2017. május 31., szerda

219. Rész

x--- Zayn Malik ---x


Hátravetett fejjel röhög én pedig csak mosolygok rajta.
- Nem! Nincs ilyen szám! Ez nem lehet - nyög fel Xavier.
- Je ne vois plus que des clones, ça a commencé à l'école - ismétlem el neki most már én is egyszer lassan. Zoe mutatott egy zenét, mert Xav mindent elrappelt... és talált egyet ami nem megy neki. Ellentétben Zoeval. Zoenak megy ez a zene.
- Ez kibaszás! - Hördül fel Xav. - Még neked is megy?!
- Kellemetlen - nevet fel Helena, de franciául beszél. Csak azért is... mint az ikrek. Ők is röhögnek rajta. Zoe újra indítja az elejéről a számot és nyugodtan kezdi ismételni a szöveget. 
- Hagyj, a büszkeségem - Xavier elmorzsol egy képzeletbeli könnycseppet én pedig csak a fejemet rázom.
- Pedig jó ez a szám - sóhajt fel Helena, mikor Zoe tovább nyomja.
- Oh istenem végre! - Xavier szinte hörög az új zene hallatán. Soha nem értettem hogy ők ketten hogyan bírnak ennyi szöveget megjegyezni. Én is sokat tudok, elvégre a sajátunkat is muszáj de ők ketten... nem láttam még olyan zenét amit nem ismertek volna.
- Ops i say on my dick? - Zoe elröhögi magát, ahogy Xavier a farkára mutat. - I ain't really mean to say on my dick - Zoe hozzá vág egy párnát, Danny csak röhög ahogy mindenki más is. 
- Azt a kurva - nyög fel Helena, ahogy oda érnek a gyors részhez, és Xavier mint általában, olyan könnyen rappeli el, mintha ő írta volna. 
- Hah elbasztad! - Kiabál rá Zoe felülve a félig elfeküdt pózból.
- Hol?! - Akad ki Xavier rögtön.
- Felcserélted: a badaboom a badabing... - fölényesen mosolyodik el, mire Xav fintorogva hátradől.
- Hajrá - mutat rá, míg újra indítja az egészet.
- Csak a gyors részt vállalom be.
- Miért?
- Mert a többi túl egyszerű - elröhögöm magam, ő pedig hozzám vágja az öngyújtóját. Ez az első, hogy ma rappelni is fog. Mármint, a franciában próbált besegíteni Xaviernek, de csak pár sort. Szeretem, amikor jobban elengedi magát.
- Leszopom magam, ha elsőre menni fog neked - Zoe feltérdel és nyújtózkodni kezd, csak hogy belecsapjon a kezébe és ezzel fogadást kötve. 
- Ha sikerül jössz nekem az interneten egy coverrel a francia rappel - közli figyelmen kívül hagyva Xav nyögését. - Csak mert a saját magad leszopása nem fog menni - elvigyorodom... szeretem mikor maga biztos.
- Hey yo Breezy... - motyogja unottan és megvárja amíg lemegy a rész. Jön a drop és mosolyogva megmozgatja egy kicsit a vállait. - Let's go! 'Cause I'm feeling like I'm running and I'm feeling like I gotta get away, get away, get away better know that I don't and I won't ever stop - a kezével segít rá magának az ütemre, hogy hogyan kéne mondania a szavakat és imádom amikor ezt csinálja. Mert annyira rohadt édes és tényleg rohadt jól megy neki. - 'Cause you know I gotta win everyday (Mert tudod, hogy nyerni fogok mindennap), day, Go! - Xavierre mutat én pedig elröhögöm magam. - See they really really wanna pop me. Blow! - A két kezét kicsit széthúzza és már fojtatja is. - Just know that you will never flop me. And I know that I can be a little cocky - Megrátja a vállát míg Xaviert nézi, nehezen fogja vissza a röhögést, mások viszont nem. - Oh, you ain't never gonna stop me! - Lenyom egy "ribanc kettest" Xaviernek amitől már tényleg hangosan felröhögök. Zoe hívja ribanckettesnek... nála meg aztán főleg röhejes, merthogy csettintgetni kéne az arca előtt, de Zoe csettinteni sem tud. - Every time I come a nigga gotta set it, then I gotta go, and then I gotta get it. Then I gotta blow, and then I gotta shut out any little thing that nigga think that he be doing - elképesztő, hogy tényleg megy neki. Mert a szövegből még szavakat is kihagynék ha rajtam múlna, de hallatszik, hogy pontosan úgy csinálja, ahogy a hangszoróból jön. - 'Cause it doesn't matter, 'cause I'm gonna dadadada. Then I'm gonna murder every thing and anything - felemeli a kezét, mint amikor nekem azt szokta mutatni, hogy várjak - a badaboom a badabing - apró mosoly fut át az arcán - I gotta do a lot of things, to make it clearer to a couple niggas that I always win and then I gotta get it again, and again, and then again. - Csodálkoztam is, hogy ennyi levegője van egy embernek. Zoe is pont úgy vesz levegőt, mint a zenében, a kezét fokozatosan felemeli, majd leejti, mint amikor egy jó trap számnál a drop-ot várja, most újra csak rapel. És tényleg elér a végére, hiba nélkül - Better know I gotta have it - vár egy kicsit... - have it! - és komolyan képes időben kimondani még. Xavier fintorogva nézi őt, mindenki más röhög és tapsol. Én is. Zoe meghajol egy kicsit én pedig a ráharapok a nyelvemre, hogy ne mondjak semmit. Mondjuk, hogy ezért vagyok szerelmes belé. 
- Szóval Helena... mennyiért vállalsz francia oktatást? - Xavier olyan gyászosan néz fel rá, hogy még nekem is megesik rajta a szívem.
- Ingyen, ha tényleg megcsinálod - nevetve válaszol, mire ő határozottan biccent. Az ilyen éjszakákért még tényleg megéri élni. Hajnali három környéke van, de senki nem fáradt. És nem volt kínos csend... rohadtul imádom őket. És fogalmam sincs, mit csinálnék, ha nem ezekkel a srácokkal raktak volna bandába, ha nem Dannyékkel növők fel, és ha nem találok rá Zoera...
- Ki kér piát? - Sóhajtok fel végül, míg felnyomom magam a kanapéból. Begyűjtőm ismét az üres üvegeket. Örülök, hogy éppen megtudom fogni majdnem mindet. Majdnem mindet... szóval Zoe besegít. Megindul a konyhába, előttem... én pedig mögötte. És igen is a fenekét nézem, ebben a fekete rövidnadrágban, ami olyan vékony anyagnak tűnik. A sima egyszerű sötétszürke pólója, aminek az elején valami hülye kémiai egyenlet van és rá kell jöjjek hogy attól függetlenül, hogy sokszor mondom valakire, hogy szexi... Zoe rohadtul szexi jelenleg. Nem csak estélyiben szép vagy bőrszerkóban vagy miniszoknyában vagy... lényegtelen. Zoe csak szexi, általában mindenben. Lerakja az üvegeket a kezéből, de szinte kiesnek a kezéből ahogy új zene kezd dübörögni. És még én is beleremegek a fadedbe... ez a szám soha nem jön mostanában jókor. Felém néz, kissé ijedten. Én pedig őt nézem, a kezemben vagy hét üres üveggel és nagyon örülök, hogy le vannak foglalva a kezeim. Nézem a zöld szemeit, a kis rést a két ajka között. A kissé már kócos hullámos haját... és laza tíz másodperc alatt olyan történik, amire azt hiszem még nem volt példa, mert nem emlékszem rá... Zoe neki lök a falnak míg a pólómba kapaszkodik és kicsit sem úgy gyűri meg az anyagot, mintha érdekelné, hogy eltépi-e. Lábujjhegyre áll és ahogy felfogom, hogy azért nyomott most ő a falhoz engem, hogy megcsókoljon máris nem érdekel semmi. Az üvegek kiesnek a kezemből, talán össze is törnek de leszarom, a kezem már az arcát fogja közre, hogy jobban magamhoz húzzam. Felnyög, ahogy a nyelvem végig simít az övén, én pedig majdnem beledöglők abba, hogy megcsókolhatom. Nem engedem el, ő pedig nem úgy tűnik, mint aki bánja. Megindulok vele előre, csak mert attól még szeretek irányítani. Neki nyomom az asztalnak, átkarolja a nyakamat én pedig a fenekéhez nyúlok és felültetem. Hallom ahogy újabb üvegek esnek le és rohadtul nem érdekel amíg szétnyitja a lábait. Magához húz, én pedig húzás nélkül is megyek. A csípőjénél fogva húzom közelebb magamhoz. Megszívja az alsó ajkamat, válaszul pedig csak próbálom minél mélyebben megcsókolni. 
- Minden oké? - Hallom kintről a kiabálást, de nem érdekel. Jobban érdekel Zoe és a szuszogása és a teste. A hajamba túr, megtépi és én csak azért nem mosolyodom el, mert akkor nem tudnám így csókolni. Nem csak nekem gyors a tempó, hanem neki is de nem bírok betelni vele, szóval nem érdekel. A lábait felhúzza és átkarolja a derekamat. 
- Oh látom minden oké... - hallom Danny röhögését, de egyikünk sem szól neki semmit. És nem úgy érződik mintha ő akarna, én pedig egy "takarodj" szóért biztos nem válok meg az ajkaitól. 
- Csukd be azt a szájbakúrt ajtót Danny! - Zoe viszont nem egy takarodj miatt hajol hátrább tőlem. 
- Haver... nem kaphatnánk meg előbb a piát? - Hallom Harry nyüszítését, de Zoe nyaka még mindig jobban leköt mint ők. Az én szám foglalt... az öve nem. Eldöntöm az asztalon, semmi ellenvetést nem kapok.
- Ha nem zavar, hogy közben megdug, akkor megkaphatod - kiabál ki újra Zoe, én pedig elnevetem magam.
- Megduglak? - Kérdezek rá kissé hátrább hajolva.
- Nagyon remélem - szaggatottan sóhajt fel én pedig megdöglök a választól. - Harold!
- Engem nem zavar - közli lazán Harry, míg simán elkezdi magának tölteni a piát. Kiegyenesedem és Zoet is felhúzom az asztalról. Jézusom... - Én vagyok általában az angyal és az ördög pajtitok - mutatja felénk a poharát, ahogy nekidől a pultnak. - És menyasszonyod van. Te pedig nemet mondtál neki - először rám mutat, aztán Zoera. - Szóval vagy mondj neki igent, vagy szerezz egy vibrátort. Te pedig Zayn kapd össze magad Perriet illetően, vagy térjetek vissza a nyilvánosság előtti kapcsolathoz csak. - Felnyögök... Zoe... istenem... Ellépek tőle és megdörzsölöm az arcomat ahogy lehuppanok az egyik székre. Kurvára igaza van. Nemet mondott nekem. De mégis mit kellett volna csinálnom, mikor megcsókolt?! Ránézek, ott ül az asztal szélén, a lábai között támaszkodik meg és piheg. Én is szuszogok... kurvára akarom őt. - Csak beszéljétek meg végre és védekezzetek - legyint le minket Harry és egy csomó piát fogva kisétál. Maga után becsapva az ajtót. Zoe nem néz rám, a földre mered.
- Tudod az álláspontomat és tudod, hogy igaza van Harrynek valamilyen szinten.
- Csakhogy nem normális az ahogy hozzám állsz.
- Az sem, ahogy te hozzám - elnevetem magam és ahogy őt nézem én már tudom, hogy mit fogok tenni. Nekem ez nem megy Perrievel. Akárhogy is akarnám... nem megy amíg Zoe képben van. És Zoe mindig képben lesz. Más kérdés, hogy Zoe soha nem lesz annyira képben, amennyire akarnám. A földön mindenhol üvegek vannak... vagy törött üvegek. 
- Nem adhatsz fel ennyi mindent egy emberért.
- Nem tettem.
- Megtennéd.
- De nem teszem - megvonom a vállamat és felállok. Nekidőlök a pultnak, oda ahol eddig Harry állt, és Zoet nézem. 
- Jó.
- Jó - rámosolygok és várom mi a következő lépése. Leugrik az asztalról. Látom, hogy dühös... és megindul kifelé. Töltök magamnak egy kis likőrt, aztán lehúzom. Felsóhajtok míg hátra döntöm a fejemet. Ha Harry nem jön, be akkor megdugom az asztalon... esküszöm nem bírtam volna leállni. És ő kezdeményezett. Amíg az asztalra meredek, addig próbálom eldönteni, hogy dühös vagy hálás vagyok-e Harrynek.
- Lelépek, hívott Jamal - mutatom fel a telefonomat, amin bár nincs hívás, senki nem fogja kérni, hogy mutassam meg a hívás előzményeket.
- Áh nem feltűnő - legyint le engem Danny.
- Susan beteg.
- Jobbulást neki - néz rám Zoe fintorogva.
- Szóval lelépsz, mert összevesztetek? Vagy lelépsz, mert én zavartam meg, hogy megdugd? - Kérdez rá konkrétabban Harry.
- Lelépek, mert leakarok. Nem miatta - mutatok Zoera. - Hanem miattam. Szóval hello - intek egyöntetűen mindenkinek és máris az előszoba felé tartok.
- Elegem van belőled! - Zoe hangjára csak összepréselem a számat. Pedig már a kabátomat veszem fel. Nem érdekel... nem megyek vissza vitázni... nem teszem. - Mié... - nem engedem, hogy befejezze. Megfordulok és a falnak nyomom.
- Nekem van elegem belőled és a félelmeidből Zoe! - Rácsattanok és elnémul. - A képembe ordítod, hogy utálsz és gyűlölsz és hogy gerinctelen féreg vagyok. Aztán neki löksz a falnak és majdnem dugunk egy ebédlő asztalon! - Mellette a falra ütök, csak mert már túlságosan is felbasz az egész szituáció, hogy ennyire idióta. - Tisztában vagyok vele, hogy szeretsz és még egy határt is betudok lőni, hogy mennyi mindent tennél meg értem de már belefáradtam, hogy elfogadjam, hogy a leglehetetlenebb pillanatokban futamodsz meg attól, hogy szeretlek! Felfogtad? Már nem megy! Azt akarom, hogy eldöntsd és kitarts amellett a döntés mellett Zoe! Nem az apád vagyok... nem a családod... nem... én nem! - Ijedten néz rám, én pedig inkább kétségbeesetten rá. - Tudom, hogy attól féltél mindig, hogy olyan kapcsolataid lesznek, amik nekik is voltak de... de ezt már te teszed ilyenné. Ez nem én vagyok már, hanem te. Hibás vagyok... ne hidd, hogy nem vagyok de Élet... soha nem futok el előled úgy, mint te tőlem. És talán nem is tőlem futsz, csak attól, hogy szerelmes vagy. Bár kitudja... - ellököm magam a faltól és tőle is. - Lehet már csak magamnak magyarázom be, mert ezt akarom - elfintorodom és a lenézek a lábamra.
- Miért nem mondtál akkor ott semmit?
- Mert nem volt mit.
- Abszolút semmi?! - nyög fel értetlenül megfogva az ajtót, amit én kinyitottam.
- Kétezer-tíz, a meghallgatás napja. Ki kellett volna sétálnod az ajtón, nekem pedig el kellett volna küldeni téged. Ez volt az egyetlen, amit mondani akartam - behúzom magam után az ajtót, mert nem akarom megnézni magamnak az arcát. És választ sem igazán akarok hallani. Megnyomom a lift hívógombját és valahogy nagyon jó érzés lesz úrrá rajtam attól, hogy megindulok lefelé. Neki dőlök a liftnek és csak várok. Nem kéne részegen haza vezetnem... de ki nem szarja le?!

3 megjegyzés:

  1. Kedves Irónő!
    Meghajolok ön előtt!
    Egyszerűen elképesztő vagy és én csak hápogni tudok hogy várom ám nagyon a következő részeket!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám <3

    Harry egyszeree olelnélek meg és vernélek fejbe egy kloffoloval...
    Zayn adom a gondolatmeneteset..
    Zoé megértelek, de egyutt jo nektek szaval hajrá..

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    Pedig már azt hittem hogy ennél már csak jobb lehet de nem minden rosszabb lett habár remélem most Zayn beszéde után Zoe rájön hogy szereti Zaynt és összejönnek mert most már tényleg a hajamat fogom tépni xdd
    Xav hajrá a franciával xd
    Hogy Harrynek mennyire igaza van
    Szuper rész volt de most nagyon nem tudok mit reagálni szerintem lefagytam xdd várom a kövit! Puszii ❤❤:333
    Amúgy nagyon tetszenek a zenék amiket beraksz a részekbe❤❤

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon jó lett!☺️
    Várom a következő részt, puszi��

    VálaszTörlés