2016. december 10., szombat

151.Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Baszki már, hol vagy?! - ordítom el magam a telefonomnak címezve. Csak azt hallom hogy rezeg, de az egész ház tiszta kupis... tizennegyedike van. Két nap  múlva már kezdünk egy koncerttel. Éjjel utazunk szóval mint mindig, most is utolsó pillanatra hagytam a bepakolást. A rumlit tovább rontom, ahogy mindent szétdobálok, csak hogy megleljem a telefonomat. Aztán végül egy csomó ing alatt rálelek a kanapé párnája mögé csúszva. Zoe... olyan gyorsan veszem fel, hogy majdnem kiejtem a kezemből. - Szia! - fújom ki a levegőt elfáradva, eldőlve a kanapén.
- Kérlek mond hogy még Londonban vagy! - a hangja olyan pánikkal teli, hogy az ülésből, máris állás lesz.
- Mi a baj? - kérdezek rá rögtön a kocsikulcsomat keresve.
- Khalid... én... nem tudom! Csak hörög... olyan mintha fulladna és semmi nem segít és nem tudom mit csináljak baszki... - Khalid?! Khalidnak baja van?!
- Oké, figyelj rám... nyugalom! Mindjárt ott vagyok - hadarom neki már a mamuszomban lefelé futva a lépcsőn.
- Nem nyugszom meg! - istenem utálom ha pánikol mert akkor én is pánikolok... és akkor minden rossz lesz. Ráadásul elve pánikolok mert Khalidról van szó. - Nyűszög meg minden és öt perce kezdte... - hangja elcsuklik. Tényleg hallom Khalid hangját.
- Adj három percet, és ott vagyok - a vállamhoz szorítom a telefont és már indulok is. Rájövők, hogy nem zártam be az ajtómat... ami nem érdekel. Arra is rájövők, hogy egy hatalmas szőrös mamuszban vagyok, amit még Zoe vett nekem egyszer poénból. Melegítőbe vagyok, és egy sima kék pólóban. Valószínűleg borostás is vagyok... Zoe alapvetően negyed órára lakik tőlem, ha nincs dugo és semmi extra. Na már most... azt hiszem a vagyonom fele fog rámenni arra, hogy megtartsam a jogimat, mert ezt az utat dugókkal együtt is most öt perc alatt teszem meg. Nem zárom be a kocsit, még a kulcsot is benne hagyom és már szaladok is fel hozzá. Tudom, hol lakik... nem vagyunk együtt de pontosan tudom, hogy melyik ajtó az övé. Rátenyerelek a csengőre, ő pedig feltépi. Látom a könnybe lábadt szemeit, hogy nyitja a száját de csak belépek mellette. Édes istenem... - Lenyelt egy haldokló elefántot?! - hördülök fel a kiterült kutyát nézve, aki tényleg hörög szinte.
- Ne poénkodj! - kiabál rám és már fel is nyalábolom őt. Kurva nehéz. Kurvára féltem. Leginkább kurvára imádom. Zoe minden szó nélkül jön utánam. Majdnem ugyan úgy mint én... csak behúzza maga után az ajtót, ő rendes cipőben van. De szintén melegítőben. És egy toppban. Ránézve az a gyanúm, megint edzett. Bár nem értem ő minek edz. A hátsó ülést nyitja ki nekem és oda épp hogy betudom rakni Khalidot. Komolyan, biztos vagyok benne, hogy nehezebb mint Zoe. Előre ülök, Zoe hátra. Telefonon keresem meg a legközelebbi magán állat orvos rendelőt és már megyünk is. A visszapillantó tükörből figyelem, amint Zoe az ölében simogatja Khalid fejét. Ez a hang, amit kiad, elhiszem hogy pánikra készteti Zoet. - Khalid... minden rendben - szipog... és úgy érzem ez a rémálmom. Khalid rosszul van, Zoe meg sír. Lehetne ennél szarabb?!
- Beszélj velük - dobom hátra neki a telefonomat. Még két utca előre, aztán egy jobbra és elvileg az utcájába vagyok. Tőmondatok Zoe részéről, fél percébe telik és ismét Khalidra őszpontosít. Épp hogy bekanyarod és leállítom a kocsit mikor máris kijön két csávó és kinyitják az ajtót Khalid meg eltűnik. Zoe rögtön fut, én pedig úgy vagyok vele, hogy innentől kezdve minden rendben lesz. Azt leszámítva, hogy le fogom nyugtatni Zoet, ami nincs rendjén. Mert lassan utálok közel lenni hozzá. Olyankor folyton elkap az érzés, hogy mindent elbasztunk magunk körül. Jobb távol lenni tőle. Az előtt a csók előtt döbbentem rá, és az után a csók után erősödött meg bennem az érzés. Azóta nem kerestem, mióta kiraktam őt a házánál. Ahogy ő sem engem. Besétálok, ott ül egyedül a műanyag széken. Fejét a térdeire hajtva, kapkodva a levegőt. - Gyere ide - súgom neki az üres rendelőbe. Ő pedig habozás nélkül feláll és hozzám bújik. Átkarolom, egyszerűen feszengve érzem magam, amiért a csupasz bőréhez érek. És leginkább azért feszengek, mert jó érzés. Sőt, természetes érzés. Ami aggasztóbb. Zoe annyira természetes nekem, mint a saját testem. - Minden rendben - motyogom a hajába, ahogy a hátát simogatom.
- Köszönöm - olyan szorosan karolja át a derekamat, hogy le kell hunyjam a szememet. Eddig távol tartottam magam tőle... és most megint itt kötünk ki. Egy baráti ölelés. Semmi több. - Fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem jössz. Én... nem tudom... csak... úgy megijedtem és nem tudtam csinálni semmit és...
- Semmi gond, minden rendben van már. Oké? - kezeim közé fogom az arcát. Meg kéne csókolnom, és biztos vagyok benne, hogy lenyugodna. Tudom, hogy megnyugtatná. Engem is lenyugtatna mert még mindig túl hevesen ver a szívem. Mégsem merem megtenni. Eljutottunk megint ide. Mintha visszafelé élnénk meg a kapcsolatunk. Túl rég volt ilyen érzésem... utoljára még a Bradfordi állatkertben. Amikor nem mertem őt megcsókolni, annak ellenére, hogy tudtam, ő akarja.
- Mehetsz, ha dolgod van én csak... én nem tudtam szóval... - megrázom nemlegesen a fejemet. Nem megyek sehova. Elengedem az arcát és leülök egy székre. Ő pedig mellém. Combjai közé szorítja a kezét, kissé begörnyed. Hagyja, hogy a haja eltakarja az arcát. A térdeimen támaszkodom meg, és várunk. Néha rápillantok az órára... lassan mennem a percek. Khalid olyan, mintha a családtagom lenne. Zoenak is.
- Hogy-hogy bepánikoltál? Mármint megértem, de ha fegyvert fognak rád, csak ideges leszel. Ha rád támadnak, sem pánikolsz be... - muszáj beszélgetnem mert megbolondulok a csöndtől.
- Mert ő nem közömbös - suttogja. - Nem bírok nyugodt maradni, ha olyanról van szó aki közel áll hozzám. Ha rád fognának fegyvert, akkor is elöntene a pánik. A harag is... de félnék. Egyszerűen higgadt maradnék, mert tudom hogy kell kezelni a helyzetet. Megtanították. Tudok hozzád beszélni, és te megérted. De Khalid nem tudja nekem elmondani, mi a baja. Nem tudok hozzá mentőt hívni. Nem tudok lebeszélni valakit arról, hogy hagyja abba a fekete mágiát amit vele csinál - hadarja el gyorsan. Kezem a combjára csúszik, nézem ahogy beteríti az egész combját. A dolgok, amiket mondott valahogy túl édesek. Az viszont elképesztőnek tartom, hogy három és fél hónappal azután, hogy szakítottunk ez még mindig természetesen jön. És elképesztő, hogy egyre gyorsabban realizálom ezeket. Elhúzom a kezemet... úgy ítélem meg, ez kevésbé gáz, mintha ott hagyom. Ő a combját nézi, jó volna tudni néha mire gondol. Lehet arra, miért nem fogtam még fel, hogy külön vagyok. Hogy csak azért, mert felhív, ha segítségre van szüksége, még nem jogosít fel arra, hogy ilyeneket csináljak.
- Mire gondolsz? - tudni akarom, komolyan tudni akarom. Utálom, hogy nem mondja ki a gondolatait kerek perec mikor ő biztosan tudja minden gondolatomat.
- Hogy ez milyen kibaszott szomorú hogy eljutottunk arra a pontra, hogy már rögtön elhúzod a kezed - mosolyog rám haloványan. Úgy mosolyog rám, mintha közölné velem, sajnos csak négyes lett a beadandója de ő ötöst akart. Zoe túl tiszta. Soha nem fogja azt gondolni, amit én hiszek. Mindig túl engedékeny velem szemben... azt hiszem. Őt nézem, ő pedig a padlót helyettem. Visszasimítanám a kezemet a combjára, csak hogy szavak nélkül közöljem vele jobban élvezem, mikor ott a kezem. Helyette keresztbe fonom a mellkasomon, hogy véletlen se érjek hozzá. Az ajtó kivágódik, Zoe összerezzen és a kezemet máris a dereka köré csavarom... van ami soha nem fog összejönni nálam.
- Ez volt a hibás - mutat fel egy zacskót a férfi.
- Az mi? - pattan fel rögtön Zoe. - Mindig figyelek rá, hogy ne egyen össze semmit. Be lett tanítva! Mi ez?! - hördül fel kikapva a doki kezéből. Én pedig még mindig ülve nézem őket.
- Méreg, zacskóban. Ha szétmarja a gyomorsava, már nem kellett volna behozni. Pedig csodálatos kutya - sóhajt fel levéve a kezéről a gumikesztyűt.
- Hogy mi? - néz fel rá Zoe lassan. Hogy mi?!
- Méreg - böki meg a zacskót. Egy kicsi feloldódott, a kis hősünk pedig annyira rosszul reagált rá, hogy ki akarta hányni. A zacsi megakadt, a kapszulák pedig marták a gyomrát - valaki megakarta mérgezni Khalidot?! Ki volt az a fasz?! Minek csinál valaki ilyent?! Zoe elfordul... a dokitól és a tőlem is. A falat nézi, amiben akvárium van. Látom hogy emelkedik a válla és süllyed.
- Jól van? - pillantok a doki felé, Khalidra utalva. Zoe robbanni fog. És biztos vagyok benne, hogy valakit megöl.
- Egy kis szeretgetés, nem túl intenzív étkezés egy két hétig és tökéletesen lesz! - biztosít a doki egy apró mosollyal. - Figyeljenek rá, hogy mit eszik össze. Sok kutyát mérgeznek meg évente, nem újdonság. Undorító dolog, dehát nem lehet vele mit kezdeni. - Fintorog ránk. - Nem tudom, miért fogadta el, vagy honnan találta meg. Lehet egy ismerős volt számára - magyarázza most már Zoenak a doki.
- Ha rakok félre pénzt - kezdi halkan Zoe... - letennéd majd értem az óvadékot? - olyan komolyan néz rám, hogy elfintorodom.
- Megbeszéljük - ígérem neki míg felállok. - Hazavihetnénk? Azt hiszem ez most mindenkit szíven ütött - túrok bele a hajamba.
- Persze - biccent nekem a doki. Én utána megyek a rendelőbe, hátha ki is kell vinni Khalidot. - Számíthatnak a diszkréciómra - pillant fel rám, míg végig simítok Khalid pofiján ahogy elnyúzottan felnéz rám.
- Tessék? - nézek rá értetlenül ahogy igen is az ölembe veszem Khalidot. Mint valami gyereket... istenem a szívem is megszakad ezért a kis dögért. Kis...
- A párosukra - mutat ki a váróterem részére. - Nem kell mindent az emberek orrára kötni, ezt megértem - mosolyog rám. - Kitartást, nehéz lehet - vonja meg a vállát míg a Khalid kis könyvébe ír, majd a zsebembe csúsztatja. Ott állok a doki előtt, teljesen sokkolódva, az ölemben egy hatalmas kutyával akit meg akartak mérgezni. Melegitőben, borostásan, mamuszban. Próbálom felfogni, mint mond... Zoeról aki kint áll a rendelőben.
- Nem vagyunk együtt - motyogom őt nézve zavartan.
- Persze, hogy nem - nevet rám én pedig úgy érzem megfulladok bent. Kisétálok, Zoe rögtön simogatni kezdi Khalidot a kezemben. Ugyan úgy ülnek be hátulra, én pedig előre. A kormányt szorítom és elindulok... kitartást, nehéz lehet... kitartást... nehéz lehet. Nehéz. Az volt. Most is az. Nem voltunk túl kitartóak. Talán, ha kitartóbb vagyok, nem vesztem őt el. És ha ő kitartóbb, még mindig együtt lennénk. Túl sok dolog történt egy óra leforgása alatt. Azt hiszem, annyi se volt. Ismét utálom magam, amiatt ami velünk történt. Utálom magamat, és Zoet is. Utálom a helyzetet. Aggódom Khalid miatt és mérges is vagyok miatta. Ki az a lelketlen fasz aki megmérgez egy kutyát?! Utálom, hogy Zoe kiakadt. Utálom, hogy én is kiakadtam. Utálom a dokit. Hogy össze kell pakolnom...
- Zayn? - Zoe hangja olyan halk, hogy először azt hiszem csak az agyam. Aztán rájövők, hogy nem. Én pedig körbe nézek... soha nem hittem el, mikor azt mondták a vezetés reflex lesz, és egyszerűen robotpilóta. Most mégis a házam előtt parkolunk...
- Haza vigyelek, vagy feljöttök? - fordulok hátra figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy elfeledkeztem arról, nem egy helyen lakunk.
- Nem tudom... én... szóval - mindenhova néz, csak a szemembe nem.
- Őszintén örülnék neki, ha igen. Önző célokból... össze kéne pakolnom a turnéra és hiányzik Khalid - szomorú mosolyt villant rám. A nyelvemre harapok, hogy biztosan ne mondjam ki, miszerint nem csak Khalid hiányzik, hanem ő is.
- Ha gondolod itt hagyom őt és majd vissza jövők érte, mielőtt mész - ajánlja fel egy kamu mosollyal. Hátradőlök az ülésben, a forgalmat nézem. Bele kéne egyeznem, hogy rendben. Ez jó ötlet... eljátszok a gondolattal, hogy engedem neki és nekem is ezt a menekülő utat. A baj, hogy tudom, mit fogok mondani. Tudom, hogy felfogom magam hívni.
- Fáradt vagyok. Ne kamuzz. Én sem kamuzok - a kormányhoz beszélek, valahogy egyszerűbb.
- Nem kamuztam. Ahogy te sem kamuztál - utálom, ha ilyen halkan beszél. Én nem mondtam ki, ő pedig felajánlott egy harmadik lehetőséget.
- Szeretném, ha feljönnél - a visszapillantóból vagyok képes csak a szemébe nézni. Szemtől szembe igazán nem menne.
- Valóban szeretnéd? - halvány mosolyt meg enged felém, egy engedékeny mosolyt. Valóban akarom, hogy feljöjjön? Nem tervezek semmi szexuális dolgot. Ennek ellenére sem tudom, hogy szeretném-e igazán. Ezen kattognék a repülőn... koncert alatt...
- Már mindegy, hogy feljössz-e vagy nem - horkanok fel kiszállva a kocsiból. Már így úgyis rajta fog járni az eszem. Kinyitom a hátsó ajtót, Khalid óvatosan áll fel, én pedig inkább kiemelem...
- Zayn... - kezdi halkan. - Nem keresel több mint egy hete. Haza jutok egyedül is. Komolyan mond meg, hogy igen, vagy nem. Nem sértődök meg - nézem, ahogy a hátsó ülésemen ül. Sima egyszerű bő fekete melegítőben ami a csípőjén van. Abban a sport melltartóban... most jövők rá, hogy már ő sem biztos semmiben velem kapcsolatban. Fogalma sincs, hogy a félvesémet is oda adnám a társaságért nagyon sokszor. Egyszerűen fáj.
- Gyere - jobban megbánnám, ha elküldeném. Azt hiszem. Khalid lomhán lépked mellettem, hallom hogy becsapja a kocsi ajtót mögöttem, egy gombnyomással zárom le a kocsit és hívom a liftet. Nem akarom, hogy Khalid lépcsőzzön. Zoe vonakodva lép be mellém. Távol áll meg tőlem, de úgy, hogy Khalidhoz közel legyen. Ne rovóm fel neki, míg várok, hogy felérjünk az én emeletemre.
- Csini a cipőd - jegyzi meg halkan, Khalid fejét simogatva.
- Csini a pólód - pillantok le rá, mire elmosolyodik. A lift megáll, kilépek és egyszerűen benyítok.
- Én sem zártam be otthon a házat - fintorodik el, mikor én most megteszem.
- Haza vihetlek, hogy gyorsan bezárd, ha akarod - ajánlom fel neki rögtön.
- Őszintén Zayn? Nem akarok haza menni. Amint haza érek mindenkire rárúgom a kurva ajtót - még a kezeit is ökölbe szorítja.
- Mi? - kérdezek vissza értetlenül.
- Khalid a szomszédainkkal találkozik mindennap. Nem futok egy út vonalon, mert az veszélyes! A rendőrségen senki nem ad neki semmit, mert tele van kamerákkal. Szóval valamelyik faszszopó szomszédom volt! - förmed a plafonra. - És amint megtudom ki az, kitépem a szívét és megetetem vele! - a szemembe néz, olyan elhatározott, hogy félek nincs akkor óvadék, amit le lehetne tenni érte.
- Ekkora óvadékot nem szabnak ki - suttogom neki óvatosan.
- Nem érdekel! Zoe Fable vagyok! És tudok egy fasz lenni, nem kell feltétlen jónak lennem az emberekkel! Valaki megakarta mérgezni Khalidot! - hangja elcsuklik, míg a szóban forgó egyedre mutat aki lustán foglal helyet a kanapémon. - Kurvára ne baszakodjanak a szeretteimmel - kezeit karba fonja.
- Zoe, nem vagy ilyen - rázom meg a fejemet. Ő tényleg nem ilyen. - Én is mérges vagyok. Szeretem őt... de komolyan, ne kerülj börtönbe - röhögök fel abszurdan.
- Nem vagyok ilyen? Zayn... nem ismersz - rázza meg a fejét minden érzelem nélkül.
- De igen - vonom meg a vállamat. Hogyne ismerném?
- Pszichológiát tanultam. - néz rám egy mosollyal. - Az vagyok, akihez éppen kedvem van. Alapvetően segíteni akarok az embereknek. Magán az emberiségen. Tudod, hogy gyerekes vagyok - sóhajt fel oldalra pillantva. Zoe mindig is gyerekes vonásnak titulálta azt, hogy szeretne változtatni egy kicsit a világon. Én inkább tiszteletre méltónak de soha nem álltam le veszekedni vele az első után. - De voltam már gonosz. - fintorogva néz rám. - Okoztam olyan dolgokat, amiket senki nem tud meggyógyítani. Szóval ha adsz nekem öt percet, képes vagyok megölni valakit anélkül, hogy hozzá érnék. - A mosoly eltűnik az arcáról. Nekem felkerül. Imádom őt... - Az a baj, hogy nem viccelek Javaadd. Albus szerint miért akar az F.B.I.-ba? Miért akarnak alakulatokhoz? Hogy ápolgassam a velem dolgozok a lelkét? Nem. Azért hogy rábeszéljek embereket olyan dolgokra, amiket nem akarnak - hördül fel lehuppanva a kanapéra. - És képes vagyok rá. Ezt ugyan úgy tudod mit én - megdörzsöli az arcát, aztán rám néz.
- Tudom - sokszor gondolkodtam azon, mi lenne, ha Zoe gonosz lenne. Úgy érzem végezne a világgal. - Ettől függetlenül még rendes ember vagy Zoe - úgy érzem ő ezzel nincs tisztában. Pedig ő tényleg az.
- Miből gondolod? - néz fel rám kérdőn. - Komolyan, miért hiszed ezt? Láttad már miket csinálok? - vonja fel a szemöldökét.
- Jó sokat láttam a jó oldalából - fintorgok rá fejemet rázva.
- És láttad már ahogy ráveszek valakit, hogy zokogva beismerje, hogy megölt valakit? - olyan hidegvérrel kérdez rá, hogy úgy érzem, ehhez a témához már nekem is le kell ülni.
- Nem, de elhiszem hogy tudod. Ettől függetlenül, tudom, hogy képes lennél előhozni a legmocskosabb énedet Khalid miatt, de higgyünk egyelőre a karmában, jó? - próbálkozok be.
- Hiszek a karmában, ha velem basznak ki. Ha a szeretteimmel én magam válok a karmává - végig simít Khalid fején, látom hogy szomorú és ez megöl. Felpillant rám, egy sóhaj és minden tiszta benne. Körbe néz, és egyre inkább elfintorodik. - Mi a fasz történt itt? - kérdi értetlenül rám pillantva.
- Pakoltam - Zoe szép. Zoe gyönyörű. Zoe veszélyes. Zoe okos. Zoe az életem.
- Ez idegesít... rendet rakhatok? - pattan fel rögtön.
- Mondtam, hogy önző okokból akarlak ide - vigyorgok rá, ahogy én is felállok. - OCD-szindrómás lettél másfél hónap alatt? - Elröhögi magát ahogy leül a bőröndöm mellé és újra hajtogatja a dolgokat.
- Biztos vagy benne, hogy ezt vinned kell? - kérdi meg felemelve egy füves tasakot.
- Nem ellenőriznek a határokon - osztom meg vele az előnyömet.
- Nem azért - rázza meg a fejét. - Hanem mert híres vagy. Tudod, több felelősség meg minden.
- Te is füvezel - csak védem magam... megvonja a vállát és elrakja az egyik zsebbe a bőröndben. Egyszerűen dobálok neki néhány ruhát amit el akarok vinni, ő pedig belehajtogatja. Azt hiszem, vele legalább háromszor annyi ruhát viszek, mint amennyit én tudnék belegyömöszölni. Éppen az egyik szék támlájáról dobok felé egy gatyát és a kis csattanó hangra felé nézek. Ő a földet nézi, oda pillantok... össze szorítom az ajkaimat az óvszer láttán. Pontosan tudja, mit jelent ez. És én is tudom, mit jelent ez számára. Tudom, hogy nem volt még mindig mással rajtam kívül... én pedig igen. Eszembe jut, ahogy végig simít a karmolás nyomokon a hátamon én pedig legszívesebben felzokogtam volna a szégyen miatt. Zokogtam volna, magamhoz húztam volna és a bocsánatáért akartam esedezni. Ő pedig csak annyit suttogott hogy nincs semmi baj. Nézem, ahogy arra az óvszerre mered, és szinte elmesél neki mindent az a kis rohadék. Beharapja az alsó ajkát, és mire elengedi már visszafordul a bőröndöm felé és tovább hajtogat, mintha meg sem történt volna. Én pedig még mindig állok ott és nézem őt. Várom, mikor akad ki. Hogy mikor vágja a fejemhez, hogy egy pöcs vagyok. Hogy soha nem érdemeltem meg őt, amiben teljesen igaza lenne. Addig nézem, amíg minden ruha elfogy a közeléből, ő pedig egy sóhaj kíséretében rám néz. Hiszem, hogy Zoe az a bizonyos Medusa reinkarnációja valami továbbfejlett változatban. Csak mert könnyedén dermeszt meg embereket a tekintetével.
- Mit vársz? - mosolyog rám az ölébe ejtve a kezét egy keservesen "látszatmindegy" vállvonás után. - Tudod, hogy nem az a fajta lány vagyok, aki szereti megalázva érezni magát. Szingli vagy. Azt csinálsz amit akarsz. Mégis miért róhatnám fel neked?
- Zoe vagy. Ezért róhatnád fel. Akármit felróhatnál nekem!
- Zoe vagyok - biccent nekem lassan felállva. - Egy barátod - suttogja felvéve pár koszos pólómat. - Nem pedig a barátnőd. Semmit nem róhatok fel neked. Olyan jó barátok soha nem leszünk, hogy megtegyem. - Gyorsan sétál el mellettem, hogy a ruhákat a mosógépbe szórja. Nézem, amint bekapcsolja és neki támaszkodik.
- Te is tudod, hogy pontosan de - elkapom a karját ahogy újabb pólókét indul és magammal szembe állítom.
- Miért akarod, hogy kiakadjak? - értetlenül néz rám, összeszorítom a fogaimat. - Zayn! Pszichológus vagyok, de nem gondolatolvasó - csóválja meg a fejét a lábainkat nézve. - Tippelek akkor, jó? - nem szólalok meg... nem tudok mit mondani. - Lelkiismeret furdalásod van, és úgy érzed, ha kiosztanálak mert... másokkal vagy együtt... - nyel egyet. Utálom, hogy nehéz neki. Nem engedem el a kezét, egyszerűen neki dőlök a kanapé támlájának és nézem, hogy lehajtott fejjel áll előttem. - Akkor könnyebb lenne a lelkivilágodnak. Nem hagytál cserben, ha erről van szó - hadarja el gyorsan. Egymást hagytuk cserben. - Vagy, azt hiszem most fogok telibe trafálni - mosolyog fel rám. Az első is igaz... azt hiszem ezt is tudja. - Szimplán el akarsz felejteni. És ha átmennék egy idióta picsába, könnyebb lenne, nem? Akkor tudnál utálni, azért, amiket mondanék... nem csak azért, mert képtelen vagyok nyilvánosan veled lenni mert félek... ugye? - nem mosolyog, unottan kérdez meg. Nem unja. Fél. Utálom ha fél.
- Nem akarlak elfejteni é... - visszanyelem a szót. Nem mondok semmit helyette. Nem mondom ki, hogy Élet.
- De könnyebb lenne, ha utálnál, nem? - rám nevet. Egy ilyen téma közepén komolyan rám nevet.
- Az lenne - vallóm be neki a szeplőit nézve az orrán és a szeme alatt.
- Ha akarod, megoldom - ajánlja fel könnyedén.
- Zoe - hördülök fel.
- Most lebaszol, mert felajánlom, hogy megadom, amit akarsz?! - vonja fel a szemöldökét értetlenül.
- Megadod amit akarok? - hajolok le hozzá. - Komolyan? - sziszegem a képébe. Kurvára nem meri nekem megadni!
- Ühüm - biccent óvatosan.
- Könnyebb megadnod nekem azt, hogy megutáljalak, minthogy velem legyél? - ezt kurvára nem akarom elhinni. Nem lehetünk ilyen elbaszottak!
- Azt könnyen megtudtam adni, hogy együtt legyünk - ismét nem néz rám. Kurvára elegem van ebből, hogy nem mer rám nézni. Megfogom az arcát és magam felé fordítom. És az sem érdekel, hogy nem tetszik neki.
- De te most inkább vágnál hozzám olyan dolgokat, amik tudod, hogy jobban a földre küldenének... - ez már eleve földhöz vág.
- Engedj el - kezét a kezemre rakja. De nem erősen. Én sem erősen fogom őt. Képtelen lennék bántani... soha nem menne.
- Meg adod, amit akarok? Képes lennél felvállalni a kicseszett világ előtt és hosszútávara tervezni velem? Mert ez az amit kurvára akarok kibaszott hónapok óta! Megadnád, hogy ugyan úgy szeretsz, mint én téged?! Mert megdöglenék érted, egyetlen szavadba kerülne! - túl sok ideje van ez bennem... és tudom, hogy nem szépen jön ki... de tudja mit tud elérni szavakkal. - Megadod nekem, hogy végre komolyan gondold az összes rohadt lánykérésemet?! Megadod, hogy őszintén igent mondj arra?! Feltudnál vállalni engem?! A picsába is már Zoe! Feltudnál?! - azt akarom, hogy válaszoljon. Egy pillanatig tart a szeppent arckifejezése. Aztán semlegessé válik.
- Nem - közli egyszerűen én pedig elengedem az arcát, és most továbbra is engem néz. Nem... kimondta, hogy nem. Burkoltam rákérdeztem, hogy hajlandó lenne-e velem lenni... és válaszolt: Nem.
- Menj innen - fordítom el a fejemet egy kínos mosollyal. - Komolyan Zoe. Rohadtul hagyj egyedül - elsétálok előle... szét fogom verni a lakást. Biztos vagyok benne, hogy rommá alakítom. Úgyis lelépek turnézni, kurvára mindegy! Rohadtul leszarom az egészet! Hallom hogy lépked, halkan... Tudta, hogy mit hoz ki belőlem azzal a kibaszott kis résszel, hogy megadja nekem amit akar... rohadtul tudta! Ez az a pillanat, amikor leesik minden. Hogy ő tényleg megadta... csak mert most egy pillanatra gyűlöltem őt. És ő még közölte is velem, hogy megadja, amit akarok. Sőt, ő előtte is közölte, hogy képes akárki lenni... - Rohadtul ki ne merj lépni azon a kibaszott ajtón te hülye picsa! - ordítok utána és már meg is indulok. - Ne merj manipulálni! - idegesít, hogy ezt teszi. És már abban sem vagyok biztos, hogy esetleg nem ezt akarta elérni, hogy ezen akadjak ki! Olyan meglepődötten fordul hozzám hátra, hogy rájövők, nem ezzel akarta elérni, hogy leszarjam őt. - Ez rohadt aljas volt! - közlőm vele  a falhoz szorítva, csak hogy biztosan ne szökjön ki az ajtómon. - Miért csinálod ezt velem? - fura halkan beszélni egy sornyi önkívületben történő üvöltözés után. Kapkodja a levegőt és ez mindent elárul. Többet mint akarná... többet mint én akarnám. - Élet...
- Ne hívj így! - megpróbál ellökni a mellkasomnál, de nem jön össze neki. Rohadtul nem engedem.
- Életnek? - vigyorgok rá gonoszan. - Nem volt vele bajod két évig - suttogom az arcába.
- Neked se a Javaddal! - kontrázik rá idegesen.
- Nem szégyelltél két évig - elnémul, értetlenül néz rám.
- Te azt hiszed, hogy szégyellek? - olyan hatalmasra nyílnak a szemei, hogy muszáj megcsodálnom mennyire szép mélyzöldek. Hogy milyen szép ezekkel a zöld szemekkel... Két keze közé fogja az arcom, és ezzel kiránt a szeme mélyéből. - Zayn téged nem lehet szégyellni, oké? Tökéletes férfi vagy, rendben? Soha nem szégyelltelek, még mindig nagyon-nagyon büszke vagyok rád! Érted? - a kezeiből áradó hő az arcomon ellepi az agyamat. Ahogy a borostám serceg a keze alatt, és hogy ő simogatja az arcomat. Meg fogom csókolni. Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ne tegyem meg.
- Akkor miért nem vállaltál fel? - tudni akarom, jogom van tudni.
- Sok dolog van ami nyomja a válladat szépfiú - olyan óvatosan mosolyog rám, hogy egy kis részem meghal.
- Válaszolj.
- Egyszerűen tönkre megyek a shippelés okozta dolgokba is Zayn... nem bírnám azt amit a hírneved hozna és ezt sajnálom. Nagyon-nagyon sajnálom de gyenge vagyok hozzád, érted? És te nem fogod tudni végig nézni, ahogy tönkre megyek valamibe, amihez közöd van. Túl sok minden van jelenleg az életemben, amivel alig bírok megbirkózni és ezt rohadtul fáj bevallanom de fogalmam sincs, hogy a része vagy-e ennek vagy nem. Azt tudom, hogy én a tiednek része vagyok. Észrevetted, hogy kipihentebb vagy, mióta nem vagy velem? - röhög fel keservesen fájdalmasan. Nekem is az... neki is az... nem akarom, hogy tönkre tegyem. Soha nem akartam. - Most még túl sok minden van az életemben, ahogy neked is. És ezeket rendeznünk kell és nekem nem megy úgy, hogy az életemben vagy százszázalékosan, mert most még téged is el kell rendezzelek! - Ha megoldja, újra összejöhetünk? Ha hozzá szoktam a sztársághoz, az enyém lesz végre?
- De boldog sem vagyok, mióta elhagytál - azt akarom, hogy jöjjön vissza hozzám. Azonnal. Bármi áron... bármi áron, ha rólam lenne szó. És nem róla...
- Én sem, mióta te elhagytál... ha te hiszel istenben, akkor valami ördög félében is, ugye szépfiú? - itt a lába előtt fogok meghalni ha újra a régi becenevemen hív.
- Igen.
- Gondolj erre a kapcsolatra úgy, mintha az ördög teremtett volna minket egymásnak - a csípőjén pihentetem a kezem. Lehunyom a szemem, és próbálom feldolgozni, mennyire igaz ez.
- Szeretlek - hónapok óta nem mondtam ki senkinek. Hónapok óta nem mondtam neki. És most több százszor akarnám neki elismételni. Ebbe a tekintetbe is beledöglők, amit tőle kapok.
- Én is szeretlek, tényleg - igen, ez biztosan a végpont nálam. Megcsókolom, olyan hirtelen, hogy a feje koppan a falnál. Hogy kell neki pár másodperc míg körém fonja a karjait. Én pedig rögtön az ölembe veszem őt. Szeretem. Ő is szeret. És szar neki velem. Ez pedig széttép. Egyelőre... azért értékelem, hogy ő tép szét. Szexuális értelemben. Egy turné egyedül bőven elég lesz ahhoz, hogy szétemésszem magam, a mai napért. De ha közölnék velem, hogy az életem az ára annak, hogy most tovább csókoljam őt, akkor biztosan órákon át élvezném ki az ajkát és a nyelveit. Életemben először, egy szex során nem bírok mást ismételgetni neki, csak hogy szeretem.

6 megjegyzés:

  1. Hali! :)
    Istenem de édesek,nagyon aranyosak és szeretném már,hogy összejöjjenek ❤️
    Eszméletlenül írsz és imádom,ez az egyetlen blog amit minden nap-vagy minden másnap megnézek,hogy raktál-e ki valamit.
    Imádlak💗😍

    VálaszTörlés
  2. Szuper lett! ! De komolyan Zoe!? Zayn manipulálni? Ezt te se gondolhwttad komolyan..
    Csak így tovább!
    Imádás van

    VálaszTörlés
  3. Szia Des!

    Na most a hátuljaval kezdjuk...de felek hogy semmi ertelmes nem jon ossze olyan duhos vagyok....
    -Ez az erzelmi hullam kette szedet engem is...szuperuk elmondtatom egymasnak mindent...
    Szedjetek ossze a dolgaitokat rendezzetek amit kell es utanna elvezzetek egymást teljes mertekben...nem csak igy reszben
    -na ds akkor a duhom oka....
    Hogy az az egzengeses foldindulasos hurrikaneloidezos pokoltuzes mindensegit neki...
    Ki a belferegnaradvagy mert Khalidnak aaaartaniii?
    Kettê szedjük mint a száraz kiflit .....morzsává apritjuk mint a zsemlét....megtanîtjuk mélybuvárkodni palacknélkül es lentfelejtjuk.....Te...szerencséd hogy Khalid él.....
    Habár igy is...késő ha csak most kezdesz menekulni...

    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Zsenialis vagy!
    Imadtam!
    További szep hetveget!
    Imadlak am! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Öhöm....Khalidnak a nagy sokk után....nem dukálna egy barátnő :D...áh édes Khalidra hajazó utodok is jöhetnének idővel :D

      Törlés
  4. Pedig már annyira reménykedtem, hogy végre ismét egy pár lesznek... Annyira szeretném.
    Remélem, hogy Zayn tényleg kitart és nem keres másik lányt. Már nagyon nagyon várom, hogy végre ismét együtt legyenek.
    Szegény, drága Khalid. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ki akarhatta bántani a drágaságot.
    Eszméletlen rész volt, még mindig nagyon imádom és nagyon nagyon várom a következő részt! ❤

    VálaszTörlés
  5. Hali
    Tudtam hogy nem fognak ossze jonni :/ nem is remenykedtem :) nagyon jo resz volt.. mar kezdtem kiborulni hogy meghal khalid 😢 szegeny 🙈💔💔 de halisten nem lett komoly baja 😚😘 remelem ma meg lesz egy resz 😁😆😇 szeri van !! 🙊🙉❤❤❤❤👉👌💖💕💕💕💕💕☝👊💖💖💕💕💕❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés