2016. november 19., szombat

143. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Válaszolj valamire! - A vakuk a képemben... nem is rezzen a szempillám sem. A kérdések jönnek... miért költöztem át London másik területére? Mit dolgozom? Miből élek? Miért voltam az oxfordban...? Fél órája ez megy. Félórája úgy sétálok, hogy embereknek megyek neki, különben csak körbe fognának... gyűlölőm ezt.
- Oxford, Klinikai és Egészségpszichológiai szakirány. Mesterképzés - hadarom el nekik. Nehéz volt döntenem... végül ez lett. Bár, nagyon versengett vele Interperszonális és interkulturális szakirány... majd felveszek minden létező órát belőle ha lehet.
- Elmondaná, mi volt az a veszekedés?
- Zayn Malik...
- A színpadon...
- Amit mondott...
- Hogyan érette, amikor...
- Hogy viseli a gyűlöletet amit kap?
- Maga rajongó...
- Megszervezték az egészét? Vagy té...
- Elég! - ordítom el magam a füleimre tapasztva a kezemet. - Baszki takarodjanak már a picsába! - lökők arrébb egy nőt. Remegek a dühtől. A kérdésektől... utálom. Gyűlölöm ezt! Hányni tudnék.
- Faszarcok - mutat be nekik Helena kirántva az újságírókörből. Remegő kezekkel de gyorsan írja be a kapu kódot és már be is húz az emeletes ház védelmébe. És még így is tovább fényképeznek. Ennyi kell, öt nap... és lecsúszok a földön és zokogni kezdek. - Baszki... Zoe... - guggol le elém megkapaszkodva a térdeimbe. Fejemet rázom, de nem tudok kinyögni neki semmit... csak zokogok. Zokogok Zayn miatt. Danny miatt, hogy keresett. Zokogok Do, Wali és Trisha miatt. Zokogok Helena és az ikrek miatt. Zokogok magam miatt. Zokogok a fotósok miatt. A levelek miatt, amiket kapok. Zokogok az egész kibaszott életem miatt. Olyan erősen, hogy levegőt is alig kapok.
- Nem bírom - hangom elcsuklik... - Istenem Helena tényleg nem - könyörgően nézek rá. Könyörgők akármiért. Felőlem meg is ölhet, ha abba marad ez az érzés! Egyetemre is csak azért iratkoztam be, hogy legyen célom. Mert nincs. És ez felőrölt... kell valami amivel lekötőm magam.


---

Előre tudtam, hogy nem Zaynnal fogok karácsonyozni. De nem azt, hogy ilyen formában. Őszintén szólva... ezt el se tudtam képzelni. Khalid a szönyegen összekuporodva alszik. Helena Franciaországban a családjával van. Az ikrek az egyetemen. Helena az egyetlen létező ember, aki úgy diplomázik le, hogy senki más sem vele egyszerre... ő állítása szerint nem bánja. Én pedig azt nem, hogy egyedül vagyok. Nem szeretnék... nem tudok haza menni. Nem akarok. Semmi kedvem. Apa halála után végképp nincs. Zaynnal való szakítás után képtelen vagyok. Trisha hívott... de... esélytelen. Édes tőle, de lehetetlen. És most csak ülök a fotelban, és bámulok ki az ablakon. Fehér karácsony... Talán leköthetném magam az egyetemmel, de mindent megcsináltam már. Minden házit, előre kidolgoztam tételeket amiket csak tudtam... téli szünet van. Mindenhol szünet van. Az internetről pedig hallani sem akarok. Megint elég nagy dobra verték a kiakadásomat. Ez van... Bámulok a koszos épületekre. A hóra ami csak még inkább szembetűnővé teszi, hogy koszosak a falak. Nézem a kinti tökéletesen nyugodt és csendes világot. Karácsonykor még London is nyugodt. Végül felpattanok és úgy döntök, nem bírom tovább ezt nézni. Mezítláb rontok ki az ajtón, shortban és egy sima pólóban. Felkötött hajjal száguldok le a lépcsőn és lépek ki a járdára. Pánikolva veszek mély levegőt... a jéghideg levegő szinte érzem, hogy megtölt. Lassan besötétedik... a talpam zsibbadni kezd a hidegtől, és remegek. De annyira rohadt jó érzés hogy az ég felé fordítva a fejemet felnyögők míg nézem a hópelyheket. Istenem annyira nem tudom mikor mit csináljak. Annyira... elveszettnek érzem magam. Bámulom a szürke eget... nem érdekel, ha egy-egy hópehely a szempillámon egyensúlyozik... csak bámulom az eget, olyan varázslatos a hóesés. Annyira örülnék, ha vallásos lennék. Könyöröghetnék egy istennek, hogy segítsen. Bízhatnék benne, hogy jobb lesz. Beszélhetnék hozzá. Ha van mennyország... beszélhetnék apámhoz. Egy nem meglepően álmatlan éjjelen realizáltam azt hiszem a legfájdalmasabb tényt. Az egyik legfájdalmasabb tényt. Zaynt elfogadta apu és áldását adta. A férfit, akivel lefogom élni az életem... apa soha nem fogja megismerni. Soha nem fogom tudni, vajon mit gondolna róla. Soha nem fogja megfenyegetni... egyszerűen úgy érzem egy apró darabkát még apuból is újra elvesztettem ahogy Zaynból mindent. Rámarkolok a kis dögcédulára... szeretném azt hinni, hogy tényleg van ott fent egy hely, ahova az emberek jutnak. Nem akarok a pokolban hinni, csak a fenti paradicsomban. Hogy mindenki oda jut... együtt lehet mindenki akivel csak akar... Összerezzenek ahogy a vállaimhoz ér a puha anyag és oldalra kapom a fejem.
- Boldog karácsonyt - szomorú mosoly tőle... de nem értem tőle miért kapok mosolyt ma. Rá kéredznék, mit keres itt. Miért rakja rám Zayn a kabátját... de nem merek.
- Boldog karácsonyt - suttogom neki, még mindig értetlenül őt nézve. Felnéz a házra... aztán vissza rám. Végig tekint rajtam... elfintorodik a lábaimra nézve.
- Megfázol. - Mit keres itt? - Bemegyünk? - mutat a ház felé én pedig megindulok. Jön utánam, oda adom neki a kabátját és megindulok a lépcsőn. Egy szó nélkül követ. Négy emeletet megyek, aztán benyitok a lakásba. Boldog karácsonyt...?! Mi a faszért van itt?! - Mióta nem aludtál? - a kabátját a fogasra dobja, mintha több ezerszer lett volna már itt.
- Miért vagy itt? - kérdezek rá konkrétan, míg Khalid úgy neki ugrik, hogy a falnak dől. Nem válaszol... leguggol és Khaliddal foglalkozik. Lehet miatta jött. Hagyom őket... visszaülök a fotelba... remegek a kinti hideg miatt. De lehet miatta. Megtámasztom a fejemet, és tovább nézem a hóesést. - Honnan tudod, hol lakom?
- Danny - megölöm Dannyt. - Hiányzol... - hátra fordulok. Mi? - Amúgy is... ez... ahh - felnyög és feláll. - Nem lehetnénk barátok?! - hadarja el, én pedig visszaereszkedem a fotelba... Micsoda?... Mi...?
- Hogy mik? - visszakérdezek... azt mondta...
- Haverok - ismétli meg. - Barátok. Ismerősök...
- Tisztában vagyok a fogalom jelentésével - akasztom belé a szót. Ezért jött ide... legyünk... barátok?!
- Három éve ismerlek. Három év alatt minden megváltozott... ismersz. Túl jól - vonja meg a vállát zsebre dugva a kezeit. - És igen is hiányzol.
- Mint egy barát - nyögőm ki... végül ajkaimat össze szorítom és megint az ablakot kezdem bámulni. Barátok... hiányzok mint egy... barát?! Egy kibaszott barát?! - Menj el - nem nézek hátra. Ez meg sem történik, elaludtam és egy álom... az logikusabb lenne. A karomba csípek... fáj, és nem kelek fel. Ez pedig elszomorít.
- Hiányzol - fejemet lehajtom... felhúzom a lábaimat majd államat a térdemre rakom.
- Mit akarsz? Azt, mint amikor megismerkedtünk? Elmondod a csajos ügyeidet? Értékeled őket egy tízes skálán? - az ablaknak motyogom, így is látom benne visszatükröződni a fekete haját.
- Nem akarok más lányokról beszélgetni veled. De nem megy ilyen könnyen, hogy szétmenjünk. Egy pöcs voltam múltkor és... - lefeküdt aznap este valaki mással. Valami szőkével. És azt kéri tőlem, hogy legyünk barátok. Szeretem... hogy legyek a barátja?! - Csak nem akarlak elveszíteni. Viszont az időmet pocsékolni sem egy kapcsolatra amiből soha nem lesz semmi.
- Most is egy pöcs vagy - motyogom a hópelyheknek kint. Mennyi egyszerű lehet hópehelynek lenni... tudod mi a dolgod. Lehullasz, megmaradsz és elolvadsz. Bekerülsz a talajba, a nővény felszív... szőlőcukor leszel... a fogyasztók pedig rád mennek... örök körforgásban élsz. Mindig változatos vagy, de ugyan az. Jó lehet.
- Ebbe a vitába már nem akarok belemenni - persze, hogy nem akar.
- Én sem - értek vele egyet. Felesleges volt velem lennie... így gondolom rám: felesleg.
- Szóval... barátok? - dől háttal a falnak az ablak mellett. Én viszont nem nézek rá... nem akarok rá nézni. Nagyon szívesen elemezném az arcát, de a magam sorsát nem nehezítem.
- Elhiszed magadnak? Elhiszed, hogy ezért jöttél vissza? - kezd megmaradni a hó. Legalább két-három centi már van.
- Ezért jöttem ide - a szívem fájdalmasan ver. Értékelném, ha leállna. Vagy ő, vagy a szívem. Egyszerre a kettő nem megy.
- Miről akarsz velem beszélgetni... mint barát? - most már felnézek rá. Barát... ez röhejes. Hogy legyek a barátja?! Soha nem csak a barátja voltam.
- Például... lazán beszélgetni a mindennapjainkról. Tanácsok, ilyenek... amit a barátok csinálnak - tárja szét a karjait. - Belekezdek. Kéne neked testőr.
- Te mi a faszról beszélsz Zain? - komolya, mi a fasz?!
- A riporterek - rám fintorog. - Gáz leszek, de tudom, hogy négy napja nem vagy elérhető. És azt hiszem nem véletlen.
- Őszintén leszarom mit hiszel - közlőm vele fejemet rázva. Hogy kérheti tőlem azt, hogy legyünk... barátok?
- Ne haragudj rám Zoe.
- Fejtsd ki. Konkrétan mond meg nekem, miért kérsz bocsánatot - követelem tőle... nem kérem vagy felvetem neki eshetőségnek, elvárom.
- Azért, hogy így alakult. Bocsánatot, azért, ahogy szétmentünk. Elnézést mindenért amit kapsz. És sajnálom, hogy ide jövők ezzel, hogy legyünk barátok. De hiányzol, én pedig önző egy fasz vagyok - mosolyog rám haloványan. Biccentek neki. Elfogadok mindent. Nem kellek neki. Csak mint haver. - Vettem neked ajándékot.
- Utálom a karácsonyt, nem kell - a házak tetejét nézem. Mások ablakin át mozgó árnyékokat. A havat... az utat. A kevéske buszt, villamost és autót.
- Zoe... - Felállok. Elsétálok mellette. Belépek a szobámba, kihúzom a fiókot és kiveszem belőle a dobozt.
- Boldog karácsonyt, de komolyan ne adj semmit - a kezébe nyomom. - Bocs, hogy nincs becsomagolva. Nem gondoltam, hogy oda adom - megvonom a vállam. Úgy érzem ez a helyzet gáz. De nem gázabb nekem, mint neki. Utálom, hogy gáznak érzek valamit vele... pont vele. Egy digitalizáló táblát vettem neki még régebben. Elég jó... úgyis imád rajzolni. Sokszor pedig nem tud lapra az utazások miatt. Szóval gondoltam, ez jó lenne neki.
- Köszönöm... - suttogja míg jobban megnézi a fal tövébe leülve. - Tessék - nyúl a zsebébe, felém nyújtva. Egy boríték... Elveszem, kibontom. Jegyek... először is. Az első, egy könyvutalvány... ezen pedig elmosolyodom. Aztán még két jegy, egy klasszikus zenei hangversenyre. És még egy repülő jegy... New Yorkba.
- Ez mi? - kérdezek rá meglengetve a jegyet.
- Lesz ott valami tökéletesen felesleges nevű konferencia amit régen mutattál - nem néz rám míg elhadarja. - Előtte való napra szól. Hotelfoglalást is csináltam.
- Ez szilveszterkor lesz - lengetem meg a jegyet.
- Programod van? - vigyorog rám.
- Nem terveztem közösségi életet élni - osztom meg vele egyszerűen. - Köszönöm, amúgy... - gyűlölöm, hogy emlékszik.
- Szeded az altatót? - oldalra rakja az ajándékát, én pedig a borítékba igyekszem vissza gyömöszölni a dolgokat.
- Erről nem fogunk beszélni - közlőm vele.
- Én sem alszom sokat - osztja meg velem.
- Hát ez szomorú - egyszerűen felröhögök. Ez túl abszurd... miért beszélünk mi erről. Miért tud ennyire... haver lenni. De mégsem haver.
- Tényleg sajnálom Zoe - a kezemhez ér, én pedig elhúzom.
- Haverok vagyunk. Tudod hogy viszonyulok a haverjaimhoz - szólok rá idegesen. Még a fotel másik végébe is elhúzódom. Ne érintsen meg. Ne érjen hozzám úgy mint egy haver. Egyáltalán ne nyúljon hozzám a kezeivel, amivel hozzá ért valami szőke csajhoz.
- Akkor barátok - sóhajt fel.
- Nem leszünk barátok - jelentem ki.
- Szóval haverok igen? - pillant fel rám egy fintorral. Haver... azok az emberek, akiket elviselek magam körül. Nem feltétlen akarnám őket megölni. Őt legszívesebben agyon verném. De egy haver nem nyúlhat hozzám, nem ölelhet meg, és nem lehet velem közvetlen annyira, mint egy barát. Kevés barátom van. Sok haverom.
- Persze. Nem mintha egy haver sokat jelentene számomra - tudom, hogy tudja. De megérdemli, hogy egy fasz legyek vele.
- Értem - fejét lehajtja, végig simít nyakán. Ott van pár szívás nyom... valaki kiszívta a nyakát... Elfordulok... a falat kezdem nézni. Egy fényképet az éjszakai városról amit Helena csinált. Elég szép hírneve van már a fotósok között. - Miért vagy egyedül karácsonykor?
- Nem vágytam senki társaságára - még mindig azt a képet nézem. Nem akarom őt nézni. El kellene küldenem.
- Zoe ez...
- Ne - szakítom félbe. - Ne mond meg nekem mi lenne jó és mi nem. Ne mond meg nekem mit kéne csinálnom. Nem tudod miért nincs kedvem emberekhez. Leszarlak Zayn. Ez magánügy - kis hazugság... sok köze van ehhez neki.
- Magánügy? - hördül fel felvonva mindkét szemöldökét.
- Magánügy... - biccentek neki. Nem akarok hazamenni, mert mindenki az újságirós kiakadásommal basztat. Mert mindenki róla beszélne otthon. Nem akarok Helenával lenni... nem akarok senkivel sem lenni, mert mindenki csak sajnál. Még Albus is áthívott karácsonyi vacsorára, de nem... nem akarok ott lenni.
- És... már nem tartozik rám? Ugye? Mert csak egy haver vagyok - röhögi el magát fejét rázva.
- Pontosan - nem tervezek vele megosztani semmit sem.
- Egy kicsit sem hiányzom... komolyan? - utálom azt a fájdalmas tekintet, amivel felnéz rám.
- De - vallom be neki könnyedén. Ezt nem tudnám letagadni úgy, hogy el is higgye. - Viszont ennyire ismersz... eltudom dönteni, mibe fektessek energiát, és mibe ne - belé nem. Belé nem szabad. Tilos.
- Zavaró tényező lettem?
- Gyűlölöm ezt a mosolyod, ne csináld - kérem tőle elfordulva.
- Sok mindent gyűlölsz bennem - röhög fel könnyedén. Azt hiszem mindketten megőrültünk.
- Fogalmad sincs semmiről - suttogom ismét a kissé párás ablakra. Semmit nem gyűlölök benne. Azt gyűlölöm, hogy képes velem így viselkedni. Ezen kívül semmit sem... soha nem utáltam benne semmit.
- Mert csak egy haver vagyok - biccent nekem, ahogy feláll.
- Viszlát Javadd - vonom meg a vállamat ahogy tovább nézem az egyre inkább hulló pelyheket.
- Ne hívj Javaddnak - nyög fel a kabátját levéve a fogasról, én pedig azért kikísérem.
- A Zayn egy becenév volt, amit a világ is ellopott. A Zaintól üvöltenél. A Javadd tiszta - közlőm vele.
- Ezért utálom, hogy annak hívsz Zoe... Javaddnak hívsz, ha valami jó történik velünk. Ha valami finom esemény van. Javaddnak hívsz ha különleges esemény van... - elém lép... magán a bőrkabáttal.
- Kéne venned egy téli kabátot - fintorgok rá.
- Csak nem aggódsz egy haverért... Élet? - szemöldökömet felvonva nézek rá...
- Ne hívj így - hördülök fel... hogy meri?!
- De te hívhatsz Javaddnak? - röhög rám fejét rázva.
- A Zain jobb lesz, haver? - vigyorgok rá kitárva az ajtót. Farkas szemet néz velem. Mentol, cigi... mézeskalács. Tuti Trisháéktól jött. - Menj haza... Trisha szereti az ünnepeket együtt tölteni - fejemet oldalra fordítom... aztán elsétálok előtte és megnyomom a lift hívó gombját.
- A családom feldolgozza, hogy nem vagyunk többé együtt - becsukja az ajtómat és oda sétál mellém.
- Attól még illene velük töltened az ünnepet - vonom meg a vállamat.
- Neked is a sajátoddal - vág vissza rögtön.
- Nekem nincs családom egy ideje Javadd - suttogom neki lehajtva a fejemet míg kinyílik a lift ajtó.
- Ne hívj Javaddnak cica.
- Ne hívj cicának - nézek fel rá remegve a dühtől. - Nem vagyunk együtt - emlékeztetem a nyilván valóra.
- Minek legyünk együtt, ha úgysem akarunk egymástól semmi komolyat?! - széttárt karokkal lép közelebb hozzám.
- De te komolya azt hiszed, hogy barátok leszünk?! Te tényleg abban reménykedsz, hogy leülünk kávézni és elcsacsogom neked hogy majd a következő barátom milyen pózokban dug meg?! - Mi a bús faszomat hísz ő tulajdonképpen?!
- Oké, hogy én szakítottam... de rohadtul ne hozz fel ilyeneket - halovány mosollyal rázza meg a fejét, leeresztve a karjait.
- Mármint a szexet valaki mással? - vonom fel a szemöldököm. - Te aznap este megdugtál valami szőkét! Mit csináljak?! Vonuljak apácának! Bocs, ezt is elbasztad mert már nem vagyok szűz - mutatok magamra felemelve a hangomat.
- Mattet szétvertem azért, mert felhozta azt, hogy megdugna. Két napja - közelebb lép hozzám, én hátrább.
- Mit csináltál? - kérdezek rá értetlenül pislogva párat.
- Megbántad? Hogy nem vagy szűz - dönti oldalra a fejét.
- Nem. De te és én nem lehetünk barátok. Főleg azért, mert csak egy biztos dugó pajtásként végezném - hátrább lökőm, de én már a liftben vagyok. Mi a fasz?!
- Dúgópajtás?
- Barátok extrákkal - osztom meg vele.
- Ebbe szívesen benne lennék. Még mindig veled a legjobb - vonja meg a vállát magától hátrább lépve.
- Ne csináld ezt - túrok a hajamba őt nézve. - Miért jó ez neked? Miért nem tudod ott befejezni, ahol kimondtad? Minek kellett ide jönnöd? - mutatok az ajtó felé.
- Hiányzol, már mondtam.
- Javadd baszki! - dörrenek rá. Megnyomja a gombot, hogy az ajtók bezáródjanak.
- Ne hívj így - fel mordul... eltarol... a falnak szorít és ajkai az enyémeken landolnak. A szívem félre ver... idegesen csókolok vissza. Úgy, hogy fájjon neki. A derekamba markol... aztán inkább a fenekembe, és feljebb húz. Istenem... azt hiszem, mélyebben már nem csókolhatna meg... márpedig ő igyekszik. Sőt, én is őt... Elhúzódik egy pillanatra. Rám néz... újra megcsókolom, a nyelveink egymáshoz simulnak felsóhajtok ő pedig felkap az ölébe. Végre... csak egy kicseszett csók kell és ismét... - Búcsú szex? - kérdi az ajkaimba suttogva. Én pedig megdermedek. Búcsú szex? Búcsú?! Ez egy kicseszett búcsú szex neki?! Értetlenül nézek rá... én... én azt hittem ez békülős szex... és most nézem Zaynt. Csak meg akar dugni, semmi többet nem akar. Zayn a haverom akar lenni...
- Kurvára utállak - szuszogom neki míg lelököm a kabátját a földre.
- Én is téged - vigyorodik el és újra megcsókol. Fejem koppan a lift oldalán. A haját megtépem... hátra feszítem a fejét és ott kezdem el szívni a nyakát, ahol a legérzékenyebb neki. Nem összevissza, mint az a kurva. Tudom, mi jó neki... Felnyög... istenem... mi a faszt csinálunk? A pólóm alá nyúl... nem hiszem el, hogy komolyan ezt csináljuk. Ijedten nézek rá... búcsú szex... nehéz ezt tőle hallani. A homlokát az enyémnek dönti.
- Vissza ne fogd magad, ha már ez az utolsó - közlőm vele felhördülve.
- Hidd el, hogy szere...
- Ne mond ki - akasztom belé a szót. - Nem akarom hallani - komolyan nem akarom hallani. Lerak a két lábamra... keze pedig a gatyám alá csúszik. Homlokomat a mellkasára hajtom az érzésre... nagyon rég volt. Puszit nyomok a mellkasa közepére. Ez pedig azt hiszem elvág benne valamit mert ismét lekap és a falhoz szorít. Még a csók is jó vele... még ezt is élvezem így. Azt hiszem ő is. Lejjebb tolja a gatyámat, hozzá préselem magam... egy liftben vagyunk mégis csak. Hátrább lép... rá akarna nyomni valami gombra gondolom. Helyette a lift megindul.
- Baszdmeg - rányom a piros gombra, a lift megakad. Visszalép és folytat mindent, ott ahol abba hagyta. Feszélyezve érzem kissé magam, hogy ennyi ruha lekerül rólam egy liftben.
- Új tetkó? - pihegem neki az alkarját nézve, amin most ott virít egy élethetű mikrofon. Rohadt jól néz ki a csuklójánál az éles fekete váltás, mintha fröcsögne... nem is tudom. - Jól néz ki - nyögők fel, ahogy a nyakamba harap. Nem finoman... és olyan jó érzés, hogy durva... így nem gondolkozom egyfolytában azon, hogy álom-e.
- Te jobban nézel ki - szuszogja a fülembe.
- Ilyeneket se mondj - szememet megforgatom. Engem néz... végig simít az alsó ajkamon... a szemembe néz. Remegek érte... azért, hogy csináljon valamit.
- Semmit ne mondjak, ugye? - kérdi halkan.
- Valahogy úgy - vonom meg a vállamat míg kipattintja a melltartómat.
- Kipróbálhattuk volna repülőn is - keze végig simít a mellemen, én pedig a gatyáját tolóm le a lábain.
- Valaki mással majd kipróbáljuk - burkolt célzás, hogy ez többet nem fog előfordulni. Felmordul... talán neki nem az jött le, amit én ezzel mondtam. Hanem az, hogy egyszer valaki mással fogok szexelni. Oh... imádom a tudatot, hogy felbassza. Felkap... a hátam koppan a lift falán lógó hirdető táblán. Üveglap... megcsókol. Hallok egy apró koppanást... nem érdekel. Megtépem a haját, az ajkait... végig simítok a mellkasán. A tanga rajtam van, őt mégsem zavarja, félrehúzza és már bennem is van. - Baszki - motyogom a vállára hajtva a fejem. Nem mozog... a derekamat fogja... Fejemet az üvegnek hajtom... látom, hogy ajka megremeg. Oda hajolok és megcsókolom. Utoljára csókolom meg őt... szóval azt hiszem, ez így helyes, hogy hagyom magamnak kiélvezni. Bár az agyam egy sötét helyére száműzöm ezt a gondolatot.
- Nem foglak bírni tartani - motyogja a kulcscsontomon végig húzva ajkait.
- Én sem magamat - ujjaim átfésülik haját... imádom a fekete haját. Hátrább lép... felszisszenek mikor a hideg fémhez ér a fenekem. A kis kapaszkodó korlát. Nem rossz megoldás. - Órákig szeretnél, így állni? - kérdem meg tőle egy mosollyal.
- Tovább - ajkai most már az én ajkaimat súrolják. De nem csókol meg. Lassan mozdul meg bennem... felsóhajtok... eszméletlen jó. Ajkai elnyílva... engem bámul. - Kiszedhetem a gumit? - kérdi meg végig simítva nyakamon. Elröhögöm magam... ő pedig rám mosolyog. - Perverz vagy - a fejét megrázza míg kihúzza a gumit a hajamból. Beletúr... végig húzom nyelvemet alsó ajkán. Hátrább húzza a fejem és nyelve az enyémhez ér. Szuszogni kezdek, ahogy ő hajol felém, és újra megcsókol. Olyan mélyen, ahogy szeretem... míg mozog. Szabad keze végig simít hasamon. Ujjait széttárva... szinte az egész hasamat befedi a keze.
- Ne... - kérem mikor hátrább húzódik.
- Nem fogsz levegőt kapni élet - az ajkaimra nevet.
- Nem mindegy? Most is alig kapok - mély levegőt veszek... főleg mivel csak gyorsabban kezd mozogni. Vissza hajol az ajkaimhoz, rögtön megcsókolom... erősen zárul keze a tincseimre. Egy helyben tart... ajkaink épp hogy összeérnek. Előle kapkodom a levegőt ahogy csípője nekem csapódik... én meg inkább a falnak. Megpróbálok előrébb mozdulni, de egy helyben tartja a fejemet. Erőteljesen szuszogok... ő pedig csak lehunyt szemekkel mosolyog. Azt hiszem ő éppen eltud veszni a pillanatban. Nem érdekelve, hogy egy liftben vagyunk. Én valahogy nem tudom kizárni, hogy ez az utolsó. De szükségem van egy lezárásra... Szemeit kinyitja. Annyira szép világos barna, olyan szép a szeme. Maga Zayn annyira szép. Gyűlölöm, hogy azt csinálja velem, amit néha én vele régen. Hogy húzza az agyamat. Ahogy a nyelve lassacskán végig szánt a felső ajkamon. Ahogy az enyémhez ér. Ahogy túl lassan megcsókol. Ahogy érzem ajkait az enyémeken pihenni. Ahogy megszívja az alsó ajkamat. A hátam neki csapódik minden egyes lökésénél a falnak... és nem érdekel. Kezem bejárja a felsőtestét... a vállait, a kulcscsontját. A nyakát, a tarkóját... istenem mindenét!
- Sok mindent mondanék - elszívom a szavait, tuti azért ilyen halkak.
- Mondj - szuszogom neki míg keze kicsúszik a hajamból én pedig visszafogom magam, hogy ne csókoljam meg megint.
- Megtiltottad élet - nagyot nyel... én is... lehunyom a szemeimet. A falnak vetem a fejemet. Lehunyt szemekkel koncentrálok csak a csípőjének a mozgására. Gyorsít... ajkaimat már össze se zárom... próbálok valami kapaszkodót keresni... de csak papírokat tépek le véletlen. Ezek a hirdetős szarok... két tábla van a liftben... jézusom mire ezt összetakarítom. - Nézz rám, ezt ne tagadd meg tőlem - jobb keze az arcomra fonódik, lehúzza. Az arcát figyelem... átkarolom a nyakát. Ő pedig átkarolja a derekamat és ugyan azzal a szar kifejezéssel bámul az arcán, mint én őt. Az utolsó alkalom együtt. Szakított... miért bánja akkor? Ha bánja, miért jött ide, hogy legyünk csak haverok?
- Nem megy - suttogom a nyakába. Nem bírom az arcát nézni.
- Kérlek... Zoe - a fülembe suttog. Kiráz a hideg tőle. - Könyörgőm... - homlokomat az övének hajtom. Olyan kétségbeesetten néz rám, hogy majdnem elbőgöm magam. Lassít... annyira jó... milyen mással? Nem akarom megtudni, milyen mással! Nem akarom őt elveszíteni... Olyan szorosan húzom magamhoz, ahogy csak tudom. Én is könyörögni akarok neki, hogy ne hagyjon el. Azt hiszem tudja... mert felnyög és olyan kétségbe esett lesz a tekintete... soha nem láttam tőle ezt. De ha tudja is... azt is tudja, hogy nem fogom ennek kitenni őt. Nem akarok befolyásolni a döntését. Nem akarom ilyen mélyre alacsonyodni. Magammal sem tehetem meg, hogy könyörgők neki.
- Menj haza karácsonyra - suttogom az ajkaira. Egyszerűen el akarom terelni a saját gondolataimat.
- Csak mond ki amit gondolsz... istenem miért nem mered kimondani nekem amit gondolsz? - két kézzel fogja meg a korlátot mellettem. Átkarolom a derekát... lehunyom a szemeimet egy röpke pillanatig míg csípője megint az enyémnek ütközik. Aztán kinyitom a szemeimet.
- Nem lenne tisztességes szépfiú - mosolygok rá.
- Baszok rá! - förmed rá.
- Félek... - kezem lejjebb csúszik és csípőjét jobban magamhoz húzom. Felnyögök... annyira jó.
- Ne félj cica - orra végig simít nyakamon... az arcomon. - Mindig itt vagyok. Egyet szólsz, és futok - szám sarkába nyom egy puszit. Fájdalmasan elmosolyodom.
- Mert barátok vagyunk - nézek a szemeibe. - Legyünk barátok... - egyezek bele őt nézve. Nem bírok nélküle élni. És legalább kicsit legyen még az enyém. Csak egy picit, amíg megtanulok nélküle élni. Éppen egy liftben dugunk, és közlőm vele, legyünk barátok. Karácsony napján. Mikor szakított velem... Megcsókolom. Az arcát nézem... és nem csukja be szemeit. De én nem bírom így... lehunyom őket... kiélvezem az ajka érintésest. Csak azért hajolok hátrább, mert érzem hogy nemsokára elérünk ennek az egésznek a végére. És nagyon nem akarom. Alsó ajkamba harapok... addig próbálom visszatartani az érzést, amíg csak tudom.
- Engedd el magad élet... - csak suttogja... lenéz kettönk közé. Rögtön vissza rám... a vállába kapaszkodom... a hajába... felnyögők... képtelen vagyok betartani neki azt, amit kért. Szemeimet lehunyom... fejem hátra hajtom. Egyszerűen igyekszem túlélni ezt az egészet. És mikor lerak a lábaimra, fogalmam sincs, hogy megbírok-e állni. Ő tart... nekem feszül... liheg. Én is. A mellkasára nyomok egy puszit... amolyan néma köszönőmnek szánva. Meggörnyed... a karjai közé szorít. Elbújik a nyakamban és olyan szorosan húz magához, hogy lábujjhegyre kell álljak. Percek után enged csak el. Utálom, hogy nem érzem kínosan azt, hogy felöltőzöm. Előbb végzek mint ő. Felveszem a kabátját és oda nyújtom neki. Felveszi és egy sóhajt után rám néz. Ennyi volt... Megnyomom a lift gombját, és ismét lefelé kezdünk menni. Elmosolyodik ahogy körbe néz a liftbe. Két hirdető tábla volt, az egyik üveg lapos... betört... meg ki is tört. A másik parafatáblás módszerrel volt megoldva. Amiről pedig jó pár lapot letéptem... Hozzám lép, lehajol és hosszú puszit nyom az ajkaimra. Én pedig olyan nagyon szívesen megcsókolnám igazán. De nem teszem... Hátrább lép... - Barátok - suttogja engem nézve.
- Ja - pillantok a lift alján lévő szemétre. Te jó ég... Az ajtó kinyílik, kilépek rajta. - Ha nem baj, eddig kísérlek csak - keresztbe fonom a karjaimat magam előtt...
- Dehogy baj. Fürödj meg, nemrég még a hóban álltál - Könnyedén fogja az ajándékát, míg kitekint a havas időre.
- Óvatosan vezess - motyogom a csupasz lábaimat nézve. Megdugott egy liftben.
- Ölelés? - félénken kérdi meg. Lerakja az ajándékát és ismét közel lép hozzám. Végig simít a felkaromon, elengedem a karjaimat ő pedig úgy is végig simít rajta, ahogy a testem mellett lóg és a karjaiba húzza. Állkapcsa megfeszül ahogy végig simít bal kezemen és azon a pár hülye karikán. Számat elnyitom... picsába... ez... Látom, hogy rágni kezdi a száját belülről. Kipillant a havas időre, aztán magához húz és megölel. Átkarolom a derekát. Hallgatom a heves szívverését. Nem tudom, hogy a szex miatt van-e... vagy a kamu gyűrűk miatt. - Hívj Zaynnak, jó?
- Jó. Az egész világ így hív, úgysincs már jelentősége - ha ezt akarja, felőlem mindegy. Legyen. Hallom, ahogy a szíve még gyorsabban kezd dobogni. - Minden rendben lesz... - simítok végig hasán, ő pedig felhörren.
- Igen, minden rendben lesz - ismétli el, de tudom hogy gúnyosan érti.
- Ha... akarsz, felőlem... beszélhetsz lányokról is. Mint a... - kapcsolatunk elején - ... az ismeretségünk elején - nyögöm ki hátra húzódva zavaromban.
- Majd kialakul - vonja meg a vállát felvéve a dobozt. Biccentek neki.
- Menj haza... Zayn - újra összefonom magam előtt a karjaimat.
- Jó - biccent nekem. - Boldog karácsonyt - puszit nyom a homlokomra.
- Üdvözlőm Trisháékat, oki? - szólok utána az ajtóban.
- Átadom élet - int hátra... én pedig elfintorodom. - Zoe - helyesbíti ki magát.
- Máris jobb Malik - hördülök fel. Ő pedig villant rám egy keserű mosolyt, ahogy hátra fordul. Majd fejét csóválva sétál el a kocsijáig... én pedig a lifthet lépkedem vissza... ez kész rom lett. A picsába... hogy magyarázom ezt ki?!


Kukucs! A komikra válaszoltam, most is fogok, ígérem. Elnézést a csúszásért a részemről. Imádás van! 

5 megjegyzés:

  1. Hella-ho, Des!
    Azta havashideg-fagyast okozo de enyhulest nyujto mindensegit neki!
    Hej ezek a rippatasztok....hogy IT.vinné őket a nagy keleti sárgás pocsojába...
    Drága...egesz jol birtad ot nap...valamukor muszaj volt kiadni magadbol...
    Helena....remek barat vagy...ismet bebizonyosodott...
    Zoe...ezek az egyetemi tanulmanyok egessz izgalmasan hangzanak...habar nem vartunk mast :)
    Zayn!! Legyetek baratok....?
    Most komolyan en elhiszem higy csak a kozelebe akarsz leni de ez halalos csuzda:elvezed, neredek, veszelyes...szereted. . pont ezert ujra es ujra megteszed akkor is ha faj....ilyen a 'legyunk baratok' szoveg is.
    Es ugazabol vegig kovetted 'ot'...hogy mitortent vele.. Es nem birtad tovabb.. Miatta es magad niatt is....
    De tul sok lesz mindenbol.
    Bakker. . -ezt en is vegig csinaltam-meg tanácsot is adtam a másik csajjal kapcsolatban :D :(
    Ilyen idiota vagyok :D
    Na ed hiaba vagyok..szőke :D
    Na jo nekem nem a hajam neken az ereimben lévő vér szőke :D
    Egyebként tényle . ..
    Szaval...tutduk hogy igy vagy ugy de vegig kovetitek egy mas ugyat...
    Kitartad...hisz barmi van is most...nem tudtok mast 'idosebb napjaitokon locan ulve' magatok melle kepzelni csak a masikotokat :)
    Remek volt minden erzelmi megnyilvanulas...ahogyan at adtad hogy ki mit honfol...Zoe szemszogebol volt szeremcsenk olbasni a reszt...de még is totalisan at jott mit gondolhat ed mit erezhet Zayn. ..
    Des, csuszas...ugyan igy us hamar es surunkapjuk a reszeket...szaval 'milyen csuszas ' ;)
    De komolyan nagyon koszonjuk szepen hogy a sokminden melett ilxen surun kaphazunk reszt!
    Klau Neked is koszonjuk szepen, hogy mikor Des nem er rá es ugy alakul kirakod nekunk a reszeket..rengeteget jelenz am nekunk is amit teszel!
    Des, koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvashattam!
    További szep hetveget!
    Imadas van! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ..csak nem birok magammal...- neharagudj Des-
      -Zayn igazad van "önző fasz" vagy...de valahol mind kettőtöknek kell ez...szükségetekvan egymásra, ha még "csak" ilyen formában is...valahogy muszáj...hisz csak ti tudjátok egymást kontrollálni..ez így tényleg veszélyes játék mert ti vagytok azok akik egy pöccintéssel a pokol szélére -egy másik csettintéssel meg a mennybe - tudjátok egymást tolni...senki más...érhet benneteket rengeteg csapás, vagy rengeteg jó dolog,..csak az számít amit a másik okoz...ha túlsok a szar...,de azért még veszel egy mély levegőt és még az a halvány cérna tart...egyikőtök tesz valamit és minden szakad, nem csak a halvány cérna...hanem minden ami valaha is tartott....történhet valami nagyon jó....örülhettek neki...de semmi nem okoz akkora örömöt, amikor a másik arcán látod, hogy ő örül vagy amikor egyikőtök okoz a másiknak örömöt-bármilyen formában..-
      Ti vagytok egymásnak a kávéban a cukor, a lépben a méz...olykor a fehérben a fekete...az édesben a keserű....
      Van az a dal..vagy paródia -személy szerint nagyon szeretem, Bez lödd le magad kit érdekel- szaval, hogy "Egyedül nem megy"...és így vagytok vele ti is...nem osztosztok egy nadrágon, de a lelketek egybeolvadt...és bármerre is visz utatok együtt is marad....és komolyan elképesztő volt az egész...a liftbéli "jelenet"...az a mélységesen mély együttlét...a búcsúzás szaga....az útolsó "még utánna kapok..háta van még vissza út"...
      A gyűrűk amiket fájdalommal telve nézett Zayn..és a hogy Zoé rágondolt "a kamu gyűrűk"...minden fantasztikus volt..ahogy Zoé kifejtette, hogy az apukája tulajdonképpen áldását adta Zaynre.---és a hapit akivel lefogja élni az életét..nem fogja ismerni...
      -de de fogja, szurkolunk, hogy az a hapi a most "barátzónában"lévő illető legyen- ha nem akkor igen csak rendesen átkell esnie a másik hapinak is a rostán...nem engedünk ám csak úgy valakit a közeledbe Zoé...:D
      Zayn--, Te meg jobb, ha kolostorba vonulsz :D ott épp a borospincébe keresnek egy szívó szálat :D Beálhatnál - a szó mindkét értelmében- :D
      Srácok, ha lesz is valakitek...akkor is egymás karjai közt fogtok kikötni...
      És igen valamilyen úton módon most bármennyire is szar ez a barátságos helyzet..-na ez röhelyesn hülyén hangzik..:D...ez vagyok én..Bez kinek az agya ilyen sík és ilyenek fogalmazódnak meg benne:D-még is jobb, hogy közelebb vagytok egymáshoz...hisz így is úgy is rohannátok a másikhoz...ezt eddig is tudtuk, de Zayn is mondta, hogy ott van bármi baj van fut...megy...és ezt te is megtennéd...meg teszed is....te is rögtön tanácsokkal láttad el...menjen vissza Trisháékhoz..és hasonlók...
      Na és Zoé én tudom, hogy nagyon könnyű ilyen helyzetekben elhinin, hogy csak barátságot akar...., de tudjuk jól, hogy ez nem így van csak nem meri kimondani...az az igazság, hogy ő tolled szeretné hallani te meg tőle...makacs öszvérek vagytok...de ez van...
      Tényleg kell most egy kicsit ez....nem is tudom, valami miatt az ember jobban szereti a fájdalmat....vagy hogy is fogalmazzak...valahogy vonzuk....talán azért mert a boldogság csak pillanatnyi állapot és több a szar...az valahogy tovább tart és amikor a boldogság pillanata tovább húzódik mindig azt várjuk, hogy mikor zúdul a szar lavina....és ezt már úgy autómatikusan elkezdjük

      Törlés
    2. tán még szugerálni is, hogy most ez így jó, de ez meg ez meg ez lesz....vissza következtetünk, hogy itt ebben ezért voltam szar, itt abban azért, ennek ezért nem feleltem meg, annak meg azért...., meg majd milesz ..ha...és így nem is tudunk örüni még annak a kicsi boldogságnak sem mert folyton az árnyakat lessük...valahogy így lehettek ti is vele....,de akkor is ....ti egymásnak vagytok teremtve :) kész..most kicsit kitört a vulkán...mert erre bizonyos okokból szükség van...de majd csitulnak a dolgok *nem nem mondom, hogy idővel jobb lesz :D* és majd változnak is :) Azért kíváncsi lennék, hogy milyen is lenne, ha mondjuk Zoé körül lenne valaki aki olyan nem teljesen barát, de félig barát...-na jó ez már eleve halálra itéltetett.- mert közbe eszembejutott, hogy miért azt írom, hogy félig barát...hát azért mert Zayn már a srác ama gondolata közben-hogy akár csak megközelítse Zoé-és itt még randirahívásról nem volt szó- kitekerné a farkát :D

      Na jó azt hiszem mára befejeztem :)
      Neharagudj, Des..ilyen ha az agyam pörög, de ezt már tudod :D
      Én szóltam arról a tiltás gombról :D
      Imádlak ám! <3
      (képzeld el hogy, ki jött a hiba üzenet, hogy meghaladtam a karakter számot :D...így jött a wordbe másolás...és eldaraboltam :D...legközelebb vigyázok a számra :D)

      Törlés
  2. Hali
    Igazabol nem nagyon tudok mit irni 😢😯 egyre kiabranditobbak a ferfiak/fiuk...
    Nem volt igazad a szoke nem csak egy hajszin.. engem is szokere csereltek le igy a napokban , ezert is akadtam ki ennyire zaynra.. most mar nem szeretem zaynt.. en tuti nem mentem volna bele a baratsagba.. vegen agyfaszt kaptam 😢😢😠😠😬😡 most azt szeretnem ha alkotnal egy majdnem olyan pasit mint amilyen zayn es azzal hoznad ossze zoet.. de kozben zaynnak nem alna fel senkire csak zoera.. ugy lenne fer ha zoe legalabb egyszer lefekszik valaki massal ... zayn nem erdemli meg hogy ezt a szerepet betoltse zoenal. Jo sokat irtam.. 😕😑 kb tudod meg hany reszt kell atszenvednunk meg jonnek a bolodg reszek? ... igy addig szunetelnek olvasasban hogy azt a csepp jo kedvet amim van ne veszitsem el? 😢😢😢 szeretlek: de zaynt most utalom!! .. 😪🙈🙊💔💔💔💔💔👎👎❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Szia:)
    Igazából csalódtam-nem benned,imádom ahogy írsz,ahogy fogalmazol-de Zayn istenem miért nem tudod Zoenak elmondani,hogy szeretnéd ha örökre melleted legyen?Hüh?Olyan nehéz?Tőlem aztán röviditéses változatban is leírhatod,csak tudja,béküljetek ki,vedd el feleségül,szüljön neked gyerekeket,s csináljatok még sok-sok örültséget,de legyetek együtt.Mert kiegészitettek egymást.
    Neked meg drága kedves kedvenc blogger írónőm: Imádom,ahogy írsz,imádom a sztorijaidat! Imádlak❤️❤️❤️

    VálaszTörlés