189. Rész

x--- Zayn Malik ---x

- Jézusom, fuss! - kiabálja el magát izgatottan. A kanapéján fekszem... ő a mellkasomon, a lábaim között. A hátát a mellkasomnak vetve. Én pedig átkarolom őt és így játszunk.

- Élet, én futok - nevetem el magamat a fején megtámasztva az államat.

- Hát mindjárt meghalsz! - nyög a tévére mutatva.

- Tehetek én róla, hogy enyém a nehéz kari?! - hördülök fel.

- Ez kamu, csak ez a részed nehéz - morogja az ő kezében is egy konzollal.

- Elvonod a figyelmem - motyogom a nyakába, mire a combomra csap. - Jó-jó! - nevetem el magam a játékra figyelve. Heló... hogy engedhetném el őt, mikor velem játszik és még élvezi is?! A felhúzott lábaim között fekszik... és inkább őt nézem, amint darálja a játékban az ellenfeleket. Próbálok koncentrálni, de túl nehéz... tényleg túl nehéz.

- Megfogok halni, Zayn ne...! - hördül fel, míg próbálja menteni a lehetetlent. Lerakom a konzolt és úgy döntök, nem bírom tovább.

- Szeretlek - az enyém. Nemsokára teljesen az enyém lesz. Alig pár órája kaptam vissza és nem bírok ezzel a tudattal betelni. A fejét felém fordítom és megcsókolom. Mondana még valamit, de végül csak érzem, amint oldalra rakja a konzolt ő is. Hallom a hangot, hogy meghaltunk, de nem érdekel. Óvatosan fordul meg az ölemben, úgy, hogy tovább csókoljon. Az ölembe ül... végig simítok a combján, ahogy helyezkedik. Az arcához érek... annyira puha és sima.

- Én is szeretlek - rám mosolyog, és fájdalmas belegondolnom, hogy milyen régen láttam már ezt. Hogy milyen régen volt az a pillanat, amikor így rám mosolygott és ezt mondta. Megfogom a kezét a mellkasomon. A fejét a vállamra hajtja. Becsukom a szemeimet és csak élvezem, hogy érzem az illatát. Az ujjain játszok a gyűrűkkel. Még az is rajta van, amit karácsonykor adtam neki. Azt mondta felvállal... pedig úgy is belementem volna, hogy nem kell felvállalnia, de... felvállal. Tényleg fel fog vállalni és együtt leszünk a világ számára is. A gondolat olyan hihetetlennek tűnik egyelőre, hogy a szívem össze-vissza kezd verni. Felemeli a fejét, és értetlenül néz rám. - Hm? - kérdez rá végig simítva az ujjaival a kezemen.

- Csak... - csak mi? Mégis mi a faszt mondjak neki?! - Jó.

- Csak jó? - nevet rám.

- Csak jó - biccentek neki puszit nyomva a szája sarkába.

- Komolyan Zayn! - hördül fel mérgesen felhúzva az orrát.

- Szimplán szerelmes vagyok beléd és elképesztőnek tartom a gondolatot, hogy egy egész világ tudni fogja, hogy az enyém vagy - hadarom el a nyakába a kezemet a melle alá rakva. És igen is elmosolyodom arra, hogy félre ver a szíve. - Több mint egy évet végig szenvedtem nélküled, és most végre közölted, hogy oké... és ez jó. Nagyon-nagyon jó Zoe. Elképesztően jó - a kezem a hátára csúszik és csak jobban magamhoz húzom.

- Jöhettél volna előbb - motyogja a hátam mögé...

- Szólhattál volna előbb - fintorgok rá. - Megmondtam, hogy abban a szent pillanatban rohanok hozzád.

- Én felvállaltalak, Szépfiú! - összefonja a karjait a melle alatt, de én még mindig magamhoz szorítom. De így, hogy nem támaszkodik rám, így az arca veszélyesen közel kerül az enyémhez. Szóval az ő hibája az, hogy válasz helyett megcsókolom. Az is, hogy visszacsókol. Aztán az is, hogy a hajamba túr és máris feltűröm a pólóját, hogy jobban érezzem a bőrét a kezem alatt.

- De utána semmissé tetted - válaszolok neki végül, összeszedve minden akaraterőmet, hogy ne csókoljam tovább.

- De felvállaltalak! - elmosolyodom az arcát nézve. Hátra tűröm a haját és biztos vagyok benne, hogy az ég világon semmit nem fogok intézni egy napig... egy napot vele akarok lenni nyugodtan. - Fura, hogy itt vagy - hát még nekem milyen fura...

- Az...

- Hosszú volt ez az... egy év. Kicsit több - az alsó ajkát kezdi harapdálni, én pedig le se veszem róla a tekintetemet.

- Rengeteget veszekedtem a srácokkal - elmosolyodom a sok vitára gondolva. Mikor közölték velem, hogy mekkora idióta vagy...

- Én is. Velük is... meg úgy sok mindenkivel - vonja meg a vállát hanyagul.

- Fú, baszki - sóhajtok fel magamhoz ölelve újra... és újra és újra. Amíg túlteszem magam azon, hogy vége van ennek az egész szarnak és újra együtt vagyunk végre.

- Annyira túltettük magunkat egymáson - elneveti magát, én pedig mosolyogva élvezem, hogy a bőréhez érhetek.

- Én igyekeztem nem szétcseszni az életed, Cica.

- Én is a tiedet...

- Szeretem, ha szétcseszed az életem - fintorogva néz rám, és jól tudom, hogy ezt a fintort akarom látni nagyon sokáig... minden egyes nap. Azt akarom, hogy teljesen mellettem legyen, hogy mellettem kelljen fel, és hisztizzen, mert nincs kedve hajat mosni. Hallgatni akarom, hogy dúdol a fürdőben, látni akarom, ahogy táncol a konyhában, vagy csak úgy random valahol a házban. - Hozzám költözöl?

- Nincs kedvem összefutni Perrie-vel, mert félő, kitépném a szívét - sóhajt fel drámaian.

- Nem lakik ott - miért költöztem volna össze Perrie-vel?! Sokat volt nálam, de nem lakik ott.

- Zayn... te túl jól nézel ki - együttérző mosolyt kapok tőle, míg kezeit az arcomhoz szorítja és összenyomja a fejemet.

- Oh, Élet, te is igazán szexi vagy, de...

- Aláírhatta azt a szerződést, és szerepet játszhat abban, hogy miért van veled... de ez neki egy mindenképpen nyerő szitu, értesz? Jól nézel ki, jó a hangod, okos vagy és lehet veled beszélgetni. Lefogadom, hogy az a... - a plafonra néz és vesz egy mély levegőt. - Ő beléd szeretett. Legalábbis közömbös tutira nem vagy neki. Szóval próbálkozni fog és...

- Te sem próbálkoztál - nem érdekel Pez... nem köt le, hogy bejövök-e neki. Nem érdekel, hogy tetszik-e neki a szex velem. Nem érdekel, hogy szeret-e velem beszélgetni... az összes kis megfeszülő izmát megmagyarázza az, hogy aláírt egy szerződést és ezért volt velem. Folyton beparázott, ha annyit mondtam, hogy beszélgetni akarok vele. Vagy ha azt mondtam, megtudtam valamit, amit nem akartam. Hát rohadtul ezért félt tőlem!

- Nem annak a barátnőfajtának tartom magma, aki könyörög, hogy ne. Ha azt mondod vége, nem fogom megkérdőjelezni a döntésedet. Biztosan meg volt rá az okod, amit el is mondtál. Nem fogok hisztizni, és zokogni előtted - oldalra pillant, aztán le kettőnk közé és az ujjaimmal kezd játszani.

- Pedig jó lett volna...

- Már akkor nem akartam szétmenni veled, mikor még együtt laktunk... tudod, az első házban itt Londonban - a kezemre mosolyog... nem néz fel rám.

- Akkor miért mondtad, hogy legyen vége?

- Mert ezt akartad - vonja meg a vállát. - Azt hittem, ezt akarod. Aztán utána egyre több csajt dugtál meg... gondoltam élvezed az életet. Aztán a vörösöknél elbizonytalanodtam...

- Majdnem beledöglöttem abba, hogy vissza kellett mennem abba a házba és sehol nem voltak a cuccaid... a kis kurva cetlijeidbe is...

- Gondoltam éhes leszel. Másnaposan mindig éhes vagy már dél tájékán - nem érti, hogy számomra azok a kis cetlik... szinte éltek. Mintha gúnyoltak volna. És ő most is gúnyol azzal, hogy azt feltételeztem, lesz valaki más, aki elég jó.

- Régen emlékszem, úgy éltem, hogy találkozástól találkozásig - témát akarok váltani, mert a kis cetlik még mindig zavarnak, pedig több, mint egy éve volt. - Most szextől szexig.

- Jézusom, a lift nagyon kínos volt! - elröhögi magát és a keze mögé rejti a piros arcát. Vele nevetek... a liftes emlék túl jó. Az előtte és az utána lévő rész nem. Néhány közbeni rész sem... de... jézusom, az eszméletlen volt.

- De jó volt.

- Az biztos - kissé piros, rég láttam elpirulni. - Néha úgy felhívtalak volna és elküldtelek volna a picsába.

- Miért? - Túl sok oka van.

- Mert elfelejtetted, honnan jöttél. És, hogy kinek, mit ígértél... például az első karácsony! - karon csap, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá. - Perrie miatt nem mentél volna haza!

- De haza mentem.

- Mert majdnem meghaltam és hivatalos voltam vacsira - befogom a számat, ahogy rám förmed. Fájdalmasan igaza van. - Trisha tisztára maga alatt volt. Safaa majdnem sírt... nem felejtheted el a családodat!

- Nem felejtem el őket - kényszert érzek, hogy azonnal felhívjam őket.

- Helyes, ne is. Mert még egyszer ilyet csinálsz, és széttéplek - az ujjával fenyeget meg, én pedig ráharapok, csak, hogy oldjam a feszkót. És kicsit talán azért is, hogy biztosra menjek, most nem álmodok. És azért is, mert elmosolyodik. Vissza kaptam, és ha megrohadok sem engedem el két méternél távolabb minimum két napig. - Kérsz kaját? Főzhetnénk - rám mosolyog, míg az arcommal kezd gyurmázni.

- Nézlek, ahogy táncolsz és megfőzöl - helyesbítem ki őt.

- Segítesz főzni - felém hajol egy fintorgós mosollyal, míg összenyomja az arcomat, szóval így csücsörítek neki.

- Ha táncolsz közben.

- Ha énekelsz hozzá - lehajol és a számra nyom egy puszit, majd hátrább is hajol. Perrie néha agyfaszt kapott attól, mennyit éneklek, ő meg azt kéri, énekeljek... meghaltam. Tutira meghaltam.

- Természetesen szépség. De ha már így összejöttünk... úgy érzem, meg kéne vitatnunk a gyerek témát, csak mert, ha nem akarsz is lesz - közlöm vele komolyan, mire elröhögi magát.

- Húsz sem vagyok, nem lehetne pár évvel később a gyerek témát megvitatni?

- Nem! Akkor is le fogsz rázni. Szeretnék egy fiút, és minimum egy lányt is. Szóval ez már eleve kettő.

- Én meg még mindig egyet sem akarok - az orromat kezdi nyomkodni, de közben ugyan úgy hozzám simul.

- Biztosan nem akarsz? - végigsimítok az oldalán, rámosolygok. Még az sem zavar, ha tényleg nemet mond rá. Komolyan nem érdekel... végre velem van. Újra. Kidobta azt a csávót is rögtön értem!

- Oké - motyogja engem nézve.

- Mi? - Azt mondta oké?

- Jó... de tényleg térjünk erre vissza pár évvel később - a fejét a nyakamhoz fúrja, én pedig értetlenül meredek mögé. Őszintén, soha nem hittem volna, hogy beleegyezik. Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy véletlen összejön... és akkor már nem fog visszatáncolni, csak parázni. És három év után, miután megszületett elfogadja, hogy nem rossz anya és utána lehet majd. De azt nem gondoltam, hogy beleegyezik. - Ne csináld már - nevet rám, ahogy az államhoz nyúl, és becsukja a számat.

- Cica...

- Szépfiú...

- Ebből nem kaja lesz, hanem szex - úgy érzem így jogos, ha figyelmeztetem.

- Jézusom, de rosszul hangzik - elröhögi magát, míg leszáll rólam és megindul a konyhája felé. Most vagyok itt másodjára... nem igazán tudom. Felállok és utána sétálok, a nyomomban Khaliddal. - Tényleg amúgy, komolyan mondtam, hogy gondolkozz el azon, miket ígértél régen.

- Gondolkozom - neki dőlök a pultnak, ahogy ő a hűtőt nézi.

- Nem gondolkozol. Azt is ígérted, hogy soha nem hagysz el. Hogy soha nem leszel velem egy farok - hozzám vág egy joghurtot, én pedig elkapom.

- Te is megígérted, hogy nem hagysz el - megígérte, de megette. Pont, mint én.

- Tudom, és bánom is - elmosolyodom, főleg azért, mert lehajol, és a fenekét nézem. De azért fáj... mármint, tényleg azt hiszem, kissé elvesztettem a saját tudatomat, olyan szinten, hogy elfelejtettem, honnan jöttem. Hogy Dannyékkel mennyit hülyültem, és hogy Xavtől mennyit tanultam spanyolul. Vagy, hogy... anyunak mindig azt ígérgettem, veszek neki egy házat.

- Menjünk Bradfordba - csak úgy kicsúszik a számon, mielőtt meggondolhatnám magam.

- Felőlem, most? - néz rám értetlenül hátra.

- Igen.

- Felhívom Trishát, ha addig ö...

- Nem hozzájuk.

- Dannyékhez? - most már rendesen felém fordul. - Akkor is beugorhatnánk csak öt percre és...

- Házat venni. Anyuéknak... megígértem neki régen. Házat akarok venni neki! - hadarom el gyorsan, mielőtt közbe vág. Elnyílt szemekkel néz rám, aztán elvigyorodik és ugrálni kezd.

- Oké! Menjünk! - átkarolja a nyakamat, szinte rám ugrik, én pedig megtartom. - Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál Javadd! - a nyakamhoz szorítja a fejét és úgy motyogja. Azt hiszem, ő úgy érzi, most kapott vissza, én ezen pár órája túl vagyok.

- Te is nekem Élet...


Sziasztok!
Remélem dupla öröm van! Rész is lett, ráadásul happy is. És lehet, hogy még ma... Na mindegy! 
Véleményeket várok. :)
Puszi: Klau