245. Rész

x--- Zoe Fable ---x

Az illat alapján is jobban magamhoz húzom. Érzem amint a kezei jobban körém fonódnak. A puszit a hajamban, és csak még inkább hozzá akarom préselni magam. Az egyik kezemet a hajába vezetem és csak élvezem a megszokott tincsek érzését az ujjaim között. Érzem az alkaromon ami az arcához ér, hogy mosolyog. És én is elmosolyodom.

- Jóreggelt cica - átdobom az egyik lábamat a derekán és jobban hozzá bújok.

- Jóreggelt - túl fáradt vagyok ahhoz, hogy még rendesen aktív legyek. Érzem, ahogy a keze kissé feljebb húzza a pólóját rajtam és a hátamat kezdi simogatni. - Köszi a tegnapot.

- Semmiség - élvezem a reggeli hangját. - Erre vannak a barátok - elmosolyodom és jobban hozzá bújok. Barátként tényleg egy ágyban aludnánk és így kelnénk reggel? A nyakára nyomok egy puszit, csak hogy szavak nélkül közöljem, hogy hiába mondja, hogy barátok vagyunk most, mikor mindig azt mondja, hogy nem vagyunk azok.

- Imádlak - halkan nevet fel, kissé jobban magára húz, én pedig csak mosolygok a bőrére.

- Nincs kedved itt tanyázni, míg vissza kell mennem? - De van. És ezt kimondhatom hangosan is, vagy... nemet kéne mondanom rá mert túl intim lenne körülbelül két napig itt lenni vele?

- Oké, de... szerintem dolgoznom kell majd.

- Mond le.

- Ez nem ilyen egyszerű...

- Bin Laden felett eggyel... mi? - Sóhajt fel a homlokomra nyomva egy puszit.

- Beszéljünk - felülök, vele szembe, ő pedig fintorogva az ágy támlájának dől. Menni fog ez... legjobb barátok is vagyunk, megfogja érteni. - Szeretlek szóval pont azért teszem azt, amit - kezdek bele hirtelen, mert úgy vélem jobb az elején megvédeni magam míg hallgat. - Amikor letartoztattak haza árulással az azért volt, mert hétszer visszautasítottam egy munkát. Igazából meg sem hallgattam mert mindig rákérdeztem, hogy veszélyesebb-e a mostaninál és ha a válasz esetleg nem konkrét nem volt, akkor ott hagytam őket. Szóval kissé begurultak - magyarázom a hajamba túrva. - Mennyire vagy tisztában a különleges alakulatokkal?

- Mármint akiknél kint is voltál? A katonai ré...

- Katonainak katonai de... - kínos, amikor valami olyan nagy dolognak dolgozom, amire nem is gondol. - Szóval sok országnak meg van a maga legjobb alakulata.

- Te most szopatsz.

- Van egy tízes skála... ahol az egész világban nézik.

- Szopatsz - sóhajt fel hátra hajtva a fejét.

- Az elsők ezen a rang létrán mi vagyunk... SAS - csak mered rám, pislog párat én pedig zavartan sütöm le a szemeimet. - Albus sem tud róla. Titoktartás van. Valami merénylet van... mármint nem egy, hanem több... ami egy embertől jön. De nem tudják ki az, mert rejtőzködik és túl sok szálat mozgat. Szóval... szóval embereket hallgatok ki, de kijelentettem, hogy nyílt terepre nem megyek. És hogy kiváltsam magam, beajánlottam Haydart mert utálnád, ha nekik dolgoznék pedig... ők a legjobbak! - Elképesztő a tudat, hogy felvételt nyerhetnék a legjobb helyre. A legkirályabb helyre a... elképesztő a tudat, de valahogy Zayn is egy elképesztő tudat. - Szóval igen, egy akció, külső segítőként és békén hagynak elvileg. Amolyan biztosítéknak ajánlottam be Haydart, hogy mindenképpen kilépjek, de megkapják amit akarnak.

- Miért... miért nem fogadod el, mint ajánlat? Ez a hatéves éned álma... ugye? - Előre dől... a kezeimmel játszik és nem néz rám.

- Hát, igen. A hat éves énem eléggé SAS megszállott volt, és a későbbiekben is rajongtam az ilyen különleges osztagokért... csak valahol tizenöt évesen pofán lettem baszva egy másik álommal... ami valahogy fontosabb és rohadtul nem bírnék a saját tükörképemre nézni, ha a munkát választanám helyetted, szóval gondoltam inkább hagyom - értetlenül néz fel rám, kissé elnyílt ajkakkal és szemekkel.

- Ezt most komolyan mondod?

- Szerinted képes lennék valami másért eldobni az ilyen álmom ha nem... - barátot kéne mondanom. Ezt kéne, nem? - Érted. - A kezei az arcomat fogják közre, ő meg felém indul, csak túl nagy lendülettel, szóval eldőlök az ágyon ő meg rám... olyan szorosan ölel magához, hogy vissza fogom a felszisszenésemet, mert fáj... de egyben jó érzés is. Csak éppen szét vagyok még verve.

- Könyörgöm... - a nyakamba sziszegi, míg felettem támaszkodik meg.

- Zayn... - nem megy. Még... most... ezek után szimplán még nem.

- Rendben... - legördül rólam, megdörzsöli az arcát és mintha semmi nem történt volna. Mintha nem akart volna megcsókolni és én nem utasítottam volna el. De ez most még gyors. Ethan után... a tegnap után. - Kérdés idő.

- Meglepődnék, ha egyszer nem tennél fel minden mellé minimum egy kérdést - ráfintorgok és felülök, majd lenézek rá.

- Én teszek fel kérdéseket és nem asszociálók szarul, mint te. - Felhördülök, ő viszont még mindig az arcát takarja egy ideig, és le se reagál engem. Aztán ő is felül, a kezeit a térdére rakja és olyan kiskutya szemekkel néz rám, hogy hirtelen félni kezdek a kérdéstől. - Miért voltál vele?

- Szöges ellentét, zenei háttér tehát híres és nem rángatok bele egy civilt ebbe a szarba...

- Szöges ellentét... de durva volt veled cica, végig! Ez...

- A szexben is. Szóval legalább nyomokban tartalmazott valamit, ami nem volt rossz.

- Nem lettem volna én elég? - Kiszárad a torkom és elfordulok, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

- Zayn... te még mindig vőlegény vagy. Még... te meg én elvileg körülbelül két éve vagyunk jóba.

- Sajnálom...

- Mindegy - megrázom a fejemet, nincs annyi energiám, hogy most ezt átbeszéljem vele.

- Rendben, nem akarom tovább rontani a kedvedet, de nem kéne elmennünk dokihoz? - Aligha egy másodperce akad meg a levegőm a félelem miatt, de tudom, hogy ő észreveszi. De utána már uralkodok magamon, csak egy másodperc szétcsúszás... csak egy. - Megvizsgálni...

- Meg látleletért, nem?

- Fogalmam sincs, mit akarsz. Elég nagy botrány lenne - az elég nagy, ide túl kicsi kifejezés.

- Pszichológus vagyok, elvileg... - motyogom a kezeimet bámulva. - Ki kéne állnom az ilyenek ellen és ha csak szónoklok az nem elég...

- Magadat próbálod meggyőzni, de nem kell ezt tenned, e...

- Képmutató lennék, ha nem tenném, azt pedig utálom.

- Elviszlek - kétlem, hogy magamtól tényleg eljutnék addig...

---

Ülök ott a székben és hallgatom az óra egyenletes kattogását.

- Három... kettő... egy - Zayn értetlenül néz rám, de a lift ajtó kinyílik én pedig nem fordulok oda, csak Zayn felé, aki viszont a lift felé. - Nyugi, elvagyok vele - vonom meg a vállamat.

- Ez elég indok, miért nem jöttél - Haydar hangjára már felnézek rá mint érkező személyre.

- Ja, jelentést teszek és... öhm nem tudom... esetleg két nap szabadnapot kapok, vagy bemenjek ma elrendezni?

- Nem tudom. Mr.Faszfejt nem látták két napja és kezdenek aggódni, szóval olyanok mint a hangyák.

- És ez az én gondom? Én is szívesen megölném.

- Ne jelents ki ilyeneket egy zsaruktól zsúfolt helyen - sziszegi halkan, leülve mellém.

- Haydar... te is zsarunak álltál.

- Ne hozd fel, mert elhányom magam - elnevetem magamat és egy pillanatra elfeledkezem Zaynról, és hogy minden infója Haydarról eddig annyi volt, hogy megkínzott - Üdv Javadd. Hogy vagy?

- Most hogy látlak, eléggé feszülten.

- Zoe ezek szerint beavatott. Gratulálok, bízik benned bárkinél jobban - Haydar hasára csapok és felsóhajtok.

- Ne elemezz ki neki.

- Miért ne?

- Mert én is kielemezlek és vissza kerülsz a börtönbe faszfej - felsóhajtok, míg megdörzsölöm az arcomat, de csak óvatosan, hogy a sminkem le ne jöjjön, ami azért felel, hogy annyira rohadt összevertnek még se tűnjek.

- Miért esett neked? - Miért esett nekem... miért esett nekem... miért ütött meg?

- Tabu - közlöm megrázva a fejemet. - Egytől hatig mi a helyzet?

- Hármas kihullott, ötöst meg elvitték miután dalolt.

- Két nap? Kérlek - fintorogva nézek rá, ő meg Zaynra.

- Koncert... akkor lesz koncertje. Szóval nála akarsz maradni. Óvatosan - komolyan néz rám, én pedig nem értem. Felsóhajt és átnyújt nekem egy borítékot.

- Mi ez? - Óvatosan nyitom ki, és meglátom a piros betűket... és nem értem az írást. Ezek... ezek más betűk.

- Arab - közli Zayn.

- Ha nincs kedved fordítani, akkor lényegében a halálom van benne - vonja meg a vállát lazán Haydar. - Erős a gyanúm, hogy Mr.Faszfej vérével írták meg nekem, de tekintve hogy tíz perce vettek mintát, még nem lehetek túl biztos benne. Szóval ja, vigyázzatok - kiveszi a kezemből a borítékot... valahonnan hívják és egy biccentéssel már fel is áll... én pedig felakarom dolgozni, hogy a főnököm vérével írnak fenyegetéseket...

- Lépjünk, Albus elintézi - megfogja a kezemet és már maga után is húz a kocsiba. Beülök mellé és próbálom lenyugtatni magam. - Mielőtt eljutnál a feldolgozás szintjére, eszedbe se jusson emiatt most távolságot tartani, vagy lelépni... vagy akármi ilyen. Csak ne... megoldjuk, nincs gond - a keze a combomon van, én pedig felsóhajtok.

- Az első fenyegetés után elutazol egy csomó biztonsági őrrel.

- Veled magam mellett - rám vigyorog én pedig megrázom a fejem. - Te még nem kaptál fenyegetést.

- És a hangsúly a még szócskán van. - A hajamba túrok és felnézek rá. Ha baja lesz, megölöm.

- Miért esett ne...

- Nem - nem akarom, hogy tudja.

- Ha úgy érzed beszélni akarsz róla... akármikor.

- Soha.

- Élet...

- Nem - az ablakon nézek ki, és még csak gondolni sem akarok az egészre. Rohadtul nem.

- Miért nem?

- Elég nekem meg neki tudni.

- Miért?

- Mert fontos vagy nekem Zayn, azért - mégis mit mondjak neki? Meglátta a képeidet a telefonom alapbeállításaiként és kiakadt? Nem... nem fogom neki elmondani.