (Gyönyörű, könyörgő kiskutyaszemek)
    Imádlak Te nő!
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így vélekedsz:3 Igyekszem izgalmas de kissé más történetet írni. A X-factor előtt találkoznak-e? Hmmm hmmm, igen:) És őszintén nem tudom hány rész van még addig amíg híres lesz. Nem tudom hogyan fogom megírni, milyen hosszan vagy éppen röviden:) De én úgy 20.Részre tippelnék. Természetesen plusz mínusz négy rész legalább:'D Remél kielégítőék voltak a válaszaim:) Imádás van! <3

      Törlés
  6. Szioo!
    Most láttam, hogy új rész van! *-* Annyira jó lett!:) Mindannyian eszeveszettül cukkerek.
    Egyébként hogy kell kiejteni, azt hogy Zain? Mert kb múlt hétig abban a tudatban éltem, hogy a rendes neve Zayn... :D
    De ha még a huszadik részig lesz híres akkor kb 3 év pereg le, nagyjából 8 rész alatt. De! Végre híres lesz, ami egyelő azzal, hogy közelebb kerülünk a találkozás időpontjához!! *izgatott fej*
    Egyébként.. ZAYN ÖNGYILKOS AKART LENNI??!! KÖTÉL??!! GYÓGYSZEREK??!! PENGE?! Amikor ezt olvastam lesápadtam..
    Viszoont.. Komolyan sikerült nekik 'megsiratni' Zoet? Xo
    Várom a részt, mégha az ilyen kis rövidke is! ;)
    XoAm
    Ps: Bocsi az össze-visszaságért, meg hogy fárasztalak ilyen hülyeségekkel ;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuucs! Örülök, hogy tetszett és köszönöm szépen. Miért pont három év?!:D A srácok 2010-ben futottak be, csak mondjuk akkor még nem annyira. Három év múlva a blogban azt hiszem 2013 lenne, akkor már a világ legnagyobb fiú bandája számon voltak fent tartva. Aztán lehet hogy tévedek szóval ehhh:'D És inkább megkönnyezett Zoe, nem sírt:D Imádás vaaaan! <3

      Törlés
  7. Hello!^^
    Apám mennyi érzelem, megkönnyeztem:c A tudat, hogy Zayn.... wahh kirázott a hideg. Zoe-t úgy sajnáltam, olyan aranyos, hogy segített Zain-nek:3 Uhh most sokkolódtam. Mély levegő és... KITÖRÉS! Penge? Kötél? Gyógyszerek? :(( Viszooont már annyira várom hogy találkozzanak *felcsillanó szemek* Kíváncsi vagyok a reakciójukra ésss Ahh várom már!^^ Trisha mondanivalója durva volt. Mármint abban az értelemben, hogy szörnyű lehetett az érzés amikor megtalálta a levelet. Teszek fel egy kérdést ami lehet hülyén fog csengeni, de egy éget papírt, hogy lehet elolvasni? Lehet én vagyok csak hülye és rosszul értelmeztem.
    Egyébként Imádtam <3
    Kíváncsi vagyok mit hozol ki a továbbiakban.
    Imádás van:3
    Puszil és ölel Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs! Örülök, hogy tetszett. Nos az égett papírt nem úgy gondoltam hogy az egész elvan égve és már csak a port kaparta össze belőle:'D Csak hogy egy kicsit van elégetve, sajnálom ha nem volt egyértelmű. Imádááás van!!! <3

      Törlés