2015. május 24., vasárnap

2. Rész

-Ezt hogy?- néz be értetlenül a Li a szobába ami jelenleg üres. A padlót már parketta borítja, a szegélylécek tökéletesen illeszkednek míg a fal és a plafon is almazöld. Bár ha rá süt a fény olyan mintha simán fehér lenne. De nekem tetszik.
-INFJ személyiség típus- rántom meg a vállamat.
-Ja, meg én segítettem- szól közbe apa.
-Két napot nem voltam itthon- mondja elképedve míg beljebb lép és körbe fordul.
-Csak a parketta felében segítettél- mordulok apámra mire felnevet és az ajtó keretnek támaszkodik.
-Az hogy INFJ személyiség típusod  van segített leparkettázni?!- néz rám értetlenül és még mindig döbbenten Lilith.
-Az INFJ a társadalom egy százalékát teszi ki. Amúgy annyit tesz hogy biztosra tudok dolgokat de még én sem tudom hogy honnan- rántom meg a vállamat.
-Azt hogy?- néz rám felröhögve- Oh várj, értem- töpreng el rám nézve. Szenvedélyem a pszichológia. Pont ezért vagyok én a lelki szemetes, megoldom mások problémáit. Igazából élvezem hogy ennyien megbíznak bennem még ha néha terhelő is. Na meg, nem igazán tudnak köcsögösködni velem mivel tudom mi fáj nekik. Ők mondják el és nem is tudnak róla. Nos, ezért érdekel engem a pszichológia. Csodálatos dolog, annyi mindent megtudok az emberekből anélkül hogy ők azt tudatosan kimondanák nekem. Pont ezért tudok hűvös maradni vitáknál és aratok győzelmet, mindig.
-Ma hozzák az ágyat- villant ránk egy mosolyt apa mire megkönnyebbülök. Össze kell rakni és már kész is a szoba. Csak vissza kell hozni a többi cuccot, elrendezni és kipakolni a dolgainkat. Amióta vissza értünk ott vannak a dobozok a nappaliba. Értelmetlennek láttuk őket kipakolni ha úgyis nemsokára át kellett volna vinni őket a szobába ami amúgy is kész lesz nemsokára. Pontosabban holnapra vagy mára.
-Azt össze is rakhatod- veregetem meg Lilith vállát majd kilejtek a szobából és levágódom a géphez.
-Mármint hogy én? Egyedül?!- jön utánam értetlenül mire felé fordulok a székkel.
-Pontosan- biccentek neki mosolyogva.
-Én nem erre lettem kitalálva- csóválja meg a fejét mire megforgatom a szemeimet.
-Hát mire?- kérdem felvont szemöldökkel érdeklődést mutatva a téma iránt.
-Nem erőkifejtésre!- vágja rá rögtön.
-Össze rakni egy emeletes ágyat neked erőkifejtés?- nézek fel rá értetlenül.
-Lévén hogy az, igen- szól közbe Apa míg levágódik a kanapéra.
-Na látod!- mutat apánk felé alá támasztva saját érvét.
-Próbálj még meggyőzni- fonom össze karjaimat mellem alatt mire látom hogy elgondolkodik. Ész érvekkel tudja hogy meggyőzhet. De azzal hogy miszerint ő nem erre lett kitalálva, ezzel nem. Ennél több kell nekem.
-Ha egyedül rakom össze akkor tuti elbaszom- rántja meg a vállát mire elfintorodom.
-Győztél, de nem lennék erre büszke- rázom meg a fejemet míg vissza fordulok a gép felé figyelmen kívül hagyva a győztes táncát. Az első hogy fellépek Facebookra. Két új üzenet, remek.
-Na mizu baba?- olvasom el a Potól kapott üzenetemet.
-Parketta, festés, pipa!:3- írom vissza neki majd tovább lépek a következő üzenetre.
-Legalább nekem szóltatok volna hogy költöztök...-.-"- olvasom el a Nancytől kapott üzenetemet. Örülök hogy nekem írt és nem Lilithnek de azért eléggé rendesen felbasz hogy ilyet ír.
-Miért? Talán ott laksz? Ja, hogy nem:)- írom vissza neki míg mély levegőt veszek és lenyugtatom magam.
-Kurva büszke lehetsz magadra. Anyád itt sír- írja vissza mire elfintorodom.
-Miért nem Jay vigasztalja ha már őt választotta?- írom vissza érdektelenül. Ugyan már, most hatódjak meg? A telefonom csörögni kezd mire oda se nézve veszem fel.
-Hogy te mekkora egy paraszt vagy!- sziszegi a telefonba Nan.
-Erről vitatkozhatnánk- mondom unottan.
-Rá bármikor számíthattál erre most itt hagyod a szarban- jön az újabb lerohanás mire felállok a géptől és kisétálok az erkélyre.
-Ja, ő is számíthatott rám mindig. Nekem pedig elegem lett hogy újra össze jött Jayel. Nem is értem miért vagy te ott mikor te voltál a legnagyobb ellenzője régen- hadarom neki amíg a korlátnak dőlök és a kastélyt kezdem szemlélni.
-Mert tudom milyen a szerelem. És ha szereti el kéne fogadnotok nem elfutnotok!- felel rögtön kissé megemelve a hangját.
-Kettőnk közül nem én futok a problémák elől- röhögök fel.
-Mire cé...
-Mind ketten tudjuk mire célzok. Egyébként főleg hogy mint mondtam te utáltad legszembetűnőbben Jayt ezért nem hiszem hogy pont neked kellene kioktatni engem. Tartom magam a szavamhoz, anyának is közöltem ezt aznap mikor kiköltöztünk a házból. Otthon se laktál, kurvára leszartad mi volt otthon. Plusz egy ok hogy miért ne baszogass engem. És akkor sem értem meg hogy szeretheti mikor évek óta azért sírt nekem- hangsúlyozom ki az utolsó szót- és nem nektek, hogy nem tudja elküldeni Jayt. Nos ezek után nem tudom milyen szerelemről beszéltek. De biztos nagyon boldogok lesznek. Elvégre Jay folyton azt hangoztatta hogy tök jól meg lenne anyával ha mi nem lennénk. Ne hozzám gyere ezúttal sírni ha megbánt ő, vagy anya őt választja valamiben helyetted- hadarom el neki monoton hangon alig hangsúlyozva akármit is.
-Apád már megint tele tömte hülyeséggel a fejedet!- rikácsolja a telefonba mire megforgatom a szememet.
-Emlékeztetnélek hogy testvérek vagyunk. Tehát ugyan az az apád mint nekem már ha anya nem baszott félre. És senki nem tömte tele a fejemet semmivel- felelem neki nyugodtan mire hallom ahogy felmordul.
-Ha nem tömték volna tele a fejedet akkor most itt lennél!- feleli jó pár csendes másodperc múlva.
-Valószínűleg nektek az a fura hogy meguntam a dolgokat. Nem vagyok gyenge jellem. Tudom hogy apa próbált befolyásolni, nem mondom hogy nem. De nem ért vele túl sokat. Azért költöztem ide mert ide akartam. Mert muci Jayt választotta, én meg nem fogok vele együtt lakni. Innentől kezdve sajnállak titeket ha nehéz elfogadni miszerint vannak önálló saját gondolataim amiket most már ki is mondok és nem csak titeket védlek hanem végre saját magamat- rántom meg a vállamat érdektelenül beszélve továbbra is bár tudom hogy ő a non-verbális megnyilvánulásaimat nem láthatja. És még jobb is hogy nem látja. Ugyanis csak jobban kiakadna rajta. Sípolás a következő hang amit hallok a telefonból mire fejemet rázva süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Ő hív fel hogy ordítozzon velem és erre ő csapja rám. Tipikus.
-Ki volt?- kérdi értetlenül Lilith.
-Nancy- vonom meg nekik is a vállamat majd vissza huppanok a székbe.
-Mit akart?- kérdi apa mire felsóhajtok de nem fordulok feléjük.
-Elmondani hogy egy érzéketlen picsa vagyok és cserben hagytam anyát- ejtem ki a szavakat lassan majd amint befejezem a gyönyörű mondatomat a fejemre rakom a fülest. Ismételten gyorsan keresgélek youtubeon mígnem megtalálom a számot ami reményeim szerint lenyugtat. Vissza lépek Facebookra majd megnyitom a Poval folytatott beszélgetésemet.
-Na az fasza, ügyi vagy!:3 Valamikor lefuthatnánk strandra míg tart a szünet. Utána kolis élet:D- olvasom el az üziket ami a kis telefonbeszélgetésem alatt jöttek.
-Amint kész a szoba és úgy ahogy elrendeződtem mehetünk:)- írom vissza neki rögtön míg belülről kezdem harapdálni ajkaimat. Rossz szokás, mégsem állok le vele. Épp hogy talán fél órát gépezhetek nyugodtan mikor a székem jobbra kezd gurulni velem együtt még két kéz karol át hátulról majd kezd valami a nyakamba dorombolni. Nevetve veszem le a fülest és rúgom vissza magamat székestül a gép elé.
-Husibogár itt az ágy, rakd össze!- dünnyögi tovább a nyakamba mire lefejtem magamról a kezeit. Most a valami ami rajtam csimpaszkodott egyértelműen Lilith.
-Te is segítesz- nézek rá reménytelenül mire látom hogy arca szinte megnyúlik. Nem várom hogy kifogást keressen már a szoba felé tartók ahol meglátom a kisebb nagyobb részekben álló emeletes ágyat. Egyszerű fehér, de már most tudom hogy össze fogom festeni, firkálni és ragasztani.
-És ezzel most mit kezdünk?- kérdi értetlenül a darabkák mellett állva.
-Szerintem az a négy a lába- mutatok pontosan négy kilencven fokos szöget bezáró fa darabra mutatva.
-Remek- mordul fel míg megfogja az egyiket és a talpára állítja. Röpke negyven perc kínkeserves logikázás, emelgetés és feszült perc után teljes egészében áll az ágy. Öklömet nyújtom felé míg másik kezemmel kilazult tincseimet söpröm hátra a copfom felé- Királyok vagyunk- mondja felsóhajtva míg ökle csattan enyémen.
-Ágynemű- mondja monoton hangon Kate míg az említett dolgokat az éppen össze szerelt ágyra dobja majd kilejt.
-Agyfasz- morgom orrom alatt mérgesen míg felmászok a felső ágyra. Hálásan pillantok Lire mikor feladogatja az enyémeket. Újabb keserves tíz perc mire megoldom ezt a feladatod is majd elterülök a frissen huzatólt és össze rakott ágyamon. Nyugodtan fúrom arcomat a párnába és szippantom be kellemes öblítős illatát amíg nyugodtan szétterülök. Megcsináltam a saját szobámat. Kifestettem, parkettáztam és körbe szegélyléceztem. Még küszöböt is raktam! Sőt az ágyat is össze raktam. Azt hiszem kiérdemelten vagyok büszke magamra és fáradt is egyben. Telefonom csörögni kezd és már nyúlok is érte.
-Rohadtul nem értem mégis mi bajod van ha...-kezdek bele unottan és fáradtan.
-Szerintem nem az vagyok akinek ezt szánod- szakít félbe egy ismerős hang mire felnyögök.
-Dean- mondom kissé bocsánatkérősen.
-Ezek szerint még mindig mennek a zűrök?- kérdi kissé szomorkásan.
-Kukucs!- hallom meg nővérem hangját egyel lejjebb. Hangszíne magasabb lesz egy fokkal míg az utolsó u betűt elnyújtja és kiront a szobából. Ha tippelnem kéne akkor Aaron az.
-Eléggé- felelek neki vissza dőlve párnáim közé.
-Po mondta hogy lehet jöttök strandra. Mi is megyünk a srácokkal. Gondoltam szólok hogy akkor végre talizhatunk ott meg ilyenek- mondja belenevetve a telefonba.
-Jól hangzik- mosolyodom el. Kár hogy egyszer már szakítottunk. Vagyis inkább én vele. De az indokom érthető volt. Hozzám sem nyúlt. Mármint, nem kifejezetten túlfűtött erotikára gondolok, amint igent mondtam neki már meg sem ölelt. A kezemet se fogta meg. Még egy rohadt csókunk sem volt. Így már egyre jobban félek a bizonyos első csóktól. De betudom annak hogy neki is én voltam az első barátnője és ő is nekem az első barátom. De véleményem szerint nem nekem kellett volna lépnem ez ügyben. Úgy meg sok értelmét nem láttam hogy párnak hívjanak minket. Viszont imádom őt, remek barát és megvagyunk. Mindig több van köztünk mint barátság de sajnos kevesebb is mint kapcsolat. Hát ez van.
-Sam takarodj már ki a picsába!- hallom meg dühös hangját.
-Csá Zoe!- hallom meg halkan a hangját. Felnevetek és hátamra fordulok. Sammy....akit csak Samnek lehet hívni különben tiszta idegroncs lesz. Dean ikertesója. Bár soha nem volt gond megkülönböztetni őket. Míg Sam szőke hajú és kék szemű addig Dean barna hajú és barna szemű. Dean a kedvesebb és empátiásabb személyiség míg Sam inkább a bunkó és flegma. Nem hogy iker testvéreknek de még csak testvéreknek sem mondanám őket. De azért el lehet kapni őket mikor igazán tesósan viselkednek, vagy netán még Sam is normális.
-Takarodj már!- hallom felhördülni Deant majd az ajtó csapódást.
-Testvéri szeretet- sóhajtok fel míg elnevetem magam. Mindig ilyenek voltak, ők mindig idegeskedtek mi mindig röhögtünk rajtuk. Egyel alattam járnak. Tehát ők csak most mennek nyolcadikba...én meg kilencedikbe. Remek...főleg hogy egy volt osztály társam is abba az osztályba jön ahova én. Pedig már kezdtem abban reménykedni hogyha legalább Po máshova jelentkezett akkor nem jön velem senki, erre mit ad az ég?! Az egyik legidegesítőbb csajt. Hát ki mást?!
-Te ezt soha nem fogod megérteni- morogja a telefonba míg hallom hogy levágódik.
-Én se voltam velük mindig jóba- mondom elfintorodva míg lábaimat felemelem és a falon megtámasztom őket.
-Nehéz elképzelni- nevet fel mire elmosolyodom- Na és, milyen apudnál?- kérdi meg óvatosan mire a mosoly rögtön arcomra fagy.
-Nem hiszem hogy ezt ki tudom-e fejteni a jelenlegi helyzetemben- felelem halkan míg azt nézem apu hogy suhan el az ajtó előtt. Legalább ebből jó ez az ajtó, homályosított üveg az ajtó fél teteje. Így látom ki mikor merre futkározik vagy akarna bejönni.
-Tehát hallják- nevet fel újra.
-Szép volt Sherlock- sóhajtok fel lehunyva szemeimet.
-Shane már kész lázban ég a tudattól hogy végig nézheti a csicskaavatódat- mondja pár másodperc után mire felnyögök.
-Shane elmehet a faszomba- vágom rá rögtön. Shane az ikrek egyik legjobb barátja. Aki pedig felettem jár eggyel. Egy csapatban fociznak, rég óta ismerik egymást. Így én is ismerem őt. Nem mondom hogy sokat beszélünk de azért ismerősnek mondhatjuk egymást. Tipikusan a társaság lelke a srác, kész örült. Bármit megcsinál, bárhol, bármiért. Bár mondjuk gondoltam hogy örömmel fogja végig nézni a szenvedésemet.
-Megkértem hogy csináljon nekem videót- nevet fel rekedtesen mire megforgatom a szemem.
-Amikor a te csicskaavatód lesz el fogok lógni csak hogy első sorból figyeljem a szenvedésedet- fenyegetem meg nevetve.
-Lógásba tökéletes vagy- horkan fel mire elmosolyodom. Hogy mióta lógok? Elsős korom óta. Akkor is lazán közöltem a tanárokkal hogy rosszul vagyok. Egy évig bejött. A második évben már nem vették be, pedig csak másodikos voltam! Jött a lázmérő. Nem mondom, nem voltak hülyék. De amíg el kellett sétálnom a tanáriig mindig egyedül hagytak. Szájba be, lehelés. Simán felment harminchétre. Ismét otthon voltam. Aztán suli váltás mivel minden nap sírva jártam be, viszont színötös voltam! Tény hogy ez másodikban nem olyan nagy dolog de erős iskola volt. Akkor váltottam sulit mikor vissza költöztünk falura. És oda kezdtem járni, a falusi suliba. Városi iskolához képest meglátszott a különbség. Nem is kellett tanulnom hatodikig semmit. Nyolcadikig már kellett volna, de nem tettem. Így is hoztam a négyest szinte mindenből. Nos, itt kezdődtek már a bonyolultabb dolgok. Igazolást kell szereznem, indokot kell kitalálnom, történetet kell felépítenem. És hát mit mondjak? Mindig én hiányoztam a legtöbbet, a tanárok pedig azt hitték ennyire beteges vagyok. Jól ment. Néhány barát tudta csak hogy otthon ülök és lazulok nem pedig hányok és a halálomon vagyok. Az orvos rendes volt, legalább azzal nem kellett jó pofizni és színlelni. Tudta miért megyek, meg adta az igazolást. Anyámmal sem volt gond. Sőt még igazolta is a három napokat minden évben ha még a dokiig is lusta voltam elsétálni. Tehát igen, lógásban eléggé otthon vagyok. Soha nem kavarodok bele a hazugságaimba, és szinte úgy megy mintha egy kép leírást kéne megadnom. Folyékonyan, és ez elég sokszor a hasznomra válik. Nem akartam ezzel menő lenni, én csak nem akartam suliba menni. És mint mondtam, általában Po és Dean tudta hogy valójában semmi bajom. Ha iskolába is mentem akkor is Po miatt volt aki minden reggel belépett kopogás nélkül, köszönt anyámnak aki amint meglátta már lépett is le. Kezdjük azzal hogy nem szeretik őt mert elvileg belerángat mindenbe. Holott én tartom vissza őt minden hülyeségtől. Ha valamit akarok akkor oda úgyis eljutok, ha valamit akarok akkor azt megszerzem Po nélkül is. De végül is anyu bírta még őt a legjobban hisz ha ő megjelent rám már nem volt gond. Minden reggel üvöltetni kezdte a zenét míg kirángatott az ágyból majd addig basztatott minden reggel míg el nem jutottam a suliig. Nem egyszer késett el miattam, pont ezért nem is értettem miért szeret engem az anyja és miért nem szeretik őt az én nővéreim.
-Lógásba mindig tökéletes leszek- nevetek fel miután kievickélek emlékeimből. Kár hogy mostantól mindezt magamnak kell megoldanom mert Po kolira adta a fejét. Örülök ha majd hétvégén tudunk találkozni- Lépnem kell, még beszélünk ígérem!- hadarom neki mikor Li belép a szobába.
-Szia- nevet a telefonba majd ki is nyom. Belegondolva Poval nagyon fura barátnők vagyunk. Az első iskolámban évfolyam társak voltunk. Akkor sem szerettem barátkozni, de ahogy néztem ő sem. Egy fal mellett álltam minden szünetbe és néztem a többieket. Akaratlanul is elmosolyodom mikor vissza gondolok azokra az időkre. Távolról néztem hogy játszanak papás mamást vagy egyéb baromságokat és már akkor azt gondoltam; Hát ezek hülyék. Po oda jött mellém majd vagy egy héten keresztül csak álltunk egymás mellett. Aztán elkezdtünk táncra járni a suliba. Ő mindenkit megvert, a nagyobbakat is. Én csendes voltam, ő harsány. Egyszer engem is meg akart, lehet hogy csendes vagyok de nem tehetetlen. A tanár választott szét minket. Másnap szintén mellém állt a falnál majd annyit mondott nekem hogy nézd mennyire bénák. Lévén hogy előttünk épp pacisat játszottak az egy évfolyamban lévők. Egyetértően bólintottam és innentől kezdve jóba lettünk. Közölte hogy két évesen szét mentek a szülei, lévén össze se házasodtak. Nem kellett válni. Közöltem vele hogy nekem öt évesen váltak majd egyre jobban összhangba kerültünk. Együtt utáltuk az embereket másodikos korunkig. Aztán és elment a suliból. Aztán ötödikben az osztályfőnök bemutatta az új lányt. Po volt az. Annyit bírtam kinyögni neki hogy na ne szopass. Mire rám nézett és felröhögött majd megölelt könnyes szemekkel. Amúgy se voltam jóba az osztállyal nagy részt. A "legjobb barátnőm" egy gazdag hisztis picsa volt. Aztán tovább nem kellett tűrnöm hogy legyen napi társaságom, elvoltunk Poval. Vagy utáltak minket vagy imádtak. De semlegesek senkinek sem maradtunk. Mi voltunk az örült agresszív lányok. Minden évben amint le esett a hó kivittek minket megfürdetni. Nos, hetedikben én éppen ettem a szendvicsemet. Mindig vékony voltam, szinte betegesen de én élveztem. Aztán felkaptak Poval együtt és kivittek. A hóba löktek míg Po egy fába csimpaszkodott. Rám nézett és elfintorodott annyit mondott hogy fusson ki merre lát míg felálltam és a szendvicsem utolsó egy harapásnyi falatját néztem a hóba. Felnéztem a körülöttem lévő srácokra és láttam hogy megrémülnek. Rögtön megtaláltam a kis köcsögöt aki a hóba lökött. A fél sulin keresztül futottam utána mikor végre utolértem és egy könnyed mozdulattal megetettem vele a havat. Nyolcadikban szintén le esett a hó bármennyire is imádkoztam érte akkor is bekövetkezett. Pot fogták és kivitték. Lazán sétáltam a srác után és vergődő barátnőm után. A tömeg már gyűlt körénk, hisz meg volt a hírünk. Soha nem féltünk verekedni vagy netán vitázni. Po volt aki előbb ugrott neki valakinek. Én voltam aki oszlatta a feszültséget és kimagyaráztam magunkat. Én veszekedtem helyette és mindig nyertünk. De néha nekem is be kellett szállnom az ilyenekbe, verekedésekbe. Bár legtöbbször Po verekedett értem. Po épp hogy kiszabadult és elkezdett futni mikor felém fordult. Tudni kell hogy Po szemüveges volt, amit ő rosszul viselt. Utálta, nos mára már nem is az! De akkor a srác arcon dobta egy hógolyóval, a nagyobb baj az volt hogy kavicsos hógolyó volt. Po eltátott szájjal nézte a megkarcolódott szemüvegét ami kissé még meg is ferdült. És ekkor már láttam hogy a féldombon ott áll az iskola. A srác büszkén felnevetett és felemelte kezeit míg hátra fordult hogy otthagyja a majdnem síró Po-t. Amint megfordult már cselekedtem is. Elég nagy darab srác volt, pluszba még az osztálytársunk is. Könnyedén nyúltam lábammal az ő lába mögé és rúgtam térd hajlatába majd löktem még rá egyet vállára hogy fejjel a hóba fejeljen. Mint mondtam, kettőnk közül én villogtattam kevesebbet a verekedésemet de attól kezdve minket már nem fürdettek.
-Kate leküldött boltba- morogja Li míg felkapaszkodik hozzám- lejössz velem?- kérdi fintorogva mire rögtön bólintok. Szar környék, nem hagyom hogy egyedül mászkáljon Lilith. Ő nem olyan mint én, ő törékeny, ő nem verekszik, ő csak aláz hidegvérrel. Féltettem mindig is a huszonkét éves nővéremet de most csak még jobban féltem. Hisz én hallottam minden fenyegetést amit Jay ordított. Nem értem hogy felejtheti el mindezt Anya- Úgy érzem rosszba leszünk még ezzel a nővel- sóhajt fel Li magára húzva a cipőt.
-Már most rosszba vagyok vele- nevetek rá halkan.
-Léptünk!- kiálltja el magát Li majd kilépünk a lépcsőházba. Látszik hogy gettó, teljesen lelakott, szemetes és piszkos. Kilépünk az útra és a kis csoportok máris megbámulnak minket az utcákon. Bárki aki felénk néz rögtön szemkontaktust teremtek és megvárom míg elfordítják a tekintetüket. Visszahúzódó és csendes vagyok, de a nővéremet senki nem baszogathatja majd. Márpedig ezen a környéken mindenki baszogatnak, gyengén vagy durván de baszogatnak. Előre is kíváncsi leszek milyen szar helyzetekből kell kihúznom majd a seggem. A kérdés a következő, melyik banda a legerősebb? Ki a helyi fasza gyerek akinél be kell vágódnom vagy le kell aláznom hogy meglegyen a tekintélyem csak hogy Lilithez hozzá se merjenek szólni. De még rá nézni se merjenek...



Kukucs! Íme itt a rész, nagyon remélem hogy tetszik nektek:3 Jövőhétvégén jön a következő rész! Imádás van <3

17 megjegyzés:

  1. Csúcs nagyon kemény csaj ez a Zoe. Komolyan mint egy fiú. Nancy nagyon nem jön be nekem viszont Lilith aranyos. Eddig nagyi bejön a blogod. És hát az anyjuk kicsit sjnálom meg nem is olyan furcsa:D.
    Amúgy kb Zaynee mikor csöppen bele a történetbe? És Zoe hány éves 15 vagy17 nem tudom és Zayne hány éves? És említeted higy itt is lesz egy kis maffiás szál várom hogy milyen lesz. Nagyon várom a kövit.
    Puszil Kira

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zoe, 15. Zayn meg majd kiderül és a negyedik részben talán már feltűnik. Nagyon később lesz benne egy icipici maffia. Szóval ne éld bele magad még:D Imádás van! <3

      Törlés
  2. Te jó ég!
    Fantasztikus lett!:) Annyira tetszik Zoe szerepe, valamennyire tudok vele azonosulni viszont a lelkivilágomon még csiszolni kell:D És Po! Eszméletlen a csaj, nekem nagyon szimpi a barátpáros, na és Lilith is, viszont Nancy annál kevésbé... Már most megimádtam a történetet:3 Hiányolom Zaynie-t<3 Viszont semmit se kell elsietni szóval türelmes leszek:D Rohadt izgatott vagyok:)
    Remélem hamar tudod hozni a kövit! :)
    Imádás van <3
    XxEmy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett, ígérem viszonylag hamar felfog tűnni Zaynie is:D Köszönöm szépen, és sajnos csak jövő hétvégén tudom hozni:/ Imádás van! <3

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kukucs!:)
    Nagyon jó rész lett ez is. Zoe karaktere nagyon szimpatikus,és teljesen azonosulni tudok vele. Lilith-et is nagyon bírom, Nancy-t kevésbé,de remélem,hogy változni fog majd az idő teltével. Jay-t már most utálom.:D Po-t nagyon szimpinek tartom,Dean-nal együtt. Már várom, hogy mikor indulnak be a dolgok, és Zayn-t is nagyon várom már,de én is türelmes vagyok.:D Kíváncsi vagyok,hogy csöppen be a történetbe. Nagyon nagyon jó rész lett,és nagyon imádom,már most.:)
    Várom a kövit.
    Xoxo.<3:)

    VálaszTörlés
  5. Uuuu anyám annyira kiváncsi vagyok hogy Zayn hogy fog bekerülni a történetbe meg hogy majd ki lesz a helyi fasza gyerek meg ilyenek:) nagyon nagyon nagyon jo rész lett nagyon várom már a kövit!:)❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  6. Óóó ez fantasztikus lett! *o*
    Teljesen megfogott a szereplők jól kidolgozott énje és a történet egyaránt. Tudom, hogy már írtam, de annyira beleszerettem már most. Tetszik Zoe vagány, azért is és felnőttes stílusa. Po nagyon szimpatikus révén hasonlít Zoe-ra:) Aztán Lilith igazán aranyos karakter őt is megkedveltem:D Viszont Nancy valamiért taszít magától, először még mondom oké, minden oké, de most nem is tudom:/ Teljesen átjön amit a főszereplő érez és valahogy most eltávolodott tőlem Nancy. Kate és én sem leszünk jóban :DD Viszont az apjuk úgy ahogy oké:) Én személy szerint IMÁDTAM:3
    Már nagyon várom a kövit:)
    Imádás van<3
    XxHo~Pe

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett és jó olvasni hogy ennyire bejön a történet:D Imádás van! <3

      Törlés
  7. Hát ez nagyon-nagyon szupiii lett. Én tökre birom ezt a Zoe-t, kemény,mint egy fiú. Úgy látszik te, betudod mutatni a kemény csajokat!!! ;) és hát vajon ki lesz a fasza gyereeek???? Vannak sejtéseim...!!!! Nagyon imádtam siess a köviveeel!!! Imádás van!!<3!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett:3 Na ki lesz a fasza gyerek? Nem akarom sablon blogot írni, kétlem hogy az akire gondolsz:D Imádás van! <3

      Törlés
  8. Uh adfgsejtsbdkoansmskans
    Oké asszem kifejeztem magam:)))
    Már nagyon várom Zaynee mikor toppan be a történetbe:)
    Egyébként Nancy annyira még nem szimpatikus.
    Bár gondolom nem lesz negatív karakter a történetben.
    Siess a kövivel!*-*

    VálaszTörlés
  9. Örülök hogy tetszett:D Hamarosan fel fog tűnni:) Imádás van és sietek:)

    VálaszTörlés
  10. Te Josagos Ur Isten!! Sam es Dean?! Szopatsz?! Suparnatural mindenhol!!😍😍😍😍😈

    VálaszTörlés