176. Rész

x--- Zoe Fable ---x

A tenyereimbe temetem az arcomat... így támaszkodom meg a konyhapulton.

- Jó reggelt... - összerezzenek és felé pillantok.

- Jó reggelt - biccentek neki a kajára nézve előttem. Csirkés sali... mégis csak másnapos. És tudom, hogy utál enni ilyenkor. Félek, mit reagál rám... istenem.

- Sajnálom - sóhajt fel megdörzsölve az arcát, egy szál boxerben tovább állva a küszöbömön. Áll... két értelemben.

- Ruhák kikészítve a fürdőben, van mindened. Utána csirkesali... készítsd magad lelkiekben. De főztem kávét és még cigim is van - hadarom el neki a falapot kapargatva.

- Köszönöm - nyögi ki, és már el is tűnik a a fürdőmben. Belépdelek a szobámba... nézem a széttúrt ágyat, megitta a vizet és a gyógyszert is bevette. Remek. Felsóhajtok, ahogy arcul csap az illata az egész szobában. Szuper... tök jó... Vissza megyek a konyhába, és ott várom meg, amíg végez. Röpke fél órájába telik, és máris tökéletesen fessen lépked elém. - Kösz - rám néz, én nem nézek rá. Nem akarok ránézni. Elegem van a tegnapi estéből. - Nézd, én tényleg nagyon sajnálom! Nem kértem Harryt, hogy hozzon ide. És ha képes lettem volna tiltakozni, akk... - akkor nem ide jön. Akkor Perrie-hez megy. Engem pedig megdugtak volna este, és nem sírtam volna miatta.

- Egyél, utána haza viszlek - rekesztem belé a szót, még mindig a fát bámulva. Felsóhajt... de enni kezd. Én pedig felállok. Öntök neki kávét, oda rakok mellé egy egész doboz Malbit... ő ezt szívja. Kap egy hamutálat és egy öngyújtót is.

- Zoe... - kisétálok. Nem vagyok kíváncsi semmire. Tegnap tökéletesen mindent hallottam. Tönkre tettem az életét, most pedig megtalálta a tökéletes lányt, amitől még egy kicsit fél, hogy vajon ő is tönkre bassza-e az életét... mint én. Remélem nem. Drukkolok nekik. A dögcédulát forgatom az ujjaim között, míg kifelé nézelődök az ablakon. Reggel tíz van, és semmi kedvem az elkövetkező... hónapokhoz. Megbirkózni a tudattal, hogy elhagytuk egymást. Hogy szeretem, és mással van az... azt még elviselem. Azt még túlélem. Tényleg... de feldolgozni azt, hogy én tettem tönkre az életében mindent, azt nem bírom elviselni. Gyűlöltem azokat az embereket, akik olyanok voltak az életében, mint én most. Ez pedig még inkább elviselhetetlen. Magamat gyűlölöm. - Kösz, finom volt - egész jó, csak egy óra kellett neki, hogy tökéletesen össze szedje magát a lakásomban.

- Mehetünk? - megkérdezem, de tök feleslegesen. Ha nemet mond is elviszem. A kulcsomat leakasztom a kulcstartóról... a kis kártyáim mellől. Látom, hogy mered rájuk egy darabig, míg a cipőjébe bújik. Kártyák sora... a neveimmel. Az F.B.I.-hoz. Annak vagy három külön részlegére. A patológiára. A pszichiátriára is van kettő... a bíróságra egy. A rendőrségre is egy. A kórházba egy... mikor bordarepedésem volt tényleg eléggé besegítettem. Szóval néha Lilia felhív tanácsért, és olykor beugrom. Kinyitom az ajtót és ő kisétál. Bezárom az ajtót, vetek egy pillantást Ursulára... már kókad is... és rohadt büdös. Zayn lő róla egy képet, én pedig nem kérdezek rá, de csak egy röpke pillantást bírok rávetni.

- Csak, hogy pótoljam... - olyan halkan adja a tudtomra, hogy majdnem elnyomja a lift a zajt. - Nem fogunk beszélgetni és rám sem fogsz nézni, igaz? - fog vissza egy halk és keserves nevetést.

- Igaz - Zaynnak tökéletes lesz, hogy innentől kerülni fogom őt. Zaynnak szüksége van arra, hogy végleg elkerüljük egymást. Tönkre vágtam őt... Beül a kocsim anyós ülésére, én viszont nem indulok. - Kösd be magad - sóhajtok fel az orrnyergemet masszírozva. Kapkodva igyekszik bekötni magát, bár igazán nagyon ráérünk. Amint ő is lenyugszik, elindulok.

- Mennyit aludtál? Szarul festesz - kösz. Nem sokat. Semmit. Őszintén szólva semennyit nem aludtam. Tíz percig bírja, aztán a rádióhoz nyúl. Én pedig rögtön kikapcsolom. Erre ő vissza... én újra ki... és ő megint vissza. Összeszorítom a fogaimat és úgy hagyom. Ha jön egy számuk, rögtön szétverem. Zaynt is és a kibaszott rádiót is. - Mióta szívsz fekete djarumot? - mióta rájöttem, hogy finom. Azért, mert fekete a cigi és imádom. Mert isteni az íze... és az ajkaim is édesek lesznek tőle, amit imádok. Hangosan mégsem mondom ki a válaszaimat. Leparkolok... a háza mögött, ahol senki nem látja, ha kiszáll. Mindig ide parkol. - Nézz már rám, a kurva életbe, Zoe! - Egyszerűen elüvölti magát. Megrázom a fejemet és csak továbbra is előre nézek. - Én...

- Nem érdekel. Menj már - nyögök fel lehunyva a szemeit. A telefonom csörögni kezd, mégis kinyomom, ahogy idegesen elővenném. Harry... idegesen nyitom meg a névjegyeimet. Látom, hogy a telefonomat nézi. Utálom a tudatot, hogy látja, hogy apám száma még nincs kitörölve, hogy ő még mindig az első... de Harryt kezdem hívni.

- Él még? - kérdez rá bevezetés nélkül.

- Igen.

- Nagyon vészes volt?

- Igen.

- Utálsz?

- Rohadtul - erre nem elég az igen.

- Szarabbul vagytok?

- Megmondtam, hogy te fizeted - utalók a pszichológusra.

- Mindkettőtöknek?

- Nekem tuti.

- Mi a faszról beszélsz vele?! - csattan rám Zayn.

- A pszichológusomról, amit ő fog fizetni - a szememet megforgatom, de nem nézek rá továbbra sem. - Gondolom, hallottad, milyen kicseszett jól megvagyunk. Szóval nem tudom, hogy tegnap kamuztál-e nekem és újra csak ezt a szar összehozosdidat játszottad... vagy komolyan mondtad, amit. Amennyiben az első az igaz, baszd meg magad szárazon, Harold. Barátnője van, felfogtad?

- Zoe... nem kamuztam - hördül fel rögtön.

- Legyen úgy, Isten látja a lelked. Vagy Mohamed... Allah... Jézus... Mária... faszom tudja, mi van ott fent és miben hiszel - hadarom el neki idegesen.

- Oké... akkor én most lerakom... - hadarja el, kissé félve. Nem köszönök el tőle, kinyomom és a műszerfalra dobom a telefont. - Mire vársz még? - ránézek... felnézek rá totál idegesen. De állom a tekintetét.

- Fogalmam sincs már... - röhögi el magát kikötve magát. - Részvétem.

- Mi? - nem értem... miért mondja, hogy részvétem? Kim halt meg?!

- Sajnálom, hogy meghalt a lány, akit szerettem - röhög fel keserűen. - Kurvára sajnálom, hogy megölted - förmed rám, míg kivágja az ajtómat. - Szóval, ezt szokás mondani, ha valakink meghal, nem?! Részvétem! - ezzel pedig rám csapja az ajtót. Ott maradok... utána meredek, ahogy ellépked a kocsimtól. Kapkodva a levegőt nézem, hogy eltűnik az ajtó elől, én pedig ott maradok, a csendben... a kocsimban. Részvétem... A kezeimet az ölembe ejtem. Hogy... hogy mondhatta ezt? Én... én... A hajamba túrok és zokogni kezdek. Istenem... oh, könyörgöm, ne... ne csinálja ezt velem. A kormányra hajolva sírok... és talán én megsiratom az elhalálozott énemet.

---

- Menj el rá - nyögi ki végül Helena a várost nézve az ablakon át, míg mind ketten a kanapén ülünk. - Mutasd meg, hogy soha nem talál jobbat.

- Nem akarom megmutatni. Nincsenek ilyen ambícióim - hárítom el rögtön. Lesz egy díjátadó... ahol engem is neveztek. És őket... after party... meg minden.

- Akkor szimplán mutasd meg magadnak, hogy elég erős vagy elmenni egy helyre, ahol ott lesz a barátnőjével. Jaj, már! A rajongóid szavaznak rád! El kell menned! - Beleüt a vállamba, én pedig elfintorodom.

- Nem vagyok elég erős.

- De az vagy! Ideje megtudnia a férfiaknak, mi van a piacon!

- Ez egy szörnyen lekezelő hasonlat, Helena - nevetek rá a fejemet csóválva.

- De komolyan, szerinted nem fogja tudni, miért nem vagy ott?! És ha megnyered?! Az olyan gáz, mikor nem megy ki a nyertes... szóval elmész. És akkor már lehetsz igazán dögös is - vigyorog rám egy olyan mosollyal, ami üvöltözi, hogy ő már döntött. Ha akarok, ha nem, megyek. És valamilyen szinten igazat adok neki. Egy olyan szinten, hogy biztosan tudni fogja Zayn, miért nem mentem... ha nem megyek. Hogy aki tudott rólunk, pontosan értené, mennyire nem bírom az új páros látványát. És sok mindent elviselek... de nem vagyok ostoba, kurva... és egyáltalán nem az a lány vagyok, aki szeret összeomlani. Az a lány vagyok, aki folyton gyengének érzi magát, de akkor is kibaszottul elmegyek arra a fosra. Felőlem az asztalon is megdughatja előttem... tökéletesen kiegyensúlyozott mosolyt bírnék rávillantani így is. Más kérdés, hogy saját magammal hogy birkózok meg...


Sziasztok!
Na mi lesz azon a partyn szerintetek? Szerintetek is meghalt a régi Zoe? 
Puszi: Klau
Ui.: Lehet, hogy ma jön(nek) még rész(ek)!