2017. június 19., hétfő

223. Rész

x---Zoe Fable---x


Lüktető fájdalom, erre térek magamhoz. Értetlenül nézek körbe... virágok... piros szirmok... lihegés... vissza ejtem a fejemet a kőre. Érzem a vért magam körül. Próbálok felülni, de túlságosan szédülök. Érzem, ahogy még mindig rezeg a telefonom. Istenem... mi a fasz? Az oldalamra hemperedek... a földön mindenhol szirmok vannak. Pipacs? Pipacs... pipacs! Riadtan nézek fel, de rögtön bele is szédülök, a hányinger elkap. Próbálok felállni, a könyökömön támaszkodom meg. Térd a hátamban és máris az arcom a vérbe nyomódik. A hajamba markol, már összeszorítom a szemeimet... várom a fájdalmat... és jön is. Ahogy visszacsapódik a fejem, rögtön kikapcsolok.

*

- Hajrá kislány, nézz rám - összerezzenek az éles fényre. Homályosan látok... aztán a fény eltűnik és máris csak egy mosolygós arc körvonali és homálya marad. - Noah vagyok, rám ismersz?
- Ühüm - motyogom hunyorogva. Noah... Noah orvos. Noah a barátom és sokszor ettünk együtt, mikor beugrottam a pszichiátriára ide. Ide... ide... a kórházba. Akkor a kórházban vagyok.
- Mire emlékszel? - Nehéz kérdések...
- Ehh... - még fáj. Még nem megy... a fejemhez emelem a kezemet és próbálom eltüntetni a tompa fájdalmat.
- Ez nem sok kis hölgy - elneveti magát, én pedig kínos mosolyt villantok fel.
- Zoe, rád támadt. - Albus hangja...
- Köszi, hogy itt vagy - intek neki a kezemmel, míg kissé szédülve felnézek rá.
- Beledöglenék, ha nem lennék, szóval... - fintorogva húzza közelebb a széket és ül le mellém.
- Szóval...? - Kérdezek rá, megpróbálva felnyomni magam. Noah felém nyúl, és segít felülnöm.
- Szülinap, uszoda, pipacsok... megvan?
- Meg - sóhajtok fel. Picsába... - Állítottál rendőrt rájuk?
- A haveri körödre? Igen. Ellenben nehéz nekik elmagyarázni, miért tettem. És, hogy te még miért nem veszed fel a telefont.
- Mit mondtál nekik?
- Hogy kérdéses, mennyit engedsz elmondanom. - Korrekt válasz. - Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kaptam majdnem mindenkitől fenyegetést...
- Szokásos - sóhajtok fel lehunyva a szemeimet.
- Igen, szóval... mire emlékszel?
- Bementem, hátulról nekem jött és semmit nem tudtam csinálni, mert már a földön voltam. Barna a szeme, de bőrkesztyű volt rajta és maszk. Semmi mást nem láttam belőle...
- Mondott neked valamit? Akármi más? Apró jelek? - Kérdi keservesen reménytelenül Albus.
- Nem emlékszem másra... fogalmam sincs, hogy beszélt-e hozzám. Fojtogatni kezdett és onnantól kiesett nekem minden.
- Hát ez nem jó hír.
- Ki volt a hulla?
- A portás, nem volt családja, ha minimálisan jobban érzed magad tőle.
- Nem érzem jobban tőle magamat - nyögök fel értetlenül. - A temetése... az...
- Állja az állam.
- Szeretném tudni, mikor lesz - motyogom a takaróval játszva.
- Rendben.
- Szóval... velem mi van? - Nézek fel Noahra.
- Agyrázkódás, három öltés, hátul a fejeden.
- Fincsi, egyéb?
- Nincs - szólal meg Albus könnyedén. Értetlenül nézek Noah felé... nem az ő stílusa hagyni mást beszélni. Lehajtja a fejét és innentől kezdve biztos vagyok benne, hogy van még valami.
- Albus, ne kímélj.
- Nincs semmi más, Zoe. Hívd fel sorban a barátaidat, és magyarázd el nekik, mi miért történt.
- És mit mondjak nekik? Van egy őrült, aki rám kattant, és megtámadott a szülinapomon? És oh... ti egy hullával buliztatok? Nyilván Albus... nem - sóhajtok fel az orrnyergemet masszírozva.
- El kell keserítselek... az a hulla folyik a csapból is.
- Oh, kösz, hogy szólsz! - Nyögök fel elképedve.
- Rád élvezett - értetlenül fordulok Noah felé.
- Hogy mi? - Ezt most értenem kéne?! Albus lehajtja a fejét és látom, amint a tarkóján simít végig.
- Szerintem érted...
- Mármint úgy... úgy?! - Nyögök fel értetlenül. Rám... rám élvezett?! Hogy...
- A ruháid a laborban vannak, hátha találunk DNS egyezést... - Leszarom a ruháimat, ez...
- Haza megyek...
- Behívjam Helenát?
- Nem hiszem, hogy még haza kéne engedni - szólal fel Noah rosszallóan.
- A barátaim befognak jönni, ha értesülnek arról, hogy kórházban vagyok. Márpedig a barátaim nem jönnek a közelembe, amíg nincs meg a férfi. - Tárgyilagosan közlöm, mintha az áldozat szerepébe nem én csöppennék bele lassan.
- Rendben, de...
- Kérek rendőröket - biccentek neki. Kurvára félek... és undorító... ez csak... akarok egy évet. Egyetlen egy nyugodt és normális évet.
- Rendben - biccent nekem Albus. - Elmondod nekik?
- Hogy valami... férfi... aki hónapok óta követ, rám élvezett, míg a saját véremben feküdtem a szülinapi bulimon? Szeretlek Albus, de a picsába, nem! - Hördülök fel, máris kipattanva az ágyból, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy szédülök.


*

- Nem vagy otthon, két rendőr van nálad. Mint az én házam előtt. Merre vagy?! - Zayn és a lényegre törő beszédek. Azt hiszem, túl sokat beszélget Albussal.
- Edzek.
- Hol?
- Edzőteremben - elvigyorodom és arrébb sétálok felmutatva a kezemet az edzőnek.
- Azt kérdeztem tőled, hogy hol - kifújja a levegőt, én pedig kinézek az utcára.
- Egy ideig senki nem jön a közelembe. Te sem. Szóval, majd hívlak - sóhajtok fel, átkarolva saját magamat.
- Akkor berúgom az ajtódat, és ott várlak meg.
- Szállodában alszom.
- Akkor felhívok minden egyes újságot, és közlöm velük, hogy a szállodában vagy. És az összes szálloda névvel bejátszom... időm mint a tenger, míg ki nem adják a képedet, hogy Zoe Fable vajon miért szállt meg szállodában...
- Fejlődsz - elnevetem magam. Aztán egy sóhaj kíséretében hátra döntöm a fejemet. - Miért nem engeded, hogy ne keverjelek bajba, hm?
- Lételemem. Mi történt, és miért volt bent egy hulla? Ez rám tartozik... túl sokan voltak ott, akiket szeretek - jogos. Ez az ő életük is. - Tudom, hogy védeni akarsz mindenkit... de Zoe, téged ki véd?
- A rendőrök.
- És mitől? - Felsóhajtok és visszanézek az edzőmre. Elhadarom Zaynnak az utca nevet, ő pedig nem szól közbe.
- Tízpercet kapsz, és utána kilépsz az életemből úgy, mint mindenki más, amíg úgy nem érzem, hogy minden rendben van.
- Persze, ha leszopsz, akkor megtárgyalhatjuk ezt is - elröhögi magát, aztán kinyom. Egy szopás nem nagy ár, főleg, ha Zaynról beszélünk és figyelembe vesszük a múltunkat.
- Na? - Kérdez rá Tim, míg felemeli a két kezét.
- Tippem szerint tíz perc múlva kényszer véget kell vessünk ennek - sóhajtok fel, míg felé ütök és ő olyan lazán védi ki, hogy egyre nyomorultabbnak érzem magam.
- Rendben. Két nap múlva, délután négykor jó neked? - kérdez rá, míg felém üt, én pedig kivédem. Ismét üt, megint hátrább lépek és kivédem. Lehajolok a következő ütése elől, a háta mögé kerülök és térdhajlaton rúgom, majd átfonom a nyakán a kezemet.
- Tökéletes - szuszogom őt szorosan tartva. Előre dob, én pedig háttal érkezem. Vissza rúgok, elkapja a lábamat és csak annyira húz tovább, hogy hasra forduljak aztán a hátamra ül.
- Kicsi vagy, nem fogsz sokra menni az erővel. Néhány mozdulatod nagyon jó, olyan elit féle. De az ellenfélre kell figyelned, nem magadra. Neked a másikat kell kihasználni, nem a saját testi adottságodat. Mert erőben nem sok van - elneveti magát, míg leszáll rólam és felhúz a földről. - Várd meg, amíg támad. Ha te támadsz, annak kevés eséllyel lesz jó vége. - Remek...
- Hello - összerezzenek a hangra, miközben éppen lenyújtanék.
- Kukucs - nézek fel rá, még mindig a földön tenyerelve. Aztán kiegyenesedem és felveszem a cuccomat. - Kocsi - intek kifelé.
- Az enyém - közli nyugodtan. Kinyitja nekem az ajtót, én pedig szemforgatva átlépem a küszöböt. Megindulok a kocsija felé, ő pedig kinyitja nekem a hátsó ajtót.
- Kínos - közlöm vele, ahogy becsúszok.
- Ja, eléggé - horkan fel, míg beül mellém. - Mindenkin minimum két rendőr lóg, megállás nélkül... hulla az uszodában... tudtál róla?!
- Tudtam. De csak a végén... akkor rohantam vissza. Mármint... egy pipacs miatt rohantam vissza. Aztán rátaláltam a hullára, és utána mentem értetek, hogy kiküldjelek titeket.
- Pipacs? - Nyög fel hátra dőlve. - Istenem, Zoe...
- Nos igen... azt hittem a végén rájöttél, mert az előtérben volt egy nagy plüss virág, de... hát... mire mi ketten értünk oda, addigra a virág már nem volt ott - látom, hogy veszi a levegőt a következő kérdésre, aztán talán felfogja, mit jelent ez.
- Te elküldtél...
- El.
- Te visszamentél...
- Vissza.
- Ott volt?!
- Ott.
- És...
- Sajnálom... - lehajtom a fejemet és hirtelenjébe eszembe jut az a bűntudat, amit ott éreztem Zayn miatt.
- Zoe... mi történt?
- Hát... nem sok minden maradt meg szerintem. Az, hogy hiába szolgáltam kint fél évet, nem bírtam megvédeni magamat. Szóval három öltés - kocogtatom meg a fejemet a mutatóujjammal.
- Úristen... - a hajába túr és hitetlenkedve néz rám.
- Sajnálom, de elsősorban ti vagytok fontosak számomra.
- Nekem meg te! - Rám ordít, én pedig felhúzom a lábaimat, csak mert nem tudom mit tehetnék. - És mi lett volna, ha nagyobb baj lesz?!
- Nem tudom - vonom meg a vállamat.
- Kis híján megölt...
- Azt nem tette volna. Ezzel tisztában voltam.
- És mit tett, amivel nem voltál tisztában? - Felröhög és a térdeire hajol. Én pedig csak nézem őt.
- Kiélte a vágyait egy visszafogott módon - látom, amint megfeszül az álla és a keze. Ahogy a lába megremeg, aztán olyan vérfagyasztóan lassan felnéz rám. - Éltem már át durvábbat is... egy kis...
- Egy kis mi...? Mondd ki - hátra dől és engem néz. Túl komolyan ahhoz, hogy élvezzem a társaságát.
- Egy kis kielégülésnél.
- Szóval kiverte rád.
- Szó szerint rám - mosolygok rá kissé bénán. - Tekintve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy képes ölni, így... mindenki jól járt.
- Adj egy percet és kussolj - lelegyint és csak a tenyereibe temeti az arcát. Felröhög, aztán inkább a vége már csak nyögés és látom, amint jobban a kezei mögé menekül. Közelebb húzódok hozzá és végig simítok a hátán. - Tudtad, mit jelent egy joker kérés... és tudtad jól, hogy Perrie minél előbb le akar onnan lépni, bármi áron.
- Tudtam.
- És te kihasználtad.
- Ki.
- De...
- Túl fontos vagy ahhoz, hogy ilyen helyzetek közelébe kerülj... nem engedhetem - megvonom a vállamat és a kezeimet a combom közé szorítom.
- És te elküldtél... mikor duplán azt érzem, mint te.
- Ez nem igaz.
- De, pontosan igaz - rám förmed és ismét hátra hajol. - Zoe... nem kellett volna kórházban maradnod?!
- Meh... - nyögök fel, oldalra nézve.
- Kellene! - Ismét felemeli a hangját, én pedig csak ránézek, és hagyom, hogy minden érzelem átfusson rajtam, hogy érezze mennyire rohadtul nem akarom, hogy kiabáljon velem. - Ne csináld ezt a tekintetet! Megérdemled! - A mutatóujjával fenyeget meg, én pedig igyekszem nem lebiggyeszteni az ajkamat. - Képes voltál Joker kérést kötni velem... úgy, hogy tudtad, pár percen belül lelépek, te pedig besétálsz egy őrülthöz. Végül is... logikus lett volna meghalnod az előtt, hogy akármit is kérhettem volna... jó szokássá válna. Utána megtanultam volna, hogyha még egyszer felhozza ezt valaki, megfog halni még az előtt, hogy kérjek valami fontosat... - lehajtom a fejemet és gyűlölöm, hogy össze van kötve a hajam és így nem takar el.
- Sajnálom.
- A faszt sajnálod!
- Sajnálom, hogy kitettelek ennek. De nem sajnálom, hogy elmentél.
- Én sajnálom! Ott hagytalak, pedig... Ahj, a picsába Zoe! - Az előtte lévő ülésre üt, és mérgesen hátra dől.
- Ezért nem találkozom senkivel egy ideig...
- Felejtsd el - lelegyint és csak dühösen mered kifelé.
- Te felejtsd el! - Hördülök fel mérgesen. - Azt hiszed, hogy találkozgatni fogok akárkivel is, míg a nyomomban van egy... - Elnémulok, ahogy a képembe hajol, dühösen... nagyon dühösen. Lejjebb húzódom, csak mert olyan érzésem van, mintha kisgyerekként leszidtak volna szemmel. - Javadd... - szólok rá halkan, mikor szinte fekszem alatta, ő pedig felettem.
- Valami beteg állat követ téged. Megtámad és kiveri rád... a kórházban kelsz fel, elég kevés emlékkel... és azt mondod nekem, hogy engem akarsz megvédeni? Magadat sem tudod, Fable! Az isten szerelmére, te azt hiszed, hogy elengedlek a közelemből, mikor valaki ilyen betegesen akar téged?! A picsába is, nem!
- Betegesen akarni valakit... ez normálisnak hangzik - fintorgok rá.
- Cseszd meg - a képembe sziszegi, de nem mozdul.
- Te cseszd meg, magam döntök!
- De nem kell elfogadnom, és te ezt nem fogod fel!
- Nem vagyunk együtt! - Megindul a kezem, hogy lelökjem magamról, de megállók út közben. Pontosan emlékszem mennyire csúnya lett a mellkasa miattam... szóval csak visszaejtem a kezeimet.
- Nem vagyunk, hála az égnek. Már rég kicsináltalak volna - elfordulok a fintora miatt. - A barátom vagy, olyan nehéz ezt felfogni?! - Igen, az.
- Akkor leszállnál rólam, mert túl közel vagy baráti közelséget nézve... - ráfintorgok, ő pedig képen röhög.
- Jó, akkor mielőtt kiszállsz - közli, köhögve párat, mikor már az ajtóhoz nyúlok. - Milyen virágot vigyek a temetésedre? Hamvasztás? Koporsó? Vagy attól függ, mennyire lesz szétgyalázva a tested? - megdermedek és csak bámulok rá. Ez... ezt most komolyan kérdezte?! - Ugye nem baj, ha nem vállalom majd el a beszédet? - Fáj. A szavak képesek fizikai fájdalmat okozni.
- Kurvára remélem, hogy nem fogok meghalni, mert semmi kedvem azon agyalni az utolsó perceimben, hogy milyen bűntudatod lesz. - Kinyitom az ajtót és már rá is csapom. A kurva életbe!


Kukucs! Boldog nyarat mindenkinek, másoknak pedig kitartást!

2 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Köszönöm/ köszönjük. Szép nyarat neked :)!


    Zoé, Zayn csak ti vagytok kêpesek bármilyen elcseszerintett helyzetben is farmuci môdon egymáshoz vágni mit is éreztek :D
    -Pipacs Parázs...tudod mi a parázs egyik fő tulajdonsága? Varj ne gondolkozz ugy se menne...: ujra gyullad....szaval vigyazz.. Mert a benned tombolo tűz harag es beteges vágy mêg a vesztedet okozza.. !!!

    Minden sorát imádtam!

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon várom a következő részt!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    Hát asszem most rám férne egy frissítés mert kicsit nagyon lefagytam......mi a fasz???!? Na várj ha jól értettem akkor az a retardált pipacsgyerek ráélvezett Zoera?!??!?? Hát hogyha megtaláljuk Zaynnel akkor már nem lesz mivel élveznie!
    Zoe én hányan mondták neked hogy ne menj be oda??? És most nagyon ajánlom Zaynnek hogy véletlenül se menjen el Zoe közeléből még hacsak pár centire megy arrébb!!!
    Nos Des nem tudom hogy milyen élőlénynek van olyan beteg és perverz fantáziája mint neked de amikor először elolvastam hogy ráélvezett kitört belőlem az 5 perc aztán lefagytam mert belegondoltam ahogy Zoe a saját vértócsájában fekszik ez az elvetemült pipacsgyerek felette kielégíti magát majd leesett hogy ezt te írtad és akkor kezdtem el gondolkozni hogy mégis hogy a francba jutnak ilyen dolgok a fejedbe???
    Várom a kövit! Pusziiii❤❤❤:333
    Ja amúgy nagyon szeretlek ám❤❤

    VálaszTörlés