2017. március 31., péntek

193. Rész

- Zayn! - szólok rá sokadjára, mikor még mindig bámul, én viszont egy előadás menetét próbálnám megírni.
- Bocs... gyönyörű vagy - nyög fel a fejét rázva. Hozzá vágom a párnát, ő pedig nevetve néz tovább.
- Széttéplek! - figyelmeztetem az ujjammal fenyegetve.
- Kérlek - széttárja a karjait. Én pedig csak a szememet forgatva térek vissza a vázlatomhoz. Az ajkai közé illeszt egy szálat. Lopva pillantok fel rá, ahogy ott lóg a cigi az ajkai között és a kezét az ölébe ejtve néz engem tovább. Te jó ég... Elvigyorodik, de nem nyúl a cigiért. Egyenletesen, egy vékony csíkban szál fel a füst, kivéve, mikor kifújja. A haja kissé hullámos, mert nem szárította meg, csak úgy ül ott előttem egy pulcsiban és egy melegítőben és cigizve bámul. - Megfogsz ölni - közli egy laza mosollyal. A cigi mozog a szájában. A hamu olyan hosszú már a végén, hogy azt várom, mikor adja meg magát és esik le.
- Hm? - miért ölöm meg? Ha nem azért, mert tényleg széttépem, ha tovább néz így... Kiveszi az ajkai közül a cigit és a hamutálba pöcköli. Lehúzza magáról a pulcsit. Én pedig értetlenül nézek rá.
- Mit szólnál... ha felvennéd azt a szettet? - kiválogatott valamit anno még a plázában. Hát, igazából, amint hazaértünk egymásnak estünk, szóval időm nem volt rá. Aztán másnap előadásom volt... igyekszem megcsinálni a doktorit, és ehhez muszáj publikálnom és előadásokat tartanom. Szóval mikor arról hazaértem, és egy kicsit is kicsípve talált, ismét egymásnak estünk. Tegnap előtt interjún volt és közölte a nagyvilággal, hogy haverok vagyunk és így is mentünk a plázába. Illetve, hogy a sok shippelés miatt, kialakult közöttünk egy kapcsolat, ha akartuk, ha nem. De végül ez a kapcsolat elég jó lett... baráti. Tegnap én Albussal intézkedtem pár kihallgatásnál. Ma pedig csak próbálom írni ezt a szart, mert két nap múlva fel kell lépnem.
- Öhm... - be kéne fejeznem ezt a szart.
- Gyerünk Cica... - valaki képes nemet mondani Zayn Maliknak, mikor olyan kicseszett szexin szívja azt a kurva cigit?! Szóval felállok, a szobájába megyek és olyan gyorsan öltözök fel abba a szarba, amilyen gyorsan csak tudok. Halvány rózsaszín és fekete... elképesztő kombot talált pont számomra, dehát ő választhatott. Csipke a melltartó része, nem is értem, minek van, eléggé átlátszik... a derekamon van még a combfixhez tartozó része is... ami csíkos. Függőlegesen. És ahogy megnézem magam a tükörben, a magassarkúban elképesztően hosszúnak néz ki a lábam... tényleg nagyon brutális. Ráadásul... nem is áll olyan rosszul ez a rózsaszín és fekete... a tanga nagyon pici, de tényleg kényelmes. A csatokat a derekamnál oda csíptetem a combomhoz. De félő, hogy hátul ezek nem túl nagyok. Vagy a fenekem túl nagy ehhez... dagi vagyok?! Megfordulok, de szimplán a csatok közötti kis vékony csík ráfeszül a fenekemre és nem úgy tűnik, mintha elengedné magát. Én mégis úgy érzem... furi... Na jó. Zaynak tutira tetszeni fog... gondolom... szóval kilépek a szobából. A nyelvére harap, felszisszen és végig mér. A plafon felé néz, aztán újra rám. Elé lépkedem és megfordulok előtte. Végig simít a combomon... egészen a derekamig.
- Miért öllek meg? - gondolom jogom van tudni. Mellé ülök le, a kanapé egyik végébe. Nem kap semmit, amíg nem árulja el! Lehúzza magáról a pólót és már rászólnék, hogy előbb el kell mondania, de akkor meglátom a mellkasát. Rögtön feltérdelek és közel hajolok hozzá. Az ott... az ott egy tetkó... Egy kurva nagy tetkó... Azok a vörös ajkak pont ott helyezkednek el, ahova én szoktam puszit nyomni neki. Azok a vörös ajkak a mellkasa közepén, pont úgy néznek ki, mint az, amit oda nyomtam körülbelül három-négy napja, amikor haza értem az előadásomról. Még a színárnyalat is az. Két szárny van felette... az egyik belelóg Walter nevébe... oda nyomom az ajkaimat. És pontosan stimmel... az én ajkam van rajta... szárnyakkal... a mellkasán...
- Nekem nagyon tetszik, szóval kérlek, ne csessz le - olyan halkan suttogja míg a hajamba túr, hogy egy pillanatig nem is realizálom, hogy beszél.
- Ezt mikor? - elképesztő... nincs színes tetkója, de... de ez színes és...
- Aznap éjjel. Mielőtt megint letörölted volna rólam másnap - végigsimít az arcomon, egy mosollyal.
- Mit jelent a szárny?
- Ismered az angyal szárnyakat?
- Nem - tudni akarom számára mit jelent...
- Mindegyik angyalnak más-más szárnya van. Mondjuk Gabriellnek arany színű... Castielnek sötétkékes, szinte fekete.
- Ez fekete-fehér - melyik angyalnak van fekete-fehér szárnya?!
- Sok ábrázolás szerint, ilyen Lucifer szárnya - mutat a mellkasára. - Nem a színe, hanem a formája - elkerekedő szemekkel nézek fel rá, míg a sarkamra huppanok vissza. - Te mondtad... az ördög teremtett minket egymásnak. - Zayn magára varratott. Teljesen... az ott én vagyok. Amit mondtam... amit tettem... ahogy gondolkozom. Feltérdelek és már meg is csókolom. Te jó ég... zubog a vérem... olyan könnyedén és természetesen nyúl hozzám, ahogy én nem bírok magamhoz. Az ölébe húz, én pedig készségesen mászok bele. - Ez nagyon hosszú előjáték lesz Élet...
- Ne fogd vissza magad - komolyan ne tegye. A fenekemre csúszik a keze. Én a tenyerébe simulok, ő belemarkol, én pedig csak mélyebben akarom őt megcsókolni, míg végig simítok a mellkasán. Felfelé... ő a csípőjére húz sokkal jobban, én pedig a nyakára csúsztatom a kezem. Megharapom az alsó ajkát, ahogy lejjebb csúszik a kanapén kissé... a kezem a nyakán van és csak rávigyorgok.
- Szeretem, ha ilyen vagy - a tarkójára csúsztatom tovább a kezemet, aztán fel a hajába. Hátra feszítem a fejét és a nyakához hajolok. A fenekemről a combom felé simít. Az ujjai a combomba mélyednek, ahogy megharapom a nyakát és kissé jobban hozzá nyomom magam.
- Szeretem, ha ilyen vagy - motyogom a fülébe, őt ismételve. Aztán a fülét is megharapom és meghúzom. Azt akarom, hogy elveszítse a fejét... Előrébb mozdítom a csípőmet, ő magához húz és feláll velem.
- Ehhez kell az ágy - egyet értek vele. Az ágy nagy... az ágyon elférek. Lerak az ágyra, lehúzom magam mellé. Lenyomom és ráülök. Lehajolok hozzá és úgy csókolom meg. Feltérdelek, a két lábammal így is közre fogom. A melleimen simít végig. Én pedig az ajkai helyett megindulok lefelé. Puszit nyomok az ajkaim lenyomatára. Aztán lejjebb haladok. És még lejjebb. A gatyát lehúzom róla, de az alsónadrágot nem. Beleharapok a V vonalába... imádom a V vonalát... megszívom a bőrt az alsógatyája felett. Térdelek... a fenekemet kinyomom és látom, hogy azt nézi. Felsóhajt és szimplán elmosolyodik. - Kérlek... - puszit nyomok a fekete alsógatyára, és csak elmosolyodom. - Zoe... - mennyire vagyok gonosz? Nagyon... nedves csíkot húzok a köldökéig, aztán ismét puszit nyomok az új tetkójára. Összeszorítja a fogait, ahogy végig húzom a kezemet a gatyáján. - Komolyan... könyörgöm... - szűkös neki, de olyan sokszor kínzott engem. A hasam ér hozzá, míg továbbra is a felsőtestével foglalom el magam. Szuszog és én élvezem, hogy húzom az agyát. - Esküszöm neked egyszer megöllek... - maga alá fordít. De hasra érkezem. Én pedig már igyekeznék visszavenni a vezető szerepet. Ebben addig jutok, hogy négy kéz lábra állok. De ő már felettem van. A keze a nyakamra csúszik és felhúz. Oldalra fordítja a fejemet, megcsókol és közben hozzám nyomja magát, én pedig felnyögök az érzésre. Hozzá nyomom a fenekemet, próbálom mélyebben csókolni és már most elégnek érzem az előjátékot.
- Jó... - akármibe beleegyezek most már, hogy ismét nekem nyomja magát.
- Nem - elneveti magát, kissé enged, én pedig megfordulok alatta. Megtépem az alsó ajkát, ő pedig ott tartja magánál a fejemet... még mindig a nyakamnál fogva. Hiába kerültem a hátamra... ő így is a lábaim között van és így is újra megmozdul a csípőjével. Csak alsógatya van rajta... rajtam egy csipke tanga... Olyan kevés anyag, és olyan zavaró. Felnyögök, amikor ismét nekem nyomja magát, de most már én is rásegítek a mozgására. A nyakamba puszil... a szorítás a nyakamon kissé erősödik. Most már nem csak ott tartja a kezét, hanem kissé az ágyhoz szegez, én pedig felnyögök. - Azt hittem, ez nem tetszik Élet...
- De... - megcsókol. Most én mozdítom meg a csípőmet és csak még mélyebben kezdem csókolni, ahogy a keze még egy kissé erősebben fog. De még mindig nem durva... még mindig semmi bántó érzés nincs benne. Elmosolyodik, azt hiszem észrevette, hogy igen is beindít.
- Kicseszettül szeretlek.
- Én is téged... nem lehetne vége az előjátéknak?
- Nem - a lehelete égeti a bőrömet, ahogy egyre lejjebb halad. Nem húzza le rólam a bugyit, mégis végig nyal és ez valahogy rohadt jó érzés és egyszerre rohadt szar érzés.
- Kérlek...
- Én is kértelek - puszit nyom rám... jobban szétnyitom a lábamat. Végig simít a belsőcombomon... lehunyom a szememet a forró levegő érzésére. Beletúrok a hajába és egyszerűen magamhoz húzom.
- Javadd...
- Nem - rám vigyorog, ahogy felém mászik. A kezem a gatyája alá csúszik. Megcsókol... én pedig a másik kezemmel próbálom letolni róla a gatyát. Aztán a magassarkúval... de mikor felszisszen, akkor azt hiszem szimplán végig karcoltam a combját. Lerúgom magamról a cipőt. Koppan a padlón, ő pedig szimplán elhajol tőlem és leveszi a gatyáját. Pihegve nézem őt az ágyról, úgy teljesen végig mérem... igazán pofátlanul. Nagyon-nagyon akarom őt... elém térdel, én végig nézek rajta. Te jó ég... kicseszett szerencsés vagyok... Vigyorogva rakom a lábamat a mellkasára. Ő viszont így is lehajol hozzám. Szóval az egyik lábam a vállán köt ki, de úgy megcsókol, hogy felnyögök. Beletúrok a hajába... többet akarok belőle. Ennyi nem elég... Kiegyenesedik, a karjaim lecsúsznak róla. Kapkodom a levegőt, megfogja a combjaimat és szimplán közelebb húz magához. - Sajnálom... sajnálom... sajnálom... - motyogja, ahogy egyszerűen eltépi a vékony anyagot. - Veszek újat... - lehajol hozzám. Az ajkaim elnyílnak... édes jó istenem. Soha... soha nem voltunk még ilyen pózban és nem értem, miért nem, mert én éppen itt most meghalok. Rám vigyorog... a csípője olyan gyorsan ütközik nekem, hogy csak nyöszörögni tudok. Az ágy rácsába kapaszkodom meg, lehunyom a szemeimet. Elképesztő... komolyan elképesztő érzés.
- Abba ne merd hagyni! - mordulok rá, ahogy hátrább húzódik.
- És ha de?
- Én kötlek ki - figyelmeztetem frusztráltan.
- Nyugi... - a nyakamhoz suttogja a szavait, míg mögém fekszik és magához húz. Az oldalamon fekszem, ő pedig szimplán átkarol, mintha éppen elaludnánk és ő átölelne, leszámítva a kicseszett tényt, hogy közben tovább dug és komolyan kezdem elveszteni a realitást. Miért nem tapasztaltam még ezeket a pózokat vele, és most miért igen? A takarót gyűrűm a kezemmel, ahogy tudom, úgy mozgatom a csípőmet. A mellemet markolja meg, hallom a lihegését a nyakamba... elképesztő. Hátra nyúlok... beletúrok a hajába. A keze felcsúszik a mellemről a nyakamig és magához szorít. Liheg... néha felnyög, de mégis a fülembe kuncog. Én pedig lehunyt szemekkel mosolyodom el a hangjára. - Imádlak.
- Én is... - amíg ezt fojtatja, addig biztosan. Utána meg már csak azért is megéri, ha újra csinálja ezt...


Sziasztok!
Én is hoztam mára  egy rész, mivel Des megelőzött ma. Remélem mindenkinek tetszett ez a kissé hormonoktól túlfűtött rész. :)
Puszi: Klau

3 megjegyzés:

  1. Kukucs!
    Szegény hormonjaim... Inkább nem is folytatom :D Tetszett a rész, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor derül ki, hogy együtt vannak, mi lesz Perrievel.
    Annyira örülök, hogy ismét együtt vannak és boldogok.
    Nagyon várom a következő részt és leszek olyan szemtelen, hogy megjegyzem, hogy ma olvashatjuk :)
    Imádás van! :* ❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Szia Klau!

    Szemtelenül szemező szarka tarka farka is barnáról vörösre váltott....elpirítottátok a világot! ;)

    -Zoé azok a gondolatok miközben megnézed magad a tükörben....annyira "tipikus"...és még mindig valahol lebecsülöd magad, kételketsz magadban, de már legalább, hozzá teszed, hogy de Zaynek tuti tetszeni fog....
    Elképesztő dolgok mentek itt végbe kérem szépen, és nem csak testileg, hanem érzelmileg is....hiszen ha még teljesen nyílvánosan nem is, de újra együtt vannak.... és ez így itt egyben valami varázslatos volt még így kívűlről szemlélve is....
    - Zayn a tetkód, hát az én szívem is kihagyott egy ütemet...az tuti...elképesztő vagy és Zoéval együtt repesett a szívem....de imádlak ám Benneteket :)

    Ismételten fergeteges részt kaphattunk!
    Köszönöm szépen Mindkettőtöknek, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket! <3 :*

    Klau remélem, hogy mostmár teljesen jól van! :*

    VálaszTörlés