2017. augusztus 4., péntek

235. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- És most egy kis reklám! - Vigyorog a kamerába Peter. Én pedig abban a pillanatban leeresztem a vállaimat.
- Te hülye fasz - közlöm Ethannel és már előre is indulok.
- Ugyan már! - Szól utánam, de nem köt le. Zaynt keresem.
- Rólad beszélt? - Állít meg Perrie.
- Mi van a nyakaddal? - Kérdezek vissza fintorogva, mire eltátja a száját és megdermed. Én pedig tovább sietek a színfalak mögé. Három percem van... három percem van, hogy megtaláljam. Kifelé már futok... hol van?! Hol az istenben van?! Nem tudok megállni a magassarkú és a csúszós padló miatt, szóval csak felkenődök a vasajtóra és kinyitom, hátha ott van. Ő pedig értetlenül néz felém, a szájában egy cigivel. Rendezem a légzésemet és kilépek mellé.
- Megfázol - közli visszafordulva előre. A zsebembe nyúlok egy cigiért és az ő zsebébe egy öngyújtóért.
- Mi van Perrievel? - Kérdezek rá, míg próbálom meggyújtani a szélben a cigit.
- Mi van Ethanel?
- Letárgyalom majd vele otthon, hogy ne szidja a barátaimat, mert kitépem a szívét.
- Elmondtam neki, hogy ne tegye - végig mér, aztán egy sóhajjal leveszi a kabátját és felém nyújtja, de megrázom a fejem.
- Nem kell - hárítom el az ajánlatát. - Te is megfázol, és kettőnk közül te mész turnéra.
- Elképesztő nagy a kényszer, hogy visszamenjek és elmondjak mindent erről a mocskos világról és kilépjek.
- Megbánnád.
- Azt hiszed - horkan fel lehamuzva a cigijét. - Fontosabb vagy, mint egy turné, vedd fel - elém áll és a vállamra teríti.
- Azt hiszed - mosolygok vissza rá, míg leveszem és felé nyújtom.
- Kérlek, ne vitázz és vedd fel... nem akarom, hogy beteg legyél, oké? - Megvonja a vállait egy mindegy stílusban és újra rám teríti.
- Én meg, hogy te.
- Lényegtelen.
- Idióta vagy - soha nem hittem, hogy van az a tipikus "Ahw" érzés. Amikor már tényleg nem tudsz mást mondani arra, aki tetszik és szimplán elolvadsz a cukiságtól, pedig még csak nem is cuki dolgokat mond és mégis azokká válnak, mert... mert úgy fogalmazza meg és mert látszik rajta, hogy úgy érti. És mikor Zayn arról beszél, lehajtott fejjel, kissé zavarban és szórakozottan, hogy mennyire idegesítő, hogy megbotlok a szőnyegben, vagy, hogy rosszul nyitom ki a hűtőt, akkor a szívem össz-vissz annyira képes, hogy "Ahw".
- Tisztában vagyok vele, el se hinnéd mennyire.
- Ugye tudod, hogy nagyon egyértelmű volt? - Kérdezek rá végig simítva az arcának az élén, meg azon a kevéske borostán.
- Ugye tudod, hogy már nem érdekel?
- Sajnálom, hogy át kell menned azon, amin most átmész, őszintén - csak a vak nem látja, hogy mennyire rosszul érzi magát. - Karácsony Bradfordban? - Kérdezek rá halkan, tovább simogatva az arcát, míg ő lehunyt szemekkel élvezi.
- Perriékhez és a... - elhallgat. Nem mondja tovább, csak egy keserves mosoly kerül az arcára. - Menj haza karácsonyozni. - Értem.
- Rendben - a kezem visszahanyatlik a testem mellé, beleszívok a cigibe aztán a lábamra nézek. - Tudok segíteni valahogy, hogy jobban legyél? - Nem kérdezek rá, hogy jól van-e. Tudom, hogy nincsen jól.
- Eltudnád érni, hogy kiszeressek belőled, vagy legalább kevésbé akarjak meghalni érted? - Hiába nézek fel rá, mert ő nem igazán néz rám. A ciginek hagyom, hogy kiessen a kezemből, valahogy már nem kívánom. Rám néz... ki akar szeretni belőlem. Szar neki az, hogy szeret. Ami érthető, de mégis fáj, pedig legszívesebben felpofoznám magam, hogy észhez térjek, hogy csak én is tönkre baszom őt. Elfintorodik és oldalra néz. - Ne nézz rám ennyire rohadtul fájdalmasan.
- Bocs... izé - rázom meg a fejemet beletúrva a hajamba. Koncentrálnom kéne magamra... meg a gondolataimra. - Persze, igen.
- Mi persze, igen? - néz rám értetlenül.
- Eltudom érni - vonom meg a vállam egyszerűen a kocsikat nézve. Nem akarok ránézni olyan rohadtul fájdalmasan. Utálom Perriet és utálom a rohadt szerződést és utálom az ő elveit és utálom az én elveimet is. Utálom a világot és utálom a hírnevet.
- Ne legyél velem bunkó... könyörgöm. Nem így értettem... nem akarom, hogy elérd úgy, ahogy szoktad, mert...
- Gondolj bele, az csak egyszer fáj - rámosolygok, mert tudom, hogy igazam van. Az, hogy eltiporjak benne minden irántam érzett dolgot csak egyszer fájna... nem úgy, mint az, hogy szeret és esélyt lát évek óta. Mert nekem is csak egyszer fájna, és akkor fejben nem azt számolnám, vajon mikor jár le az a rohadt szerződés, de utána sem tudom, hogy tudnánk összejönni, mert annyi mocsok épült már ránk.
- Fájdalom és fájdalom között van különbség Cica. Az egyikbe belehalok, a másiktól meg csak szenvedek - vállat von és elpöcköli a cigit. - Mindegy, a turné majd helyre rak. Azok mindig helyreraknak bennem jó pár dolgot. - Helyre rakhatja benne azt, hogy mondjon le rólam. Vagy, hogy hagyjon a picsába, mert nem érem meg az árát. Helyre rakhatja benne azt, hogy leszarjon.
- Elkezdődött az adás úgy két perce - közli a telefonját elővéve. Leveszem magamról a kabátját és odanyújtom neki. Megindul befelé, én pedig csak nézem a parkolót. Haza akarok menni... és kissé összetörök belül, hogy nem tudom elképzelni, az hol van. - Nem jössz? - Szól vissza nekem, én pedig megrázom a fejemet. Átkarolom magamat és csak nézem a hóesést egy szál ingben. Haza akarok menni, és fogalmam sincs, az hol van. Nem tudom, hogy hol érezném magam nyugodtan. - Na... Cica - átkarol hátulról, én pedig nem tudom eldönteni, hogy most felnevetnék inkább, vagy elsírnám magam.
- Szia - vonom meg a vállamat lazán.
- Gyere.
- Nem akarok.
- Sok lesz a pletyka...
- Már így is sok.
- Három percet kapsz, hogy begyere... utána kijövök érted, rendben? - Biccentek neki. Nyom az arcomra egy puszit és ott hagy. Három perc édes kevés, hogy összeszedjem magam. Három perc nélkülem a tévén, amit észre vesznek majd... az sok. Én viszont még mindig csak ott állok, és befelé menet majd biztos lebasz a sminkes és a fodrász, hogy kicsit elázott a hajam. Nem vagyok toppon megjelenés szerint... felnyögök, míg beletúrok a hajamba és kissé megtépem magam.
- Hülye vagy?! Megy az adás! - Kiabálásba kezd Ethan, én pedig csak meredek a hóra, meg a csizmámra...
- Majd megyek - motyogom halkan a kezeimet elengedve.
- Tudod te ebből mekkora pletyka lehet, hogy Malik veled volt kint több percig?! - A felkaromnál fog meg és kezd az ajtó felé rángatni, én pedig értetlenül nézek rá.
- Engedj el! - a mellkasára csapok, ő pedig értetlenül néz rám hátra.
- Felfogod te milyen híresnek lenni?! Lejáratsz! - Mutat az ajtó felé.
- Én járatom le magam, hogy veled vagyok - hördülök fel ránézve.
- Ne most játszd be a hisztidet, jó?! - Ismét megfogja a felkaromat és szimplán belök a vasajtón, én pedig elfintorodom a fájdalomra. - Remek... - sóhajt fel Ethan, a karomat nézve, amin látszik a kezének a lenyomata. Remegve veszek egy levegőt és már majdnem üvölteni kezdek, mikor egy statiszta felénk néz.
- Póló csere! - Szól rám a karomat nézve én pedig úgy ledöbbenek, hogy csak hagyom, hogy a kezemet fogva vonszoljon egy szobába. Nem szólnak közbe, nem kérdezik meg, mi történt, vagy jól vagyok-e... szimplán póló csere. Hogy ne látszódjon... a kezembe nyom egyet, míg egy másik lány elkezdi kigombolni, ami rajtam van.
- Késésben vagytok - mosolyog rám együtt érzően. Én pedig csak dermedten felveszem a szürke inget és remegő kezekkel begombolom. Nem érdekli őket az, hogy... fel se fogom, és máris reflektorok világítanak az arcomba. Mi a faszom ez az emberi semmittevő mechanizmus?!
- Minden oké? - Lépked oda hozzám Zayn, a kezében valamit kevergetve. Innen nézve valami süti tészta lesz.
- Kérdezd meg a nődet - vigyorog rá Ethan.
- Nem - közlöm vele még mindig kissé kábán. Ez túl fura volt nekem... Felvont szemöldökkel néz Ethanre. Aztán vissza rám... és újra Ethanre.
- Mi a baj?
- Én... - hogy írjam neki ezt le ennyi kamera előtt.
- Hogy-hogy pólót cseréltél? - Néz rám értetlenül.
- Valóban, miért cseréltél pólót? - Fordul felém Harry is, majd a kamerás ember is a képünkbe nyomul...
- Kávés baleset - mosolyodom el félszegen, Ethan pedig átkarolja a derekamat, én pedig némán próbálok segítséget kérni akárkitől...
- Segítesz? Sütit kéne sütni, de hát... - fintorodik el Zayn felmutatva az edényt, meg a tésztát.
- Persze - lelkesülök be kissé túlságosan rögtön, menekülve a helyzettől. Máris beállok a pult mögé, és megnézem, mit csinálnak. Szimpla mézes kalács... eredeti. - Csak ki kell nyújtanod a tésztát - közlöm vele, mikor még mindig halálosan keverni akarja.
- Én? - fintorog rám kissé megszeppenve.
- Add ide - sóhajt fel Jesy mellettem. Ő pedig rögtön lepasszolja. Kérdőn néz rám, háttal a pultnak dőlve. Csak a mutatóujjával simogatja a combomat, de a pult szintje alatt, hogy mások ne lássák, én pedig elmosolyodom. Aztán a kezét a lisztbe nyomja majd az arcomba.
- Ne! - Nyög fel Jesy és máris leguggol.
- Kaja csata! - Ordítja el magát Harry és máris egy adag tésztát dob Niall felé.
- Oh, ne már - nyögök fel én is leguggolva. Zayn csak röhögve néz le rám, aztán fejbe találja egy adag tészta. Elhallgat, én pedig röhögve nézem végig, hogy leesik az arcáról és nagyon gyilkolni való fejet vág. Megfogom a tésztát a földről és szimplán felállok és az arcába nyomom. Azelőtt sétálok el, hogy utánam vághatná. Próbálok fedezékbe kerülni előle és a kaja darabkák elől, amiket mindenki dobál. Aztán valahogy Zayn mégis betalál... bár Liam rohamoz meg vagy három kis tészta golyóval, ami miatt lelassulok. Zayn viszont a földre visz és a hasamra ülve a földön tart és a képembe kezdi nyomni a tésztát.
- Javadd! - Sikítok fel, mikor szinte már ki se látok a tészta mennyiség alól. Megkegyelmez és leveszi rólam, én pedig fintorogva nézek rá.
- Dobd - néz fel, mire én is arra nézek, amerre ő. Valami kis tubust dob neki Louis röhögve, és mikor meglátom, hogy csoki szirup, amivel díszíteni kéne, máris ellenkezni kezdek.
- Ne merd! - Hárítom el a kezét.
- Hagyd, előbb szabadulsz! - Röhög rám tovább közeledve az arcom felé. Én viszont minden techinkát bevetek amit tanultam, hogy távol tartsam magamtól. Persze a fájdalmasakat nem... nem akarok őt bántani. Aztán a szájába fogja a tubust és lefogja a kezeimet a fejem felé, én pedig megszeppenve nézek rá a kajás földön egy karácsonyi különkiadásos interjú közepén. A tömeg felhördül, és szerintem miattunk, ő pedig csak a képembe mosolyog. Egy kézzel fogja le a kezemet... és egyáltalán nem idegen a szituáció sem neki, sem nekem. De a tömeg igen... Kiveszi a szájából és módszeresen rajzolni kezd a szám felé.
- Utállak - sziszegem neki kapkodva a levegőt.
- Ne viselkedj így és akkor fel sem tűnik nekik, hogy már többször megdugtalak ebben a pózban - vigyorogva és halkan közli a mondanivalóját, míg koncentrál. A szemem alá kezd rajzolni én pedig összeszorítom a szemeimet. - Cica... - fél szemmel kukucskálok fel rá, azt nyitom ki, amelyiktől távolabb van az a csokis izé. A fogai közé szorított nyelvvel vigyorog le rám, én pedig felnevetek, csak mert túl bizarr és túl édes egyszerre. - Dugd ki a nyelved - lepillant a számra, én pedig elfintorodom, ő pedig röhögni kezd. Nem tudom, hogy a látványomtól, vagy a gondolataitól.
- Megcsókolsz, vagy...
- Vagy... - dönti kissé oldalra a fejét. Kidugom neki a nyelvem, mire csokis cuccot kezd rá nyomni, én pedig röhögve eszem meg és ülök fel, ahogy leszáll rólam. Törökülésbe a földön nyomja a szájába, majd vigyorogva néz rám. - Elég finom volt - mutatja fel a csokis díszítő tubust.
- Valaki adjon egy tükröt - nyögök fel a padlón ülve, mire Demi felém mutatja a telefonját. Megszemlélem a francia bajuszomat... és a cicát a szeplőimbe rajzolva. Elnevetem magam, aztán Demi videózni kezdi kettőnket, én pedig a bajusszal kezdek játszani.
- Szerintem menő vagyok - jegyzem meg Zaynnak, felhúzva őt a földről.
- Még szőrösen is - jegyzi meg kacsintva... én pedig tutira elpirulok.

4 megjegyzés:

  1. Nem lehet elégszer mondani, hogy elképesztő! Elképesztő, ahogy írsz, ahogy a karaktereket megalkottad, ahogy alakítod a történetüket. Sajnálom, hogy még nem ismer mindenki. Elképesztő vagy!✌💙
    B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet elégszer mondanom, hogy köszönöm a sok biztatást! Nos, legalább ti ismertek:) Imádás van, és tényleg nagyon szépen köszönöm! <3

      Törlés
  2. Szia Des!
    Frenetikus vagy!
    Ethan továbra is egy pöcs.
    Zoé, Zayn kitartás!
    Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!
    Veszett nagyot alkottsz mindig!
    Kíváncsian várom a következő részt!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuuucs!
      Köszönöm szépen drága!
      Bizony az.
      Úgy legyen
      Én köszönöm hogy kitartóan kommetelsz nekem.
      Ismét csak köszönni tudom, hálás vagyok!
      Máris felrakom a kövi részt:) Imádás van! <3

      Törlés